Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-18 / 296. szám
Hdyiríéneti kiállítás ágyú dördült, bomba robbant A VERT NÄCIHAD Budán a Vár alatt biztonságosnak vélt alagutakban, bunkerekben várta a megváltó csoda- fegyver bevetését és az életüket megmentő felmentő seregek érkezését, amikor Mono- ron már megjelent a Monori Hírlap jogelődje, a Poppernyomdában készült Szabadszó. Az egylapos helyi újság Szomorúan adja tudtul, hogy a menekülő náci horda felrobbantotta Budapest valamennyi Duna-hidját. A lap a szűkre szabott terjedelme miatt csupán néhány sorban emlékezik meg arról az eseményről, amelyen a helyi _ párt- és elöljárósági vezetők tisztelettel búcsúztatták az új állomáshelyre vezényelt községi parancsnokot és köszöntötték a helyére érkező kapitányt, aki segítő nyugalmat ígért a teremtő, alkotó munkához. A háború szomorú krónikájához tartozik a szétszakadt családok szívettépő jajkiáltá- sa: a kétségbeesett anya keresi az iskolás korú fiát, a másik a beteg férjét, a gyermek a szerető anyját, a férj a családját. Közömbösen, meghatódás nélkül még ma, 40 év után sem lehet olvasni a könnyfakasztó sorokat: ezekkel a szörnyű „keresem”, „kutatom”, „ki tud róla” kérdésekkel telt meg a lap hátoldala. A helytörténeti kiállítás gazdag anyaga között a lap megrázó emlékeket ébresztett azokban, akik részesei voltak azoknak a hátborzongató időknek, amikor dördült az ágyú, robbant a bomba. Dőlt a torony,- roskadt a ház, s a pincékben jajveszékelt a család. „Csak egy éjszakára küldjétek el őket...” írta Gyóni Géza: azokat, akik a háborút akarják. 1944 novemberének első pár napján a német légikalózok és a harci események több mint négyszáz ember életét oltották ki Üllőn. Erre is emlékeztettek a kiállított és hatástalanított tányéraknáik, repülőbombák, ökölnagy repeszdarabok. Sokan lapozták azt a két bőrkötéses dossziét, amelyben 1970-től gyűjtötték össze a Monori Hírlapban megjelent minden olyan írást, amely Üllő fejlődésével foglalkozik. Gazdag, bőséges ez a gyűjtemény. Mellette öles képeken láthatták is a kiállítást megtekintő vendégek a fejlődés mértékét. A fegyverszüneti egyezmény sem kerülte el a látogatók figyelmét. Feltűnést keltett a MADISZ-névsor, különösen a középkorúak böngészték, s jóleső mosolyra húzódtak az arcok, amikor a saját nevükre leltek. Értékes dokumentumai voltaik a helytörténeti kiállításnak a nőszövetség 1945-ös jegyzőkönyvei. Kíváncsian nézték a földosztást, az /új honfoglalást követő birtokleveleket. Ott láttuk Portik Balázs partizán igazolványát is. Keresztes Mihály földmívelés- ügyi miniszter 1950. szeptember 19-én engedélyezte Üllőn a második téesz — a Vorosi- lov megalakulását. Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Szabó Piroska, a tanács titkára . a Munka Érdemrend kitüntetést nyújtotta át 1950. december 18-án Liptai Pálnak. Ilyen magas kormánykitüntetésben részesült Balogh János is 1970. április 4-én, akinek Lo- sonczi Pál és Cseterki Lajos Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet nyújtott át. Egész tablót tölt meg az a sok elismerő dicséret, amelyben Rákossy Jenő, a község derék villanyszerelője részesült az 1945—46-os években. Ugyanis a háborús cselekmények teljesen megsemmisítették a község villanyhálózatát, összekuszált darab drótokból, az erdőben frissen vágott faoszlopokon önkéntes brigádjával néhány hónap alatt megteremtette a villanyvilágítás lehetőségét. Ebben a brigádban dolgozott fáradhatatlan lelkesedéssel Biksza Miklós is, aki később a dabasi járás pártbizottságának első titkára lett és 1956. december 11-én szinte utolsó hősi halottja lett az ellenforradalomnak. A KIÁLLÍTÁSNAK a felszabadulás utáni időszakból származó anyaga nemcsak emlékeztető, figyelmeztető is egyben: a háború sosem épít, csak rombol, a magunk módján tiltakozzunk ellene. Ez a kiállítás is ezt a célt szolgálta. Kiss Sándor A vb-tagok kérték Folyamatos tájékoztatást A Monor városi jogú nagyközségi közös tdnács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén öt napirend, „egyebek" címszó alatt három alpont került megtárgyalásra. ★ Szó volt a közigazatási átszervezés tapasztalatairól, a körzetközponti feladatok ellátásáról, javaslat hangzott el a végrehajtó bizottság jövő évi munkatervének megállapítására és tájékoztató a tanács és szervei munkatervéről. Klics Gyulának, a költség- vetési üzem vezetőjének jövő évi feladattervéről, IKV-fel- adatairól szóló beszámolóját élénk vita követte. A tanács közvetlen irányítása alatt tevékenykedő egészségügyi intézmények szervezeti egyesítését is jóváhagyta a vb ezen az ülésen. Ugyancsak jóváhagyták a tanács és szervei jövő évi munkatervét a vb-tagok, azzal a kiegészítéssel, hogy a „szellősebb’’ napirendek közé hasznos lesz beiktatni néhány olyan közérdeklődésre számot tartó témát is, mely a tervezetben nem szerepel. Szivesen tájékozódnának a cigánylakosság életkörülményeiről, helyzetéről — a segélyezéstől a büntetőügyekig —, már májusban hallani szeretnének a monori-erdei stranddal kapcsolatos tervekről, később a kisiparosok lakossági szolgáltatásairól. Jó lenne — fogalmazódott meg a vb-ülésen — ha folytatódna az a sorozat is, amelyben helyi üzemek vezetői tájékoztatják a végrehajtó bizottságot terveikről, eredményeikről, gondjaikról, s igen szívesen vennék, ha sor kerülne közös ülésre a párt végrehajtó bizottságával. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM 1984. DECEMBER 18., KEDD Rács mögé kerülő tapsifülesek Ezúttal csöndes volt a gyöm- röi Csokonai utca 11. számú ház és környéke. Nem volt átvételi nap. Akik mégis megfordultak a ház udvarán, jobbára az „ünnepi” kosztot igyekeztek beszerezni jószágaik számára. Hát mi tagadás, már nemigen volt mit hazavinni, hiszen akkor, azon a napon nem sokkal voltunk zárás, azaz az idei utolsó átvételi nap előtt. Sietős is volt a két fiatalasszony dolga, akik eljöttek a telepre, mert odahaza már benne voltak az ünnepi előkészületekben. — Van otthon vagy 14 nyuszink. Mostanában vágtunk le egyet, de általában úgy fogyasztunk belőlük, ahogy éppen az eszünkbe jut. Vagyis csak azért tartjuk őket, hogy a húsétrendünket tegyük változatossá — mondja kérde- zősködésünkre válaszolva a fiatal Csákváriné Juhász Rozália. Számcltgéppel Négy és fél éves kisfia Attila a kerékpár csomagtartóján ülve bizonygatja, hogy milyen jó a nyuszihús. A másik fiaMinek mi hiányzik? lUegszoktuk már, hogy a téli (és majd a kora tavaszi) hónapokban megszaporodik a kereskedelemmel kapcsolatos bejelentések, panaszok száma. Ez részben érthető, hiszen ilyenkor többet, s többért vásárolunk, ugyanakkor persze az lenne természetes, ha mindenki azt kapna a pénzéért, amit kér. Sajnos ez még távoli lehetőség. Jellemző azonban, hogy ki, mit kifogásol. Sok olvasónk akkor panaszkodik, ha poros szenet kap, ha egy apró javításért kemény forintokat kérnek a mesterek, ha a félkilónyí hús fele mócsing, vagy ha egy-két forinttal „megszalad” az eladó ceruzája ... Mások: Hi-Fi torony, hangosító berendezés, videomagnó, személyi számítógép, színes televízió után rohangálva szidják a hazai kereskedelmet. (A Monor vidéki Áfész elnökétől tudom, hogy a nemrég érkezett tíz darab 44 ezer forintos Grundig színes televízióért sorban álltak.) Hogy melyik táborba kik tartoznak, azt viszonylag könnyű kikövetkeztetni. Akárcsak azt, hogy nem mindig, nem feltétlenül az ellátást kell hibáztatni... V. J. Műteremlátogatás Az ősi mítoszokhoz kötődve Pál Aranka festőművésznőt sokan ismerik a környéken, sőt már az országos lapokban is gyakran olvashatunk róla. Mosolyogva, pironkodva, nehezen kezdi vallomását. Serényen beszél magáról. Ezt a tulajdonságát édesapjától, id. Pál Mihály tói örökölte. — 1951-ben születtem Gyomron, az általános iskolát is itt végeztem. Gimnáziumba Monorra jártam, az olasz tagozatra, ahol 1989-ben érettségiztem. 1971—75-ig a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója voltám, földrajz és rajz szakon. 1975 óta tanítok itt, Gyömrőn, a 2. számú általános iskolában. 1978-ban felvételiztem a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1982- ben végeztem a festő szakon — mondja, majd elakad. Pályaválasztásáról, a pályakezdésről, majd a művészetek világáról faggatom. — Művészcsaládban születtem. Édesapám, bátyám és sógornőm szobrászműhelyében kaptam az első lehetőséget a szárnypróbálgatásaimhoz. Tulajdonképpen számomra sohasem volt gond a pályaválasztás, hiszen gyermekkoromtól tudtam, hogy valamilyen formában a képzőművészet, a rajzolás lesz az életem célja. — A művészi alkotómunka a tudatnak, a gondolkodásnak, illetve az ösztönös intuícióknak sajátos keveredése. Az a sok tanulmányrajz, amit készítettem, és az általuk megtanult törvényszerűségek, az alkotómunka során új formában, magasabb szinten, belső világunkkal együtt alkotnak szintézist — magyarázza, úgy, ahogyan azt csak egy jó pedagógus tudja. — Ezzel azt akarom mondani, hogy a szorgalom, önmagunk fejlesztése és a tudásunk gazdagítása sohasem lehet véges folyamat. Én ezt felfogtam, így állandóan képzem magam. — Sok kiállításán jelen voltam, de kérem, azért mondja el, hol szerepelt már képewel. — Budapesten, Gyömrőn, Monoron, Gödöllőn, Cegléden, Dabason, Ráckevén, Szentendrén és most készülök egy önálló kiállításra, amely Szegeden lesz — válaszolja. Pál Aranka képein összefonódnak a színek. Ezért melegek és lágyak. Igaz, sokszor percekig állni kell képei előtt, hogy a kissé elvont téma mondanivalóját megértsük, de az igazi művészet éppen ez, hogy megállásra, . gondolkodásra késztet, a fantáziánkat is megmozgatja... — Az ősi mítoszok kapcsán, általános érvényű gondolatokkal, érzelmekkel foglalkozom, mint például az öröm, szenvedés, szomorúság, líraiság és az áhítat. Számomra mindig az ember, az emberi figura a legizgalmasabb. Formailag leginkább a román kor, a trecento művészete hat rám, ebből is az alakok súlyossága, drámaisága és az érzelem ábrázolásának ereje ragadott meg. A trecentóból főleg Giotto a kedvencem, akinek alakjai nemcsak formailag, de tartalmilag is kapcsolatban vannak egymással. — Mindig izgatott a tér kife. jezésének lehetősége is. A levegő, a levegőben vibráló fények, amelyeket nem önmagukért festenek, hanem festői eszközként, a hangulat, az érzelem és a gondolat kifejezésére használom fel... Ilyen gondolatközlő eszköz számomra a drapéria is, melynek téri mozgása, izgalmas formai problémákat is felvethetnek ... — Fontos szín nálam a fehér, illetve a fehéres tónusok. Ezek szuggesztív erejével talán megfoghatóbbá lehet tenni azt az ősi világot, amely oly szigorú és kegyetlen lehetett. Pál Aranka az 1984 áprilisában meghirdetett képzőművészeti pályázaton, amelyet Gyóni Géza születésének 100. évfordulójának tiszteletére rendeztek, 2. dijat kapott. — Nagyon megrendített a tragikus sorsú költő élete, aki sajnos nagyon fiatalon halt meg, és akit a történelem háborús évei a hazájától nagyon messzire kényszerítettek. Pedig ő égő honvágyat érzett az otthon iránt, és ez a vágyakozás ihlette a szebbnél szebb versek megírására. A Levelek a kálváriáról című versciklusában például a levelek és azokon a gondolatok, kérések, kérdések röpülnek a hegyeken, vizeken, síkságokon át — a haza, az otthon felé. — Ez a festői kép rágadott meg engem, ez a sorozatom első darabja, s a levegőben úszó drapéria — vagy levél —, amely, mint a gondolat hordozója, ezt jeleníti meg és emberi alakká formálódik végül, érző, veszendő, szenvedő emberré ... gijij Pál Aranka tehát tanít, fest, ezenkívül négy éve feleség, háziasszony és három éve anya. Hqßy hogyan bírja mindezt, nem tudni. Az viszont tény, hogy ő és családja mindig vidám, mosolygós és jókedvű. Persze, hogy ebbe a kis Anna is besegít. Ottjár- tunkkor is ő volt a társaság középpontja. Monostori Kriszta talasszony (a sógornő) Csákvári Dezsővé 18 tapsifülesükről beszél, amelyek szaporulatából ötöt-hatot szoktak leadni egy-egy alkalommal. A Rákosmezeje Termelőszövetkezet és a Rákosmenti Kisállattenyésztők Egyesületének közös vállalkozásában működő Csokonai utcai kisállat-felvásárló és terményelosztó telepre a békés kora este csöndje és sötétsége borul. A megbízott (azaz szerződött) felvásárlókkal, Varga János- néval és férjével bemegyünk az alagsori konyhába, hogy összegezzük idei munkájuk eredményét. Benn a házban gyorsan előkerül a számológép. Varga János összesíti az egyes felvásárlási napok teljesítményét, s már kész is a statisztika. Eszerint 7 ezer 945 nyulat vásároltak föl december 4-ig, ami súlyban 21 ezer 34 kilogrammot nyom. Utána számolunk korábbi jegyzeteink segítségével, s kiderül, hogy a négy évvel ezelőtti nyitás óta, az első teljes esztendei eredmény kétszeresét érték el darabszámban, súlyban pedig majdnem a háromszorosát. Vagyis a korábbi hiedelmekkel ellentétben nem csappant meg a nyúltenyésztési kedv, sőt, mint az adatok mutatják, szépen emelkedett. Egy másik hiedelmet is megcáfol a Varga házaspár, amikor arra kérdezünk rá, hogy van-e járvány Gyömrőn a nyúltenyésztők állományában? Kár ügyeskedni — Egyszerűen arról van szó, hogy néhányan nem tartják kellően tisztán az állataikat. Ha mégis megbetegsz-k valamelyik jószág a nem szakszerű kezelés miatt, nem fordulnak állatorvosi segítségért, hanem megpróbálják beügyeskedni az egészségesek közé felvásárláskor. Természetesen semmi esélyük nincs az ügyeskedőknek, mert az ügyeletes állatorvosok nagyon éberek, s volt már olyan is, hogy a helyszínen kellett elpusztítani egv állatot. Ilyenkor abbamarad a felvásárlás, s az állatorvos dönti el, hogy mikor lehet, menynyi szünet és milyen intézkedések után lehet folytatni a •felvásárlást. Szerencsére ez azért nem jellemző, bár többször előfordult! — jelentette ki Varga János, majd a súlyhatárok betartására hívta fel a tenyésztők figyelmét, mert a 2 kiló 40 dekán alatti és a 3 kiló 60 dekán feletti súlyú nyulakat nem vehetik át, hiába itt is az ügyeskedés. Kiíclas mérleggel Érdekességként említi meg házigazdánk, hogy bár minden alkalommal hitelesített mérleggel dolgoznak átvételkor, a szállítást végző gépkocsivezető és kísérője olyan pontosan „mérnek” kézzel, hogy legtöbbször alig van 5 dekagrammnyi tévedésük. Hát ez is a szakmai fogások egyike, mint az is, hogy a megadott súlyhatár között kell leadni a tapsifüleseket és természetesen egészségesen, függetlenül attól, hogy hazai, vagy exportútra indulnak a ketreces kocsikban... Aszódi László Antal \ím igazgató December 14-1, pénteki számunkban A pékségben keresik kenyerüket című írásunkba nyomdahiba miatt sajnálatos baki csúszott: Bujáki Sándort, a gyömrői sütőüzem dagasztóját igazgatónak tituláltuk. Az érintettektől elné- ziést kérünk. Végső festest! Életének 55. évében elhunyt Vida György, a vasadi közsé- ségi közös tanács nyugalmazott elnöke. 1933-ban került Vasadra, ahol egy évig a vb-titkári funkciót látta,cl, majd utána több mint negyedszázadon keresztül tanácselnöke volt a településnek. Ez idő alatt szembetűnő, kedvező változások történtek Vasadon és a hozzá tartozó Csévharaszton. Többek között új oktatási intézmények épültek, megvalósult a helyi ipartelepítés, s még sorolhatnánk tovább. Vida György tulajdonosa volt a Honvédelmi Érdeméremnek és a Felszabadulni Jubileumi Emlékéremnek. Méltán volt népszerű szűkebb' hazájában, szerették őt közvetlenségéért, szerénységéért. Végső búcsúztatása má délután fél kettőkor lesz a vasadi temetőben. V . *£■>/ Ebben az évben körülbelül 33 millió forint értékű különféle termék készült a Monor vidéki Áfész üllői lakatosüzemében. A nemrégiben átadott 300 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokban lényegesen javultak a munkakörülmények. Hadenszki József lakatos egy folyadékcirkulációs légtisztító berendezés fémházának sarkait csiszolja • Hancsovszki János felvétele IWIS3Í OUHh-MBl (Monori HinU>p»
