Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. DECEMBER 15.. SZOMBAT Színházi levél Merlin, a fregoli Nem, ez a fregoli nem a mennyezetre felhúzható ruhaszárító alkalmatosság, és nem is a mindkét oldalán hordható kabát. Ez a fregoli a kifejezés eredetére utal. azaz bizonyos Fregoli nevű, a XIX. században élt olasz színészre és artistára, aki mestere volt az átváltozásnak, a villámgyors átöltözéseknek. Neve fogalommá vált; ma is fregoli színésznek mondjuk azt, aki bravúros módon képes az alakvál'tásra, a színpadi átváltozásra. Nincs ebben semmi elmarasztaló; nagyon nagy színészekben nem volt, nincs meg ez az adottság, és nagyon kevesen vannak, akiik képesek erre a mutatványra, méghozzá úgy, hogy nem csupán jelmezt vagy maszkot cserélnek, hanem pillanatokon belül képesek karaktert is váltani. A mai magyar színpadon mindössze talán hárman-négyen illenek ebbe a kategóriába, s ők ráadásul kiváló jellem- színészek is, nem csupán mutatvá- nj ások. Egyikük Garas Dezső. De róla majd később. Előbb arról szólunk, miféle fajta színpadi mű is az. melyet a Vígszínház tűzött műsorára, Merlin, avagy a puszta ország címmel. Nőm szokványos munkáról van ugyanis szó. A színház is érzi ezt: az előadás műsorfüzetében több oldalén át ismerteti a dráma alapjául szolgáló mondákat, Arthur (vagy Arthus) kelta király és a Kerekasztal lovagjai történetét, a Grál-legendát, s mindazt, ami ennek a különös műnek a megértéséhez szükséges. És bizony nagyon ajánlatos is elolvasnia a nézőnek ezeket az információkat, mert különben nehezen igazodik el a Merlin cselekményének szálai, a felsorakozó alakok, s a köztük levő kapcsolatok, konfliktusok között. E rövid írás csak arra térhet ki a roppant gazdag és szerteágazó anyagból, ami egy színházi, beszámolóhoz okvetlenül szükséges. Tehát' el kell mondani, hogy a ma 59 éves, ar NSZK-ban élő szerző. Tankred Dorst. műve címéül az eléggé ismert Arthur-mondakör különleges képességekkel megáldott, átváltozni, a legkülönbözőbb emberi, ál’at- vagy növényalakzatokat felvenni képes, egyszerre több helyszínen is jelen levő, a múltat és a jövőt egyaránt ismerő Merlin varázslójának nevét választotta. Ez a különleges figura (Dorst értelmezésében az Ördög emberalakot öltött fia) idézi fel a mondabeli Arthur királyt és lovagjait, Ginevrát, a világszép királynét és Parzivalt, az együgyű, de tisztás, ívű ifjút, s játszatja el velük a mondakör egyes részeit. Nem öncélúan persze: azt akarja megtudni, mi lesz az emberiség jövője. Atyja, az Ördög az emberiség elpusztítását, végromlásiba döntését várja Merlintci. de az önfejű varázsló inkább az ellenkezőjét akarja: megmentem az emberiséget, hogy a Főid ne vá’jon puszta országgá, az Ember re semmisítse meg önmagát, saját faját, s a saját lakóhelyét, magat a Földit Ha ezek olvastán valakinek Madách Az ember tragédiája jut eszébe, az asszociáció nem lesz hibás. Nem tudom, ismeri-e Dorst a Tragédiát, de ha igen, ha nem, a Mer- linben némi hasonlatosság valóban mutatkozik ezzel a művel. Elsősorban annyiban, hogy itt is az emberiség megmaradása vagy pusztulása a nagy, a végső kérdés. De hát ebben más elődök is lehettek Do-st inspirálói, nemcsak Madách, Goethe és a Faust például. Vagy egy közeli analógia, Karl Kraus hatalmas könyvdrámája. Az emberiség végnapjai. Vagy egyszerűen csak a jelen, mely eléggé veszedelmes jeleket mutat az emberiség és a Föld önelpusztításának reális lehetőségeire. Csakhogy a Merlintől mi sem áll távolabb, mint a szokványos filozófiai: dráma kerete és koncepciója. Ez a mű a XX. század műfaji lehetőségeit természetes módon használja lelj s át is töri a műfajok határait. A dráma egy kicsit filmforgatókönyv is, egy kicsi*; librettó is, egy k'csit esszé és publicisztika, egy kicsit a videotechnikára kacsint, egy kicsit a commedia dell’artéra. Van benne olyan színleírás és színi utasítás, amely e sablonos elemeknek egyszerre remek példája és remek kigúnyolása. Van költészet és van sokkolás, van grand guignolra vett véres jelenet és van ínycsiklandozó meztelenség és szexualitást Akadnak emelkedett, áhítatos, magasztos pillanatok, ea akadnak közönséges, alpári viccek és blődlik. Sir Galahad, a Grált kereső tiszta erkölcsű lovag krisztusi fenséggel jelenik meg. Sí, Gawaint a sárba rántják a test buja örömei. Mark Twain, az amerikai író, aki szellemes könyvet írt erről a korról (Egy yenki Arthur király udvarában) tétován ? és értetlenül bolyong a történetben, Ginevra királyné pedig, lelkifurdalásoktól gyötörve bár, lefekszik Sir Lancelottal, noha mélyen szereti férjét, Arthur királyt is. Satöbbi, satöbbi. És mindeme bonyolult, folyton mozgó, folyton váltakozó, folyton időben és térben vibráló történetet, mindezt a sok figurát összefogja Merlin. Ö idézi fel az alakokat, a történet egyes mozzanatait, ő mozgatja a cselekményt, s közben maga is változik, alakul, együttérez és elutasít, szenved és örül, kajánkodik és kétségbeesik,, átváltozik és visszaváltozik, varázsol és elvarázsolódik. S ezzel visszaérkeztünk Garas Dezsőhöz. A Vígszínház előadásának — vendégként fellépve — kétséget kizáróan ő a motorja. Valló Péter és Horvai István rendezését, elképzeléseit elsősorban ő viszi végig a játékon. Az igén terjedelmes, legalább nyolc-kilene órai játékidőt igénylő munkát a színházban mintegy négy óra terjedelmű előadássá „rövidítettek”, de még ez a változat is túlságosan soknak, hosszúnak tűnne, ha Garas nem lenne jelen ebben a produkcióban. A z ő Merlinje nemcsak attól kiemelkedő színészi .. munka, hogy szakmailag mindent tudhat: táncol, szteppel, énekel, akrobatikus mozgásokat végez, tökéletes gesztus- és mimikái nyelvet használ — hanem attól (főleg), hogy miközben folytonosan alakváltozásokat hajt végre bravúros ügyességgel, mégis mindig ugyanaz a Merlin marad. Hiába je- lenik-megholminbkiéídemesült öreg örömleány, vagy vén dajka, rozzant szerzetes vagy röpködő madár — az alapfigura ugyanaz: egy maszkban, mozgásban, hangsúlyokban (bizonyára nem véletlenül) Woody Allan- re emlékeztető, szemüveges, rövidlátó emberke, a XX. század aggódó, riadt, de a saját aggodalmától és riadalmától időnként nekdbátorodó értelmiségije, aki reménytelenül is reméli a világ észhez térését, az emberiség felnőttié válását — miközbe" a szeme előtt zajlanak a legvéresebb és legrémesebb meg legkacagtatóbb tragédiák, melyeket nem kis mértékben ő maga idézett föl és elő. Igazi fregoli színész ebben a rengeteg eszközt, hatást, rengeteg munkát felvonultató és felmutató előadásban Garas Dezső. Rég tudjuk róla, milyen sokoldalú és kitűnő színész; most azt is nyilvánvalóvá tette, hogy érdemes, sót* kell előadást építeni rá. Dorst meglehetősen túlírt, túlzsúfolt darabját kizárólag egy ekkora formátumú Mer,Linnéi lehet előadni. Es egy ilyen Merlinért érdemes is. TAKÄCS ISTVÁN Buszozás könyvekkel Kérem, lehet itt kölcsönözni? Fél háromkor gördülünk ki a bázis elől. Hamarosan elhagyjuk Cegléd belterületét, átszeljük a 4-es utat. Ezután csak tanyákat látunk, jobbra is. balra is, köztük néhány földig romboltat, ahonnan már végleg elköltöztek. Pontosan három órakor megérkezünk. Néhány gazdasági épület, egy sor lakóház és sár meg sár mindenütt: a Ceglédi Állami Tangazdaság Cifrakert nevű területe. Autóbuszunk a mozgókönyvtár megállóhely tábla előtt parkol. Nyitva- tartás kedden 15—17 óráig. Büntetésben Peile Zsuzsanna, a biblióbusz könyvtárosa előkészíti a szükséges holmikat, beül a hajdani ülőkalauzok kuckójához hasonlító kölcsönzőpult mögé. Várjuk az olvasókat. A hét megállóhely közül itt iratkoztak be a legkevesebben, huszonheten; elsősorban, gyerekek. Igaz, mindössze két-három tucat lakóház áll itt. Csak percek óta várakozunk még, de látjuk a gumicsizmás apró gyerekeket átgázolni a sártengeren. Ismerősként, de kicsit megilletődve szállnak föl, a polcok között azonban otthonosan mozognak. Krisztina leteszi a visszahozott könyveket és csöndesen, szomorúan mondja: — Most csak a kistestvéreimnek választhatok, én büntetésből nem vihetek könyvet. Rossz jegyet kaptam matematikából. Látom Pelle Zsuzsa arcán, hogy nem tetszik neki ez a pedagógia. — Aztán igyekezz kijavítani azt a gyenge osztályzatot! — mondja kedvesen a kislánynak. Egy idősebb férfi érkezik, még nem száll föl, csak beszól az ajtón: — Mi az, hogy mozgókönyvtár? Lehet itt kölcsönözni is? Szeretnék valami történelmi könyvet, Napóleonról, vagy más híres hadvezérről. Én csak ezeket kedvelem — mondja, miközben két kötetet kiválaszt az ajánlottakból. Kiderül, most látta itt először a buszt, nem idevaló. Répaátvevőként dolgozik pár hete a telepen. Jászberényből jött. Szállingóznak még az olvasók. Gyerekek és felnőttek vegyesen. Nem időznek sokat, hamar választanak és már mennek is. Fél ötre szinte teljesen besötétedik. Soós István gépkocsivezető időnként kikapcsolja a fűtést és csökkenti a világítást. Csínján kell bánni az akkumulátorokkal, valami bajuk van, nagyon hamar lemerülnek. Nem régen úgy vontatták be a buszt az egyik megállóból. A mai mérleg itt Cifrakerten: tíz olvasó, köztük két új beiratkozó. beszélgettünk az első félév tapasztalatairól. — Igazság szerint féltünk a nyári indulástól, de végül nem panaszkodhatunk. A kezdeti, kíváncsiságból fakadó érdeklődés tartósnak bizonyult. A mozgókönyvtár állománya már elérte a tízezer kötetet, ötven- kétféle újság, folyóirat jár hatvanhét példányban. És ezeket is kölcsönözzük, akárcsak a kézikönyveket. Hosszú ideig készültünk a biblióbusz beindítására. Alaposan fölmértük az igényeket, sikerült megfelelő hátteret kialakítani: van raktárunk, elegendő pénzünk a gyarapításra és jókor elkezdtük gyűjteni a könyvöket. A busszal vannak kisebb-nagyobb gondjaink, ezeket gondosan összeírjuk, hogy eljuttathassuk a tervezőkhöz. Pelle Zsuzsanna a statisztikát teszi elém. — Június óta összesen ötszázan iratkoztak be és háromezernél több kötetet kölcsönöztek, a látogatók száma pedig meghaladja a nyolc és félezret. A legtöbb olvasónk — száz- hetvenkilenc ■— a lakótelepen van. Aminek örülünk; a 14 éven aluli korosztály van többségben, a moz- gókönyvtár használóinak hatvan százaléka közülük kerül ki. Az egyik külterületi iskolából még könyvtárbemutató órára is hoztak diákokat. Önálló feladat Cifrakertről a lakótelepre buszo- zunk. Pelle Zsuzsannát arról faggatom, mi a véleménye a bibliobuszról mint könyvtárról és mint munkahelyről. — Azt hiszem, megkedvelték az emberek. Sok olyan olvasónk van, aki még soha nem járt könyvtárban. Már a városi központ is érzi a határt: látogatóink köréből többen bementek egy-egy író-olvasó találkozóra; ezeket mi is propagáljuk. Vannak persze olyan olvasóink, akik csak krimit keresnek és magazinokat, de ez mindenütt így van. Először a meglévő igényeket kell kielégítenünk, utána megpróbálhatjuk változtatni az olvasói ízlést. Én is megszerettem ezt a munkát, annak ellenére, hogy mindennap estig tart a műszak. S tennivaló is van bőven: feltölteni a buszt, vezetni a statisztikákat, új könyveket rendelni, katalógust építeni. Az utóbbiban alaposan le vagyunk maradva, több mint fél évig csak feldolgozatlanul gyűltek a könyvek. Ezt a mulasztást most kell pótolni. Amiért kedvelem, az az önállóság. Végső soron olyan, mintha egy egyszemélyes könyvtárban dolgoznék. A lakótelepen fél hattól hétig áll a busz, de ide szombat délelőtt is jönnek. Itt még nagy a nyüzsgés. Sokan ilyenkor térnek még a munkából, a szemközti ABC-áruháznak is élénk a forgalma. A mozgókönyvtár gyorsan megtelik, sűrűn cserélődnek az olvasók. Várják a másikat Nem tudom, mennyien élnek ezen a lakótelepen, de a házak számából ítélve sokan. Jó dolog a biblióbusz olyan helyeken, mint előző állomásunk volt és az ahhoz hason'ó külterületek. De egy lakótelepen? Mégha a város szélén is van, messze a központtól. Ide azért sokkal inkább elkelne egy fiókkönyvtár. Soós István takarékra állítja a világítást, nem szeretne Kiragadni megint. — Valami baj van ezekkel az akkukkal — mondja, miközben műszerrel méri a telepek feszültségét —, pedig ma töltöttem föl valameny- nyit. Igaz, többet állunk a busszal, mint amennyit megyünk, de enné! akkor is tovább kellene bírniuk. No, de talán kitartunk zárásig. — Ez persze — tapasztalhattam magam is — nem az egyetlen hibája a különben szép és ízléses busznak. A kölcsönzőpultot például a könyvtáros is alig éri föl, a gyerekek pedig egyáltalán nem. Nehézkesen kezelhetők a könyveket rögzítő szerkezetek,".az apróbb: kötetek - pedig- kipotyognak útközben. De talán a következő bibliobuszon már kikü-c szöbölik a tervezők ezeket az apre, de bosszantó hiányosságokat. Egyébként azt. is ide, Ceglédre várják, a városkörnyék ellátását szeretnél: megoldani vele. M. NAGY PÉTER Tv-FIGYELŐ Sok a gyerek Mielőtt útnak indultunk volna a '“busszal. Kinyi Andrásnéval, a ceglédi városi könyvtár igazgatójával A Józsefvárost Színházban mutatták be Molnár Ferenc—Nádas Gábor—Endrődi János: Delila című zenés vígjátékát. Képünkön: Varadi Hédi, Pákozdl János. Jtilélek. Korábban afféle televíziós botránykő volt Rajnai Andrásnak egy-egy rendezése. A világirodalom nagy mítoszait, a közismertebb tanmeséket feldolgozó munkái — amelyekben, mint emlékezhetünk rá, az összekopírozásos elektrotechnika fogásaival kísérletezett — rendre olyan tiltakozást váltottak ki, amelyhez fogható elutasításra aligha akadt példa a honi tévézés történetében. Hiába bizonygatta ő élőszóban és minden más formájú nyilatkozatban, hogy szándékai tiszták és eszközei — ezek a méretkaszáló játszadozások — igenis a mozgókáptovábbítás új . és követendő útját jelölik ki, a kritika s vele együtt az. előfizetők több milliós tábora nem hitt neki. Nem hitt, mert nem hihetett: azok a kísérletié - iák, amelyekkel ő előállt, éppen az ellenkezőjét váltották ki, mint amit, úgymond, üzenni altart, hiszen el- ámítás helyett kuncogtalak, faníá- zlagyújtás helyett leláncolták a képzeletet. Üjabban — csak sejthetjük, hogy az általános ejnye-bejnyézés hatására — Rajnai visszakozt fújt, és már majdnem- ugyanolyan tévéjátékok kerülnek ki a műhelyéből, mint más ■kollégáiéból. Elhagyta tehát a kicsiség és a nagyság parodisztikus túlhangsúlyozáséit, s szereplőit éppen abban a méretarányban mutóigátja, amely hozzájuk illik. így volt ez akkor is, amikor Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című drámáját elevenítette meg, és szintén így cselekedett most, amikor Bertolt Brecht híres példázatát, A szecsuáni jólélek című színművét rögzítette. Nem volt ebben a variánsban már szinte semmi a régi Rajnaiból; légföijébb há azok a lézeres kavargások emlékeztettek hajdani önmagára, amelyek két jelenet közé ékelődve próbáltak meg sugározni — feltehetőleg —■' mesés hangulatot, holmi sejtést, sejtelmet. Maga a látvány tehát igencsak konzervatív, hogy azt ne mondjuk stú- diószagú volt. Az előfizetők sokkolása ezúttal egy más eszközzel végeztetett el:-a szereposztással. Elsősorban is azzal, hogy Rajnai Sen Te, a jólelkű prostituált — s egyúttal a képzeletbeli nagybácsi — szerepét arra a Jancsó Saroltára bízta, aki ehhez a bravúralakításhoz, finoman fogalmazva, még nem egészen nőtt fel. Tisztasága még csak-csak lerítt patyolat jelmezéről, de amikor kemény kalaposán, pápaszemesen ágált ott a kis dohánybolt pultja mögött, nos, akkor jelenléte egyszerűen önparódiának hatott. Felléptette aztán Rajnai Mi Cstí alakítójaként Medveczky Ilonát, a kiváló revütáncosnőt is. Nyilván beidegződés kérdése, de ha valakit, több évtizeden át csak mint mozdulat - művészt látunk, akkor, ha egyetlenegyszer prózai szerepet kap. nyilván nem jellemformálásának mélységére figyelünk, hanem egyszerűen arra a csodára, miszerint meg is tud szólalni a kedves balerina. Ez a két (bal)fo-gás aztán többé- kevásbá el is döntötte az átültetés sorsát, mert hiába remekelt Vang vízhordóként Agárdy Gábor, és szintén^ hiába volt újra jó az állástalan pilóta szerepében Kovács István, s hiába tették a dolgukat tisztesen az égből pottyant istenek, a főszereplő meg az említett egyik mellékszereplő közreműködése egyszerűen kilódította hangulatából a nagyérdeműt- A tanulság: ha nincs képi sokk, akkor —t Rajnairól lévén szó — előbb- - utóbb előkerül valami másféle sokk. Hogy az a megtérés mégse legyen olyan totális. Családi kiír. A Családi kör című sorozat színvonala, úgy látszik, menthetetlenül hanyatlik. Legutóbb, amikor a leánykáját mániákusan féltő anyuira tirádái hangzottak fel. már-már egy torzkép került elénk egy kiokosító példázat helyett. A színészek is ennek megfelelően produkálták magukat, és hát a végső tanulságlevonás sem lett több, mint tanító bácsis oktatósdi. Kár, nagy kár... AKACZ LÁSZLÓ