Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

üyömrő, Petőfi Sándor Művelődési Ház Egészséges fiatalokat nevelnek Nagy pingpongcsaták kellős közepébe csöppentünk Gyom­ron a Petőfi Sándor Művelő­dési Házban, a nagyteremben. Az első asztalnál Gáti Tamás, a kiub vezetője és Prekler Ká­roly, a szaktanácsadó (a kör­zeti asztalitenisz-szakosztály részéről) küzdöttek kemé­nyen, de nem a győzelemért, inkább azért, hogy legyen mit tőlük ellesni a fiataloknak. Buzdítás nélkül A többi asztalnál 9 és 12 év közötti gyez-ekek püfölték (olykor taposták) a nem ép­pen olcsó fehér kis labdákat, Tóth László, Nagy Attila, iff. Gombos Szilárd, Ákos Attila és Hajdúvári Szilvia, Közülük a legrégebben Tóth Laci ját­szik, 1980 óta, de még ő is a többiekkel tart, amikor a leg­jobb gyerekpingpongosra sza­vaznak, ifj. Gombos Szilárd­ra. Nem kell őket buzdítani, hogy mutassák meg mit tud­nak, maguktól szaladnak az asztalokhoz. Van, akinek a játékán már tényleg látszik a mesterek keze munkája, de van olyan gyerek is, aki néha el is találja a labdát, amikor nem, nevet rajta és hajt to­Villámkérdések erejéig fél­rehívjuk a klubvezetőt, s el­mondja, hogy két hónapja tölti be ezt a tisztét, azóta 40- en gyűltek köréje, felében fia­talok és felnőttek. A nagyok most éppen hiányoznak, mert a művelődési házban tartott gépkocsivezetői tanfolyamon vannak, s csak utána tudnak átjönni a nagyterembe kicsit ütögetni. Céljaikról megtudjuk, hogy szeretnének versenyeken in­dulni. de a foglalkozások lé­nyege, hogy a pingpongot tö­megsporttá fejlesszék, s egy­ben az utánpótlást kineveljék, mert azzal nagyon hadilábon áll a sportág. És sajnos, a tárgyi feltételek is meglehető­sen hadilábon állnak, hiszen négy rozoga asztallal, gyenge felszereléssel nem lehet ered­ményesen edzeni, versenyekre meg egyenesen nevetséges len­ne kiállni.* Drága sport az asz­talitenisz, mert például egy jó ütő 3 ezer forintba kerül, egy Halex-labda 15 forintba, s jó néhány tönkremegy egy-egv nagyobb edzésen. Áz ütőket évente kell újra gumizni, ami bizony árban közelebb van a másfélhez, mint az egyezerhez. Az asztalok sem olcsók. Az asztalitenisz önmagában is sok mozgással jár, ám az edzéshez, az erőnlét fejleszté­séhez ennek ellenére égetően szükség volna Gyomron egy tornateremre, természetesen nem csupán a pingpongozók miatt, hanem valamennyi is­kolásért. Aranyak, ezüstök \ És hogy van-e értelme ilyen rossz tárgyi feltételek között fejleszteni Gyomron az aszta­liteniszsportot, arra csattan ós választ adott Prekler Károly, egy a teljesség igénye nélküli felsorolással, amivel eredmé­nyeiket, fáradozásuk értelmét igyekezett igazolni. Prekler Károly: — A község képviseletében minden évben részt veszünk a körzeti spartakiádon, falusi dolgozók munkahelyi olim­piáin, amiken hosszú évek óta nagyon jó eredménnyel szere­pelünk. Eddig háromszor voit a férfi felnőtt csapatunk aranyérmes. Tavaly egy pont lemaradással lett ezüstérmes a csapat, amelynek tagjai vol­tak Dusek Mihály, Hugyák András, Szabó Tóth József és ifjabb Prekler Károly. Feb­ruárban a férfi csapatunk II. helyen végzett, párosban ara­nyat értek el, női párosban ezüst- és aranyérmesek let­tünk, ifjú Prekler Károly egyéniben második lett. Pá­rosban Szixbó Tóth és ifjú Prekler lett az első helyezett. Az újabb sikerekért Legutóbb Vecsésen a körze­ti úttörő-olimpián újonc és ser­dülőben indultak a gyömrőiek. Gyúrján Zsolt (3. sz. iskola) döntős volt, de újoncaink ál­talában fele-fele arányban helytálltak. A most kiírt kör­zeti bajnokságon Gyömrő a helyi ÉSZKV-val közös csa­pattal indult. De hadd ne so­roljam a jobbéra már ismert adatokat, inkább Körül kell nézni, milyen lelkesedéssel dolgozik itt mindenki a jövő sikereiért — mutat körbe Prekler Károly. Az egyik asz­talnál Dusek Mihály foglalko­zott a kicsikkel, akik szapo­rán kankodták a labdákat, s már szállingóztak az autóve­zetői tanfolyamról a felnőttek. A. L. A. Kulturális program Ecseren, szerdán, 18 órá­tól: ifjúsági klubfoglalkozás. Gyömrőn, 17-től: német nyelvtanfolyam és Detzky Jú­lia festőművész kiállítása. Monoron, 17-től és 18-tól: számítástechnika. 19-től: Vin- cze Viktória, a Flört együttes és Pleszkán Frigyes koncertje. Gyömrőn, szerdán a műve­lődési házban, 16.30-tól: Sztá­rok bűvöletében. Monoron, 18-tól és 20-tól: Vámpírok bálja. vább. Ä targoncák doktorai vv ■ I mm Évente körülbelül hétszáz targoncát javítanak ki a vecsési Ferihegy Tsz erre specializálódott műhelyében. Kaári István és Molnár István szerelők egy elektromos meghajtású anyag­szállító koesi akkumulátorát ellenőrzik. Hancsovszki János felvétele panaszkodik a 1 vezető állás­itan levő kereske­dő. Szemére veti a tanácsoknak, hogy egyre több enge­délyt adnak ki maszek vendéglő­söknek, s így az ő egységeik nehéz helyzetbe kerül­nek. A konkurren- cia a fejükre nő, elcsábítja a ven­dégeiket, így ezek áz üzletek nem tudják produkálni a tervezett bevé­telt. A jelenlevő ta­Furkésliot nácsi vezető elné­zően mosolyog, nem reagál. Hi­szen a társaság többi tagja is tudja, vele együtt, hogy ha az igény­lő a törvényszab­ta feltételeknek megfelel, a ta­nácsnak ki kell adnia az enge­délyt. Sőt mi több, a rendeletalkotó­nak éppen az volt a célja, hogy ver­senyre kényszerít­se az eltunyult ke­reskedőket, a vá­sárlók érdekében. Az már más lap­ra tartozik, hogy a konkurrencia csak a vendéglá­tóiparban jelent­kezik, a kiskeres­kedelemben alig. Ez nem természe- ter^dolog. j m az sem az, zfS. hogy egy ve­zető állásban levő kereskedő nem is­meri a jogszabá­lyokat, s jó üzlet- politika helyett a furkósbotpoli- tikát választaná. Amerre gyakori a kocaturista k szél nemcsak fákat vetkőzte! A kocaturista elemózsia he­lyett hátizsákjában gondosan csomagolt, használhatatlanná vált. edényeket, esetleg részek­re bontott hűtőgépet, vagy más felesleges holmit, limlo­mot cipel az erdei ösvénye­ken. S a végállomásnál, ahogy a buszról lelép, máris bozótos bokrot keres, ahová dugja, rej­ti a hátizsák tartalmát. A fut- kározó szél pedig nemcsak a fákat, bokrokat vetkőzteti, kí­váncsian bontogatja a tar ágak között láthatóvá vált csúf csomagot is. «..ni Mindezeket Incze Béla bronzjelvényes túravezető mondja el, aki az üllői általá­nos iskola túraszakkörének néhány tagjával indult Soly­márról a kék kocka vonalán, a Zsirosh.jy felé, a turistaház nagyon elhanyagolt környéke pedig arról árulkodik, hogy errefelé gyakori a kocaturis­ta. A környékre ráférne a gondos nagytakarítás, a házra meg a felújítás. A kis csapat találkozott ott csehszlovák ba­kancsosokkal, akik igen vi- szolyogtak a látványtól. Persze a természet szépsége feledteti a bosszúságot, gyö­nyörködtet a színek ezernyi árnyalata, piroslik fürtösen a szúrás tövises ágakon a gala­gonya, a gömbölyűre hízott csipkebogyó, csípős magja éget, mint a parázs. Ültek, megpihentek a „kötők” bar­langjainak kőpadjain, előttük magasodtak a Kevélyek, mert hárman vannak: a Nagy-, a Kis- és az Ezüst-Kevéiy. A fákra festett kék kocka a Csúcshegyre kísért, ide már csak lapos, megfogyatkozott hátizsákkal érkezik az igazi turista, szemet gyönyörködte- tően tiszta is a környék, s a turistaház tatarozása is ha­marosan befejeződik. A pati­nás étkezdében az árak is el­fogadhatók, a kiszolgálás pe­dig szokatlanul kedves, az asz­taloknál nem számít ritkaság­nak a hátizsákos lengyel cso­port, az NDK-sok és a „sógo­rok” Becsből. Kellemesen nap­sütéses hétvégeken 3—4 ezer természetkedvelő nyüzsög a budai hegyek fái között, kö­vetve a színes jelzéseket. A színeknek ugyanis komoly út­mutató, tájékoztató jelentősé­ge van — hangoztatja a bronzjelvényes túravezető. fi A sima kék jelzés ország­határtól országhatárig vezeti a turistát, a sárga megyén be­lül mutatja az utat, a piros pedig a vármegyék kiránduló­paradicsomait köti össze, a fákra festett színes ábrák he­lyi jelentőséggel bírnak. Ah­hoz, hogy valaki túravezető XXVI. ÉVFOLYAM, 291. SZÄM 1984. DECEMBER 12., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ritka és hasznos hobbi Sarki- és kékrókák birodalmában A fiatalember éppen nem tartózkodott odahaza, de min­den pillanatban várták meg­érkeztét. Addig is felesége és a hároméves kisfiúk, Ricsi társaságában néztünk szét a gyömrői házaspár rókafarm­ján. A szellős drótketrecekben gyönyörű fehér sarki- és kék­rókák szimatoltak a levegőbe, érezve az idegent, s leghátul két vörösróka közül az egyik idegesen forgott, s lökdöste az ajtót. Egyébként szelídek vol­tak az állatok, nem félve, in­kább kíváncsian közelítettek egészein a dróthálóág. Úszó nutriák Egyik-másik ártatlan sze­mekkel bámuló ravaszdi jel­legzetes magas hangot halla­tott. Magukra hagytuk a 14 rókát, hogy megnyugodjanak, s a rossz hírükkel ellentétben hihetetlenül bájos, játékos gö­rényeket mutatta meg a házi­asszony. S amikor mondtuk neki, hogy tudunk a közeli óvo­dából tett kíváncsiskodó lá­togatásról, a kis Ricsi elmoso­lyodott. nem kis büszkeséggel, nyilván nagy élményt jelen­tett neki, hogy barátaira, óvo­datársaira milyen óriási ha­tással volt a látvány. Még he­tek múlva is emlegették a gye­rekeik a rókafarmot, mintha egy különleges állatkertben tettek .volna sétát. .................. Az tán megérkezett a házi­gazda, Kiss László, s nem győzte mutogatni féltett kin­cseit, két keze munkáját. Szí­vesen beszélt az 50 nutriáról is, és mutatta is, magyarázta is. hogy miért keli az úszóme­dence a boxokba, s bizonygat­ta, hogy sokkal kevésbé érzé­keny ez a jószág, mint a vele rokon nyúl. Ugyanakkor hátrá­nya a nutriatartásnaik, hogy rengeteg élelmet kell nekik télire tárolni, azaz az utolsó őszi és az első tavaszi kaszá­lás közötti időre. Most is van 50 mázsa marharépája éltévé a nutriáknak, a rókáknak pedig selejtes csirkét vásárol, húsu­kat ledarálja, gyógytáppal gaz­dagítja. A darált csirkehúsból is nagy tartalékokkal keli ren- de’Jkeznie egy rókatenyésztő­nek, ezért csinált saját kezű­leg mélyhűtőket, amelyek össz- térfogata van vagy 2 ezer li­ter. — Ilyen mennyiségű és sok­féle állat tartásánál minden­re kell gondolni, főleg az ellá­mwnmii •«» . .hmhii lehessen, a Magyar Termé­szetbarát Szövetség nagy tudá­sú zsűrije előtt kell számot adni: rátermettség, tájékozó­dóképesség, . térképismeret, szervező és tervezőkészség, egészségügy, elsősegély és helyismeret kell ahhoz, hogy túravezetővé avathassák. gg A 25 kilométeres, kék kockás útvonal a Hármashatár-hegyen a Budagljöngyénél ért véget,, jóleső fáradtsággal az izmok­ban. Itt a Társadalmi Erdei Szolgálat aktivistái nemcsak a tisztaságra ügyeinek, a busz végállomásnál ' útbaigazítással is készséggel szolgálnak. Az erdők szorgalmas társadalmi munkásai azonban nemcsak a nagyforgalmú helyeken tar­tanak szolgálatot. A budai hegyekben minde­nütt találkozunk velük, ügyel­nek a rendre, tisztaságra. A károkat okozó rendetlenke- dők, szemetelők azonban sok­kal többen vannak. tás esetleges zavaraira, a téli szállítási nehézségekre. A ré­pát magunk termeljük, en és az édesapám az ezer négyszö­gölnyi telken, azt a magam csinálta új pincében tároljuk. Itt meg — mutatott körbe a régi pincében Kiss László -, a mélyhűtőkben van a róka­eledel, s amott — beljebb men­tünk — a kondicionáló felsze­relésem. s magyarázza, hogy ] melyik izomfejlesztő gép ho­gyan működik. Ez is a hobbi­ja, akárcsak az állattartás. (Néhány perc múlva a kam­rában folytatjuk a szemlélő-1 dést, a maga barkácsolta hús­darálót mutatja meg, s egy ép pen száradó rókagereznát, s kicsit sajnálkozva mondja a fiatalember, hogy amióta a sződi tsz is tenyészt rókát, 10— 12 ezerről 1 ezer 500—2 ezer forintra ment le a rókaprém á.ra, de azért így is megéri, s az üzleten túl neki is jutott egy bundára való. A rőkabőr mellett hatalmas harcsafej, ko­pogósra száradt, élő korában lehetett vogy 6—8 kilós. Ez el­árulja, hogy Kiss Lászlónak még egy hobbija van. El is mondja, hogy tagja a Gyömrői Dolgozók Horgász Egyesület­nek. Amikor kimegyünk a ház mögé, nem kell szólnia sem­mit sem, a táj önmagáért be­szél: csupaszaik a közeli strandkert faóriá>sai, a tőzeg- "tó vize befagyott," pecást nfem látni sehol Gyönyörű a vi­dék... Ötven vizsla A gyönyörködésből kutya- csahölá,s zökkent vissza min­ket a valóságba, erről jut eszé­be Kiss Lászlónak, hogy „be­mutassa” házőrzőjét, a há­roméves snaucert s a 14 éves magyar vizslát, „kin rengeteg- kölyköt hozott a világra. Üt évvel ezelőtt, amíg át nem tért a rókák tenyésztésére, ku-. tyákkal foglalkozott, a MA- VAD-on keresztül vagy féí- száz magyar vizslát adott el dollárért. ' Nem gazsdál Aztán a kertben fejezzük be az ismerkedést. A félbemaradt szántás láttán mérgesen mond­ja a házigazda, hogy nem ga- zsuiál ő többé másnak, tavasz- szal vesz egy kis traktort, és azon túl maga szántja a ker­tet. Ö ugyan nem mondta, mégis úgy éreztük, hogy egy dolgos, megelégedett embertől vettünk búcsút... Aszódi László Antal isgpi tanácstagok fogadóórái December 13-án, csütörtökön két körzet megyei tanácstagja is fogadóórát tart. Fekete Károly Káván 9-től 11-ig, Bén yen 11 -tői 13 óráis£ várja az állampolgárokat! (Mindkét helyen a tanácski­rendel tségen.) Gombai vá­lasztói...11—-IS óra között a ta* nácshá'zán kereshetik feL "t* Tóth Lászlóné — ugyanezen- a napón — Maqlódon 9-től II- ig, Ecseten 12-től 14 óráig fo­gadja az. ügyes-bajos doigáikp kai, panaszaikkal, bejelentő-' seikkel hozzá fordul cicát. (Mindkét helyen a tanácshá­zán.) Évente 169 vagon nyi tápot készítenek a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat monori üzel méhen. Kriskó Jánosné, Gyurász Jánosné és Orosházi Sándor a teli zsákokat szedi le a töltögénről Hancsovszki János felvétele Sajnos, nemcsak a távoli er­dőkben van így... Kiss Sándor (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap» Táp hízónak, baromfinak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents