Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
1984 DECEMBER 11., KEDD Gordonkaverseny Váci díjazottak Szolnokon, a megyei műve lődési központban rendezték meg december 7. és 9. között a IV. országos Friss Antal ze nőiskolái gordonkaversenyt. Vasárnap délelőtt tartották a döntőket, majd délután kiosztották a díjakat. Szűkebb pátriánk gordonkásait a háromnapos találkozón Augusz- tinovicz Ádám, Szentirmai Dóra, a szentendrei Vujicsics Zeneiskola, valamint Ábra hám Sára, Bogányi Tibor, Szilágyi Katalin, a váci Bartók Bélé Zeneiskola tanulói képviselték. A IV. korcsoportban megrendezésre került találkozón a váci Bogányi Tibor 3. helyen végzett, s zongorakísérője, Bogányi Gergely külön- díjban részesült. Töredék Új sorozat Töredék címmel új, 17 részes sorozat vetítése kezdődik a Magyar Televízióban december 16-án. Olasz Ferenc művészet- és kultúrtörténeti kis- filmsorozata egy sajátos művészi terület, a népi vallásosság tárgyi emlékeit veszi számba és mutatja be. A Töredék egyes részeit — melyek operatőre Abonyi Antal és Németh Attila — négy hónapon át hetenkint sugározza a televízió. Országos konferencia Nevelés a kollégiumban A diákotthoni nevelőmunka fejlesztésének fontosságáról, módja.ról szóló állásfoglalás — javaslatokat tartalmazó dokumentum — elfogadásával fejeződött be a IV. országos kollégiumi konferencia, amelyet kétnapos programmal rendezett meg Budapesten a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődési Minisztérium. A konferencián az országban 7ß ezer fiatalnak otthont nyújtó kollégiumok, összesen mintegy 300 diák és pedagógus képviselője mindenekelőtt arra fordította a figyelmet hogy a diákotthonoknak sajátos eszközeikkel hogyan lehet és kell segíteniük a kollégisták sokirányú személyiségformálását, a tanulmányi munkát, a hátrányos helyzetű, illetve a gyengébb tanulók felzárkóztatását és különösen az úgynevezett tehetséggondozást. Egyöntetű volt a vélemény abban, hogy tovább kell növelni a tanulói önkormányzat szerepét a diákotthoni. kollégiumi tevékenység irányításában, nemkülönben a fiatalok közéletiségre nevelésében. A neveléssel — állapították meg — arra kell törekedni, hogy a fiatalok minél inkább szóhoz jussanak, szerepet vállaljanak és kapjanak saját közösségi ügyeik eldöntésében, hiszen ez is hozzájárul személyiségük kiteljesedéséhez. formálódásához. Elemző, élénk vita bontakozott ki a tehetséggondozással kapcsolatban arról, hogy legyenek olyan kollégiumok, amelyek egy-egy terűiét, tevékenység — ide értve a sportot vagy a művészetet is — vagy egy-egy tantárgy, esetleg egy adott szakma legkiválóbb képességű fiataljait segítsék. Ennek a megkülönböztetett figyelemnek — a konferencia állás- foglalása szerint — nemcsak az értelmi képesség, hanem a különleges készségekben megnyilvánuló mindennemű tehetség felkarolására ki kell terjednie. Javaslatokat fogadtak el a kollégiumi felvétel, illetőleg a tagságmegújítás eljárási rendjének olyan értelmű módosítására, hogy tudatosabb legyen a kiválasztás, szigorúbb magatartási követelményeket állítsanak, ugyanakkor növekedjék ilyen kérdésekben a kollégiumok eljárási hatásköre, de pedagógiai felelőssége is. A KISZ és a kollégiumi diák. önkormányzatok viszonyáról azt a véleményt fogalmazták meg, hogy gyakorlatban az önkormányzatok önállóak, az iskolai KISZ-bizottsággal való együttműködésben viszont mellérendelt partnereknek kell lenniük; ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy ha egy kollégium fiataljai az önkormány, zat mellett saját KlSZ-szerve- zetet akarnak létrehozni — mert az jobban megfelelne sajátos feladataiknak, érdekeiknek — akikor ezt megtehetik. Nyitás előtt a videotékában Versenyben a feketepiaccal Tekintélyes tömeg gyűlt össze a Majakovszkij utcában tegnap, már délelőtt fél tizenegykor. A kirakatban öt televíziós , készüléken látható a Hobo Blues Band, a Kopasz kutya című filmet vetítik. S bár az összeverődött csoport jobbára fiatalokból áll, nem Földes László vagy Deák Bili Gyula produkciója vonzotta ide őket. Az üzlet portálján jókora betűkkel hirdeti a felirat: Mokép Videotéka. A kínálat A videokazetták kölcsönzése Nyugaton már virágzó iparág. Most, egy évtizedes késéssel nálunk is megkísérlik meghonosítani ezt a szolgáltatást. Nem lesz nehéz. Bármennyire is drága még a lejátszó berendezés — egy VHS rendszerű készülék ára 70 ezer forint —, az országban levő recorderek száma indokolttá teszi a kölcsönzés bevezetését. A tettek szerint egyébként — a hazai gyártás, illetve összeszerelés beindulásával — a közeljövőben 40—42 ezer forintra kívánják leszorítani a képmagnók árát. Kint, az üzlet előtt, már osztogatják a videotéka katalógusát, csillapítandó az egyre türelmetlenebb várakozókat. Többen azon nyomban bejelölik az őket érdeklő filmeket. Van, aki fanyalog, mondván: a kínálat csupa, a moziban már vetített alkotást tartalmaz. Megint mások a szinkronizálást vagy a magyar nyelvű feliratot hiányolják. — Háromszázféle kazettánk van. kétezer példányban — mondja Fekete Tibor, a videotéka vezetője. — A kínálat egy harmada magyar, a többi pedig külföldi film. Van még 40—GO discoprogram, zenés műsor. Mindezt ezer forint letéti díj ellenében, műfajtól függő kölcsönzési díjért lehet a házi moziban vetíteni. A játékfilmeket napi 130, a gyermekeknek szóló mese- és rajzfilmeket 100, az ismeretterjesztő műveket 80 forintért lehet bérbe venni. Némi ízelítő a kínálatból: Gertler Viktor nagy sikerű filmjei, vagy István, a király, ApolMlipszis most. King Kong. A zenés műfajban Elvis Presleytől a Beatlesen keresztül a Pink Floydig terjed a kínálat. A mesefilmek választéka viszont szegényes; összesen négyet ajánl a katalógus! Természetesen egyetlen videotékával még nem lehet megváltani a világot, éppen ezért a MOKÍP azt tervézi, hogy a jövő év folyamán minden megyeszékhelyen bevezetik a kölcsönzést. A tájékoztatást a navonta megjelenő, az újdonságokat tartalmazó katalógus szolgálja, s egy januárban induló új havilap. Megindult valami; egy olyan folyamat, amely némileg szabályozott mederbe terelheti a gyorsan terjedő házi mozizást a megfelelő mennyiségű és színvonalú kínálattal és a — ha nem is olcsó — feketepiacnál reálisabb árakkal. Kecsegtető Párbeszéd az utcán: — Figyeld meg, sokan ebben is fölismerik majd a jó bulit. — Hát igen, kikölcsönzi itt a filmeket, otthon átmásolja ahányszor akarja, és már tovább is passzolhatja. A kalózfelvételek készítését valóban nem lehet teljes biztonsággal meggátolni. Némi garanciát ad azonban ezeknek az eredetiről másolt VHS-ka- zettáknak a minősége. Túl sok. még élvezhető kópia nem készíthető róluk. Ezek a hátrányok azonban nem kisebbítik a videotéka jelentőségét. S nem is arra gondolok elsősorban, hogy milyen nagyszerű (lenne) otthon végignézni Milos Forman Ragtime című filmjét. Sokkal inkább kecsegtetőek a köz- művelődés lehetőségei. A művelődési intézmények újabb közösségeket vonzhntnak izgalmas, értékes alkotásokat bemutató videoklubokba, s az ismeretterjesztés eszköztára is gazdagodhat. így morfondírozok a színes képekkel díszített dobozokat nézegetve, de el is szomorodom nyomban. Hány művelődési ház van ma az országban. ahol van képmagnó? Megyénkben talán az egyik kezemen megszámolhatnám ezeket a házakat. Azt meg aligha hiszem, hogy a vendégeiket videó- diszkóval csalogató presszók, bárok ezután majd az Egri csilagokat vagy az Árvácskát fogják vetíteni. megesen jelentkező igényt már jelkészülten tudja kielégíteni a MOKÉP. Elképzeléseik szerint már a közeljövőben napi száz kazetta másolására lesz kapacitásuk, ami évente mintegy 25 ezer új programot jelent majd. Kívül nem csökkent a tumultus, csak a türelmetlenség fokozódott Többen elunták a várakozást, s későbbre halasztották az első kölcsönzést. Helyettük viszont újak érkeztek, akik a már jobban tájékozottaktól tudakolják: mikor nyitnak, és vannak-e discofilmek. M. Nagy Péter A célért érdemes áldozni Bővíteni szeretnék az iskolát Amikor megszólal az óra végét jelző csengő, villám lárma, hangos gyermekzsivaj veri fel a pilisvörösvári öreg iskolaépület csendjét. Ám a hangzavarnak ellentmondó látványban lehet része a kívülállónak, az óraközi szünet felszabadult viháncolása helyett hosszú sorokban vándorolnak a gyerekek az iskolaudvaron. Néhány osztály az utcán kígyózik tovább. A szervezett helycsere valamennyi résztvevője magával cipeli teljes felszerelést, orkándzsekik, vászon tornazsákok szántják az utca porát, sarát, s ha le-le-. pottyan egy-egy pulóver, kabát, a cipekedő diákok hóna alól, nem biztos, hogy a következő, alaposan megpakolt gyerek lehajol érte. • Hasonló jelenetok tanúi közül solcan — szakmabeliek is — már évekkel ezelőtt kifogásolták a szaktantermi rendszer hátrányait. Ára Pilisvö- rösváron most éppen a kabinetrendszer az, amely lehetővé teszi, hogy ha nehéz körülményeik között is, de még mindig egy műszakban tanulhassanak a felső tagozatosok. Koós Ferenc, az általános iskola igazgatóhelyettese azonban meglehetősen borúlátó a jövő tanévet illetően. Minden szabad helyen — A nagyközség két általános iskolájának összevonásakor — 1975-ben —, azt tekintettük elsődleges szempontnak, hogy így nem szükséges két felső tagozat számára biztosítani a szaktantermi oktatás feltételeit. Egy épületbe került valamennyi felső tagozatos osztály, s számukra — a két iskola felszerelésének felhasználásával — színvonalas, oktatási eszközökkel bőségesen ellátott szaktantermeket tudtunk létrehozni. — A demográfiai hullám azonban elért bennünket is, s az elmúlt két-három év során már feléltük minden belső tartalékunkat. Megszűnt a régi szükségtornaterem, a tanári szoba, s a raktárak helyén is tantermet létesítettünk. A technikai műhely a pincébe, a két kisegítés csoport a könyvtárba, négy napközis csoportunk a Puskin utcai óvodába költözött. Nehéz már számon tartani, melyik társaság éppen hol tartózkodik. A legrugalmasabban a testnevelés és a technilcaórák kezelhetők. Testnevelést tartunk — természetesen a sportudvaron, ha az időjárás megengedi. Aztán az alsó tagozatosok tornatermében — előlük elfoglalva a helyet. Egész délelőtt megtalálhatók diákjaink a művelődési ház nagytermében, s ha ezt netán rendezvény foglalná el, a könyvtár biztosít számukra fedelet, fűtött helyiséget. A technikaórák javát a gyakorlókert- ben. a maradékot pedig a nem éppen ideális pincetermünkben tartjuk. így még idén el tudtuk érni, hogy a 22 tanterem napról napra fogadni tudja a 25 felső tagozatos tanulócsoportot. Kényszermegoldások A nagyközséget átszelő főútvonalon is át kell kelni a diákoknak. Tétova gyermekese) portok álldogálnak a zebra előtt, az óvatlanabbak hajmeresztőén viselkednek a száguldó gépkocsik között. A művelődési ház többcélú nagytermében a fal mellé tolt székek, asztalok tetején tanszerek. ruhadarabok hevernek festői összevisszaságban. A fényesre tisztított kőburkolat — ha tornára nem is — csúszkálásra, szaladgálásra kiválóan alkalmas. ' Kovács István, a művelődési ház igazgatója számára megszokott ez a kép. — Természetes, hogy segítenünk keil a helyhiánnyal küszködő iskola gondjainak enyhítésében. Ám a délelőttönként itt megforduló 150 diák nehezíti a mi munkánkat is. Az esti, délutáni rendezvény előtt nincs módunk még egyszer takarítani, s a termek átrendezése Is naponta a mi feladatunk. Az. áldatlan állapot miatt mégsem borong senki. Inkább a jövő lehetőségeit mérlegelik a pedagógusok. Az üzemek és a lakosság — A következő tanévben ismét növekszik majd a felső tagozatos tanulócsoportok száma — mondja Koós Ferenc. — A két műszakos tanítást szívesen elkerülnénk, de félő, hogy mégis ez az egyetlen megoldás marad számunkra. Az öreg épületben már nincsenek tanteremmé alakítható helyiségek Keszléri Imre tanácselnök nagyon reméli, hogy hamarosan hozzákezdhetnek a régóta tervezett iskolabővítéshez. — A hat plusz két tantermes új épületszárny a tavaly lebontott régi szolgálati lakás helyére kerülhet. A tervek már tavaly elkészültek, a beruházás 15 millió forintba kerülne. A tanácsülés jóváhagyta, hogy a nagyközség idei és jövő évi bevételéből összesen ötmillió forinttal járulunk hozzá az iskolaépítéshez. Ezenkívül számíthatunk a lakosság, a helyi üzemek támogatására, a kisiparosokra, a szülők és diákok pedig a kétkezi munkából is kiveszik majd a részüket. Márvány! Ágnei Ismeri olvasóit Nem kapott szemrehányást Ivóra délután van, még nem nyílik sűrűn a folyóiratolvasó ajtaja a váci Madách Imre Művelődési Központban. Elsőnek egy házaspár érkezik. Kuczor Béláné, az olvasóterem vezetője már megy is eléjük. — Azonnal hozom a diákat, amikről múltkor beszéltünk. Sajnos, a dianéző most rossz, de talán így is megtalálják, amit keresnek. Leülünk beszélgetni, alig váltunk néhány szót, újabb vendég érkezik. Ezúttal egy idős néni. Pillanatok alatt, kérés nélkül kapja megszokott képeslapjait. Kuczor Béláné alig titkolt büszkeséggel vezet körbe kis birodalmában. Szabadkozik is Száz kópia Tv-figyelő' Korainak, időszerűtlennek mégsem mondható a videoté- i ka megnyitása. A cél ugyanis éppen az, hogy a négy-öt év múlva minden bizonnyal töCSUkáS. Oriza Triznyák, Pom-pom, a fagyialtos Baga- méry — már jó ideje személyes ismerőseink ezek a kedves mesealakok, akik egyrészt rajzban, másrészt színészek által megelevenítve szoktak megjelenni a képernyőn, illetőleg alkalmasint a könyvek, albumok lapjain. Alakjuk, karakterük rendre más és más, ám egy valamiben megegyeznek; ugyanannak a szellemnek a termékei. Nevezetesen Csukás István költő és meseíró agyából pattantak ki, aki oly megvesztegető kedvességgel ruházza fel ezeket a képzelet szülte figurákat, hogy azok egyszeribe belopják magukat a legkisebbek szívébe is. meg azokéba is, akik immár, mint mondani szokás, második gyermekkoruk felé ballagnak. Dicséretére a televíziónak, most szombaton arra is alkalmat teremtett, hogy e história- szerzővel híveinek népes tábora személyesen is megismerkedhessen. A kérdező, E. Szabó Márta jóvoltából ez a randevú igen jói sikerült. A barátságos faggatózás nyomán úgy rajzolódott fel Csukás István emberi és szerzői portréja, hogy meg lehetett és kellett őt szeretnünk. Egyúttal pedig arra a hitvallásra is reá kellett bólintanunk, amelyet ő az eiső számú mesterétől, a váratlanul és korán elhunyt Kormos Istvántól tanult, miszerint a meseírás nem valami alantas irodalmi penzum. Ellenkezőleg: nagy-nagy felelősség, hiszen a legfogékonyabb, a legérzékenyebb olvasótábornak kell egyszerre okos és szép szövegeket megszerkeszteni. Csukás István ezzel az ars poeticával is híven követi elődjét, meg azzal is, hogy beleült az ő megüresedett re- daktori székébe a Móra Ferenc Könyvkiadónál, hogy ott a gyermek'könyvek termését a jói bevált elvek alapján irányítsa. KoDCZ Zsuzsa, Vasárnap egy másik — immár dalos-muzsikás — portréfilm gazdagította az ünnepnapi programot. Ez Koncz Zsuzsát, könnyűzenei életünk egyik legr.épsze- ' rűbb és legtöbb tiszteletet érdemlő képviselőjét mutatta be, mégpedig a hozzá jól illő kedvességgel, visszafogottsággal. Módos Péter kérdései nyomán egy olyan arckép kapott még újabb vonásokat, amely a nézőben, koncertvendégben eddig is benne élt, de amelyhez jól odapasszolt még egykét kis titok. Olyasmi például, hogy nem szereti a családi nevét, mert az olyan kellemetlenül csattan, s így — hite szerint — nem illik az ő egészen más szabású lényéhez. Igazat kell neki adnunk ebben a látszólag kicsiny, de annál jellemzőbb észrevételben Koncz Zsuzsa uayanis igényes dallamú és — Bródy János jóvoltából — mindig csavaroson sokat mondó szövegeivel nem fölrázni, sokkolni akarja a közönséget, hanem önvizsgálatra biztatva elgondolkodtatni. Ráébreszteni valami olyan életigazságra, amelyet ki-ki megérez, de érvényesen megfogalmazni nem tud. Pó- diumművészetün.knek ez a nagyon kedves — hol könnyesen mosolygós, hol fanyarul igazságközlő — dalmondó lánya szinte a Ki mit tud?-os pályakezdése óta ezt teszi, s ez emeli ki kolléganőinek és kollégáinak népes, de igényesnek nem mindig nevezhető táborából. Noha azt is mondta magáról. hogy még mindig nem igazodik ki kellőképpen saját lelkivilágában, azért — éppen a fentiek miatt — egy nagyon határozott valaki ő. A minőség megszállottja, aki inkább lemond a napi népszerűségről, de a maga szabta mérték alá nem ereszkedik. északok. Hiába annyi fa- nyalgás, felhorkanás, a Szeszélyes évszakok című magazin újból és újból helyet kap a műsorban. Az egyik jelentkezését legföljebb ha az különbözteti meg a másiktó', hogy szegény Antal Imre mily mértékű önfegyelemmel adja tovább a reája kiosztott favicceket. A jelenetek színvonala ellenben zömmel azonos. olyan, mint most az a szom- szédasszonyi perpatvaré volt Akácz László hogy most nem a megszokott rendet látom, sajnos iroda híján ide telepítették a művelődési központ két dolgozóját, íróasztalukkal együtt. — Komoly kézikönyvtárral, hatszáz hanglemezzel és ki- lencvenféle újsággal, folyóirattal várjuk az olvasókot. Az utóbbiakból korábban százharmincat járattunk, de a pénzszűke miatt néhány külföldi kiadványról ’e kellett mondanunk, A forgalom úgy öt óra körül sűrűsödik meg. Hogy kik jönnek, az a ház programjaitól függ elsősorban. Sokat ismerek közülük, tudom mit olvasnak szívesen. Szerencsére a gyerekek gyakran látogatnak be. Arcán is látszik, hogy ennek igazán örül. Nem is csoda, hiszen maga is pedagógus volt i harminc esztendőn keresztül. A művelődési házzal több mint két évtizedes a kapcso- j iata. Gyermekfogialkozásokat vezetett korábban. Az új intézmény megnyitása óta pedig az olvasóterem gazdája. E hosszú ideje végzett munkáját ismerték el a népművelők napján a Szocialista kultúráért kitüntetéssel. De hogyan lesz a tanítónőből könyvtáros? — M„r korábban, a tanítás mellett kapcsolatba kerültem az iskolai könyvtárral, végeztem tanfolyamot is. Amikor a há2 elkészült, fölkértek, hogy legyek a folyóiratolvasó vezetője. Az irodákból kezdtük összeszedni a már meglevő könyveket, lemezeket. Ez volt az alap, amit fokozatosan gva- raoítunk. Sajnos már kezdjük kinőni a helyiséget: újabb polcokat kellene beállítani. Azért a pedagógus a szíve mélyén mindig pedagógus marad. A gyerekzsivajt, az érdeklődő, kíváncsi tekinteteket nem lehet elfelejteni. Szombat délelőttönként mesefogialko- zást vezet a kicsiknek. — Nagyon szerettem tanítani, ez valamennyire pótolja azt is. Nálunk családi hagyomány a tanárt, tanítói hivatás. A férjem pedagógus volt, s az mind a három gyerekem, sőt az unokák is ezt a hivatás* választották. 'Főbb ez minden vallomásnál a pálya szépségéről. Úgy ü'totni át a tanítás iránt érzett elhivatottságot két generációba. hogy még egyszer sem kapott szemrehányást a gyerekektől unokáktól: miért is kellett nekem pedagógusnak lennem. M. N. P.
