Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

•7 6 1084. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Gyarapodik a szövetkezet Tartani kell az eredményeket A pomázi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága kihelyezett Ülést tartott az írószer szövetkezetben. Az immár országhatárokon túl is híres gazdasági egység igazgatója ördögit Emánuel tájékoztatta a testület tagjait az utóbbi esztendők eredményeiről, tek. A továbbtanulni kívánók­nak megveszik a tankönyve­ket, biztosítják a tanulmányi és rendkívüli szabadságot. Szakcsoport Másfél esztendeje alakítot­ták meg az ICO szerelő és szolgáltató szakcsoportot. A mellékfoglalkozásban dolgozó szövetkezetiek — pluszmunká­val természetesen — jól kiegé­szíthetik családjuk jövedel­mét. Ezen túlmenően azoknak a nőknek is, akik gyermekeik miatt csak otthon tudnak dol­gozni, nagy segítséget jelent. A gazdasági okok miatt első­sorban azért volt szükség a szakcsoportra, mert a tollgyár is állandó létszámgondokkal küzd. Nagyon nehéz három mű­szakra embereket találni. Szakmunkások sem jelentkez­nek mindennap. Pedig az éj­szakai műszakpótlékot nyolc­van százalékra emelték, a szakmunkástanulókkal szerző­dést kötnek, a lehető legma­gasabb ösztöndíjat fizetik ne­kik, mégsem tudják esztergá­lyosokkal és marósokkal feltöl­teni az üzemet. Még az iga­zán kitűnő munkakörülmé­nyek. szociális juttatások, sportolási lehetőségek, kirán­dulások sem tudják ellensú­lyozni a főváros elszívó hatá­sát. Az ICO erejéhez mérten ki­veszi a részét a község támo­gatásából is. A helyi iskola bő­vítéséhez 350 ezer forintot, a csobánkaá tatarozásához 40 ezer forintot adtak. A kommu­nista szombatok bevételéből tavaly hatvan-, az idén nyolc­vanezer forintot utaltak át a ■pomázi intézmények számlájá­ra. Az elnök nyugodtan néz a jövő év elé. Termékeik piaca biztosított. A munkafegyelem­mel sincs baj. Csak az eddig elért eredményeket kell tar­tani. Persze, ez sem kevés. Elöregedik a népesség Merre halad Kisoroszi? Siliere» Számok bizonyítják:, hogy az ICO valóban fejlődőképes. Négyszázhuszonöt szövetkezeti. 300 szakcsoporttag a biztosí­ték arra hogy a hamüncmil- liós tervet teljesítik. Ponto­sabban túlteljesítik, mert már elérték a negyvenmilliót, s az esztendőből még hátravan egy hónap. Árbevételük az idén húsz százalékkal nőtt, tőkés exportjuk 13 millióval több a tavalyinál, A pomázi üzemegy­ség állóeszközértéke 135 mil­lió 992 ezer forint. A múlt év­ben gépvásárlásra öt-, épüle­tek bővítésére 4 millió forin­tot költöttek. Fejlődésük üte­mét jellemzi, hogy a dolgozók bérszínvonalának növekedése több mint 11 százalékos lesz; eléri a 70 ezer forintot. Ördögh Ernáiméi elmondta azt is. hogy az olajtüzelésről most térnek át a gőzfűtésre, a beruházás 14 millió forintba kerül. A munka az utolsó szakaszához érkezett, a csövek lefektetését követően betonozzák a csarno­kok közötti területeket és az utakat. Ezzel 16 ezer négyzet- méterre növekszik a beépített négyzetméterek száma. A láto­gató is tapasztalhatja, hogy a 14 holdon fekvő csarnokok, raktárak és szociális létesítmé­nyek közötti — hajdan sáros terek eltűnnek —, s megjelen­nek a virágokkal díszített be- tonutak. Az ICO-ban három­száz pomázi s százhúsz kör­nyékbeli ember keresi meg a kenyerét. Juttatások Joggal elvárható, hogy a si­keres szövetkezet szociális jut­tatásokkal és a munkakörül­mények állandó javításával is. kedvében járjon dolgozóinak. Az ICO-ban ezt természetes­nek tartják; az utóbbi években nemcsak új üzemrészeket, ha­nem irodahelyiségeket is épí­tettek. Jövőre a számviteli szakemberek költözhetnek fel­újított helyiségekbe. A szociá­lis létesítmények korszerűek, és példásan tiszták. A bevásár­lás gondjait a büfé lenne hi­vatott megoldani, azonban a szentendrei Ajész képtelen a megfelelő áruellátást biztosí­tani. Az ICO-nak két bérelt üdü­lője van Balatonfüreden és Hajdúszoboszlón. Évente öt­ven család pihenhet ezekben. Ezen felül az OKISZ 100—110 beutalóval jutalmazza a jó munkát. S ami külön örvende­tes. a dolgozók élnek a lehe­tőségekkel. Az idén 600 ezer forintot adtak családi házak építéséhez. 170 ezret osztottak ki a törzsgárdatagoknak, har­mincötöt a szocialista brigá­doknak, ugyanennyi beiskolá­zási és 26 ezer forint egyszeri segélyt juttattak a legrászorul- tabbaknak. Az üzemi konyhá­ról a családtagok is kaphat­nak ételt. A vállalat 6,70-nel járul hozzá az ebéd költségei­hez. Kulturális és sportcélokra 120, vetélkedőkre, színházje­gyekre hétezer forintot költöt­KISOROSZI a Szentendrei­sziget legtöbb gonddal küzdő községe. Az emberek gyakran kérdik, mi lesz a település sorsa? A Fővárosi Vízművek ugyanis mintegy körbefogja kútjaival a házakat. Ebből egyebek mellett az követke­zik, hogy a vízvédelem miatt a falu házaiba nem lehet be­kötni a vezetéket, mert nincs csatorna, a zárt szennyvízgöd­rök pedig nem biztosítják a vízbázisok maradéktalan vé­delmét. így aztán kialakult az a paradox helyzet, hogy a község földjeinek egy részét kisajátította a Fővárosi Víz­művek, a lakosság viszont nem használhatja a fürdőszo­bákat. Napjainkban Kisoroszi né­pességcsökkenése megállt. Ez a stagnálás is eredmény, ha az elmúlt évek elvándorlására gondolunk. Nem is csodálkoz­hatunk azon, hogy a fiatalok nem építenek otthont az egyébként szép fekvésű szigeti településen. Az okok között első az írás elején említett bizonytalanság. Ezt követi a tény, hogy gyakorlatilag nincs munkalehetőség. Néhány asz- szony jut kereseti lehetőség­hez a Kék Duna Szakszövet­kezet műanyagüzemében. A férfiak kénytelenek a váci gyárakba, a dunabogdányi kő­bányába vagy Szentendrére utazni. Ma már nem divat hajósnak, révésznek állni. Aki ismeri Kisoroszi fekvését, tud­ja, hogy különösen télidőben nehéz kijutni a sziget csücs­kéről; ködben, fagyban szüne­tel a dunai forgalom, a busz­járatok sűrítéséért pedig évek óta harcolnak, mindhiába. Szakmunkásokra nincs szük­ség, mert mit építsen a kőmű­ves, kinek csináljon kerítést a lakatos, kitől kap megrende­lést az esztergályos? Márkás gépeken a Márka-r" A közkedvelt Márka üdítő italt korszerű gépsorokon állítják elő a szentendrei Márka üzemben. A hazánkban évek óta for­galmazott italt a fogyasztók megkedvelték, így az üzemnek bőven van munkája A népesség stagnálása el­öregedéshez vezet, sorvadozik már a mezőgazdaság is. Egy­részt fogytán a munkaerő, másrészt fennáll a veszélye annak, hogy egyre több föl­det foglalnak el a kutak. Jó­zan ésszel nem lehet vitatni, hogy ezekre szükség van, csak az a kérdés, hogy mi lesz a la­kosságot megtartó erő, ha a föld, a kert sem ad munkát. NÉZZÜK most az érem má­sik oldalát! Nevezetesen azt, hogy miért fél a Fővárosi Víz­művek a zárt szennyvízgyűj­tők -elszaporodásától? Mert roppant nehéz ellenőrizni, va­jon nem sérült-e meg vala­melyik, s ennek következtében a talajba szivárog-e a szenny­víz. E létesítményeket ugyan­is egyszer veszik át, amikor elkészülnek, de nincs ember, aki használata közben meg tudná állapítani, hogy ép-e a betonkocka vagy sem? A problémával szorosan össze­függ, hogy a szippantás drá­ga, ráadásul gyakorlatilag nincs ilyen szolgáltatás. Ha olykor-olykor mégis megjele­nik a szippantókocsi, ritkán viszi terhét a szentendrei szenyvíztisztítóig. Vagyis a főváros, a sziget, illetve településeinek érdeke azonos: csatornázni kell. SZENTENDREI ^/cítiao A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Mérlegkészítés előtt a PEFÉM-ben Erényük a rugalmasság Az esztendőből hátralévő napok falán még gyorsabban telnek, mint a többi. A válla­latok, szövetkezetek főköny­velőinek a nyakán van a mér­legkészítés ideje. Mi is fi­gyelemmel kísérjük, hogy a körzetünkben található üze­mek, gyárak milyen ered­ménnyel zárják a gazdasági évet. Az elmúlt héten a PEFÉM- ben jártunk. Fábián Pál mű­szaki igazgatóhelyettes előbb vázlatosan felsorolta, hogy je­lenleg milyen termékeket gyártanak Pest megye külön­böző településein fekvő négy gyárukban. Szentendrén kap­ják végső formájukat a kézi- szorítású esztergatokmányok, balták, fejszék, szekercék, bi­lincsek az Ikarusok kormány- szerkezetéhez. A kettes, fém­ipari gyáregység ismert ter­méke a ratamobil láda, a köz­úti vész jelző táblák, a huzalok­ból összeállított bevásárlóko­sarak. Dabason főleg forgá­csolnak. Az odaérkező vendé­gek tokmánygyártásához való pofákat, a BNV-n bemutatott, a réginél kétharmaddal köny- nyebb önsúlyú kézi olajszi- Vattyúkat, generátorházakat láthatnak. A bevétel fontos tételét képezi a Csepel Autó­nak bérmunkában végzett for­gácsolás is. Veresegyházon található a cég fémöntő részlege. Nagy- vállalatoknak gyártanak al­katrészeket. Az Ikarusnak pél­dául bilincseket, ajptalpakgt, konzolokat. A~ Magyar Hajó-, és Darugyárnak sokféle elekt­romos szerelvényt, a tenger- hajózási szabványok szigorú követelményeinek megfelelő minőségben. Utoljára hagytuk a szintén Szentendrén található szolgál­tató egységet, amely a lakos­sági közületi lakásszerviz munkákban jeleskedik. A vi­szonylag hosszas felsorolást azért nem tartottuk érdekte­lennek, mert mutatja, .hogy a PEFÉM is egy sor termék gyártását szüntette meg, illet­ve indította el. Térjünk vissza most az alapkérdéshez! Milyen évet zár a vállalat néhány hét múlva? Fábián Pál bizakodó. A januártól szeptemberig tar­Korszerű mérőműszerekkel ellen­őrzik a minőséget a PEFÉM szent­endrei üzemében. tó időszak eredményeit meg­nyugtatónak, a november vé­géig összegyűjtött nyereséget jónak értékeli. Teljesítik a ter­vet. Az árbevételük 240 mil­lió forint körül lesz, ami 600 dolgozó munkájának az ered­ménye. A legtöbb szó manapság Itt is az új szabályzókról esik. Fábián Pál örömmel lenne néhány héttel idősebb. — Ma még biztosítottak a rentábilis , működés feltételei — mondja. — Bízóm benne, hogy ez jövőre sem lesz más­képp. A mi erényünk a ru­galmasságunk. Olyan gyor­san tudunk alkalmazkodni megváltozott követelmények­hez, hogy bármely nagyválla­lattal szemben előnyre teszünk szert. Ezért tartunk kevésbé a jövő esztendőtől is. Villanófény Szeretem a természetet! Eb­ből következik, hogy szimpati­zálok azokkal, akik védik, óv­ják, szépítik. Gyönyörködni szoktam egy szépen rendezett porta, gondosan művelt kert láttán. S felháborítanak azok, akik a házi hulladékokat, ipa­ri vagy egyéb szennyező anya­gokat titokban, sunyin szétszór­ják a földutak mentén, árok­partokon. Tudom, hogy a jogszabályok, a szemléletváltozás a magam­fajtákat támogatja. Tapaszta­lom, hogy egyre nő azoknak a száma, akik nemcsak divatos dalnak, hanem sürgető feladat­nak tartják az erdők, mezők, ligetek, vizek, a föld és a leve­gő tisztaságának megőrzését. S felháborít, ha egyesek, vagy a bürokratikus szüklátó- körűség akadályozza azokat, akik tesznek is a természet vé­delméért. Ezek a gondolatok a minap jutottak el a megfogalmazásig, mert alaposan megtréfált az élet. Történt, hogy a 11-es úton felfigyeltem egy teherau­tóra, amely lassan haladt a he- nehunás földúton. Majdnem te­le volt ócskavassal. Messziről látszott, hogy a vezető keres valamit. Azt hittem, rakomá­nyától szabadulni vágyó kör­nyezetszennyezővel hozott Ösz- sze a sorsom. Vártam néhány percet, majd utána indultam. Még ezer métert sem tettem meg, amikor egy kanyar után majdnem beleütköztem az álló kocsiba. Vezetője az árokban dolgozott, jókora ócskavashal­maz tetején kalanáccsal csépelt egy szebb napokat megért konyhai tűzhelyet. Lám, örvendeztem, végre va­laki, aki nem szaporítja, hanem elhord,ia az illegálisan idecsem­pészett hulladékot. Aki tudja, hol kell keresnie kidobott ha­szonvasat. S akinek jól meg­alapozott, lesújtó véleménye van „természetszeretetünkről”, a Dunakanyar tisztaságáról. A fiatalember most titokban gyűjtögeti a hulladékvasat. Ta­valy óta ugyanis nincs rá en­gedélye, visszaadta az ipart. Miért? Mert alaposan ráfize­tett tevékenységére; a hatóság 150 ezer forint adót rótt ki rá. Hiába magyarázta, hogy leg­alább fél napba kerül, míg megrakja a kocsiját, szétválo­gatja (szétveri) az öntvényt, hogy sokba kerül a kocsifenn- tartás, hogy a társadalom szá­mára hasznos tevékenységet folvtat, nem volt mese, fizetni kellett. Azt hiszem, kint a tágas me­zőn, két kalapácsüíés között ugyanarra gondolunk. Vajon miért nem leh^t akár adóked­vezménnyel ösztönözni a köz­hasznú tevékenységet? Vajon miért kell a Hivatalnak a jog­szabályokat egyformán alkal­mazni merőben eltérő esetekre? Kinek jó az, ha elriasztják azt a néhány vállalkozó szellemű embert, aki hajlandó a mások „szennyesét” eltakarítani? Szó ami szó, sokkal könnyebb adóz­tatni, mint elkapni és megbün­tetni az illegális szemetelőket. Nem várt érdeklődés Haladók és kezdők Ügy tűnik, hogy Szentendre a jövőben a táncosaival is öregbíti a kulturális életben Ismeretszerzés - játékosan Izgalmas harci vetélkedő volt Rendhagyó és újszerű ünnepségsorozat utolsó szakaszára kaptunk meghívást a szentendrei 921-es számú Ligeti Károly úttörőcsapattól. A hetedikesek és nyolcadikosok vetélkedőjére érkeztünk a Felszabadulás lakótelepi iskola tornatermébe. A rajokból kiválasztott gyerekek éppen hadianyagot, titkos leve­let próbáltak bejuttatni a Téli Palotába, társaik lelkes buzdí­tásától kísérve. A dologban nincs , semmi rendkívüli, mondhatja bárki. Lehet, de mindaz, ami meg­előzte a végső kifejletét, ko­rántsem szokványos. Mégpe­dig azért nem, mert több b-^s vetélkedősorozattal sikerült mozgósítani a gyerekeket. Mindenki talált testhezálló, vonzó elfoglaltságot a progra­mokban, amelyeknek fókuszá­ban Ligeti Károly életútja és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményei állot­tak. Kétségtelen, hogy a ha­gyományos irodalmi színpadi megoldással szemben (ahol a döntő többség passzív hall­gató), az új próbálkozásnak számos előnye van. Az első: a tömeges aktivitás. Továbbá, a résztvevők játszva sajátítják el az ismereteket. A hangulat, a drukkolás sokáig ható él­mény marad. S nem utolsó­sorban, mindez megoldható egyetlen tornateremben. Poprádi Lászlóné csapat- vezető elmondta, hogy a ve­télkedősorozatnak volt egy el­méleti és egy gyakorlati ver­senyszakasza. Az előbbi több héten át zajlott. Az úttö­rők megkapták Ligeti Károly életrajzát a Végrendeletem cí­mű versével együtt, s búvár­kodniuk kellett a Nagy Októ­ber című képes történelem­ben. A forradalmi osztagokká alakult rajok pluszpontokat szerezhettek a keresztrejtvé­nyekbe bújtatott csatakiáltások a titkosírással nehezített fel­adatok megoldásával, illetve megfejtésével. Lehetőségük nyílt Leninnel és a forra­dalommal kapcsolatos plaká­tok készítésére, albumok ösz- szeállítására. Elkészíthették a forradalmi szavak szómagya­rázatát. Közösen készített iro­dalmi alkotást nyújthattak be Ligeti Károlyról. Kapcsolatot létesíthettek az omszki paj­tásokkal. A munkákat az úttörőta­nácsból megalakult öttagú forradalmi parancsnokság és történelem szakos tanárok ér­tékelték. Az első szakaszban megszerzett pontok a tornater­mi eredményjelző táblára ke­rültek, minden raj tudta tehát, hogy hányadik helyről star­tol. A haditornát a Kossuth Lajos Katonai Főiskola ifive­zető katonái vezették. Mi tehát a Téli Palota ost­romát láttuk. Az ötletek egész sorában gyönyörködhettünk. Az említett titkos levelet mocsárjárással lehetett bejut­tatni a hajdani cári reziden­ciába. A barikádok mögüli célzást a kislabda-dobás he­lyettesítette. A hadianyagot a vízzel telt pohár szállítása személyesítette meg. A győzte­sek mászőkötélen vitték fel a kitűzésre szánt zászlót. Mind­ez azonban igazi harci vetél­kedőt jelentett. Ezen a délutánon mi sem vettük észre, hogy mennyi is­meretet elevenítettünk fel a bizony régen tanult történe­lemből. S újra átéltük a Téli Palota ostromát, Ligeti Ká­rollyal együtt harcoltunk Kol- csak ellen. S lestük az ered­ményjelző tábla pontszámait. Példát láttunk arra, hogyan lehet — igaz sok munkával — színvonalasan ünnepelni a másutt gyakran unalomba fulladó történelmi évforduló­kat. már eddig kivívott jó hírét. Csak egy éve alakulta Kék Du­na Néptáncegyüttes, s néhány hét múlva a Budai Vigadóban a Táncfórumon láthatjuk pro­dukciójukat. Az itteni fellépés rangot jelent, mert a szákmai zsűri csak azokat a csoporto­kat engedi a világot jelentő deszkákra, amelyek felsőfokon; elsajátították a táncolás mű­vészetét. Az ötventagú gárda „tanára” Mosóczi István, a Duna Mű-, vészegyüttes vezető koreográ.: fusa. A teljesen kezdő tánco­sokkal tizenkét hónap alatt fi­gyelemre méltó eredményt ért el. Júliusban kétszer léptek fel a Szentendrei Nyár idején, s akkor is nagy közönségsike­rük volt. Külön öröm. hogy a felnőt­tek sikerének hatására néhány hete a gyermek tánccsoport is megalakult. A PMKK felhívá­sára tömegesen jelentkeztek az általános iskolás tanulók. Nagy István, a Duna Művész- együttes táncosa hatvan nebu­lóval kezdte meg a munkát. A gyermekek lelkesen gyakorol­ják az alaplépéseket. A leg- iobbak néhány év múlva fce- bocsáttatásf nyernek a felnőt­tek csonorfpba. Göllner Judit. a PMKK művelődési előadója e!mond*a. hogy néhány remek mozgáskésze '-ggel rendelkező apróság máris felhívta magé-, ra a figyelmet. Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents