Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

Bitumen Márciusban múlt két éve, hogy egy hatalmas autó jelent meg hulladékfával megrakva Gödöllőn, a Kobzi János utca 4—ö. szá­mú házak közötti terüle­ten. A rakományt hamar lerakták, majd gyöngyka­vicsot hoztak. A későbbiek­ben tíz darab 200 literes fémhordónyi tetőszigetelő bitument raktak le. Az idő múlásával lassan el­tűnt a fahulladék és a gyöngykavics. A 4-es szá­mú ház végében a járdán hagyott hordók állnak szép rendben. Próbáltam kiderí­teni, kié is lehet, hogy fel­hívjam a figyelmüket, nem hiányzik-e a kéttonnányi tetőszigetelő. Sajnos, nem sikerült a gazdát megta­lálni. De az utóbbi időben tapasztalom, hogy valaki vagy valakik rábukkantak és most már kezd a kész­let fogyatkozni. Valahol már szurkolnak vele. Cs. J. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM 1984. NOVEMBER 28., SZERDA Az egyik legfontosabb Gazdálkodó, termelő erdészet Gödöllőn Ki nyer ma? A Magyar Rádió népszerű műsora a Ki nyer ma? no­vember 30-án délben Gödöl­lőről jelentkezik. A helyszín a jeltelen Pálma cukrászda, a 30-as út mellett, a művelődé­si központ szomszédságában levő földszintes műemlék épületben. A cukrászda egy évvel ez­előtt nyitott, vendégköre egy­re bővül. Igyekeznek az igé­nyeket kielégíteni, ezt szol­gálják a hétvégi nosztalgiaes­tek is. Fővárosi szereplőkkel ének- és táncműsorokat ad­nak az érdeklődőknek. Twist Olivér. Charles Di­ckens regényéből készült szí­nes, szinkronizált angol film. 4. 6 és 8 órakor. Korunkban született a foga­lom (és sajnos a gyakorlat is), amely szerint az ember elru­gaszkodott a természettől. Pe­dig jól tudja mindenki, hogy mennyire nem élhetünk úgy. hogy a szabad természet ne hasson ránk, hogy ne vegyük figyelembe közvetlen, vagy távolabbi környezetünk sajá­tosságait. Az évszakok válta­kozása, az időjárás ma is meghatározza bizonyos ágaza­tok jellegét és eredményessé­gét. Gondolunk itt a mezőgaz­daságra, vagy éppen az erdé­szetre. Nő magától A mezőgazdasági területek­ről kamrákba, tározókba, hű­tőházakba került a termény, de az erdőket nem lehet télire elrejteni a zimankó, a hóvihar elől. A paraszti munka életet adó gyümölcsét óvják, vigyáz­zák. Vajon ez erdőkkel törő­dik-e valaki, s ha igen, mit le­het bennük, értük tenni? Ezekre a kérdésekre keres­tünk választ, amikor a Buda- vidéki Állami Erdő- és Vad­gazdaság gödöllői erdészetét megkerestük. Szarvasagancsokkal díszí­tett tágas társalgóban fogadott Pintér István erdészetvezető, s mindjárt arra a laikus kér­désre igyekezett választ adni, Gyeplabda nUl Tavaszig pihen a pálya A múlt év tavaszán Gödöl­lőn, az Erzsébet-park külső vé­gén levő szántásban tapostunk Matuz Sándor gyeplabdaedző­vel, a szakosztály vezetőjével. A tőle megszokott szerénység­gel beszélt egy közeid tervről: — Itt lesz a pálya, amott a nézőtér, még odébb a locsoló- hálózat. — Néztem a hatalmas vízgyűjtő mélyedést, amit az évtizedek csapadéka alakított ki. A lelkes sportember lelki szemei előtt már kirajzolódott a jövő képe, amikor megje­gyeztem, bányász köszöntéssel üdvözlöm az elgondolást, jó szerencsét hozzá. Az idő haladt, és most, más­fél év múlva, ismét az emlí­tett helyszínen voltunk. Hideg, száraz, napsütéses novemberi délutánon szemlélődtünk. Min­den megváltozott, az egykori hatalmas vizenyős laposon, melyet több ezer köbméter földdel feltöltöttek, zöldell a pázsit. Sok munkával érték el, földszállítással, simítással, hen­gerléssel. Most a pálya pihen, jövő nyáron szeretnék avatni. A már kész pálya elkészíté­séhez tizenhárom vállalat, in­tézmény és a szakosztály tag­jai járultak hozzá. A beszélge­tésből kiderül, hogy Matuz Sándor elgondolását mindenki támogatta, akit felkért. Nem­régiben küldött köszönőlevelet a városi tanács elnöke mind­azoknak. akik felajánlásukat teljesítették, Gödöllőt hozzáse­gítették egy új sportpálya megépítéséhez. A látottak után a szakosztály munkája, élete iránt érdeklőd­tünk. Ismeretes, hogy gyeplab- dásaink az NB I-ben szerepel­nek, két csaoattal. Tavasszal az első csapat a második he­lyen végzett. A bajnokság őszi fordulója nem volt oly sikeres, amiben része volt a sérülések­nek és az eltiltásoknak. A nyáron 10 nanos külföldi utazáson vettek részt Hollan­diában a Philips cég csanatá- nak voltak vendégei. Gazdag tapasztalatokkal tértek haza. Odakint hét mérkőzést játszot­tak, ezek között esti és éjsza­kai találkozások is szerepeltek (műfüves pályákon). — Ilyet még soha nem lát­tam — mondta Matuz Sándor. Hollandiában a hétvégeken szabályosan éjszakai időpont­ban mérkőznek. Az egyesület, amely fogadta a gödöllőieket, öt pályával rendelkezik, 700 igazolt játékosa van. Hollan­diában a labdarúgás után a legnagyobb érdeklődés a gyep­hoki iránt nyilvánul meg. Is­kolákban is tanítják e sportot. Százhúszezren űzik. A nők olimpiai bajnokságot nyertek. A szakosztályvezető edzőtől megtudtam azt is, hogy szep­temberben a magyar váloga­tottal járt az NDK-ban, ahol hat szocialista ország — a Szovjetunió, Kuba, Csehszlová­kia, Lengyelország, az NDK és Magyarország vett részt nem­zetközi tornán. Megjegyezte, hogy élmény volt látni a szov­jeteket, akik valóságos profik­ká váltak a sportágban. A válogatott segédedzőjeként működött közre és örömmel hallotta, hogy jövőre hazánk­ban lesz hasonló torna. Jó volna, ha a Magyar Gyeplabda Szövetség Gödöllőn rendezné e tornát és ezzel tartanák meg az új pálya avatóját. Gödöllő jövőre lesz 20 éves város, 25 éve, hogy megalakult a gyep­labdaszakosztály és 10 éves a városi sportklub. Mennyi szép dátum, évforduló. Miközben jegyzetelek, egy- egy pillanatra feltekintek fü­zetemből és nézem a pálya szé­lén húzódó oszlopsort. — Meg­kezdtük a pálya bekerítését — folytatta tájékoztatását az ed­ző —, örömmel mondhatom, e téren is kaptunk elvtársi segít­séget. A Felsőbabádi Állami Gazdaságból kedvezményes áron jutottunk száz darab be­tonoszlophoz. A sportklub gaz­dája, a városi tanács anyagilag támogatta a beszerzést. A Vo­lán 1-es Vállalat 12-es gödöllői üzemegysége a szállításban se­gített. A Humán Oltóanyagter­melő Kutatóintézet a védnö­künk, ők is segítettek. Sporto­lóink is a munka nehezebb vé­gét fogták meg. Csiba József hogy: mi dolog van ott, ahol magától is nő az erdő? — Nem olyan egyszerű az! Az erdő rendkívül bonyolult és szervezett növényi és álla­ti életközösség, amelynek na­gyon sok célja, feladata van — kezdte jóindulatúan okító- lag, s hosszabb magyarázatba fogott. — Elsősorban az ország egyik legfontosabb nyers­anyagát adja, vagyis a fát, s amellett egészségi, közjóléti és kulturális feladata is van. Az erdészetek alapvető feladata a fával mint nyersanyaggal való gazdálkodás, kezdve az erdő telepítésével, folytatva az ápo­lással, egészen a kitermelésig. Az erdészethez kapcsolódnak melléktevékenységek is, mint a vadászat, vadgazdálkodás. Egyébként mindkét tevékeny­ség megtalálható a gödöllői térségben önálló keretek kö­zött. Hosszú ciklus — Nagy favagyonnal gaz­dálkodunk, mintegy 8 ezer hektáron, ami 19 település ha­tárával találkozik, így összes­ségében 60 ezer hektáros köz- igazgatási területet jelent. Persze ezek a nagy számok így megtévesztőek, mert való­jában kevés az egy tömbben levő erdőnk, nagyon szétszó­ródtak. Galgamácsán van a legnagyobb összefüggő erdőnk 4 ,ezer hektáron. Sok gondot jelent az erdők közötti nagy távolság dolgozóink utaztatá­sában, s a szállításnál, magas az energiaköltségünk, és ez a nyereség rovására megy. Ná­lunk egy termelési ciklus.igen hosszú, 80—100 év a csemete­ültetéstől a fakitermelésig. — Ugyanakkor a gazdaság­nak nyereségérdekeltsége van, nálunk is mérik az egy esz­tendő alatt létrehozott nyere­séget. — Ilyen hosszú termelési ciklus esetén hogyan lehet egyévi nyereséget kimutatni? — vetettük közbe, s ekkor jött még csak a java, amire a hétköznapi ember aligha gon­dol. — Fő tevékenységünk a cse­metetermelés, erdőművelés, fakitermelés, de ezek mellett van minimális fafeldolgozá­sunk, segédüzemágakat mű­ködtetünk, amelyek többnyire nyereségesek. Galgamácsán fa­feldolgozónk van, ahol évente 4 millió forintos termelési ér­téket állítunk elő. égetünk fa­szenet (devizáért), valamint tölgyfa parkettfrízt, papírfát és tűzifát exportálunk. Munkaigényes A papírfát Olaszországba, a tűzifát Ausztriába exportáljuk. A fafeldolgozás, a dunakeszi homokbányánk, s a csemete­nevelés nyereséges, bár utób­biból eladásra nem terme­lünk, csak a társerdészetek­nek, a szénégetés éppen csak nyereséges, de az erdőműve­lés veszteséges. Hogy a felsorolás teljes le­gyen, elmondta még az erdé­szetvezető, hogy az incsői fa- feldolgozó mellet Budakeszin van hasonló. A gödöllői erdő- gazdaság teljes évi termelési értéke 50 millió forint, amit 8 és fél milliós munkabérrel ér­nek el. Nagy szám az utóbbi, ez is bizonyítja, hogy az er­dőgazdálkodás nagyon munka- igényes tevékenység, ezért megfelelően gépesített is. Erdőfelújítást a hatvan em­bert foglalkoztató nagy ágazat végez, évente mintegy 20 ezer köbméter fát termelnek ki (azaz az évi növedék 80.szá­zalékát). Saját maguk szállít­ják dolgozóikat is és a fát is, javítóműhelyük a táirserdésze- tek gépeinek is rendelkezésé­re áll. Mélyépítő brigádjuk főleg a speciális drótfonatot egy galgamácsai üzemben készíti. Egyébként az itt felsorolt munkát az erdészet 180 dolgo­zója végzi el, és persze a mű­szakiak, vezetők, és adminiszt­rátorok is, ki-ki a maga szak­területén. Évi 4 millió forint a nyereségük. Foglalkoztatnak nyugdíjasokat és esetenként alkalmi dolgozókat is. Nehéz, de szép munka lehet ott a szabad természetben. Aszódi László Antal Nincs ismeretlen táj — hall­juk nap mint nap az utazási irodák figyelemfelkeltő mon­datát. Egy kis túlzással a do- monyi utazók klubjának tagjai így hirdethetnék önmagukat: számunkra már alig van isme­retlen táj Magyarországon. — És ebben nincs semmi túlzás, hiszen már csaknem negyed- százada járják hazánk tájait, városait. Nem sokszemélyes utazási iroda szervezi nekik az élménydús utakat, hanem egy lelkes pedagógus. Balatoni Dá­niel, az általános iskola igaz­gatója. Megosztani a tudást Éppen Magyarország térké­pét tanulmányozta az igazgatói irodában, amikor felkerestük, hogy az eddigi utazások törté­netéről beszélgessünk. — Most tanulmányozom a térképet, hogy merre nem jár­tunk még. Sajnos vagy inkább szerencsénkre találtam egy ki­sebb vidéket. Tarpát és kör­nyékét. Mivel arra még nem jártunk, így legközelebb az lesz az úticélunk. Szerencsére az egyik pedagógus házaspár onnan jött ide tanítani, így re­méljük, hogy szakavatott veze­tőink lesznek majd, ha odake­rülünk. — A természetjárás, a ki­rándulás már egészen kicsi ko­romtól fogva érdekelt. Ami­kor tanár lettem, ez az érzés csak fokozódott bennem. Na­gyon szeretem Magyarország tájait. Érdekelnek földrajzi vi­szonyai, lakóinak élete. Hiva­tásom arra kötelez, hogy tanít­sak, ezért igyekszem a velem együtt utazókkal ezt a tudást megosztani. Gondos tervezés — Nagyon emlékezetes volt a legelső kirándulás. Ezt 1948- ban szerveztem iskolásoknak Esztergomba. Olyan jól sike­rült, hogy a szőlők követelték, ők is mehessenek legközelebb. Az iskolai kirándulások meg­szaporodtak, és egyre több szülő jött velünk kirándulni. Az egyik ilyen kiránduláson megkértek, szervezzek csak fel­nőtteknek kirándulást. Hát így kezdődött... — Pedig akkoriban sokkal nehezebb körülmények között utaztunk. 1955-ben Aszódról különvonat indult a Balaton­ra. Mivel nagyon korán indult a szerelvény, lőesös kocsival hordtak át bennünket az aszó­di állomásra. Amikor késő éj­jel megérkeztünk Aszódra, új­ra ezekkel a kocsikkal jöttünk haza. — Akkoriban még kevesen látták a domonyiak közül a Balatont. Akik lemaradtak er­Sok megy a szemétbe Vásárlás, szükségen felül Mi sem természetesebb an­nál, hogy igyekszünk megsza­badulni a fölöslegessé vagy használhatatlanná vált tár­gyaktól, dolgoktól. A nejem például minden élesztővel történt sütés után kidobja a maradékot, egy idős ismerő­söm kiönt naponta fél liter tejet — nem azért, mert rossz! —, én a minap kidobtam egy doboz fillér festéket, amiből néhány ecsetvonásnyit hasz­náltam el, hogy eltüntessem a gyerekek által okozott sé­rülés nyomait a nagyszülők szobaajtajáról. Ügy vélem, hosszadalmasan lehetne so­rolni még a példákat, s min­denki tudna hozzátoldani. Valamikor régen — de any- nyira régen még nem, hogy a nagyanyáink ne emlékezné­nek rá! — a boltokban a ke­reskedők maguk mérték ki a vevő által kért lisztet, cukrot, paprikát stb., de csak annyit mérhettek ki, amennyire a vásárlónak szüksége volt. Az­óta sok víz lefolyt a Dunán, az eladóknak kevesebbet kell mé­ricskélniük, hála a különféle csomagoló nagyvállalatoknak és termelőszövetkezeti mellék­üzemágaknak. A legtöbb terméket csak le kell emelni a polcról, s lehet fizetni. Ha nem így lenne, jó­val hosszabbra nyúlna a be­vásárlás ideje, s ez fölöttébb nem kívánatos. Lehet még gondom ezek után? Ha nem is naponta, de elő­fordul, mint ahogyan mások­kal is megesik, hogy valami­ből a szükséges mennyiségen felül kényszerülök, kénysze­rülünk vásárolni, mert kisebb mennyiség egyszerűen nem kapható. Ez is pazarlás, még­pedig ránk, vevőkre kénysze- rített pazarlás. Meg kell azonban jegyezni, hogy az élelmiszerfélék terén kedvező változás tapasztalha­tó, de az már más kérdés, miért nem lehet egyik-másik boltban fél literes tejet kap­ni, kis csomag vajat venni. Az sem ártana, ha a kilós ke­nyér mellett fél kilós is bő­vítené a választékot. A mennyiség kérdése szoro­san összefügg a családszerke­zet átalakulásával. Megnöve­kedett az egy vagy két sze­mély alkotta háztartások szá­ma, nemcsak a városokban, a falvakban is. És nemcsak a városokban lehet pazarolni, mert a maradék sok háztar­tásban vidéken is o szemétbe kerül, ahol pedig nem, az állatokkal etetik meg, még akkor is, ha van bőven ter­mény, takarmány, elvégre így nem vész teljesen kárba. És igazuk van. A műszaki cikkek mélyeb­ben érintik a zsebet. Az autó- tulajdonosok kapásból tudná­ről a kirándulásról, szinte megostromoltak, hogy ők is mehessenek a magyar tenger­hez. Nagy szó volt ez, hiszen az utazók többsége olyan pa­rasztember volt, akik azelőtt erről hallani sem akartak. — Kezdetben a kiránduláso­kat egynaposra terveztem. Ké­sőbb, amikor már javultak a közlekedési feltételek, és már autóbusszal járhattuk az orszá­got, általánossá vált a három nap. Az öt-hatszáz kilométeres utakat persze gondosan meg kell tervezni. Ebben a külön­böző kiadványok segítenek, Fontos szempontnak tartom azt is, hogy az ilyen útnak üdülőjellege is legyen, de az is­meretszerzés se sikkadjon el. Kész listával — A már bevált gyakorla­tunk szerint, minden estét más-más helyen töltünk. A kö­zös esti vacsora jó alkalmat ad közös éneklésre, szórakozásra. Nem egyszer megtapsoltak már bennünket, mert azt hitték, valamelyik népi együttesnek vagyunk a tagjai. Az ország­járó utakat általában a nyári időszakra tervezem. Az általam elgondolt útvonalat megbeszé­lem valamelyik ismerősömmel. Ha tetszésre talál az elgondo­lásom, megkezdődhet a szerve­zés. Az útitársakért nem kilin­nak sorolni olyan apró, tönk­rement alkatrészeket, amelyek miatt — mivel az elromlott alkatrész önmagában nem kap­ható — egy-egy nagyobb blok­kot kénytelenek megvenni. Magam is tapasztaltam az el­múlt hetekben, igaz, csak egy egyszerű kulccsal kapcso­latban. A kért méretben se­hol sem kaptam. Két helyen is volt a kívánt méretű, de csak készletben. Persze nem vettem. Egyrészt túl drága lett volna, másrészt: mit csi­náltam volna a többivel, ami­re az égvilágon semmi szük­ségem? A pazarlás e fajtája a vá­sárló zsebére megy, de alig­hanem csak látszólag, mert ami érték — legyen csak né­hány forintnyi értékű is! — az egyik, a másik, a harma­dik háztartásban veszendőbe megy, azáltal egy kicsit az ország is szegényedik. Bene Mihály Pénteki kör Műhelybeszélgetés Ezen a héten megkezdődnek a művelődési központban a pénteki kör őszi összejövetelei. A november 30-án este 6-kor kezdődő eszmecserének a té­mája: merre tart az emberi evolúció? Az est vendége dr. Csaba György, a SOTE Bioló­giai Intézetének igazgatója. Évszázadok muzsikája Évszázadok muzsikája cím­mel tartanak hangversenyt a gödöllői Körzeti Állami Ze­neiskola tanárai a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteményében, ma november 28-án este 6 órakor. Fellépnek Farsang Erzsébet, Irina Iva- nyickaja, Joó Ibolya, Ferenczi Anna, Csikász Judit, Simon­ná Simon Margit, Rónai La­jos, Wendler Magdolna, Sze- „ gedi József. Valamint a tanáig ri kamaraegyüttes. Művelődési ház SziSvesifer Szilveszterkor, december 31- én este 8 órától másnap haj­nali 4-ig tart a szilveszter a gödöllői művelődési központ­ban. Lesz diszkóbár, szalonze­ne, casinó, éjszakai mozi, tom­bola, újévi malacsorsolás. A belépők ára személyenként 350 forint. Asztalt november 30-ig lehet foglalni a művelődési ház pénztárában. cselek, mert legtöbbször már egypár nap múlva hozzák a kész listát. — Néha meg is haragszanak rám, ha valaki nem fért fel rá. Az útitársaim legtöbbje ötven éven felüli. Közülük többen már az első kirándulásaimon is részt vettek, mint általános is­kolások. Ügy látszik a kirán­dulással szerezhető ismeretek és élmények nagyon vonzóak, mert sokan még az unokáikat is magukkal hozzák. Az utóbbi egy-két évben újra rákaptunk az egynapos kirándulásokra. Ezek mindig valamilyen neve­zetes alkalmakhoz kapcsolód­nak. Immár második alkalom­mal vettünk részt a debrecer' virágkarneválon. Visszatérnek — Gyakorta látogatjuk a bu dapesti színházakat. Nem is­meretlen már előttünk a Pia* netárium, az Országház, de a Vár sem. Az emlékezetes or­szágjáró körutak közül kiemel­kedő élményt jelentett a sze­gedi szabadtéri játékokon való részvétel. Bátran mondhatom, szinte már otthonosan moz­gunk ott, mert minden évben visszatérünk. Sajnos az évek elszálltak fölöttem, jövőre nyugdíjba megyek. Visszagon­dolva az eddigi kirándulások­ra, jóleső érzéssel tölt el, hogy a haza szeretetét a magam módján, másoknak tartalmassá tehettem. K. I. Cs. ISSN 0133—last «PfldMisi Hírlap > Kiránduló domonyiak Végigjárták már az országot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents