Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

1984. NOVEMBER 28., SZERDA Titian Együttműködés hosszú távra nisztratív intézkedés ellent­mondana mindenki érdeké­nek, tehát világos a megol­dás, jobban kell támogatni közösen a lakásépítési prog­ram végrehajtását. Egymásra utalt a főváros és a megye az oktatás, kivált a középfokú oktatás terén, de van tennivaló bőven a kör­nyezetvédelemben, az idegen­forgalomban, az egészségügyi ellátás, az idős korúak szociá­lis ellátása terén. Valamennyi terv gyors meg­valósítása sok milliárd forin­tot igényelne, ilyen kívánság­gal nem is lehet nekifogni az elképzelések valóra váltásá­a (Folytatás az 1. oldalról.) fekszik, amelyet jól egészített ki a társadalmi vita. Ennek alapján lehet finomítani, ja­vítani is az elképzeléseken. így a többi között megfo­galmazódott: ne a demográ­fiai prognózis legyen a ten­nivalók origója, sokkal inkább az ellátás széles skálájából kell kiindulni, s abban is al­ternatív javaslatokat kellene kialakítani. Egyértelmű volt, hogy a kö­vetkező években sem kívá­natos Budapest területének, s lélekszámúnak növelése. Ebből fakadóan a népesség áramlása a továbbiakban is Pest me­gyére ró terheket. Érthető, hogy a két település érdekei nem egy ponton ütköznek a következő esztendőkben is, de a konfliktus megoldásánál mindig az összérdeknek kell érvényesülnie, méghozzá egy­séges elvi alapon. A tárgyalás során felvető­dött: a Pest megyében élő la­kosság ellátását a fővárosban, vagy a lakóhelyen biztosít­sák. Már nem képezheti vita tárgyát — mondották—, hogy az alapellátást mindenképpen a lakóhelyen kell megteremte­ni. Annyi azonban bizonyos, hogy valamennyi igényt ez­után sem képes a lakosság egy helyen kielégíteni. Szorgalmazták a közműve­sítés meggyorsítását a megyé­ben, az egészséges ivóvíz be­vezetését, illetve, ahol már bevezették, ott a zavartalan ellátást. Pest megyéből sokan — mintegy 180 ezren — járnak a fővárosba dolgozni, csupán az agglomerációból ebből 108 ezren. A következő években sem nélkülözheti Budapest a megyei munkaerőt —, de a foglalkoztatás mikéntjét az eddiginél is tervszerűbben kell összehangolni. Mind a fővárosban, mind Pest megyében már folyik a VI. ötéves terv előkészítése. Számos területen,, szükséges ennek egyeztetése, hiszen az erőforrások jobb kihasználá­sát teszik lehetővé általa. Számíthatunk rájuk Krasznai Lajos a testületek egybehangolt munkájáról szól­va kifejtette, hogy a jövő­ben sem nélkülözhetők a teg­napihoz hasonló tanácskozá­sok, a fejlesztési elképzelések egyeztetése. Kivált az agglo­merációban lévő nagyközsé- ,, . _ . SiüÄiÄ,'?«'Mas ,eJezi be az ls!(olat gondjai feszítőek, akár a fog­lalkoztatást, akár az ellátást tekintjük. A megyei pártbizottság első titkára szólott a távlati fej­lesztési elképzelések aktív társadalmi vitájáról is. Mint mondotta, az alapkérdésekben egységes volt a vélemény, ami jelzi: a feladatok végre­hajtása során is lehet számí­tani a lakosság támogatására, részvételére. Nem volt olyan fórum, ahol ne foglalkoztak volna elemi erővel az infra- struktSva feszültségeinek fel­számolásával. Jelenleg az agglomeráció ellátása az or­szágos vidéki átlag alatt van! Ez önmagában jelzi, mennyi­re sürgős változtatni a helyze­ten, s ebben a fővárosnak is sok a teendője. Pest megye kész fogadni a fővárosból kitelepülő ipart, és változatlanul bázisa munka­erőgondjának megoldásában. nak. A szorító gondok között is rangsorolni kell: a csaton názás bővítésén, a közlekedés elviselhetőségén s a felsorolt más teendők elvégzésén belül is. De a dolgok lényegét mégis az jelenti: az együttműködés, az összehangolt tevékenység megsokszorozhatja az anyagi és az erkölcsi erőt is. A fele­lős vezetők nem mondhatnak le arról, hogy jól gazdálkodva a rendelkezésre álló források­kal, élve a tartalékokkal, sok­sok ezer ember életét tegyék boldogabbá, könnyebbé. A két testület vezetői végül közleményt fogadtak el, ame­lyet alább közlünk: főváros és környéke hazai és nemzetközi összeha­sonlításban is jelentős agglomerációs terület. Az ország népességének egynegyedét, ipari kapacitá­sának több mint egy rmadát, a szellemi élet intézmé­nyeinek és foglalkoztatottainak mintegy 80 százalékát összpontosítja. A társadalmi, gazdasági és politikai élet minden területén nagyon szoros és egyre erősödő a kap­csolat az agglomeráció két része között. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy az országos terület- és településfejlesztés hosszú távú kon­cepciója alapján — amelyről ezekben a hetekben széles körű társadalmi vita folyik — szükség van az együttmű­ködés további erősítésére. Napjainkban és a jövőben is jelentős szerepe van a budapesti gazdaságban a Pest megyéből bejáró munka­erőnek. Létszámukon belül növekedett az övezet tele­püléseiről ingázók száma, és eléri a 108 ezer főt, aminek mértékét a jövőben is fenn szükséges tartani. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a teljes és hatékony foglalkoztatás feltételeinek megterem­tését az agglomeráció egész területén meg kell valósí­tani. Szükség van a főváros és az övezet foglalkoztatás­politikájának összehangolására, az ingázás körülményei­nek javítására. Az ellátás további összehangolásának alapja az a fel­adatmegosztás, amely napjainkban is érezhető. Ennek keretében egyrészt a főváros vízbázisának biztosításá­ban, mezőgazdasági termékekkel való ellátásában, a fő­városi dolgozók üdülésében, pihenésében az övezetnek, másrészt a közlekedés, a kereskedelem, az egészségügy és az oktatás területén a fővárosnak van jelentős sze­repe. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a budapesti és Pest megyei párt- és tanácsi szervek együttműködését a területi problémák kölcsönös megis­mertetésével, elemzésével és a legmegfelelőbb megoldá­sok közös feltárásával is továbbfejlesztik. Az arányos fejlesztés, az egymásra utaltságon alapuló kapcsolatrendszer megköveteli az érdekeket kölcsönösen figyelembe vevő, az együttműködés új lehetőségeit fel­táró fejlesztési koncepció kialakítását. A megbeszélés résztvevői kiemelt feladatuknak tekin­tették a VII. ötéves tervidőszakra való felkészülést. Ügy döntöttek, hogy fejlesztési elképzeléseik kölcsönös meg­ismerésével, a tervezőmunka előkészítő, majd a tervfel­adatokat rögzítő szakaszában kifejtett folyamatos együtt­működésükkel teszik még eredményesebbé kapcsolatu­kat. Mitől jobb a Rákóczi brigád? Összecsiszolódott már a csapat A postás egy kicsit csodálkozott, mi dolga lehet Fogd József - nének, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár munkásnőjének az ipari miniszterrel, de hát tette a kötelességét, s kézbesítette a levelet. A címzett is némi megilletődöttséggel bontotta fel a borítékot, amely Kapolyi László üdvözletét és gratulációját tartalmazta abból az alkalomból, hogy a Fogd Józsefné ve­zette, Rákóczi nevét viselő csapat elnyerte a szakma kiváló brigádja kitüntetést. Ne csak a pénzárt! — Meg is érdemelték már ezt a magas elismerést — mondja egyetértőén Puskás Bálint üzemvezető. — Ez a közösség eddig ötször kapta meg a vállalat kiválója címet, s tevékenységük annyira egyenletes és magas színvona­lú, hogy az itteni gazdasági vezetés nyugodt lelkiismeret­tel ajánlhatta őket az értéke­lő bizottság figyelmébe. — Mennyivel ad többet ez a brigád, mint a többi? — Mennyivel? — kérdez vissza Puskás Bálint. — A munkaverseny csak részben mérhető számokkal, ezért ne­héz ilyen összehasonlításra vállalkozni, de azért van erre is lehetőség. Itt az előfonódé­ban két közösség tevékenyke­dik, a Kossuth brigád is el­nyerte már a vállalat kiválója kitüntetést, de ők egy haj­szállal eddig mindig lemarad­tak a rákóczisokkal folyó ver­sengésben. Fogd Józsefné ha­tározott asszony és jó partne­rem az üzem dolgainak inté­zésében. S hogy mennyivel jobb ez a kollektíva, mint a többi, arra hadd említsek egy példát. Nyáron, a szabadságok miatt két hónapon keresztül az átlagos teljesítménynek alig a kétharmadát tudjuk csak elérni, a lemaradást vi­szont valahogyan pótolni kell. A Rákóczi brigád tagjaival nem kell külön megharcol­nom, ha túlórát kérek az asz- szonyoktól, elég csak egyszer szólni nekik. A kommunista szombatokon is rendszeresen részt vesznek. — Nagyobb náluk az össze­tartás, mint más közösségek­ben — kaocsolódik a beszél­getésbe Gerencsér György üzemvezető-helyettes, aki ré­gebben brigádtagként, most natrónusként segíti a kollek­tíva boldogulását. — Mert higgye el. nagyon fontos egy kis csocortban a megértés, az összetartás. Nem is nagyon emlékszem, mikor hallottam köztük hangosabb szóváltást, pedig hát gond szinte minden­nap akad elegendő. Közben megérkezik Fogdné, hóna alatt a brigádnaplóval. Még hallja az üzemvezető utolsó szavait. — Persze, hogy összetar­tunk, széthúzással nem vin­nénk serrímire — jelenti ki nagy meggyőződéssel. — A brigádnak jelenleg hét tagja van, többségében törzsgárda- tagok. Az eltelt évek alatt, ha akartuk, ha nem, összecsiszo­lódtunk, mindenki ismeri a másik erényeit és hibáit. Akik nem húzták a többiek­kel azonos erővel a közös szekerét, én bizony kiszórtam a csapatból... Puskás Bálint felkapja a fe­jét: — No, ez a kiszórás talán erős! Fogdné nem hagyja magát: — Fogalmazhatnánk szeb­ben is, de ez az igazság! Mert. amit vállalunk, azt teljesíteni kell. s a munkából igenis mindenkinek egyformán ki kell vennie a részét. Nem sze­retem azt az embert, aki csak a pénzért tartja a markát. Tudni is kdl Az idei vállalásokra terelő­dik a szó. A brigádvezető és az üzemvezető a felajánlások gépalt másolatát mutatja. Onnan olvasom: „Brigádunk vállalja, hogy az átlagos telje­sítmény 100,5 százalék lesz. A bodajki gyár részére 42 tonna előfonalat gyártunk. Vállal­juk az anyagkihozatal meg­tartása érdekében a takarékos munkát, s a műszak teljes ki­használását. A még ledolgoz­ható hulladékot visszaetetjük a regulátoros nyújtógépen. Ezen felül takarékoskodunk az energiával oly módon, hogy gépálláskor kikapcsoljuk a fő- kancsolót. A takarékosságból adódó többleteredményünk 400 ezer forint fölött lesz. A mi­nőség érdekében gyártásközi Um maradnak hoppon a sóskútiak 3 millió lakosról Budapest élelmiszerrel való ellátását Pest megye mező- gazdasági üzemei nagyrészt biztosítják. Bár a gazdasági szabályozók jelenleg kedvezőt­lenek a mezőgazdasági nagy­üzemek számára, mégis vi­gyázni kel! a fővárosban és a megyében élő hárommillió la­kos zavartalan élelmezésére, hússal, tejjel, zöldséggel való ellátására. Természetesen szóba került az egyik fájó kérdés, a lakás­építés is. Mint Krasznai Lajos kifejtette a megvében nehe­zíti a lakásépítési program végrehajtását az a hátrányos helyzet, ami a célcsoportos lakásoknál kialakult, Felvető­dik: megfelelő támogatással segíteni kell-e a lakásépítést, vagy a megyében is korlátoz­zák a letelepedést? Az admi­Lapunk szeptember 15-i számában A sóskútiak hoppon maradtak című cikkünkben megírtuk, hogy Glavati István vállalta, de nem csinálja a sóskúti iskola építési munkáit. A cikkel kapcsolatban a kis­iparos által vitatott tényeket ismét megvizsgáltuk. Az 1983. december 5-i jegy­zőkönyvben valóban közös megegyezéssel módosította a tanács és a kivitelező az épí­tőmesteri munkák befejezési határidejét 1984. április 30-ra. A módosítás egyik indoka, hogy az építéshez szükséges nyílászárókat sem a kivitele­ző, sem a beruházó önhibáján kívül nem tudta biztosítani. Az azonban egyértelmű, hogy a beruházó megbízásából, és csekkéivel vásárolhatott Gla­vati, és neki nem kellett elő­legeznie soha egy fillért sem. Az is nyilvánvaló lett, hogy a kivitelező közben más mun­kát vállalt, amely újabb 2 hó­nap kiesést jelentett. Glavati szinkronban dolgoz­hatott több helyen, sőt mi több, az iskola alapozási mun­káival szinte egy időben a he­lyi gyógyszertár felújítását is végezte a Pest megyei Tanács Gyógyszertári Központja meg­bízásából. amely munkát ép­pen a sóskútiak szerezték ne­ki. Tehát a kisiparost nem­hogy akadályozta volna a munkák végzésében a tanács, inkább segítségére volt. A Pest megyei Tanács osz­tályvezető főmérnöke valóban statikai vizsgálatot rendelt el, mert az épület pilléreit túl „karcsúnak” találta. A pillé­reket végül is meg kellett erő­síteni, körbe kellett vasalni az alsó és a felső szinten, ami kétségtelen kivitelezési hiba volt. Abban viszont igaza van a kisiparosnak, hogy Karvaly Attila statikus, építésügyi szakértő szakvéleménye alap­ján történt a hiba kijavítása, igaz tehát, amit Glavati mon­dott, nem volt laikus véle­mény. Glavati a munka abba­hagyásának okát a terv hiá­nyában jelölte meg. Kétségtelen az a helyszínre kidolgozva nem volt, adaptált tervvel kezdte meg a kivi­telező a munkát. Glavati ak­kor ezt vállalta. A tervek hiá­nyát akkor kezdte el vitatni, amikor az épület 55 százalé­kos készültségi fokban volt, amikor álltak a falak, elké­szültek a közfalak, készen volt a tető. Igaz, csupán az eme­leti felvezető lépcső terve hiányzott, de ettől a több ezer négyzetméter fal belső, külső vakolását végezni leheteti vol­na., Ebben a stádiumban már nem lehet azonban tervhiány­ról beszélni. S hogyan állunk a 2 milliós számla koliaudálásával? Igaz, hogy 874 ezer forint­ra húzta meg a beruházó a számlát, de 40 százalékát kifi­zette, illetve éppen a kivite­lező kérelmére az utóbb számfejtett 200 ezerre! együtt az adótartozásába számolták el. Ez 1984. április 19-ét kö­vetően történt, Glavati pedig anélkül, hogy „fütyült” volna az illetékes szervekre, 1984. májusában valóban leállt a munkával. Az is tény, hogy a kivitele­zést szerződésben a kivitelező feladatát képezték az ács-, állványozó, tetőfedő munkák. Ezt Glavati a végszámlájában szerepeltette is. Ha tehát a tetőszerkezet hibás volt, mindegy, hogy a kisiparos mással végeztette el a munkát, ő a felelős. Egyébként az építkezés foly­tatódik, a kőművesmunkára — jelenleg épp a vakolásra — az olaszliszkai Gazdász Tsz budapesti telephelyű kivitele­ző részlege vállalkozott. Tegnap tartották a tervmeg­beszélést, amelyen a Pest me­gyei Tanács illetékes vezetői is részt vettek, valamint az érde­kelt három község tanácselnö­ke is kifejtette véleményét, siettetve a húzódó gond meg­oldását. Körzetközpontok — nagyító alatt Orvosok, ügyintézők munkája Tegnap Szigetszentmiklóson a tanácsházán tartott ülést a Pest megyei Tanács tagjainak ráckevei—szigetszentmiklósi körzeti csoportja. Az egykori ráckevei járás­ban lendületes, látványos volt a gyógyító hálózat fejlődése. A látványos gyarapodás mel­lett azonban dr. Verdes Margit ráckevei ügyvezető körzeti fő­orvos és dr. Szabó Raffael, a szigetszentmiklósi szakrendelő igazgató főorvosa is szólt a gondokról is. Például arról, hogy a délebbi körzetben még mindig nem sikerült megvaló­sítani a központi ügyeletet a tárgyi feltételek hiánya miatt, s a táppénzes helyzet is rosz- szabb itt az országos átlagnál. A tanácstagok — dr. Tóth István dömsödi körzeti orvos, Csáky Illés dunaharaszti pe­dagógus — és Tarjányi Beláné, a Pest megyei 17. válasz­tókerület országgyűlési képvi­selője kérdéseire, hozzászólá­saira válaszolva mondották el az illetékesek: indokolt eset­ben, a mentő is szállíthat a körzeti orvos kérésére nehe­zen mozgó, idős beteget a szakrendelésre. Elvileg nincs akadálya an­nak, hogy a most szigetszent­miklósi körzeti rendelő szék­helyű központi ügyeletet meg­osszák, s hét végén az egyik orvos a szakrendelőnél álljon készenlétben ám ennek tárgyi feltételeit — például ott a kü­lön ügyeleti helyiségeket — előbb meg kell teremteni. Fodor Anialné, a Sziget- szentmiklós városi jogú nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára tájékozta­tójában elmondotta: a 70 ezer lelket számláló körzet köz­pontjának tanácsa négy osz­tállyal kezdte munkáját idén, s jórészt csak helyi tapaszta­latokkal. Üj feladatokkal kel­lett ismerkedniük, akárcsak a helyi tanácsoknak, s jelzi az eredményt, hogy ez év szep­temberéig mindössze 37 felleb­bezési ügy került a másodfok­ra, zömük építési jellegű, s az esetek nagyobbik részében helytálló volt az elsőfokú ha­tározat. A körzetközponti, s a helyi tanácsok kapcsolatát koordinációs bizottság segítsé­gével ápolják, jobbítják. ellenőrzést folytatunk a GN— 65-ös és a GN—16-os gépek­ről, és ezt értékeljük. A to­vábbiakban javítjuk az előfo- nal minőségét, segítjük egy­más munkáját, úgy, hogy a fonoda ezáltal jó minőségű anyagot kapjon. A kannák ke­reteit rendszeresen tisztogat­juk. Az idegen szálszennyező­dés miatt a kannák belső tisz­títását is különös gonddal vé­gezzük. Minőségjavítással elért eredményünk 14 ezer forint fölött lesz. Az év folyamán egy bevezetett újítást is vúIt lalunk.. — Természetesen csatlakoz­tunk a kongresszusi és felsza­badulási munkaversenyhez is — mutatja a következő olda­lon szereplő vállalásokat a brigádvezető. — Felajánlottuk a terv további túlteljesítését, s azt is, hogy bekapcsolódunk a hulladékfeldolgozási prog­ramba. Ezenkívül mindany- nyian az eddigieken kívül még négy órát dolgozunk társadal­mi munkában ott, ahol azt a gazdasági vezetés kéri. — Láthatja, nem formálisak a rákóczisok céljai — magya­rázza Puskás Bálint. — S aki egy kicsit is ismeri az itteni helyzetet, az meg tudja ítél­ni, hogy meglehetősen feszí­tett munkára lesz szükség a teljesítéshez. Gerencsér György felajánl­ja, hogy elkísér az üzembe, s a helyszínen is meggyőződhe­tek arról, ■ hogy szinte egy percnyi megállás nélkül kell végigdolgoznia az asszonyok­nak a műszakot. Útközben még megtudom, hogy a gyár termelésének nagy része a tő­kés piacokon talál vevőre, h nem tudnak annyi fonalat gyártani, mint amennyire szükség lenne. A követelmé­nyek nagyok, ám a korszerű automatákon megfelelő hozzá­értéssel lehet kiváló árut ké­szíteni. Csak akarni kell. ^ Navratil Istvánná, a brigád egyik alapítója még hozzáte­szi: — Nem elég akarni, tudni is kell! De hát nálunk ez nem okozhat gondot. Nem dicsek­vésképpen mondom, de a szakma már-már a kisujjunk- ban van. — Ezért jobb a Rákóczi brigád? — Ettől is — válaszolja. — Mi általában magasabb telje­sítményt érünk el, mint a többi kollektíva. Pedig semmi különöset nem csinálunk. Be­vallom, nem egészen értem, a többiek miért nem viszik többre. Ügy érzem, még ben­nünk is van tartalék s kész­ség arra, hogy ezeket felku­tassuk, és hasznunkra, no meg a vállalat érdekében is kama­toztassuk. Életük részé Újabb beszélgetőpartnerem Tóth. Jánosné. — Tegye azt is hozzá, hogy kettő, mert a szám megkülön­böztet minket, Tóth Jánosné- kat — int a pontosságra tréfá­san. Amikor megtudja, hogy a brigádról írok, kérés nélkül mondja: — Én 1962-től dolgozom a gyárban, sokáig egy másik uzemreJzben voltam. Két esz­tendeje jöttem át ide, azóta vagyok tagja a közösségnek. Előtte nem vettem részt a brigádmozgalomban. Azt mindjárt észrevettem, hogy egy szervezett közösségben te­vékenykedni más, mint egy laza kollektívában. Barátok vagyunk, amit vállalunk, együtt teljesítjük, s a sikere­ket is egijütt ünnepeljük. Néha szabad időnkben is találko­zunk, moziba, színházba nem a behúzott strigula miatt me­gyünk. Patronáljuk a Fóti Gyermekváros kis lakóit is, $ ezt is örömmel tesszük, hiszen majd mindegyikünk család­anya is, és gyermekszerető asszonyok vagyunk. Már az üzemvezetői Iroda' felé ballagunk, amikor eszem­be jut a brigád egyik felaján­lása. Tizenöt óra társadalmi munkát vállalunk — írják. Vállalunk? A kis közösség éle­tét megismerve úgy tűnik, már többről van szó: életük mindennapos részévé vált a többre, jobbra való törekvés. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents