Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-27 / 278. szám
MONpRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM 1984. NOVEMBER 27., KEDD Van is, meg nincs is Hiába meghirdetett pályázatok £ Csak futólag találkoztam a nagyközség tanácselnö- $ kével, s megkérdeztem: érdemes-e a művelődési■ házba $ is benéznem? A válasz rövid, de velős volt: Most ne! A ( település művelődési intézményében hónapok óta nincs í betöltve az igazgatói státus, így aligha beszélhetünk köz- f •művelődésről. Természetesen az üres álláshelyek egyéb- $ ként is sok gondot okoznak a községben. Hiába hirdet- $ nek meg pályázatokat a községi tanácsok, egyszerűen % nem akad jelentkező. Ügy tűnik, a népművelői munka ^ vesztett a presztízséből, pedig a felsőbb szervek igyekezeti te nem elhanyagolható. Szervező: a nzpfrontfeizottság Versenytárgyalás utcák között • .... 1! Készül a Harangláb utca új, szilárd burkolata Dr. Móczár István (elvétele — Milyen gondokkal küzdenek a városkörzet művelődési házai és klubkönyvtárai, van-e kiút a gondok megoldására? — erről kérdeztük dr. Csernus J. Alánnét, a monori városi jogú nagyközségi közös tanács közművelődési felügyelőjét. — Először talán arról szólnék, hogy jelenleg Sülysápon, Úriban és Üllőn nincs a művelődési háznak vezetője, nemrégiben töltötték be a maglódi intézményvezetői státust. De megemlíthetném a vecsési József Attila Művelődési Házat is, ahol egy éve megbízott igazgató látja el a teendőket, az ..igazi” tartós betegsége miatt. És sajnos ilyenek gyakran előfordulnak. Előrelépés — Sokan tévedésben vannak azzal kapcsolatban, milyen jó dolguk is van az Intézményvezetőknek. Rájuk varrják, hogy sok a szabad idejük, de arra nem gondolnak, hány szombatjukat, vasárnapjukat, estéiket áldozzák fel. Az üres állások tehát nem hozhatók összefüggésbe az úgynevezett agglomerációs gondokkal. Üllő ugyan ilyen településtípus, de Sülysáp és Űri nem. Annál inkább furcsa, hogy nem találunk hónapokig művp’őr'ksi- ház-igazgatót, mert Sülysápon és Üllőn például szolgálati lakást is tudna adni a tanács. S arról ugye nem kell beszélnem, hogy ez milyen nagy előny. — Hogyan történik a pályázati felhívás? — A tanácsoknak — rajtuk keresztül — a Pest megyei Tanácshoz kell felterjeszteni a pályázati felhívást, amely a Művelődési Közlönyben jelenik meg. Általában ragaszkodunk a felsőfokú végzettséghez, mert jól tudjuk, mindez előnyére válik az intézményeknek. — Valóban, milyen a képesítési arány a művelődési házakban, illetve klubkönyvtárakban? — Ezen a területen lényeges előrelépésről beszélhetünk. A 17 intézmény több mint felében felsőfokú végzettségű vezető látja el a munkát. Van két képesítés nélkülink és két középfokú végzettségű igazgatónk. Többen jelenleg is tanulnak. tehát nem olyan sötét a kén. Természetesen csak a vezetőkre vonatkozik ez a kis statisztika, a szakelőadóknál már nem ilyen biztató a helyzet. A feltételek — A monori művelődési központban is megüresedett az igazgatói állás. — Ez így van, ennek ellenére az intézményben lényegesen javult a tartalmi munka színvonala a mostoha feltételek ellenére. Ott jelenleg is kát üres előadói státus van, lényegében csak hárman dolgoznak. Nehéz a dolguk, hiszen a nagyközség és Péteri közművelődési munkáját irányítják, érthető tehát, hogy kevés idejük marad a módszertani munltára, a városkörzet intézményeinek szakmai támogatására. Pedig ez is a feladatuk lenne. — Milyenek az intézmények működésének tárgyi feltételei? — A nehéz gazdasági helyzet ellenére dicséretesek azok az erőfeszítések, amelyeket a tanácsok tesznek a jobb működési feltételek megteremtéséért. Tavaly a csévharaszti klubkönyvtárban és a páteri Erkel Ferenc Művelődési Házban történtek jelentős átalakítások, felújítások, az üllői intézményben is javultak a tárgyi feltételek. A legnagyobb gondunk a' monori művelődési központtal van, de néhány éven belül már kedvező változásokról számolhatunk be. Maglódon van is, meg nincs is művelődési ház. Az egyetlen nagyterem nem alkalmas arra, hogy ott színvonalas közművelődési munka folyjék. — A Vigadó feletti Nagy István Galériában az idén jóval kevesebb kiállítást, tárlatot láthattunk. Mi ennek az oka? — A fűtetlen, rossz világításé helyiség bizony nem nagyon alkalmas nívós kiállítás megtartására. Megemlíteném például a legutóbbi tárlatot, amelyen a gyömrői művészek mutatkoztak be. Az idős néni, aki vigyázott az alkotásokra, az utolsó napokban kérte, hogy zárjunk előbb, mert bizonyos kétes elemek keresték fel a termet, nyilván nem szemlélődés céljából... Terveink között szerepel, hogy a művelődési központ tervezett átalakítása után egy állandó kamara-kiállítótermet alakítunk majd ki, de ez még a jövő zenéje. Saját erőre — A több bevétel nagyobb lehetőségeket teremthet. Vannak-e törekvések ezen a téren? — Jó példának hozhatom fel a gombai autós kertmozit, amely osztatlan sikert aratott a filmkedvelők körében. Persze a lehetőségek behatároltak. de azért van számtalan mód a közönség becsalogatására az intézményekbe. Ez a járható út, mert a jövőben is elsősorban a saját erőre támaszkodhatnak a művelődési házak. Gér József Pénz, pénz, pénz. Nálunk ez a legkevesebb — jelentette ki fanyar humorral már tavaly is egy tanácselnök. De mondhatta volna ugyanezt gazdasági vezető, termelésirányító, intézményvezető. Hiszen kicsit indokolt, kicsit divat is mostanában panaszkodni. A dolgok azonban attól gyorsulnak fel, vagy süllyednek a tehetetlenség állóvizébe, hogy hol, hogyan folytatják a mondatot ... Ha úgy, mint Maglódon, akkor nincs megállás. A tenniakarás lendülete olyan szívóerő, ami az állampolgárok és a felettes szervek „szigorúan őrzött zsebeiből" is képes nehéz forintokat kimozdítani. Egyharmsdsért A recept nagyon egyszerű, a helyiek nem is titkolják, sajnos — úgy tűnik —, mégis kevés a környékbeli érdeklődő. Az alaphelyzet: adott az egymással kiváló kapcsolatban levő helyi tanács, pártbizottság és népjrontbizottság. Ebben a körben valóban mindenki egyenrangú, s ezt különösen fontos hangsúlyozni, hiszen akadnak községek, ahol a HNF-aktivisták arra panaszkodnak: őket csak akkor keresik, ha választást, társadalmi munkát kell szervezni. A maglódi népfrontbizottság tagjait ezzel szemben soha nem kell megkeresni — mondja a másik két partner — sőt. néha nehéz is lépést tartani elhatározásaikkal, akcióikkal. A HNF-munka gazdasági tényező is a nagyközségben. Fodor Sándor, a pártbizottság titkára ezért jelenthette ki büszkén a november 7-i ünnepségen : — örvendetes, hogy nehéz gazdasági Helyzetünk ellenére a község dinamikusan fejlődött. Maglódon a társadalmi munkának nagyok a hagyományai. Az idén is csaknem 10 millió forintnyi értéket teremtett a lakosság. Hasonló kijelentések persze másutt is gyakran elhangzanak, érdemes azonban konkrét példákat keresni az alátámasztásukra. Maglódon a hónap elejéire készült el a tornaterem korszerű, új fűtése, szinte teljes egészében a helybeliek összefogása révén. Érdekesek az előzmények. Egy állami vállalat a drága olajfűtés helyettesítését csaknem félmillió forintért vállalta volna. Kemény summa. Ám közbeszólt a helyi népfrontbizottság elnöksége: vállalták a tervező és a szükséges berendezéseket gyártó vállalat közreműködésének megszervezését. Sikerült. A szakmai munkát — Forrai Sándor tervező, a HNF megyei bizottságának főelőadója irányításával — a maglódi kisiparosok és az ISG dolgozói végezték el. A költségek az eredetileg tervezettnek körülbelül az egyharmadát tették ki. Maglód előbb-utóbb az utcáiról (is) lesz híres. Ennek megállapításához nem kel] jóstehetség, megint csak a példák. A tanács — a lakosság ösztönzésére — korábban is igyekezett minél több utat járhatóvá, szilárd burkolatúvá tenni. Ám az igények egyre nőttek, szaporodtak. A népfrontbizottságoknak sikerült a Betonútépítő Vállalat ferihegyi üzemét is „beszervezni”, s ők jelentős felajánlásokat tettek, az anyagok zömét térítésmentesen adták a maglódiak- nak. A lakóik vállalták, hogy pénzzel is „beszállnak", csak minél előbb az ő utcájuk kapjon szilárd burkolatot. Hogyan lehet igazságosan dönteni? Melyik utca kapja meg a lehetőséget? Végül is a tanács tavaly versenytárgyalást hirdetett meg, s a 100 ezer forintnyi tanácsi támogatást az Árpád vezér és az Irányi utca lakóiinak ítélték oda. mert ők ajánlották fel a legtöbb pénzt és társadalmi munkát. Kertvárosi kép Persze, azért máshol is épültek új utak. Így például: a Nap, a Kölcsey, a Szegfű és a Harangláb utcákban. Az utóbbit a Betonútépítő Vállalat dolgozói betonozták le, mert korábban ez volt az öregfalu egyetlen szilárd burkolatú — de tönkrement — útja. (Az összefogás erejéhez két adalék: a munkában a vállalat dolgozóival együtt lengyel munkások is részt vettek, s az evangélikus egyháztól is jelentős támogatás érkezett.) A fentiekből szinte természetszerűleg következik, hogy a megyei tanács, látva a mag- lódiak erőfeszítéseit — a helyi HNF-bizottság megkeresésére —. csaknem félmillió forint támogatást adott a legfontosabb utcák állagmegőrzésére. A tanács persze az egyéb közterületeket is igyekszik olyan széppé, kulturálttá tenni, mint a lakosság az utcákat. A község központja teljesebb lett az iparossor és a piactér kialakításával. A maglódiak és az ecseriek közös öröme a szinten november első napjaiban átadott crossbar telefon- központ. Egy község természetesen attól még nem lesz szép és hangulatos, hogy aszfalt-, vagy betonutak futnak a házsorok között — vallják a maglódiak. S néhány utcájuk máris szinte kertvárosi képet nyújt A járdák mellett örökzöldek, ritka fafajták pompáznak. Dr. Móczár Istvánnak, a HNF maglód! bizottsága elnökének adata szerint 1977 óta a lakosság, az úttörők, valamint a Rákosmezeje Tsz segítségével több millió forint értékű facsemetét ültetett et Préfétaság — másutt A fentiek ismeretében tehát nem meglepő, hogy a közelmúltban Kiváló társadalmi munkás kitüntetést, illetve emléklapot és jutalmat kaptak a HNF-től: György Zoltán, a Betonútépítő Vállalat ferihegyi üzemének főmérnöke, valamint Forrai Sándor, Hanák Gyula mérnök (energiafelügye - let), Király András kisiparos. A helyi népfrontbizottság két vezetője, dr. Móczár István elnök és Béki László titkár sem ok nélkül kap rendszeresen meghívót megyei, országos népfrontrendezvényekre. Tapasztalni, s tapasztalatokat átadni hívják őket. Bárha „prófétaságuk” a szűkebb pátriában — a városkörzetben — is kamatozhatna... Vereszki János Megyei tanácstag fogadóérája Csanádi Gyuláné megyei tanácstag ma, kedden 12.30-tól fogadóórát tart Úriban, a tanácskirendeltség hivatalos helyiségében, amelyre várja a helyi választó polgárokat. ’íézilabdamérbg ’&4 Gyömrői ifik: felfelé A kiránduló-hajén választottak A vidámsággal védett korban A gyömrői felnőtt kézilabdázók után megérdemelnek néhány elismerő sort az ifis- ták is, akik 8. helyen végeztek, megelőzve Nagymaros, Abony és Nagykörös fiataljait. Kimondhatjuk — teljesítményük tiszteletet érdemel. Amint azt már többször leírtuk, ezeknek a fiúknak azért jár az elismerés, mert harmadik éve vannak együtt, s az sem vette kedvüket, hogy 1982-ben minden csapat megverte őket, 1983-ban csupán 5 pontot sikerült szerezniük. Az idén már 13 pontot mondhattak magukénak, s az egészen bizonyos, hogy 1985-ben a mezőny első felében lesznek. Szó szerint beleerősödnek a mezőnybe, jövőre már 17 évesek iésznek, fizikailag is erősödnek, s nem kell majd 2-3 évvel, 10-15 kilogrammal, 5-10 centiméterrel magasabb ellenfelekkel birkózniuk. Nehéz kiemelni valakit Is közülük. Fiatal — mit ne mondjak — serdülő koruk ellenére Benkó Roland, Barabás Miklós, Márki József már a felnőtt csapatban is bemutatkozott. Murvai László, Szellő Zoltán ott topog a sarkukban. Remek készségeket mutat Baranyai Pál (kár, hogy baleset érte és lábát törte), Kovács Ferenc, Káplár István, Toronicza Tibor, Major Béla, a törékeny Matyó László, Somogyi Gábor, s az első kerethez tartozó Túróczi Károly. A felsorolás nem erősorrend. Ki korábban érik, ki erősebb testalkatú eredendően, kinek- kinek valamivel jobb a labdaérzéke az átlagnál. Néhány dologban feltétlenül felülmúlják kortársaikat. Kitartásban, fegyelemben, sportszeretetben Mert hetente találkpzom velük, nyugodtan állíthatom, emberi magatartásuk is megkülönböztetik a velük egyko- rúaktól ezeket a fiúkat. Ezt teszi a sport! A közösség is hatással van valameny- nyiükre és egészen bizonyos, hogy egyre több sikerélményben is részük lesz. Meglepőd1 nék, ha 1985-ben néhányan nem kapnának meghívást a megyei ifiválogatottba. Hogy kiket hívnak meg? Az majd elválik. Kiss Zsolt tanár lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy a csapat töretlenül fejlődik. Már csak egy dolgot volna jó látni — nevezetesen, hogv a mostanság 16-17 életévüket taposó legények mögött, ott sorakoznak a még fiatalabbak. De hát, ami késik, nem múlik. G. L. Mozi Maglódon kedden, a művelődési házban, 16.30-tól és 18.30-tól: Arany a tó fenekén. Monoron, 18-tól és 20-tól: Altatódal nászágyon. Vccsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: A kicsi kocsi újra száguld. Negyed öt felé járhatott az idő, amikor azon a pénteki napon kivettem a postafiókomból a levelet. Meghívó lapult benne, amely éppen fél óra múlva vált volna esedékessé. Sokat tehát nem lehetett rajta gondolkodni, annál is inkább nem, mert a szak- szervezetek szakmaközi bizottsága gyömrői nyugdíjascsoportjában vendégszerető, tiszteletre méltó embereket ismertem meg korábban ... Cssládi kórus Természetesen Gyomron, a Petőfi Sándor Művelődési Házban tartották meg ezúttal is baráti összejövetelüket, ám most az új elnök, Űjvári Imre üdvözölte először a vendégeket: Torma Pált, a szakszervezetek megyei tanácsának tagját, Gál Ferencnét, a nagyközségi tanács elnökét és Gulyás László vb-titkárt, valamint az egybegyűlt idős embereket, a fiatal családtagokat, a műsorok szereplőit. Akkor jelentette be az elnök, hogy ezentúl a Hazafias Népfront nyugdíjasklubjaként tevékenykednek tovább. A szimpatikusán rövid, lényegre törő bevezető után következett a hosszú és színes műsor, amelynek örökké mosolygó, jó humorú háziasszonya és konferansziéj a Székely Jenöné volt. Csirkó Jánosné éneklése nyitotta meg a jó hangulat árját. Dörgő vastapsot kapott, külön akkor is, amikor menye és fia egy-egy gyönyörű virágcsokrot adott át neki, s akkor is, amikor unokái, Szilvi és Betti az idős bácsiknak és néniknek sok szépet és jót kívánó verset mondta, majd a száznál is több felnőttől meg- illetődve énekeltek. Fiatalok ajándéka A jó szervezést dicséri, hogy a szívbemarkoló, megható jelenetek hangulatát Csigi József nagyszerű paródiája oldotta föl. erősen szabódva mesélte el, hogyan került ő a színpadra, véletlen folytán. A nyugdljasklub buszkirándulásán (amikor a szilvásvárad! pisztrángos tavakat mentek megnézni), sokat énekelt a társaság (pedig szeszes ital egy csöpp sem volt náluk!), de elfáradt a nótafa. Akkor nyomta kezébe a busz mikrofonját Újvári Imre azzal, hogy énekeljen, másnap a legfőbb szervező Preklerné már agitálta is a péntek esti fellépésre. Jól utánozta Gregor Józsefet. Öt követte Varsányi Győzö- né Várnai Zseni Éveim című versével, majd Fáskertiné énekelt tangóharmonika kísérettel, nagy tapsot kaptak mindketten szívhez szóló előadásukért. Garamszegi Sándor veterán népi táncos szólóban adott elő székely csűr- döngölőt füttyszóra, óriási sikerrel. De legalább ilyen jól szerepelt a gyönyörű operákkal Tölli Lajosné, Bökfiné úti élménybeszámolóval rukkolt elő, jó humorral, s ő mondta el, hogy augusztusban kirándulóhajón választották meg a klub új elnökévé Űjvári Imrét. Mészáros Jánosnét, a mendei pávakör szólóénekesét ismerősként köszöntötték, vastapssal, alig akarták leengedni a színpadról. Nagy Miklós folytatta a műsort tangóharmonika szólóval (s nem kis lámpalázzal), majd Székelyné minden tudását beleadta a tréfás palóc nótákba. Utánuk újabb három néptáncossai gyarapodott a szereplők száma, Mónus Pállal, Suha Mihállyal és Zeíe Árpáddal, akik a székely táncot olyan hévvel, viharosan ropták Bálint Sándor tangóharmonikás kíséretével, hogy érezte a közönség, nekik szól a fiatalok őszinte hevülete. Keményen tapsoltak is, hogy többször újra szétgör- düljön a függöny a táncosok előtt. Vastaps Varsányiné Honthy-dalokat, Weber Sándorné magyar nótákat énekelt, s a 83 éves No- vák Györgyné volt a zongora- kísérő, mindhárman méltán kapták a szűnni nem akaró vastapsot, amit most egyébként meg lehetne ismételni a nyugdíjasklub vacsorával egybekötött esti találkozójának értékeléseként .., A. L. A. Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik drága jö fértem, édesapánk, nagyapánk, Aschenbrenner József temetésén, Monoron részt vettek, mély gyászunkban osztoztak. A gyászoló család. IIBSN »1»—2851 (Monori Hírtapt
