Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxviii. évfolyam, 277. szám ____________________1984, november 25., vasárnap Meg toldottak a közös pénzt a lakosság forintjaival Megvan az ellenszer Nagymaroson Nagy az ingatlanforgalom - Tavaszra elkészül a központ A biztoig érdelében Nemesített útpadkát képeztek ki és az esővíz elvezetésére csa­tornát építettek Penc és Csővár községek között a Pest me­gyei Közlekedési Építő Vállalat szakemberei. Az 1800 méte­res, rendbehozott útszakaszon ma nr'.r biztonságosan haladhat­nak az erre közlekedő autók. Felvételünkön az utolsó simítá­sokat végzik a 200 méter hosszú csapadékelvezető árok mun­kálatain. Előtérben Petrovics Pál betonterítés közben. Hancsovszki János felvétele Ötévi szünet után Hézilabdások az IE tl-bsn Manapság, amikor — igaz, nem önszántukból, de — egy­re szűkebb marokkal mérik a fejlesztésre költhető pénzeket a tanácsoknál is, sokasodnak a megoldatlan, a tervekben mind hátrébb sorolt feladatok. Itt egy út aszfaltozása, ott egy ABC-áruház építése szenved több-kevesebb késedelmet. A tapasztalatok szerint azonban a lakosság megértő, hiszen miért is lenne a szó hangosabb a kelleténél, ha a nincsből egyszerűen nem lehet többet adni. Azaz helyesbítsünk rögtön: van megoldás. S erre jó pél­dákat találtunk Nagymaroson, ebben az ötezer lelket számláló nagyközségben, amely több szempontból is különleges he­lyen fekszik a megyében. Ne­vezetességei közé tartozik, hogy az egyik legkedveltebb kirándulóhely, s Vác után ta­lán itt a legnagyobb a révát­kelés forgalma. Szemben Vi- segrád, s a királyi vár romjai­nak egyre nagyobb a látoga­tottsága. Nemcsak a hazai tu­risták, de a külföldiek is szí­vesen választják a némileg hosszabb, de kevésbé zsúfolt utat a Dunán át. fgy azután nyaranta, a számítások szerint a helybelieken kívül még leg­alább tizenötezer ember fordul meg naponta Nagymaroson, amit, ha összehasonlítunk a helyiek harmadnyi létszámá­val, máris érzékelhető, hogy egy cseppet sincs könnyű hely­zetben a nagyközségi tanács. Ismét parcelláznak — A legfrissebb adatok sze­rint a településen mintegy 1100 családi és körülbelül 3500 hét­végi ház található — kezdi be­szélgetésünket Fekete László vb-titkár. — Az utóbbi fél év­tizedben az állandó lakosság száma stagnált, míg az ideigle­nesen itt élőké, a csak a hét­végét nálunk töltőké több százzal emelkedett. Ez a folya­mat egyben meghatározza fej­lesztési tevékenységünket is, hiszen figyelembe kell ven­nünk az üdülők igényeit is. összeegyeztetni, s mindenki számára elfogadható álláspon­tot kialakítani nem könnyű, de szerencsére a tanács tagjai jól ismerik környezetük gondjait, rendszeres a kapcsolatuk a hétvégi telkek tulajdonosaival is, így a testület, ha vitatkozva is, de megalapozott, s a több­ség érdekeit szolgáló döntése­ket hoz. — Aki manapság akar meg­telepedni a nagyközségben, akár végleg, akár csak mint üdülőtulajdonos, bizony alapo­san bele kell nyúlnia a pénz­tárcájába. Egy négyszögöl te­lekért mostanság a magánfor­galomban elkérnek nyolcszáz— ezer forintot is. A tanács nem tud segíteni az esetleges igény­lőknek, hogy olcsóbban jussa­nak földhöz? — Sajnos, nem. Belterületi üdülőtelkek már nincsenek a tulajdonunkban, a zárrkertek nagy részét haszonbérbe adtuk. Ennek ellenére meglehetősen nagy az ingatlanforgalom. Azt tapasztaljuk, hogy sok idős ember adja el a ház körüli tel­ke egy részét, s ezek valóban nagy pénzekért cserélnek gaz­dát. Ám rövidesen megváltozik a helyzet! Mivel ebben az öt­éves tervben a megyei tanács­tól mindössze két állami lakás­ra kaptunk pénzt, nyilvánvaló­vá vált, hogy minden lehetsé­ges módon elő kell segítenünk a családi házak építését. Ezért alapos tanulmányozás után a temető feletti terület kisajátí­tása mellett döntöttünk. Igaz, ehhez szükség volt az OTP-vel való, szoros együttműködésre, mert a tanácsnak a kártalaní­tásra nem lett volna elegendő pénze. A takarékpénztár vi­szont vállalja, hogy állja a költségeket, azzal a kikötéssel, hogy a parcellázás ut£n a ki­adásainak meg kell térülnie. A tervek szerint hatvanhárom telket alakítunk ki, s ezeket tartós használatba lehet majd venni. A szerződést az OTP- vel rövidesen aláírjuk, s élvez­zük a megyei tanács támoga­tását is. Az idén például 800 ezer forintot kaptunk a köz­művesítésre,s jövőre is számí­tunk a pénzbeni segítségre. Segített a KDE3 is — Jelenleg hány telekigény- -lést tartanak nyilván? — Mindössze tizenötöt, de ez a szám egy kicsit csalóka. Az emberek ugyanis tisztában voltak vele, hogy igényük tel­jesítését nem nagyon várhatják a tanácstól, ezért nem is je­lentkeztek. Ám biztos vagyok benne, hogy sokan, ha megtud­ják, hogy parcellázunk, azon­nal bejelentik bérleti szándé­kukat, s az összes télek né­hány hét alatt elkel. Hogy se­gítsük a leendő építkezőket, akiknek nagy része bizonyára fiatal lesz, a tanács saját fej­lesztési alapjából is ad át a ki­sajátításra, így ugyan nem ol­csón, de elfogadható áron kap­hatják meg az igénylők a te­rületet. A bérleti díjhoz egyéb­ként az OTP kölcsönt nyújt majd, így körülbelül 60—80 ezer forintot kell csak kész­pénzben fizetni. — Lassan túl leszünk a VI. ötéves terv negyedik esztende­jén is. A tervekből vajon mit sikerült megvalósítani, s me­lyek azok a feladatok, amelye­ket el kellett halasztani? — Ha mérlegre tesszük az eddigi beruházásokat, azt lát­hatjuk, hogy a költségek szinte fillérre pontosan a számítások­nak megfelelően alakultak. A négy év alatt eddig mintegy 30 millió forintot költöttünk fej­lesztésekre. Ez a pénz többé- kevésbé elegendő volt ahhoz, hogy céljaink nagy részét tel­jesíthessük. A legtöbbet az út­építésben értük el, az aszfal­tozáshoz, parkolók kialakításá­hoz jelentős pénzbeni támoga­tást kaptunk a Közép-duna­völgyi Intéző Bizottságtól. A papkertben egy 220 négyzet- méteres ABC-t is átadtunk eb­ben az ötéves tervben, és tel­lett családi házak vásárlására is: ezekbe nagycsaládosok, il­letve a helyi rendőrség munka­társai költöztek be. Építettünk két pedagógus szolgálati lakást is. Kezd kialakulni a sport­kombinát, hiszen néhány éve készült el a salakos focipálya és az öltöző, nemrég pedig — szintén a KDIB segítségével — átadhattuk a füves pályát is. ABC-áruház épül — Az utóbbi időben gyakran hallható olyan vélemény, hogy az emberek túlzottan elfoglal­tak, nehezen lehet őket meg­nyerni társadalmi munkára. Itt, Nagymaroson vajon haj­landók-e segíteni a közösségi célok megvalósítását? — Mi is tapasztaltuk, hogy nehezebben mozdul a lakosság, de azután megtaláltuk az el­lenszerét. Rájöttünk, hogy az emberek, ha jól előkészített és alaposan megszervezett a tár­sadalmi munka, akkor hajlan­dók abban részt is venni. Pél­daként említhetném a telefon- központot. Eredetileg- csali a posta VII. ötéves tervében sze­repelt a távhívó berendezések felszerelése településünkön, ám a helyi gazdálkodók és a la­kosság összefogásával már -az idén elkészült az épület, így az annyira várt központ való­színűleg a jövő tavaszra meg­kezdi működését. De említhet­tem volna az útépítéseket is, amelyekhez nem kevés pénzt kaptunk, a helybeliektől és az üdülőktől egyaránt — Mi az, ami az idei fel­adatokból jövő évi adósság maradt csupán? — Sajnos, már nincs pénz a művelődési ház vizesblokk­jának a felújítására, s a köz­ponti, régi iskola tatarozása is csak apránként valósulhat meg. — Tervek 1985-re? — A már említetteken kí­vül szeretnénk elkezdeni a Ma­gyar utcában egy új, 600 négy­zetméteres ABC-áruház építé­sét — mondotta befejezésül Fekete László vb-titkár. Furucz Zoltán Az elmúlt napok egyikén autóbusszal utaztam Vamos- mikoláról Drégelypalánk felé, és örömmel figyeltem a szé­pen sorjázó üde zöld vetése­ket a kiválóan megmunkált földeken, a perőcsényi Vörös Csillag TermelőszövetkezetTte- rületén. Kíváncsi lettem arra, hogy a megkésett mezőgaz­dasági munkák ellenére ho­gyan állnak az őszi feladatok elvégzésével. Ezért felkeres­tem Lánczy Kornél főmező­gazdászt, aki örömmel közöl­te, hogy az őszi vetéssel már október 26-án végeztek. El­vetettek 728 hektár búzát, 46 hektár őszi árpát és 77 hektár rozsot. Az őszi mélyszántás­sal is hamarosan végeznek. Elmondta a főmezőgazdász, hogy a vetést, az őszi szántást igen megkönnyítette az októ­ber elején lehullt csapadék, mert ez előtt szinte emberte­len volt a szántás. Most nagy A múlt év augusztusában cikk jelent meg a Váci Hírlap hasábjain arról, hogy két helyi mester hozzáfogott a vámos- mikolai szociális otthon kibő­vítéséhez. Azt az ígéretet tette Molnár Vilmos kőműves és Ungár Zoltán ács, hogy 1984 novemberében az épületet tel­jes kész állapotban átadják rendeltetésének, az építkezést pedig úgy oldják meg, hogy a lakókat, az idős embereket minél kevesebbet zavarják. Szavukat megtartották, az épü­leteket kis ünnepség kereté­ben átadták a lakóknak, a gon­dozottaknak. Az átadáson jelen volt a Fő­városi Tanács képviseletében — mivel ez az otthon a fővá­roshoz tartozik — dr. Földi Mária, az egészségügyi főosz­tály vezetője. Csizmadia Ti­bor, a Fővárosi Tanács egész­ségügyi főosztályvezető-he­lyettese, ott voltak a község vezetői és természetesen az Újabb klub Késhegyi Lászlóné, az Egészségügyi Dolgozók Szak­szervezete váci szervező titká­ra így mondta el az egészség- ügyi nyugdíjasok klubja meg­alakulásának történetét: — Évente egyszer nyugdíjas­találkozót rendeztünk. Ha az idős emberek felkerestek, pró­báltunk gondjaikon enyhíteni. Rájöttünk arra, hogy ez kevés, sokszor csak formális. Arra fi­gyeltünk fel, hogy közülük so­kan tagjai az országosan elis­mert váci pedagógusklubnak. Itt megbeszélhették időskori problémáikat, de bizony ott a hátsó sorokban egyedül ma­radtak, amikor a nyugdíjas pe­dagógusok a most végzett taná­rokkal, tanítókkal beszélgettek. Matusovits Árpáddal, a szak- szervezeti bizottság titkárával felkerestük a művelődési köz­pont, a szakmaközi bizottság, a Hazafias Népfront vezetősé­gét, a kórház igazgatóját, és kértük támogatásukat. A száz­hetvenhat nyugdíjasunk részé­re külön klubot alakítottunk. Tóth Györgyné, a pedagógus- klub vezetője igen értékes ta­nácsokat adott. Két hónapja találkoztunk először. Húsz nyugdíjasra szá­mítottunk, de a művelődési központ mindkét klubszobáját ki kelllett nyitni, mert több mint ötvenen jelentek meg. Megválasztottuk a vezetőséget, sőt már az 1985. évi program is kirajzolódott. Előadások lesznek az egészséges öregko­ri életmódról, kerámiakészí­tésről, szőnyegkészítésről. Meg­tekintjük a Parlamentet és sok-sok kirándulást szerve­zünk. Most a második találko­zásunk alkalmával már közel százan jelentek meg. — Mitől ilyen nagy az ér­deklődés, miért jönnek a volt járás legtávolabbi részéről is vonaton, autóbuszon, kocáin? Legtöbben középkáderek, ápolónők, zöldkeresztes nővé­rek, szülésznők és mások, akiket tisztelet övez közsé­gükben. Hiszen ők is sokat tettek egészségügyünk fejlődé­séért. Az emberben egészséges igény él a társasági életre. A feltételeket sikerült megterem­teni. Mészáros Gyula erővel készítik a tövis nélküli szeder támoszlopainak a be­rakását a drót kihúzását, a cserebogárpajor által kipusz- tított tövek pótlását. Meg­kezdték az új szőlő telepítését is. A termelőszövetkezet elnö­ke közölte, hogy ebben az évben eddig közel egymillió forint értékű társadalmi mun­kát végzett a tagság, ami igen szép teljesítmény. Igen jó a kollektív munka és különö­sen a traktorosok dolgoztak nagyszerűen, ők járnak elöl a társadalmi munkában is. Sá­gi Béla a tsz versenyfelelőse elmondta, hogy a tagság egé­sze és különböző brigádok felajánlásokkal készülnek az ország és Vámosmikola fel- szabadulása 40. évfordulójá­nak decemberi megünneplésé­re. Koroknál Gábor idős emberek, akik örömmel vették birtokukba a szépen és kényelmesen berendezett szo­bákat, Az ünnepségen az ott­hon vezetője, Kovács Péter rövid beszédet mondott. Tá­jékoztatta a jelenlevőket, hogy az otthon 1957-ben kezdett működni 40 lakóval, 1960-ban már lehetőség nyílt a bővítés­re és 70 lakója lett. Az eltelt idő alatt a gondozás személyi és tárgyi feltételei sokat javul­tak. Jelenleg 100 gondozott la­kik itt, s az átépítéssel sokat javult a helyzetük. Végül kö­szönetét mondott a kisiparo­soknak a becsületes munkáért, a tanácsi és a községi veze­tőknek, a körzeti orvosnak a segítő munkáért A községi közös tanács igen jó emberi kapcsolatot alakí­tott ki a fővárosiakkal. Az otthonba felveszik a helybe­lieket is. K. G. Régen várt, szép sikereket könyvelhet el az idei bajnoki szezonban az Izzó MTE férfi felnőtt kézilabdacsapata. A bajnoki szezon elején átszer­vezett együttes fölényes biz­tonsággal — végig vezetve — nyerte meg a megyei bajnok­ságot. Országos elődöntőbe ke­rült az MNK-ban és sikerrel szerepelt a kecskeméti minő­sítő osztályozón, ami azt jelen­ti, hogy a jövő bajnoki sze­zonban már újra lesz NB Il-es képviselője városunknak a férfiak mezőnyében. Mint ismeretes, a bajnoki szezon elején a csapatnál je­lentős átszervezések történtek. Így mondhatni, teljesen új gárdával vágtak neki a baj­nokságnak. A tavaszi szezon­ban ezért volt meglepő, hogy mind a hazai pályán, mind pedig idegenben, valamennyi találkozón váci siker született. Ez a sikeres szezon azt je­lentette, hogy változtatni kel­lett a célkitűzésen, a dobogós hely megszerzésén. Az őszi idényben már új célkitűzés­sel, a bajnoki cím megszer­zésével és az osztályozón való sikeres szerepléssel jelentősen megnőttek a feladatok. Bár az őszi szezonban többször dö­cögött a csapatjáték, kevésbé volt gördülékeny a csapat­munka. A fontos találkozókra fel­készültek a fiúk és három fordulóval a befejezés előtt már megnyerték a bajnokságot. Ezt követően ismét kisebb visszaesés következett, ami érthető is volt, de a bajnoki címet még így is négy tiszta ponttal sikerült megszerezni. Ezt követően nehéz feladat, az osztályozóra való felkészü-. lés következett, amely ha nem is volt zökkenőmentes, mégis eredményes volt. Nézzük egy kicsit részlete­sebben, mi is volt ezen az osz­tályozón, Nagy lehetőséget ka­pott az együttes, mert az egyesület vezetése egyhetes edzőtáborozást biztosított ré­szükre az osztályozó színhe­lyén, a DUTÉP csarnokban. Ebben és az ezt megelőző idő­szakban az úgynevezett fel- töltődés volt az elsődleges cél, melyet ha nem is könnyen, de sikerült elérni. Az első találkozón a MAFC együttese volt az ellenfél; ahol biztos 26-20-as váci győ­zelem született. A második ta­lálkozó volt az egyik kritikus, melyen a pécsi gárda volt az ellenfél. Ekkor feltűnően ide­gesen játszottak a fiúk, s ez egygólos vereséget eredmé­nyezett. Ügy, hogy a befejezés előtt 10 másodperccel a vá­ciak hétméterest hibáztak. A vereséget követően nyomott volt a hangulat, de szerencsé­re a játékosok közt nem volt vádaskodás, A Budapest III. kér. TTVE elleni találkozón a pesti csa­pat úgy küzdött, mintha ettől függne a feljutása és bizony hatvan percen keresztül igen­csak megnehezítette az Izzó dolgát. Sőt, a második félidő közepén még két góllal vehe­tett is. Minden erőtartalékát összeszedte a váci együttes. Perceken belül fordítani tu­dott az eredményen és a ve­zetést a továbbiakban már nem is engedte ki a kezéből, s ez öt évi szünet után ismét NB Il-es szereplést eredmé­nyezett. Végül pedig azoknak a név­sora, akik ezt a sikert kihar­colták: A nevek mögötti szám a bajnokságban lőtt gólok szá­mát, míg a zárójelben lévő számok az osztályozón lőtt gólokat jelentik. Bielik 3, Danitz, Hegye- si (1), kapusok, Marx, Ma­dár, Sári 14 (2), Vásár­helyi 30 (5), Hunyadkürti 98 (30), Makrai 17 (3), Szu- nyogh 10, Modróczki 27 (9), Kovacsics 128 (24), Rácz 40 (11), Kiss J. 32, Hor­váth A. 60 (11), Roz­rnann 21 (6), Kiss Gy. 73 (5). Nem lenne teljes a beszá­moló, ha nem tennénk em­lítést az MNK szereplésről, mellyel a váci együttes igen­csak felhívta magára a figyel­met, hisz öt NB Il-es, egy NB I B-s csapat kiverésével az országos elődöntőig jutott, ahol az NB II nyugati cso­portjának bajnokával szem­ben maradt alul. Már csak azért is érdemes megemlíteni az MNK-t, mert a mérkőzések bizonyították, hogy színvona­las találkozókra van érdek­lődés városunkban. Említés­re méltó a Csömör elleni 600-as és a Boly elleni 400- as nézőszám. Szép sikereket ért el tehát szűkebb honunk egyetlenné zsugorodott kézilabdacsapata. Az eredmény egy csöppet sem lebecsülendő. A fenti játéko­sok mellett még sokan segí­tettek, dolgoztak azért, hogy ez az eredmény megszülethes­sen. Nincs annyi hely, hogy valamennyiüket felsoroljuk, de egy.vezető azért mégis a lapok hasábjaira kell hogy kerüljön. Ez pedig Vuklovsz- ki János, aki már évtizedek óta dolgozik a sportágban. Korábban mint vállalati igaz­gató segített, most pedig mint nyugdíjas társadalmi mun­kás. —nyár!— ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Perőcseny Földben a kenyérnek való Tágasabb, szebb az otthon Állták a szavukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents