Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
c A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, .277. SZÁM 1984. NOVEMBER 25.. VASÁRNAP A kcrnyezetvédefem s környéke A tüdőgyulladásos beteg jégben ül A környezetvédelmi operatív bizottság az idén már másodszor ült össze a monori tanács kis tanácskozótermében. Itt hangzott el a hasonlat, tetszett nekem, meg aztán jócskán van benne igazság is: „tüdőgyulladásban szenvedő beteget ápolunk, aki közben jégszekrényben üldögél.. A tanácskozás a szokott, komótos hivatalossággal indult. A téma azonban olyan, hogy előre tudni lehetett: ha az indulatok nem is szabadulnak el, azért mindenki kipakolja tapasztalatait kendőzetlenül. Volt is mit. Sajnos. üüörővezetök voltak Tudni, látni vágyó emberek Elöljáróban azonban Magócsi Pál, és Kertest Gábor, a tanács MÜTEF osztályának munkatársai, s Puskás lmréné, a Vöröskereszt körzeti vezetőségének titkára ismertették a helyi üzemek, intézmények képviselői előtt, miképpen lenne kívánatos a köztisztasági, környezetvédelmi tevékenység továbbfejlesztése. Mint kiderült: a mozgalom tennivalóinak végrehajtása kettéválasztatik, településekre és munkahelyekre. A tanács értékelő bizottsága vizsgálja majd felül az 1985. február 5-ig beérkező önértékeléseket, amelyek egyben nevezések is a versenyben. A települések önértékelései megyei bizottsághoz kerülnek tovább, ott döntenek, ki érdemli meg a 800 ezer forintos első, a 600 ezres második, s a 400 ezres harmadik díjat — mely összegek a további környezetvédelemre fordíthatók. A városkörzet tanácsa pedig vándorserleggel és oklevéllel jutalmazza az élenjárókat, s aki a serlegnek háromszor egymás után is birtokosa lesz, az végleg megőrizheti. A Vöröskereszt monori vezetősége az idén, próbaként már a hivatalos indítás előtt meghirdette a versenymozgalmat. Száznál több nevezési lapot küldtek ki, néhány vissza is érkezett, s a helyszínen tájékozódtak az érdeklődők: ki érdemli meg a városkörzetben a „tiszta, virágos üzem’’, illetve a „tiszta, virágos község” címet? Ecser például megérdemelte — a pályázó Nyáregyháza viszont még nem: virág nélkül hagyják a széles utcákat, sok helyen rosszul tárolják az építőanyagokat, a szépítésben még „nincs együtt” a település. Az üzemek közül a ve- csési Ferihegy Tsz élelmiszerfeldolgozója lett a győztes, egyelőre nem díjazhatták a monori rendelőintézetet külső környezete miatt, a Mezőgép monori központját, s az állami gazdaság szárazhegyi kerületét. Mit ér az új forma? Miután mindenki feljegyezte a legfontosabb tudnivalókat, az önértékelés mikéntjeit és a dátumot, mely az első határidőt jelenti, Járadi László, a Hazafias Népfront monori bizottságának titkára kórt szót. Azt mondta el, amit alighanem épp Megtelt érdeklődőkkel a monori művelődési központ nagyterme, ahol a vasutasszakszervezet monori nyugdíjasainak önálló csoportja tartotta évadzáró taggyűlését. Ifj. Molnár Elek csoportelnök ünnepi megemlékezésben szólt Monor felszabadulásának 40. évfordulójáról, sokan emlékeznek a negyven évvel ezelőtti napra. Monortól Üllőig egyméteres darabokra voltak szétszabdalva a vasúti sínek. Harmincán, negyvenen kezdték el a vasút újjáépítését, hogy megindulhasson a forgalom Budapest felé. Volt egy lemaradt 326-os „puskamasina” — így becézték akkor —, azzal indulhatott az újjáépített vágányon a forgalom egy akkor mindenki gondolt: mit sem ér az új forma, ha külön- külön kampányfeladatnak tekintik az érintettek a dolgot, s egy-egy nekirugaszkodás után minden a régi kerékvágásba zökken. Az üzemek, az intézmények, a tanácspk, a lakosság erős kézfogására lenne szükség ahhoz, hogy eredmény szülessen, ne csupán feldolgozható adatok az önértékelések lapjain. Példát is hozott: Mo- nori-erdőn, a 4-es műút mellett kultúrpark létrehozásának gondolatát dédelgetik a helybeliek már régóta. Ezzel szemben a parknak ideális területen a Minőségi Vegyipari Szövetkezet tárolja ijesztően szakszerűtlenül a mérgező vegyszereket. Szabad ég alatt, egymás hegyén-hátán áznak a zsákok, csorog a gyilkos lé a talajba. Lehoczky Károly, a monori- erdei tanácskirendeltség vezetője mindjárt azt is hozzátette: évek óta eredménytelenül küzdenek az illegális szemétlerakóhelyek ellen, Minden akció után újra éllepi az erdőt a hulladék, s tarthatatlan, hogy megint azzal a jelszóval kezdjék a rendcsinálást: majd az iskolások! Meddig gyűjtögessék még a gyerekek a felelőtlen felnőttek által szétszórt, gusztustalan hulladékot? Égetésért — csekk Társadalmi ünnepeink előtt — hangzott el — a tanácsiak a főutcák portáin személyesen kopogtatnak a kéréssel: legyen szíves a gazda rendet tenni, kaszálja le a gazt, ne eregesse a szennyvizet az utcai árokba —, s ha mindennek eleget tett, o saját háza táján, még köszönet is jár neki az együttműködésért. Tekinthető-e ez természetesnek? Klics Gyula, a monori költségvetési üzem vezetője ezúttal nem hallgatta a panaszokat — ő panaszkodott, s úgy tűnt, igencsak joggal. A szemétszállítás Monoron az egyik legtöbbször célba vett tábla. Azt azonban már ritkábban szokás emlegetni, hogy nincs pénz zárt hulladékszállító gépkocsikra, s amit a nyitottra egyik utcában felpakolnak a munkások, azt a másikban szétszórja a szél, vagy egy-egy zökkenő. A húsz- forintos szemétszállítási díj ellenében — a tanácsrendelet szerint — egy porta elől egy pár teherkocsival. A nyugdíjas csoport tagja Berta István, aki akkor ennek a mozdonynak volt a vezetője. Beszámoló hangzott el a csoport eimúlt évi munkájáról is. A jelenlegi taglétszám 279 fő. A vasutasklub szépen működik, minden hónap harmadik szerdáján megtartják az összejöveteleket. Összesen 38 fő üdült az idén, ezenkívül két házaspár és öt fő volt egyhónapos ingyenes szociális beutaláson Vonyarcvashegyen, illetve Ba- latonfüreden. Az arra rászorulókat segélyben részesítették, 28 főnek juttattak 500— 500 forintot. Ifj. Molnár Elek csoportelnök 60 literes kukát kell elszállítaniuk. A gyakorlatban azonban lyukas bödönöket emelgetnek, a nylonzsákba csomagolt forró hamu kiégeti a ruhájukat, naponta fordul elő baleset a törött üvegek miatt, s hogy élénkebbek legyenek a napjaik, nem ritka az olyan telefon sem: a Kossuth Lajos utcában nylonzacskókba pakolt döglött malacok fekszenek az úton, menjen értük az üzem. Megy. De minthogy dögkút nincs... S megesett mostanában az is, hogy tanácsi utasításra égettek a szemétbányában kiselejtezett iratokat — másnap pedig ott várta az üzemvezetőt emiatt a KÖJÁL 10 ezer forintos pénzbírságának csekkje... — Égetik a papírt?! — kapta fel a fejét a MÉH-telep képviselője, s azonmód tájékoztatott is: de bizony átveszik még a titkosan kezelt selejt iratokat is, küldik a zúzdába, s minden ellenkező híreszteléssel szemben közület is lehet a szállítójuk, vagyis: vihet a költségvetési üzem akár papírt, akár üveget. Csak tüneti Szó volt még sok mindenről, s nem véletlenül hangzott el a hasonlat, amit a bevezetőben emlegettem. A „tüdőgyulladásos beteg” ugyanis Monoron és környékén valóban komoly ápolásra szorul, de mindaddig, amíg jégszekrényben ül, amíg nem érti meg, hogy minden kitördelt cseme- tefa, útszélre borogatott szeméthalom, nyitott árokba eregetett szennyvíz, ablakpárkányig érő gaz, autókból kihaj i- gált sörösüveg, utcára ürített hamutartó súlyosbítja az állapotát, addig a kezelés csak tüneti lehet. S a beteg előbb- utóbb belehal. K. Zs. Szakad az eső. Hat fiú gubbaszt a lépcsőházban a hideg betonon. Tudnának éppen mit kezdeni magukkal, de nincs rá hely. Sustorognak: van a pincében egy üres kis helyiség. Van egy kulcsuk is hozzá. Kipróbálják: nyitja a vasajtót. Besorjáznak szépen — a többi már humorban pácolt lidércnyomás. Az ajtó ugyanis becsapódik, egy fiú kívülmarad, a többi bent szorul. © Ne gyújtsak villanyt — könyörög a kívülrekedt. — Ha a gondnok megtudja, mi történt, óriási zűr lesz. Állunk hát a vaksötétben, előkerül egy rozsdás bicikliküllő, azzal piszkáljuk a zárat, miközben bent a legkisebb gyereknek ömlenek a könnyei, a legnagyobb meg fojtottan, de nyerítve röhög. Jön egy nagynéni — mellesleg egyik iskola tekintélyes pedagógusa — keresi az unokaöcsöket, akik persze ugyancsak a vasajtó foglyai. S amíg a pince sötétjében a szabadulás esélyeit latolgatjuk, ránkgyúl a villany. Ott állok, kezemben a bicikliküllővel, mint akit rajtakaptak valami súlyos cselekményen, s egy pillanatig úgy is érzem magam. A gondnok Nemrég találkoztunk a vasúton, amikor nevelt fiát, Istvánt, s annak osztálytársait elkísérte egy fővárosi kirándulással egybekötött gyárlátogatásra. Már ott a vonaton kiderült, hogy nem a szokásos szülői kíséretről volt szó csupán, hanem egy szép, színes életszakasz utórezgése- kéiit is felfogható Méhész László utazása a gyerekekkel. Gyömrői otthonában folytattuk az akikor megkezdett beszélgetést nevelt gyermekei, a 13 éves István és a 17 éves Eszter, valamint az anyuka társaságában. átül Annak a bizonyos életszakasznak története 1956. decemberében kezdődött, Méhész László szerint valahogy így... — A korábbi ifjúsági mozgalom megszűnt, nagyon időszerű volt, hogy valami értelmeset csináljunk, ezt a ten- niakarásunkat tette céltudatossá Rakó József, amikor a velem egykorú fiatalokat toborozta, hogy vegyünk részt az úttörőmozgalom megszervezésébe^ Blaskó Mihállyal, Palotai Sándorral, Kovács Sándorral, Kalotay Gáborral, Földvárszki Józseffel, Han- gyási Bélával, Kalotay Balázzsal, Vink Lászlóval, Kovács Katalinnal, Szíjjártó Erzsébettel, Wrablovszki Zoltánnal, Shultz Györggyel, Gömö- ri Jenővel, Pataki Gyulával, fdiklós Kálmánnal, Horváth Marikával és másokkal együtt kezdtem én is. — Megalakítottuk a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatot, mint ilyent, másodikként az országban. Abból alakult ki később az úttörővezető-képző csapat, ahová Ecser, Maglód, Mende, Sülysáp, Űri és természetesen Gyömrő községek arra érdemesnek tartott úttörőit küldték el az általános iskolák. A veztőképző csapat törzshelye a Ságvári Endre úttörőház volt itt Gyomron, hetente kétszer tartottunk foglalkozásokat, próbákat. A lényeg az volt, hogy az úttörővezetőket megtanítsuk a kisdobosokkal és az úttörőkkel való bánásmódra, irányításukra, szervezésükre, a közösségi életbe beillesztésükre. — Aztán az országos úttörőszervezetben dolgozó Rakó József hívott úttörővezetőnek. Elvállaltam. Először rajvezető lettem, majd 1959-ben, amikor az akkori csapatvezető Wrablovszki Zoltán katonának ment, átvállaltam munkáját. Szerintem elég jól men„mi van itt’’?! kérdés után kulcsával — mert neki van egy igazi kulcsa — kiszabadítja a bőgő, röhögő, fülig vörös gyerektársaságot, s miután megtudjuk, hogy éppenséggel lehetne ez a pincehelyiség a srácok játszóhelye, de a szomszéd házból nem járhat át senki — távozunk. — .. .ha én ezt a klubban elmesélem! — csuklik a 17 éves a nevetéstől. Attól tartok, arra várni kell. A monori Deák Ferenc utcai gyerekeknek ugyanis nincs klubjuk. Evégből legközelebb egyik társuk lakását választják az összejövetel színhelyéül. Perceken belül lobogó trikóban rohan felcsengetni a dúlt lakótárs; — Nem bírom! Ezt már nem bírom! Harmadszor ijed fel álmából az óvodás lányom a magnójuk miatt! No, akkor irány egy másik lakás. Tulajdonképpen semmi rosszat nem csinálnak, de három óra elteltével, amikor a diszkólámpájuk miatt negyedszer csapódik le az automata, s a karategyakorlatok következtében a Csendes Don kiugrál a kezemből, elhatározom, hogy elmegyek a Schönmann utcai lakótelepre, és megnézem: hogyah működik az ottani klub, át lehetne-e lopni ide is az ötletet? tek a dolgok, három tábor vezetésében vettem részt, Város- lödön, Kishután és Garadnán — emlékezett Méhész László a két évtizeddel korábbi eseményekre. Majd arról beszélt, hogy a közös élmények tették széppé, értelmessé életének ezt az időszakát. Hosszan mesélt azokról az időkről... A tábor szervezése úgy kezdődött, hogy szétnyitottak egy térképet, s megvitatták, hol nem voltak még, s hová szeretnének eljutni? ö ment előre 15—16 éves ifivezetőkkel, kerestek egy szép tisztást a térképen kijelölt területen, majd víznyerő helyeket derítettek föl, ennek emlékét őrzi nem egy forrás fölé elhelyezett bála a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat nevével. Tábornyitás előtt a helyi erdészet és termelőszövetkezet segítségét is kérték, így jutottak kivágható fához, szalmához, amikből a gyerekek maguk csinálhattak fekhelyet. így ki mint vetette ágyát, úgy aludta álmát. Ez már az önálló feladatok egyike volt. Persze a sátrakat az ifik állították föl, akik KISZ-esek voltak, közülük való volt Burián László, aki kárpitosként ősztől tavaszig varrta, javítgatta a sátrakat, hogy indulásra jó állapotban legyenek. A téli kirándulások is gyakoriak voltak. Nagyon ötletesen olyan helyekre mentek, ahol diákszálló volt, s a téli szünidejüket töltő tanulók helyén kapta olcsó kvártélyt, kosztot. Amelyik gyerek szülei nem tudták fedezni a kirándulás, a táborozás költségeit, a csapat állta abból a pénzből, amit év közben a gyerekek kerestek hulladékgyűjtéssel. A közösbe ment az úttörővezetők havi 204 forintos tiszteletdíja is, mert azt soha senki sem vette föl. Méhész László a KISZ-ben is tevékenykedétt, miután a DISZ megszűnt, ahol 1955- ben kezdte a mozgalmi munkát Blaskó Mihállyal együtt^ Akkoriban Kakucska József, majd Radványi Barna lett a községi KISZ-titkár. Vállaltak egy hold fodormentát, 2 Ecsercn, 14 órától: a nyug- drasklub foglalkozása, holnap 18-tól: filmvetítés. Gyomron, hétfőn, 8.30-tól és 14.30-tól: logopédiai foglalkozás, 18-tól: a kertbarátok és a nők klubjának összejövetele. Az úttörőházban, holnap, 14.30A fiúk lelkesednek, már a jövendő vezetőséget és a fegyelmezési rendszabályokat tárgyalják; az egyes lépcsőház pincéjében lévő, költözködés előtt álló GAMESZ kivilágított ablakain is beleselkedünk; — ... jaj, de gyönyörű nagy hely! — mondják. © • A Schönmann utca sárga bérházaiban senki nem tud semmit. — Gyerek, az van itt vagy százötven — mondja Zsengel- lér István, a gondnoknő férje. — De klub?! Hívja a fiát, az is értetlenül néz rám, ő erről nem hallott. De talán a szürke házban! Lehet, hogy „azok” csinálnak, de arról ők nem tudhatnak. Merthogy a szürke épületben szövetkezeti lakások vannak. Találomra csengetek a kaputelefonon, Varró Géza invitál beljebb barátságosan, s le is hűti mindjárt lelkes érdeklődésemet. Volt klub — de ríincs klub. — Az alagsorban volt egy kis méretű, közös helyiség. Rendbehoztuk, egyik lakó kimeszelt, a másik pvc-t ragasztott, vittünk le ülőalkalmatosságokat, aztán, mert volt ilyen lehetőség, igényel—3 hold burgonyát, 10 hold kukoricát gondozni, s learatni, leszedni. A termést eladták a tsz-nek, ami pénz maradt az önköltségi áron felül, a községi KISZ-szervezeté iett. Méhész László 1961-ben hagyta abba az úttörőcsapat- vezetést, mert bevonult katonának, ahoi KISZ-titkár volt. A KISZ-munkát 1969-ig csinálta, amikor megvált a Ganztól,' azután hazajött Gyömrőre a sülysápi Áfész (ma Alsó-Tápiómenti Áfész) bedolgozója lett lakatos szakmában. Az utolsó kérdést nem lehetett kihagyni, hogy mit tud a régiekről, akikkel kezdett? — Kalotay Gábor politechnikai oktató Budapesten, az István gimnáziumiban, Han- gyási Béla és Wrablovszki Zoltán meghalt, Kalotay Balázs egy számítóközpont beállító mérnöke, Földvárszki József karosszériaszerelő, Shultz György lakatos, Gömö- ri Jenő és Pataki Gyula nyugdíjasok, Miklós Kálmán a pesti 6-os villamos vezetője. Kovács Katalin a pesterzsébeti KISZ-bizottság titkára, egyébként tanítónő, Szíjjártó Erzsébet kozmetikus Gyomron, Horváth Marika 1961- ben férjhez ment, elköltözött a községből. Hát ilyenek voltunk, s lettünk mi akkori úttörők, vezetők és KISZ-esek — fejezte be Méhész László visszaemlékezéseit. A család pedig a Szovjetunió és Csehszlovákia után Bulgáriába készült túristaút- ra. Nyughatatlan, tudni, látni, vágyó emberek ... Aszódi László Antal Megyei tanácstag fogadónapja Fazekas Ernő megyei tanácstag november 26-án, hétfőn fogadónapot tart 9-től 16 óráig Menüén, a községi tanácsházán az 1. számú szobában. Kéri a helyi választópolgárokat, hegy ügyes-bajos dolgaikkal', problémáikkal keressék őt fel ezen a napon. tói: őrsvezetőképzés, 15-től: a vöröskeresztes; 17-től: a népi tánc szakkör foglalkozása. Monoron, 15-től:ljk gyermek színjátszók próbája, hétfőn, 15.30-tól és 17-től: a bélyeg- gyűjtő szakkörök foglalkozása. tünk a MESZÖV-től némi pénzt, s vásároltunk ezt-azt, például magnót, hangfalat... Ment is a dolog egy darabig nagyon jói, aztán kiderült, hogy amikor. nyitni kell az ajtót, mindenkinek van kulcsa, amikor viszont zárni, akkor senkinek. Egyszer-kétszer kiürült italosüvegeket is találtunk a gyerekek után, a tilalom ellenére is dohányoztak, no, akkor még csak figyelmeztetések hangzottak el. Később viszont már ’ szétszéledt a felcseperedő társaság, az értékes berendezésekre rázártuk az ajtót — és most is úgy áll. Ez van — rugdosom magam előtt a házak előtti bokrokról lehullott leveleket, magam is lelombozódva, s majd a nyakam töröm a járdán keresztbe kifeszített gumikötélben. A szürke házban hetven gyerek él. Hányán lehetnek vajon a Németh Ágoston utcában...? © ® © Tisztelt művelődési központ, mely januártól önálló gazdálkodási egységként üzemel, következésképp egyenesen rákényszerül, hogy nagyobb, tömegeket mozgasson, vj ötletekkel álljon elő: a monori társasházakban rengeteg a gyerek! Gondoljanak rájuk! Bármelyik oldalról szemlélik a dolgot, nem lesz haszon nélkül való. * Koblencz Zuzsa (IS6N 0133—2651 (Monori Hírtap) A puskamasina vezetője Mi kleb - nincs klub Ötletet leprának, ha lem Kulturális programok
