Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

1984. NOVEMBER 25., VASÁRNAP __\A HÉT VILÁGPOLITIKAI KÉRDÉSI! Fó kuszban a nukleáris és űrfegyverzetek A januárra tervezett Cromiko^Shuítz tárgyalás visszhangja Kóiép-Áme ikábzn változatlanul veszélyes a helyzet Az elmúlt hét világpolitikai főhíre kétségtelenül az a be­jelentés, hogy Gromiko szov­jet és Shultz amerikai külügy­miniszter január 7—3-án le­ül Genf ben a tárgyalóasztal­hoz. Ez az elgondolások sze­rint, nyitánya lesz a két vi­lághatalom közötti új tárgya­lásoknak korunk e legégetőbb kérdésében. A szovjet és ame­rikai diplomácia vezetőinek kétnapos értekezletén határoz­zák majd meg, hogy mi legyen a fegyverzetcsökkentésre vo­natkozó új kétoldalú eszme­csere tárgya és célja. Változatlanul a figyelem előterében volt a közép-ame­rikai helyzet' is. Az Egyesült Államok a jelek szerint szá­mos tényező együttes hatására egyelőre kénytelen volt elna­polni a Nicaragua elleni invá­zióé terveit. A nyomás azon­ban nagy a managuai kor­mányzatra és a helyzet to­vábbra is veszélyes. HOGYAN KELL ÉRTÉKEL­NI A GENFI TALÁLKOZÓ­RÓL SZÓLÓ BEJELENTÉST? Kommentárok rámutatnak, hogy az új tárgyalásokról szó­ló közleményt nem véletlenül hozták nyilvánosságra egy idő­ben Moszkvában és Washing­tonban. Erre jó ideje nem volt példa, legalábbis azóta, ami­óta Reagant 1980-ban első íz­ben iktatták be elnöki hivata­lába. Újraválasztása után az amerikai elnök több ízben je­lezte, hogy második hivatali ciklusában egyik legfontosabb, legégetőbb feladatának tekin­ti a szovjet—amerikai „köze­ledés megteremtését” és annak az együttélésnek kialakítását, amely csökkenti a katasztro­fális nukleáris összecsapás es­hetőségét a két világhatalom között. Reagan választási kam­pányának utolsó szakaszában mérsékeltebb hangot ütött meg a Szovjetunió irányában, és állandóan hangoztatta tárgya­lási készségét a fegyverzet­csökkentés ügyében. Szovjet részről nemegyszer hangoz­tatták, hogy készek a tárgy­szerű, konstruktív párbeszéd­re, s természetszerűleg ennek — mint rámutattak — arra kell összpontosulnia, hogy a világűr ne váljék a fegyverke­zési verseny új, beláthatatlan veszélyeket rejtő kiterjeszté­sének színterévé, s hogy vé­leményük szerint a fegyver­zetcsökkentésnek ezenkívül a tömegpusztító rendszerek kor­látozására kell irányulnia. Reagan elnök forma sze­rint még első ciklusának utol­só heteit tölti a Fehér Ház­ban, újbóli hivatalos beikta­tására és kormányalakítására csak jövő év január 20-án ke­rül majd sor. Tekintve azon­ban, hogy a november 6-i vá­lasztáson az 1980-asnál elsöp- rőbb arányban kapott újra mandátumot, a vezetés folya­matossága érvényesül termé­szetesen a hatalom csúcsain, így a Fehér Ház máris közöl­te, hogy Shultz külügyminisz­ter január után is a helyén marad. így Shultz január 7— 8-i megbeszélésén Gromikóval kétségtelenül teljes jogkörrel vállalhat kötelezettségeket az amerikai elnök nevében, ha persze erre felhatalmazást kap. Az alapkérdés csupán az, hogy Washington mennyire változtat majd magatartásán? Nem elegendő ugyanis csupán mérsékelt nyilatkozatokat ten­ni, s szavakban ékesszólóan azt fejtegetni, hogy mennyire ké­szek a fegyverzetkorlátozás- ban va!ó megegyezésre, ha ez nem párosul tettekkel is. Ha ugyanis Washington folytatja a fegyverkezési programokat és közben Genfben részt vesz az új tárgyaláson, akkor is­mét csak — a világsajtó kom­mentátorainak értékelése sze­rint — bekövetkezik majd az a holtpont, amely miatt fel­függesztődtek énpen egy esz­tendeje a svájci konferencia- városban addig folyó kétolda­lú megbeszélések. Ebben az esetben a washingtoni kor­mányzat csupán választási had­járatának folytatásaként vál­lalkozna az „új nyitásra”, azért, hogy mindazokat, akik „a mérsékeltebb Reagan-kép” miatt adták voksukat az eddi­gi elnökre, meggyőzze: az Egyesült Államok adminiszt­rációja lám teljesíti ígéreteit. Bár a világsajtó egy része nem zárja ki ezt a „levezető manőverezést” sem a kor­mányzat indokai közül, több­ségük úgy értékeli: Washing­ton mintha ezúttal valóban komolyabb tárgyalások és kompromisszumok irányában tevékenykedne bizonyos indí­tékok alapján. Ezek között el­ső helyen azt említik meg, hogy a fegyverkezési verseny kiterjesztése a világűrre, olyan szédületes nagyságú ter­heket róna az Egyesült Álla­mokra is, amelyektől a wa­shingtoni politika irányítói visszariadnak olyan körülmé­nyek közepette, amikor az ál­lamháztartás rekordnagyságú deficitje amúgy is aggodalmak egész sorát kelti amerikai gaz­dasági körökben. Az „egyéb tényezők” között szerepelnek olyanok, mint a tárgyalások újrafelvételét követelő több NATO-szövetséges kormány álláspontjai, csakúgy, mint a nyugat-európai közvéleményé, amely aggódik a fegyverkezé­si verseny újabb fordulóinak veszélyei miatt. MIÉRT HÁTRÁLT MEG A PENTAGON ÁTMENETILEG KÖZÉP-AMERIKÁBAN ? Az amerikai hadügyminisz­térium (Pentagon) arra való hivatkozással, hogy „Nicara­gua fenyegeti Közép-Ameri ka békéjét és biztonságát” az ál­lítólag kapott fegyverszáliit- mányok miatt, már megkezd­te gyanús katonai felvonulá­sát a térségben, amely emlé­keztetett a Grenada elleni tá­madás előkészületeihez. Ma­nagua azonban idejében le­leplezte a washingtoni szán­dékokat, sőt riadókészültségbe is helyezte védelmi erőit. Az amerikai kormányzati körök­nek az a része, amely „kész helyzetet” kíván teremteni egy katonai beavatkozással, inge­rülten vette tudomásul, hogy szándékait az egész világ előtt felfedték. Pedig a „gyors meg­oldás” és a „váratlanság” dön­tő eleme volna ennek a dur­va akciónak. Az is kipattant, hogy Washingtonban már azt is felmérték egyes körök, hogy mennyivel több amerikai ten­gerészgyalogossal fnövekedne a veszteséglisia, hiszen ezek a harcok másként festenének, mint Grenadában, még akkor is, ha hondurasi csapatok és a Somoza „nemzeti gárdájának” maradványaiból CIA közremű­ködéssel osztagokba szervezett nicaraguai ellenforradalmárok támogatnák az elképzelések szerint az inváziót. Külön bosszúságot jelentett Washingtonnak és az inváziós tervek átmeneti elhalasztásá­ra késztette mindaz, ami az Amerikai Államok Szerveze­tének (AÁSZ) brasiliai köz­gyűlésén történt. Az Egyesült Államok minden nyomása és manőverezése ellenére az AÁSZ közgyűlése támogatta a Contadora-tervet, amelyet a közép-amerikai békés rende­zés megteremtésére Mexikó, Venezuela, Kolumbia és Pa­nama dolgozott ki, és amelyet Nicaragua eredeti formájában elfogadott. A közgyűlés egy­hangúlag jóváhagyta a Conta- dora-csoport kezdeményezését, és megállapította: „Lehető­ség van arra, hogy tárgyalá­sos úton végső megállapodás szülessen a térség békéjére.” Az Egyesült Államok, amely kifejezte az értekezleten „fenn­tartásait” a tervezettel szem­ben, elszigetelődött a brasiliai tanácskozáson. Kétségtelen, hogy azok az amerikai kor­mányzati körök, amelyek több térségbeli kormánnyal közö­sen kívánnak katonai akciót végrehajtani a managuai né­pi hatalom megdöntésére; a brasiliai szavazás láttán kény­telenek voltak „kissé elnapol­ni” agressziójukat, amíg — mint egyes kommentátorok fo­galmaznak — „meg nem- te­remtik ehhez a jelenleginél kedvezőbb körülményeket...” Árkus István Fred Sinowatz Minsikben A szovjet kormány meghí­vására hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett Fred Sinowatz osztrák szövetségi kancellár. Minszkben részt vesz azon az ünnepségen, amelyet a szovjet intézmények és a Voest Alpine osztrák ál­lami ipari konszern együtt­működésében, egy olasz cég részvételével létrehozott fém­ipari gyár üzembe helyezése alkalmából rendeznek. A minszki repülőtéren az osztrák kormányfőt Ivan Ar­hipov, a minisztertanács el­ső helyettese és más vezetők fogadták. A szírki akh'ók Bejrutban Libanoni biztonsági terv A tervek szerint vasárnap lép életbe az a biztonsági terv, amely a libanoni kormány­csapatok jelenlétét Bej rút újabb területeire terjeszti ki, Michel Aun tábornok, a li­banoni hadsereg főparancs­noka, valamint a hadsereg legfőbb vezetői hozzájárulásu­kat adták a libanoni bizton­sági terv újabb részleteinek végrehajtásához. Technikai okokra hivatkozva azonban 24 órával elhalasztották a terv végrehajtásának megkezdé­sét. Ennek értelmében a kor­mánycsapatok vasárnap kez­dik rheg a Bejrút nyugati, fő­ként muzulmánok lakta vá­át­rosrésze feletti ellenőrzés vételét. A biztonsági terv újabb részleteinek végleges elfoga­dását és életbe léptetésének időpontját azon a találkozón hagyták jóvá, amelyet a szom­baton Bejrútba érkezett Had- dam szíriai alelnök. Amin Dzsemajel libanoni államfő, Rasid Karami kormányfő és a kabinet más tagjainak rész­vételével tartottak az elnök bikfajai nyári rezidenciáján. Haddam alelnökkel együtt ér­kezett a találkozóra Valid Dzsumblatt, a drúzok vezető­je, egyben a libanoni kormány tagja is. Folytatódik a palesztin nemzeti tanács ülése Kaddumi ammmi beszéde Faruk Kaddumi, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezetője — külügyminisztere — a nem­zeti tanács ülésén kifejtette, hogy a palesztin mozgalom továbbra is minden erejével a Szíriával való kibékülésen fá­radozik, „bár ezt az előzmé­nyek után nehéz és fáradságos küldetésnek” ítéli. A PFSZ és Szíria kapcsolatainak alapjául — folytatta — szolgáljon a PFSZ függetlenségének és cse­lekvési szabadságának elisme­rése. Kaddumi nehezményezte, hogy a szíriai kormányzat jó kapcsolatokat ápol az ammani tanácsülést bojkottáló nyolc társszervezettel, és Szíriát hi­báztatta azért, hogy ezek a cso­portok szembefordultak a pa­lesztin mozgalom Arafat vezet­te fő áramlatával. Kaddumi szükségesnek vélte hogy „a népességi és földrajzi okok miatt” a térségben Jordá­nia legyen a PFSZ legszoro­sabb szövetségese. Élesen bírálta Kaddumi az Izrael iránt elfogult amerikai politikát. Köszönetét mondott Kaddu­mi a Szovjetunió» és a többi európai szocialista ország szo­lidaritásáért, a PFSZ jelenlegi, zaklatott helyzetének megjaví­tásához adott szovjet segítsé­gért. A szombati ülésen a parla­ment pénzügyi jelentést hall­gatott meg, és tizenhárom új tagot kooptált a nemzeti ta­nácsba Észak-, illetve Dél- Amerikábcl. A Jordániái távirati iroda, a Petra, szombaton arról tájé­koztatott, hogy a rendőrség pokolgépet hatástalanított Am- manban. A robbanószerkezetet ismeretlen tettesek az Egyesült Államok orientalista intézeté­nek kertjébe telepítették, és ál­lítólag húsz perccel azután robbant volna fel, hogy ártal­matlanná tették. Az amerikai felet terheli a felelősség Súlyos incidens Pamindzsonnál A koreai központi hírügy­nökség Pekingbe szombat haj­nalban eljutott jelentése sze­rint súlyos incidens történt előző nap a koreai fegyverszü­neti vonalon, Panmindzson- nál: amerikai katonák megöl­ték a Koreai NDK három' ka­tonáját, egyet pedig súlyosan megsebesítettek. Egy külföldi állampolgár pénteken Panmindzsonnál át­lépte a demarkációs vonalat, és a másik oldalon karnyújtás­nyira álló amerikai őrök azon­nal elvitték. A Koreai NDK egy katonájára, aki segítségére sietett, az amerikaiak tüzet nyitottak. Ekkor három KNDK- katona rohant súlyosan meg­sebesült társuk segítségére — az amerikaiak mindhármukat lelőtték. A koreai központi távirati iroda jelentése rámutat, hogy az incidens a fegyverszüneti egyezmény súlyos megsértéséi jelenti, különösen pedig annak az egyezménynek a megsérté­sét, amelynek értelmében a fe­lek szavatolják a rendet a pan- mindzsoni közös biztonsági körzetben. Az incidensért tel­jes mértékben az amerikai fe­let terheli a felelősség. A koreai központi hírügy­nökség Pekingbe eljutott je­lentése szerint szombaton Panmindzsonban ülést tartott a háromtagú koreai fegyver­szüneti bizottság, melynek tagjai: a Koreai NDK, Kína és az Egyesült Államok (az úgy­nevezett ENSZ-csapatok főpa­rancsnokságát képviselve). A fegyverszüneti bizottság titká­rainak ülésén, amelyet a ko­reai—kínai fél kérésére hív­ta össze, ez utóbbiak erőtel­jesen tiltakoztak az amerikai félnél amiatt, hogy pénteken brutális módon KNDK-őfö­ket gyilkoltak meg és a déli fél külföldi állampolgárt hur­colt el. Magyar vezetők üdvözlő távirata Mongólia nemzeti ünnepén ÍJ Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi ^ Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György minisz- (t terelnök Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából távirat- j ban üdvözölte Dzsambin Batmönht, az MNFP Központi ? Bizottságának főtitkárát, Mongólia Minisztertanácsának | elnökét és Nyamin Dzsagvaralt, a nagy népi hurái el- V, nökségénck elnökhelyettesét. Az üdvözlő távirat szöve- £ ge a következő: Kedves Elvtársak! A Mongol Népköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszter- tanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztár­saság nagy népi hurálja elnökségének, minisztertanácsának és a baráti mongol népnek. A Mongol Népköztársaság megalakulása történelmi jelen­tőségű esemény volt a mongol nép életében. A mongol kom­munisták 1924 augusztusában megtartott III. kongresszusukon döntöttek az ország nem tőkés fejlődéséről, a társadalom és a gazdaság gyökeres átalakításáról. Az elmúlt hat évtizedben a mongol dolgozók a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével jelentős sikereket értek el a szocialista építőmunkában. A magyar nép tisztelettel és meg­becsüléssel tekint eredményeikre, amelyek a gazdaság, a tu­domány, a kultúra és a művelődés sokoldalú fejlesztését, a mongol nép életszínvonalának emelését szolgálják. A Mongol Népköztársaság, mint a szocialista országok közösségének megbecsült tagja, fontos szerepet játszik az ázsiai béke és biztonság megszilárdításáért, a világ békéjének megőrzéséért, a társadalmi haladásért folytatott harcban. Őszinte örömmel tölt el bennünket, hogy pártjaink, or­szágaink és népeink szoros barátsága és együttműködése a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján fejlődik és évről évre erősödik. Ezt hivatott elő­segíteni a közelmúltban aláírt új barátsági és együttműködé­si szerződés is. A Mongol Népköztársaság e nagy jelentőségű évforduló­ján szívből kívánjuk Önöknek és az egész mongol népnek, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa ál­tal kijelölt úton haladva érjenek el újabb sikereket hazájuk felvirágoztatásában. Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés el­nöke táviratban köszöntötte Batocsirin Altangerelt, a Mongol Népköztársaság nagy népi huráljának elnökét. A HNF Orszá­gos Tanácsa, a Szakszervezetek- Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözölte mon­gol partnerszervezetét. \ K erek jubileumot ünnepel­nek ebben az évben a baráti Mongóliában: hát évti­zeddel ezelőtt, 1924. november 26-án a mongol parlament, a nagy népi hurái törvénybe ik­tatta az ország első, demokra­tikus alkotmányát, és kikiáltot­ták a Mongol Népköztársaság megalakulását. Sőt, kettős az évforduló, mivel annak is ép­pen hatvan éve, hogy a Mon­gol Népi Forradalmi Párt 1924 augusztusában tartott III. kongresszusán elfogadták a nem kapitalista úton történő fejlődés programját. Mindkét esemény joggal ne­vezhető történelmi jelentősé­gűnek: olyan mérföldkövet je­lentettek, amelytől kétségkívül új korszak kezdődött az óriási kiterjedésű (körülbelül 16 ma- gyarországnyi), ám gyéren la­kott távol-keleti ország életé­ben. Kemény küzdelmek, gyö­keres reformok álltak akkor már a fiatal állam vezetői mö­gött, azután, hogy 1921-ben győzött a népi forradalom, ki­vívták a függetlenséget, és, megkezdődött a feudális ural­kodó réteg előjogainak felszá­molása. Az elkövetkező eszten­dők azonban még alapvetőbb változásokat hoztak. Az ugrásszerű haladásban komoly szerepet játszott a Szovjetuniótól, majd később a többi baráti országtól kapott hatékony támogatás. 1962-ben Ulánbátor teljes jogú tagként csatlakozott a KGST-hez, s .az együttműködési szervezet komplex programja különös súlyt fektet Mongólia további gyors ütemű fejlődésére. Ha­zánk is lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni, megkeresni az együttműködés mindkét fél részére kölcsönösen előnyös te­rületeit és formáit. Hasonlóan rendezett orszá­gaink politikai viszonya is. Megszaporodtak, rendszeressé váltak a magas szintű találko­zók: a Mongol Népi Forradal­mi Párt nemrég megválasztott új főtitkára, Dzsambin Bat- mönh két évvel ezelőtt járt Budapesten, magyar részről pedig utoljára Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke tett hi­vatalos látogatást épp az idén Ulánbátorban. Hazánk nagy­ra értékeli azt a külpolitikai aktivitást is, amelyet Mongólia — elsősorban természetesen az ázsiai kontinens ügyeiben — az elmúlt években kifejtett. E kezdeményezések is azt bizonyítják, hogy a hat­vanadik évfordulóját ünneplő Mongol Népköztársaság, a szö- cializmus építésének, a gazda­ság és társadalom átalakításá­nak vívmányaira támaszkodva mindent megtesz a feszültségek csökkentéséért, azért, hogy a béke, a haladás erői nyerjenek teret a világ legnagyobb kon­tinensén. Pokolgép robbant a stadionban Merénylet Al/onsin elnök ellen Időzített pokolgép robbant pénteken egy Buenos Aires-i sportstadionban, ahol több Csak röviden... AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS kü­lönleges politikai bizottsága megkezdte a világűr békés fel- használásában való nemzetközi együttműködés kérdéseinek vizsgálatát. A téma megvitatá­sa a szovjet küldöttség javas­latára került fel a közgyűlés 39. ülésszakának napirendjére. PARTKÖRLEVÉL szólította fel a szombati kínai lapokban az érintett pártbizottságokat arra, hogy kezdjék meg tagjaik értékelését, újraminősítését, s ezzel indítsák meg a párttisz­títási folyamat új szakaszát. A párttisztítást, a sorok újraren­dezését tavaly októberben a KKP Központi Bizottsága tel­jes ülésén indították útjára. ADDISZ ABEBÁBA, az etióp fővárosba térítették szombat reggel a Szomáliái légitársaság egyik Boeing 707 típusú repü­lőgépét, 150 utassal a fedélze­tén. A gép Mogadishuból Ber­berén keresztül Kairóba tar­tott. ri}int hatvanezer ember várta, hogy Raul Alfonsin argentin elnök beszédet mondjon. Senki sem sérült meg, ta robbanás csak a stadion egyik külső fa­lát rongálta meg. Egy másik pokolgépet, amelyet az egyik jegypénztárnál helyeztek el, időben hatástalanítottak. Ezzel egyidejűleg Buenos Airesben bejelentették, hogy az argentin biztonsági szervek né­hány nappal ezelőtt meghiúsí­tottak egy. az elnök meggyil­kolására szőtt összeesküvést. A merényletet ennek a hétnek a keddjére tervezték, amikor Al­fonsin Cordoba városban járt. Két összeesküvőt letartóztat­tak, a vizsgálat folytatódik. I

Next

/
Thumbnails
Contents