Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
1984. NOVEMBER 23., PÉNTEK 3 A megyei népfrontbizottság ülése A kölcsönös érdekek alapján Vita az agglomeráció hosszú távú holnapjáról Két jelentős tervezet került testületi ülés napirendjére a mozgalom országos székházéban tartott tanácskozáson, amikor is tegnap a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága megvitatta a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól összeállított koncepciót. ezen belül pedig azt a programot, amely az előbbiek résziéként a budapesti agglomeráció távlati holnapját rajzolja meg. Sokféle vélemény elhangzása és a tervezettel való egyetértés után a testület tájékoztatót vett tudomásul a parlagföldek hasznosításáról és azon belül a népfrontmozgalom teendőiről. Az alábbiakban a két tervezetről elhangzottakat foglaljuk össze. Irányok, arányok Nem könnyű arra a kérdésre válaszolni, lehet-e, szabad-e a mai gazdasági környezetben ilyen messzire néző tervet ösz- szeállítani. A válasz azonban az — és ez markánsan megfogalmazódott a bizottság ülésén —. hogy tervezni kell, mert irányok, arányok megjelölése nélkül lehetetlen a településszerkezet történelmi hagyományainak korszerűsítő megőrzése, amint arra sem nyílna mód, hogy a felhalmozódó feszültségek — amelyeket éppen a társadalmi és a gazdasági haladás teremt — enyhüljenek, oldódjanak az élet minél több területén. Valamennyi szót kérő annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy d testület elé került két tervezet alapos munka, jól tükrözi a legfőbb csomópontjait a szerteágazó teendőknek. éppen azért alapos, mert készítői —1 és ebbe országos irányíts Szefyék éppúgy beletartoznak, mint a tanácsok — egyben azt is felmérték, mi minden az. ami ugyan az előterjesztésbe nem fér bele, de külön elemzést, további Vizsgálatot igényel. Amint a többi között elhangzott a vitában, ilyen kérdéskör például az agglomerációban élő idős korú népesség helyzete, a lakótelepeken élők művelődési és szabadidős tevékenységének segítése és ennek eszközrendszere. Nem kerüli meg Nagy hangsúlyt kapott a megyei népfrontbizottság ülésén, jeleként a valóságban létező sokféle szálnak, a megye és a főváros együttműködése, azoknak a kölcsönös érdekeknek a megkeresése és érvényesítése a fejlesztési tervekben, amelyek elengedhetetlenek a lakosság alapvető — és változó. növekvő — igényeinek a kielégítéséhez. Ezeknek a kölcsönös érdekeknek a körébe a vízellátás, a közlekedés éppúgy beletartozik, mint a kereskedelem, az egészségügy, valójában mindaz, ami tíz- és tízezrek mindennapjait befolyásolja. A koncepció — és ez nagy pozitívuma — nem kerülj meg a gyorsan halmozódó feszültségeket sem, például az alsó- és középfokú oktatásban, az infrastruktúra olyan részterepein, mint az egészséges ivóvíz, a csatornázás, az utak állapota, s amikor az élénk vita egy-egy ilyen részterepre vetett éles fényt, az is kiderült. nem látszik megnyugtatónak — a mai állapotok szerint — a teherviselés igazságossága. Egyszerűbben szólva, s ez a felszólalásokban is erőteljesen körvonalazódott, az állampolgárok mindennapjaiban ma még nagy szerepe van annak, közigazgatásilag milyen rangú településeken laknak. ami a különböző közüzemi tarifák esetében éppúgy igaz, mint a fejlesztési források egy lakosra vetített összegét nézve. A teherviselés arányosabbá, igazságosabbá tétele, 'a területi, — indokolatlan — különbségek mérséklése a fejlesztésben olyan elemek, amelyeknek lényeges hely kell, hogy jusson a véglegesített koncepcióban — amelynek vitáiéról más fórumokon. lapunkban a közelmúltban több ízben is beszámoltunk —. mert érthetően az emberek elsősorban azt nézik, az ő közvetlen környezetük, az ő mindennapjaik miként változnak. Érdekes vita bontakozott ki azon is a testületi ülésen, vajon a tanácsi gazdálkodás változó rendje milyen feltételeket teremt a koncepcióban szereplő teendők folyamatos végrehajtásához. Az önállóság növekedése egyben a felelősség gyarapodása is — mondotta eppen egy tanácselnök bizottsági tag —, azaz a jövőben meg inkább élni kell a lehetőségekkel a jól szervezett településfejlesztési akciónál, a lakosság segítségének értő kamatoztatásánál. A koncepció arról tanúskodik — és ez egyöntetű vélemény volt az írásos anyagok alapján a népfrontbizottság ülésén —. hogy a tervezők felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyek a legutóbbi másfél évtizedben a terület- és településhálózat fejlesztésében összegyűltek, azaz nem ragaszkodtak mereven olyasmihez, amit az előző ilyen koncepcióban az élet nem igazolt. Társul hozzá Szükség lesz a rugalmasságra a jövőben is — fogalmazódott meg az ülésen —, hiszen a koncepcióban, szereplő feladatoknak a középtávú azaz ötéves és az éves fejlesztési tervekben kell majd helyet kapniuk, természetesen már úgy. hogy az is társul hozzájuk, melyek a fedezeti források, milyen pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre. A kettő, a koncepció mint iránytű, s az ötéves, az éves tervezés, mint térkép, egységet alkot, nem különülhet el egymástól — hangsúlyozta a felszólalók egyike, s- az ilyen gyakorlathoz helyeselt a bizottság, amikor a terület- és település- fejlesztés hosstú távú feladatairól, valamint a budapesti agglomeráció hosszú távú fejlesztési koncepciójáról szóló előterjesztést egyhangúlag támogatta. M. O. Ötszázezer liter olaj hujocskája Csaknem négy éve szivárog már ^ Rendkívüli esetről hallgatott meg tájékoztatót Szent- f endre város tanácsának végrehajtó bizottsága. Négy év ff eltelte után került határozati javaslatba, hogy a helyi ff Városgazdálkodási Vállalat „...minden lakossági kárff igényt azonnal bíráljon el, amennyiben jogosak, azokat ff bírósági eljárás mellőzésével ki kell elégíteni. A feltételezett olajszivárgás hatását továbbra is figyelje! En- ff nek ki kell terjednie a négy — most már öt — családi ^ ház kútjára, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat észf lelő-fúrásaira, a hegylábaknál lévő árkokra, vízelvezeff tőkre és vízgyűjtő rendszerekre. A témával kapcsolatos ff változásról, tapasztalatokról, a tett intézkedésekről, ff minden évben tájékoztassa a végrehajtó bizottságot”! Msm találták A dolog napirendre tűzése azon túl, hogy az eset megtörténtétől a határozathozatalig négy esztendő telt el, azért is rendkívüli, mert a megyei tanács utasítására került a testület elé, s az előbbiek a városi végrehajtó bizottság ülése előtt két héttel még semmit sem tudtak a jelentős károkozásról és környezetszennyezésről. A történetnek öt kárvallottja van. A főszereplője Zelenka János, Szentendre, Nagyváradi u. .5. szám alatti lakos, aki 1974-től a Városgazdálkodási Vállalat által üzemeltetett Felszabadulás lakótelepi fűtőműben dolgozott karbantartó villanyszerelőként. 1980. májusában észlelték, hogy a tároló és a kazán között valahol szökik az olaj. Többszöri vizsgálat sem tudta a hibaforrást felfedezni. Csak június 25-én próbaárokásás közben derült fény arra, hogy a csővezeték az aszfaltozott út és a kazánház fala között. 250 cm hosszban galvanikus csatolás miatt (a munkaárokba betöltéskor üvegszálas szigetelő anyagokat is bedobáltak, amelyek félvezetőként viselkednek, mert sok bennük a kálium és szilícium, s a kóboráramot egyenárammá alakítják) szitává lyukadt. A sérült rész miatt lefúrtak 32 méter mélyre, de az olajzsákot nem találták meg. A szürke pala- márga talaj gyorsan áteresztette. A Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat szakemberei, több lakótelepi és környékbeli próbafúrás után, a szökési helytől majdnem 1 kilométerre, a Pipacs utca alsó szakaszán, Zelenka János kútjától 50 méterre találtak rá az olaj nyomára. A hibás csodarabot ezután szakértők vizsgálták, hogy milyen eredménnyel, arról Zelenka János és a többi károsult nem tud. A vizsgálat során arra a példátlan tényre is rádöbbentek, hogy a mérőóra három éven át rossz volt. Bekötés ingyen Zelenka János és a közelében lakó Becsei László, valamint Magosfalvi Józsefné, 1981. február 27-én rájöttek, hogy kútjaikból származik a környéken érezhető olajszag. Zelenkáék kútja híres volt jó ivóvizéről, bő hozamáról — bár a Városgazdálkodási Vállalat hivatalos papírja szerint Coli bacilussal volt fertőzött — érthető, hogy a család meglepődött, amikor a villany- motoros szivattyú olajat húzott a vízvezetékükbe. Február 28-án Zelenka János felhívta a VGV igazgatójának figyelmét a tapasztaltakra. Azonnal megvizsgálták a kút vizét, majd egy hét alatt bekötötték a vízvezetéket mindhárom házba, természetesen ingyen. A kutakból pedig napokig szivattyúzták az olajat a tartálykocsikba. Májusban meg vödörrel merték a szökött fűtőanyagot. Ezt a műveletet 1982 nyarán is megismételték, háromszor. Azóta feléjük sem mentek. Most megkérdezheti az olvasó, hogy miért foglalkozunk az esettel, hiszen a károsultak víz helyett vizet kaptak. Ezzel az ügy lezárult. Csakhogy úiabban ismét megjelent az olaj a lentebb lakó özv. Váci Jánosné kútjában is. Félő, hogy tovább szivárog, s nemcsak egy utcasort, hanem a légvonalban közeli tsz tehenészetet is veszélyeztetheti. Meg a kárvallottak véleménye szerint, a vízbekötéssel nincs helyrehozva minden, mert a kútszennyeződés időpontiáig valamennyien kertészkedtek, locsoltak, amit most már nem tehetnek meg a környéken gyakori vízkorlátozás miatt. Az ingatlanok értéke is csökkent, mert kevesen vásárolnak szívesen olyan Mint embernek a levegő... A munkások érdesen fogalmaztak f Miért tartom szerencsésnek, hogy ott ülhettem a Csc- ff pel Autógyár I. számú gyári bizottsága 2. alapszervczc- f tének beszámoló taggyűlésén? Vagy miért volt olyan jó '■/. hallgatni a pártvezetőség tagjait, amikor még csak ké- ff szültek a taggyűlési beszámolóra? Mind a két testület ff leginkább a gondokat összegezte, mérlegre téve az oko- í kát és a következményeket, miért, hogy mégis minden- f kiből jó hangulatot válthatott ki ez a szigorú elemzes? Kevesebben, de jel / Mackó Károly, aki régi szakmunkása a gyárnak, jogosan hánytorgatta fel: sokszor susztermunka, ami kimegy az üzemből egyes munkások miatt. Lehet, hogy darabszámra elég a gyártott váz, de a minőségre jobban kellene vigyázni. Hányszor nincs még rajz sem, s ha. mégis van, aki a gépnél áll, nem is bizonyos, hogy tud olvasni a rajzról. Sok az utójavítás. Miért nem vonnak felelősségre senkit akár rendészetileg, akár anyagilag a vétkes munkáért?! Mert rosszul dolgozni vétek. Miért tűrik meg maguk között a félrészegeket?! Vagy azokat, akik unják az egészet és tessék-lássék bíbelődnek csak?! Inkább lennének kevesebben — jelentette ki Mackó Károly, de igazi munkások, akik adnak arra, mi megy ki a kezük közül. A régi szakmunkás odafordult a meó-csoportvezetőhöz, úgy vetette szemére: Mentek és kré- táztok, ahelyett, hogy rögtön visszaadnátok a rossz munkát. Az Is kiderült a taggyűlésen, hogy az utóbbi idők olykor kifogásolható minőségi munkájáért a gyár vezetői elvontak bizonvos pénzt a dolgozóktól. Rendben is van — értettek egyet az intézkedéssel, noha éppen karácsony előtt jobban megérzi a pénztárca —, cs.ak többen azt nem értették, mint Fazekas Zoltán, miért büntetik a vétleneket is. Varga Lajos meós elfogadta a bírálatot, megismételte: a munkát sokszor nem úgy indítják el, ahogy kellene. Az is baj, hogy a vezetők nem igénylik rendszeresen a munkások véleményét. Ha a szerkesztők lejönnének az üzembe, scik minden másképp lenne. Kihasználni a műszakot Érdemes volt figyelni Wein- per József szavaira, aki kijelentette, hogy 1976 óta sok jó minőségű vázat gyártottak már le határidőre, de igaz az is, hogy az utóbbi hónapokban sokasodtak a minőségi gondok. Késik a dokumentáció, a vezetők elnézők az ellenőrzéskor. A minőségnek akkor sem szabadna romiania, ha a vállalati gazdasági munkaközösség miatt fáradtabbak a dolgozók. Aki zsebre teszi a többletpénzt, az ne lesse az órát, ne nézze, mikor mehetne előbb haza! Csak jelenlétért ne fizessen egy forintot sem a gyár. Az is vezetői magatartás kérdése, hogy ráfordítsák a gyártásra azt az időt, amit a technológia megkíván. A tököli új üzem munkája is ily módon került szóba: jövő év január elsejétől már ott kell gyártani a vázakhoz szükséges alkatrészeket. Rajtuk is múlik a hogyan tovább. A tököli új üzemről azonban BaSzerkesztőségünk vendégei voltak > •' wí Qiv U V< »1 V * -*t.vA*-; Minőség az ellátásban telket, ahol a víz, a föld, olajjal szennyezett. Zelenka János például jelképes jóvátételt, harmincezer forintot kért — ez esetben a saját vállalatától —, de nem kapott semmit. Azóta állást változtatott, és továbbra is megpróbálja érvényesíteni kártérítési igényét. A Városgazdálkodási Vállalat hosszas levelezés után sem tájékoztatta a károsultakat a szennyeződésről készült szakértői vélemény tartalmáról. Az alábbi leveleket írták például megnyugtatásukra: Ellenőrzés helyett „A telek használatában korlátozva nincs, és nem is lesz, mindössze egy kétszáz literes hordót kell a kút mellett elhelyeznünk, Aláírás: Müller László főmérnök. Dr. Tillmann Lajos, a VGV jogásza ezt írta dr. Miskolczi Józsefnek, Zelenka János ügyvédjének: „Vállalatunk Zelenka Jánosokhoz az olajszennyeződést követő egy héten belül a városi ivóvizet ingyenesen bekötötte. Ezzel az egészséges vízellátást biztosította. A kút felé az ólajszivárgás egyre csökken, annak utánpótlása megszűnt, s így várhatóan, belátható időn belül az olaj- befolyás is megszűnik. Ennek bekövetkezte után vállalatunk a kút teljes tisztítását elvégzi”. A vállalat dolgozói közül azonban — amint említettük — 1982 nyara óta senki nem járt a károsultaknál. A vállalati iogász levelében foglaltak ellenére ismét megtelt a kút olajjal, noha a távfűtésekhez 1984. elejétől gázt használnak. Az ügyben perdöntő szakértői véleményre mi is kíváncsiak voltunk éppúgy, mint Zelenka János ügyvédje, vagy az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal, ahová ugyancsak segítségért fordult a panaszos. Sajnos, ahogy nekik, úgy nekünk sem sikerült beletekinteni. Megpróbáltunk beszélni Németh József igazgatóval, hogy megismerjük a másik fél álláspontját is, de ő megtagadta a tájékoztatást, pedig kétségtelenül közösségi érdek fűződik véleményéhez. Ennek ellenére ismerjük álláspontját a tanács végrehajtó bizottsága számára készített jelentésből. Ennek lényege megegyezik az eddig leírtakkal, mind az olajelfolyás eredetét, mind annak megszüntetését illetően. A jelentésből az is kiderül, hogy Németh József igazgató — bár nem nagy eréllyel —, kezdeményezte a felelősök megkeresését. Mint jelentésében írja, nem rajta múlott, hogy semmi sem történt. Nincs felelős A történtek miatt a rendőrség és az ügyészség tájékoztatása szerint sem marasztaltak el senkit. Az olaj pedig nem törődve a VGV vezetőinek véleményével, egyre csak szivárog. Várjuk az ügy további fejleményeit. A testület határozata ságit a megnyugtató megoldásban. Remélhetőleg a kárvallott Nagyváradi utcai olajosok megelégedésére. Sajnos, a csaknem ötszázezer liter fűtőolaj elfolyatá- sáért felelős vezetőket, dolgozókat, ma már nem lehet kártérítésre kötelezni. Pedig az okozott kár a jelentés szerint is 2 millió 770 359 forint. A környezetvédelemről és a károsultak ingatlanjainak értékcsökkenéséről nem is beszélve. V. M. jusz József azt mondotta, hogy ott még kevés a szakember, a sok segédmunkással nem oldható meg, amit tőlük várnak. Téved, aki azt hiszi, hogy a nyolcvan ember egyenlő mindig nyolcvan emberrel! Politikai kérdés A beszámoló taggyűlés átalakult volna termelési tanácskozássá, hogy ennyi szó esett a minőségről? Nem. Mi lehetne ma fontosabb politikai kérdés a minőségnél? Annál, hogy gazdaságosan, a piac igényei szerint termeljen minden üzem. És abban minden kéz. Ezt nem elég kijelenteni, meg is kell valósítani. Ügy kell tenni, ahogy a Csepel Autógyár 1. számú gyári bizottságának 2. alapszervezetében is tették, a maguk portájáról beszéltek, vitatkoztak, és konkrét határozatokat hoztak. Az itt és mostról, amelynek végső soron az egész gyár, de az ország gazdasági életére is van ható« sa. Az időnkénti kifogásolható munka a közösségi légkört is rontja. Temesi László hangsúlyozta például, hogy gyakoribbak a civódások. Előfordul, hogy egyik ember köszönés nélkül képes elmenni társa mellett. S elfogadhatatlan az itt-ott tapasztalható közömbösség, „ha annak jó, nekem is jó” hangulat. Fekete Miklós, a gyáregység vezetője fogalmazott így: nagyon bevált az „Igyunk sokat” jelszó. Hadat kell üzenni ennek, s ez szintén kommunista feladat. Mint ahogy az is a kommunistákra vár, hogy megértessék: a minőség oiyan a gyár életében, mint az embernek a levegő. Kovács Bálint, az alapszervezet tehetséges, fiatal párttitkára a vezetőség beszámolóját elmondva emlékeztette a tagságot, hogy a talpon maradás a számítottnál nagyobb erőfeszítést követelt korábban is, s a gazdaságpolitikai célokat az üzemben dolgozó kommunisták példamutatásával sikerült mindig elérni. Nem lehet ezután sem másképp. Akkor sem, ha létszámgondokkal küszködnek, olykor kritikus létszámhiánnyal. ”A minőség versenye A minőségről a gyáregység vezetője, de a beszámoló is így fogalmazott: ezen a területen rosszul állunk. Innen kell gyorsan kiverekedni magunkat — határozták el. S a legfontosabb, erre összpontosítják munkaverseny- vállalásaikat, ez a jelszavuk a felszabadulás 40. évfordulójára készülődésük során is, s erre a célra mozgósítják belső tartalékaikat. Rendet a gazdasági munkában, rendet a pártmunkában, a közösségi életben. Emlegettek saját munkájukon kívül össz- gyári tapasztalatokat is. A többi között fáj mások hanyagsága, hiszen mindenki büszke volt az új 22 ezer négyzetméteres csarnokra, s az most beázik: hol vannak a felelősök? Ki fizeti majd meg a több milliós kárt? Emlegetik a más gyártól kapott némelykor selejtes öntvényeket, vagy az alkatrészhiányt. Valameny- nyit nem azért, hogy elfedjék saját üzemük gondjait, sokkal inkább azért: szorgalmazzák az egész üzem, de az egész gyár területén a szigorúbb munkát. Mert ha ez politikai feladat az I. számú gyári bizottság 2. alapszervezetében, hasonlóan politikai tennivaló az egész gyárban, s gyáron kívül is. Ezt erősítette meg beszélgetésünkkor Halász József, a gyári pártbizottság titkára. A gazda felelőssége Ennek köntörfalazás nélküli felvetése, megfogalmazása túlmutatott az alapszervezeti taggyűlésen. A gazda türelmetlensége, felelőssége nyomta rá bélyegét a kommunisták tanácskozására. S mert az egység és bizalom jegyében fogalmazták meg tennivalóikat, végeredményben természetes volt, hogy a cselekvés jó hangulata teremtődött meg az objektiven elemző beszámoló, az őszinte vita alapján. Sági Ágnes tisztségviselők tájékoztatást adtak a Pest megyei fogyasztási szövetkezeteknek a lakosság jobb ellátását szolgáló törekvéseiről, eredményeiről és gondjairól, válaszoltak az újságírók kérdéseire. Tegnap szerkesztőségünk vendége volt Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke és Nagy Gábor elnökhelyettes, s találkozott a lap vezető munkatársaival. A szövetkezeti
