Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-22 / 274. szám
4 Wmman 1984. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK Az ELTE Jövőre 350 éves Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ezekben a napokban készítik elő azt a jubileumi ünnepségsorozatot, amellyel az intézmény fenm állásának 350. évfordulóját köszöntik a jövő év tavaszától. Május 12-én lesz 350 éve, hogy' az egyetem alapítólevelét Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek aláírta. Így az ELTE Magyarország legrégibb megszakítás nélkül működő felsőoktatási intézménye, amelynek kiemelkedő szerepe volt a magyar kultúra terjesztésében, a hazai értelmiség képzésében. Ennek tiszteletére az intézmény az 1985-ös évet az egyetem jubileumi évének tekinti. A jubileumi megemlékezés gazdag programja már az idei tanévnyitóval elkezdődött. A tervek szerint a jövő év februárjától előbb az egyetem történetéről rendeznek előadásokat, speciális kollégiumokat a hallgatók számára, maid májusban ünnepi közgyűlést tartanak az egyetem alapításának évfordulója alkalmából. Ugyanekkor várhatóan egyetemtörténeti kiállítás nyílik a Budapesti Történeti Múzeumban. A szeptemberi ifjúsági sportnapokon a hallei, a poznani, a leningrádi és a budapesti egyetemi hallgatók találkoznak egymással, ezt követően pedig az 1985—86-os tanév megnyitóján az idén meghirdetett tudományos diákköri pályázatok eredményeit hirdetik ki. Az előzetes elképzelések szerint jövőre szeptember 27- én tartják az egyetem jubileumi díszközgyűlését, amely után Pázmány Péter emléktábláját avatják fel az ELTE központi épületében. Gyakorló óvoda Zsámbékon Az orrocskája Magyarország — Játsszuk azt. hogy éjszaka van! Hunyjátok be a szemeteket, és találjátok ki, milyen hangokat hallotok! A csöppnyi kezek, akár a felhő a napot, eltakarják a tekinteteket, forog a magnószalag, s valaki* máris a ráismerés örömével kiáltja: az ébresztőóra! Ezzel el is kezdődött a zsám- béki nagyközségi óvodában a nagycsoportosok délelőtti foglalkozása Lorinszky Gábor né óvónő vezetésével. Annyiban tér el ez a mindennapi kis tanulás a szokásostól, hogy a vendégek szorgalmasan jegyzetelnek. Itt tanulják a hivatás gyakorlati fogásait, módszertanát a főiskola óvónőhall. gatói. Jófnagam is lenyűgözve figyelem, milyen játszi köny- nyedsággel sajátítják el az aprócskák’ Galilei tételét: forog a Föld. Az óvó néni két gyereket kézen fog. Te vagy a Nap és te a Főid. mondja. A Föld szorgalmasan köröz a Nap körül, és meg-megpördül közben a tengelye körül. Az orrocskája, magyarázza az óvó néni. Magyarország, és ha elfordul a Naptól, akkor éjszaka van. A gyerekek értik és élvezik a játékot. Suba Júlia, a gyakorlati képzés vezetője elismerően biccent az ötletes megoldásra. Az ehhez. hasonló szemléletes módszerek átadására hivatott ez a gyakorló óvoda, mert ősztől az. Éva lánya — Gondolom, nem lehetett könnyű egyik napról a másikra ilyen komoly feladat meg• • Önállóan |Z ezdetben voltak a lel- ^ kés szónokok, akik a kultúrahiníés jelszavával" járták a vidéket, s gomba módra nőttek ki a földből a művelődési háznak kinevezett épületeik. Azútán tisztázódott: mi az, hogy tanácsi gazdasági fennhatóság? Később — amikor már hivatásos népművelők kerültek ki(a főiskolák padjaiból — megkezdődött a harc. A tanácsi dolgozók és a közművelődés szószólói csaptak össze. Az esztendőkig tartó szócsaták után mintha a legtöbb helyen megnyugodtak volna a kedélyek. Ebbe a látszólagos konszolidációba roboant be idestova egy esztendeje a US-as, a tanácsi művelődési otthonok gazdálkodásának sajátos elemeit szabályozó minisztériumi utasítás. Hihetnénk, a jogszabály megpezsdítette az érintett intézmények körül az életet, hiszen az előírás kaput nyitott a vállalkozó kedvűek előtt. Az utasítás lehetővé teszi a szakmai es az érdemi gazdasági munka összekapcsolását, a tevékenység bővítését, színesebbé tételét ■ és nem utolsósorban az intézményi és a személyi érdekeltséget. A művelődési házak vezetői a jogszabály megszületése élőit iápten- nyomon elmond ták: a szakmát kényszerpályára késztetik a gazdálkodási fékek meg az adottságok — személyi, tárgyi — hiánya. Különös tehát az a csend, ami egy esztendeje a közművelődési intézmények háza táján tapasztalható. A népművelők érzik a lehetőséget, ugyanakkor tudják: nagy a felelősség. Vállalkozónak, pénzügyi szakembernek is kell lennie ezentúl a közművelődés dolgozójának, hogy a kívánt eredményt felmutathassa. Talán éppen ez az oka annak,’hogy ez ideig a művelődési központok közül esupán néhányan éltek a lehetőséggel. A népművelők között pedig fehér holló számba megy, aki lépni szeretne. Éppen ezért volt olyan jelentős Foton a művelődési ház kezdeményeze- se. A tanács végrehajtó bizottságának ülésén született elhatározás — amely szerint a ház önálló költségvetéssel szeretne a jövőben gazdálkodni —"megbolygatta a kedélyeket. Az anyagitárgyi feltételek it’t sem ró- zsasabbak, mint máshol. A művelődési ház igazgatója kivételével kicserélődtek a népművelők. Foton mégis souan úgy gondolják: a továbblépés lehetősege rejlik a 118-asban. Az önálló béres költségvetési gazdálkodási lehetőségek megteremtése szabadabb teret adna a ház tartalmi munkájának. Érvényesülhetne a rendeletben előírt alapvető és nem alapvető tevékenységek megszervezése. Oly módon, hogy a nem alapvető formák — mint például a szolgáltatások — által teremtett többletjövedelem segítségével támogatni lehetne a költséges kulturális rendezvényeket. Ugyanakkor meg lehetne találni azokat az eszközöket, amelyek a szakemberek érdekeltségére hatva megszüntetnék az állandó fluktuációt. Foton a község ügyéért munkálkodók nyitottak az új kezdeményezésekre. A kezdeti polémia után nem véletlenül szavazták meg a művelődési ház önállósodását. Mi több, az előre tervezett egyesztendős átfutási időt lerövidítették. Tavasztól önállóan gazdálkodhat a művelődési ház. Támogatást ajánlott fel a tanács, a termelőszövetkezet — egy gazdasági szakember segíti az ügyvitelt, ha szükséges —, valamint a helybéli iskolák, üzemek. L'eladták a leckét a mű- velődési háznak Foton. Elsősorban az itt dolgozóknak kell bizonyítaniuk: tudnak-e élni a lehetőségekkel. Szerencsére a többiek nem csupán segítő vagy gátló szándékú drukkerek. A helyi igényekre alapuló kulturális közösség megteremtése a fő cél, s ez nem kevés. Erdősl Katalin oldására átállni — Indítom a beszélgetést, miközben Suba Júliával teremről teremre járunk. >" — Ahhoz, hogy a gyakorló óvodában feltétlenül szükséges oktatási eszközeink meglegyenek, még sok mindent mes kell vásárolnunk, de már most -is számottevően gyarapodtunk. A rendelkezésünkre bocsátott százhetvenezer forintból elsősorban bútorokat, konstrukciós játékokat vásároltunk. Talán jövőre újabb százharmincezer forintot kapunk, amiből beszerezhetjük a hiányzó tornaszereket, az ábrázoláshoz elengedhetetlen apróságokat, amik bizony sóikba kerülnek. A falusi óvodáknak hagyományosan szűk költségvetési keretből kell gazdálkodniuk. Ha nem növekszik ez az anyagi bázis, a korszerű oktatás feltételeit lehetetlen lesz folyamatosan biztosítani. Bár csak pár hónapja vagyok itt. eddig azt tapasztaltam, hogy a főiskola és a tanács vezetői megértőén és segítőkészen reagálnak gondjainkra, jó munka- kapcsolat alakult ki. Így könnyebb lesz átlábalni a nehézségeken. Tiszta, világos terembe lépünk, itt-ott egy-egy kupac gyerek játszik. Rajzolnak. Legóznak. Egy kislány a tükör előtt ül. Gondosan szépítkezik. fésülködik, önfeledten, mosolyra késztetően illeg-billeg. Éva lánya. Stágel Gertrud a rajzoló buksikkal hajol a papír fölé. Van, aki gondolatban már a karácsonyt idézi. Csak úgy rogyadozik a zöld fenyőfa a Szaloncukrok, díszek súlya alatt. — Én ötleteket adhatok, mondja Stágel Gertrud. és ha megkérnek, rajzolok, de a munkájukba belejavítani nem" lehet. Még csak ízlelgeti az óvónő szerepet, hiszen első éves főiskolás, de a kicsinyek közt otthonosan mozog. Ügy tűnik, ez a hivatás illik az egyéniségéhez. A favorit Sebtében közvélemény-kutatást tartok:. kJ mit szeret játszani? Pillanatok alatt kiderül, a Lego a favorit. Szerencsére van belőle annyi, hogy jut mindenkinek. Simon Judit, Gulyás Zsuzsi, Bagó Bálint olyan odaadással épít, hogy se lát. se. hall. Az Eiffel-torony elbújhat e felhőkarcoló mögött! A főiskolás kis óvó nénik észrevétlen segítenek. — Jó. hogy hetente két napot töltenek itt a hallgatók — ez Kovács Lászlóné óvónő véleménye —. megismerik a gyerekeket, könnyebb lesz a dolguk, ha foglalkozást kel] vezetniük. A naoi munka minden mozzanatában részt vesznek, segítenek. Ugyanakkor az a tény, hogy itt vannak, arra inspirálja.őket, hogy igényesebben, színvonalasabban végezzék a munkát. Bekukkantunk a legkisebbekhez is. Azon nyomban körülveszik Júlia nénit. Egy szöszt kislány. Viki a farmeromba csimpaszkodik: — Gyere, néni, altassuk* el Ibolyát, mondja, és kézen fogva visz a gondosan betakargatott babához. Csicsija, babája! — énekli, s a baba szófogadón el is alszik. Visszafelé menet egy kisfiú szalad Júlia óvó nénihez: vegyél fel,- kéri; nyújtja a karját, aztán az ölelésből engedelmesen huppan a földre. A perc töredéke csak. és menynyi biztonság, szeretet árad egyiktől a másikig. Követhető minta Kint szemerkél az eső, sietve átvágunk az udvaron. Az épület bővítését elkezdték, a betonalap legalábbis elkészült, bár most áll a munka. . — A főiskolások gyakorlata két részre oszlik — folytatja a megkezdett beszélgetést Suba Júlia. — Szerdánként itt vannak mind a huszonhatan, csoportos hospitáláson. A vezető óvónők bemutató foglalkozást tartanak, utána a látottakat közösen értékeljük. Az egyéni hospitáláson mind a három korcsoportot végiglátogatják. A főiskola ad megfigyelési szempontokat, gyakorlati feladatokat, és az óvónők értékelik a munkát. Arra törekszünk, hogy követhető mintát adjunk át. A minap jártunk a budapesti óvónőképzőben. tapasztalatcserén. Minden alkalmat megragadunk a felkészülésre, hiszen itt mindany- nyiunknaik új az. amit csinálnunk kell, közösen kell kialakítanunk a gyakorló óvoda arculatát. Jövőre, ha a hallgatók létszáma egy új évfolyammal is bővül, óvónői állást is meghirdetünk, de hosszú távon magunknak kell a pedagógusokat felnevelnünk. Nagy Emőke Pest megye a képernyőn Iskolák az árnyékban Mosolygás gyermekarcok bámulnak ártatlanul a kamerába, miközben az igazgató arról beszél, hogy a régi, többszörösen életveszélyesnek minősített épület karbantartása sok pénzébe van a helyi tanácsnak, új iskolára viszont nem telik. A szennyvíz szinte naponta elönti a pincéket, a szippantósok rendszeres vendégek náluk, s még sorolhatnánk á panaszokat; nagy a pedagógushiány, az osztályok túlzsúfoltak, s például Budaörsön tíz esztendő alatt megkétszereződött a gyermekek száma. * Müller Magda legújabb filmje, amelyet tegnap késő este sugárzott a televízió második csatornája, ismét az agglomeráció egy égető gondjára tapintott rá. Az Iskolák a főváros árnyékában cím már önmagában is jelzi az alkotók szándékát: felhívni a figyelmet egy olyan . helyzetre, amely maholnap már-már megoldhatatlan feladatok elé állítja az oktatás munkásait, s ha némi túlzást is megengedünk magunknak, minősíthetjük úgy is. hogy szégyenfoltja hazai iskolarendszerünknek. Hiszen az árnyékban élés olyan megmagyarázható, de meg nem érthető helyzeteket teremt, mint a szigetszentmiklósi gyermekeké’ akik közül nagyon sokan ingáznak, főleg a középiskolások. De említhettük volna Törökbálintot is, ahol a bevándorlók számának gyors növekedése tréfálta meg a népesség-nyilvántartás adataira alapozó tanácsi és iskolai vezetőket. És a tények sorolása után szinte menetrendszerűen hangzott él a fordulat: miközben a szülők nagy része — Budaörsön például a kétharmada — a fővárosban dolgozik. S mért munkájuk során nap mint nap összemérhetik a lakó- és a munkahelyükön tapasztaltakat. nem lehet elítélni őket, ha a fővárosi szintű igények teljesítését várják el a nagyközség vezetőitől. Ez per sze megoldhatatlan, ám adódik a kérdés: nem lehetne a két színvonal közötti óriási szakadékot mind kisebb, s egyre inkább áthidalható tá volsággá rövidíteni? A filrfl alkotói nem vállalkoztak a válaszra. Igazuk van, hiszen nem is nekik kell ebben a kérdésben dönteni. Akikre tartozik viszont, azok — mint a lap 3. oldalán meg jelent írás is bizonyítja — alaposan mérlegelik a helyzetet. s mihamarabb érdemi segítséget nyújtanak az arra rászoruló településeknek. (furuez) hHeti filmt jegyzet á Finom kis bordély Jelenet a Finom kis bordély című csehszlovák filmből Már a klasszikus görögök is szívesen töltötték idejüket szép lányok társaságában, s szívesen beszélték meg üzleti és politikai ügyeiket azokban a házakban, melyekben e szép lányok tevékenykedtek. Alikor hetéráknak hívták e férfiaktól magukat meg nem tartóztató lányokat; s foglalkozásukkal nemcsak a szerelem művészetének ismerete járt,- hanem a műveltség, a kulturáltság is. Nem kevesen vélik úgy: szokásaink a görögök és a. rómaiak óta csak külsőségekben változtak, a lényegük maradt ami volt. A témánál maradva: manapság is vannak szép lányok, akik nem idegenkednek a férfiaktól, s vannak (no persze nem nálunk), olyan házak is, ahol ezek a szép lányok, szép számban találhatók. Az sem titok, hogy ma is eldőlhetnek magas üzleti és politikai ügyelt e szép lányok társaságában. Elég gyakran olvashatunk ilyen esetekről, elég sok jeles közéleti férfiúnak gyűlt már meg a baja emiatt — elég, ha csak a hírhédt Christine Keeler— Profumo-tootrányra gondolunk, mely még őfelsége, II. Erzsébet királynő kormányát is megrendítette. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy az új csehszlovák film alkotói — Drahoslav Ma- kovicka és Vaclav Matejka forgatókönyvírók, s a rendező, aki szintén Matejka — Finom kis bordély című filmjükben egy olyan házat ismertetnek meg velünk, melyben számos Szép lány segít a ’ válogatottan jólszituált és rangos vendégsereg gondjainak elűzésében. A ház valahol Prága közelében áll, s nem is ház, egész kis kastély, sok-sok szobával, mulatóval, játéktermekkel, bárral. Szóval: egy finom kis bordély, pontosan olyan, amilyennek egy ilyen műintézetnek az 1920-as évek végén lennie kellett. Mi sem természetesebb, hogy a tekintélyes vendég urakról a ház főnöknője gondosan listát vezet, s ml sem logikusabb, hogy a remekül menő intézményt egy túlbuzgó rendőrfelügyelő ba akarja záratni. Hűvösre is téteti a. szép lányokat meg a tisztelőiket, de az üzlet a börtönben is üzemel, sőt, a legszebb lány még el is véteti magát a dúsgazdag, 6m ágyügyekben teljesen tapasztalatlan milliomosfival. A jó urak is kimossák magukat a botrányból, s hamarosan újra működik a Riviéra nevű műintézet, de most már a szép milliomosné irányítása alatt, új lányokkal és új szolgáltatásokkal, s még rangosabb kuncsaftokkal, akikről persze most is pontos lista és feljegyzés készül. Mi sem változott, csak a tulaj lett más, Matejka rendezése kedélyes iróniával és ízléses frivodság- gal eleveníti meg ezt a világot, ezt a légkört, méghozzá nagyon hiteles, nagyon bőkezűen kivitelezett környezetben. Ez dicsérhető talán a leginkább a filmben, hiszen annyi hasonló témájú alkotás vall kudarcot a szegényes, olcsó, kisstílű kivitelezés miatt Itt viszont minden klappol: a ruhák, a bútorok, a képek, a poharak, az autók, a lányok fehérneműje, vagy a férfiak cipője hibátlanul idézi a korszakot. A rendező ugyan azt nyilatkozta a filmjéről, hogy gogoli igényű szatíra — de közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy olyan, kellemesen szórakoztató, jó humorú film ez; melyben itt- ott egy pici, a csúf burzsoá időknek címzett társadalom- bírálat is felfedezhető, ha nagyon akarjuk. Szent Lőrinc éjszakája A Tavianl fivérek 1982-es cannes-i különdíjas filmje, mint a különböző interjúkból, nyilatkozatokból megtudhatjuk, lényegében véve önéletrajzi fogantatású. Az 1944 háborútól dúlt, náci katonák és olasz fasiszták,, meg olasz partizánok és amerikai csapatok harcaitól szaggatott, terrorral, vérrel, halállal, iszonyattal teli nyarán, egy olasz kisvárosban és környékén játszódó történet magja, az a valóban átélt menekülés, melyben a tizenöt és tizenhárom éves Taviani fiúk, ügyvéd apjukkal együtt, részt vettek. A film ezt a tragikus mozzanatokkal teli bolyongást úgy eleveníti meg, hogy sok évvel e rettenetes nyár után, a történet hősnője, az 1944- ben még csak hatéves kislány, Szent Lőrinc csillaghul- lásos éjszakáján elmeséli az ő kisgyermekének, mi történt azon a régi Szent Lőrinc éjszakáján a menekülő falusiakkal, és azokkal, akik a faluban maradtak, a templom menedékébe húzódva. S ez az a pont, ahol meg kell állni, mert nem szabad tovább mesélni, mi is történik a filmben. Nem azért, mert holmi kri- miindiszkréciót követnénk el, hanem mert úgyszólván elbe- szélhetetlen, szavakkal nem leírható az, ahogyan Tavía- niék ezt a nyarat megmutatják. Képekben beszélnek, s e képek többet mondanak, mint megannyi dialógus. Képsorokat látunk, melyek hol a legmélyebb bensőinkig megráznak bennünket, hol gyűlöletet ébresztenek, hol megértő mosolygásra késztetnek. A film néhány jelenete bizonyára filmtörténeti jelentőségű lesz: a partizánok és a ■fasiszták ütközete a hatalmas, érett búzatáblában, a mise az aláaknázott falusi templomban, az évtizedek gyűlölsége után egymásra találó idős emberpár szemérmes lírájú, szerelmes éjszakája, vagy ahogyan a kis falusi templom kórusán egy szívbé- markoló áhítat^ tenorhang fölzengeti a Verdi Requiem egy részletét, s szinte erre felelve, egy martalóccá züllött német egység egyik klasz- szikus germán típusú katonája a Tannh'áuserböl Wolfram dalát énekli a napégette, poros országúton menetelve — filmfőiskolán tanítani való részletek. S hány ilyen csodálatosan megjelenített részlet van ebben a filmben! Mintha minden, afni a legjobb volt az Apámuram, az Allonsanfan, vagy A rét című Taviani- filmekben, itt most összesűrűsödött volna. A Szent Lőrinc éjszakája visszaadja a néző hitét, hogy igenis lehet még megrázó és felemelő filmet csinálni, melynek nem szégyen a hatása alá kerülnünk. Takács István
