Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-21 / 273. szám
Automata esztergagépen Met és fél millió fertnt értekben gyártanak központfúrót a kőbányai Szerszámkészítő és Finommechanikai Ipari Szövetkezet gödöllői telepén. Képünkön: Szerepi Dezsoné a kész darabok méretét ellenőrzi HancsovszkI János felvétele Czcmünk listára vesznek el? Ünnepség a kastélyban Cc'yó, reposz, gránát Az egyedülálló környezetben — az aszódi Podmaniczky- kastély dísztermében —, talán senki sem gondolt arra, hogy a front után a barokk épület kórháználc adott otthont. Wem olyan kórház lehetett az, mint amilyen ma eszünkbe jut, ha a szót halljuk. Nagyon sok ember — katona —, számára a temetőbe vezetett onnan az út, talán mert sebesülése volt olyan végzetes, vagy a gyógyszerhiány, az orvosi tehetetlenség. Még többen voltak, akiken senki sem tudott, azaz senki sem igyekezhetett segíteni. Ok ott vesztették életüket, ahol a golyó, a rcpesz, a gránát érte a katonát. Ennek a rövid gondolatmenetnek nagyon is sok ^ köze van ahhoz az eseményhez, melynek során ünnepélyes keretek között bemutatták Bank László új kötetét, a Harcok, hősök, hamvak címűt. Az ütőkor feladata ugyanis a fasizmus elleni harcban életüket áldozok vagy vésztők sírhelyének ápolása. Vannak más feladatok is, de ez a legalapvetőbb. Nem teljesítés? égyéb mondanivalónk hitelességét kérdőjelezi meg. A megjelenteket Huszár János, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte, maid Bucsai Lajos, a városi párt- bizottság titkára emelkedett szólásra. Elmondta, hogy Zsámbok felszabadulásának napjával esik egybe a könyv bemutatásának és átadásának napja. Negyven évvel ezelőtt ekkor vette kezdetét Pest megye északkeleti részének felszabadítása. Majd a városi pártbizottság köszönő levelét olvasta fel és adta át Bank László aszódi helytörténészkutatónak. A szerző kapott ezután szót, Bank László nem a kötetet ismertette, hanem a megírás körülményeiről beszélt, s szenvedélyesen tárta fel azt, hogy jó példák mellett sok sír gazdátlan, s ha így megy tovább, rövidesen el is tűnik, belevész a környezetbe. Több esetben a feliratok hibásak. Dr. Asztalos István múzeumigazgató elmondta, hogy a Petőfi Múzeum új állandó kiállításának megnyitóján merült fel a Múzeumi füzetek 12. száma újbóli, bővített kiadásának igénye. A megvalósításhoz a városkörnyék településeinek tanácsai anyagi támogatást adtak. A számos falutörténet kiadásához már nyújtottak segítséget a helyi tanácsok, ez az első közös vállalkozás. Jó volna, ha nem az utolsó lenne. Az igazgató is kitért arra, hogy szemünk láttára vesznek el a nem is oly régmúlt tárgyai. így tűnik el a köztudatból is a múltunk. Nem találjuk már Petőfi nagyapjának sírját sem. Ezek után a hozzájárulás arányában szétosztották a kötet példányait a községek képviselőinek. Reméljük, hogy a Múzeumi füzeteik 20. száma is betölti hivatását, s mint Huszár János útrabocsátásul kívánta, jól szolgálja a múlt megismertetését. B. G. SJLÖ8 nla A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM. 273. SZÄM 1984. NOVEMBER 21., SZERDA r EPéceE-Ssaszeg Mész Mis ellátás karácséira Szó, ami szó, sok vállalat, fogyasztási szövetkezet vezetősége cserélne szívesen mostanság a Pécel—Isaszeg Áfész munkájának irányítóival. Akik nem is tagadják: a jól végzett munka érzésével készülnek az év végi hajrára. A cél: minél jobban túlteljesíteni a forgalmi és nyereségtervet. Erre meg is van minden esélyük. Mert aki megfordult az elmúlt hónapokban az Afész ruházati boltjaiban, a péceli vagy isa- szegi vasboltban vagy a fogyasztási szövetkezet ABC- iben, a szerződéses üzemeltetésre kiadott üzletekben, az tapasztalhatta, hogy az Áfész jó gazdája működési körzete kereskedelmi ellátásának. Cipskedás itiíkiil Bár a péceli és isaszegi lakosok közül igen sokan dolgoznak a fővárosban, nagy többségük mégsem Budapesten vásárol. Mert nincs szüksége a cipekedésre. Ugyanis a két nagyközségben fővárosi színvonalú a kereskedelmi ellátás. — Nekünk meg kell küz- denünk a vásárlóért — mondja Duka Gyula, a szövetkezet tapasztalt elnöke. — Nyereségünk döntő hányada a kiskereskedelemből származik, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az üzleteink forgalma. Az első háromnegyed év mérlege igen biztató, hiszen mind az árbevétel, mind az eredmény a vártnál kedvezőbben alakult. Ez utóbbi például 20 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Pedig tudjuk, a gazdasági feltételek nem lettek könnyebbek, sőt... Minden reményünk megvan ahhoz, hogy a tervezettnél magasabb legyen árbevételünk, azaz 600 millió forint körül alakul. A 21 millió forintra tervezett nyereségnél is többet szeretnénk elkönyvelni. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni: míg a fogyasztási szövetkezeteknél országosan átlagban 2 százalékkal nőtt a nyereség, addig a pé- celieknél — hála o hatékony munkának — 20 százalékkal! Kedvet kaptak Kiss Sándor kereskedelmi főosztályvezető nem véletlenül kap mostanában sok dicséretet szakemberektől, Áfész- tagoktól egyaránt. Jól bevált a szerződéses üzemeltetés. Nemcsak a vendéglők, italboltok találtak gazdára az új működtetési formában, hanem élelmiszerüzletek, zöldségboltok is. Hogy ez utóbbi kettőt milyen nehéz kiadni szerződéses üzemeltetésre, arról sokat beszélhetnének Pest megyében az Áfészak vezetői. — Nem árulok el titkot, ha azt állítom, sokat törtük a fejünket, míg sikerült olyan feltételeket kidolgoznunk, amelyek kedvet csináltak ezekhez az üzletekhez — mondja a főosztályvezető. — Míg az év elején nem akadt jelentkező a meghirdetett boltokra, később sorra vették ki az üzleteket. — Míg a vendéglátásban tíz napon belül kell kifizetni az Áfészen keresztül vásárolt áru ellenértékét, az élelmiszer- boltoknál ez tizenöt nap. De szövetkezetünk nem ragaszkodott ehhez sem. Ügy alakítottuk a készletet, hogy harminc napra emelhettük a türelmi időt. Szóval engedtünk, de igy is megtaláljuk számításunkat. A legtöbbet a vásárlóközönség nyert, mert gazdagabb lett az üzletek választéka, színvonalasabb a kiszolgálás, többet törődnek a vevőkkel. Figyelemre méltó: a kiskereskedelem hatékonyságában a péceliek jóval a megyei átlag fölött vannak. Országosan Érdemrenddel jutalmazva Á titkos szerelem megmaradt Amikor meghallottam a hírt, hogy Albert Tibort, á kartali Petőfi Termelőszövetkezet dolgozóját november 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki, érdeklődni kezdtem utána. — Még az egykori gépállomáson kezdte — mondta Do- lányi Sándor, a szövetkezet személyzeti vezetője — jelenleg pedig Bagón, a Hathegyi dűlőben épült gépműhelyben dolgozik. Nem volt divat Szerencsém van. Két fiatal munkás beszélgetett a műhely udvarán. Tőlük érdeklődtem. Az egyikük bemutatkozott: — Albert Tibor vagyok. Meglepődtem, mert idősebb férfira gondoltam, hiszen aki már a gépállomáson is dolgozott, az régen eljegyezte magát a mezőgazdasággal. — Apró gyerekként kerültem ipari tanulónak a gépállomásra — emlékezik a kitüntetett —, s szereztem ott géplakatos szakmát. Később sikeresen vizsgáztam az aütogén- és villanyhegesztő szakmából is, és hogy teljes legyen a felkészültségem, letettem a mezőgazdasági gépszerelők szakvizsgáját Is. 1958-ban — ekkor lettem tanuló — nem volt divat a mezőgazdaság és különösen nem volt az a mezőgazdaság gépesítése. Járja az erdőt — Én sem jöttem örömmel a pályára. Erdész akartam lenni, de mivel Sopronban kellett volna tanulni, szüleim nehéz anyagi helyzete miatt le kellett mondani erről a tervemről. Sikeres felvételi vizsgát tettem, megjött a behívó is, de aztán apám döntött. — Heten vagytok testvérek — mondta —, nem tehetek veled kivételt a többiek kárára. — Meg az az igazság, nem is volt miből .kivételt tenni. — A kezdett idegenkedés lassan oldódott, s én napról napra jobban megszerettem a kényszerből választott munkát. Persze, az erdészet, mint titkos szerelem — mondja mosolyogva Albert Tibor —, a mai napig megmaradt, s biztosan megmarad életem végéig. A legkellemesebb számomra, ha szabad időmben a feleségemmel és két fiammal az erdőt járhatom. Albert Tibor egy percre sem lett hűtlen a mezőgazdasághoz. 1962-ben, amikor a termelőszövetkezetekben kezdték kiépíteni az önálló gépparkot, a gépekkel együtt került át a hévizgyörki Dózsa nevét viselő gazdaságba, ahol 1968-ig dolgozott. Ebben az évben behívták katonai szolgálatra. Hogy itt is helytállt, azt hadosztályparancsnoki dicsérettel igazolja. Leszerelése után a gépállomásra ment. De itt már nem mezőgazdasági jellegű munkát végeztek. A traktorok, vontatóik, kombájnok a szövetkezetek tulajdonába kerültek, s Albert Tibor nem találta nélkülük a helyét. Kérte felvételét a bagi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Egybeszántva, Itt dolgozott tisztességgel, a családi házból hozott csendes szorgalommal. Átélte a bagi— hévizgyörki szövetkezetek egyesülését, aztán az újabb egyesülést amikor Kartal és Verseg szövetkezeteinek csatlakozásával megalakult a most már négy falu határát egybeszántó gazdaság. — Bizony, voltak nehéz napjaim Kortársaim nevetve mutogatták a bérjegyzéket, milyen összegeket keresnek, amikor a mi szövetkezetünk éppen szanálási gondokkal küzdött, amikor milliós adósságok nehezedtek reánk, így aztán kevés jutott a borítékba. — Hívtak sok helyre, de én csökönyös akarással, leqöve- kelt kitartással a helyemen maradtam. Ma már azt mondom: jól döntöttem! Megvan a bérem, vezetőim megbecsülnek, rendszeres a prémium, a becsületes munkát honoráló jutalom. És ami ezeknél is értékesebb! Azt csinálom, amit szeretek. Örömet terem Albert Tibor megmutatja a hatalmas, jól felszerelt műhelyt, s a nagyjavításra felsorakozott, a mezőgazdaság tüzérségét jelentő, úgynevezett nagygépeket, amelyeknek javítása itt, a hathegyi műhelyben történik. — Amikor elcsendesedik a határ, nálunk akkor lesznek zajosabbak a gépszínek. A betakarítás után kezdődik a nagyjavítások sora, mert termelés közben csak a hibát tudjuk elhárítani. Beszélgetőtársamat keresik. Két fiatal szerelő hívja Tibi bácsit. Elakadtak a munkában. Albert Tibor indul. Ahogy indult valamikor a mestere, hogy segítse a kényszerből géplakatos szakmát választott legénykét. Akkor sem a tanítvány, sem a mester nem gondolta, hogy ebből a kényszerből egy egész életen át tartó, sikert hozó, örömet termő kapcsolat alakul ki. Fcrcsik Mihály is kiemelkedőnek számít, hogy egyszázalékos forgalomemelkedés náluk 3,2 százalékos „nyereségnövekedéssel párosult. Persze az Áfész ellátási körzetében élőket elsősorban az érdekli, milyen áruellátás várható a szövetkezet üzleteiben az év hátralévő részében? — Általában a tavalyihoz hasonló, de némely területen jobb. így édességből 30 mázsával nagyobb készletet szereztünk be. A két vas-műszaki boltunkba november elején megérkeztek az import híradástechnikai áruk, fürdőszoba-felszerelések meg az annyira várt radiátor. De változatlanul — akárcsak országosan —, hiánycikk a színes televízió, villanybojler. De bízunk benne, ezekből is • kapunk egy kisebb tételt még ebben a hónapban. Eséllyel Befejezésül arról beszélt Kiss Sándor, hogy az év hátralévő részében úgy szeretnének dolgozni, hogy eséllyel pályázzák meg a kiváló szövetkezet megtisztelő címet. Legutóbb 1982. évi teljesítményükért részesültek elismerésben, amikor dicsérő oklevelet kaptak. Nem véletlenül mondják a megyében a szakemberek a péceliekről: Kis Áfész — jó Afész. Kovái Iván Új utcanevek A városi tanács végrehajtó bizottsága több új utca elnevezéséről döntött. A Balogh Adám és a Rónai utca közötti részt Németh László, a Kiss Ernő utca és a Köztársaság út közötti szakaszt Nagy László, a Fenyvesi nagyút és a Klapka utca közötti részt Toboz, a Kertész köz és a Tavasz utca közötti szakaszt Juhar, a Fenyves köz és a Boróka utca közöttit Százszorszép utcának nevezték el. A VIII—XI. jelű szakasz Alma, a IX. számút Birs, a X. jelűt Kert, a XII. jelűt Fodor köznek nevezték el. A Mátyás király, Arany János utca és Présház utca közötti területet Gomba utcának, a Landler Jenő úttól a pedagógustelkekhez vezető zsákutcát Tanító köznek, a Damjanich utca fölötti 4001-es helyrajzi számú részt Hóvirág, az eddigi Liget utcát Homoki-Nagy István utcának nevezték el. A Bü&p programja Gödöllő, művelődési központ:' Iskolaotthonos szabadidős- foglalkozás, 11 órakor. Kamaszságok. A versmondi stúdió előadása, 16 órakor. Iklad, általános iskola: Rendhagyó irodalomóra. Rohanunk a forradalomba — irodalmi összeállítás. A múltat felidézi Kovács Mari, Dé- kány Sándor 10 órakor. Ember Az önkioldó 2. Ember című kiállítása november 22-én nyílik meg a városi művelődési központban. November 24-én, este 6 órakor beszélgetés a kiállító fotósokkal és a rendezőkkel. A bemutató a Gödöllői Galéria termében látható december 1-ig. Hibaigazítás Múlt szombati, november 17-i számunkban sajnálatos képcsere történt. A felvétel nem a veresegyházi parafaüzemben, hanem a MEKO- FÉM Ipari Szövetkezet telepén készült, s Kosik Lászlóné látható rajta, aki az üzemben gyártott ollókat köszörüli. Olvasóink és az érdekeltek szíves elnézését kérjük. Kereskedelmi őrjárat Korán keli vásárolni Elfogytak a virágok is Többször is végigjárva a piacot, arról érdeklődtem, hogy honnan is érkeznek az eladók, az őstermelők. özvegy Despot Istvánná testvérhúgával Galgahévizről. érke- zett^ s zöldségféléket árul. Despot mama az idén már 36. alkalommal jött a piacra, odahaza jegyzi útjainak számát. Fercsik Józsefné Héviz- györkről évek óta járja a gödöllői piacot, nyáron gyümölcsöt, télen zöldségfélét árul. így van ezzel a vác- szentlászlói Jakab Istvánná és az aszódi özvegy Bódis Pál- né is. Sok szép gyümölcsöt kínál a veresegyházi Újvári László és a gödöllői Körösi János. A kenyeresbódé 10 óra után már üres volt. Tulajdonosa, Mester Lajosné elmondta, hogy hétköznap estig alig tud száz kenyeret eladni. Ezen a délelőttön háromszáz darab fogyott. Jó lenne, ha mindig ekkora volna a forgalom. Hasonló volt a helyzet Matuz Dezső vá- gottbaromfi-kereskedőnél. 11 órára kitakarítva, felmosva az üzlet. Az utolsó darabig elfogyott minden. A piac állandó képéhez hozzá tartozó három zöldséggyümölcs kereskedőnél, valamint az Áfész hasonló profilú boltjánál, sok szép áru várta a vásárlókat. A virágokat a novemberi fagy elvitte. Már csak üvegházban vagy fólia alatt termesztett virágok kaphatók a város üzleteiben. Néhány árat feljegyeztem. A száraz bab 62—66, a vöröshagyma 12, a paprika 48, a dughagyma és a napraforgó 44, a kelkáposzta 10, a piros retek csomója 8, az alma 16, a szőlő 28 forint. Cs. J. Élő történelem Érdeklődés, vita Tények és tanúk címmel új sorozatot indított októberben a városi könyvtár. A sorozat indításának oika egyrészt a memoárirodalom iránt megnövekedett érdeklődés, másrészt az a tény, hogy a ma problémáit csak az értheti meg, aki ismeri a múltat. A sorozat állandó házigazdája dr. Mélykúti Csaba, a MÉM Műszaki Intézet múnkatársa. Első alkalommal Hegedűs Mária, a Magvető Kiadó és egyben a Tények és tanúk sorozat szerkesztője tartott előadást a kiadó munkájáról, terveiről. Elmondta, hogy a sorozat létrejöttét milyen igény motiválta. A beszélgetéssorozat novemberi vendége Asperján György volt. Előadásának címe Élő történelem. A rádió azonos című műsorához kapcsolódva fejtette ki véleményét, főként az 56-os eseményekről. Mondandóját eredeti hanganyaggal illusztrálta. A résztvevők által felvetett kérdések is igazolják a téma iránti érdeklődést. A beszélgetésen megjelent olvasók nagy figyelemmel kísérték a válaszokat, aktívan kapcsolódtak be az egész est folyamán, s nem riadtak visz- sza a vitától sem. ISSN {gödöllői Hírlap)
