Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

A november a kiállítások hónapja Cegléden, ezt mutatja két műsorkalauz is, a városé, valamint a helyőrségi műve­lődési központé. A Kossuth Múzeumban Pest megye érmészeti emlékeiből látni bemutatót, az emeleti termekben Tóth István Balázs Béla-díjas fotóművész képei láthatók. A ceglédi munkahelyeken több ismeretterjesztő dokumen­tációs képanyag vándorol ezek ben a hetekben, így a Körösi Csorna Sándor-emléktúra fo­tókiállításokra szánt anyaga, Vietnam élete képekben, emel­lett a Hazánk, Magyarország című plakátkiállítást, a szente­si II. aktfotókiállítás képeit hoztáik el bemutatásra. A helyőrségi művelődési köz­pontban ezekben a napokban zár Kerek Péter éremkiállítá- sa. Sok látogatója volt Dulity Tibor festőművész bemutatójá­nak. November végén nyílik majd az emeleti teremben A természet világa címmel Kato­na István fotókiállítása. A Le­nin Tsz-ben az ott dolgozó amatőr alkotók mutatkoznak be a hónap végén figyelemre méltó alkotásaikkal. Genetika és családtervezés címmel dr. Czeizel Endre tart előadást november 22-én este hét órakor Cegléden, a városi tanács nagytermében. Minden érdeklődőt várnak. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM 1984. NOVEMBER 21., SZERDA Az új* férni próbaidős Még a menetrend sem örök életű — A kötődés alighanem kö­zépiskolás koromból ered. Bár gépipari technikumba jártam, de igen sok szó esett a közle­kedésről, jó szakműhelyek vol­tak. és ráadásul építettünk go­kartot is. Az alapok elekor gyűltek össze — mondja Gál Andor, a 20-as Volán Vállalat ceglédi üzemigazgatóságának vezetője. — 1970-ben a 20-as számú Autóközlekedési Válla­lat épp’ akkoriban önállóvá vált ceglédi főnökségére kerül­tem művezetőként. Ha tömeges A némi túlzással műszaki és forgalmi telepnek keresztelt munkahelyen a farmotorosok. Előkerült a citera is A nemesítő emlékére A szocialista brigád kapja az elsőt Magyar Gyula, a hazai nö­vénynemesítés megteremtője volt. akinek az idei őszön szobrot állított a Kertészeti Egyetem. A tánítványok és a tisztelők, köztük a róla elne­vezett ceglédi szocialista bri­gád tagjai jelenlétében lep­lezték le a soroksári botani­kus kertben. A neves nemesítő 1884-ben született Budapesten, 1903- ban oklevelet szerzett a Kerté­szeti Tanintézetben, több né­met, francia és belga kertészet, ben tanulmányozta a legmo­dernebb termesztési módsze­reket. Díszfákat, zöldségféléket és gyümölcsfajtákat nemesített, a helyi fajták gyűjtésével, az alanykérdés kutatásával is nevet szerzett, 1945-ben vá­ratlanul hunyt el betegség következtében. A Gyümölcs- és Dísznö­vénytermesztési Fejlesztő Vállalat kutatóállomásán bensőséges ünnepséget szer­vezett a szocialista brigád névadójának, melyre a tudós leánya és veje, továbbá Paál István szobrászművész is el­jött. Kötetlen beszélgetés ke­retében felidézték a neves kutató emberi, szakmai emlé­két, amelyhez dr. Tóth Elek, a kutatóintézet nyugdíjas kutatója sok érdekes adalé­kot nyújtott. Többek között előkerültek az egykori német és osztrák tanulmányi kirán­dulások képei, ahol szeretett tanítványai körében látható Magyar Gyula. Paál István, a szobor első változatát a szocialista bri­gádnak fogja adni, mert tud­ja. hogy megőrzi a közösség Magyar Gyula szellemét. A hangulatos brigádvacsora jó kedvet fakasztott, előkerült a citera, amely tovább élénkí­tette a hangulatot. Az érdeklődők november­ben megtekinthetik az emlék- kiállítást, amelyen dokumen. tumok másolatai, írásainak részletei, róla szóló megemlé­kezések láthatók. S. D. Teke Győztek a rangadón C:ak úgy dőltek a fák - Őrzik a veretlenségüket A Ceglédi KÖZGÉP férfi te- kézői a papírformának megfe­lelően sorra aratják győzel­meiket. A törökszentmiklósi si­ker után került sor az addig egyforma pontszámmal álló Cegléd—Salgótarján találkozó­ra, melyen a ceglédiek új pá­lyacsúcsot elérve a vártnál is biztosabb győzelmet arattak. A Somoskőújfalu is pont nélkül távozott Ceglédről. A bajnokságban jelenleg a KÖZGÉP vezet, egy ponttal előzi meg a legnagyobb ve- télytársának tűnő Szolnokot. Eredmények Ceglédi KÖZGÉP—Török­szentmiklós 6-2 (2502—2380). Pontszerzők: Nyíri (444), Tor­nyost (430), Sándor (425), Pin­tér (410). Ceglédi KÖZGÉP—Salgótar­ján 7-1 (2758—2446). Remekül sikerült a ceglédiek formaidő­zítése. Mindenki nagyon jó teljesítményt nyújtott. Akadt kiemelkedő eredmény is, hi­szen Sándor csaknem az öt­száz fát is elérte. A vendégek viszont gyengélkedtek, így több mint háromszáz fával kaptak ki. Pontszerzők: Sán­dor (485), Rímóczi Z. (468), Pintér (467), Tornyost (456), Nyíri (443). Ceglédi KÖZGÉP—Somos­kőújfalu 6-2 (2686—2516). Üj- ra kiegyensúlyozottan szere­peltek a játékosok, Rimóczi- nak és Sütőnek nem sikerült egyéni pontot szereznie, de ők is 433 illetve 435 fát ütöttek. A vendégek jól helytálltak, de a ceglédi győzelmet nem tudták veszélyeztetni. Pontszerzők: Tornyosi (461), Sándor (459), Pintér (451), Nyíri (443). Az NB tartalékbajnokságban idegenben arattak győzelmet a ceglédiek, akik négy forduló után is őrzik veretlenségüket. Eredmény: Ceglédi KÖZGÉP „B”—F TC „B” 6-2 (2337— 2320). Pontszerzők: Rimóczi I. (418), Sándor (401), Tóth (396), Molnár (389). U. L. az Ikarus 620-as és 630-as tí­pusú buszok javítása, karban­tartása folyt, nagyon szegényes körülmények között. Ezért a legfontosabb feladatot ponto­san az jelentette, hogy a ro­mos, düledező javítóműhe­lyekből elfogadható munkahe­lyet alakítsunk ki a Mizsei úton. — Az üzemigazgatóság mag­ját még. most is az az igazán összetartó, jó kis csapat adja. amelyik akkoriban ott formá­lódott. 1979-ioen költöztünk át a Körösi úti új telephelyre. Mintha a középkorból a raké­ták érájába léptünk volna. Persze, a környezet motivál, így hát több a teendőnk is. — Mi minden történik, míg megszületik egy döntés a vá­ros buszközlekedésének rend­jéről, módozatairól? — Jelenlegi helyzetünkre nem jellemző, hogy adott egy csomó jármű, és ezekhez ke­resgéljük a feladatokat. Éppen fordítva. Tehát mindenkor a reális utazási igényeket kell feltérképeznünk. Hogy az igé­nyekről miképp szerzünk tudo­mást? A járatok mindennapi munkája során jó tapasztala­tokat lehet gyűjteni az utazók közvetlen jelzéseiből, vagy egy kihasználtsági vizsgálat adatai­ból, Ká. mohájuk, hirtelenjé­ben tetemesen nőni, avagy csökkenni kezd az utazók'szá­ma valamelyik, vonalon. De érkeznek kérések a vállalatok­tól, üzemektől, intézményektől, és a lakosoktól. A tolmácsolt elképzelések tartalmát minden esetben fontolóra vesszük, s amelyik tömeges igényt takar, azt teljesítjük. — A tájékozódás és a külön­féle egyeztetések után előzetes menetrendet készítünk, amit majd a vállalat menetrendi és forgalomfejlesztési apparátusa önt végleges formába. Ha új járat indul, adunk neki egy bizonyos próbaidőt, s megfi­gyeljük, beválik-e. Egyébként sem a menetrend, sem a jára­tok nem örök életűek: a valós közlekedési szükségleteknek megfelelően változnak. Csökkenőben — A viteldíjak közelmúltbe­li emelése miként hatott a te­vékenységükre? Vajon a busz- közlekedés gazdaságos-e a ceglédi üzemigazgatóság terü­letén? — Csökkent az utasok száma és apadtak az utazási távolsá­gok. Különböző kedvezmé­nyekkel, szolgáltatásokkal pró­báljuk; amennvire lehet, ellen­súlyozni. Területünkön a me­netrendszerű személyszállítás nullszaldós eredményt mutat. Ez annyit jelent.. hogy bevé­telei fedezik a költségeket, Vannak jjáratfajták, amelyek gazdaságosak, de a város kör­nyéki forgalom ráfizetéses. — A közeljövő hozhat-e lé­nyeges fejlődést a menetrend- szerű személyszállításban? Csúcsok — Ilyesmi nem várható, hi­szen iránta az igény sem nö­vekszik. A forgalom gyarapo­dása csupán látszat, inkább arról van szó, hogy a nap bi­zonyos szakaszaiban látványo­san megugrik az utazók szá­ma. Reggel 5 és 8 óra között alakul ki az első forgalmi csúcs, majd a déltől 15 óráig terjedő szakaszban és végű] 17 óra tájt kerekedik egy kisebb hullám. A zsúfoltság csakis ezekre az időszakokra jellem­ző. V. S. Kétoldalas furaígalvanizált, nyomtatott áramköri lapok gyár­tására alkalmas berendezések egységei készülnek a ceglédi Vas, Elektromos- és Műszer Ipari Szövetkezét központi telepén. A Metrimpex megrendelésére az idén több mint harminc tech­nológiai sort állítottak elő Apáti-Tóth Sándor felvétele Vegyszerre! ? Kaszával ? Ducivá, paréj dien A novemberi zimankó egy­kettőre renedet teremtett Ceg­léd rendezetlen területein — mármint a bontott épületek helyén eluralkodott gyomren­getegben.. Elfagyott, összetöp- padit a zöld, talajra lapult, enyészetté lett Mostanában többen is fel­vetették, lakónegyedekben élők, (szanált házak hűlt helye mellett elhaladók: a jövőben nem volna célszerű gyomirtó vegyszerrel meghinteni a vá­rosban elsősorban a főútvona­lak közelében kialakult, be­építésre váró területeket? Kultúrnövény úgyis csak ak­kor kerül oda, ha állnak majd a házfalak, ha kijelölik a há­zak közti utak, gyalogjárók helyét Ha egy terület építési terü­let, nem kell, hogy dudvamező legyen. A csupasz föld látvá­nya gerendákkal, téglaraká­sokkal, felvonulási épülettel egyetemben sokkal jobban el­fogadható, 'mint az emberma­gasságra nőtt disznóparéjé, más gyomseregé. Ha a gyom­irtó megteszi a magáét, akkor még arra sem kell majd hi­vatkozni, hogy nem kapni embert a kaszáláshoz. lovaikat táncoltatva dobogtattak A jövőt nem ismerhetjük, a jelen gyorsan múlttá válik és történelem lesz belőle. Csak az a baj, hogy minél régeb­biek az események, annál ne­hezebb tiszta, valóságos ké­pet kapni róluk. Hogyan él­tek őseink? A lakosság túl­nyomó többségét alkotó nép: a jobbágyok, rabszolgák, zsel­lérek, szegény mesterek, de a jobb módú parasztok, polgárok is hogyan éltek, milyenek voltak hétköznapjaik, amikből folyamatosan álltak össze az évek és a történelem? Ilyen mozaikszerű láncsze­me őseink történelmének, éle­tének a pusztító háborúk túl­éléséért, életben maradásukért vívott köznapi küzdelem, ezek előfeltétele: az élelmiszertá­rolás és elrejtés. Hogvan tud­ták a fosztogató katonák, zsol­dosok elől biztonságba helyez­ni. tartalékolni a legalapve­tőbb élelmiszert, a gabonát? Védtelenül Ebből a szempontból külön­leges helyzetű a törökök ál­tal elfoglalt Alföld, ami igen termékeny és nagyon sűrűn lakott, hiszen 5—6 km-re vol­tak egymástól a kis falvak. Ezt a vidéket ugyanis nem le­hetett védeni, nem voltak kő­várak, nem volt meg a hoz­závaló anyag, ném voltak ma­gas hegyek erdőkkel, barlan­gokkal. Ezen a vidéken csak néhány hónapig lehetett el­bújni a mocsaras, nádas ha­tárban A hegyvidéken mindez könnyebb volt, ott a lakosság életét megvédte többnyire a kővár vagy erődtemplom, a marhákat meg fel lehetett hajtani a járhatatlan havasi erdőkbe. Mit tehetett az al­földi ember veszedelem ide­jén? Ha maga el is bújt egy időre, hogyan rejtette el az alapvető élelmiszert, a gabo­nát, amire szüksége volt a bajok elmúltával neki Is, az esetleg megmentett állatnak is? Nos, ezt oldották meg nagyszerűen őseink a homok­partok gabonavermeivel. .Végül malomkő A homokban üreget ásni könnyű, a homok szellős és a víz könnyen átszalad rajta. Mindezek és a tapasztalat alapján alakult ki a gabona- tárolás alföldi módja, a ver- melés, amit pár méteres ho­mokoldalakban lehetett kiké­pezni, viszont erdős, agyagos, köves hegyvidéken nem. El­sősorban tágas tisztásokon 2—3 méteres úgynevezett ho­mokoldalakon, homokbuckák lejtőjén (de megművelt vagy begyepesedett homokos terü­leten) készítették a vermeket, egymástól egyformán 4—5 öl távolságban, négyzetesen el­helyezve. Volt olyan terület, ahol 81 vermet is ástak. A palack ala­kú verem felső részén a nyí­lásnak mintegy 80 centiméter szélesnek kellett lennie, míg az üreg lejjebb köblös. 4—5 köbméter ürtartalmú. Az üreg oldalát, ha volt idejük rá, vagy békeidők jártak, tejben oltott mésszel, hosszított va­kolattal falazták ki, majd egy hétig lassú tűzzel szárítot­ták. Az alját szalmával borítot­ták, beöntöttek vagy 100 zsák gabonát, tetejére ismét szá­raz, egészséges szalma, annak a tetejére ugyancsak száraz, egészséges diófalevél került, majd használt malomkövei zárták le az egészet, végül megfelelő vastag földdel. Száz év múlva is egészséges maradt az ilyen veremben a búza. Baj csak akkor lett, ami­kor a háborús időkben meg­haltak vagy elpusztultak azok, akik ismerték a vermek pon­tos helyét. Ilyenkor nehéz, vagy teljesen lehetetlen vblt megtalálni a veszedelem múl­tával visszajötteknek. túlélők­nek a vermeket, Más visszhang Az 1680—90-es évek török elleni felszabadító háborúiban — amikor a császári zsoldosok hazánkban szinte az összes gyümölcsfát kivágták — utá­na a kuruc—labanc harcok idején, vagy a Délvidékről feltört rác rablók miatt ké­szült gabonavermek közül sok maradt feltáratlan, elfelejtett és csak a szájhagyományok­ban élt, hogy a régiek, déd­apák erre vagy arra gabonát vermeltek. Nagy keletje tett azután ezeknek az öreg meséknek az 1770-es éhínség idején, amikor egyedül Morvaországból Két­százezren menekültek el az éhhalál elől. (A törököket alig 80 íve űzték ki, a kuruc sza­badságharc 60 éve volt, tehát a szájhagyományok, emlé­kek elevenen élhettek még.) Magyarország és elsősorban az Alföld éléstár Jellegére utal néhány számadat a fen­ti ínséges évből: hárommillió mérő, azaz kb. 200 ezer ton­na gabonát szállítottak innen az éhező osztrák örökös tar­tományoknak, valamint 150 ezer szarvasmarhát hajtottak a Bécs környéki marhavásá­rokra, így Orbán napjára Bruck am Leíthba, Vitus nap­ján Getzendorfba, Ulrich nap­ján Ebenfurtba és Szent Mi- hálykor Laxenburgba. Hogyan lehetett ezeket a vermeket felkutatni? Egy módjáról tudunk, a követke­zőképp: A pusztai lovasok, csikósok, gulyások, bojtárok lóháton belovagolták az öregek által alkalmasnak mondott vagy képzelt gyepes homokoldala­kat és lovaikat táncoltatva do­bogtatták. A vermek felett ugyanis másképp visszhang­zott a föld. Ha azután egy vermet meg­találtak. a többit már köny- nyű volt kiszámítani, merre van. Ily módon találtak ab­ban az időben sok vermet a szabadszállási út melletti úgy­nevezett Gyurka parton és vitték azután innen szekérka­ravánokkal a gabonát Bécs felé. Szinte napjainkig Ilyen egyszerű és á helyi adottságoknak megfelelő mó­don mentették meg őseink a túléléshez, a veszedelmek le- bírásához szükséges alapvető élelmiszert, a gabonát, száza­dokon keresztül szinte nap­jainkig. Dr. Pál Endre ISSN 0133—2600 «Ceglédi Hfrlap) Bőven van látnivaló Bcnvolult berendezési

Next

/
Thumbnails
Contents