Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

Jegyzet Ők negyvenen A nap kulturális programja : Ecseren, 14 órától: dzsessz- ba'.er., 15-től: gyermektorna, }8-toí; társastánc, 18-tól: aero­bic, 21-től: videodisco, video- fiimvetítés. Gyomron, 8-tól: autóvezetői és angol nyelvtanfolyam. Ili­től: a batik szakkör foglalko­zása (az alkotóházban), 10.30- tól: balett-tanfolyam, 19-től: disco. Monoron, 9-től: a népi tánc- csoport próbája, 19-től: szü­lők bálja az Ady úti óvoda rendezésében. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1984. NOVEMBER 17., SZOMBAT fiiMás, ksrésssny elüt Iára!árilt ka rakiárliázbél A gyerekek már megkezdték a visszaszámlálást, hányat keli még aludniuk a Mikulás érke­zéséig. Sok családban a szek­rények mélyén lapulnak az ajándékcsomagok, a szalon­cukrokat meg több helyen már elfogyasztották, így a szülők­nek újból meg kell vásárol­niuk. Hiába, már csak né­hány hét van hátra a karácso­nyi és szilveszteri ünnepekig, amelyek ezúttal négy-, illetve háromnaposak lesznek. Keveset kapnék — Hogyan sikerült a felké­szülés, milyen lesz a boltok ünnepek előtti ellátása? — er­ről kérdeztük Farkas Györ­gyöt, a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Válla­lat monori raktárházának ve­zetőjét. — Nálunk már októberben megkezdődött a nagyüzem, de az igazi csúcs e hónap végére várható. Az év korábbi hónap­jaiban általában 170—180 mil­lió forint , értékű árut szállí­tunk az üzletekbe, októberben már 220 milliós forgalmat bo­nyolítottunk le, s november­ben még ennél is többet. Ügy érzem, tisztességesen felkészül­tünk, bár azt sem szabad el­tagadnunk. azért akadnak gondjaink is. — Az alapvető cikkekből ki­elégítő a kínálat? — Cukorból, lisztből, zsírból, étolajból és az egyéb közszük­ségleti napi cikkekből kitűnő az ellátás. Ugyanezt mondhat­juk el a vegyi áruikról is, ame­lyekből nemcsak a mennyisé­gi, hanem a minőségi követel­ményekről is csak felsőfokon beszélhetünk. Talán még soha­sem volt olyan jó a vegyiáru­kínálat, mint ebben az évben. — Akkor miért fáj a feje mostanában a raktárház veze­tőjének? — Az általános (országos) hiánycikkek listája sajnos meglehetősen széles körű. Gondolok itt elsősorban a fű­szerárukra, többek közt a borsra, a vaníliáscukorra, a margarinra. A borsot például ezekben a hetekben tízes-hú­szas tételekben vásárolják fel a boltokban a háziasszonyok, gondolván már a közeli disz­nóvágásokra is. Így aztán elő­fordul, hogy napákig nem le­het látni a polcokon borsot. Hajnali indu'ás A margarinokkal ugyanez a helyzet, többször (sajnos) hiá­ba keresik a polcokon. Nem kapunk eleget! Hasonló a helyzet a konzervekkel. A hús­konzervekből jó az ellátás, nem mondhatjuk el ugyanezt a zöldségkonzervekről és a sa­vanyúságokról. A feldolgozó ipar már arra fanyalodott, hogy a cuíkkiniból is savanyú­ságot csinált, de sem a minő­sége, sem a mennyisége nem pótolhatja a korábban meg­kedvelt savanyúságféléket. Ügy tűnik, uborkából is gyen­ge volt a termés az országban, mert már Bulgáriából impor­táljuk a csemege savanyúságot. — Mi a helyzet a déligyü­mölcs-fronton? — Az idén korábban és na­gyobb mennyiségben várunk déligyümölcsöt. A mandarin napokon belül a boltokban lesz, Olaszországból és Görög­országból — a tavalyinál több — narancsot várunk a hónap vége felé. A kubai narancs és grape-fruit sem fog hiányozni a boltokból, banánból viszont kevesebbet tudunk majd kí­nálni a vásárlóknak az előző évinél. — A hagyományos, kifeje­zetten ünnepre szánt áruféle­ségek választéka? — A teljes szaloncukor­mennyiséget már kiszállítottuk a boltokba, kaphatók az ol­csóbb és a drágább zselés faj­ták is. Borokból, pezsgőkből is széles a választékunk. A legol­csóbb pezsgő 40 forint, de az ínyencek vehetnek 260, 100 fo­rintosokat is. A vodkából sze­rényebb a kínálat, de azért megtalálhatók a szovjet, len­gyel fajták a polcokon. A koz­metikai cikkek főleg ajándé­kozási célokat szolgálnak. Né­hány kurrens árut árenged­ménnyel kínálunk, akciónk máris népszerű a vásárlók kö­rében. — Bizonyára a raktárbázi­son mostanában túlóráznak is. ösztönzik-e erre a dolgozókat? SZOMBATI MOZAIK - SZOMBATI MOZAIK - SZÓMBA"] MOZAIK - SZOMBATI — Általában 45—50 saiát és bérelt gépkocsival szállítjuk az árut az üzletekbe. Minden­napossá vált nálunk a késő délutáni, esti rakodás, így másnap reggel a szokásosnál is korábban indulhatnak a tú­rajáratok a boltokba. Termé­szetesen anyagilag is ösztönöz­zük dolgozóinkat a munkaidő utáni rakodásra. Ily módon naponta többször fordulhat­nak, nagyobb mennyiséget tud­nak kiszállítani. Annál is in­kább fontosabb ez, mert már nemcsak a környéket látjuk el különféle árukkal, hanem szinte az ország minden részé­be _ szállítunk. Természetesen, elsődleges feladatunk a régi körzetek ellátása, csak a fölös kapacitásból telik a távoli tú­rákra. gyorsan az üzletbe — Hogyan foglalná össze a karácsonyi, szilveszteri felké­szülést, ellátást? — Ügy érezzük, rajtunk nem múlik az ünnepi ellátás. Az el­következendő hetekben, na­pokban is azon leszünk, hogy a hozzánk beérkezett áruk mi­nél gyorsabban az üzletekben legyenek. Hiszen jól tudjuk, a megfelelő magas szintű ellátás fontos, az emberek közhangu­latát erősen befolyásoló ténye­ző. Gér József izakmák Kisiparosakról Érdekes számok Érdekes végigböngészni a számsort, amely azt mutatja, hányféle szakmában hány kis­iparos működik a monori ta­nács közigazgatási területén. Kiderül például, hogy autó­szerelő három, bádogos kettő, központifűtés-szerelő kettő, üvegező három, kőműves is csupán tizennégy. Mézeskalácsos viszont öt akad a nagyközségben. Pedig a gépkocsivásárlást, az építkezési, állítólag a ha­sán tudja leginkább megspó­rolni az ember ... iilUfiYILETSS Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Monoron, Monori-erdőn, Va­sadon, Csévharaszíon és Pété riben: központi ügyelet (Mo- naron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecsexen: dr. Gás­pár Pá'l (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Üriban és Men­üén: dr. Sass János (Úri), Ül­lőn: dr. Konez Lajos, Veesá- sen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Baj- csy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton. 8—12-ig Monoron a ren­delőintézetben, egyéb időpont­ban, tehát szombat délután és vasárnap egész nap Budapes­tén, a VIII. kerületben. a Szentkirályi utcai szakrende­lőben. Ügyeletes állatorvos: dr. Du­dás Jenő Monor, Jókai ,u. 55. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. Hét végi labdarúgóműsor SZOMBAT SERDÜLŐ MÉRKŐZÉS: Dánszentmiklós—Üllő, Dán­szentmiklós, 13 óra, vezeti.: P. Szabó. VASÁRNAP MEGYEI I. OSZTÁLY: Sülysáp—Ceglédi VSE, Süly­sáp, 13 óra. VOSE—Ferihegy SE, Soroksár, 13 óra. MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Gyömrő—Pilis, Gyömrő, 13 óra, Nagykáta— Monor, Nagykáta, 13 óra, Bu­gyi-Üllő, Bugyi, 13 óra. Az ifjúsági mérkőzések 11 órakor kezdődnek. KÖRZETI BAJNOKSÁG: Ecser—Mende, Ecser, 13.30, Németh (partjelző: Zsuzsan- dor), Jászkarajenő—Nagykő­rös, Jászkarajenő, 13.30, Sza­lontól A. (Csanaki), Maglód— Albertirsa, Maglód, 13.30, Bal­ia (Mészáros M.), Törtei— Ceglédbercel, Törtei, 13.30, Hörömpő János (Antal Gy.), Nyáregyháza—Abony, Nyár­egyháza, 13.30, Sárosi (Gavlá), Dánszentmikiós—Űri, Dán­szentmiklós, 13.30, Veres A.(P. Szabó, Letkó.) Az ifjúsági mérkőzések 11.30-ikor kezdődnek. SERDÜLŐ MÉRKŐZÉSEK: Abony—Pilis (Szalontai A.), Nagykőrös—Monor (Prohász- ka), Vecsés—Albertirsa (Sáro­si), Maglód—Űri (Mészáros M.). CVSE II.—Gyömrő (Hö­römpő János). A mérkőzések 9 órakor kezdődnek, az elölálló csapa­tok a pályaválasztók. is kellene mindig kiszolgálnia az utasokat a Volánnak. Azt már csak a végállomá­son tudtam meg, hogy az ud­varias autóbuszvezetőt Sallai Andrásnak hívják. G. J. !tbitsh JcgosíEvényt 5i&,ezheftiá Kis- és nagymotor, vala­mint személygépkocsi vezeté­sére szóló jogosítványt sze­rezhetnek a következő hetek­ben azok a msndeiek, akik jelentkeznek a helyi művelő­dési házban kezdődő tanfo­lyamokra. A jelentkezési ha­táridő november vége. Kisiparosoknak Taggyűlés Taggyűlést tart a KIOSZ monori alapszervezete novem­ber 19-én, hétfőn, 17 órakora Petőfi utcai székházban. Min­den hozzájuk tartozó kisipa­ros megjelenésére számíta­nak. bér megállapítását, s remél­jük, előbb-utóbb valóban sor kerül a bővítésre. Lantművész (sencsaffe Benkő Dániel lantművész vendégszerepei november 22- én 13 órától a mendei műve­lődési házban. A nagy múltú, különlegesen szép hangú hangszer legjobb hazai meg­szól altatójának műsorán, biz­tosan jól szórakoznak a mu­zsika barátai. lillf McmIlÉii Gombán, a művelődési ház­ban szombaton 18 órát ál: Bi­zonyítási eljárás. Gyömrőn, a művelődési házban, 16.30-tól és 18.30-tól: Vészjelzés a ten­ger alól Monoron, 16-tól: Jégmezők lovagja, 18-tól és 20-tól: Ne­gyedik fázis. Vecsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: Mágnás Miska. Ä ntsndci új lőtéren Hagyományt teremtenek A győztes vándarssrleget kép Késés Fázósan toporgunk a busz­megállóban, sűrűn pillantunk az óránkra, megállapítva, már megint késik az autóbusz. Ilyenkor, a tél beállta eleit, már hozzászokhattunk a vo­natok, buszok késéséhez. Ami­kor azonban felszállunk a buszra, mindjárt megtudjuk, miért késett a gyömrői állo­másról induló járat. Állandó utastársam mond­ja, hogy már kiindult a meg­állóból a busz, amikor egy­szerre két vonat (Budapest és Nagvkáta irányába), futott be az állomásra. Az autóbusz ve­zetője visszatolatott, megvár­ta az utasokat, s csak utána indult el Monor irányába. Hát ezért késett... Aztán, amikor elhagytuk a monori malom megállót, az autóbusz vezetője a mikro­fonba mondta: — Kérem azt a nénit, aki a vérvételre igyekszik az egészságházba, legyen szíves készülődni a leszálláshoz. Egymásra néztünk a bu­szon, mindannyiunkat megle­pett az udvarias közlés, amely jelen esetben az idős néninek szólt. De az volt a vélemé­nyünk, lám így is lehet, így Nemrégiben arról írtunk: jó lenne, ha a Forrás áruház mindig zsúfolt, igen szűk bü­féjét valamiképpen kibővíte­nék. Javasoltuk, hogy az át­menő forgalomra amúgy sem használt közlekedőrészt kelle­ne ehhez igénybe venni. Cik­künkre a napokban kaptuk az alábbi választ: „Hivatkozással a Monori Hírlapban 1984. október 11-én a „Jegyzet" rovatban megje­lent Apró című írásukra kö­zöljük, az abban foglaltakat a helyszínen megvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy sem műszakilag, sem pedig eszté­tikailag a javasolt üvegfalas kifelé történő bővítés nem oldható meg. Vizsgáljuk azon­ban annak lehetőségét, hogy a büfé raktárának egy részével hogyan tudnánk valamelyest az eladóteret nagyobbítani. Köszönjük segítő szándékú észrevételüket. Márkus János beruházási főmérnök” Építészek nem vagyunk, tudomásul vesszük a szakem­A mendei sportpálya mellett társadalmi összefogással ké­szült új lőtér avatásának is tekinthető az a — november 18-i. vasárnapi — lövészver­seny, amelyet a kisközség fel- szabadulásának 40. évforduló­ja tiszteletére rendez az MHSZ területi vezetősége és a körzeti sportlövő szövetség. Elhatározásuk szerint az em­lékversenyt minden évben megismétlik, ezért a győztes vándorserleget kap, amelyet egy esztendeig birtokolhat. A kiírás szerint a versenyen — ifjúsági, férfi, női kategó­riában — a körzetben levő MHSZ-klubok, üzemek 4—4 tagú csapatai vehetnek részt. A MHSZ-nél rendszeresített kispuskákat, távcsövet vihet­nek magukkal a versenyzők, lőszert a helyszínen kapnak. A viadalon a 7. számú lő- lapra 50 méterről — fekvő helyzetben — három próba-, és tíz értékelt lövést adhatnak le. A rendelkezésre álló idő 10 perc. A helyezéseket a csapa­tok legjobb 3—3 versenyzője eredményeinek összevetésével döntik el, korcsoportonként külön-külön. Az egyénileg legjobbak érmet kapnak, a leg­pontosabban lövő csapat bir­tokosa lesz a vándorserlegnek, amelyre a nevét is felvésettet- heti. A mendei lövészversenyre a sportpályánál levő általános iskolában lehet nevezni no­vember 18-án — vasárnap — reggel nyolc és háromnegyed kilenc között. A rendezők minél több részt­vevő csapat jelentkezésére számítanak. V. J. (ISSN 0133'—2651 (Monori Hírlapi szoknyában, sarkosra kö­tött fejkendőben. Volt, aki délcegen, volt, aki merengve, más lehaj­tott fejjel, megint más csillogó szemmel hallgatta az ünnepi beszédet. Ok negyvenen az első sorok­ban ültek, mi, egyszerű vendégek, mögöttük, így hát kevesek arcát láttam. A szónok pedig az ő tet­teikről, harcaikról, munká­jukról, eredményeikről be­szélt. Amikor az emlékla­pok átvételére egyenként szólították őket, szembe­néztek velünk. Azok ültek a széksorokban, akiknek jövőjéért dolgoztak, szen­vedtek. (Még ha néha té­vedtek is. Mert bizony ők is egyszerű hús-vér embe­rek voltak, de emberek is maradtak mindig.) Hogy közben mi játszó­dott le bennük, tekintetük csak kevéssé árulta el. Mindössze egyvalaki „gyen­gült el" közülük, s félúton az ülőhelye és az elnökség között megtorpant, azután potyogó könnyekkel, zokog­va haladt el oda s vissza a széksorok előtt. Az elöl ülők — a negyvenek — kivétel nélkül lehajtott fej­jel tisztelegtek annak, aki­nek volt bátorsága vállal­ni s kifejezni az ő érzé­seiket is. A közönség tap­solt. A verset, a későbbi foga­dáson más írta. Ott már ki­ki megnyílt, felidézték a régi közös emlékeket, a „hőskor” hétköznapi epi­zódjait. (Egy magnó, egy filmfelvevő becses kincs­nek számító értékeket őriz­hetett volna meg.) A búcsú nehéz volt, hiszen az újabb találkozásokra ma már — a kor, a távolságok, a be­tegségek miatt — kevesebb alkalom adódik. 1/ égül elment mindenki, a jól végzett munka tudatával. Mert ők rakták le mélyre az alapokat, amelyre — egy gyakorlot­tabb versíró, Illyés Gyula szavaival — felépült „Ha­zám a házam.” A miénk. Vereszki János A négyrét hajtott, kicsit ** gyűrött borítékon ku­sza betűket bogarászok. Azt a néhány sort látha­tóan sebtében, kapkodva, indulatokkal birkózva ve­tették papírra. Egy vers — mondják, s nem vitatko­zom, mert már ismerem az előzményeket. Olvasom: „E negyvenedik évnek első napján is / Oly szépen ragyogott a nap községünk égboltján, / mert a dicső Vörös Hadsereg sok vér ál­dozat árán / meghozta ne­künk is a szabadságot no­vember hajnalán. / Ezért dolgos kézzel és békesség­ben vigyázunk is reá, / és úgy gondolunk rájuk, mint az Édesanyák.” Kérem a versekhez értő olvasót, ebben a pár sor­ban ne az irodalomórákon tanultak szerint kutassuk az elhivatottság, a mester­ségbeli tudás jeleit. Hiszen aki írta, talán soha előtte „nem követett el” hasonlót. (Legfeljebb, ha csasztuskát fabrikált az egykori faliúj­ságra.) Egész életében a közigazgatásban dolgozott, s ott bizony a líra ritka s meglehetősen szokatlan vendég. Akkor születtek ezek a gondolatok, amikor a tho- nori ünnepi tanácsülés után a városi jogú nagy­községi pártbizottságon még egyszer, külön is kö­szöntötték az emléklappal jutalmazott negyven vete­ránt, volt tanácsi dolgozó­kát, egykori politikai, gaz­dasági vezetőket. Még előt­te, ahogy a művelődési köz­pont társalgójában gyüle­keztek, megfigyelhettem ezeket az embereket. Álta­lában korosak voltak, hi­szen akadtak közöttük 1919-es direktóriumi tagok, Horthy börtöneit, Sopron­kőhidát túlélt pártmunká­sok. Mintha összebeszéltek volna: sŐtetUek Öltönyben érkeztek, ki több, ki keve­sebb kitüntetéssel, de meg­lepően egyenes tartással, jó kedéllyel. Azután ott vol­tak például a péteri téesz- alapító asszonyok a jelleg­zetes, kikeményített sok­Vsüsszc’t a: iiisiékes i§¥íük Eisitl a szik büfét

Next

/
Thumbnails
Contents