Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1984. NOVEMBER 17., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 A pusztítást csak hírből ismerik E nemzedék békében akar élni '**$i1 2 Egy kora tavaszi hangulat jut eszembe, amíg a gyerekekre várok a nagyikátai gimnázium igazgatói szo­bájában: Peti fiam az elfáradt gu­mitömlő peremén ül, két évének esetlenségével dolgozik a homokban lapátjával. Repülőgép húz el felet­tünk, s őt rémiszti a levegőt hasító fémes test. Repülő, nem bánt! — visszhangozza az atyai intelmet, ám kócos fejét az ölembe fúrja. Ugyan­azt érezhetjük, pedig a háborút, szerencsére, mindketten csak hírből ismerjük. Még nálam is kevesebbet tudnak róla talán az időközben meg­érkező diákok. Negyven esztendeje néhány hét alatt szaladt át itt a front. Nehezen indul róla a beszél­getés. Vfisi®cö voltak — Tények és adatok, tömören ta­nuljuk a második világháború törté­netét — szólal meg Juhász Zsuzsa. — A Nagykáta környéki harcok nem szerepelnek az anyagban, pedig jó volna beszélni róluk. Az általá­nos iskolában még több idő volt a kutatásra, a történelmi szakkör tag­jai felkeresték a szemtanúkat, be­szélgettek velük. Sajnos, ebből is ki­maradtam. mert akkor már nyolca­dikba jártam. Annyit tudok, hogy 1944. november 13-án szabadultunk fel. — Mj érintettük a témát, s az is közismert, hogy az egyik tanárunk földolgozza Nagykáta történetét — mondja Vankó Erzsébet. — Tőle sok mindent megtudhatnánk, csakúgy, mint a szüléinktől, nagysaüleinktől. Igen ám. de a háborút viselt kor­osztály néha mintha nem szívesen osztaná meg emlékeit. Ezt igazolják a tapasztalataik, s ez derül ki a be­szélgetés során is. Talán a féltés, vagy a szégyen okán? Pedig hány­szor mondták, írták már le, hogy egy nemzet csak akkor értheti a je­lenét, a jövőjét, ha tisztában van a múltjával. Keserű szembenézni a va­lósággal. az utóbbi években mégis fölerősödtek ezek a törekvések: az irodalom, a sajtó, a rádió, a tele­vízió igyekszik betömni a hézagokat. Ám ezek az ismeretek még mindig szűkösen jutnak el a széles rétegek­hez, közöttük az ifjúsághoz. Igaz, a tanulságokat nem elsősorban nekik kell levonná, de nekik kell velük együtt élni. — Mindkét nagyapám kint volt a fronton — mondja Vágó Tamás. — Ott is. itthon is borzasztó lehetett, hiszen még az emberi lét fenntartá­sa is nehéz volt. A nagymamám há­rom gyermeket nevelt, és nem volt mit enni. A férje négy év hadifog­ság után tért haza. s csati néhány esztendő múltán tudtak ismét lábra kapni. — Akkoriban az én nagymamám egyedül nevelte édesanyámat, a nagyapa a háborúban volt — teszi hozzá Vankó Erzsébet. — Az első világháborút még gyermekként élték meg, s csak keveset érzékeltek be­lőle, a másodikban viszont már ve­szélyben forogtak. Ebből következ­tetnek arra. hogy mivel járna egy újabb világégés. — Engem az döbbentett mag. hogy néhány országban eleinte milyen ki­törő örömmel fogadták a háborút — mondja Simon László. — Most pe­dig az aggaszt, hogy újra veszélyes fejleményeknek vagyunk a tanúi. Revansizmusról, fegyverkezésről le­het hallani. Sokan azt mond­ják: ez üzlet. Szerintem nem ilyen egyszerű a dolog. M. Kiss József: Csóva — Milyen üzlet az. ami miatt em­berek halnak meg?! — háborodik fel Vágó Tamás. — Hirosima és Naga- szaki példája bizonyította, hogy ér­telmetlen a háború. A fölszabadulás a békét, az életet hozta, jelenti szá­munkra, nem akarjuk elveszteni. Olvastam már. hogy annyi nukleáris töltet van felhalmozva, amivel több­szörösen mag lehet semmisíteni a Földet. Milliók állnak ki a béke mel­lett, mégis gyarapodik a nukleáris arzenál. Nem értem, hogy miért, hi­szen szerintem senki sem akar há­borút. Annyi más probléma vgn, amit ebből az ablakon kidobott pénz­ből meg lehetne oldani. Valóban bonyolult kérdések ezek. A politikusok, a hozzáértők többsé­ge is megegyezik abban, hogy a há­ború elkerülhető. Ám az is világos, hogy a fölhalmozott fegyverekkel zsarolni, a világ számos vontján he­lyi konfliktusokat kirobbantani ve­szélyes dolog. A józan ész mást dik­tál, s nehéz tudomásul venni, hogy mégsem csökken a feszültség. A fia­talokat a második világháború tör­téneténél jobban izgatják ezek a kérdések. És sajnos, van miről gon­dolkozni: rakétatelepítés, iraki—irá­ni háború, a libanoni, a közép-ame­rikai fejlemények és a többi. Tisztán kell látni — Itt van például a libanoni hely­zet, ami számomra megfejthetetlen — mondja Juhász Zsuzsa. — A kö­zel-keleti konfliktus olyan bonyolult és szerteágazó, hogy egyik cikkből sem tudom kihámozni az értelmét. Nem hiszem, hogy eszmék harca lenne, de nem is csak területszerző háború. Annyira összemosódnak az események, hogy szinte követhetet­lenek. Azokat az írásokat, műsoro­kat szeretem, amelyek a hátteret is megvilágítják. — En is élénken figyelem a híre­ket — kapcsolódik az iménti gon­dolathoz Vanikó Erzsébet. — Reggel a készülődés közben, este pedis a tévé-híradóból értesülök az esemé­nyekről. A távolban történő dolgok felett hajlamosak vagyunk átsiklani, holott azok is érdekesek, fontosak. Ha tehetem, megnézem a Panorama és a Hét című műsorokat, mert azok pótolják, amire máskor nem jut idő. — Tájékozottnak kell lenni, mert ez hozzátartozik az életünkhöz — mondja Vágó Tamás. — A kollé­giumban kötelező megnézni a hír­adót. bár neon szeretem a kötöttsé­geket, ezzel mégis egyetértek. Több újság is jár. közöttük a Népszabad­ság, a Magyar Nemzet, a Pest me­gyei Hírlap, a Világ Ifjúsága. A hí­rek gyakran ijesztőek, és sajnos, ez már nem újdonság. Mindenütt ol­vasom, hogy hiányzik a bizalom. Mindenkinek, de elsősorban a fia­taloknak az érdeke, hogy a bizalom helyreálljon. De tehetnek-e valamit érte? Egyformán ereznek — Optimista az alaptermészetem, bánmi történik, mindig a jót akarom meglátni benne — vélekedik Vágó Tamás. — így vagyok a politikával is. Az én nemzedékem békében akar élni, a gyerekeket nyugodtan fölne­velni. Nem hiszem, hogy bárhol a világon másként éreznének a fiata­lok. Van egy jó. kifejező mondás: szóból ért az ember. A békéhez nem kellenek fegyverek, anélkül is meg­értjük egymást. — A mi szerepünk ott kezdődik, hogy látjuk a veszélyt — fogalmaz­za meg Vankó Erzsébet. — Aztán ott folytatódik, hogy tegyünk is ellene valamit. Tiltakozzunk, tüntessünk, hallassuk a szavunkat. Kell. hogy le­gyen eredménye. Némi éllel, de találóan, békeviselt nemzedéknek hívják a mai fiatalo­kat. Nem élték, élhették át a hábo­rút, nem éheztek, szorongtak pincék mélyén, a sziréna, a harckocsik za­jától borzongva. őket minden a bé­kéhez köti. csak azt ismerik, ahhoz viszonyítanak. Még a háborút is. Ahogy mondták: a béke ellentéte le­het. KÖVESS LÁSZLÓ ^\\\\\\\\\\\\\\\VC A cím fölötti képeken balról Jobbra: Vankó Erzsébet, Vágó Tamás, Juhász Zsuzsa és Simon László. Trencsény* Zoltán felvételei Tavaszi fiatalok két éve E lolvastam Kovácsné Paulovits Teréz Az aszódi Petőfi Sándor Népi Kollégium története című munkáját, amely a Múzeumi Füzetek huszonnegyedik kötete. Felhős, borongás.őszi délután volt, s miközben lapról lapra haladtam 'a tényeken, dokumentumo­kon alapuló, tárgyilagos összegzésben, képzeletemben mindinkább szi­laj csikóik fickándoztak. A mozgás mámorától megrészegedett, az életnek, az alig elkezdett létnek a határtalanságától mámoros fiatal lények. A húszas évek végén, harmincas évek elején született nemzedék tagjai voltaik talán a legszerencsésebbek, a felszabadulás utáni esz­tendőkben. ha szegények, parasztok vagy munkások ivadékai vol­tak. EszmáLkedésük, szellem] érésük egybeesett a társadalom tavaszi pezsdülésével. ők voltak az első olyan nemzedék amelynek szüle­tési hátránya hirtelen előnnyé változott, az alakuló új társadalom kedvezettjei. ám ugyanakkor azt is elmondhatják, hogy minden te­kintetben tevékeny építői, formálói. S ezek az emberek, akiknek elődei hivatalos helyre kalapjukat morzsolgatva óvakodtak be, egyetlen felszabadult lendülettel láttak hozzá a magasabb képzettséget ígérő tanuláshoz, s szinte a semmi­ből teremtettek maguknak otthont, kollégiumot Aszódon is. Hihe­tetlen erő szunnyadhatott bennük, készség, tehetség, amely robba­násszerűen jutott felszínre. Megragadva a lehetőséget, a volt gyalog­sági laktanyát elfoglalva, ahol egy darabig az üvegtelen ablakokon zavartalanul szitált be a hó, megkezdték a közösségi élet alapjainak lerakását. Viharos gyorsasággal teremtették, meg közösségi szervezeteiket. önkormányzati szerveiket, amelyekkel szabályozták életüket, kimun­kálva a célhoz vezető eszközöket. Mi a cél? A népből származó üj értelmiség, amely a szocialista társadalom felépítéséért fáradozik. Milyenék ennek az értelmiségnek az egyedei? Alighanem olyanok, mint a jó kollégista: kiváló szakember, alaposan művelt, művészileg fogékony, fizikailag harmonikusan edzett, a társadalmi problémákat gyökeréig látja, a gyakorlati teendők megoldásában otthonos, fej­letten társias, speciális ambícióktól fűtött, határozott, fegyelmezett ember. _ Ilyen ember nevelésére hivatott a népi kollégium, ahol fedelet találnak a fejük fölé, ahol tanulnak, dolgoznak, nevelik önmagukat és egymást, politizálnak, sportolnak, fejlesztik, edzik testi és szellemi képességeiket. Mi mindent tudtak ezek a falusi gyerekemberek! Légy igényes, ne töltsd haszontalanul az idődet, így is össze lehetne fog­lalni felfogásukat. Igényesen is lehet szórakozni, igényesen is el le­het tölteni a szabad órákat, nem szükséges okvetlenül a pótszer: a cigaretta, az alkohol vagy esetleg a drog. Sportolj, mondj verset, játssz színházat, énekelj, dolgozz, fedezd fel környezetedet, a falva­kat, a gyárakat, az embereket! Alakítsd sorsodat, amit megtanulni az önkormányzatú kis közösségben a legkönnyebb. Ez a kis közösség a szövetkezet, amelybe egy-egy szoba lakói tartoznak. Aszódon négy szövetkezet működött, névadójuk Petőfi, Dózsa, Ady és Vasvári. Ezek a nevek'is érzékeltetik, milyen szelle­miség uralkodott a szövetkezetekben, a kollégiumban. Természete­sen megvoltak a nagy közösség, a teljés kollégium szervei is: a sző-, vetkezeti tanács, az össz-szövetkezeti taggyűlés, a kollégiumi nép­bíróság. Az utóbbi elnevezés utal az akkori népbíróságokra. A kollé­gium persze más tekintetben is-kora gyermeke, ami minden tevé­kenységükben tetten érhető, legyen szó kultúrműsorokról, politikáról vagy egyébről. Kiragadott példák: megemlékezés a görög szabadság- harcról, 30 éves a szocialista forradalom, partizándalok éneklése, a Min.dszenty-per vitája, munkaverssny. egy komoly könyv érkezett a kollégiumba, rögzítik: Makarenko: Az új ember kovácsa. Napirendjük szoros volt. Kora reggeltől késő estig tartottak a programok; iskola, szabad foglalkozás, szeminárium, csendes tanu­lás, vacsora után közösségi élet. kultúrműsorok, kollégiumi estek, vezetőségi ülések; ekkor értékelték saját és egymás munkáját, kriti­kával, önkritikával. Ismét egy kor jegy! S ha ehhez hozzávesszük a nagy falu- és üzemjárásokat, a honismereti tevékenységet, belát­hatjuk, ezek a fiatalok nem henyéltek. D e győzték, éppen mert fiatalok voltak, felszabadultak, erősek és nagyot akarók. Ezárt is sántít, de nagyon, az a körlevél. ■ amely a NÉKOSZ-mozgalom megszüntetése előtti napokban érkezett, s amely véget vetett a sóik fölösleges elfoglaltságnak, meg­mozdulásnak, például a falujárásnak, arra intve a fiatalokat, hogy a tanulással törődjenek, mart ők ott vívják az osztályharcot. Két évig működött’áz aszódi népi kollégium. Két olyan év volt ez, amelyre még má is szívesén emlékeznek egykori lakói. KÖR PÁL Csend Hajósy Mónika festménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents