Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-14 / 267. szám
NAS DRÖSl fJS? A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM. 267. SZÁM 1984. NOVEMBER 14., SZERDA ALFA-PÄHK monogramból k gazdaságos háttér a döntő Nem volt eShiisásott lépés Ä leg!cntosabb az érzelmi küldés Újítások, gazdaságosság, eredményesség — megannyi címszó —melyekről gazdasági szak!apókban.is oldalakat írnak. S nemcsak hogy cím, ele kulcsszavak is, hiszen a sokat emlegetett innovációs folyamatot még gyorsabbá kell tenni, Hogyan áll mindez a Nagykőrösi Konzervgyárban? Ennek néztünk utána, dr. Ábrahám Tibor főmérők segítségével. Állag szerint — Bár olvasóink előtt úgy hisszük, ismertek, mégis, kezdjük a gazdasági alapokkal. .. — A gyár a III. ötéves tervben végrehajtott rekonstrukció után évi 110 ezer tonnányi, kétmilliárd forintos termelési értéket képviselő árút ad a népgazdaságnak. A termékek 10—14 százaléka tőkés exportra, 60—65 százaléka a szocialista országokba, a maradék pedig a belföldi felhasználókhoz kerül. Ezen adatok szerint, is,- a konzervipari átlagot testesítjük meg, s nyereségünk is ennek megfelelő, nagyjából tíz százalékosnak vehető. — E keretek között érvényesek a műszaki fejlesztési tervek. — Pontosan! A gazdaságos- sági háttér dönt egy-egy termék- vagy termékcsalád megjelentetéséről, vagy akár olyan kérdésben is, mibe, hogyan csomagoljuk az áruinkát — vagyis terveink terme- léscentrikusak. Termelékenyen — Hogyan kapcsolódnak ehhez az újítók? — Először is, a fejlesztéseknek hivatalos útja is van, vagyis külön osztályunk működik, profikkal. Másrészt, lehetővé tesszük az önálló munkát is, aminek számos oka van. Egyrészt, nagyobb a kötődés így a vállalathoz, s így bizonyos személyekben felhalmozott óriási termelési tapasztalatot itt — például megvalósuló újításokban — láthatunk viszont. — A megoldási módokat is meg kell keresni, ami újabb ösztönző erő. Bizonyos kény- szerűség is létezik, hiszen sokszor egy-egy gépre, berendezésre van szükségünk, s ezt be se tudjuk szerezni — bármely cégnek kicsi falat lenne. Á belföldiek exportorientáltak, a szocialista importból jelentős időbeni eltolódással biztosítható, a tőkés beszerzés intézése meg roppant bürokratikus. így1 érthető, ha saját szakembereink .munkáját megbecsüljük. — Mi az utóbbi időszak legjelentősebb eredménye? — Több ilyen . is akad, ve- evük sorra! Kissé messziről indulva, a twist-off tetőgyártó gépsorunkkal kezdve, ugyanis ez a berendezés évi 100 millió darab lapkát gyárt, de csak meghatározott nagyságú üvegek lezárásához használható. A nagyobb — 2,5 és 5 kilogrammos töltőtömegű üvegeinkhez igazán alkalmas fedlap. ami ráadásul korszerű is lenne, nem volt. íev a’akult ki az ALFA—PANK elnevezésű szolgálati szabadalom, amiben Antal László, Farkas Béla. Pattonytyús Lö- ránd, és Nagy Kiss Ferenc dolgoztak össze. — A feltalálók monogramjából állt össze a lapka neve, aminek je’lemzője, hogy igen termelékenyen gyártható, korszerű, s roppant egyszerűen kezelhető is. Aztán a csomagoló gépcsalád az, ami említést érdemel. Kifejlesztésének a megindítása Muhi Jenó nevéhez fűződik. Miután más vállalathoz került, Szatmári Gyulával közösen fejlesztettük tovább, s ma már a palettázó, a depalettázó, a zsugorfóliás csomagológépek tartoznak ide. Némelyiknek több változata is kialakult. Exportkiszállitásaink biztonságát növeli az a konténer- kiácsolási eljárás, aminek megszületése Horváth Gábor és Béltekí Lajos nevéhez fűződik. S a már említett j^LFA —PANK lapkához zárógép is kell, aminek elasztikus fejét Keskeny György, Bencsik Géza és Szentpéteri György fejlesztette ki. A mozi, Heltai Jenő szóújí- tása, városunkban éppen hetvenöt esztendős. Az angolok fogadásból, véletlenségből létrejött találmánya — ugyanis az első film annak eldöntésére, s seregnyi kamera egymás utáni elkattintásávai született, vajon van-e olyan pillanat, mikor az ügető ló mind a négy lába a levegőben van — 1909. november 24-én indujt .hódító útjára Nagykőrösön, a rézműves iparoscsalád, Pappék jóvoltából. Aktív A családfő — aki más vonatkozásban is élen járt a találmányok elterjesztésében, lévén az első velocipédista majd kerákpárjavító, s -építő üzem tulajdonosa — Pesten látta meg a kor technikai csodáját, s elhatározta, városába is elhozza a kultúrát. Az elhatározását tett követte, s egyszer csak villanyfényárban úszott az akkori baromfipiac, a mai Széchenyi tér környéke. De adjuk át a szót Pa.pp Imrének, aki ekkor már nyolcéves volt, s máris aktív részese az eseményeknek. Hogyan fogadta a város közönsége az új szórakozási formát? — Meglehetős érdeklődéssel!. A vetítés előtti napokban, hetekben a mozigépet kiállítottuk aiz ablakba, s az emberek eljöttek megnézni a rejtélyes szerkezetet. Külön varázsa volt a villanyáramnak is, hiszen akkor még nem volt meg a későbbi telep, a gépek működtetéséhez szükséges villamosságot egy benzinmotoros, addig cséplőgéphez használt áramfejlesz— Feltétlenül említésre méltó az is — kapcsolódik a beszélgetésbe Pijakovicsné Kovács Erzsébet iparjogvédelmi előadó — hogy kisebb-na- gyobb újítások ezeken kívül is rendszeresen akadnak. , MSekéz emberek — Évente háromszázat bírálunk el átlagban. S hogy ezek kedvezően alakulnak, arra talán a legjobb példa éppen az, hogy nálunk az újítókat senki sem „nehéz emberként” veszi számításba. Peres ügyünk sincs. B. O. tő szolgáltatta — volna ... Ugyanis, ha rákapcsoltuk a világítást meg a gépet is, ahhoz, már kevés volt, s a Világmozgó feliratunk — így hívtuk a létesítményt —, elhalványodott. — Ennek oka az volt, hogy a francia Pathé gyártmányú vetítőgép szénszálas izzólámpája a megszokottnál jóval erősebb áramot vett fel. Mire apám úgy határozott, hogy kicserélteti a dinamót, s a Magyar Állami Gépgyártótól szerzett be egy gépet, ez is benzines volt. Akkora lendkerékkel. hogy mi gyerekek alig-alig tudtuk megforgatni, s a hűtővize meg elég volt a mosakodásra. — Én voltam a gépésze sokáig, vigyáztam a gépre, vízre, olajra. Persze, némafilmeket játszottunk, de bizony nagyon nehezen ment, főként a gyerekeket érdekelték a filmek. Aztán, hogy jött , a világháború, apám elment katonának, mi, gyerekek vettük át teljesen az - üzemet. Mehszen — Tizenhármán voltunk testvérek, jutott feladat mindenkinek. Én a gépészség mellett éjszaka még hordtam s ragasztottam a plakátokat, s vittem a filmet ki a vasútra. Egyszer, negyedikes gimnazista koromban, elaludtam a Mentovich tanár úr óráján — de nem rótt meg érte ... — Sok mindenbe belevágtunk! Amikor 1916-ban meghalt Ferenc József, megtudtuk, hogy a temetéséről film készül. A bátyám Pestre utazott, éjfélig várt a kópiára a laboratóriumban, kifizette az A véletlen úgy hozta, anya és leánya egyazon napon kapták a kitüntetést. Délután örült hát a család odahaza. A maga nemében mindkettő nagyon szép elismerés, büszke a kisdobos, kinek példás szorgalmát kiváló címmel jutalmazták az ünnepen. De ugyanígy érezhet • a KISZ- tag is — az édesanya, aki. a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta november 7-e alkalmából. Csakhogy ez utóbbit komoly s fáradságos mozgalmi munkává! lehet kiérdemelni. Némely esetben hosszú évekig érlelődik rá az alkalom. Hazavágyott Nagy Dénesné számára emlékezetes marad ez a nap Az első magasabb szintről jött elismerést kapta most. Igaz. fiatal még, először nem képzeltem volna, hogy nagyobbacska gyerekei vannak. Közel az idő, hogy a harmadik várva várt jövevénnyel bővül a családi kör. Sok lemondással teli év telt el, mire végre magukénak tudhatták a Vági István lakótelep szépen berendezett otthonát. Sőt,' volt idő, amikor a lelki békét a szű- kebb szülőföld hiánya is háborgatta. A szolnoki fiatal- asszonynak, s idevalósi férjéneik dönteniei kellett, hol lesz jobb az életük. — Még kollégista koromban — a Toldiban tanultam — ismerkedtünk össze, aztán rövidesen véget is értek a tanulmányok, összeházasodtunk. Nagyon szép ifjúgárda-eskü- vö volt a miénk. Egy ideig Szolnokon laktunk, de -férjem minduntalan hazavágyott. Meglett a kívánsága, de engem sem kellett nagyon unszolni. Megszerettem e csendes, kellemes várost, szép emlékek kötöttek ide. — Három év óta mindketten egy helyen, a Trak is szövetkezetben dolgozunk. Azóta jólesik abban a tudatban élnünk, hogy nem volt elhibázott lépés visszajönni, másutt talán hosszú évek múlva kaptuk volna meg azt a sok erkölcsi elismerést, és anyagi támogatást, amiben itt részünk lett. A munkahely segített lakáshoz, jutalomutakra küldött, és megadta a lehetőséget, hogy tanulhassak. A villamosezer koronát — hallatlan nagy pénz volt ám ez! —, s az országban elsőként játszottuk! Csak az elsőségért! A kiadást még a bruttó bevétel sem fedezte ... így jártunk akkor is, amikor az Arany János- szobor leleplezését filmezték, s a mindössze húszméternyi filmért fizettünk nagy pénzt.. — A némafilmek más mozizást kívánhattak... — Ó, hát persze! A filmek mellé cigányprímások zenéltek — nem voltak megbízhatóak, ha esküvő jött, oda mentek inkább. Nem állandó volt tehát a cigányunk, hanem az, akit éppen megfogadtunk arra az estére. Sokszor zenekart hozattunk Pestről, telt házhoz — például A rezervis- ta álrhához. Ezt több mint ezerszer játszották, óriási siker volt... — Később egy Hubfeld márkájú német villanyzongorát vett apám — öt évi részletre, havi száz koronáért —, de a háborúban elromlott, s nem tudták javítani. Azuán lett zongorista meg két hegedűs — a billentyűknél Ábrahám tanár úr ült, néha-néha elbóbiskolt, de akkor is játszott — ebből neveltette orvosnak fiait. Az egyik hegedűst meg Schwarcnak hívták, jóravaló tanár volt ő is. Fixre — S az akkori filmek? — Játszottuk a dán Psilam- derrel a Nőik bálványát, 1916- ban a magyar Tanítónőt, Mia May főszereplésével a nyolcrészes Cesarinát, aztán, már később, Ramon Navarróval a Ben Hurt. Ez akkora világsláger volt, hogy újra- pesti, ipari szakközépiskola 3. évfolyamát kezdtem levelezőn. A hasonló helyzetűek kedvéért hadd említsem meg Rácz Zoltán nevét, aki hivatalból és legalább annyira emberségből mindig szívén viselte a fiatalok ügyét. Mozgalmas Idáig jutva a beszélgetésben eszembe ötlik, hogy a munkahely, s az egyszerű munkás házaspár viszonya nem lehet egyoldalú, mint az első pillantásra tűnik. Mert ki vitatná, ahhoz jócskán kell tenni az asztalra, hogy valakik ilyen előnyökkel eldicsekedhessenek. — Semmi okom, hogy valamennyire is szépítgessem a dolgokat, jóllehet most azt várta, hogy betanított szerelőként valamiféle komoly társadalmi funkciókat töltök be . az üzemben. A család éppen elég munkát ad amúgy js, de nem is várja el senki, „sima” KISZ-tagként is lehet, kell a közösségért éppen eleget dolgozni. — A közösségi munkát mindig így értelmeztem. Ügy érzem, ez a kitüntetés az utóbbi három évet értékeli igazán. Mit mondjak, valóban mozgalmas, fáradságos, volt ez az időszak, a maga sokszínű rendezvényeivel, hogy csak a FIN-programokat említsem. Városunk felszabadulásának 40., valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére több nagykőrösi részesült sportkitüntetésben és jutalmazásban. Bod- roghalmi János és Sziládi Frigyes Budapeáten, a megyei TSH-nál kapott jutalmat, Dezső László a körzeti pedagógus törzsgárdaünnepságen kiváló munkáért sportkitüntetésben részesült. A városi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályán Horváth József a megyei TSH elismerő plakettjét Decsi András a megyei TSH elismerő oklevelét kapta; Tömösközi Sándor, Kovács László, Pécsi Zoltán és -Súlyok Zoltán pedig a helyi sportélet már a filmhez szokott zenekart hivattunk le — előtte reklámoztuk a filmet, csak annyit írva a házfalaikra, az autókra, az úttestre: Ben Húr. Mellé még harminc filmet adott el a filmvállalat, s ezt is a bevétel ötven százalékáért. — Én fix összeget alkudtam ki, úgy gondoltam, mi járunk jobban. Aztán, mikor kifizettük mind a harmincegy film után a díjakat, akkor jöttem rá, ráfizetés ez, így is, úgy is. Fejleszteni is kellett, a régi vetítőgépnek eltört a máltai keresztje — ez a filmtovábbító szerkezet —, így a régi, sárgaréz, ezért gyorsan kopó fogaskerekű gép helyett egy német gyártmányú Erlemamn zajtalan, ferde fogazású fogaskerekűt szereztünk be. Még ez is szénrudas, ívlámpás volt... Üzlet? — Anyagilag, hogy nézett ki: üzlet volt-e a mozi? — Ügy 1928-ban nagy moziszerencsétlenség történt, rendelet jött, korszerűsíteni kell a helyiségeket, műszaki eszközöket. Kilencvenezer pengő hitelt vettünk fel — húsz százalék kamatra —, öt évig, havi kétszer 500—500 pengős részletben, csak a * kamatot törlesztettük, s 220 ezret fizettünk vissza —1 ami éppen 220 vagon búza ára volt akkor. — De hogyan! Nem vettünk semmit, s emlékszem, bár dolgoztam szorgalmasan, nem volt ingem ... Szilveszterkor, mint annyi más fiatal, én is táncolni mentem .volna, most is szeretek, hát még akkor! — aztán délután még nyitva volt egy üzlet, két pengőért vettem egy fehér inget magamnak, hogy el tudjak menni... Hát, ennyire volt üzlet... (Folytatjuk) (ballal) Magamban azért a sok éves KISZ munkának tulajdonítom ezt az elismerést. — Férje KISZ-vezetöségi tag, szinte minden megmozdulásnak részesei, hogyan, tudják mindezt összeegyeztetni az otthon-mi? — Könnyen megy az, csak akarni kell, az soha nem lehet magyarázat, ha valaki a családra, a gyerekekre hivatkozik, amikor rendszeresen elmarad valahonnan, hiszen a közösség éppenhogy segít összhangot teremteni, prog- ramjaiöan figyelembe veszi a . körülményeket. Manapság a zártkert, a gmk, s egyéb mellékes hajtja a fiatalokat Üjabb indok lehet a mozgalom elhanyagolására, de saját helyzetünkből tudjuk, ez is gyenge mentség. Korán kezdve Igaz a változó, vagy mondjuk így nehezebb körülmények sokszoros súllyal nehezednek fnindenkire, meghatározó lehet a fiatalok viselkedésében, de ez nem szükségszerűen okozza a mozgalmi munkától való eltávolodást. A módszereknek, programoknak is kell tudniuk igazodni a változásokhoz, de mindennél fontosabb, hogy az érzelmi kötődés meglegyen, ezt kialakítani igen korán elkezdve nagy felelősséggel lehet. Miklay Jenő támogatásáért jutalomban részesült. Országos versenyt nyertek Békéscsabán országos minősítő atlétikai versenyt rendeztek. Az összkorcsoportos — ritkán van ilyen — viadalon közel ezren indultak és mindenütt alaposan meg kellett küzdeni a jobb helyezésekért. Felnőtt férfiak, gerelyhajításban: 1. Palotai László 68,64; .2. Szűcs Ambrus 63,40 méter. Serdülő B-korcsoportos léá- nyok, 1970-es születésűek, 4- próba, C-variáció: 4. Kecskés Ildikó 1796 pont (ifjúsági bronzjelvényes szint). 1971-es évjárat, 4-próba, C-variáció: 3. Baranyai Ágnes 1632 (bronzszint). 4. Soós Annamária 1609 (bronz), 5. Pörge Rita 1555 (brónzsZint). Utóbbi három évvel fiatalabb a többinél. Gyermek leányok (I972-es— 74-esek). Kislabdadobás (40 induló): 1. Pörge Rita 44 m, a legfiatalabb évjáratból és országos versenyt nyert! Gödöllőn rendezték az egyesületbe is igazolt középiskolás atléták megyei futó csapat- bajnokságát. öt intézmény tanulni között városunkat tíz gimnazista leány képviselte. I. koesoport, 100 méteres síkfutás: 3. Czagány Erika 13,9 mp. 409 m: 1. Varga Györgyi 65,9 mp (bronzszint). 800 m: 4. Gazdik Mónika 3:34,1 perc (brónzszint). 4X100 m-es váltó: 2. Nk. Gimnázium (Zsuffa Dóra, Biczó Erika, Czagány, Weisz Ildikó) 53,9 mp. 4X400 m: 3. Nk. Gimnázium (Varga, Barta Ágnes, Bozlék, Gazdik) 4:33,2 perc. II. korcsoport, 100 m: 1. Zsuffa 13,2 mp. 200 m: 2. Weisz 28,6 mp. 400 m: 2. Bozlék Zsuzsa 68,3 mp. A 7—5—3-p2—1-es pontozással, 51 összponttal a Nk. Gimnázium a csapatversenyben .a harmadik’helyen végzett. A körzeti úttörő III. korcsoportos négypróba viadal őszi fordulója, fiú csapatversenyben: 1. Nk. Kossuth isk. 779; 2. Nk. Arany isk. 709; 3. Nyársapáti isik. 661; 4. Kocséri isk. 658; 5. Nk. Rákóczi isk. 657; 6. Nk. Petőfi isk. 594 ponttal. Egyéni összetettben (36 induló közül); 1. Várkonyi Tibor (Kocséri isk.) 186; 2—3. Ugi-Rácz Tibor (Kossuth) és Kesztyűs György (A.) 168—168 pont. Leány csapatban: 1. Nk. Kossuth isk. 982; 2. Kocséri isik. 807; 3. Nk. Arany 697; 4. Nk. Petőfi 694; 5. Nk. Rákóczi 656; 6. Nyársapát 637 pont. Egyéni összetett (36): 1. Pörge Rita 230; 2. Gál Henriett 208; 3. Nagy Anikó 185 pont (mindhárom kossuthos). ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap) Csak beállítva já A Mészáros János Termelőszövetkezetben is oda kell figyelni, hogy a kombájnadapter milyen magasságban vágja le betakarításkor a szárat. Ezt ellenőrzi Bognár István és Balogh Sándor a szövetkezet két dolgozója egy E—516 Fortschritt típusú gépen Varga Irén felvétele Kitüntetések a sportban Wlozijubileum (1.) Némafilm, Világmozgó, elsőség