Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-14 / 267. szám
2. A PEST MEGYEI KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TANÁCS TÁJÉKOZTATÓJA Egy ismerős új arca ŰnNFOBM-HÍBEK Sokan az Útközben című műsorral azonosítják. Pontosan nem tudják, hová is tegyék a nevét, melyet a rádióban naponta többször hallanak, a sajtóban — többek között a Pest megyei Hírlapban, lapunkban is — gyakran olvasnak. Az ŰTINFORM- ról van szó, ahol a közlekedési tárca átszervezésével egyidőben változások történtek. Az intézmény, mely korábban a budapesti közúti igazgatóság egyik osztálya volt, májustól kibővített létszámmal és feladatokkal kezdte el önálló életét Baksai Ervinnel, a szervezet igazgatójával beszélgettünk információs feladataikról. — Az ŰTINFORM a Közlekedési Minisztérium közúti főosztályának irányításával működő szervezet. 1974-ben hozták létre azzal a kettős céllal, hogy egyrészt a harmincezer kilométeres úthálózat adatait rendezze, naponkénti tájékoztatással lássa el az ágazati vezetést az úthálózaton folyó munkáról, nem várt helyzetekről, másrészt azért, hogy az egyre nagyobb számban jelentkező autós érdekőlést is kielégítse. • A köztudatban ez az intézmény eddig egy információs szolgálat volt. Az átszervezés után milyen új feladatokat lát el7 — Az eddigi egy osztályt most három váltotta fel. A fejlesztési osztály útfenntartási, gépészeti feladatokkal foglalkozik, a módszertani osztály pedig gazdálkodási, ezen belül a szakágazati komplex tervezés módszertani kérdéseinek előkészítésén dolgozik. 9 Ez túl bonyolultan hangzik. Azt jelenti netán, hogy az ŰTINFORM az átszervezés után inkább műszaki vonalat képvisel? — Eddig is ellátott műszaki feladatokat, hiszen munkatársai mérnökök voltak már azelőtt is, és ez ma sincs másképp. Az információs osztályon dolgozók többségükben ma is műszakiak, akiknek a mérnöki feladatok mellett az ügyeletben, a rádiós munkában is részt kell venniük. # Egy átszervezés — mondjuk ki — általában személyi változtatásokkal is együtt jár. Ez önöknél is így történt? — Olyannyira, hogy szinte napok alatt cserélődött ki a régi információs stáb egy újjal. Ez persze nehézségeket okozott a szervezettnek éppúgy, mint azoknak, akik átvették a stafétabotot. 9 Az önökhöz befutott információk többsége — jellegénél fogva — csak azonnali közlés esetén hasznos, és csak akkor, ha lehetőleg sokan szereznek tudomást róluk. Milyen a kapcsolatuk most a Magyar Rádióval? — A Magyar Rádió az ŰTIN- FÖRM megalakulása óta jó partner. Jelenleg napi kilenc alkalommal hallják híreinket az ország útjain utazók. S úgy gondoljuk, ha előre tudják, hol számíthatnak terelésre, torlódásra, talán kevésbé idegesek, kevésbé szidják az utak építőit, és biztonságosabban, gyorsabban célhoz érnek. 9 Az információ áramlásához természetesen megfelelő háttérre is szükség van. A nyilvános postai szolgáltatásokon túl — telefonok, telexek — milyen belső hírközlési rendszerrel szerelték fel a közúti szolgálatot? — URH-összeköttetéselnknek elsősorban belső, üzemi célja van. A megyei közúti igazgatóságok URH-rendszerein át irányítják többek között a hóeltakarító gépek munkáját télen. Azonnali kapcsolatot teremthetnek egymással az üzemmérnökségek, s természetesen az utakon mozgó járművek vezetőivel is beszélhetnek. © Az információs lánc alapja tehát az URH-hálózat. Milyen korszerűsítést terveznek a jövőben? — A belső információk tárolására, a közönség tájékoztatásának a bővítésére mikrofilmes rendszert vezetünk be. A témánként rendszerezett filmlapokon hozzávetőlegesen 250 normál oldalnyi hír található. Minden, a közúti közlekedést érintő kérdésben naprakészek akarunk lenni.. , 9 A népgazdaság számára sem jelentéktelen bevételi forrás a nehézgépjármű-forgalom útvonalengedélyeiből befolyó összeg. A nemzetközi teherforgalomban hazánk fontos - tranzitszerepet tölt be, nem mellékesek tehát az ezért devizában befolyó dijak sem. Ezt a feladatot továbbra is ellátja az ŰTINFORM? — Igen, egy külön csoport kizárólag ezzel foglalkozik az információs osztályon belül. Munkaidőn túl az ügyeletet ellátó feladata kiadni az útvonalengedélyeket. Komoly, felelősségteljes munka egy-egy útvonal kijelölése, hiszen elegendő egyetlen híd teherbírását elnézni a sok száz közül, máris százezrekben mérhető kár keletkezhet. A régi alapokra építkezve egy új, s ha lehet, még jobb információs szolgálat megteremtésén dolgoznak, tehát az ŰTINFORM új munkatársai. Eredményeiket majd az egész ország autós társadalma bírálja el. Gyalogátkelőhelyekről nem gyalogos szemmel DÖNTENI EGYMÁS SZEMÉBE NÉZVE Az utóbbi időben egyre több olyan lakossági kéréssel kell az illetékeseknek foglalkozniuk melyekben gyalogátkelőhelyek — zebrák — létesítését kérik a forgalomszervezőktől. Ezektől a burkolatra festett csűröktől várják a közúton való átkelés nagyobb biztonságát. Kellő távolságból felismerni Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy ez a biztonság a közlekedésben részt vevők partneri kapcsolatától, egymás lehetőségeinek nagyobb mértékű figyelem- bevételétől függ. A gyalogosoknak ahhoz, hogy nyugodtan felmérhessék a veszélyt, körültekinthessenek, nem a lábuk alá kell figyelniük, és ez burkolt gyalogjárdát igényel. A járművezetőnek kellő távolságból fel kell ismernie az átmenni szándékozót, és ezért nem lehet a gyalogátkelő szoros környezetében buszmegálló, hirdetőoszlop, várakozóhelység, fa, bokor. Ezt szolgálja a jelzőtáblákkal való jelölés melyek kihelyezése szintén körültekintő, gondos munkát igényel a szakemberektől. Mindezeket a körülményeket éjjel-nappal biztosítani kell, és ez az úgynevezett kiegészítő megvilágít, tás — sárga fényű nátriumlzzós — megépítését igényli, valamint fényvisszaverő fóliás kivitelű táblák elhelyezését teszi szükségessé. A ffegyelmezeStcEcsS védi meg A nátriumon megvilágítás olyan lehetőséget teremt, hogy a két fél akár egymás szemébe nézve ismerheti meg a másik szándékát. A megvilágítás szükségességét támasztja alá az a statisztikai adat, mely szerint a kijelölt gyalogátkelőhelyeken történt balesetek és halálos balesetek száma az utolsó három évben egyaránt a felére csökkent. Kedvezőtlen hatású, ha a sűrűin elhelyezett gyalogátkelők miatt a járművezetők állandó lassítógyorsító kapcsolásokkal kell hogy végighaladjanak a településeken. Ezek a körülmények is csak a fegyelmezett és körültekintő gyalogosok biztonságát Szolgálják, nem a hirtelen lelépő vagy a közeledő járművek sebességét figyelembe nem vevő partnerét Mindezek a szempontok összehangolása több szakember, több hatóság együttműködését, egy nyelven beszélését követeli meg. Felfesteni is csak felelősen El kell ítélni a felelőtlenül zebrát festő közösségeket mert munkájuknak megtévesztő következménye lehet mind a gyalogos, mind a járművezető számára, aki esetleg hirtelen fékezésével balesetsorozatot indíthat él. A rosszul elhelyezett kijelölt gyalogos-átkelőhely többet árt mint használ, mert a gyalogosokban hamis biztonságérzetet kelt Az előbbiekben vázolt körülmények indokolják, hogy az érintettek elfogadják a hatóságok döntését, niszen alapos mérlegelések alapján döntenek a zebra létesítéséről vagy egyéb, a gyalogosok biztonságát szolgáló, forgalomszer- vezási megoldásokról. ★ Pilisen a 4-es út és a Rákóczii üt kereszteződésében a zebrán közlekedési úttörők segítik az átkelést Ottjártunkkor Csetneki Edit és Rafael Ibolya irányította a forgalmat ök mindketten a nyolcadik A tanulói, az 1. számú Általános Iskolában. Huszák János megyei tanács közlekedési oszt Nappal csoportosan biztonságos, éjszaka azonban nagyobb a veszély Márkamánia, lóerőméSoss, sebességmámor HÁNYADÁN ÁLLUNK MAGUNKKAL? — Mesebeszéd — állítja Bilkei Pál közlekedéspszichológus — mesebeszéd, hogy fölgyülemlett lelki, idegi feszültségeinket csak úgy kivezethetjük magunkból. De szép is lenne! A valóság: családi vagy munkahelyi koccanásaink utórezgései ideig-óráig még a volán mellett is hatnak. Ilyenkor a szokásosnál többet kockáztatunk, egyfajta mozgásvihart viszünk át a kocsira. Általában csak akkor szabadna autóba ülni, ha kellőképpen összeszedettek vagyunk. Erre nincs mindig lehetőség, ezért igen fontos, ha tudjuk, éppen hányadán állunk magunkkal. (Egyszerű recept az ön- ellenőrzésre: piros lámpához érve, a szusszanásnyi várakozásban, anélkül, hogy a visszapillantó tükörbe néznénk, mondjuk meg: milyen típusú vagy színű kocsi áll mögöttünk. Ha ezt egymás után többször is elhibázzuk, tekintsük intő jelnek, szétszórt a figyelmünk, messze vagyunk a csúcsformától.) Akadnak persze, akikre alaposabb önvizsgálat is ráférne. Akadnak? A szakember szerint agresszív hajlama miatt nálunk minden ötödik úrvezető alkalmatlan arra, hogy részt vegyen a forgalomban. Véleményét a hivatásosok körében végzett tesztpróbákra alapozza, és úgy fest, mindennapos úti élményeink őt igazolják. Bizony elkelne valamilyen vizsgálati lehetőség a leendő autóvezetők szociáLis viselkedésének megméretésére. Akár még önkéntes alapon is. Igény bizonnyal volna rá, hiszen leginkább önmagára kíváncsi az ember. Külföldön alkalmazott, követendő közvetett módszer: az autós hibapontokat gyűjt a forgalomban. A nyilvántartást számítógépes adatbankra bízták, mely jelzi, ha egy kritikus értékre rúg a pontok száma. A delikvenst ekkor továbbképzésre kötelezik. Ha ezek után a hibák újra veszélyes mértékben fölhalmozódnak, megeshet, hogy az illető jogosítványa bánja. A legtöbb pontot érő manőverek a gyorshajtás, a szabálytalan előzés és az elsőbbség meg nem adása. A késztetés? Márkamánia, lóerőmítosz, sebességmámor. Rosszul teszi, aki csak legyint erre. Tapasztalták: 150—200 kilométer óránkénti sebességnél a kísérleti fehér egerekben is megnövekedett az adrenalin szintje. Mondják, egyszer- kétszer mindenkit megigéz a száguldás. Szerencsés, aki néhány utcai próba után józanul sutba dobja Forma I-es álmait Tanulságosak az úgynevezett baleseti görbék. Az első emelkedő szakasz, a kisebb koccanások a jogosítvánnyal töltött mézeshetekre esnek. Utána az egyénre jellemző egyenletes szint mutatkozik, majd húsz-harminc ezer kilométer megtételét követően — másfél-két év múlva — csaknem mindenkinél megnő a balesetek száma. Már mindent tudok — gondoljuk, és kockáztatni kezdünk. Belemegyünk olyan helyzetekbe, melyeket mi magunk vagy a kocsink nem győz képességekkel. A hölgyek mindenesetre ebben is megfontoltabbak, óvatossabbak. Általában elmondható: viselkedésük a volán mellett sokkal közösségibb, mint a férfi kollégáké. Ügy tetszik, a teremtés koronája a forgalom koronája címet is megpályázza. Erre hajlamain túl a lehetősége is több, hiszen a nagyobb, nehezebb kocsik férfifizikumot kívánnak. Márpedig nagy járműhöz nagy mellény dukál, az országúti súlyfölösleg — teherautó, kamion, autóbusz — egyúttal az öntudatot is fölgerjeszti. Nem véletlen, legalábbis így mondja a pszichológus, hogy a termetes kocsikon jóval több kalapos vezetőt találni. Furcsa jelkép ez, állítólag azt jelenti, hogy viselője nem vállal partneri viszonyt, nincs otthon a forgalomban. Tehát le a kalappal! Főként azok előtt, akik kellő önkritikával ülnek a volánhoz.' Sajnos nem tartozik közéjük az úgynevezett vasárnapi vezetők többsége, ök rutinhiányukról nem hajlandók tudni, pedig a forgalom ritmusát, a sebességváltás dallamát kellő gyakorlat híján kevésbé érzik. Általában igaz: az egyenletes ütemben haladó járműoszlopban biztonságos a közlekedés. A túl gyors, de a túl lassú kocsi is meggátolja az összhangot, s megszaporodnak az előzések. Aki egyszerre ügyes és kellően közösségi alkatú, az alkalmas leginkább a vezetésre. A szakember úgy tartja, ötvenöt év fölött kétszer is megfontolandó, hogy valaki ringbe szálljon a jogosítványért. Nem árt tudni: az agresszív típus agresszívabb, a szorongó szorongóbb lesz a volánnál. Érdekes a balesetek utáni viselkedésünk. Amerikai tapasztalat: a korábbi súlyos balesetek részeseinek öt-tíz százaiéira kihagy a vezetéssel. A többiek? Sokkal nagyobb szorongással vezetnek, mint annak előtte. Tán ez is az oka, hogy nemegyszer újra hasonló balesetet szenvednek. A másokkal megesett baj is sokkol. Egy-egy-keményebb karambolt követően, utána két-három kilométerrel, sokszor kisebb koccanások egész sorozatát tapasztalni. Ami a közlekedési morálunkat illeti, Bilkei Pál bizakodó. Kedvező jel, hogy hiába nőtt meg útjainkon a gépkocsik és a megtett kilométerek száma, a balesetek nem ezzel arányosan szaporodtak. A legnagyobb gondot továbbra is az ittas vezetésben látja. Sajnos, Igencsak föllazult a gyalogosok fegyelme. Valamiféle angyalt képzelnek a zebra fölé, kiterjesztett védőszárnnyal. Fékidő, féktáv, ki figyel oda? Egyre gyakoribb kép: valaki belép a pirosba, s követik mindjárt heten, nyolcán. Az idősek és a gyermekek a leginkább veszélyeztetettek. A jövő? A szakember derűlátó: a nagyon durva szabálysértések száma bizonnyal csökken, remélhetőleg általában is sokat javul a közlekedési helyzet, mire a hazai első gépkocsivezető-generáció unokái ülnek majd a volánhoz. Münz András
