Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
I IfPff«! 1954. NOVEMBER 11., VASÁRNAP Látogatóban az Ady Endre gimnáziumban Gyerekeik koptatják a padot „Itt Jártamban örömmel láttam, hogy lelkes nevelők közt, Ady Endre melleit Attila Is meleg otthonra talált, s itt Is jól megvannak egymással.” József Etelka jegyezte e sorokat a ráckevei Ady Endre Gimnázium igazgatói szobájának falán nyitott „vendégkönyvbe”. Az írók. irodalomtörténészek bejegyzései és az iskola miliője egyként arról tanúskodnak, hogy évtizedek óta ápolják a magyar kultúra szellemi hagyományait. Az előcsarnokban Németh László és Ady Endre szobra közt jönnelt-mennek naponta a diákok. Németh László szobrát a gimnázium volt tanítványai állíttat ált, akiknek többször is rendhagyó irodalom órát tartott. Osztályfőnökük, a ma már nyugdíjas Fejérdi Győző, az iskola egykori görög—latin—urosz szakos tanára a korábbi igazgatóval együtt sokat tett azért, hogy ez a bagyománytisztelő szellem meghonosodjon. Tanítványaik tiz alapítványt tettek a jótanuló diákok támogatására. Lehet-e beszédesebb példája az együvé tartozás tudatának, mint az ilyen gesztus'.’ A tanári kar nagyrészt volt adys diákból áll, de ide járt Jónéhány tanítványuk anyja-apja is. Pillantás a múltba — Az elsősök év elején örömmel fedezik fel és mutatják egymásnak a folyosói tablón: nézd, az ott az anyu! — mondja Csömöri László igazgató, miközben az Ady galérián át feikísér a tetőtér egy részéből kialakított könyvtárba. Az építkezést folytatják, két új tanteremmel bővül az iskola. A 8500 kötetes könyvtárban olyan ritkaságok is megtalálhatók, mint Plautus 1612-ben latin nyelven kiadott komédiái, A legrégebbi darabok a gödöllői gimnáziumból kerültek át. mikor ennek egy részét Rác- kevére telepítették, és ezzel megalapozták az Ady gimnáziumot — De térjünk vissza a mába! Az említett tanteremhiányon kívül milyen problémákat kell megoldaniuk? — Nálunk is gond, hogy a létszám növekedésével nincs arányban az általános iskolások gimnázium iránti érdeklődése. A gyerekek egy része második vagy harmadik helynek jelöli meg ezt az iskolatípust. Szelektálásra kevés a lehetőségünk, így bekerülnek gyenge közepesek is, akik jobb szerettek volna szakmát, tanulni, de nem vették fel őket szakközépiskolába. Egy részük egy-két évet elvégez, aztán lemorzsolódik és ismét jelentkezik szakmunkásképzőbe. A másik dolog, amit a problémák sorában megemlítenék az, hogy az utóbbi években elgondolkodtató mértékben csökken a társadalmi mobilitás, az arányokat össze sem lehet hasonlítani a tíz— húsz évvel ezelőttivel. Ami a diákokat illeti, elsősorban a tanulmányi fegyelemmel kapcsolatosak a gondjaink. A jó képességűek egy része nem adottságának megfelelően tanul, másik részük megelégszik a könnyűszerrel elérhető eredményekkel. — Milyen a továbbtanulók aránya? — Sokan mennek pedagóguspályára, a környéken mindenütt megtalálhatók tanítványaink. E tekintetben a gimnázium szerepe az egész volt járás területén meghatározó. A legjobbak egyetemre mennek, a jók főiskolára, közülük a gyengébbek a tanítóképzőkbe. A továbbtanulni szándékozók aránya magas, a korábbi évek átlagát tekintve 60 százalékuk kerül be egykét éven belül felsőoktatási intézménybe. —■ A megyében sokfele Ismerik a ráckevei röplabdáso- kat, hiszen évek óta eredményesen szerepelnek a versenyeken. Az iskolában a sportolási lehetőségek az átlagot meghaladóan jók: nemcsak tornaterem, sportpálya, hanem kondicionálóterem is van. Borkovits József testnevelő tanárt arról faggattam, hogy lehet a színvonalat évről évre megőrizni. Helyi specialitások —- Feleségemmel, aki szintén testnevelő tanár a harmincadik évünket töltjük a községben, s most már a lányunk is’ itt tanít, Így a munka hármunk között oszlik meg. Mivel több generáció került ki a kezünk alól, itt hagyománya van a sport sze- retetének. A 315 diákból 80- an járnak rönlabda edzésre, ezért van kiből összeállítani a csapatokat. Nekünk is öröm, hogy úgy a lány, mint a fiú csapat felét az iskola legjobb tanulói tesz'k ki. Az edzésekre bárki eljöhet, a hét minden napján vannak foglalkozások. A kondicionálóterem a lakosság rendelkezésére áll hétvégén este nyolcig. — A tanár erről szerényen nem szólt, de csapataik már egy vitrinre való kupát nyertek, mint azt az előcsarnokban láttam. Zenei panoráma Szovjet zongorista Vácott Az iskolával ismerkedve nemcsak kondicionálóteremre bukkantam, hanem egy valódi kis postára is. Fakultatív tárgyként választható műszaki rajz és ez a szakma, a szokásos elméleti tárgyakon kívül. A Posta volt oly nagyvonalú és mindenestől berendezte ezt a kabinetet, sőt érettségi után a növendékeket el is helyezi. Jó lehetőség ez azoknak, akik nem tanulnak tovább: szakma van a kezükben. Az egyetemre készülők természetesen inkább az elméleti tárgyakat választják. Dr. Novák Jenöné, a kémia fakultáció vezetője. Vele ültünk le a viszonylag új oktatási forma előnyeit és hátrányait mérlegelni. — Régebben is volt nálunk kémia egyetemi előkészítő, mondja. Most a faktos órákon az előkészítő anyagát vesszük át. A kérdéssel kapcsolatban azt tartom problematikusnak, hogy egyelőre minden gyereket köteleznek arra, hogy válasszon fakultációs tárgyat. így bekerül az is, akinek a többletismeretre nincs különösebb szüksége, de valahova járnia keli. Közelkép a IV. B-ról — Az iskoláról sok mindent megtudtam. Egyetlen nyitott kérdés maradt: milyenek a diákok? Kovács Ildikó tanárnőtől elkértem húsz percet, de kicsengetéskor még mindig beszélgettünk a IV. B-ben a diákokkal. Sok minden szóba került: a pályaválasztás, — hiszen 25-ből 15-en jelentkeznek főiskolára és egyetemre —, a tanárdiák viszony, ezen belül az. mi teszi vonzóvá a tanár- egyéniségeket. Beszélgettünk arról is, mit adhat ma, a megváltozott viszonyok között egy gimnázium és mennyit ér az érettségi. Rokonszenvesek voltak, és nem csak azért, mert értelmesen válaszol gat tak. A kérdések megközelítéséből derült ki, hogy nyitót' tak, problémaérzékenyek és ami ebből következik, igényesek. Már elmsnőben az járt a fejemben, hogy a mai felnőttek gyakran kongatják az ifjúság fölött a vészharangot, de ez a harangzúgás inkább csak saját fiatalságuk elmúltának szól, mert már elfelejtik. hogy ez a szó kortalanul egyet jelent azzal, hogy szépség, erő, lendület, és a mai fiatalok legjava is ezt hordozza magában, N. E. Megváltozott az eredetileg' maghirdetett filharmóniai bérleti program csütörtökön Vácott: a második koncerten az időközben Japánba szerződött Kiss Gyula helyett a szovjet Vlagyimir Ovcsinnyi- kov lépett dobogóra. Ezúttal nem beugrásról, helyettesítésről volt szó, sokkal inkább egy vérbeli virtuóz megismeréséről. Ovcsinnyikov pénteki budapesti vigadóbeli hangversenye előtt ugyanazt a programot játszotta Vácott is. Ideérkezése előtt csak a hírekből Ismertük a nevét. A hetedik Csajkovszkij-verseny díjazottja volt 1982-ben: úgy lett második, hogy az első díjat nem adták ki. A mindösz- sze huszonhat esztendős pianista négyéves korától zongorázik. Előbb édesanyja vezette lépteit, majd Naszedkin osztályán végzett Moszkvában, a Csajkovszkij Konzervatóriumban. Pályafutása során fellé' pett eddig Berlinben, 1981-ben Montrealban egy versenyen második díjat nyert, s ezt követte a moszkvai vetélkedő. Vácra kalandos utazást követően jutott el, s majdhogynem azonnal hangszeréhez ülit. Játékán nem érződött a másfélnapos repülőtéri vára' kozás géphiba miatt. Olyan aiikat, aki függetleníteni tudja magát a külső tényezőktől, úgy vonatkoztat el, hogy felülemelkedik a buktatókon. Hangszeréhez ülve elsőként is atmoszférát teremt Ovcsinnyikov. Megjelenésében van valami félszegség, de ez csak addig tart, amíg elhelyezkedik a zongoránál. Vékony, magas fiatalember, nyu. godtnaik, megfontoltnak tűnik. Aztán elhelyezi ujjait a billentyűkön és elszabadul a vL harr villámok cikáznak, feldübörög a föld mélye. Kezét látva az az érzésünk támad, hogy ujjai dupla hosszúságúak, majd két oktávot fognak át. Nincs az a technikai lehetetlenség, amit képtelen lenne megoldani. S mindezt nem automataként, nem mechanikusan teszi, hanem mögötte tudjuk a világról véleményt mondó embert. Liszt pokoli nehéznek tartott Transzcendens etűdjeit tolmácsolta műsora első felében, ezt követte szünet után a h-moll szonáta. Kottaképi- leg is lenyűgöző ennek a programnak a fejben tartása. Amit viszont állóképességben, egyáltalán megszólaltatásban megkövetel ez az összeállítás, az már az egyszeri zenehallgató számára megerőltető lehet. Lisztnek ez a két műve a képzelet határait ostromol- a; az elsőként előadott pedig már címében is jelzi azt a nem evilágit, hogyan, miként is lehet így látni, szemlélni, értelmezni környezetünk megnyilvánulásait. Amit Paganini hegedűre írt capriccóiban, azt Liszt a Transzcendens etűdökben valósította meg. Számunkra és az előadó számára nemcsak a lélegzetelállító technikai bravúrok sorozata mérvadó, hanem az a fajta zenei fogalmazásmód is, ahogy a hangok nyelvén elmeséli Mazeppa történetét, Victor Hugo látomását, a Vad hajszát. S közben az Eroicában Beethovenre utal, Lidérc- fényt idéz meg. Programoknak is nevezhetnénk ezeket, ám annál jóval többek: önállóan megálló zenei tömbök, amelyek a sorozatban egymásra is hatnak, de mindenekelőtt lelkiállapotokat fejeznek ki. Ovcsinnyikov derekasan fogalmazott a zongorán, próbálta mindazt visszaadni, amit Liszt elképzelt. Keménységében talán felül is múlta, de ráfoghatjuk ezt egyfajta iskolázottságra is. A melléütések ebben az esetben nem jöhetnek számításba: nevetségesnek tűnne, ha az elefántok vonulásakor a szúnyogcsípéseket számolnánk. Aki ezt a műsort Ilyen állóképességgel és ilyen alkotói kedvvel, vénával képes a tudott előzmények után megszólaltatni, az nemcsak zongorista, hanem különleges adottságok birtokosa. Rendelkezik mindazzal, ami a legnagyobbak közé emelheti. Kár, hogy ezúttal a a zeneiskola hangversenytermének nézőtere hézagos volt. A nevet mindenesetre meg kell jegyezni, az előadóműv< szét új csillagaként bizonyára hallunk még róla. M. Zs. Énekek éneke A Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke egy különösen jó állapotban levő, fekete tintával, pergamenre írt példányát fedezték fel egyiptomi régészek Beni-Szuef kormányzáságban, Faszl járásban. A kézirat az i. sz. V. századból származik. Lapjai tizenhárom centiméter szélesek és tizennyolc centiméter hosz- szúak. A becses kéziratot az óegyiptomi nyelvből származtatott kopt nyelven írták. Ahmed Kcdri, az egyiptomi régészeti hivatal igazgatója bejelentette, hogy a leletet Kairóba szállították, fényképfelvételeket készítenek róla, és szövegét a kopt nyelv szakértői tanulmányozzák. Nehéz, szép évek Emlékkönyv a MADISZ-ról rVokumentumkötet jelent meg a Kos- suth Kiadónál a felszabadulás utáni egységes ifjúsági szervezet történetéiről, A MAD1SZ 1944—1948 címmel. A szerkesztő bizottság — Hollós Ervin. Nonn György, Szabó Bálint, Molnár István — igényes művet adott ki a kezéből, mint ahogyan a szerzők — Ikladi Lajosné és Gál Lajos — is gondos, figyelemre méltó munkát végeztek. A korabeli illusztrációkat, képeket Vándorúé Sugár Klára állította össze. A kötet szerkesztője pedig Rákos Sándor. Valamennyien megérdemlik, hogy mindjárt a bevezetőben megemlítsük a nevüket. Nagyon, szép. tartalmas könyvet tettek le az olvasó asztalára. A felszabadulás utáni történelemnek egy darabját ismertetik elfogulatlanul, őszintén, olyan dokumentumok feltárásával és közreadásával, amelyek méltán bizonyítják, hogy milyen sorsfordító szerepe volt a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek, a MADTSZ-nak. amely a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére alakult meg. Nágv esztendőn át igyekezett a magyar if júságot egységes szervezetben összefogni, és a demokratikus feilődés útiára vinni. A kötet a MADISZ történetének keresztmetszetét adia. megmutatja alakulásának körülményeit, működésének főbb területeit. A szervezet 1944 decemberében Debrecenben alakult meg, a kommunista fiatalok hozták létre, de akcióprogramot nem készítettek. Ezt követően a szegedi kommunista fiatalok — Komócsin Zoltánnal az élen — nemcsak megalakították- a MADISZ-t. hanem december 31-án nyilvánosságra hozták elképzeléseiket. Kinyilvánították, hogy a MA- DISZ elfogadja és támogatja a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front — amely a demokratikus pártokat tömörítette — programját, s a szövetség követeléseit 12 pontba foglalták. Minden ifjú nevében követelték a választói korhatár 18 évre való leszállítását, a tanulás szabadságának biztosítását, az új néphadseregbe való toborzás megindítását, a szomszéd népek ifjúságával a barátság megteremtését. Az ifjúsági szövetség harcot ígért a tanoncok és fiatalkorú mezőgazdasági munkások életkörülményeinek gyökeres javításáért, az ifjúmunkások munkabérének rendezéséért, a 22 éven aluliak részére a 40 órás munkahét bevezetéséért. a tanulóifjúság szervezkedési szabadságáért. a demokratikus tankönyvek és új tanítási módszerek kidolgozásáért. A javaslat két követelése — a választói korhatár leszállítása és a 40 órás munkahét — az ifjúság politikát beállítottsága. illetve az ország súlyos gazdasági helyzete következtében túlzott követelésnek bizonyult. Javaslatukat maguk a szegedijeik sem tekintették véglegesnek. vitára szánták, hogv a többi ifjúsági szervezet és a város fiataljai megismerhessék a MADISZ demokratikus törekvéseit. A továbbiakban a dokumentumokból kitűnik, hogy a magyar ifjúság legforradalmibb csoportrai milyen erőteljes küzdelmet folytattak az egész ifjúság megnyeréséért a reakció elleni harcra, a háborús károk helyreállításában, az újjáépítésben, a széncsatákban, a centenáriumi év megszervezésében és más fontos akciókban való részvételben. Kemény és elszánt volt ez a küzdelem, hiszen az ifjúság — mint ahogy a nemzet is — megosztott volt. különböző pár- tokira szakadt. így érthető és egyben nagyra értékelhető az a próbálkozás, amit a MADISZ fennállásának négy esztendeje alatt véghez vitt. Mi, akik magunk is akkor voltunk fiatalok, valóiban szívesen és jó érzéssel gondolunk vissza azokra a nehéz, de szép évekre, amelyekben megfogant a demokratikus ifjúsági mozgalom. S hogyha nem is sikerült megteremteni akkor a teljes egységet, mert párt ifjúsági szervezetek alakultak, majd réteg- szervezetek, de elindult egy folyamat, amely végül is a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség megalakulásához vezetett, ahonnét már csak egy lépés volt az egységes kommunista ifjúsági szervezet megteremtése. T ehát egy nagyon szép. de nehéz korszakot foglal össze ez a könyv. A közölt dokumentumok az ifjúság szemszögéből nyújtanak bepillantást Magyarország felszabadulása és 1948 e’eie között lezajlott gazdasági, politikai és kulturális küzdelmek menetébe. A dokumentumok megértését és felhasználását jegyzetek és kommentárok segítik elő. S a korszakból való fotók, eredeti felvételek csak emelik a könyv értékét. A formás és szép kivitelű kötet méltó ehhez a mozgalomhoz. Megkönnyíti a mai fiatalok számára a felszabadulás utáni közvetlen időszak eseményeinek megértését, a magyar ifjúság induló lépéseit, azt a generációt, amelyet később a Fényes szellők nemzedékének is neveztek. s amelynek nagy szerepe volt az újkori Magyarország, a szocialista társadalom megteremtésében. Gáli Sándor Ritka kéziratok Könyvaukció Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 16-án és 17-én, immár huszadik alkalommal rendezi meg könyv- árverését, ezúttal is a Pesti Vigadó hangversenytermében. Az érdeklődők 489, magánszemélyektől és budapesti antikváriumokból összegyűjtött kötetből válogathatnak. A ritkaságok sorát kéziratok is gyarapítják: például az a levelezés, amely Jókai Mór és Feszty Árpád pereskedésének néhány dokumentumát is tartalmazza. Árverésre kerül továbbá egy-egy Gárdonyi Géza-, Jászay Mari- és Móra Fe- renc-levél is, valamint Tömörkény István néhány levele és egy tintával írt eredeti tárcája, Heti dolgok címmel. Helytörténeti, családtörténeti, botanikai, statisztikai, irodalomtörténeti műveket, az utazással, vadászattal kapcsolatos könyveket, reprezentatív díszalbumokat, emlékkönyveket; atlaszokat, térképeket, szakácskönyveket és kalendáriumokat is találhatnak a kínálatban az érdeklődők. Az árverésre kerülő mfi-i vekből november 14-ig a Pesti Vigadó díszlépcsőházában kiállítást rendeznek, amely naponta 10—18 óra között, vasárnap 10—14 óra között látogatható. Rádiófigyelő TUDÓSOK A KÖZÉLETBEN. Szándékosan vártam néhány napot, mielőtt megírtam ezt a kis jegyzetet arról a beszélgetésről, amelyet Vermes Péter folytatott Szent- ágothai Jánossal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, nemzetközi hírű anatómus, orvos-professzorral. Arra voltam kíváncsi, vajon az idő múltával is olyan elevenen maradnak-e meg bennem az elhangzottak, vagy hamarosan megfeledkezem az egészről. Csakhogy Szentágothai egyáltalán nem olyan ember, aki fölöslegesen beszélne, aki számolva kényes pozíciójával azt fontolgatná, mit illik, s mit nem gondolataiból közreadnia. A kérdésről — a tudós és a közéleti ember felelősségéről — jó néhány olyan igazsággal szolgált, amelyet sokan mások is megfontolhatnának. Lenyűgöző volt az a magabiztosság, ahogyan orvosi, kutatói munkájáról, eredményeiről szólt. S amikor azt kérdezte a riporter, vajon nem sajnálja a magas hivatal miatt megszakadt, befejezetlen kutatói működést, nem félt kimondani, hogy tanítványai, munkatársai sikereiben saját eredményeit látja megvalósulni. Persze a professzor jól tudja azt, amit számos, a tudomány, a közélet más területén dolgozó kollégája nem képes elhinni, hogy csak az hagy maga után méltó szellemi örökséget, aki átadja tapasztalatait, aki bízik beosztottjaiban, munkatársaiban, s aki — ha eljön az idő — nyugodt lélekkel, keserűség nélkül adja át a helyét a következő, s talán nem is érdemtelenebb korosztálynak. korok kézfogasa. Több műsor is érdemes lenne a méltatásra azok közül, ams lyek november hetedikén, az ünnepen hangzottak el. Ha most mégis a magyar és a szovjet nép barátságáról szó' lóról emlékezem meg, _ az', azért teszem, mert sok éve; tapasztalatom, hogy az ilyen összeállítások általában döco gősre sikerülnek. Oka lehet ennek, hogy évfordulóra, ünnepre készülni a rádióban is kampányfeladat. Azért sem könnyű, mert e témáról már annyiféle műsor szólt, hogy nehéz megtalálni az őszinte hangot, az eredetit. Tény, hogy a Földvári Géza szerkesztette és vezette műsorban minden a helyén volt, s ez azért történt így, mert a szerző maga személyesen tapasztalhatta, milyen őszinte érdeklődés, szimpátia övezi hazánkat a Szovjetunióban. Az érdekesebbnél érdekesebb történetek szereplői közül hadd emeljek ki csak kettőt. A második világháború idején még fiatal hadnagvot, aki Százhalombattánál — élete kockáztatásával kelt át a Dunán, megszervezni a Budapest felszabadítására induló seregnek a hídfőállást, s aki ma magyar államjoggal foglalkozik. A diplomatáét, aki főfoglalkozásban építi a két nép polgárai között a szellemi hidat — s egy életre beleszeretett, a magyar kiskocsmákba. Nem heroikus' történetek ezek, hiszen a barátság hétköznapjaitól. szovjet emberekről szólta'*, r’o m^^^vőzöbben minden hősi eposznál. Cs. A.
