Pest Megyei Hírlap, 1984. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1984. NOVEMBER 10., SZOMBAT A TIT megyei szervezetében Tifkóiválaszíós A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezetének elnöksége tegnap, pénteken délután a Kossuth Klubban tartotta ülését. A szervezet nyugállományba vonuló titkára, Földes István helyett ezen az elnökségi ülésen választották meg a szervezet új ^megyei titkárává Jó- iiás Zoltánt, a ráckevei városi jogú nagyközségi pártbizottság volt első titkárát. A beiktatáson részt vett Nagy Sándorné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, B:lázs Gézáné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és a TIT-központ képviseletében dr. Vasváry Artúr főtitkárhelyettes. Kommunista Part Központi Vezetősége mezőgazdasági osztályát 1947 októberétől vezette: 1948-ban a Földművelődésügyi Minisztérium államtitkára, később á miniszter első helyettese lett. Keresztes Mihály 1954-től 1957-ig a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető Igazgató- .iaként dolgozott, majd 1960-ig földművelésügyi miniszterhelyettesként tevékenykedett. 1982-ben az edelényi járási tanács elnökeként vonult nyugdíjba. Keresztes Mihály munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el. 1967-ben megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, 1960-ban és 1969-beri pedig a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az érintettek fáldomásul vették (!») Hátrálni az építkezés elől Tudjuk már, többszőr is hírül adtuk: a Pest megyei Tanács Semmelweis kórháza, közkeletűbb nevén a Rókus rekonstrukciója elhúzódott, tovább txrt a tervezettnél. Ráadásul most több ok miatt is neuralgikus pontja leit a megye egészségügyének ez a kórház. Mar egy éve át kellett volna adni használatra a Síáhly utcai új 120 ágyas pavi- l>nt. Enélkül lehetetlennek látszik a régi, Gyulai Pál utcai épületszárny felújításának megkezdése, 1 iszen nincs hová költöztetni az ottani osztályokat, részlegeket. Ez lenne egyébként a rekonstrukció IV. üteme. S tavaly úgy határozott a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, hogy legyen egy l.tödik ütem is, a kórházzal szemközti telkeken épüljön 17 munkahelyes új szakrendelő, korszerű proszektúra, ehhez azonban az érintett négy telken álló, jórészt elavult kórházi épületeket kell kiüríteni, s lebontani, legkésőbb a jövő év végéig. Ami ebből következik: a kórház ismét olyan, mint a megbolydult méhkas. Hiszen azt már megszokták a betegek, az orvosok, a nővérek, hogy miközben gyógyítanak, gyógyulnak, egy építkezés Tündén kellemetlenségével kell együttélniük. Megszokták azt is, hogy, mert a rekonstrukció szakaszos, időnként költözködni kényszerülnek, hátrálni az építkezés elől. Am a mostani gondhalmaz — úgy tűnik — nekik Is sok. Megjelent egyik laptársunk hasábjain október utolsó napján egy az itteni kedélyeket borzoló cikk is, melynek egyik alcíme így hangzott: Megszűr: az osztály? A szerző a Rókus gégészeti osztálya adjunktusának, dr. Lichtenberger Györgynek találmánvát, a Pest megyei orvos- és gyógyszerésznaook pálváza- tán első díjat kapott előtéttartállyal ellátott natent- ráras új légcsőkan ült ismerteti, sorsát firtatja, a í. -'rtpogtaTany, Takács - Lehelné, az Orvosi Műszer Szövetkezét elnöke a többi között elmondja: ...A tervek szerint a Rókus-kórház rekonstrukciója miau a fül-, orr-, gégeoszályt megszüntetik. Márpedig, ha szétesik az eszközzel foglalkozó kitűnően összeszokott team, ha Lichtenberger doktornak nem iesz módja operálni, és az új kánült, illetve annak új változatait az orvosi gyakorlatban kipróbálni és továbbfejleszteni, akkor a gyártás lehetetlenné válik ... Sejteni lehetett előre: indulatokat kavarnak a sorok. Hiszen az osztály megszűnése súlyos személyi problémákat okozna, állást kellene keresni a gyógyítóknak, s ellátást szerezni a betegeknek. Bizonyára ezt mérlegelve határozott úgy a cikk megjelenése előtt egy hónappal, október 2-án a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, hogy az orr-, fül-, gégeosztály ideiglenesen a kerepestarcsai kórházhoz kerül. Idekívánkozik: az egészségügy illetékeseitől, a megyei tanács osztályvezetőjétől, s a kórház igazgatójától az imént említett határozat megismerése után néhány nappal nyilatkozatot kértünk, ám ők a konkrét megoldások kidolgozatlanságára hivatkozva elzárkóztak ez elől» s ígérték, ha az elképzelések kiforrottabbak lesznek, maguk keresik lapunkat. Azóta eltelt egy hónap, s november l-én osztály- vezető főorvosi értekezleten ismertették ugyanők a kórházban a tanács vb határozatát, s az áttelepítés feladatait. Itt már nem volt vita, az érintettek tudomásul vették a teendőkből, s gondokból rájuk, beosztottaikra háruló részt. Ám értetlenkedtek afelett, miért is jelent meg a sajtóban, hogy a gégészet megszűnik. E hosszas bevezető után induljunk el mi is ezen a nyomon. Az alább következő három interjú alanyaitól természetesen nemcsak« iménti kérdésre kértünk, s kaptunk választ. Ürítés átadás után Dr. Mundl Béla, a kórház igazgató főorvosa ez év nyara óta tölti be tisztét. — Képések-e megoldani a költözködéssel járó gondokat, enyhíteni a személyes sérelmeket úgy, hogy közben a betegellátás ne csorbuljon? — Igen. Erre egyetlen garanciát tudok, amíg én vagyok a kórház vezetője, minden ilyen problémát megoldunk. Tény, hogy nagyon nehéz a helyzetünk, de igen előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a fővárossal, hogy enyhítsünk a nyomasztó helyiséghiányon. Ígéretet is kaptunk arra, hogy a nővérszállás lakóit elhelyezik, s talán a népes gazdasági-műszaki-igazgatási gárda egy részének is otthont adhatnak, amíg a rekonstrukció IV—V. üteme megvalósul. — Kiknek kell rövidesen költözniük s hová? — A Gyulai Pál utcai épü- Ictszámyat kell mihamarább kiürítenünk. Onnan a szülészet és nőgyógyászat 80 ágya részint az új pavilonba kerül majd, részint a már átadott Márkus Emilia utcai épületrészbe. A gyermekgyógyászat 3* ágya s még hét kap helyet az úi pavilon legfelső szintjén. Elveszünk 25 ágyat a sebészettől (102 ágyas most az osztály), s ott kan maid helyet a szemészeti, gégészeti, sebészeti szakrendelés, valamint a laboratórium egv része. A szájsebészet járóbetegeit az osztályon fogadják majd, s a jövő év márciusában a konvha helyére mehet a gyógyszertár. — fis mi lesz a gégészeti osztállyal? — Nem szűnik meg. Egy része itt marad, a gyermekosztályon nyílik gyermekgégé- szeti részleg. A felnőtt fekvőbetegek ellátását pedig átmenetileg. a IV. ütem befeie- zéséig a kerespestarcsai kórház veszi át. — Hogyan fest a rekonstrukció kórházi szemmel? — Nézze, csak a mostani költözések, az itt dolgozók egyharmadát, háromszáz embert érintenek. A betegek eddig sem érezhették meg az ellátásban, hogy mi milyen nehéz körülmények között dolgozunk. Pedig az építkezés s a mi munkánk nehezen egyeztethető össze, neurotizál- ja is az orvosokat, nővéreket. Érthető, ha sok a sérelem, emberéleteket menteni, egészséget adni csak nyugodt állapotok között lehet. Voltak, akik az érintett osztályokról jelezték, hogy el szeretnének menni. Néhány középkáderről van szó. Az embereket megnyugtattuk, s kértük ókét, ne hagyják el a kórházat, számítunk a munkájukra. Így eddig a rekonstrukció miatt nem volt kilépés, ám jó lenne biztató perspektívát látni, hogy mielőbb véget ér a fejetlenség, a bizonytalanság. — Miért bizonytalanok? — Nem készült el még a határidő után egy évvel sem az új pavilon. Végül is az, hogy át tudjuk-e adni az építőknek az újabb munkaterületet, azon múlik, hogy mi át- vehetjük-e a pavilont. Ha megkaptuk, egy hónapon belül átadjuk nekik a IV. ütem kiürített területét, de az igényeinkből nem engedhetünk. Amíg ki nem javítják a hibákat, amíg a konyhában nem iesz megfelelő gőznyomás s nem kell kerülgetni a tócsákat, addig nem vehetjük át az új pavilont. Hiszen az építők elmennek, s nekünk kell ebben az épületben dolgoznunk, gyógyítanunk sok-sok év múlva is. Első a bsteg érdeke Dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője. — Zaj, por, felfordulás ... Lehet ilyen körülmények közepette gyógyítani? — Már a kezdet kezdetén is vita volt erről. Hiszen úgy is meg lehetett volna oldani a rekonstrukciót (persze csak elvileg), hogy az egész Rókust kiürítik, s a főváros meg a megye többi kórháza vállalja a betegek ellátását. Ebben az akkor még épülő kerepestarcsai kórházra sokban számítottak. így valószínűleg gyorsabb és olcsóbb lett volna az építkezés. Ám a mérleg másik serpenyője is súlyos érvekkel volt tele. Hiszen a megye nagyon kevés kórházi ággyal rendelkezett már akkor is, s a betegek zöinéfc budapesti kórházak és intézmények fogadtákj Ezért ragaszkodtak hozzá -L egyébként ezt diktálta a kor egészségügyi irányvonala is —, hogy a megye betegeit ne küldözgessük máshová, hanem a megyében lássuk el — az integrációnak is ez az egyik célja. Utólag könnyű az ilyesmin morfondírozni, okosnak lenni, akkoriban azonban ez a döntés volt a legmegalapozottabb. Két érdek ütközött ugyanis. — Nevezetesen? — Az első a betegek érdeke. Miattuk maradt itt az ellátás. A másik: minél gyorsabban befejezni a rekonstrukciót. Ez szintén érdeke betegnek s gyógyítónak. Az ütközés következménye a kedvezőtlen tények sora., Ugyanakkor a betegellátás színvonala egy cseppet sem romolhatott. — S nem is romlott? Vasvári G. Pál (Folytatjuk.) 3 Szombathelytől Kassáig, Pozsonytól Veszprémig ő volt az egyike azoknak a bátor asszonyoknak, ieádjtoknak, akik a hadikórházakban, a front kötözőhelyein próbáltak meg minden tőlük telhetőt, hogy enyhítsenek a sebesült harcosok kínjain. A háború nyomait, emlékeit kutató utunkon hallottunk róla Hexnádon, egy nyugdíjas tsz-tagtól, aki ma is áldja a kezét. Megkerestük. Ili nővér. így hívják a kollégái, így a betegek is. Megszokta. Egy ét etet töltött kórházakban, s most. majd egy évtizednyivel azután, hogy túllépte a nyg'díjkprhatárt. még mindig vonzza .ez a megszokás. Dolgozik. Bejár a főváros Tétényi üti kórházának nő-, gyógyászati osztályára, ő intézi az adminisztrációt. ■ _ Ili nővér. Varga Józsefné hídépítő mérnök férjével, s leánya családjával — most várják az unokát — gyönyörű, budai, háromszobás lakásban él. Megállapodott., — Elégedett vagyok — mondja —, szeretek élni, és szerctetben élek. A munkámat is szeretem, s a munkám sem hagyott cserben soha. A felnőttkort már Ili nővérként kezdtem. Hogyan is volt?... TIZENNYOLC ÉVES voltam, amikor a háború az én számomra elkezdődött. Egy katonai terepjáró gázolta halálra a kiskutyámat, Pétert. Drótszőrű foxi volt. Akkor még nem tudtam, hogy az elkövetkezendő borzalmakhoz kéipest egy állat elpusztulása — semmiség. Vincés-rendi apácáknál nevelkedtem. Szombathelyen, huszonnyolc kilométerre a falunktól. Ott rendeztek be hadikórházat -1940-ben, s a felhívásra önként jelentkeztem ápolónőnek. Mindig is azt hittem, csak az egészség- ügyi pálya való nekem, vonzott a hivatás. A tanfolyam négy hónapig tartott, s közben már dolgoztam a hadikórházban. Ápoltam a betegeket, kötöztem, mosdattam őket — ez akkoriban nem volt csekélység. Egy idősebb — leányszemmel nézve, a 40 éves már annak számított — falusi férfi volt az első. Májlövést kapott. Az éjszakai ügyeletén halt meg. Sárga volt. Nagyon féltem. Azután megérlelődött bennem egy másfajta félelem is: mi lesz, ha nem tudom leplezni a saját érzelmeimet? Mert voltak érzelmeim, kinek ne lettek volna, látva a lefagyott lábú. kezű, olykor gipszkötés alatt is tetves szerencsétleneket. Ügyes lehettem, .mert hamar felfigyeltek rám az orvosok, mellettük, az operációk alatt lestem el, mi is a teendője a műtőasszisztensnek. Futószalagon amputáltak. Aki kétszer végigasszisztált egyforma műtéteket, harmadszorra már tudta, mi a dolga. S közben a falhoz dőlve, állva alhatott is keveset. Hírét vettem 1942-ben, hogy Kassán műtősnőt keresnek az 523-as hadikórházban. Addigra úgy éreztem, önállóan is megbirkózom a feladatai. Élt ott egy barátnőm, nem mentem idegen helyre. Kassán már más volt — ma így mondanák — a beteganyag. A magyarok mellett németek, románok is akadtak, s elvétve egy-egy szlovák. Rohamokban jött a munka — ahogyan egy-egy kórházvonat érkezett a frcmtéói; Kötszer még Volt elég, <je .fertőtlenítő, meg gyógyszer már kevesebb, a fájdalom- csillapítóval spórolni kellett. A - legnagyobb gondunkat az okozta, hogy a vérátömlesztéshez minden alkalommal külön kényszerültünk donorokat toborozni. S talán ennél i,s súlyosabb, hogy a fertőző betegségek elleni oltóanyag hiányzott. A nővérek közül js sokan elkapták a flekktífuszt. Szerencsém volt, megúsztam. Ahogy közeledett a front, felbomlott a rend. lgyezetünk a betegeket kiadni, s a kórház is parancsot kapott, vonuljon tovább. A nyilas hatalomátvételt megelőzően azt hittük, vége a háborúnak, amikor Beregffy vezérezredest Budapestre rendelték. Azután tudtuk meg, szó sincs még a békéről. Így 1944 őszén útra Is kelt a kórház, majd rövid idő múlva a visszahagyott tábori kórház is. Pov- rádra tartott a vöröskeresztes teherautósor. hegy vonattal vihessék tovább a felszerelést. Huszonnégy éves voltam akkor. Szappant már régen nem láttam, ünnepnek számított, ha kenőszappanhoz jutottunk. Barátnőm valahonnan megtudta, hogy egy poprádi üzletben Nivea krémet árulnak. Amíg a pályaudvaron rakodtak, mi felkerekedtünk, s a csontig hatoló hidegben jártunk üzletről üzletre. Közben elment a vonat. Összeköttetést nem találtunk, így visszatértünk Kassára. A város ekkor már a senki földje — néma volt. Ott A kép tanúsága szerint lehetséges, sőt szabályos. A Tápióvölgyc Tsz mendei lakatosüzemében PVC-lcfolyócsövekhez hegesztenck idomokat. Tulajdonképpen műanyagot olvasztanak az illesztésekhez, s ez tartja össze az itt készülő, évi 50 ezer darab részegységeit. A képen látható Kelemen Miklósné szerint biztonságosan... Trencsényi Zoltán (elvitele ért a hír: vőlegényem Szombathelyen vár. Januárban már Pozsonyban voltam, ahol vőlé- gényem egy barátjától megtudtam, hogy köziben Veszprémibe érkezett, akit szeretek. Meg J is találtam, s ott házasodtunk össze, február 6-án. Az egész Ihásszá úton nem igazoltatták : egyszer sem, tálán a' Vöröskeresztes egyenru*: k hának szólt a, tisztelet. Aim az utat mégis megjegyeztem. Kísérteties volt. A nyilasok megvadultak. Amerre mentem, a fákon, vü- i lanypóznákon akasztott emberek, s teherautókon halálra ítéltek; a nyakukban: táblám ilyen szöveggel; Katonaszökevény vagyokj .; Partizán voltam. Eldugtam a katonák elől: a- meleg ruhát. Suttogó munkaszolgálatos vol- .. tam. (A suttogó aztojelentette. szökevény, akir életét pröbá^L menteni*) •viii -ióv i. «V . .. . _ ZAVART 'BOLYONGÁS faluról falúra, s ár;o* állandó félelem; hogy visszajönnek a németek,; mint Székesfehérvárott, Férjem híradós ala- ; kulatát Beledre vezényelték, alig negyedszáz kilométernyit«; Sárvártól, s a parancsuk úgy szólt, húzódjanak a nyugati határszél félé; Számomra Szombathelyen véget ért az út, haza tortám szüléimhez. A férjem is a közelben esett hadifogságba, ahonnan 1945 nyarán már meg is jött, !’•' ' ■ A felszabadulás? Én voltaim á családi M- derítő, s egyik .-nap, amikor kimentem az ut- cára. egy orosz katonát,láttam futni, gépfegy-'. verrel a hátán. Csak annyit kérdezett, van- v nak-e itt némét katonák? Megráztam a feianv :' Azután előbújt .a család is. Fellélegeztünk:, a. ' háborúnak vége! ■■■■■« Valóban végé? Az én életemben még sokáig kísértett. Először azért, mert a sárvári cukorgyárban Volt a gettó, ahonnan sok ba- .-. rátomat, barátnőmet elhurcolták. S aki megmaradt is, gyászban volt. Mai napig levelezek egyikükkel. Ausztráliában él. s Mengele műtétje után nem lehetett gyereke. Pestre mentem ezután, az apósomhoz. A körúton nézterií május l-én. hogy áradnak az emberek a felvonulásra. Talán ekkor éreztem először igazán; vége a lidérces álomnak. Rendbe hoztuk a belőtt-lakást, majd munkát kerestem. A szerencse hozott össze egy Kassáról egy ismerős orvossal, aki azzal kezdte; az egészségügyben a helyem. Felajánlották, hogy . menjek dolgozni az Amerikai úti zsidó szere- tetkórházba. Elfogadtam, az ajánlatot, s az államosításig, az 1950-es évek elejéig itt is maradtam. A betegek? Meggyötört emberek voltak, de az orvosok, az .ápolók is megjárták a háború poklát. S ebben a kórházban tanultam meg, hogy a lelki sérülések talán nehezebben gyógyíthatók, mint a testiek. A legnagyobb elismerésből, amit gyógyító ember kaphat — o szerétéiből — itt is bőven jutott, s a Tétényi úti kórházban, mai munkahelyemen is. ELSZÁLLT NÉGY ÉVTIZED, megváltozóit- a világ. Ma a betegeknek is Jehet véleménye, az orvostól kevésbé függ a nővér, sokat fejlődött a gyógyítás tudománya, az asszisztensek békében, tanfolyamokon tanulják, hogyan segédkezzenek az operációnál. A lényeg: menteni az emberéletet, $ tisztelni a beteget —ez ma is a legfontosabb. Furcsa ellentmondásnak látszik, de mégis igaz, a háború tanított meg erre. Amikor az orvos, a nővér mindennap megvívta a csatáját, a maga harcát minden betegért. Míg élek, nem felejtem, iszonyú állapotban hoztak egyszer Kassára egy katonaszökevényt. sebesültet. Arca. szeme sérült, combjából hiányzott egy darab. Meg kell menteni minden áron! — parancsolták. S nekünk sikerült. Mikor már tudtuk, hogy megmarad. akkor derült ki; elrettentésül, ki fogják végezni... Talán mégse érnek véget a lidérces álmok azok számára, akik megérték a háborút? V. G. P. Elhunyt Keresztes Mihály Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Keresztes Mihály elvtárs, a munkásmozgalom rógi harcosa, november 7-én. hosszan tartó betegség után elhunyt. Keresztes Mihály elvtárs temetése november 14-én, szerdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravata,- Lozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Keresztes Mihály 1902-ben született Orosházán; asztalossegédként kezdte munkáséveit. A szociáldemokrata Pártnak 1921-ben lett tagja, s ez idő óta vett részt a szak- szervezeti mozgalomban. A Szociáldemokrata párt orosházi szervezetének titkáraként tevékenykedett 1927-től a felszabadulásig, ezért több esetben rendőri eljárást indítottak ellene, 29 hónapot töltött in- temálótáborban. 1945-től 1954-ig a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, illetve Dóttagla volt. A felszabadulást követően. 1945 októberétől két éven át Békés megye főispánjaként dolgozott. A Magyar Megjárták a káliojú pskiái ,. . . tf" ,/K. Naponta megvívtuk a csatát
