Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-09 / 237. szám

1984. OKTÓBER 9, KEDD Készülnek a fakanál- és a pingpongbábuk Több százan futkostak a lépcsőn Játszóház — minden korosztálynak — M'it szeretnél? Repülőt? Matasd csak a papírodat, pil­lanatok alatt készen van! — Így, ni. Kipróbáljuk, re­pül-e? Boldogan fut a kislány a fehér lapból hajtogatott repü­lő után. Rendér Nikoletta ar­ca kipirul, örül: körbeszalad­ja a termet, aztán csatlako­zik a kis csoporthoz, éppen íagyizni Indulnak. Búcsúzóul visszaint, szemének villaná­sával jelzi: jön mindjártvisz- sza, dehogy hagyja itt a ját­szóházat, ahol olyan sok min­den történik szombat délután. Csalogatás fírabacsik Mihály, a fóti művelődési ház igazgatója szerezte az örömet a kislány­nak. Ahogy leguggolt, aho­gyan a papírt hajtogatta, egy másodpercre mintha vissza­varázsolta volna saját gyer­mekkorát. Aztán mint a kámfor, eltűnik a nagyterem­ből. Felbukkan a mesemozi­ban, majd a bábkészítők kö­zött, hívogatja a tinédzsere­ket a diszkóba. — így szervez egy népmű­velő — mondja mosolyogva, miközben szeme az újonnan érkezőkön. — Érdemes körül­nézni, minden korosztály itt van. Külön szerveztünk min­denkinek programot úgy, hogy ha valamelyik nem tet­szik a gyerekeknek, máris ta­- láljanak kedvükre valót. Ne­vezhetnénk akár módszertani napnak is a mait. Legalábbis a művelődési ház újonnan jött népművelői érzékelhetik, milyen sok munkával jár egy ilyen délután. Annak örülök legjobban, hogy egyre több pedagógus segíti a munkán­kat és lassan a szülők is part­nerként jelentkeznek. Három órakor kezdődött a játszóház, 'de már fél órával előbb csapatokban jöttek a gyerekek. Alig esv óra múl­va legalább háromszázan futkosnak a lépcsőkön, nézik a mozit, rajzolgatnak, báboz- oak. A nagyterem egyik gar­atéban a kisiskolások rajzol­nak, a másikban látjuk az asztalitenisz-meccset. — Az egy héttel ezelőtti sportnapon ez a mérkőzés el­maradt — tájékoztat Sipos János, az egyes számú iskola pedagógusa, aki a művelődési ház minden rendezvényén ott van. — Nemsokára ered­ményt hirdetünk. A srácok élvezik a játékot és ez a leg­fontosabb! — Minden játszóházra el.iö­Telje» átéléssel vök — néz föl készülő mun­kájából Jónás Erika. — Ötö­dikes vagyok, legjobban raj­zolni szeretek, de alig várom a bábszínházát is; ■ Nyüzsgés — Mi az öreghegyi szüre­tet festjük meg — ßzölnak közbe a társai: Gombai Ildi és Horváth Zsuzsi. — Észre sem vesszük, úgy elröpül itt az idő. — Az a jó, hogy más itt, mint az iskolában — mondja Mahut Marietta, az egyes szá­mú iskola pedagógusa. — Ez az igazi kikapcsolódás a ki­csinyeknek. A tanórai kötött­ség mellett kell az ilyen alka­lom, amikor választhatnak, azt tehetik, amit éppen akar­nak. Nekünk azért jó, meri diákjainkat más oldalról is megismerhetjük. Zsámbékról jöttem, az első tanévet kezd­tem most Foton. Ügy érzem, a tanárok jobban bekapcso­lódhatnának az előkészítésbe, a foglalkozások megtervezésé­be. — Mind a három fiam itt nyüzsög — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tóth Árpádné, a gyermekváros dolgozója — Jó, hogy sokan vannak Itt tő­lünk is, együtt játszik a sok kisgyerek. Legalább havonta egyszer lehetne ilyen alkalom, Sóhajtás — Nem gondoltam, hogy ilyen sokan szeretnek báboz- ni — néz körül a földszinti kis helyiségben Székelyné Ba- ráth Teréz, a bábszakkör ve­zetője. — Eljöttek a szakkör rösök, hogy segítsenek. A fa­Játékosok és drukkerek Erdős! Ágnes (elvétele! kanálbáb, a pl ngpongbábu mindenkinek nagyon tetszik. Ezek rövid idő alatt elkészít­hetők és hamar sikerélményt szereznek a gyerekeknek A bábszakkörben sokkal nehe­zebb, pontosabb munka fo. lyik. Ez kedvderítenek, ki kapcsolódásnak nagyon jó. Időközben megérkezik a bábszínház. Elcsendesül a za­jos sereg, mindenki elfoglal­ja a helyét. Előadás után kéz dődhet a táncház. A népmű­velő pedig nagyot sóhajt: .bár­mennyire fárasztó, mégiscsak rászánják magukat, hogy ezentúl többször csábítsák a házba ifjú vendégeiket. Erdősi Katalin Gyarapodó, szépülő gyűjtemények Múzeumban él tovább a múlt Október, múzeumi és műemléki hónap. Plakátok hirdetik me- gyeszerte a rendezvényeket. Váctól Nagykőrösig egymást érik az események. Még tágabbra nyílnak ezen intézmények ka­pui: jelezve, a múzeumok nem csupán a beavatottak, a szak­emberek kutató helyei. Űj gyűjtemények várják a nagyközön­séget. Állandó és időszaki kiállítások mutatják be a régmúlt és a ma szépségeit. Tekintsük át ez ünnepi alkalommal szőkébb pátriánk műemlékeinek, múzeumainak jelenét s egy kicsit a jövőjét is. A múzeumi és műemléki hónap alkalmából ebben az esztendőben Ls új múzeummal gazdagíthattuk intézményháló­zatunkat: Ámos Imre és Anna Margit szentendrei gyűjtemé? nyét avathattuk. Készülünk a Vajda-múzeum építésére, s minden reményünk megvan arra. hogy jövőre ennek átadá­sával ünnepelhetünk. Ha arra gondolunk, hogy a közelmúltban tárt kaput Ér­den az ország első földrajzi gyűjteménye, s nemrégiben avattuk Vácott Hincz Gyula állandó kiállítását, az ikladi tájházat, a tápiógyörgyei falu­múzeumot, Gyömrőn, Albert- irsán a helytörténeti gyűjte­ményt, akkor kirajzolódik in­tézményhálózatunk töretlen fejlődése, gazdagodása. Felújítások Az Abonyl Lajos Falumú­zeum műemléki helyreállítása, az aszódi Petőfi Múzeum épü­letegyüttesének teljes rekonst­rukciója és a Galga-völgye ré­gészeti, néprajzi, történeti em­lékeiből összeállított új állan­dó kiállítás, Budakeszin a Munkásmozgalmi Múzeum korszerűsítése, a ceglédi Kos­suth Múzeum teljes rekonst­rukciója, a nagykőrösi Arany János Múzeum tetőszerkezeté­nek átépítése, a szobi Börzsöny Múzeum további szépítése, gondozása, a tápiószelei Blas- kovich Múzeum teljes felújí­tása és gazdagítása, a verőce­marosi, zebegényi múzeumok korszerűsítése bizonyság arra, hogy megyénkben a múzeum­ügy megkülönböztetett figye­lemben részesül. Tavaly októbertől napjainkig új intézményeket hoztunk lét­re, épületeket korszerűsítet­tünk és húszmillió forinttal gazdálkodtunk. Abonyban pél­dául a nagy felújítás után vál­tozatlan lelkesedéssel és oda­adó szervező munkával való­sulnak meg azok a képzőművé­szeti, irodalmi, történelmi, ré­gészeti megemlékezések, kiállí­tások, ünnepségek, amelyek a nagyközség helytörténeti, hon­ismereti munkájában eddig is jelentős szerepet játszottak és inspirálták a helyi vezetést a múzeum további támogatására. Az aszódi Petőfi Múzeum 25 esztendős története, új állan­dó kiállítása, a Múzeumi Fü­zetek kötetei bizonyítékai an­nak, hogy összefogással még a nehéz gazdasági viszonyok kö­zött is komoly előrehaladást lehet elérni. A budakeszi Munkásmozgal­mi Múzeum fokozódó látoga­tottsága örvendetes jelenség. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulójához közeledve, ezt a helyet feltétlenül fel kell használnunk vetélkedők, talál­kozók és más programok ren­dezésére. Múzeumpedagógia Halaszthatatlan feladat a ceglédi Kossuth Múzeum ál­landó kiállításának gondos visszaállítása. E munka befe­jezése után a kiállítás népraj­zi, történeti, régészeti, képző- művészeti darabjai méltó kör­nyezetbe kerülnek. A nagykőrösi Arany János Múzeum tudományom tevé­kenysége, szervező munkája, publikációs munkálkodása, ré­gészeti és irodalomtörténeti kutatása változatlan színvona­lú s emellett terebélyesedik a közművelődési és múzeumpe­dagógiai programja is. A Nagytarcsai Falumúzeum gondozottsága mellett tovább gazdagodott berendezésekkel, munkaeszközökkel, díszítőmű­vészeti emlékekkel, történeti tárgyakkal. S változatlanul si­keresek igényes rendezvényei. A Penci Falumúzeum helytör­téneti kutatása, régészeti anyaggyűjtése Penc, Kösd, Rád, Csővár néprajzi emlékei­nek gyűjtése, gondozása és bemutatása, az ismeretterjesz­tő tevékenység elismerésre méltó módon folyik. Ráckevén a Savoyai-kastély rendezvényei mellett tovább nem halasztható az Árpád Múzeum állandó kiállításának megépítése. Ezt megvalósítani sem gazdasági munkaközösség­gel, sem magániparossal nem sikerült. Egyetlen út látszik járhatónak: csak a Központi Múzeumigazgatóság képes igé­TV-FIGYELŐ' Gólyavár, a televíziózás — egyelőre még megíratlan — esztétikája szerint bizonyára kevés olyan kamera elé illő látvány van, mint egy egye­temi előadóterem, ahol az éppen soros tanár beszél, a hallgatóság pedig hol érdek­lődőbben, hol unottabban jegy­zetel. És mégis: ez a most emlegetett szituáció is lehet olyan izgalmas, mint, egy ka­landfilm, Főképpen akkor, ha nemcsak az oktatót, ha­nem a tollak, ceruzák forga­tóit is magával ragadja az a szellemi kalandozás. Akik hosszabb ideje kísé­rik figyelemmel a Gólyavári esték című előadássorozatot, azok igazolhatják, hogy ez a tv-ellenes — szakszóval mondva: egyáltalán nem va­lami fotogén — mutatvány sokszor többet ér egy-két kriminél. Noha tényleg csak magyaráznak benne, mind az elhangzottak, mind a .be­mutatott szerény látvány oda­láncolja a nézőket a készü­lékek elé. Azon egyszerű ok­nál fogva alakul ez így, mert a Szabadság téri ismeretter­jesztők jobbnál jobb előadó­kat nyernek meg a milliók és milliók fejét tágító okítás­ra. Olyan professzorok és leendő tudósok nyilatkoznak meg, akik a szabadon szólás tudományát is elsajátították, akik jól tudják, mi fán te­rem a hagyományos retorika. Vckcrdi. Amint az a mű­sorújság beharangozó cikké­ből is kiderült, ez & bizonyos Gólyavári esték most egy új sorozatot indított útjára, a tudományok történetének té­maköréből. Majd egy fél éven át minden szombaton láthat­juk és hallhatjuk ezt a nagy­szabású vállalkozást, amely­ben olyan kiválóságok lép­nek majd a katedrára, mint a nagyon régen nem foglal­koztatott Benedek István és az utolsó polihisztorok egyi­keként ismert és becsült Ve- kerdi László. Nyilván azért is, hogy a nyitány jól sikerüljön, Gazda István tudománytörténész, a most emlegetett sorozat szer­kesztője éppen Vekerdi tanár urat kérte fel a legelső sze­replésre. Kerülve a nagy szavakat is csak azt mondhatjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadé­mia könyvtárának első számú gazdája ebben a neki adomá­nyozott ötven percben való­sággal remekelt. A tudás szü­letése címmel egy olyan ösz- Szefoglalót kerekitett, amely még a legmegátalkodottabb. a többet tudásra immár egyáltalán nem szomjazó né­zőket is az együttgondolko­dásra késztette. Egy valóban nagy szellem sziporkázott ugyanis most szombaton, a második csa­tornára kijelölt adásban. Egy olyan mindentudó valaki, aki született pedagógus, és aki már-már kényszeresen adjá tovább mindazt, amit eddigi életében megtanult, összeol­vasott. És milyen kedves vehemenciával, milyen pro­fesszoré» kapkodással sorol­ja el az érveket és az ada­tokat. Ahogyan pedig a kré­tát forgatja, nos, az aztán a pódiumi produkció! Hogy időt ne veszítsen, oda-odacsap ez­zel a fehér irónnal a fekete táblára, azt sem nézve, hogy van-e még hely a jegyzetelés­re. így aztán amikorra vég­zett a fejtegetéseivel, egy krikszkrakszokból álló háló­zat fedte a sötét felületet. Mondta js Gazda István, az összefoglalójában, hogy ehhez a zűrzavarhoz hasonlatos az a tudás is, amit az ember rö­vid ötezer esztendő alatt a fejébe gyűjtött. így, kazalként gyarapodott össze a sok-sok ismeret, hiszen a földgolyó egyik sarkában erre jöttek rá, amott meg amazt ismer­te fel valaki. Olyan rádöbbe­ntsek segítették így a min­dennapi életet, mint — hall­hattuk — a deszkavágás tu­dománya, hiszen a falapokból és nem a hengeres törzsek­ből alakult ki a kerék, vagy a rézércek olvasztásának a művészete, amelyhez ponto­san kellett tudni, hogy hány fokos melegre van szükség, és azt is, hogy mily bőségben kell adagolni a ráadáslevegőt. Vekerdi László mindezt egy bognár, illetőleg egy kohász szakszerűségével tudja. És tudják immár mindazok, akik e mindentudástól lenyűgözve reá figyeltek. Remek volt ez a beköszöntő! Nyilván ilyen lesz a folytatás is ... Akácz László nyes, korszerű és elfogadható összegbe kerülő állandó kiál­lítást építeni. Szádén a Székely Bertalan' Műterem ugyan az emlékeze­tes műkincsrablás után meg? szűnt, de most a művész szü­letésének 100. évfordulójához közeledvén, segítséget kell' nyújtanunk a centenárium megünnepléséhez. Könyvkiadás Sikeresek voltak szentend­rei kiállításaink. A pilisi apát? ság 800 éves évfordulójáról igényes régészeti tárlattal em­lékeztünk meg. Néprajzosaink összefogással, a ceglédi Kos­suth Múzeum hathatós támo­gatásával nyomdába adták a Tápió mente kötet anyagát,, amely tudományos értékével, sokszínűségével méltó folyta­tása lesz a Galga mente és a, Börzsöny néprajzi kötetnek. Régészeink már dolgoznak a Stúdia-sorozatban egy régé­szeti könyv anyagának összeál­lításán, amelyet jövőre szeret­nénk megjelentetni. A Népművészetek Házában rendezzük meg a Népi búto­rok című kiállítást, amely egyik jelentős eseménye lesz az 1985-ös tavaszi fesztivál szentendrei programjának,; Történészeink befejezték a Pest megyei munkásmozgal­mi olvasókönyvet, amelyet a megyei pártbizottsággal közö­sen jelentetünk meg a 40. év­forduló tiszteletére. December­ben lát napvilágot a Pest me­gyei minikönyvsorozat 8. kö­teteként a Pest megyei műem­lékek című könyvecske. Ugyancsak a 40. évforduló al­kalmából készülünk egy, a megye fejlődését bemutató^ vándorkiállítás rendezésére és egy megyei képzőművészeti tárlatra Szentendrén. Sokirányú munkánk mellett népművelőink, muzeológusaink igen jó kapcsolatot építettek ki az általános és középisko­lásokkal, az üzemekkel, a mű­velődési házakkal és könyvtá­rakkal. E kapcsolatok lehetővé teszik, hogy kiállításaink, mú­zeumaink értékes, gazdag gyűjteményeit minél többen látogassák. Bihari József, a Pest megyei múzeumok igazgatója Hódmezővásárhely * Őszi tárlat Hódmezővásárhelyen a Tor­nyai János Múzeumban a hét_ végén Drecin József mű­velődési államtitkár megnyi­totta a XXXI. vásárhelyi őszi tárlatot. A rangos országos képző- művészeti seregszemlére az idén minden korábbinál több alkotó küldte el munkáját. A képző- és iparművészeti lektorátus zsűrijének dönté­se alapján, 159 művész 310 alkotását mutatják be a mú­zeum öt termében: festmé­nyeket, grafikákat, szobrokat, kisplasztikákat, érmeket és kerámiákat. A megnyitón ünnepélyes külsőségek között adták át az 1984. évi Tornyai-emlékpla- kettet Fodor József festőmű­vésznek a vásárhelyi művész- telepen hosszú éveken ke­resztül kifejtett kiemelkedő tevékenységéért, valamint a fiatal képzőművészek neve­lésében való aktív részvé­teléért. A kiállításon bemutatott műveiért Németh József Munkácsy-díjas érdemes mű­vész a Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapjának dí­ját, Janzer Frigyes szobrász- művész pedig a Csongrád me­gyei Tanács díját nyerte el. Tizenketten kaptak alkotói munkajutalmakat, amelyeket a vásárhelyi városi tanács, illetve a vállalatok, üzemek, intézmények, szövetkezetek, adományoztak. A Művelődési Minisztérium a vásárhelyi őszi tárlatot vá­sárlási fórumnak is kijelölte. Az érdeklődő üzemek már a megnyitást megelőző . he­tekben. több alkotást megvá­sároltak, s egyben meghívták a művek alkotóit üzemükbe, külön önálló kiállítás rende­zésére.

Next

/
Thumbnails
Contents