Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

1984. OKTÓBER 7., VASÁRNAP j» l* mocsaras tajgában Csónak és szán A szovjet úthálózat a sark­kör területén, az Uráltól ke­letre a gyér lakosság, és a földrajzi nehézségek miatt, ■ alig van kiépítve. E vidékek közlekedésének * fejlesztése vé­gett, megbízták a Tupoljev- téle repülőgéptervező irodát, hogy tervezzen egy olyan jár­művet, amely az ottani tere­pen is akadálytalanul közle­kedhet. Az eredmény az A—3 típusú csónaktestű siklőjár- mű lett. Télen a havon és jé­gén szánként is használható, s a tajga mocsaras vidékein egész évben közlekedhetnek vele. Hajtóerejét egy 350 lóerős repülőgépmotorral forgatott tolólégcsavar szolgáltatja. Ol­dalkormánnyal irányítható: ennek vízen igen csekély a merülése, a hóban pedig szántalpként viselkedik. Az A—3 vízen 75—80, a havon 200 km/őrás sebességgel ha­ladhat. A vezetőn és egy uta­son kívül még 650 kilogramm hasznos terhet is szállíthat. Egyszeri üzemanyag-feltöltés- sel 500 kilométert tehet meg. Kalandozás a dinnye körül Ha Franciaországban azt mondjáJk: Champagne — az egyet jelent a pezsgővel, Dijon városa a csípős mustár, Cavaillcn pe­dig" a sárgadinnye hazája. A dél-franciaországi kisváros környékén a pápák honosítot­ták meg a sárgadinnyét a XIV. században, „avignoni fogsá­guk” idején. Széles körű elterjedése száz évvel később egy ko­ronás főnek, VIII. Károlynak nevéhez fűződik — ő hozta Itá­liából a palántákat. Már saját termésű gyümölcsöt énekel meg IX. Károlynak ajánlott versében Ronsard, a XVI. századi fran­cia reneszánsz költő. Nagyon szerette a sárgadinnyét IV. Hen­rik is, ezt fogyasztotta legszívesebben egy-egy kimerítő vadá­szat után. Dcrnandin de Saint-Pierre, a francia szentimentalizmus egyik kiemelkedő alakja szerint-isten azért teremtette bordásra a sárgadinnyét, hogy könnyebben el lehessen osztani a család­ban. Minden híres dinnyekedvelőn túltett Alexandre Duma«. A Három testőr írója, akárcsak egyik hőse, Porthos, nagy ba­rátja ,vol;t a jó ízeknek, és saját kalendáriumot készített, amely­ben a hónapokat a francia forradalmi naptár hónapjainak stí­lusában keresztelte el — különféle csemegék nevére, és az egyik hónapot meJondinomak, azaz dinnyének nevezte el. Du­mas nem mindennapi alkut kötött Cavaillon város könyvtárá­val: minden megjelent könyvéért dinnyében kérte a fizetséget. Dél-Franciaországban gyakran sóval, törött borssal fogyaszt­ják a dinnyét, korábban pedig a gyömbérízesítés járta. Az olasz recept szerint vörös borral öntözik meg és pármai son­kával tálalják. Roanne városának különlegessége a sárgadiny- nyével készült torta. IV. Henrik orvosa, Jacques Pons a sárga­dinnye héját is hasznosította: ecettel savanyította, mint az uborkát. Kiváló savanyúság főtt húsokhoz és hideg sültekhez, ízesítéséhez használhatunk babérlevelet, kakukkfüvet és ko- riandert. Cavaillon vidéke, ahonnan egyébként De Sade márki, Mira- beau, Camus is származott, nemcsak dinnyéjét kínálja az uta­zóknak. A pápák ideje óta nemes bor is terem itt. A fehér bor íze olyan, mintha a mandula keveredne a mézzel. A vörös pe­dig — ami ezen a sillerboros tájon nagy szó — bíborszínű és olyan illata van, mintha vaníliával érlelték volna. Olcsó, jé, kapható — ott áll a gyárudvaron Mégis hisznek a piaci sikerben [felkarolják a fiatalokat Hosszú távon számítanak rájuk Ahogy még a forrásban levő újbor csípős, fanyarkás zamatét kós­tolgatják a gazdák, vallatván jövendő italuk erényeit, ugyanolyan fi­gyelemmel, körültekintéssel foglalkoznak a pályakezdő fiatalokkal a Ceglédi Állami Tangazdaságban. Megszokott már, hogy beszélgetésre hívjuk mindazokat, akik az utóbbi egy év folyamán szegődtek el hoz­zájuk. és kölcsönösen elmondják egymásnak beosztottak és vezetők, milyennek ítélik meg a munkával és a munkahellyel kapcsolatos el­várások megvalósulását. a sikeres tervezésért kaptak kollégáival. Mint mondja, jól­esne újabb és újabb dicsérő szavakat is hallani. Szakács Sándort ő kommendálta Bor­sodból a gazdaságba mint volt iskolatársát. Az ifjú közgazdász hevenyészett sta­tisztikával rukkol elő, ami­kor- azt sérelmezi, hogy több­ször letolták, mint amennyit — nézete szerint — megér­demelt. Mindezt nem zsém­besen mondja, hajlik az Ön­kritikára yasgs lstiján, az idén végzett a szakmunkás- képzőben, és az üzemi kony­ha szakácsa lett. Egy rossz szava sincs se a munkájáról, sem a körülményeiről. Általában egyetértés szüle­tett abban a kérdésben, hogy a gazdasági vezetőség ko­moly partnereknek tekinti őket. akikre hosszú távon számít. A legények nagyszerű munkásszálláson laknak, a fi­zetésére senki sem panaszko­Keriiletről kerületre Ott ült most is az egész vezérkar; igazgató, igazgató­helyettes, párt- és KISZ-bi- zottsági, szakszervezeti titkár, személyzeti főnök, továbbá a retegbeszélgetés meghívottjai; szakács, gépíró, adminisztrá­tor, üzemgazdász, gépesítés­sel foglalkozó szakember, ál- íategészségőr. A kötetlen esz­mecsere jó légkört teremtett az oldott hangvételű megnyi­latkozásoknak. Volt, aki az- üzemgazdasági osztály kötelé­kéből némely elmarasztalá­sokat érzett igazságtalannak. Más azt vetette fel, miért kellett kerületről kerületre vándorolnia, többféle mun­kakört kipróbálnia ebben az irdatlanul nagy gazdaságban? A válasszal aztán egyetértet­tek; csak így lehet alaposan megismerni a munkahelyeket, s azokat a feladatköröket, amelyek á szakmájukhoz tar­toznak, s ez a legjobb módja az igazi beilleszkedésnek. A gazdasági vezetők nem titkol­ták, hogy aki beválik, arra alapoznak, feladatod bíznak, friménk vezetői képességeit, mert körükben igaz az a mondás, hogy mindenkinek a tarisznyájában a marsallbot. Czédulás István, aki a kecs- késcsárdai géppark üzemelte­téséért felelős, feleségével együtt a tangazdaság ösztön­díjasa volt. Szép, háromszo- bas szolgálati lakást kaptak, amely a nemsokára megszüle­tő kisbabának is alkalmas hajléka lesz. A fiatalember fontos feladatokkal birkózik meg nap mint nap, szükség szerint toldva meg a munka­idő óráit. Felesége is elége­dett, hiszen szíve szerinti té­mákkal foglalkozhat, számí­tógépes programok készíté­sében vehet részt. Kocsis István, a Cifrakert­ben üzemeltető ‘ gépész, ösz­töndíjas volt ő is. Neki még kevés a tapasztalata. A szülei ugyancsak a CÄT-ban kere­sik kenyerüket. Bornemissza Agnes, a .feldolgozóüzemben tölt. be gép- és gyorsíróként adminisztrációs feladatkört Először egy kicsit megijedt a teendőktől, de aztán gyor­san kiismerte magát, és meg barátkozott a tennivalókkal. Egyetértésben Mészáros Tamás, a csemői sertéshústermelő kombinát­ban látott munkához. A Tö­rök János szakközépiskolá­ban szerzett állategészségőr képesítést, és a szaporodás­biológia területén kamatoz­tatja tudományát. Bobéi Ist­ván, a központ üzemgazdá­sza, és még mindig a tavalyi elismerést emlegeti, amelyet dott. Felvetődött, hogy a kez­dők segélyt is kaphatnak, s ilyenkor jól jöhet az a sze­mélyenkénti néhány ezer fo­rint is. Az illetményföld min­denkinek jár. A fiatalok elő­menetelét rendszeresen minő­sítik, s ha kedvezőnek ítélik meg fejlődésüket, tevékenysé­güket, akkor az anyagiakban is megnyilvánul. Parlament előtt A KtSZ-bizottság maga is vizsgálja a gazdaságbeli fia­talok helyzetét. Kérdőíveket adtak ki, amelyet ki-ki ne­ve megjelölése nélkül tölt- hetett ki. Az így kapott vé­lemények, tapasztalatok, . to-, vábbá ez a rétegtalálkozó al­kalmas támpontul szolgál a decemberre tervezett ifjúsági parlament előkészítésére. Azon vannak, hogy valós kép bontakozzon ki, amely alkalmas alapul szolgál a to­vábbi tervek és szándékok kimunkálásához, segítsen meg­tartani, ösztönözni, nagyobb feladatokra alkalmassá tenni a ma és a holnap agrárszak­embereit. T. T. Hazánkban az Utóbbi évek­ben fellendült a magánerős lakásépítési kedv. A megnö­vekedett igények kielégítésé­re a Beton- és Vasbetonipari Művek — a hagyományosnak számító födémgerendák mel­lett — korszerű, széles teher­bírástartománnyal rendelke­ző födémszerkezeti rendszer gyártására vállalkozott. A PPB Sárét francia nagyválla­lattól megvásárolta és hono­sította a BVM-PPB födém­rendszert, amely az E-geren-- dás tartószerkezetekhez ha­sonlóan, feszített vasbeton- gerendákból és azok közé he­lyezett béléselemekből áll. Az új terméket a BVM szentendrei gyárában állítják elő. Kertész László vezető szervező és Dagály István ér­tékesítési és szállítási osz­tályvezető véleménye szerint jelen pillanatban a PPB, fö- démrendszer a legjobb, leg­modernebb Magyarországon. A gerendák kézzel mozgatha­tók, nagy teherbírásnak, szin­te tetszés szerinti hosszúság­ban gyárthatók. Az áruk mé­terenként, a huzalszámtól függően, 101 és 105 forint kö­zött változik. Vagyis egy száz négyzetméteres családi ház födémszerkezete a PPB-rend- szerből készítve, 50—6Q ezer forintba kerüL A tervezőknek könnyű a számítások elvégzé­se, s ami nem mellékes, ál­landóan kaphatók hozzá bé­léstestek. A könnyű és anyagtakaré­kos gerendákból ennek elle­nére 70 ezer folyóméter áll el­adatlanul a szentendrei gyár udvarán. Pedig minden épít­kező tudja, hogy a hagyomá­nyos E-gerendákból állan­dóan hiány van. Miért nem jönnek a vásárlók? A válasz­adásra Dagály István vállal­kozott. — A terméket még nem is­merik annyira, hogy már eleve erre. a, födémszerkezetre tervezzék az. otthonokat.. Csak idén tavasszal kezdtük gyár­tani, s ez kifutási időnek ke­vés. Legalább három eszten­dőre van szükség, hogy meg­kedveljék és elterjedjen ez az új termék. Magában a PPB rendszer sikerében egy per­cig sem kételkedem. — A Tüzépek sem állnak sorba érte? — Nem viszik olyan ütem­ben, mint vártuk. Egyelőre egymásra mutogatnak a Tü­zépek és a szállító vállalatok. tt*w Sióra reggeli ellenőrzés PáTmkáspoharak az asztalon Kora reggel. Van, aki tej­jel, akad, aki teával kezdi a napot, esetleg egy éhgyomor­ra elszívott cigarettával — mindez kinek-kinek magán­ügye. Az azonban már nem, ha mindenáron vendéglőben, féldecivel, fröccsel kívánja in­dítani a munkanapját. Hogy megteheti-e egyáltalán — er­re keresett választ a sokasodó bejelentések alapján egy szú­rópróbaszerű ellenőrzéssel a monori NEB és a tanács mű­szaki és hatósági osztálya. A végeredmény: öt vendéglátó- egység közül négy fennakadt a szűrőn. Flegma személyzet — A monori Konkoly-féle pecsenyesütögetőben, a 4-es melletti Hüsi csárdában, a Katalin, az Autós vendéglő­ben és a Rózsakertben jártunk — mondja Magócsi Pál, a MÜTEF osztály ügyintézője. Az Autós csárda volt az egyetlen, ahol nem volt az asztalokon pálinkáspohár, fé­lig telt sörösüveg ... : Az Autós vendéglőnek tehát vagy kellően nem is dicsérhető módon tiszta a lelkiismerete — vagy szerencséje volt. Nem volt szerencséje viszont pél­dául a Rózsakertnek, de a ve­zető korrekt módon elismerte: valóban nincs mentsége, ha csak az nem. hogy kérvényez­te már, mentsék fel üzlítét a rendeled kötelező érvénye alól, hiszen Monori-erdőn kemping miatt idegenforgalmi vonzáskörzetnek tekinthető. „Felmentés” azonban egyelőre nem létezett, a kilenc óra előtti szeszesital-árusítást jegyzőkönyvezniük kellett a nem várt vendégeknek. A körút vége Ezt tették a Katalin csárdá­ban is, ahol egy egész asztal- társaság poharazgatott a ko­rai órákban. A személyzet meglehetősen flegmán igye­kezett kibújni a felelősség alól, s a pincér a jegyzőköny­vezéskor már azt is letagadta, hogy egyáltalán alkoholt szol­gált volna ki. A Hüsiben, miután a ven­dég nem tudta meggyőzni az ellenőröket arról, hogy félig elfogyasztott üveg sörét ott­honról hozta, az egység veze­tője megjegyezte: — Milyen jó, hogy egyesek­nek (mármint az ellenőrök­nek) ilyesmire.is jut ideje! Azért a legközelebb belépő vendégnek már az ajtóba odakiáltott: —"Ugye, te is egy kávét kérsz? A vendég természetesen ezek után kávét kért, s a ha­tóság nehezen titkolható ma- líciával figyelte, hogy bár be­lépésükkor bizonyíthatóan fo­gyasztottak alkoholt, azon túl mindenki átéléssel kortyolta az üdítőket. Egyik-másikukon az is látszott: emlékezetes reg­A kép tanúsága szerint a gerenöahegyek még ott állnak az udvaron. gél ez, tán még életükben nem kezdték traubiszódávai a na­pot ... A monori Konkoly-féle pe­csenyesütögetőben magától értetődő természetességgel kértek és kaptak nagyfröcs- csőt a fuvarosok, s itt ráadá­sul olyan állapotokat is ta­láltak a vizsgálódók, amelyek KÖJÁL-intézkedés után kiál­tanak, méghozzá sürgetően. Mosatlan edények, piszkos po­harak, megfejthetetlen rendel­tetésű rongyokkal teledobált heverő, ragacsos kávéfőző — s mindezeken felül sehol az ellenőrzési napló ... — Mi lesz a körút vége? — kérdeztük Magócsi Pált. — Szabálysértési eljárások, pénzbírság. S ha megismétlő­dik a rendelet megszegése, kezdeményezzük a működési engedélyek bevonását. Gyakrabban kellene Kommentárt ugyan nemigen igényelnek az elmondot­tak, mégis hadd tegyük hozzá: az ellenőrzés nem öncélú piszkálódás volt, ha nem egy mozzanata annak a harcnak, mely gátat igyek­szik állítani a túlzott alkohol- fogyasztásnak, a féldecik ha­tására bekövetkező munka­helyi, közúti baleseteknek Ezért reméljük, hogy hasonló akciókról a jövőben gyakrab ban hírt adhatunk. K. Zs. Meg aztán, éppen csak hogy túl vagyunk szeptember 30- án, amely az egész ország te­lepein úgynevezett készletfel­mérési nap, s ilyenkor min­den évben hosszabb időre le-, áll a forgalmazás. A BVM szentendrei gyárá­ban minden jel arra mutat, hogy valóban hisznek az új termék piaci sikerében. Az idén a nagy raktárkészlet el­lenére is 400 ezer folyómétert kívánnak gyártani. A gépsor egyébként 12 hónap alatt en­nek a két és félszeresét tudja produkálni. Már három műszakban ter­melnek a négyes csarnokban, két vgm tagjai vállalták a fe­szített tempót. A BVM váci telepén pedig ezzel párhuza­mosan megfelelő mennyiségű béléstestet készítenek. A Vá­sárlóknak tehát attól sem kell tartaniuk, hogy — miként ar elmúlt években többször elő­fordult — a födémszerkezét valamelyik eleme hiányozzon. Tehát jó is, van is belőle, nem is drágább az eddig használtaknál, mégsem fogy. Ügy véljük, ebben a gyár-is ludas. Elkésett a propagan­dával. Például a tervezési sé- gédleteket csak nemrég küld­ték szét azoknak a cégeknek, amelyek esaládiház-építéssei foglalkoznak. Mostanában kapták az; ajánlást az OTN- ben szereplő tervezők is. Ta­lán maguk sem bíztak eléggé abban, hogy a dolgozók ilyen gyorsan- megtanulják az új gyártástechnológiát. V. M. Nem könnyű segíteni rajtuk Élnek még az előítéletek p A hír: Tápióbicskén egy tel- ^ újítható épületben napközit í szeretnének berendezni a köz- x ség, illetve néhány környező r4 település idős embereinek. — Ebbe a házba bizonyá­ra könnyebb szívvel beköl­töznek majd az öregek — mondja nagy szeretettel Du- dok Illés, a tanács vb-tit- kára. — Ez ugyanis a haj­dani jegyző kúriája volt. Bi­zony ilyen szempontokat is mérlegelni kell. Sajnos, még ma is előfordul, hogy a szomszédok megszólják azo­kat az idős embereket, akik beköltöznek a napközibe. Így azután nem mindegy, milyen maga az épület. Nagyobb eséllyel indulhat a napközi egy ilyen házban, mint a legmodernebb létesítményben. S máris túljutottunk a puszta híren, hogy a telepü­lés vezetői miként igyekez­nek segíteni a nyugdíjaso­kon. Nem mindennapi gon­dokkal — gyakran magukkal az idős emberekkel — kell megküzdeni azért, hogy a nagy munkával megépített és talán még nagyobb erőfeszí­téssel kiverekedett napközik ne álljanak üresen. Erre ugyanis a közelben, Pándon volt példa. A létesítményt ér­deklődés hiányában be kel­lett zárni. Pedig minden településen akad lagalább két tucatnyi idős ember, kinek az életén könnyítene a napközi bejáró vagy hetes formája. Hogy milyen gondok akadályozzák mégis a segítséget, arra Du- dok Illés konkrét példát em­lít. — A mai napom azzal kez­dődött, hogy Felső-Tápióból érkezett kérés alapján meg­látogattam K. Károly bá- csiékat. A szomszédasszony jött el hozzám, hogy próbál­junk valamit tenni az idős házaspárért. A bácsi alig ti­zenkét évig volt tsz-tag, ami­kor 60 éves korában — jó húsz esztendeje — megszün­tette tagságát. Jövedelmük alig van, elképzelni sem tu­dóm, miből élnek egyáltalán. Tüzelőjük nincs, az erdőre járnak rozsét gyűjteni, de most a kályhájuk is használ­hatatlan. Nem gyermektele­nek, mindkét gyerekük csa­ládja jó körülmények között él, ötezer forint körüli sze­mélyenkénti jövedelemmel rendelkeznek. — Kötelezzék őket szülő- tartásra — vetem közbe. —E» egyáltalán nem ilyen egyszerű dolog. A tanács hí- vatalból’ keresetet nyújthatóé a bírósághoz a tartási köte­lezettség megállapítására — mondja a vb-tltkár. — Bi­zonyára meg is tesszük. Csakhogy sok éves tapaszta­lat bizonyítja, hogy a szülői szeretet határtalan, és olykor a józan ész határait is átlé­pi. Hiszen mi másnak lehetne tekinteni azt, hogy a meg­ítélt és a gyerektől letiltott szülőtartási összeget az idős emberek visszaküldik a jó körülmények között élő fel­nőtt csemetének. Még jobbik eset, ha az, akinek érdekében a tanács a bírósághoz for­dult, csak örök haragba' ke­rül a, tanácsi dolgozókkal. Ám a napközi otthonok megnyitását és feltöltését az- is gátolhatja, hogy ilyenkor a nyugdíjjal, járadékkal nem rendelkező emberek térítési díját a gyermekeiktől kérik. Ennek egyenes következmé­nye az előbbiek alapján, hogy a szülők inkább nem veszik igénybe a napközit. — Ilyen körülmények kö­zött segíteni sem könnyű w mondja Dudok Illés. — Na-: gyón nehéz helyzetbe hozzák- magukat a. makacsságukkal, azzal, hogy utolsó leheletük­kel , is azokat védik, akik ha­mar megfeledkeztek róluk.. Mégsem ítélhetem el őket, hiszen a gyermekeik iránti szeretetből teszik. Sokan vannak a K. Károly bácsik. Magányosan vagy párjukkal élnek Tápióbicskén, Pándón, a megye, az ország minden településére jut be­lőlük. Keményen végigdol­gozták az életüket, cseléd- kedtek, tsz-t szereveztek, ám munkájuk gyümölcsét alig tudták élvezni. Tizenöt-húsz éve nyugdíjba mentek, s ma már, amikor a minimális ház körüli munka is túl nagy, hovatovább megoldhatatlan feladat számukra, a minden­napjaikért küzdenek. A szociálpolitika egész sor megoldást, intézményrend­szert dolgozott ki, és terem­tett megsegítésükre. De akit a szülői szeretet vakká tesz, azon segíteni sem könnyű... Móza Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents