Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

mr Wffc » 1984. OKTÓBER 7., VASÄRNAP A Zsámbéki Tanítóképző Főiskda jelene és jövője Nehéz, de szép hivatás szolgálatában N emrég múlt egy éve, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa 1983. évi 20. számú törvényerejű rendeleté az Esztergomi Tanítóképző Főiskola Zsámbékon 1977 óta működő kihelyezett tagozatát önálló tanítóképző főiskolává nyilvánította. Ugyanez a ren­delet a főiskola új feladataként határozta meg — a tanítóképzés mellett — az óvó­nőképzést. Szeptember 11-én nyitottuk meg a nyolcadik tanévet, amely az önállóság második évét jelenti. Ez alkalommal ké­szítünk mérleget, s szeretnénk választ ad­ui néhány alapvető kérdésre. Kiépültek a fettételek-Hat tanév után tavaly Szeptemberben lezárult a ta­gozati lét, mely magában hordozott bizonyos ideigle­nességet, bizonytalanságot a jövőt illetően. Az éveken át fokozatosan fejlődő önállóság jogilag is betetőzést nyert, s ez egyben az új főiskola alapozásában elért eredmé­nyeket is minősítette. Az oktatói testület létszá­mában és szakmai-politikai színvonalában kiépült, gyara­podott. Ma két kandidátusi fokozattal rendelkező okta­tónk van, két fiatal pedig felvételt nyert levelelő aspi- rantúrára. Intenzív oktatóink publikációs tevékenysége, bár a- tudományos jelleg erősö­désével, ' illetőleg a publiká­ciós fórumok jelentőségével még ■ nem lehetünk ■ elégedet­tek. Növekedett az általános iskolai gyakorlatot ismerő ok­tatók, valamint — kisebb arányban —<• az óvónőképzés­ben is tapasztalattal rendel­kezők száma. A tanítóképzésben kialakí­tottuk a felvétel kereteit. A 3 éves nappali képzés mel­letti ellátjuk a magas létszá­mú, levelező tagozatos kép­zést.; Három évvel ezelőtt még tervként, illetve lehető­ségként írtam a speciális kép­zésről, ma már a harmadik éve képezünk ebben a formá­ban:. egy év nappali oktatás, sa.játpslAtapteryi, apypqkkí}!,. asvisícplafc,- mun kára , való köz­vetlen ; felkészítéssel. n Az új tanévben minden eddigit meghalad a hallga­tóink létszáma: Nappali ta­gozaton (tanító, „speciális”, Óvónői). 385 hallgatónk tanul, míg a levelező hallgatóink létszáma 547. Az egykqr tago­zatként indult főiskola ma 932 hallgatói létszámmal már jelentős képzési feladatot lát el, A Pest megyei Tanács _ 16 tantermes gyakorló általános iskolát építtetett, méljt már a főiskola; fenntartásában mű­ködik.. A régi általános isko­la egyik volt épületéből 80 személyes diákotthont alakí­tottunk ki. A főiskola sajátos vonásai közé tartozik, hogy nem vá­rosban, hanem nagyközség­ben . működik, s itt a diák­otthoni elhelyezés iránti igény természetesen nagyobb arányú. Minden jogos igényt ki tudunk elégíteni: a 385 lappal! tagozatos hallgató közül ma 323 diákotthonban lakik és étkezik. A főiskolai feltételek gya­rapodását jelzi, hogy mind a főiskolán, mind a gyakorló általános iskolában kiépült a zárt TV-lánc, s a gyakorlati képzés gazdagítását szolgálja. Az első önálló év Még kell említenem a Zsámbéki Tanítóképző __ Főis­kola Pest megyei kötődését: a megyei közoktatási igényék figyelembevételével formáljuk oktatásunk kereteit és lét­számát, zömében Pest megyei jelentkezőket veszünk fel, s a végzettek többsége ugyan­csak a megyében kezdi meg tanítói működését. Fejlődésünk legjelentősebb állomása az 1983/84-es tan­év volt. Az első félévben létrehoztuk az önálló főisko­la szervezeti kereteit: a ve­zetői feladatköröket, a főis­kolai és a főigazgatói taná­csot, s az önálló tanszékeket. Az új szervezeti keretek eredményesen működtek, s jelentősen hozzájárultak a képzés tartalmi fejlődéséhez. Sajátos intézkedési tervet dolgoztunk ki 1981-ben, az MSZMP Politikai Bizottsága felsőoktatási határozatának végrehajtására. Az eltelt há­rom év alatt ennek a prog­ramnak megfelelően dolgoz­tunk. A főiskola oktatói és hallgatói részt vettek a köz­oktatás, a felsőoktatás, a pe­dagógusképzés távlati terve és fejlesztési irányelvei meg­vitatásában, e tervekre vo­natkozólag megfogalmaztuk javaslatainkat. Az elmúlt tanév megerősí­tette azt a felismerést, hogy egy hároméves képzési idejű intézményben alapvető je­lentőségű az elsőévesek fo­gadása; az őket érő nevelő­oktató hatások döntőek le­hetnek a továbbiakra. Az ön­állóság első esztendejében minden korábbi átlagot meg­haladt az államvizsga-buká­sok száma (e jelenség mögött részben az intézményi igé­nyesség növekedése is áll), s ez is azt a megfontolást erő­síti, hogy az elsőévesek köré­ben koncentrált erőkifejtést igényel az ,alapozás. A képzés szakmai vonat­kozásain túlmenően — azok­kal együtt — érzékelhető a fejlődés a társadalmi elköte­lezettségre, aktivitásra neve­lés területén is. A vonatkozó jelzések, amelyeket a szak­mai gyakorlaton lévő haliga- ■ tóinkról kapunk e tekintet­ben, kedvezőek. Ugyanakkor az elért eredmények nem tesznek bennünket elégedet­té; a társadalmi-politikai életre felkészítő mozgalmi gyakorlatot továbbfejleszten­dőnek tartjuk. Bizonyos mér­tékig gátló tényező e" téren a rövid képzési idő. Ezt is fi­gyelembe véve úgy ítéljük, hogy van fejlesztési lehetőség a KISZ-élet szervezettebbé, pezsgőbbé tételére. Összessé­gében a főiskola mozgalmi­politikai élete megfelelő ütemben fejlődik. Készítettünk beiskolázási propagandaanyagot, amelyet eljuttattunk Pest és Szolnok megye minden középiskolájá­nak. Részben ennek is tulaj­donítható a nappali tanítói szakra - jelentkezők számának növekedése. A nagyobb vá­lasztási lehetőség minőségi hatását jelzi, hogy az előző tanévhez viszonyítva ebben a tanévben a felvételi határ 10 ponttal emelkedett. Tartalmi fejlődés A felszereltség fejlődése, Valamint a diákotthoni élet tartalmának javulása együt­tesen eredményezték, hegy diákotthonunk kollégiummá minősült; ennek ünnepélyes kinyilvánítására — a múlt tanévben történt döntés alap­ján — most szeptemberben került sor. Hallgatóink eredményesen képviselték főiskolánkat az egyetemi és főiskolai kultu­rális szemle keszthelyi be­mutatóin, több értékes helye­zést értek el. Sportolóink már. önálló csapatokban szerepéi­nek jelentős versenyeken. Az óvónőképzés indítására már több mint fél év óta ké­szülünk. Tapasztalatszerző látogatásokon vettünk részt óvónőképzéssel régebben fog­lalkozó intézményekben. Már az elmúlt tanévben ér­zékeltük, hogy a képzés fel­tételeiben eljutunk a lehető­ségek határáig. Az új 80 sze­mélyes kollégiummal, az elő­adó- és szemináriumi helyi­ségeinkkel végesek az elhe­lyezés és a képzés körülmé­nyei. Több hallgató felvételé­hez és képzéséhez új feltéte­lek kellenek. A gyakorló ál­talános iskola kihasználása teljes, már gondolnunk kell az esetleges bővítésre, a szakvezetők letelepítéséhez lakásokra van szükség. Zsámbék nagyközség az utóbbi két évben dinamiku­san fejlődik. A közoktatás és a közművelődés intézményei­nek gyarapodása, a tartalmi munka erosoűese segm a mi képzési, neveiesi munkánkat. A iOiSaOia igyekszik reszt is valialní a község élétének gazctagódasáoan. Az elmúlt tanév az önálló főiskolává váias mellett a tartalmi jejloaes eve volt. Az idei tanév feladatainak - megnatarozasaoan továbbra is a Politikai Bizottság 1981- ' es luiturozaia kepezi a kiin­dulási pomen, tovaQDa a vo­natkozó part- és ailami do­kumentumok, s a sajátos Pest megyei teendők. A tanév po­litikai munkájában döntő je­lentőségű a nazank feiszaba- dulasanak 40. évfordulójára, valamint a XIII, pártkong­resszusra való felkészülés, az első félévben ifjúsági parla­mentet tartunk; ennek " elő­készítésé már a tanév indu­lásával egyiaeju.eg elkezdő­dött. Főbb törekvéseink . A közoktatás és a pedagó­gusképzés továbbféjlesztésére vonatkozó dokumentumok közismertté tétele nyomán, kidolgozzuk főiskolánk fej­lesztési tervét. Célunk, hogy ehhez a munkához az intéz­mény állami és pártvezetése, minél szélesebb körből kap­jon véleményeket, javaslato­kat. Az oktató-nevelő munka középpontjában a minőségi fejlesztés áll. Ennek részeként, elkészít­jük az oktatói kar tagjainak középtávú egyéni tudeenányos .fejlődési "tervét; erősítjük -a tanítóképzés komplexitását, a szakmára, hivatásra felkészí­tés egységessé válását; javít­juk az ifjúság körében vég­zett mozgalmi munkát, lépé­seket teszünk az elsőévesek körében végzett munka szín­vonalának emelésére (a szer­zett tapasztalatok alapján Pest megye középiskoláival gyakorlati kapcsolatot épí­tünk ki a jobb alapozás ér­dekében); fokozzuk az igé­nyességet a hallgatók .nevelé­sében, emeljük a Követel­ményeket a szakmai felké­szülésben. Továbbfejlesztjük az egyes szervezeti egységek —) ki­emelten a tanszékek — mun­káját; lehetőséget adunK a nézetek, érdekek ütköztetésé­re és egyeztetésére, törek­szünk az egységesebb szemlé­letmód kialakítására, a mun­kahelyi demokrácia erősítésé­re. Teljessé tesszük a hallga­tói képviseletet, éá kifejleszt­jük ennek gyakorlatát a tan­székeken. Elemzést készítünk az ed­dig íródott szakdolgozatokról, hogy a későbbiekben ezek még jobban szolgálják a ta­nítóvá válás folyamatát. Erő­sítjük a kapcsolatot a gya­korló általános iskolával; en­nek jegyében kívánjuk fej­leszteni a tantárgypedagó­giák oktatását. Emelni kí­vánjuk a gyakorlóiskolai szakvezetők szaktudományi felkészültségét, s a tantárgy- pedagógiai ismereteiket okta­tó főiskolai munkatársak gyakorlati képzettségét. Kapcsolat a nagyközséggel Az óvónőképzés alapjainak megerősítése érdekében foly­tatjuk tapasztalatszerző láto­gatásainkat más óvónőképző intézményekben; megkezdjük könyvtári állományunk vo­natkozó fejlesztését. A gya­korló óvodai feltételek kiala­kítása, javítása érdekében folytatjuk és fejlesztjük az együttműködést, a Pest me­gyei Tanáccsal és Zsámbék nagyközség tanácsával. Elké­szítjük az önálló főiskola új szervezeti és működési sza­bályzatát. Bár az ezredfordulóig szó­ló távlati terv kidolgozására 1985. június végéig még bő­ven van idő, de már most is látható, érzékelhető a jövő néhány fő vonása. A tanító- és óvónőképzés egymás mellettisége, nemcsali formai közelítést eredményez­het. A főiskolai oktatói tes­tület biztosítja a jó színvona­lat. Az egyes intézményen be­lüli párhuzamos képzés ma­gában hordozza azt a lehető­séget, hogy a tényleges óvó­női és tanítói igény szerint alakítsuk a felvétel belső arányát. De tartalmilag is hasznossá válik e képzési forma: az itt és így képzett óvónő és tanító a közösen el­töltött évek alatt megismeri egymás munkáját, nemcsak általában, hanem szakmai mélységében is. Így az alsó­tagozat és az óvoda munkájá­nak pedagógiai egymásra épülése a képzés folyamatá­ban megalapozható. Az óvónőképzés első két éve után felvállalhatja főis­kolánk a levelező óvónőkép­zést, valamint a középfokon végzettek kiegészítő képzését is. A tanítóképzésben a leve­lező úton való diplomaszer­zéssel hosszabb távon szá­molunk. Szükséges már most a képzés színvonalának eme­lése a konzultációk idejének és színvonalának növelésével, a részvétel kötelező jellegé­nek fokozatos érvényesítésé­vel, s a képzés idejének egy évvel történő meghosszabbí­tásával. A főiskola felkészül a már működő tanítók és óvónők to­vábbképzésében való foko­zottabb részvételre, sőt e fel­adat, zömének átvételére. Mindezek a jelenlegi kép­zési feladatok növekedését jelentilt. Természetesen a na­gyobb feladatokhoz gyarapo­dó feltételeit is szükségesek, sok tekintetben alapvető elő- f,qjtiét§íelt; több^ új oktató, új kollégium, a gyakorló általá­nos iskola bővítése, megfelelő gyakorló óvoda biztosítása. A jövő szükségszerűen kapcsolódik Zsámbék fejlődé­séhez, amihez a főiskola is hozzájárul tudományos és kulturális szerepének erősí­tésével. Élve a bizalommal Ma már több, mint 100 pe­dagógus foglalkozik Zsámbé­kon a tanítók és óvónők Kép­zésével. Nagy szakmai, poli­tikai és erkölcsi felelősség a pályára utánpótlást, s egyben értelmiségit nevelni, de egy­ben a legszebb pedagógus- feladat is. Pest megyei igény hozta létre 1977-ben a főiskolai ta­gozatot. Azóta állandóan ta­pasztaltuk a megyei vezetés törődését, segítségét, az ok­tatási intézmények fokozódó érdeklődését, a megye lakói­nak bizalmát. Ezt kérjük a jövőben is. Főiskolánk a ma­ga feladatainak ellátásával már elkezdte a viszonzást. HARGITAI KAROLY főiskolai tanár, főigazgató Az idén hosszú-hosszú évek óta először, sem Piliscsabán, sem Biatorbágyon nem ma­radt üres hely az első évfo­lyamosok osztályaiban a mező- gazdasági szakmunkásképző intézetekben. Amit veszedel­mes tévhit lenne azzal azono­sítani, ennyire megnőtt az ér­deklődés a két intézményben oktatott szakmák iránt. Ennyi­re megnehezedett a bejutás máshová, másféle középfokú iskolákba, másféle szakmák elsajátításának terepére, azaz akkor is vonzó lehet a látszat, amikor elgondolkoztató a va­lóság ... Az 1790. évi országgyűlés — a 67. törvénycikkel — orszá­gos választmányt nevezett ki saját kebeléből. Ez „az ipar és a kereskedés akadályait megvizsgálván”, harminchét törvényjavaslatot dolgozott ki a helyzet javítására. A 13. számú „A mesterségek eme­léséről" címet viselte. Azaz régi ügy ez, régi sóhaj, jaj, baj, jeleként az örökös időza­varnak. Citátum ismét. „A műszaki fejlődés és a mező- gazdasági nagyüzemi termelés szükségessé teszi az ipari, épí­tőipari és a mezőgazdasági ta­nulóképzés fejlesztését, egyes újabb szakmákban a szakkép­zés megindítását.’’ Nem az or­szággyűlés ipari bizottságának a bevezetőben említett ülésén elhangzottakból idéztünk — holott szinte betű szerint te­hettük volna ezt —, hanem egy éppen negyedszázados do­kumentumból, az MSZMP VII. kongresszusán — 1959. nov. 30.—dec. 5. — a gazdasá­gi feladatokról elfogadott irányelvekből. Csak éppen ak­kor, 1959-ben például az újabb szakmák alatt mezőgazdasá­gi gépszerelőt, híradástechni­kai eszközök gondozóját értet­ték, most meg, az országgyűlé­si bizottság eszmecseréjén a számítástechnika, a biotechno­lógia legújabb eredményeit is­merősként fogadó fiatalo­kat ... Az azonos mondatok formai egyezése mögött tehát lényegesek a tartalmi külön­bözőségek! Amint lényegesek azok a szerkezeti átalakulások is, amelyek a negyedszázada közönségesen mindennapos szakmákat ma ún. hiánymes­terségekké, sonajszakokká ala­kították, így az öntőt, a kötőt, a bádogost, a kézikovácsot, a férfifodrászt soroljuk sok más­A főváros határán Csömör, a kb. hétezer lélekszámú község határa takaros új házaival hatszáz méterre közelítette meg a főváros közigazgatási területét. Reggelente az 5.17-es HÉV-vel kel útra az ipari munkások zöme, míg a hétórai HÉV-et a tisztviselők és a pesti iskolába járó diákok töltik meg. Csömör öregjei viszont ma is őrzik a hagyományokat; sokan járnak népviseletben és még ma is foglalkoznak hímzéssel. SéHAJSZAKON @ Szombathely adott otthont a háromnapos or­szágos környezetvédelmi tanácskozásnak. ® Megkez­dődött a halastavak őszi lehalászása. 9 Budapesten rendezték meg a nemzetközi felvonószakértői konfe­renciát. $ Osztrák kiállítás nyílt a fővárosban Építő- művészeti kísérletek címmel. Q A hét híre az is, hogy az országgyűlés ipari bizottsága az ipari szakmunkás- képzés helyzetét tekintette át. ■ sál egyetemben a sóhaj szakok hiába várt végzősei közé. Csinos összeget költ a kö­zösség egy-egy jövendő mes­terre.. Az egy szakmunkásta­nulóra jutó költségvetési ki­adás 16 732 forint volt tavaly, s a szakmunkásképzés ^ az ok­tatási intézményi kiadások-. 8,2 százalékát tette ki 1983-ban. Ez a pénz, ahogy az oktatás bármely más forintja sem, nem ajándék, nem kegy, ha­nem fontos befektetés, a- tár­sadalomnak a saját holnapját vetítő tőkeberuházás. Mégis, meglehetősen szerény körül­mények között tanulnak á jö­vendő mesterei, a megyében például a szakmunkásképzők hallgatóival benépesülő tan­termeknek több mint a fele bérlemény, olykor annyira az, hogy a gyerekek kényszerűen megtűrtnek számítanak, nem másnak ... Lehet, hogy az ilyen és hasonló mozzanatok­nak szerep jut a sóhajszakok fennmaradásában, bővülésé­ben?! A fizikai foglalkozá­súak kereken negyven száza­léka szakmunkás a megyében, ha az anyagi és a nem anyagi ágakat egyaránt figyelembe vesszük. Ami így, átlagként, nem rossz arány. Az élet azonban nem átlagokat köve­tel, hanem gyors és folytonos igazodást á szakképzésben is a változó körülményekhez.- .„«*•' buS>; .. M Hatalmas sereg ez. Az idéh befejezŐÖött tanévben az orr szágban ;175 ezer, a megyében 9300 fiú. és — a 9300-ból 2500 — leány kutatta a választott szakma terepeit. Ma egy-egy évben a megyében 800—900 fiatallal több kezdi meg ta­nulmányait az első évfolya­mon, mint a hetvenes eszten­dők közepén. Aminek elsősor­ban nem pályaválasztási, ha­nem demográfiai okai vannak. Azaz pusztán erre a hullámra nem lehet iparfejlesztési ter­veket alapozni. A vállalatok némelyikének gyakorlata azon­ban o reményeket ülteti a fő helyre, s leparamcsolja onnét a tényeket. A megye iparában 28 ezer szakmunkás dolgozik; tudásuk, tapasztalatuk kincs. Olykor eltékozolt vagyon. Amint a sóhajszakok fniatt is keserves vámot fizet egyén és társadalom, nemcsak jöve­delmek forintjait értve ezen. hanem az erkölcsök aranytal­lérjait úgyszintén. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents