Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

s

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1984. OKTOBER 6., SZOMBAT

1VI int lapunk első oldalán hírül adjuk, a KISZ Pest megyei Bizottsága tegnap elfogadta az 1986-ig, a KISZ XI. kongresszusáig terjedő időszak programját. A határozat irányt mutat, a mozgalmi munka valamennyi területére megfogalmazza a megye KISZ-fiataljaira váró fontosabb feladatokat. Természetesen ez nem jelent minden helyzetre alkalmazható szentericiát, annak ellenére sem, hogy a gyakorlatból, legfőképpen a küldöttgyűlések tapasztalataiból táplálkozik. Három olyan terepen kerestünk beszélgetőpartnereket, amelyekre méltán terelődik a figyelem. A gazdasági munkára azért, mert van mivel dicsekedni, a lakóterületi tevékenységre azért, mert abban rejlenek a legnagyobb tartalékok, a rétegműnkára pedig azért, mert ettől válhat emberközelibbé a KISZ.

Együtt ä munkában, a mozgalomban

Szemzés kérdése

A munkahelyi KISZ -szervez etek a minőség és a hatékonyság jegyében tették meg vállalásaikat és az elért eredményekben az ő munkájuk is benne van. Nem lebecsülendő ez a támogatás, hiszen a 14—29 év közötti korosztály adja a megye lakosságának ötödét, s a harmincon felülieket is figyelembe véve? még magasabb ez az arány. Az aktív keresők jelentős része közülük kerül ki.

— Hogyan segíti a KISZ a gazdasági feladatok teljesítését? — kérdeztük Kovács Istvántól, a Csepel Autógyár Járműgyárának autószerelőjétől.

Minőségi körök

— A különböző akciókon, versenyeken túlnőtt a védnökségek szerepe. Az első az év elején született meg, amikor a Lengyelországnak szánt buszokat vettük pártfogásba. A gazdasági vezetők kérték, hogy kifogástalan minőségben készítsük el, mert ettől függnek a további megrendelések. Kaptunk egy nagy halom papírt, tervrajzot és dokumentációt, s egy hónap alatt megcsináltuk a három buszt. Partnereink jó véleménnyel vannak róluk.

— Júniusban megalakítottuk az első minőségi kört. ■ Névre szólóan meghatároztuk, kinek mi a dolga. Ha becsúszik valami hiba, könnyű megtalálni a felelőst. Mindenki úgy igyekszik, hogy erre ne kerüljön sor. Még csekély a kimutatható eredmény, de hamarosan kidolgozzuk a minőségjavulás mérésének szisztémáját. A,z is bökkenő, hogy a minőségi körben egyelőre huszonheten vesznek részt, pedig az alvázak szerelésében legalább ötszáz ember munkája van benne.

T- Nemcsak az igényektől, a körülményektől is függnek az eredmények. Milyen a gazdasági vezetők reagálása?

— Meghatározó a szerepük. Van, ahol jobban, s ahol rosszabbul megy a közös munka. A vállalat nem boldogulhat a különböző akciók, a túlóra nélkül.

Isebbőf fizetnek

Sok jó példa van az együttrr üködéire, például az újítómozgalom. Az ötletnapokon zsebből fizetik az életrevaló javaslatokat. El sem lehet képzelni, ennél jobb ösztönzést. A KISZ is hozzáteszi a maga részét: megalakult az újítási munkabizottság. Az ott dolgozó fiatal műszakiak gondozzák, papírra vetik, nyomon követik az ötletek sorsát. Semmit sem kapnak cserébe, a pénz az újítót illeti.

— Már majdnem általános az a vélemény, miszerint az életkezdés, az otthonteremtés nehézségei, az anyagi boldogulás elvonja a fiatalokat a mozgalomtól. Azt is mondják, hogy sokan csak tessék-lássék dol- gozn.k a munkaidőben, aztán a gmk-ban vigasztalódnak.

— Szükség van a gmk-kra, mert az anyaghiány és sok más tényező miatt napi nyolc órában nem lehet teljesíteni a vállalati feladatokat. Az

igaz, hogy szépen lehet ott keresni, ám ez csak azoknak adatik meg, akik egyébként is becsületesen dolgoznak. A lazsálókat, a lazítókat nem veszi be a közösség, s a tény egyben ösztönző is lehet.

— Az pedig egyszerűen szervezés kérdése, hogy a mozgalmi és gazdasági munka ne zavarja egymást. Nagyjából előre lehet tudni, hogy mikor kevesebb a dolog, s akkorra kell időzíteni a KISZ-es rendezvényeket, a társadalmi munkát. Ez nem lehet probléma, a kettő jól megfér egymás mellett. Az is előfordult már, hogy azt mondtuk: na gyerekek, ez most fontosabb, majd később gmlk-zunk!

Egymást erősítik

— Ha nem volnának vállalások, a fiatalok többsége akkor is rendesen dolgozna?

— Persze, de ez kevés. Amikor összejön a munka, sürget a határidő, vagy végre beérkezett a régen várt anyag, akkor a brigádokhoz, a fiatalokhoz lehet fordulni. Megszervezzük, hogy itt legyenek, megcsinálják, amit kell. Sokat számít a KISZ-vezető személyes példamutatása, mert ha tekintélye van, magával tudja ragadni a többieket. Es akkor eljönnek azok, akikkel együtt kiránultunk, szerepeltünk valamilyen vetélkedőn és akikkel társadalmi munka után söröztünk. Ha egy csapat összekovácsolódrk; akkor <t munkában, a mozgalomban is megállja a helyét, a kettő kölcsönösen erősíti egymást A KISZ-ben ugyanúgy különböznek az emberek, mint az élet más területein: vannak köztük aktív, közösségi fiatalok és akadnak visszahúzódók, közönyösebbek. Azt szeretnénk, ha az előbbiek lennének többségben.

K. L.

Legyen kihez odamenni

Sok minden mégis

^ Az iskolai KISZ-szervezeteket ^ még mindig nem sikerült a he- ^ lyükre tenni. A közvélemény | gyakran maximális igényeket tá- 4 maszt a fiatalokkal szemben, akiknek elsődleges dolguk a táji nulás. Ha színes, vonzó diákélet ^ alakul ki á középiskolákban, ^ amelyhez a KISZ közösségformá- ^ ló ereje is hozzájárul, akkor a £ mozgalom megtette a magáét. ^ Mészáros Péter, a váci 204. számú ^ Szakmunkásképző Intézet KISZ- ^ tanácsadó tanára és Patócs Lász- ^ ló, a Sztáron Sándor Gimnázium £ KISZ-titkára más alapállásból, ^ de rokon gondolatokkal közelít a í problémákhoz.

Nehéz átmenet

Ügy kerülnek hozzánk az általános iskolából a gyerekek, hogy fogalmuk sincs arról, mi a KISZ — mondja Mészáros Péter. — Hallottak róla valamit, de az édeskevés a boldoguláshoz. Nincs minőségi ugrás, kénytelenek vagyunk ott folytatni, olyan programokat adni, amelyeket úttörő korukban megszoktak. Mire mélyebben belemerülnénk, addigra eltelik a három év. és kezdhetjük elölről.

— Amikor először találkozunk az elsősökkel, azt mondjuk: itt a tanulás az első, minden más azután következik — teszi hozzá Patócs László. — Meghirdetjük a tanulmányi mozgalmat, de mi sem hiszünk benne igazán. Aki akar, anélkül . is igyekszik, aki nem, annak meg végképp nincsen rá szüksége. Ma már nem sikk tanulni, gyakran még azok körében sem, akiknek komoly terveik vannak.

.— Valahogy így van a KISZ-szel is: aki szereti, csinálja, aki nem, azt nagyon nehéz bevonná a munkába — folytatja Patócs László. — Attól félnek, hogy rengeteg elfoglaltsággal jár. Nem akarunk sokat, csak annyit, hogy kellemesen, jel jen , a tanórákon kívüli idő. Szervezünk néhány programot, politikai oktatást és csupán egy igazi, nagy megmozdulás van: a diáknap. Erre tényleg alaposan kell készülni, de a pedagógusok is segítenek. Kivéve akkor, ha rosszul választják meg a KISZ-tanácsadó tanárt, mert hálunk erre is volt példa. Jóformán mindent magunk intéztünk, ami arra azért jó volt, hogy önállóságra szoktunk és közvetlenebbé vált a kapcsolat az iskolavezetéssel. Most kaptunk egy agilis, fiatal pedagógust, s egyelőre úgy tűnik, hogy sikeres lesz az együttműködés.

Megvan a mag

— A magam példájából tudom, hogy milyen nehéz a KlSZ-tanács- adó tanác- sorsa — egészíti ki Mészáros Péter. — Senki nem akarja vállalni, én sem szívesen tettem, de aztán megszerettem. Heti tíz óra kedvezményem van arra. hogy a feladatomat ellássam, mégsem irigyel érte senki, mert ennek hátrányos anyagi következményei vannak. A rendelet szerint a kőtelező óraszám felét érheti el a túlóra, s miután ez nekem kevesebb, rosszabbul járok. Persze, aki szívvel csinálja, az nem számolgat, s még azt is vállalja, hogy elkomorulnak a tekintetek, amikor újabb kéréseket tolmácsol a tanári értekezleten. Márpedig gyakran elő kell állni a gyerekek javaslataival, képviselni kell az érdekeiket. Többnyire sikerül kielégíteni a jogos igényeiket. A múltkori ifjúsági parlamenten például szóvá tették, hogy elavult az ebédlő. A vezetés is foglalkozott vele, és előbb-utóbb lépni kellett volna, de a kérés olyan lökést adott, hogy gyors megoldás született. Arra is volt példa, hogy a KISZ-titkár javaslatára újratárgyaltak egy fegyelmit és módosult a döntés.

— A tanár—diák kapcsolat nem engedi meg, hogy egy iskolai KISZ- titkár úgy beszéljen, vitatkozzék, mint egy vállalati mozgalimá vezető — álLapitja meg Patócs László. — Mi csak kérhetünk, s ha olyan a tanári jcar, akkor segít. Hetente bejárok az igazgató úrhoz, előadom a gondokat, sok apróságot sikerült így rendezni. Vannak dolgok, amelyekhez a legjobb akarattal sem tu- ,dok hozzászólni. Ott ülök a menza- igények elbírálásánál, de honnan tudjam, ki van inkább rászorulva, hiszen ötszáz gyerek körülményét nem ismerhetem. Ugyanez a helyzet az ösztöndíjak elosztásánál is.

— A többi azonban rajtunk múlik, mert korántsem használjuk ki a lehetőségeket — fejtegeti Patócs László. — Az iskolában már kialakult egy mag; tettrekész fiatalok,

akák köré odagyűlhetnek a többiek. A klub lehet ennek a színtere, amely ugyan kicsi, szűk, de mégis a miénk. A középiskolai rétegtanács megalakulásával arra is mód nyílik, hogy kilépjünk az elszigeteltségből, megismerjük, másutt hogyan csinálják. Tőlünk azt várják, hogy jól tanuljunk, dolgozzunk, legyenek ötleteink. Mi pedig azt várjuk, hogy mi- nél többen legyenek azok, akikhez odamehetünk az ötleteinkkel.

Lemorzsolódnak

— A szakmunkásképzőben nehezebb, mint a gimnáziumban, mert kevés az olyan diák, akinek jó ötletei vannak — szögezi le Mészáros Péter. — Nálunk azokból áll össze a mag, akik ott nem feleltek meg. A legaktívabb fiatalokat úgy bocsátjuk szárnyra a harmadik év után, hogy figyelmeztetjük a vállalatokat; ez a fiú jól dolgozik, várjatok, vonjátok be a munkába. A visz- szajelzésekből kiderül, hogy egy részük lemorzsolódik. S a dolgok természeténél fogva, sokszor évek telnek el, mire kiderül, hogy kire lehet számítani, amikor pluszfeladatok megoldásán kell keményen fáradozni.

KÖVESS LÁSZLÓ

Lakóterületi alapszervezetek

Megváltozott körülmények között

— Pél évvel ezelőtt még a helyzet magaslatán álltunk — mondja Weisz Károly, a KISZ Ráckevei városi jogú nagyközségi Bizottságának titkára, amikor a lakóterületi alapszerevezetek munkájáról érdeklődöm —, ma azonban már nem lehetünk annyira elégedettek. Még akkor sem. ha a számok erre látszólag feljogosítanak is. A területünkön működő 75 alapszervezetből tíz a lakóterületi, ezeknek legalább a fele elismerésre méltón dolgozik.

Az elégedetlenség okának megértéséhez azonban vissza kell pillantani néhány évvel korábbra.

A lakóterületi alapszervezetek szerveződése 1982-ben indult meg az akkori ráckevei járásban. A terület adottságai kedveztek ennek a folyamatnak. A környéken viszonylag kevés az üzem, a fiatalok többsége a termelőszövetkezetben talál megélhetést. A mezőgazdasági munka időszakossága és kampányjellege nem teszi lehetővé a folyamatos, egyenletes színvonalú mozgalmi tevékenységet. Ezért tűnt hatékonyabb keretnek a lakótelepi aliapszervezet.

Gyors fellendülés

— Meglepően nagy érdeklődés mutatkozott — mondja Weisz Károly —, elsőként éppen Makádon, ezen a meglehetősen elzárt kis településen sikerült összeszedni vagy félszáz fiatalt, és megalapítani végül egy harminctagú, azóta is kiemelkedően dolgozó alapszervezetet. Rendszeresen részt vesznek a községfejlesztő társadalmi munkákban, példamutató kapcsolatuk van az általános iskolával, ápolják lakóhelyük kulturális és szórakozási hagyományait

Sorban alakult a többi alapszervezet is. Lórév volt a második, majd

Szigetbecse következett. Igaz, ez utóbbi csapat nem volt képes megőrizni a kezdeti lendületet, munkájuk egyre inkább formálissá vált. A jók közé sorolható viszont az újfalusi alapszervezet. Jelenleg például egy szabadidő- és sportközpont építésén dolgoznak, gyakorlatilag ők irányítják a település sportéletét. Rendszeresen tartanak taggyűléseket és a politikai oktatás feladatainak is eleget tesznek. Az élvonalba tartoznak még a ráckevei fiatalok. Elsősorban a ta- náccsa! működnek együtt, olyan feladatokat vállalnak, amelyekért súlyos pénzeket kellene egyébként kifizetni. Ennek fejében bizonyos ösz- szeget kapnak a tanácstól ifjúsági klubjuk fejlesztésére. Ez a klub jelentős szerepet tölt be a helyi fiatalok szabad idejében, szórakozásában.

Jó és rossz példa

Példát tehát lehet jót is és rosz- szat is találni. Figyelembe kell azonban venni, hogy a lakóterületen bizonyos szempontból nehezebb a mozgalmi munkát szervezni. A munkahelyi szervezetek nagyobb hagyományokkal rendelkeznek; s eleve adottak a fölvállalandó feladatok. Egy KlSZ-tagraak elsődleges kötelessége, hogy munkáját a tőle telhető legmagasabb színvonalon végezze. A politikai tennivalók is határozottabban körvonalazódnak egy üzemben.

— Való igaz, hogy nehezebb helyzetben vannak a lakóterületi alapszerezetek — ad igazat Weisz Károly. — Elsősorban pénzügyi lehetőségeik korlátozottabbak. Amíg a munkahelyen ott az ifjúságpolitikai alap, addig egy községben szinte minden fillért maguknak kell előteremteniük. Nagyon nehéz találni egy olyan önálló helyiséget is, amely csak a KISZ-é, ahol a fiatalok maguk között lehetnek. Nem egy lakóterületi álapszervezet munkája feneklett meg éppen emiatt. Mindezek ellenére olyan lehetőség van az alapszervezetek kezében, amely feltétlenül indokolja létüket. Ha jól dolgoznak, képesek megoldani a település fiataljainak kulturált szórakozását. ■

Kettős tagság

És ami rendkívül fontos: nemcsak a KISZ-tagokét! S persze nem utolsó szempont, hogy feladatot, tevékenységüknek teret keresve, sokat tehetnek, tesznek lakóhelyük fejlesztéséért. Társadalmi munkájukkal hozzájárulnak környezetük gyarapodásához, erősítve ezzel korosztályuk kötődését.

A lakóterületi alapszervezet tagjainak szembe kell nézniük egy másik nehézséggel is. Sok üzem, de különösen az iskolák, nem veszik jó néven, ha dolgozóik, tanulóik otthon akarnak részt venni a mozgalmi munkában. Az iskolák általában kötelezővé teszik tanulóiknak, hogy oU legyenek KISZ-tagok. Így, aki erősen kötődik a lakóhelyi alapszervezethez, egyet tehet: két helyen lesz tag, két tagsági könyvvel és kétszeresen kifizetett tagdíjjal Hogy aztán tud-e két helyen egyformán helytállni? Ez már más kérdés.

— Valóban létezik a kettős tagság — ismeri el Weisz Károly —, de ez nem jelent különösebb gondot. Igaz, mindig akad egy-két tanuló. aki fölfújja ezt a problémát. Mi általában sikerrel rendeztük eddig a vitás kérdéseket.

Hullámvölgyben

Nem vagyok benne biztos, szabad-e ezt a kérdést ennyire köny- nyedén venni. A fiatalnak végül is joga vám megválasztani, hogy melyik alapszervezetbén kíván dolgozni. Az persze természetes, hogy egy iskola elvárja növendékeitől, hogy az ottani programokon, rendezvényeken vegyenek részt. De miért kell ehhez feltétlenül egy második KISZ-tagkönyv? Csak nem a statisztikák kedvéért?

Ideje visszakanyarodni a kiindulóponthoz: miért elégedetlen — az elmondottak ellenére — Weisz Károly?

— A nyár mindig hoz némi visz- szaesést a munkában, különösen a lakóterületen. Most októbert írunk már, s még mindig nem sikerült igazán összehozni az alapszervezeteket, nem indult be az érdemi munka. Sejtjük az okokat is. Idén nyáron a szokásosnál több fiatal fogott építkezésbe, most csapódnak le a gmk-alakulások, a másodállás vállalások. Azért nem érezzük ezt kudarcnak. Inkább csak egy hullámvölgyről beszélhetünk, amelyet — bízunk benne — ismét fellendülés követ.

M. NAGT PÉTER