Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
Pr st MH»riWf B/J? 1981. OKTOBER 31., SZERDA Jászkarajenő - negyven esztendeje A magyar falu változásai Történelmi mércével: pillanat Lépést tartani a népesség növekedésével Krónika Karáról Itt erős, életképes közösség él Ha azt mondjuk: Jászkara- jenőről lehetne megmintázni az átlagos magyar falut, nem járunk messze az igazságtól. Valódi alföldi település, ahol az emberek ősidők óta a földhöz kötődnek. Igaz, ma már több mint ötszázan ingáznak Szolnok, Nagykörös, Cegléd, illetve a község között. Ám Heimann Gyula tanácselnök szerint Jászkaraje- nő, a megye legdélibb felépülésének ereje ma is a földben vagyon. Mert alig akad ház — tulajdonosa lett légyen tsz- tag, vagy ipari munkás — ahol az istállóban ne lenne néhány szarvasmarha, az ólKorszerű üzem — házias ízek. Erdösi Ágnes felvételei ban ne hízna néhány sertés. Az országot is gazdagítja a sok állat, a háztáji, de egyre módosabb lesz maga a község is. Érdemes szót_ ejteni a közösségi gazdagodásról is, hiszen ez csak részben származik az adókból, sokkal inkább közös akaratból, összefogásból. Csak így épülhetett új iskola, a vízvezeték, működik tíz üzlet — közöttük egy szemrevaló áruház —, óvoda, öregek napközi otthona, számtalan új út, járda s egyéb közösségi beruházás. A pedagógusból lett tanácselnök szerint a központi se- | gí-tség is lassabban csordogált korábban a megyehatárra, a falumentés gondolata is elég későn lett általánossá'. De a hetvenes és nyolcvanas években pótolták a lemaradást, hiszen jórészt társadalmi munkában, kalákában hozták létre, amijük van. Község a végeken Ne tűnjék dicsőségnek a jogos büszkeség. Jászkarajenő csak a jó átlagot képviseli, s nem mintafalu. De lehet még azzá is. Hiszen már készek a tervek az iskola régi, rossz állapotban levő négy tantermének újjáépítésére, egy tornacsarnok létrehozására. Folytatódik az ivóvízprogram, , hogy az újtelep házaihoz is i eljusson a vezeték. Feltett | szándék, hogy javítják a művelődés feltételeit -is, mert *ogy a falu megtartó ereje, "záp eredmény ugyan, hogy egy-egy család átlagosan 7—8 lapot és folyóiratot járat, s hogy a kis könyvtár forgalma is nagy, vagy az, hogy a művelődési ház szakköreiben szinte minden iskolás talál magának értelmes elfoglaltságot, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy a középkor- osztályt szinte minden rendezvénytől távol tartja a kenyérkereset, az állattartás, a föld, a házépítés. Dolgos emberek Most, amikor a lélekszám- csö'kkenést végre sikerült megállítani, a község elöljárói már azt is célul tűzték ki, hogy Jászkarajenő legyen . lakóhelyből közösséggé is, olyan településsé, ahol az emberek nemcsak gazdasági és köz- igazgatási szervezetben élnek, közös érdekeik szerint tenni is hajlandók a gyarapodásért, de mindez átcsap valamilyen módon egészséges lokálpatriotizmusba is. Arra máris mindenki büszke, hogy — becézett nevén említve — „Kara" dolgos, hozzáértő embereiről híres. Az Árpád Tsz-ben a második éve tartó aszály ellenére is jó hozamok születnek. Búzából például jóval ötven mázsa fölött termett az 1353 hektáros vetésterületen, s a több mint ötezer hektár földön mindig megterem a magas színvonalú tehenészet számára a szükséges takarmány. A 900 tehén már átlagosan 5 ezer 400 liter tejet ad, nemcsak a környék számára elegendőt, hanem annyit, hogy néhány más gazdasággal összefogva, a társközségben, Kőröstetétlen. ben nagy tejfeldolgozó üzemet kellett építeni. Naponta 50 ezer liter tejet dolgoznak fel tejföllé és túróvá, no meg természetesen zacskós és poharas tejjé. Msvük a térképsn Nézegetjük a tanácsháza dísztermében az ^utolsó évek falukrónikáit. Mások számára talán apró-cseprő események: parcellázás, boltavatás, iskolai beírt.tás. Egy település hétköznapjai. Mégis, olyan események, amelyek a község életképességét, erejét, a holnapba vetett hitét bizonyítják. Azt, hogy Jászkarajenő neve évtizedek, évszázadok múlva sem hiányzik Magyar- ország térképéről. „Oly szomorú, oly nyomo- rú, / olyan ez az egész falu / mint egy megtorlóit falka juh, / mint egy elvesztett háború.” — írta Illyés Gyula 1935-ben. A magyar falu. a magyar parasztság ugyanebben az állapotban élte meg egy évtizeddel később azt a történelmi sorsfordulót, amely. gyökeres változást hozott. — Negyven esztendő. Történelmi mércével, röpke pillanat. A magyar falu korábban évszázadokon keresztül sem élt meg ekkora változásokat, mint ezen emberöltőnél is rövidebb idő alatt. Erről a négy évtizedről, a fejlődés napjainkig nyúló hatásáról beszélgettünk dr. Lengyel Zsuzsával, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, aki ma Jászkaraj e- nőn ebben a témában tart vitaindító előadást. O A felszabadulás után lényegi átalakuláson ment keresztül az ország gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt. A változás legmélyebben a falvakat, a falusi társadalmat érintette. Hogyan fogadta a parasztság ezt a megrázkódtatásoktól sem mentes, hirtelen és gyökeres fordulatot? — Nem volt könnyű — hiszen a nagy átalakulás sosem az —. az egész ország és a lakosság számára. Rendkívül gyors és nagymérvű volt. szinte kivétel nélkül minden családot érintett. Különösen a falvakban, hiszen ezek indultak a legmélyebbről. Az itt élőknek kellett a leghosszabb utat megtenniük. Az első lépés maga a földosztás volt. a második az iparosítás — ami szintén kihatott a falusi életre —, ezt követte a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a nagyüzemi technológiák bevezetése. Meghatározó jelentőségű a falunak mint lakóhelynek az átalakulása is. Mindezen tényezők hatására átrendeződött a községek társadalmi összetétele és a településszerkezetben betöltött szerepe. © Azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy felszámoljuk a város és a falu közti különbségeket. — A változások mindenképpen ebbe az irányba hatnak. A felszabadulás előtt a falvak és a városok között nagyon mély szakadék húzódott. Az ország településstruktúrája egészében torz volt. Maguk a városok is kevéssé urbani- záltak voltak, még Budapest is. A többi városi rangú település zöme valójában nagy falu volt. a legjobb esetben is csak mezőváros. Magukban a falvakban viszont más volt a helyzet: a mezőgazdasági — zömmel kézzel végzett — munka jellege, a lakosság igényei és a falvak által nyújtott élet- feltételek nagyjából .megfeleltek egymásnak. Napjainkban már hem a falu' és a város között húzódik az igazi szakadék. Sokkal inkább a korszerű, nagyüzemi mezögazdasáai termelés, valamint a társadalmi összetétel és a falvak infrastrukturális fejlettsége között. S ez nagyon sajátosan hat a falusi lakosságra. A társadalmi összetétel változása — ma már alig 35 százalékuk nevezhető kifejezetten mezőgazda- sági dolgozónak —, s az igények növekedése miatt megpróbálják valamilyen módon kompenzálni a lemaradást. De úgy tűnik, nagyrészt csak saját erejükre támaszkodhatnak. Részben ez a forrása a sok túlmunkának is. Az eredmény a lakóházakon és a háztartások fejlettségén remekül mérhető. Ezen a téren messze megelőzik az infrastruktúrát. De az utóbbi fejlesztésében is egyre nagyobb szerephez jut a lakosság közreműködésének. • Olyan folyamatokról beszéltünk eddig, amelyek együttjártak az ország társadalmi rendjének átalakulásával. A tudatos, tervszerű településfejlesztés mennyire szolgálta és szolgálja ezt a változást? — Rögtön az első időkben a rendkívül nagy társadalmi mobilizáció hatására megindult az erőteljes differenciálódás. A hetvenes évek településfejlesztési koncepciója sajnos erősítette ezt a folyamatot, elsősorban a falvak kétharmadát kitevő kisközségek kárára. Az elképzelések sem voltak mindig átgondoltak. a végrehajtás módja pedig végképp nem szolgálta az aprófalvak éredekeit. Nemcsak a munkahelyet keresők hagyták »el lakóhelyüket, hanem a tanácsok, iskolák, egészségügyi intézmények megszűnésével az értelmiség többsége is kivonult. A hagyományos falusi lakóközösség felbomlott. Az újak, ha egyáltalán kialakultak, nem pótolták a régieket. A fejlesztési lehetőségekből is ezeknek a településeknek jutott a legkevesebb. Ma már tudjuk ezt, de sajnos, nem mindenütt állítható meg az elöregedés. 9 'Százezrek ülnek naponta, hetente vonatra, autóbuszra, hogy a munkahelyükre utazzanak. Az ingázás nem választható el a falusi ólet átalakulásától. — Számítások szerint másfél millióan élik az ingázók életét. Már nemcsak városokba. hanem nagyobb községekbe is utaznak. Sőt, az utóbbi években kialakult a mezőgazdasági ingázás is a nagy. több községre kiterjedő gazdaságok létrejöttével. Hatása erősen érezhető a falusi társadalom változásában: új életforma alakult, új igények születtek, O A vélemények eltérőek! megszüntetni az ingázást vagy kulturáltabbá tenni? — Felszámolni képtelenség. Ezt ma senki nem gondolhatja komolyan. Lehetetlen mindenkinek a lakóhelyén munkaalkalmat kínálni, illetve a nagyobb településeken lakást adni. A távolságok talán csökkenthetők. A legfontosabb feladat: valóban kulturáltabbá tenni az ingázók utazási és életkörülményeit. 9 Az ingázás feszítő gondja Pest megyének is. de emellett természetesen fellelhető, a magyar falu minden gondja-baja. — Méghozza felerősödve. Sajátos helyzetű megye ez. Nemcsak az agglomeráció, hanem a lakosság összetétele és gyors növekedése miatt is. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a megyeszékhely hiányát sem. Bár ennek bizonyos pozitív hatásai is vannak: ez tette lehetővé, hogy egyes települések amolyan területi központtá fejlődjenek. Ez annál is fontosabb, mivel korábban nem alakultak ki megfelelően urbandzált városok. Többségük elsősorban a lakosságszám alapján nyerte el ezt a címet. Elég említeni az egykor Európa legnagyobb falujaként számon tartott Érdet vagy Gödöllőt, az egyetlen községet, ahol egyetem működött. Ez a megye indult a leghátrányosabb helyzetből, minden mutató alapján az utolsó helyekre szorult. S hiába a számottevő fejlődés, ha ez napjainkig sem tud lépést tartani a népesség növekedésével. M. Nagy Péter Csendes pihenő a tavaly elkészült óvodában. Megfelelő az élelmiszerellátás is. Eljött a szabadság M a többször is emlegetjük majd azt a történelmi sorsfordulót, amely négy évtizeddel ezelőtt új utat nyitott Jászkarajenő népe előtt is. Ám ha visszatekintünk a régmúlt időkbe, s lapozgatunk a hely- történeti dokumentumok között, mélyebben érezzük át, mit is jelentett az a nap; 1944. október 31. Mert mi volt ez a hely a századok során? Hol főúri birtok, hol pusztaság, attól függően, hogy miként fordult a sors kereke. A legkorábbi nyomok a vaskorba vezetnek vissza, annak is korai szakaszába. E vidéken már akkor laktak^ emberek, ezt tanúsítják a régészeti leletek. Kara- jenö néven emlegetik az írásos emlékek, egészen a századfordulóig, mivel hajdan két puszta jelentette az alapját: Kara és Jenő. Jászkun vidék volt, amelynek lakóit hol egy-egy idegen föld erőszakos elfoglalása miatt idézték bíró elé, hol a török kincstári bérletek listáján szerepeltetik. Tudjuk, hogy 1577-ben tizenkilenc jobbágy és négy zsellér lakta. Tudjuk, hogy a XVII. század elején néptelen volt, s csak a múlt században szállingóztak vissza földjére az emberek. Az ötvenes évek táján már község, az említett Karajenő néven. Azt is tudjuk, hogy lakossága gyorsan gyarapodott, de nem sok öröme telt benne. írásos emlékek tanúsítják, hogy 1919-ben — az akkor már Jászkarajenőnek nevezett helységben — hétszáz munkanélküli mezőgazda. sági munkás élt, leírhatatlan körülmények között. Reménységük volt a Tanácsköztársaság, megváltást a proletárdiktatúrától vártak. Nem tudták, hogy mily kevés ideig élhet ez a remény. Érthető tehát, ha a Viharsarok népéhez hasonlóan ezen a tájon is sok volt a békétlenkedő, a lelkek mélyén tovább élt a forradalom emléke, s csak egy szikra kellett, hogy újra lángoljon. Talán az itteni lakosság hangulatának is volt szerepe abban, hogy negyven esztendeje, azon az őszön, ezen a környéken állt át a 20.111. számmal jelzett tábori pótzászlóalj a harcoló Vörös T—^-greg oldalara. ■> S zabadságot hozott Jászkarajenőre ez a hadsereg. Ügy tartjuk számon, mint a megyében elsőként fölszabadult települést, s büszkék vagyunk arra a fejlődésre, amit e község lakói maguk mögött tudhatnak — azóta. Bálint Ibolya
