Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
4 1984. OKTÓBER 3., KEDD Zeneszünet Egy pillanatra elnémul minden. A hangszerek pianója és fortissimo ja a lélekbe költözik, hogy itt elnyerje igazi méltóságát, mutassa a csillagos égbolt mélységét, időtlen távolságátkáprázatos ragyogását. A legsüketebb csendben csilingelnek, pendülnek, brummognak legtisztábban a hangok. Itt nincs szerző, mű, hajlitás és ütemtartás, nincs kotta és vonó, billentés és kéztartás. Itt csendben továbbélő, tökéletessé vált ZENE fogalmazódik meg. Értelmet nyer, énünkben oldódik fel. Egy pillanatra elnémul minden. Fölemelő és tünékeny pillanat ez. A zeneművé összeállt megannyi körülmény tenger bugásává, falevelek sustorgásává, apró madarak énekévé, vagy éppen vulkánok mindent szétrepssztö dübörgésévé változik, érzéseinket ma-gával ragadja, szelíden melegít vagy lobogva éget. Egy pillanatra elnémul minden. Zeneszünet. Kép és szöveg: Trencsényi Zoltán Be nem jelentett régészeti leletek A szarmata kori kislány esete A markológép lemerítette kanalát az árokba, melybe az épülő, de máris impozáns versegyházi posta távíűtéscsöveit lógják majd elhelyezni. Az üledékes, vastartalmú homokkő réteg vö- röslött az őszi fényben, rázkódott a gép karja, csikorgott lent a kanál, felemelkedett, kifordult és terhét kiöntötte, kirázta a billenős teherautóra. Így ment ez egész délelőtt, már tegnap is, azelőtt is. mely a kislány hajdani övét fogta össze és a vékony, ezüst lemezgyűrű az uj járói, ezek után már nem keltett nagyobb feltűnést a tülekedők és a kö- zönség körében. De a két széles, ezüst karperec, az igen! Ügy álltak a helyükön, ahogyan az ezerhatszáz évvel ezelőtt sírba helyezett kislány karjai tartották ezeket a domborított, pontsarokkal díszített ékszereket, A fehér karocskák régen odalettek, a málló cson- tocskák mostanra szinte egybeolvadtak a vörös földdel. Allatfejes nyakperec? Először a kislány fonott nyakperece állt ki az oldalfalból, órákig nem vette észre senki, mígnem valaki kirángatta és azt hive, hogy közönséges drót, feldobta a padkán levő fölhányásra. Később másvalaki felvette és rácsodálkozott a drótnak kigyófej- ben meghajlő végére. Nézzétek, mit találtam! Hangzott a szó, és rögvest megkezdődött a sír szétkaparása, feldúlása, meglehetősen nagy nézőközönség előtt. A nagy méretű, zöld patinás fibula, azaz ruhakapcsoló tű következett ezután, amelyet megreszeltek, hogy megtudják, milyen anyagból készült. Ezüstöt találtak. Volt szenzáció. Majd mészkőgyöngyök gurultak ki a gödörből váltakozva hegyikristályból csiszolt, világoskék gyöngyökkel. A kubikosbrigád szorgalmasan dolgozott az oldalfal gödrében, villanyszerelők és ácsok vegyültek közéjük. Valaki felkapott egy gyöngyöt és zsebrevágta. Ekkor jött az első figyelmeztetés a szomszédasszonytól, emberek, ezt úgy sem tudják eltitkolni, hiszen húszan- harmincan vagyunk itt. Nem ismeri az aranyat? A kubikosbrigád egyik tagjának a markában megcsillant valami sárga. Azonnal elrohant a helybeli ötvös műhelyébe, amelyik pár száz méterre van az építkezéstől. Egy hét múlva szemrebbenés nélkül állította, hogy nem képes felismerni az aranyat, nem azért vitte a félhold alakú csüngőt az ötvöshöz, hogy eladja, hanem, hogy megtudja, milyen anyagból van. Az ezüst, vaskos övkarika, A restaúrátor mérnök A karpereceket a közvetlen vezető magához vette néhány tárggyal együtt, majd ettől még aznap a mérnökhöz került a papírba tekert csomag. A mérnök mindig mosolygós, kedves ember. Kihypózta vagy lesavazta a gyönyörű ezüst karpereceket. Az eljárás eredményével nem volt megelégedve, mert valamilyen erős kefével is megdörzsölte a kevésbé csillogó felületeket. A kefe sűrű karcolásai már örökre látszani fognak a kar- pereceken. A második figyelmeztetést a mérnök kapta egyik munkásától. Valahogy így. Ebből még baj lesz! Sittre vágnak minket! A lekicsinylő felelet. Miért? Ezért a vacakért?! (A Nemzeti Múzeum régészé szerint a késő szarmata korból ehhez hasonló jelentőségű és gazdagságú sir csak háromnégy került elő eddig hazánk területéről.) Az építkezés irodája természetesen telefon-összeköttetésben“ "varr" a~ ■ 'tanács házzal, ahová jelenteni kellett volna, több okból is. Először, mert az új, hatalmas, műemlék palával fedett, színházszerű postát a tanács költségvetési üzeme építi. Másodszor, mert Francia vendégek Pest megyében Kulturális tapasztalatcsere Az Állami Ifjúsági Bizottság és a francia szabadidő, sport- és ifjúsági minisztérium megállapodása alapján közművelődési, ifjúságpolitiTv-FIGYELŐ' Székelyek. Néhai Pilinszky János juthatott mindazoknak az eszébe, akik vasárnap későn este a Caligula helytartója című dráma szerzőjének. Székely Jánosnak a vallomását meghallgatták. Küllemre is hasonlít ez a Marosvásárhelyen élő költő, drámaíró és szerkesztő az említett pályatársához,, de még inkább azonosítható Pilinszkyvel azért, mert fogalmazásában, mondandójában a szikár tömörség, a lényegek lényegének a kimondása jellemzi. Csak egy hő félórán, át szólt, mégis megtudtunk róla minden fontosat, kezdve filozófusi indulásától, befejezve drámaírói gyakorlatának igen szerény mérlegre tételével. Tudatta, hogy könyvdrámákat ír; tudatta. hogy csak akkor nvű! oapírhoz, ceruzához, ha a történelemben mához szóló példázatokra bukkan. Ver.síró- ként pedig immár befelezte pályafutását; szerkesztőként ellenben tovább foglalkozik a jelentkezőkkel, jól tudván, hogy milyen fontos valakit már a startnál okos és barátsávos szóval e'igazítani. Tarján Tamás irodalomtörténész — nem először tapasztalhattuk ezt —, nagy tárgyismerettel és dicséretes tapintattal közeledett az Íróhoz. Pontosan úgy, ahogyan illett, és ahogyan — tisztelet a kivételnek — kevésszer produkálják magukat a főhivatású kérdezgetők. Caligula. Csak jót mondhatunk tehát erről a portré- filmről. Magáról a Caligula helytartója című drámának a televíziós változatától viszont kevésbé lehettünk elragadtatva. Nem a veretes szöveg keltett hiányérzetet — ezt amúgy is ismerhettük egyrészt a kinyomtatott változatából, másrészt színpadi megjelenítéséből —, hanem az a modor, amelyben Esztergályos Károly rögzítette. Tisztesség ne essék szólván, de a főszerepre kiszemelt ifjú — mostanság igencsak foglalkoztatott — színész olyan elemi artikulációs gondokkal küszködött, hogy míg egy szentenciaértékű Székely-mondat ki- evickélt ajkai közül, az ilyesmire-érzékenyebb fülű előfizető a kínok kínját állhatta ki. Hosszú idő kellett, míg a néző úgy ahogy megszokta ezt a kócos, fésületlenségével riogató beszédet, és egyáltalán rábírhatta magát arra. hogy azokra a nem ilyen előadást érdemlő kinyilatkoztatásokra figyeljen. Royíll. Randevú a Royalban címmel sugároztak egy zenés. táncos összeállítást szombaton este. Zömében régi ismert kabarészerzők munkáiból válogatott a forgatókönyvet jegyző Kállai István, s így alkalmunk volt újból tapasztalni, hogy milyen jóízű, kedvesen pikáns volt az az egykori világszerte hódító pesti humor. Dicséretére Bánki Iván rendezőnek, a közreműködők közül senki sem esett túlzásokba; valamennyi szereplő ízléssel, tehetséggel mókázott. És ami fő: érthetően beszélt! Parabola. a műsorszerkesztés véletlene úgy hozta, hogy szombaton nemcsak este akadtak kellemes perceink, hanem már a híradó előtt is. Ekkor jelentkezett ugyanis ez a mindig érdeklődéssel várt és általában csalódást sohasem okozó politikai görbe tükör. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy ezúttal is tele volt hintve a szellem patronjaival ez a revü. Mégpedig úgy, hogy napra — sőt, szinte órára — készen kapcsolódott a világ eseményeihez a képes-hangos panoptikum. Amióta pedig Bodnár István rendezi, érezhetően megtelt vizuális ötletekkel. Most például Növényi Norbertét foglalkoztatták, mint bábu- szállítót. Visszavonuló olimpiai birkózóbajnokunk ebben a szerepben is remekelt. Akácz László kai delegáció érkezett tegnap Pest megyébe. Serge Blan- cart-nak, a minisztérium grenoble-i, regionális központja igazgatójának vezetésével, egy hetet töltenek ná lünk francia vendégeink. A közművelődés különböző területeit összefogó Savoie megyei öntevékeny egyesület munkatársai alkotják a delegációt A Savoie Vivant-nak (Az Élő Savoi-nek) az a feladata, hogy a megye minden szintjén választott és hivata^ los felelősök a közösségekkel együttműködve életre segítsék az uj társadalmi, gazdasági, kulturális kezdeményezéseket. Főleg a kis falvak kulturális életének megszervezésében van nagy szerepe. Pest megyei látogatásuk során a honi törekvéseket ta nulmányozzák. Előadásokat, tájékoztatókat hallgatnak a helyi közművelődési és ifjúságpolitikai tevékenységről; és gyakorlati tapasztalatokat is gyűjtenek. a tanácselnök mindenről szeret értesülni a legapróbb dologtól a legnagyobbíg, és ezt az ügyben szereplők tudják is. Utoljára említjük a törvényt a régészeti leletek kötelező bejelentéséről és megóvásáról, amelyet a megtalálók és vezetőik vagy nem ismernek, vagy nem fogadnak el. Elhangzott ugyanis többek szájából, senkinek semmi köze hozzá, hogy hova lettek az ékszerek, amit találunk, az a mienk. Leges-legeslegutolsósorban jegyezzük meg, a településen három éve nyílt állandó hely- történeti kiállítás a postától olyan messzire, mint az említett ötvös üzlete. A helységben kilenc éve folyik régészeti terepbejárás és leletmentő ásatás, aminek a költségeit a tanács fedezi, és amelyekről időnként a megyei sajtóban cikkeket lehetett olvasni. Mór annak, aki ilyen haszontalan- ságra vetemedik. Az már teljesen jelentéktelen, hogy a községről monográfia látott napvilágot, ugyancsak a tanács költségén. Történhetett volna így Nem a magunk mentségér« említjük ezeket, de azért, hogy érzékeltessük, a háttért. A közeget tekintve történhetett volna másként is. Például így. A nyakperecet megtaláló munkás azt nem nézi közönséges drótnak. A kígyófej gondolkodóba ejthette volna, manapság ritka az efféle derót. Ha netán kivette volna is a helyéből, hogy megvizsgálja, azonnal jelenti a munkavezetőjének. Az utasítja munkásait, hogy hagyják érintetlenül a területet. Esetünkben ez nem okozott volna gondot, a munkát egyáltalán nem, egy percre sem zavarták ugyanis az oldalfalban nyugvó előkelő szarmata kislány maradványai. A munkavezető ezután' ' jelenti "azonnal "W’építészmérnöknek Vagy a tanácselnöknek telefonon, hogy mit találtak. Ha eddig eljutottak volna, akkor az a tanácselnök, aki nyolc éve áll folyamatos kapcsolatban a Nemzeti Múzeum középkori osztályának egyik régészével, a népvándorlás és honfoglalás egyik kiváló kutatójával, háromszoros díjra vagy azonnalra interurbán hívta volna a Nemzeti Múzeumot és párhuzamosan kiküldte volna a tanács kézbesítőjét a helytörténeti gyűjtemény vezetőjének a lakására. Ezután már minden ment volna a maga útján, annak rendje és módja szerint a tudomány és a becsület, valamint az egyéni-közösségi öntudat hasznára és épülésére. De nem így történt. Végül, utólag megtudva, egy hét múlva a kelletlenül átadott, megrongált leletek nagy nehezen bekerültek a Nemzeti Múzeumba. A régé- . szét vesztett is, mert szakszerű feltárás nem volt lehetséges, nyert is, mert a leletek — kivéve a sír edényét — megkerültek. A szocialista és közösségi öntudat bizonyos hiányaira vetült éles fény az eset kapcsán. Ha csak nem tekintjük a kapariságot, a kizárólagos anyagias gondolkodást, a műltunk, illetve országunk földje múltjának az oly sokszori semmibevevését valamiféle vívmánynak. Horváth Lajos történész Díjnyertes amatőrök Szakszervezeti filmszemle Vasárnap ünnepélyes eredményhirdetéssel Szolnokon, a Tisza Filmszínházban befejeződött az országos szakszervezeti amatőr filmszemle. A Dokumentum ’84 elnevezésű seregszemlén nagyüzemi művelődési házak filmklubjai és egyéni akotók mutatták be két napon át az utóbbi három évben készített alkotásaikat. A több mint ötven yersenyfilmét Bán Róbert filmrendező vezetésével szakmai zsűri értékelte.. Döntésük alapján az első díjat dr. Kürti Csaba budapesti amatőrfilmes nyerte, a két második díjon a budapesti Stier Sándor és a jánoshalmi Szabó Gábor, Elő János alkotópáros osztozott. A három harmadik díj tulajdonosa: a szarvasi dr. Kutas Ferenc, a szentesi Be- rényi Katona József, valamint a szegedi Igriczi Zsig- mond és Péter László, *
