Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-26 / 252. szám
mf k 1984. OKTÓBER 26., PÉNTEK • • • • MÉHES LAJOS PEST MEGYEI DOLGOZOK KOZOTT (Folytatás a* I. oldalról.) avatta be a két vállalat gazdasági és politikai életébe. A találkozón részt vett a DKV képviseletében Öry József, a gyár pártbizottságának titkára, Kovács Ferenc szb-titkár, az SZKFI vállalattól- Szalmás László, a pártvezetőség titkára és Szucsák László, az szb titkára. Délután a program a katalitikus krakküzem megtekintésével folytatódott. Tartalmassá tette a napot az az eszmecsere is, amely a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről folyt szakszervezeti vezetők, aktivisták részvételével a százhalombattai vállalatok valamennyi párt- és szak- szervezeti bizottsága képviseltette magát. Az aktíván először Méhes Lajos tartott rövid tájékoztatót a szakszervezeti munkáról. A résztvevők közül többen mondtak véleményt egyrészt a szakszervezeti élet problémáiról, másrészt a dolgozókat foglalkoztató társadalompolitikai kérdésekről. Felszólalt (a felszólalás sorrendjében) Kő- rács Ferenc, a DKV szb-titkára, Bokodi Béla, a hőerőmű szakszervezeti bizottságának szervező titkára, Szucsák László, Sági Ferenc, a DKV egyik alapszervezetének titkára, Bor- gula János, a hőerőmű főbizalmija, Szalmás László és Vogl László, a DKV szakmaközi bizottságának titkára. Az aktíva után Méhes Lajos a vállalatok vezetőivel összegezte a nap eseményét, kifejezve afölötti jóérzését, hogy nincs olyan kényes kérdés, amelyről a dolgozók ne beszélnének nyíltan. Mi mást jelentene ez — hangsúlyozta a SZOT főtitkára —, ha nem azt a bizalmat, amit a párt politikája iránt éreznek, azt a féltést tükröznék véleményükkel, amit vívmányaink megőrzése vált ki belőlük. A Politikai Bizottság tagja azzal búcsúzott Százhalombattán, hogy nemcsak a város, hanem egész Pest megye életével ismerkedhetett meg, s számára is sóik tanulsággal szolgált a találkozó. Kölcsönösen hasznos, további jó munkára serkentő és további aktív politizálásra ösztönző vélemény- csere alakult ki a zsúfolt prog-' ram során. A szakszervezet kettős szerepe a munkáshatahmban Városnézés közben (balról jobbra) Balázs Gézáné, Jámbor Miklós, Krasziiai Lajos, Méhes Lajos, dr. Mondok Pál. Pontosan 10 órakor jelentették Tóth István vezérigazgatónak: a teljes energiafogyasztói igény 4760 megawatt, estére várhatóan 5000 megawattra lesz szükség. Ezt az igényt több erőmű szolgáltatja. A Dunamenti Hőerőmű 600 egységgel járul hozzá. Méhes Lajos rákérdez: valamennyi blokk üzemel a hőerőműben? S a kapott válasz sor problémára máris rávilágít. Erre a SZOT főtitkára a délutáni aktíván is visszatért. 1976-ban adták át az utolsó blokkot a hőerőműben, de akkor már sújtott bennünket az olajárrobbanás. Amikor a DHV építése kezdődött, az 1960-as években, senki nem sejtette, hogy az olajra épített erőmű az olajválság miatt milyen kritikus időket él majd át. Lapunkban is írtunk . már árról: ez a foritös üzerh'csák ritka alkalmakkor kapcsolhat negyedik sebességbe, akkor, amikor ki kell Segítenie más erőműveket. Máskor a kiváló szakgárda egy része készenlétben áll, s bizony ez őrli az idegeket. Állandóan biztosítani kell a hadrafoghatóságot. A Politikai Bizottság tagjának a kérdésére is hasonló volt a válasz: a 220-as hat gépből kettő ma is tartalék. A 13 blokk félgőzzel megy. Kétezer megawattra építették az üzemet, s nem az itt dolgozó kiváló ezeregyszáz ember tehet a kialakult helyzetről. Ahol a vendéggel folyik a beszélgetés, a falakon számos oklevél. Valóban kiérdemelték valamennyit. Nem egyet maga Méhes Lajos írt alá, mint ahogy később ugyanezt lehetett felfedezni a kőolajipari vállalatnál is. Méhes Lajos jól ismeri mindkét üzem fejlődését kezdettől, az első kapavágástól. Felvetődött a nap folyamán többször is a hőerőmű sorsa. Megérett a rekonstrukcióra, s a másik fontos döntésre váró probléma: hol építik meg az ország számára szükséges új erőművet, ahíelyet már nem olaj üzemeltet, hiszen nem lehet elégetni a drága olajat, amikor fehér áruként hasznos, exportálható termék. Ha a környezetvédelmi berendezést is beépítik, Százhalombatta szívesen fogadná az új létesítményt, amelyet szénnel üzemeltetnének. Természetesen Méhes Lajos nem adhatott megnyugtató választ, hiszen jelenleg tartanak a viták, várat magára a döntés, amelynek hosszú évekre meghatározó ereje lesz' az erőművek működésében ... Jól védett szabadalom Másfajta gondokról hallhatott a kedves vendég, amikor a szénhidrogénkutató ügyvezető igazgatója tájékoztatta a műszaki fejlesztésről, arról, milyen fontos szerepet játszott az intézet is a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megteremtésében. Előkelő helyét foglal el a vállalat a más T6th István a diagramot mutatja a SZOT főtitkárának. országok rangsorában, ez a három cégből 1980-ban egyesült intézet. Kutatásaik, fejlesztési munkájuk ma is társadalmilag nélkülözhetetlen. Számítások szerint alig több, mint egy évtizedre tartalékol a föld mélye szénhidrogént, fel kell készülni a távolibb időkre. Arra, hogy ötezer méter mélyre tudjanak fúrni olaj után. Munkájuk a bányászattól egészen az elosztásig, az ÁFOR- kutakig terjed. Mintegy 160 szabadalmuk van, külföldön jelenleg hetvenet alkalmaznak licenc alapján. Évfente százszázötven témával foglalkoznak. Kiemelkedik közülük az előbb említett, nagy mélységű fúrás. Magas színvonalúak á geofizikai műszereik, fejlett tőkés országok eszközeivel versenyeznek. Pakucs János érdekes ellentmondásra világított rá. Példákkal bizonyította, hogy a műszaki fejlesztés nem lehet vállalati kategória. Hiszen a népgazdaságnak nagy hasznot jelentene az az eredményük: a jelenlegi gyakori olajcserét felválthatnák kísérleteik alapján 100 ezer kilométerenkénti motorolajcserére. Mennyi olajat takaríthatnánk meg, de ez nem érdeke az ÁFOR-nalc, mérhetetlenül lecsökkenne a jövedelme. Persze, hogy ellenáll az ÁFOR, de a szerelő vállalat is! Hasonló tapasztalatokat szereztek gázelosztó rendszerük fejlesztésénél: 25 százalékkal lehetne csökkenteni a gázfogyasztást. Ismét energiatakarékosságról van szó, nem beszélve a lakossági érdekről. Itt is ellenáll, a vállalat — mert jelentősen érintené bevételét. Porgányi Géza beszámolója derűsebb volt. Ismételte, amit Méhes Lajos a hőerőműben már hallhatott: itt a bérkiegészítés és a bérfejlesztés megfelelő hangulatot teremt, nagyobb a fejlesztési lehetőségük, mint a szomszédoknál. Bérszínvonaluk kétszerese a hőerőmű bérszínvonalának. Háromezer dolgozójuk évi 70 milliárdnyi terméket produkál és jelentős az exportjuk is. Termelési eredményük egyhar- mada a termék korszerűsítéséből származik. A katalitikus krakküzem karcsú csőkígyói között, a számítógépekkel felszerelt vezérlőteremben öröm volt járni, kivált amikor arról tájékoztatták a főtitkárt, hogy a drága beruházás öt év alatt térül meg! Az aktíván a Politikai Bizottság tagja meg is jegyezte: nagyszerű, hogy ez a létesítmény határidő előtt elkészült és jól szolgálja mind a vállalat, mind a népgazdaság érdekét. Ütköztek a vélemények A délutáni aktíván is számos olyan téma került szóba, amely valamennyi dolgozót foglalkoztat. Ilyen volt a többi között Borgula János főbizalmi nyílt és éles fogalmazása: feladta-e a szakszervezet korábbi harcos elvét? A háromszor nyolc órás megosztásról beszélt: dolgozzunk nyolc órát, tanuljunk, szórakozzunk nyolc órát és pihenjünk nyolc órát! A vállalati gazdasági munka- közösségek létrejöttével tartósan felborult ez a fontos elv. Mint mondotta, ő is tagja egy ilyen munkaközösségnek, de saját tapasztalatából is tudja: nyomot hagy a családi életben és hosszú távon.az ember kárát vallja a pihenés nélküli életnek. Nem szólva a társadalmi munka háttérbe szorulásáról. Erről az ellentmondásról sokan beszéltek. A vállalatnak valóban szüksége van a gmk-ban végzett munkára, az egyénnek a többlétkeresetre —, de bárhogyan nézzük, mondották, ütközik a humánus elképzelésekkel. Kékesi István szb-ititkár az emberek közötti konfliktusokat említette a nap folyamán: akik nincsenek ilyen közösségekben, joggal hangoztatják, dolgozhat valaki fő munkaidőben kétszer olyan jól, termelheti a normának a kétszeresét, akkor sem tudják úgy megfizetni, mint a munkaidő után végzett munkát. Nem jól van ez így! Az lenne jó, ha a fő munkaidőben szerveznék meg jobban a termelést, ha a jó munkát a fő munkaidőben becsülhetnénk többTörsdnek a sorsukkal A Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál 44 munkaközösség dolgozik, mintegy 440 emberrel. Tóth István elmondotta: tavaly 13 millió forintot fizettek ki a közösség tagjainak, s a vállalat mégis jobban járt, mintha külső vállalatokkal végeztette volna el ugyanazt a munkát. Ráadásul saját dolgozóik kereshettek többet, rájuk fért a pluszkereset. A DKV-nál 34 ilyen csoport van, szintén hasznot, hajt a Vállalatnak a munkájuk. ' Az aktíván szóba került, milyen a szociálpolitikai helyzet a városban. Valamennyi vállalatnál — hangoztatták a dolgozók — magas szintű az ellátás. Akár , az étkeztetést, akár az üdültetést vagy mást tekintenek — nem lehet kifogást találni. A lakáshoz jutás sem ókoz itt gondot. A vállalatok segítségével kevés várakozási idővel mindenki számára egészséges otthont adnak. A napokban veszi át például húsz DKV-dolgozó budapesti lakását. A szakszervezeti tagok száma is magas valamennyi üzemben. Akkor is így van, ha kritikus légkörben tevékenykednek a szakszervezet aktivistái. Nem adnak módot arra a munkások, hogy eltu- nyuljanak a tisztségviselők. S a munka szerencsére nem a fórumokra koncentrálódik. A döntés-előkészítésekben nagy szerepük van a szakszervezeteknek, az igazgatókkal alkotó vitákat folytatnak. Jól járnak így az igazgatók is, hiszen érdekeltté teszik ezáltal is dolgozóikat a vállalat ügyeiben, ők maguk pedig új szempontokat mérlegelhetnek döntéseik előtt, s közben is. Ahol összecsaphatnak a vélemények, ott jó a légkör, mert vezető-beosztott partneri kapcsolatot teremt. Törődnek az emberek véleményével. Erre mondotta el Méhes Lajos ifjúkori élményét a Ganzból. Az ő főbizalmija Pongrácz Kálmán, a későbbi budapesti tanácselnök volt. Annak az volt a szokása, hogy a belépő fiatallal sokat foglalkozott, még az Is érdekelte, miért van valakinek rossz kedve. Mindenki hálás, ha törődnek vele ... Méhes Lajos napközben is sok kérdésre válaszolt, a szak- szervezeti aktíván a felvetődő vitás problémákra részletesebben reagált. Az iparstruktúra változásáról a többi között például elmondotta, hogy az mindig nagy mozgásokkal jár, s az átmenetileg megrázkódtatást okoz. Ami csoportokat érint, tehetetlen konfkliktusok nélkül elképzelni. S féltette a kérdést: mit válasszunk? A konfliktusmentes életet, de akkor lelassul és visszaesik a termelés, általa az életszínvonal. A politikának mindig vállalnia kell az ütemesebb fejlődést, a konfliktusokkal együtt. Mi vállaltuk a teljes foglalkoztatottságot, de azt nem vállalhatjuk, hogy egyes munkaerők ne kerüljenek másfelé. Ez nem összeférhetetlen elveinkkel. A magyar munkásmozgalom — hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja — mindig a műszaki haladás, a hatékonyság növelése mellett állt. Mi soha nem tartoztunk a géprombolók táborába. A fejlődés azonban emberi konfliktusokat is teremt. Baj lenne azonban, húzta alá a SZOT főtitkára, ha csak a közgazdász, a technokrata kapna hangot a Kovács Ferenc, az aktíva egyik felszólalója. Érd ősi Agne* felvételei fejlődés során, és megfeledkeznénk a humánumról. Ezért különösen fontos, hogy a Központi Bizottság megerősítette o szakszervezeti kontroll szerepét. A párt nem vállalhatja egyedül az össz- érdek integrálását. Kell a tömegszervezet kiállása, a vélemények hangoztatása. A különböző érdekek összhangjának megteremtése. Ha fejlődni akarunk, a műszaki haladást, a legmodernebb technológiát kell támogatni és megkeresni annak legemberségesebb módját. Ez a fejlődés nemcsak a mi politikánk, így van ez más országokban is. Mindenütt a legkorszerűbbre váltanak. Az életszínvonal-politika, a szociálpolitika a vezetést is nagyon foglalkoztatja, mondotta Méhes Lajos.' Az életszínvonal megtartásáért az ország vállalta a központi támogatási árrendszert, remélve, hogy az árak majd csökkennek. Sok juttatást biztosítottunk, de eljutottunk oda, hogy ezt az életszínvonal-modellt felül kell vizsgálni és el kel'l érni, hogy a béroldal gyorsabban nőjjön. Legyen a bér munkára ösztönzőbb —, de csak higgadt, kapkodásmen- tes megoldásokkal. Fontos — mondotta Méhes Lajos —, hogy soha ne egy részletét nézzék a dolgozók egy-egy döntésnek. A vállalati gazdasági munkaközösségekről szólva kiemelte: egyetlen vállalat számára sem kötelező ilyet létrehozni, és a dolgozóknak sem kötelező ebben részt venni. Am egyet mindenképpen figyelembe kell venni. Azt például, hogy a munkások közül sokan vállaltak eddig is munkaidő után munkát. Fusiztak, maltert kevertek, disznót neveltek, bedolgoztak tsz-mel- léküzemágakba. Akikor sem csak nyolc órát dolgoztak! Akkor már jobb, ha szakmájukba^ tevékenykednek, ami kétszeres hasznot hoz. Úgyszintén jobban jár a vállalat, ha saját dolgozójával végeztet el olyan munkákat, amelyekért a tsz-melléküzemágaknák fizetett a jelenleginél magasabb összegeket. Van ahol — s itt Horváth Edére, a Rába gyár vezérigazgatójára utált — nem engedik a munkaközösségeket. Ugyanakkor két esztrgályos fizetése között négyezer forint különbséget is lehetővé tett! A szakszervezet nem vállalja az érdekvédelmet a vállalati gazdasági munkaközösségek fölött. Ez a kapcsolat csak munkás és munkáltató között áll fenn. A szakszervezet ma is a háromszor nyolc óráért harcol. Az lenne jó, ha a munkát a fő munkaidőben szerveznék jobban és akkor keresne többet a dolgozó. Ám akkor a rossz munkást azonnal el kell küldeni, hogy többet fizethessenek. A jövő évtől az új bérszabályozó ezt lehetővé teszi. Mód lesz a nagyobb differenciálásra. A munkaközösségek jelentős része ma hasznos, de csak ring szükséges — addig élnek. A szakszervezetnek kettős a feladata. Egyrészt érdekvédelmi tennivalókat kall ellátnia, másrészt a munkáshatalom iránt vállalt felelősségét is érvényesíteni kell. A kettő nem ellentétes, nagyonis ősz- szefügg. Nincs szükség e hasábokon minden felvetődő kérdési megemlíteni, csupán azt fontos hangsúlyozni: ilyen tanácskozásokra nagy szükség van. Olyan fórumokra, ahol mindenki kimondhatja ami foglalkoztatja. Kertelés nélkül. Ahogyan a munkások szokták. Ahogyan tegnap tették, s amire Méhes Lajos azt mondotta: nagyon jól érezte magát e légkörben. ...._ •__ g_ A politikának vállalnia kall
