Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-23 / 249. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 249. SZÁM 1984. OKTÓBER 23., KEDD k ¥11, műszaki napok Ismeretterjesztés, tanácsadás Szóvá tettük lapunkban, hogy az idén nehézkesen kez­dődött a Vll. monori város­körzeti műszaki napok ren­dezvénysorozata. Főleg a tá­jékoztatás hiánya okozott gon­dot az érdeklődőknek. Azóta Madari Gyulától, a ta­nács MÜTEF-osztályának ve­zetőjétől megkaptuk azt a for­gatókönyvet, amely részben a különböző gazdasági egysé­gek, intézmények vállalásaira, részben a rendezők és a szak­emberek elképzeléseinek egyeztetésére épül. Bűtorkiállítás Már a múlt héten megkez­dődött a Pilisi Ruházati Szö­vetkezet monori boltjában a városkörzetben készülő ruha­félék vására, amely a hónap végéig tart. A gyömrői köny­vesboltban szintén kiállítás és vásár nyílt. Különböző témá­jú előadások voltak Üllőn, Vasadon, Ecseren,' Pilisen. Hétfőn — október 22-én — este hat órakor „A modern nő kozmetikája” címmel Mag­lódon, a könyvtárban volt elő­adás. Október 24-én a monori művelődési központban Szil- vási Istvánná dr., a Pest me­gyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója nyitja meg Ht.i a kiállítást es* vásárt; amelynek a „Modern otthon” címet adták. A bútorokat és lakásfelszerelési cikkeket ok­tóber 31-ig árusítják majd, hétköznap 9-től 17, szomba­ton és vasárnap 8-tól 13 óráig. Lakberendezés A kiállítás megnyitásának délutánján 14 órakor Vecsé- sen a Ferihegy Tsz-ben a zöldségtermelés és -feldolgo­zás iránt érdeklődő szakem­berek vehetnek részt szakmai tanácskozáson és megtekint­hetik a szövetkezet feldolgo-' zóját. A korszerű lakásberendezés címmel ugyancsak október 24-én 18 órakor az ec seri könyvtárban, október 26-án 14 órakor a textil szerepéről a lakásban, hallhatnak az érdek­lődők. A vecsési könyvtár ugyanaznap 18 órakor a vi­deo hazai elterjedéséről szóló előadásnak ad helyet. A pilisi Móricz Zsigmond Művelődési Házban „A mai divat” címmel a városkörzeti ruhaipari szövetkezetek mu­tatják be termékeiket október 27-én 17 órakor. Megnyitót mond Bogár Miklós, a PIRuSZ elnöke. Hasznos tudni Október 30-án 14 órakor a sűlysápi könyvtárban a tár­sadalmi tulajdon védelméről a szövetkezetekben és a gaz­MegSepa eredmények születtek Szomorú őszi focivasárnap Megyei II. osztály, A-cso- port: Gödöllői EAC—Pilis 3-2 (0-3). Pilis, 300 néző, vezette: Máté. A 9. percben egy szöglet után Csetneki szerezte meg a vezetést a helyieknek, öt perc­cel később Hegedűs S. óriási helyzetben a kapu mellé fejel­te a labdát. A 30. percben újabb szögletet végezhettek el a pilisiek. A beívelés után Miklósdi először luftot rúgott, majd másodszorra lehetetlen Szögből remek gólt ragasztott a hálóba. Szünet után az 56. percben az egyetemisták nagyon szép góllal javítottak. Egyre na- gyobb iramot diktáltak, amit a pilisiek nem tudtak felven­ni. Az egyenlítő gól mégis csak a 79. percben született meg. Két perccel később Borgula hibázott nagy helyzetben. A 83. percben Tóth T. akasztot­ta a vendégcsatárt a 16-oson bélül. A megítélt jogos bünte­tőt értékesítve győztek a ven­dégek. A befejezés előtt He­gedűs S. egalizálhatott volna, de óriási helyzetből mellé durrantott. Kifejezetten nagyiramú, küzdelmes mérkőzésen két el­lentétes félidőt láthattak a nézők. A GEAC szünet utáni jó játékával megérdemelten szerezte meg a győzelmet a lelkesen játszó Pilis ellen. G. F. Örkény—Gyömrő 1-0 (0-0), Gyömrő, 300 néző, vezette: Mészáros. A két nehéz helyzetben le­vő együttes találkozóján az el­ső félidőben a helyiek játszot­tak fölényben. A támadások zöme azonban könnyen kiis­merhető, hárítható volt. Ol­dal, Szűcs és Varró Gy. így is betalálhatott volna, de elpus­kázták a lehetőségeket. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a kihagyott helyzetek később megbosszulják magukat. , Szünet után mindenki azt várta, hogy a Gyömrő nagyobb sebességre kapcsol. Ezzel szemben a határtálan lelkese­déssel küzdő Örkényiek váltot­tak sebességet, s irányították a játékot. A 70. percben Szű­csöt a 16-oson belül elkoszol­ták, a közelben levő bíró meg­lepetésre kivitette a labdát, s csak szabadrúgást adott. (Bün­tető járt volna!) A 77. perc­ben vendégszöglet után visz- szakerült a labda az Örkényi csatár elé, aki majdnem az alapvonalról a rövid sarokba lőtt, ezzel eldőlt a meccs. Tovább tart a gyömrőiek mélyrepülése. Gyenge csapat­játékkal, lelkesedés nélkül nem lehet (nem érdemes) pá­lyára lépni, s eredményt elér­ni. A harcos Örkény rászolgált a győzelemre, ök megmutat­ták: szívvel-lélekkel váratlan eredmény is elérhető. Ifi: Gyömrő—Örkény 0-0. Kiábrándítóan játszottak az ifik. G. J. Tápiószele—Monor 2-1 (2-0), Tápiószele, 200 néző, vezette: Iker. A mérkőzés 15. percében nagy védelmi hibából meg­szerezte a vezetést a hazai együttes. Tíz perc múlva az ötméteres lesen álló (!?) ha­zai jobbszélső 2-0-ra alakítot­ta az eredményt. A második félidőben támadólag lépett fel a monor* csapat és az 50. perc­ben Kecskéi szépített. A mér­kőzés hátralévő részében el­képzelés nélküli, csapkodó já­ték folyt a pályán és az ered­mény nem változott. Mélyponton van a monori csapat, nagy változásra van szükség a fejekben és lábak­ban ahhoz, hogy a következő — Pilis elleni — szomszédvár- rangadón eredményesen sze­repeljen a csapat. Ifi: Monor—Tápiószele 1-0. Csak a győzelemnek örülhet­tek a monoriak. F. J. Nagykáta—UHő 4-1 (Részle­tes beszámolót lapzártáig nem kaptunk a mérkőzésről.) dasági bűncselekményekről rendeznek eszmecserét. A monori városkörzeti VII. műszaki napok záróeseményé­re október 31-én 11 órakor, a tanács emeleti nagytermében kerül sor, ahol Rágyánszki Pál tanácselnök értékeli a ren­dezvénysorozatot. A szervezők szeretnék, ha az előadások, bemutatók minél ‘ nagyobb számú érdeklődő részére nyúj­tanának hasznos, új gyakor­lati ismereteket. Jegyzet Helyben iállítás nyílik ma 16 órakor Vecsésen a Fer- roelektrika Szövetkezet klubjában Szabados Jenő festőművész alkotásaiból. Bevezetőt mond Szíj Béla művészettörténész. A hír egy a sok közül, mégis I különleges figyelmet érdemel. Sajnos nem sok hasonló példáról tudunk, ugyanis Monoron és kör­nyékén. Szabados Jenő ve­csési születésű, 1911 és 1942 között élt, mégsem biztos, hogy sok helybeli ismerte eddig a nevét. Az sem való­színű, hogy ha képeit a művelődési házban — a szokásos és semleges he­lyen — mutatják be, mind­azok elmennének megnézni, akik így — saját munka­helyük saját klubjában — látni fogják. A kultúrával, művészet- tel emberközelbe ke­rülni, uram bocsá’ — há­zalni nem szégyen. Követ­hető példa inkább. V. J. Mozi Maglódon, a művelődési házban, 16.30-tól: Egy tiszta nő I—II. Monoron, 18-tól és 20.30- tól: A Jedi visszatér. Vecsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: Bye, bye Brasil. Hatalmas tolózárak Körülbelül 25 millió forint értékű különféle termék készül Monoron, a Szervomechanikai Kisszövetkezetben. Legfonto­sabb termékcsoportjuk a hajtóművekkel ellátott tolózárak. Juhász Zsolt egy ilyen berendezés elektromos részeit szereli. Elférek-e én is kűrietek? Kulturális Gyomron, 16 órától: a Tor­zió együttes próbája, az asz­talitenisz- és a furulyaszakkör foglalkozása, 18-tól: a nők klubjának összejövetele. Menüén, 17-től: aerobic, 18- tól: karate. Üllőn, 16-tól: az ifjú zene­barátok körének összejövete­le, 18-tól: a citerazenekar pró­bája. Vecsésen, 18-tól: német nyelvtanfolyam. Az ízek leendő mesterei Tízmillió forint értékű nyersanyagot használnak fel évente a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat monori cukrászüzemc- ben. Naponta 89 féle ízletes süteményt készítenek az ott dol­gozók, köztük Hoffmann Ildikó, Fazekas Magda és Pólyák Margit szakmunkástanulók, az ízek leendő mesterei. Hancsovszki János (elvételei Hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját készülünk megünnepelni. Minden tele­pülésen események egész so­rával szeretnék az ünnepet köszönteni. Péteri nagyon kicsi község a monori körzetben, de lakói nem szeretnének lemaradni az ünneplés nemes versengésében, ezért a péteri községi párt- alapszervezet javaslatára Mé­száros József helyi TÜZÉP-te- lepvezető teljes anyagi hozzá­járulásával, a Ferihegy Mgtsz szocialista brigádja és a párt­tagság, valamint teljesen kívülállók munkájával, Sze- nyín János párttitkárral egyetértésben felajánlották, hogy községünk felszabadulá­sának 40. évfordulójára ma­radandó emléket állítunk a művelődési ház kertjében. Egybehangzó vélemények alapján úgy döntöttünk, hogy egy szabadtéri emelvényt épí­tünk, ahol a különböző tár­sadalmi, nemzeti ünnepeinket megtartjuk és ezentúl nem kell minden egyes alkalomkor új emelvény-t-építeni.- Ezt—a felajánlásunkat a vállalt (ha­táridő előtt egy hónappal tel­jesítettük. / Az emelvény építésén sokat dolgoztak, segítettek azok az elvtársak, barátok, akik ebben részt vettek. Egy epizódot hadd írjunk meg: egyik reg­gel, amikor javában dolgoz­tunk, odajött hozzánk a mű­velődési ház kertjén keresz­tül egy férfi, anélkül hogy bárki is szólt volna hozzá. A köszönésen kívül feltette a kérdést: elférek-e én is köz­ietek, mert engem senki sem hívott. A válasz egyértelmű: Itt a helyed, és estig a munka boldogabbik végét megfogva, még akkor is dolgozott, ami­kor a többiek ebédelni men­tek. Ilyen emberek Is vannak, akik a kezük munkáját ajánl­ják fel a semmitmondó kritika helyett, amit néhányan el­mondanak a falugyűlésen, vagy a vendéglőben. Nem volt szándékom dicshimnuszt zen­geni azokról, akik a szabad­idejüket feláldozták a tár­sadalmi munkára* de a leg­utóbbi tanácsülésen elhang­zottak is késztettek arra, hogy ezt megírjam. A társadalmi megbecsülésről volt szó és így fogalmazódott meg, hogy igaz, Pétérin végeznek társadalmi munkát, de itt talán nem hal­latják annyira a szavukat. Ez a tanácstagi csoport munká­jára vonatkozott, de mivel ők is társadalmi munkában vég­zik a feladatukat, épp olyan elismerést érdemelnek, mint akik az emelvény építésén dolgoztak a nehéz betonnal. A tanácstagok 50 százaléka eb­ben a munkában is részt vett. Nem lehet itt mindenkit fel­sorolni, akiknek ezúton is kö- szönetünket fejezzük ki, a pártvezetés és a tanácstagi csoport nevében, de egy-két név azért hadd jusson el azokhoz is, akik nem látják, hogy nálunk van élet és azok­hoz is, akik szívesen jönnének segítségünkre egy újabb társa­dalmi munkaakció során. Elismerésünket fejezzük ki elsősorban a teljes anyagiak­kal hozzájáruló kedves Mé­száros családnak, a szerve­zésért Szenyán Jánosnak és Torda Bélánénak. a Ferihegy Mgtsz helyi vezetőinek, szo­cialista brigádjának, ifj. Gyu­rik Jánosnak, s nem utolsó­sorban őri Lajosnak, k legidő­sebb és a legtöbbet végző résztvevőnek. Az elkészült emelvény 15 ezer forint. Sz. 3. Péteri Amerre a kfrajok vendnak delet alapján. Ez annyit je­lent, hogy az egy főre jutó fo­gási átlagunk 200 kilón felül van évente. Sok halfajunk van: ponty, amur, busa, csu­ka, süllő meg apró halak, mint a keszeg, bodorka és egyebek. Nemrégen telepítettünk ke­vés compót és dévérkeszeget, sorolja Prekler Károly és hangsúlyozza, hogy ekkora és ilyen gazdag állomány nem­csak a kellemes kikapcsoló­dást teszi lehetővé, hanem jól kell tudni dolgozni vele. Mész­szel, fertőtlenítő szerekkel ke­zelik a vizet, 10 tagú halőri gárda vigyázza a közös tulaj­dont, csoportvezetőjük Márta Ferenc és Csengődi Ferenc horgászmester felügyeletével. S míg beszélgetünk, láncától megszabadult kutyája, Poldi félreteszi harapósságát, ba­rátkozik. Közben Czinpián Pé­ter, az egyesület írnoka a gu­lyás alá gyűjtötte rozsét, majd az egyik sporttárs, Gáti Ta­más kerül elő valahonnan a pecabotok mellől. A Nagybu­dapesti HE tagja, területi en­gedélye van Gyömrőre, csak így tudott vízhez, halhoz jut­ni, mert a nagy létszám miatt nem veszik föl az egyesületbe. SíísiS A gulyás illata egyre job­ban betölti azt a kis ligetes földnyelvet, ahol a horgásztá­bor áll vízzel körülölelve. Dél­felé járhat az idő, amikor a csónak kiköt a földnyelvnél. Sebestyén Miklós egyesületi tag lép partra csalihai-zsák- mányával. Az ő személyében olyan embert ismerek meg, aki pecás létére ritkán eszi meg a halat, inkább a sport­szenvedély vonzza, mégpedig gyermekkora óta, hiszen a Duna mellett nőtt fel. Dicséri a tóban található feketesügért, ami szerinte sehol az ország­ban nem nő meg ekkorára ... A horgászdélelőtt hangula­tos befejezéséhez és csalihal­fogáshoz készülődünk. Csó­nakba szállók Czinpián Péter­rel. Biztos kézzel markolja az evezőt, néhány csapás után a partról nem látható csalinká- zó víziútra bukkanunk az em­bernél is magasabbra növő nád és zsombék között. Természetesen beszélgetünk a finoman ringó csónakban. Megtudom, hogy a felesége örül, hogy ez a szép sport a hobbija és nem valami más. Két kislányuk van, ők és a fe­leség is szívesen jönnek vele a horgásztanyára. Közben ki­jutunk a nyílt tóra. Mellet­tünk váratlanul felforr a víz ... — Belementünk a halak vo­nulási útvonalába, megzavar­tuk őket, és most menekülnek. Itt tavasztól kora őszig nem szabad csónakázni, nagyon ki­kapnék a sporttársaktól ab­ban az időszakban — kap a témán Czinpián Péter, és so­rolja, hogy él a tőzegtóban teknőc, sikló, vízicsirke, néha vadkacsák telepednek le, s költenek is, meg sok madár­faj, amiket nem is ismernek Van vidrájuk is, ami sajnos elég rendesen megtizedeli a halállományt, valószínűleg több család is él a nádasb n. de hozzányúlni nem szabad, még áttelepíteni is csak aüa- mi engedéllyel lehetne. A déli napfényben csillogó- villogó, szellő fodrozta víztü­kör szélén kikötünk egy parti stég mellett. Vezetőm kidobja a horgot. Egy perc sem telik el, s máris kis keszeg ficánkol a damil végén. Szinte falják a keszegek a csalit, mert újabb egy perc alatt, három kerül a vizesvödörbe. Aztán kezembe nyomja Czinpián Péter a pe- cabotot, s amikor a harma­dik zsákmányom csillan meg a napfényben a zsineg végén, már tudom, értem mi a szép a horgászásban. :••• Legszívesebben nem is ad­nám vissza a botot, de tizen- valahány csalihal begyűjtése után indulunk vissza a part­ra. Az evezőt is megkapom egy-két percre ... Délután a reggel fogott csa­lihalakkal süllőzni, csukázni indulnak. Jó kapást... Aszódi László Antal (ISSN 0113-2651 (Monori Hlrtap) Nagy dolog a tó tervezett fejlesztése a gyömrői horgász­egyesület életében, így érthe­tő marasztalásuk további be­szélgetésre, hogy megismer­hessem e nagyszerűen össze­dolgozó, lelkes, természetet szerető társaság mindennap­jait, többek között Prekler Károly révén, aki az egyik legaktívabb horgász, amit a kibővített vezetőségi ülésekre való meghívások is kellően igazolnak. ,(így hát ez az írás folytatása a vasárnapi lapszá­munkban közölt riportnak.) fijlfi — Százhatvan tagja van az egyesületnek, közülük harmin­cán ifjúsági, illetve gyermek horgászok. Nagyon aktívak a tagok, évente ezer órát dolgo­zunk társadalmi munkában. Május * elsején szoktuk a strand és a horgásztó környé­két kitakarítani. Az egyik zsi­lipet az egyesületi tagok csi­nálták társadalmi munkában. — Miből, mennyivel gazdál­kodnak? — kérdem ennyi, pénzbe kerülő munka halla­tán. — A tagdíjakból és a napi­jegyekből befolyó összeg éven­te 20C ezer forintot tesz ki, ennek a 90 százaléka halasí- tásra megy el. Egyébként in­tenzív kezelésű horgászvíz a mienk, a 44/1967-es MüM-ren-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents