Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
1984. OKTÓBER 21., VASÄRNAP r Öwedék feSéfon néSkül Sdymá^fi Akiknek jogosan adnak előnyt — Amikor Solymárt bekapcsolták a crossbarhálózatba, és megszűnt a községben a fővárosi telefonszám, azt reméltük, a több évtizedes óhaj végre valósággá válik, és telefonhoz jutnak a óvodák — kezdi Kubiczay Józsefné, a három solymári óvoda vezetője. — Talán mondanom sem kell, milyen feszültséget jelent ,az óvónő számára az a tény, hogy. baj esetén nem tudnak egykönnyen segítséget hívni. Márpedig egy gyermekintézmenyben, ahol száz nebuló — akár a zabolátlan kiscsikók —, tölti napjait, könnyen lehet baleset. Szerencsére a telefon hiánya miatt még nem történt tragédia, de az mindennapos dolog, hogy egy-cgy gyermek be- lázasodik és nem tudjuk értesíteni a szülőt — hiába tudjuk a telefonszámát. Gyakran előfordul, hogy kiütéses, fertőző óvodást kell egész nap az egészségesek között ápolnunk. Emse s:n jár Az 1977-ben átadott kék ovi büszkesége Solymárnak. A lakótelep közpotttjában, átellen- ben a PEMÜ-ve! épült, s ez a közelség azt is jelenti, hogy ha nagyon szükséges, az óvónők telefonkészülékhez juthatnak. Ha sürgős segélykérésről van szó, élnek is ezzel a lehetőséggel, bár a vállalat telefonvonalai is oly mértékben foglaltak, hogy gyakran fél órákat kell várni a búgó hangra. így azután akármilyen szívesen fogadják a PEMÜ- ben a telefonáló óvónőket, ritkán veszik igénybe az üzem készülékét. A vezető óvónőnek azonban — telefon hiányában — naponta körbe kell utaznia Solymárt. hogy a község különböző pontjain levő óvodákat meglátogassa. S mivel napközben a kék busz ritkán jár, ezért rendszerint nem utazásról, hanem gyaloglásról van szó. Vezeték sincsen Érthető a solymáriak csalódottsága, akik a crossbarhá- l-ózatba való bekapcsolástól a telefonálási lehetőségek javulását várták. Ez a reményük nem vált be. A községben alig van nyilvános telefonállomás, így mindennapos, hogy magánszemélyek kéredzfcednék be a közintézményekhez — telefonálni. — A Krisztina távbeszélőüzemtől vettük át a solymári hálózatot, bár hálózatról aligha lehet beszélni ebben az esetben — mondja Kiss Mihály,<a Vácott működő Észak- Pest megyei Távbeszélő Üzem osztályvezetője. — Csaknem egy esztendeje működik a konténerközpont Solymáron, de a kábelhálózat hiánya miatt alig néhány új előfizetőt tudtunk bekapcsolni. Egy kisebb fejlesztésre lehetőségünk volt ebben áz évben, és október 18- án megtörtént a műszaki átadása annak a kábelszakasznak, amely egyrészt a Kerekhegy környékén, másrészt a PEMÜ szomszédságában újabb állomások bekötésére ad módot. Ha az óvodák ezen a környéken vannak, akkor természetesen elsők között jutnak telefonhoz. — A korlátozott lehetőségeken belül az egyéni előfizetőknek milyen esélyei vannak a telefonra? — Reméljük, hogy az év végén vagy a jöv,ő év első felében néhány egyéni előfizető telefonigényét is ki tudjuk elégíteni. De természetesen a közületek. különösen az egészségügyi és gyermekintézmények előnyt élveznek. Fítímegoláás — Érthető, hogy a több évtizedes lemaradást lehetetlen egy esztendő, alatt behozni. A konténerközpont, amely egyébként sem nagy kapacitású. csak félmegoldás, s a költségesebb dolog — a kábelhálózat kiépítése — ezután következik. A solymáriak, a főváros szomszédságában joggal várják, hogy javuljon a telefonhelyzet — az eddiginél gyorsabb tempóban. M. K. A z időjárás kegyeibe fogadta az idei Szuper Kupa résztvevőit. Verőfényes, nyárias őszutó várta a tizenhat csapatot, a nyolcvan versenyzőt, akik a Pest megyei Közlekedés- biztonsági Tanács vetélke- dősorozatának ezen a csúcspontján, az ATI óbudai mestervezetőképző iskolájában összejöttek, hogy eldöntsék, melyik csapat és melyik versenyző a legjobb Pest megyében. A kétkategóriás viadalt lapunk kezdeményezésére indította útjára a PmKBT, s hogy hamar népszerű lett, azt a résztvevők nagy száma is igazolja. A vetélkedősorozaton az idén is több mint hetvenezren próbáltak szerencsét, s ezen a módon alakult ki a tegnapi döntő mezőnye. A tesztlapok íölé hajoltak a versenyzők, s bizony nem volt könnyű dolguk. A győztesek a kupákkal. Balról jobbra: Varga Mátyás, a szentendrei KBT vezetője, aki felkészítette a csapatot, mellette Kovács Sándor, Grabic/a János, Kiszél Imre a Szuper Kupával, Falusi Miltály és Mészáros János, akik legalább öt nap ju,a!oms..abadsággal ünnepük szép sikerüket. Erdőst Agnes felvételei Az előkészületek valójában a tavalyi döntő befejezése óta tartottak már, s tegnapelőtt a pályák építésével, a díjak előkészítésével, a tesztlapok összeállításával értek véget. Bizony megizzadt a PmKBT két veteránja, Mud- rony József titkár és dr. Dut- ka Antal főmunkatárs, mire mindennel végzett. A verseny reggelén már csak a .versenyzőkre kellett várni, ám ők sem késlekedtek, s pontban fél tízkor, dr. llcsik Sándor, a PmKBT elnöke üdvözölhette a megjelenteket, majd megnyitotta a versenyt. A szabályokat Ambrus Ferenc, a Pest megyei ATI igazgatója ismertette. Kiosztották a tesztlapokat,; s megkezdődött a fejtörő. Ezúttal háromféle kérdőívet kapott minden versenyző, KRESZ, elsősegélynyújtás és munka- védelem volt a téma. Elsőként Simon Mihály, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság csapatkapitánya, a tavalyi győztes készült el, de mint később kiderült, nem került az első hat közé. A gyakorlati próbán viszont a harmadik helyen végzett, hármas holtversenyben, Munkához látott a zsűri is, s hamarosan kialakult a sorrend. A csapatversenyt és ezzel, együtt a Pest megyei Hírlap által felajánlott Szuper Kupát a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kossuth Lajos Katonai Főiskola csapata (Falusi Mihály, Grabicza János, Kiszel Imre, Kovács Sándor és Mészáros János), nyerte nagy fölénnyel, 755 pontot gyűjtve. Második a Csepel Autógyár Műszaki II. szocialista brigádja lett, 695 ponttal, harmadik a Pest megyei Rendőrfőkapitányság (883), negyedik KATONÁKÉ A SZUPER KUPA Dr. llcsik Sándor megnyitja a versenyt. a magyar néphadsereg váci alakulatának csapata (647), ötödik a Csepel Autógyár számítástechnikai szocialista brigádja (639), és hatodik a gyá- li Szabadság Mgtsz (629). Az egyéni verseny legjobbjának kiírt Pest megyei Hírlap Kupát a győztes csapat legjobbja, Mészáros János nyerte (141 pont). Mögötte a sorrend: 2. Grabicza János (136), 3. Falusi Mihály (138) mindannyian a KLKF versenyzői, 4. Keszléri Antal (133), Rozmaring Mgtsz, 5. Jáner László (131) PmRFK, 6. Kispál Mihály (131) Szabadság Mgtsz. A csúszós pályán Czeglédi Lajos (PmRFK) volt a legjobb, a rutinon Mészáros János (KLKF). A legjobb női versenyző Till Andrásné (Csepel Autógyár) lett. A kupákat lapunk főszerkesztő-helyettese, Árkus István adta át, a díjakat pedig dr. llcsik Sándor, aki a verseny végeztével értékelte a tapasztalatokat. Elmondta, hogy a rendkívül nehéz' feladatokat jól oldották meg a versenyzők, akik magas fokú, felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Hangsúlyozta, hogy bár győzteseket hirdettek ki, ebben a versenyben nincsenek vesztesek, mert a felkészülés során mindenki gyara- podott közlekedési ismeretekben, s a valódi eredmények a megye és az ország útjain mutatkoznak meg, remélhetőleg a kevesebb balesetben, a kulturáltabb, szabályosabb közlekedésben, a járművezetők magatartásának javulásában. A vetélkedősorozat csak a megyében zárult le, az egyéni verseny első hat helyezettje tovább verseng, mert ők képviselik Pest megyét az országos döntőn, amit decemberben rendez az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács. Fontos, hogy pontos legyen a be állás. A cím fölötti képen: szlalom a start után. Mészáros János, az egyéni első. hét híre NAPLIMiNIE @ Az országos műszaki vándorgyűlés a számítástechnika ipari alkalmazásának lehetőségeit vitatta meg. ® A Közlekedéstudományi Egyesületben a lakosság szállítási igényeinek kielégítését elemezték. i Megtartotta kongresszusát a Magyar Rehabilitációs Társaság. © A hét híre az is, hogy a Magyar Vörös- kereszt országos vezetősége az időskorú betegek otthoni ápolásának, gondozásának helyzetét tekintette át KásZüIctlenul érte, kapkodásra késztette a világ sok országát oz átlagos életkor tetemes növekedése, az idősek egyre nagyobb táborának jelenléte. Csakhogy: kik az idősek? Létezik persze egy hivatalos osztályozás, ami szerint az öregedés a 60—74, az öregkor a 75—89 év közöttieket, az aggkor az 90 év felettiekét foglalja magában. Ami úgy, általánosságban igaz, az gyakran nem fedi a valót a mindennapokban. Mert milyen hatalmas különbségek lehetnek — vannak! — azonos életkorú idősek lelki, fizikai állapotát összevetve, nem említve életkörülményeiket, családi helyzetüket! Minden séma veszedelmes, de az idősek sorsát nézve végképp az. Kerekítve, háromezer idős korú ember él Budaörsön. Ehhez mérten az egy főfoglalkozású és hét tiszteletdíjas gondozónő által felkeresett, ellátott húsz, huszonöt fő, a házi szociális gondozásban részesülők, aligha minősíthetők jelentős csoportnak. Amint vehetnénk gyerekek szép tettének és nem többnek azt is, hogy az I. és a II. számú általános iskolából egy-egy úttörőraj vállalkozott ilyen feladatra. Óvakodjunk a hamari ítéletektől...! Nem létszám kérdése ez, nem gyerekek lágy szívének javára írandó jócselekedet. Az érintett idős embereknek a létezés talaja ez a törődés. Kétszáz esztendeje — egy pillanatra megakad a lélegzetünk, mert annyira hihetetlen — a népességnek csak tizennégy százaléka érte meg a 60. életévet! Ez az arány most már nyolcvan százalék felett van. Ami érzékelteti, lehetőségek és teendők viszonyát egyre szorosabbá kell formálnia a társadalomnak. Itt nem lehet adósnak maradni. Nem lehet, paciig bonyolultak a teendők. Hivatkoztunk a budaörsi tapasztalatokra. Nos, a településen a kórházba utáltaknak az ötvennégy százaléka tartozik az idősek közé, ami ismét adalék ahhoz, kell-e, szükséges-e sajátos módon mérlegelni azok helyzetét, akik — ahogy azt mondani szokták — naplemente előtt állnak. Hivatkozhatunk nagykőrösi tapasztalatokra is, ahol a házi szociális gondozás — terepjárón! — a tanyák magányosainak, hallgatag elesettjeinek viszik el a társadalom senkit veszni nem hagyunk üzenetét. Több mint tíz esztendeje, 1973- ban hozott határozatot a megyei tanács a házi szociális gondozásnak az egész megyére kiterjedő megszervezéséről. Ma az .országos átlagnál jobb a szervezettség színvonala, a látogatások száma is magasabb. Most már 9 millió forint felett van évente az az összeg, amelyet erre a célra fordítanak a tanácsok, a kezdetkor, 1974- ben csupán 264 ezer forintot tett ki a számla. Mégis, a kilencmillió ellenére is — meg az idén a megyében a szociális ellátásra összesen költhető 312 millió forintos tanácsi pénzalap ellenére is — sok a gond, a baj, a fájdalmasan -kényszerű választás. A gondozók döntő része a Vörös - kereszt aktivistája; tiszteletet érdemelnek áldozatos munkájukért, de mert a munka áldozatos, kevesebben vannak a kelleténél, a szükségesnél, a feléjük nyújtott kezeknél. S ez csak egy az ezerféle feszültség közül, hiszen gyakran a kórház azért nem küldi haza az idős beteget, mert nincs, aki gondozza. így viszont a kórházi ágyra nem kerülhet valaki olyan, akinek kimondottan kórházi ellátásra lenne szüksége... BŰVÖS kÖTCt.1. sokaságát kell áttörnie a társadalomnak a legcélszerűbb — és éppen ezért a leghumánusabb — gyakorlat kialakításához. Országosan tavaly 35,7 ezer fő volt a házi szociális gondozásban részesülők száma, a megyében ezernégyszáz feletti. Nagykőrösön ötvenen vannak a társadalmi gondozók, a megyében több mint kil-sncszázan. Munkájukat szervezi, segíti a hivatásosak ötven főt meghaladó csoportja. Egy-egy gondozottra mennyi idő jut? Van, akit elég hetente egyszer felkeresni, és van, akinek naponta szükséges az ellátás. Nincs séipa, nincs statisztikai átlag, nem létezhet mechani- kusság. Ami döntő, az idős ember saját otthonában maradhat, mert nekik ez mindennél fontosabb. Érezzék tehát a törődés, a segítés melengető sugarát, naplemente előtt... Mészáros Ottó
