Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

VÁCI xJ€íilu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1984. OKTÓBER 20., SZOMBAT Ki lesz az új tulajdonos? Megvásárolható állami lakások <r Áron alul, részletre Hol lakunk? Együgyűnek tűnik a kérdés, természetesen lakásban. De milyenben? Le_ hét ez öröklakás, társasház­ban, lakótelepi bérlakás, saját családi ház stb. Mindenki la­kó, függetlenül annak jogi mi- , lyenségéről. Az igények lénye­ge is azonos: a lakás biztos pont, ahol regenerálódni, pi­henni lehet és alkalmas a sza­bad idő nyugodt eltöltésére is. Nem elégíti ki ezt az alapvető igényt az olyan lakás, ame­lyikben recsegő padló, csöpö­gő vízcsap, a fürdőszobában elromlott vízmelegítő, vagy a nedves falak mérgezik életün­ket. Gazdasági okok Ha nemcsak lakói, de tu­lajdonosai, is vagyunk ottho­nunknak, óvjuk, s ha kell, ha­ladéktalanul utánajárunk a szükséges javításoknak. Egészen más a helyzet, ha csak bérlők vagyunk; kevésbé vigyázunk és ha „baj van”, nem irgalmazunk senkinek. Olyannyira, hogy ilyenkor a felelősök felmenői is csuklani kezdenek. Sajnos kevés kivé­teltől eltekintve a gyakorlat igazolja állításomat. Több más körülmény mellett erre a tapasztalatra is gondoltak a város vezetői, amikor határo­zatot hoztak a megvásárolha­tó állami lakások kijelölésé­ről. A Városgazdálkodási Válla­lat kezelésében összesen 2 ezer 834 lakás van, ezek közül 241 lett elidegeníthető, azaz eladható. — Mi az oka és háttere a határozatnak? — kérdezem Blaha Attila igazgatót. — Gazdasági okok kénysze­rítették ki ezt a lépést, első­sorban a régi lakások magas fenntartási költsége. — Ez az eladás indoka, de mi a garancia arra,, hogy ve­vők is lesznek? Hiszen a fenntartás nekik is legalább olyan sokba kerül. — Ösztönző erő lehet a lak­bérek jelenleg folyamatban levő emelése. Az sem elha­nyagolható szempont, hogy kedvezményes áron és fizetési feltételek mellett megvásárol, ható ingatlanná válik az ad­dig csak bérleménynek számí­tó lakás. Ezáltal az új tulaj­donost új jogok is megilletik. A fenntartási költségek pedig csökkenthetők; ha a kisebb javításokat maga a tulaj is el tudja végezni. — Vannak már tapasztala­taik? Népszerű az akció? — A mostani, júliusban szü­letett határozat óta még nem volt jelentkező, de a hetvenes években történt adás-vételek felbátorítanak, akikor a csa­ládi házakra és a jobb karban levő bérházi lakásokra sokan pályáztak. Kedvező feUéSebk — Pontosan milyen feltéte­leket szabtak? Hogyan kell fizetni, kik pályázhatnak eséllyel ? — Az árak a lakás állagá­tól, méretétől és komfortfo­kozatától függnek. Az e té­nyezők alapján megállapított forgalmi érték 30 százaléka lesz a vételár. Ennek egy ré­szét egyben kell kifizetni, a többit részletre is lehet. Első­sorban a bent lakók pályázhat-' nak, majd a szomszédok. Ha ők sem élnek a lehetőséggel, akkor már bárki lehet vevő. — Mi történik akkor. ha. mondjuk, más veszi meg az általam bérelt lakást. mivel én nem tudtam, vagy nem akartam megvenni? Ki kell költöznöm? — Szó sincs róla. Tovább folytatódik a bérleti viszony, de az új tulajdonosnak fizeti a bent lakó a lakbért. — Ki lesz felelős a lakótér ren kívüli javításokért, ha egy házban csak néhány la­kást vásároltak meg? Járjunk utána?! — Amennyiben a tulajdo­nosok többen vannak, mint a bérlők, akkor őket terheli az a kötelezettség, ha keveseb­ben, akkor ezek az épületré­szek továbbra is a mi gondo­zásunk alatt maradnak. Honnan tudható meg, me­lyik lakás eladó, melyik nem? — A listát megkapták a ta­nácstagok. Az ő népszerűsítő munkájukra számítunk, de még is lehet keresni őket. Ér­deklődni lehet még nálunk, a Városgazdálkodási Vállalát. hál, de a városi tanácson is készséggel segítenek. A lakások állapotáról is tá­jékozódhatunk; egy éve kezd­ték felmérni a helyzetet. Há­romszázhatvan adatot vettek fel minden egyes épületről. Ezek januárban számítógépbe is kerülnek, ami jelentősen megkönnyíti a kikeresést. Az új VT—20-szal bekapcsolód­nak a megyei számítógépes rendszerbe. Reméljük, ez arra is jó lesz, hogy folyamatosan nyomon követhessék mikor, milyen javításokra keil sort keríteni a még vállalati 'gon­dozás alatt maradó épülete­ken. ;P A kijelölés műszaki szem­pontból objektív volt. de ezen kívül figyelembe kellett ven­ni a ivaros érdekeit is, amire gép nem képes. Ezért a váro­si vezetés „szubjektivitása” döntött. Nem kerülhettek szóba te­hát a többszintes, telepszerű épületek, a 10 éve részlegesen, illetve 15 éve teljesen felújí­tott lakások, valamint a város központjában levő, a város­kép szempontjából fontos, úgynevezett rehabilitációs, re­konstrukciós épületek. ★ Aki vevő lesz, annak — a körülményektől függően — a vételár egy részét, a bent lakó nak mintegy 10 százalékát kell kifizetnie, az összeg további részét egyedi elbírálás alapján részletre. Az eladó állami lakások jegyzékét a Városi Tanács be­járatánál tanulmányozhatják az érdeklődők. Dudás Zoltán Fedett autóbuszállomások J6Í jön a téli időjárás ellen. Fedett autóbuszvárókat épített a kommunális cs költségvetési üzem a helyi megállókhoz. Ké­pünkön Kakuszta Jenő asztalos és fiatal kollégája munka közben, a Rákóczi téri megálló előtt Hancsovszki János felvétele: A VME közgyűlése Becsüljük értékeinket A Géza király téri Levéltár dísztermében tartotta idei rendes közgyűlését a Váci Múzeumi Egyesület. Dr. Der- csényi Dezső Kossuth-díjas professzor, a VME elnöke kö­szöntötte a szép számban meg­jelenteket, majd Ráduly Emii tej resztette elő a titkári be­számolót. Az év elején választott új elnökség munkaterv alapán tevékenykedett. A meghirde­tett előadások iránt növeke­Vác a hazai lapokban A Heti Világgazdaság új száma foglalkozott a váci PE- TÉV-vel, a háború utáni első — jogutód nélkül — felszámolt gazdasági szervvel: 121 milliós adósságából az állam hatmil­liót megtérített. A Népszava írt a Pest me­gyében működő 21 szakmaközi bizottságról, megemlítve, hogy a Váci bizottság jelen van a dolgozók életkörülményeit érintő fontosabb döntések meghozatalánál. Az Ország-Világ bemutatta a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat URH eladási láncát, s arról írt, hogy jövőre kiterjesztik annak ha­tókörét a váci térségre és a Dunakanyarra is. A Munkásőr tudósítást kö­zölt a váci Forte-gyár mun­kásőr szakaszáról, melynek tagjai társadalmi munkájuk ellenértékéből támogatták Grősz Lászlót, a súlyos műté­ten átesett munkásőr társukat. A Fonómunkás hasábjain ifj. Hegyi Géza, a váci FICE főmérnöke nyilatkozott arról, hogy milyen sok gondot okoz­nak a nem beteg s nem sza­badságon levő hiányzók, ve­szélyeztetve a programtelje­sítést. A Népszabadság Történelem — képekben című sorozatában közölt egy 40 évvel ezelőtt ké­szült fotót, a váci fegyházból munkásszázadba sorozott ma­gyar és jugoszláv politikai fog­lyokról. A Közalkalmazott dicsérőleg írt a Váci Földhivatal Károlyi Mihály nevet viselő munka- csoportjáról, amely eredmé­nyes, lelkiismeretes munkájá­val elnyerte a Pest megyei Ta­nács kiváló szocialista mun­káskollektívája címet. P. R. dett az érdeklődés. Az egye­sület tagjai sokirányúan igyekeztek segíteni a Vak Bottyán Múzeum munkáját. A rendes tagok száma egy év alatt ötvenhattal nőtt — je­lenleg 266 —, ezenkívül 6 alapító, 51 pártoló, 3 tisztelet­beli és 11 jogi tagjuk van. A pénzügyi helyzet jó. Bejelen­tette, hogy Vácról történt el­helyezésével megbízatása le­járt; Zomborka Márta, a mú­zeum új igazgatója vette át a Váci Múzeumi Egyesület tit­kári tisztségét. A közgyűlés vendége Rá­day Mihály, a Magyar Tele­vízió munkatársa volt, aki fél évtizede folytatja a képer­nyőn városvédő és -szépítő munkáját. Kezdeményezésé­re mind több helyen alakult egyesület hasonló célkitűzések megvalósítására. A múlt érté­keinek óvása, megbecsülése a ma élők kötelessége. Pélakép- pen említette a Váci Levéltár felújított, műemlék épületét. Hasonló restaurálásra évtize­dekig nem lesz szükség. Eset­leg á díszterem (jelenleg be­meszelt) freskóinak kiszaba­dítása maradt még, mint el­végzendő feladat. A hozzászólások során Suba Vilmos is társadalmi összefo­gást sürgetett a közvagyon rombolóival szemben. Galam­bos Ferenc a kétnapos váci búcsúk színhelyének áthelye­zését javasolta, s az Eötvös utcai zsinagóga épületének kulturális célokra történő át­mentéséről beszélt. A közgyű­lés dr. Dercsényi Dezső zárszavával ért véget. Papp Rezső ki easier lenméfy&hb vágya Mindig ünnep az együtflét A nyuggdájasklub fiz éve szadozásban jelenítették meg. Amikor böjt időszakában a sajbázás tűzkarikái a magasba röppentek a község határában, szinte az egész falu csodájára járt, hogy milyen remekül szórakozik 3z a néhány idős ember. Látványosságnak számított a ipaszkabál is, ahol felöltve a különböző maszkokat, szóra­koztak és szórakoztattak. Az együttlét ilyen tartalmas for­mái megéreztették a többiek­kel. hogy jó ez így. A klub gyorsan népszerűvé vált. oly­annyira, hogy a hétfői klub­nap okra egyfe többen kopog­tattak be, fő'eg az egyedülál­lók közül. Ök eddig is érez­ték. hogy nem jó az embernek egyedül, de hát mégsem lehet­tek mindig a szomszédok ter­hére. Országjárás Az ekkor már 30 tagú kö­zösség 1974. december 5-en szervezte első országjáró ki­rándulását a Mátrába. Azóta bebarangolták az egész Felvi­déket, megfordultak Hajdú- szoboszlón, Debrecenben, Szé- csényben. Harkányban, s az ország minden táján. A klub akkori vezetője, Jaics István­ná büszkén emlékezik arra. hogy mint idegenvezető, alig tudta a tagok mindenről tá­jékozódni akaró, mohó érdek­lődését kielégíteni. Volt, aki akkor került elő­ször messzebbre a község ha­tárán kívül. A kirándulások­ról mindig gazdag és felemelő élménnyel tértek vissza. Igye­keztek számukra változatos klubprogramokat szervezni. Voltak TIT-előadások, orvosi tanácsadás, élménybeszámolók, filmvetítés, öregek napja és sok-sok bensőséges, szép ün­nep. Nemcsak a közös problé­mák, érdeklődés, lelkesedésen keresztül jutottak egymáshoz közelebb az idős emberek, ha­nem személyiségük értékein keresztül is. Mert ahol az em­ber jóindulatot, megértést és szeretetet érez maga körül, ott ő is ilyenné válik, A kis csoport építő, alkotó közösséggé vált. S ebbén nem kis szerepe volt az alapító ta­gok mellett a lelkes klubve­zetőknek, Jaics Istvánnénak, Néder Ferencnének és Patrik Józsefnének, aki jelenleg is vezetője a klubnak. Vannak fiatal pártoló tagok, Nagy Sán- dorné, Láng Józsefné, Magyar- kútról Patócs Mihály és fele­sége, akik természetesnek tartják, hogy ha szükség van rájuk ott vannak. A legidő­sebb alapító tag, Kláb Józsefné 90 éves, de ha egészsége enge­Együtt könnyebben boldo­gulhat az ember, mint elha­gyatva, bezárkózva. Több ér­ték lehet a miénk, még az öregkor küszöbén is, ha sokan, ha mindannyian próbáljuk az értékeket megteremteni. Az öregség, az egyedüllét, a lét­bizonytalanság félelmei és ár­nyai könnyebben elűzhetők. ha közösségre találtunk az em­berékkel. Kezdetben Akik közösségben éltek, kö­zösségre vágynak — tartják a veröcemarosi 2. sz. klubkönyv- tar nyugdíjasklubjánák tagjai. A klub a napokban jubilált. Ez az ünnepélyes hangvételű szó örvendezést jelent. De egy ki­csit visszatekintést, számadást, önértékelést is, akár egyén, akár a közösség életében. Tíz éve annak, hogy Verőcemaro­son egy lelkes helytörténet-ku­tató, Míves Ottó, néhány férfi társaságában életre hívott, egy közösséget, s elindított egy mozgalmat. Kezdetben a fér­fias érdeklődésű kis csoport kuglizó kedvtelésnek hódolt. Majd helyi népszokások, ha­gyományok elevenedtek meg gyűjtéseik során. Hamarosan csatlakoztak hoz­zájuk a feleségek is. A múlt feledésbe menő . népi játékait, szokásait önfeledt, vidám ját­di. még ő is boldogan részt vesz a klubfoglalkozásokon. A klubtagok látogatják, segítik a betegeket is. A közösség fáradhatatlan tagja és lelke Emmer Józsefné klubelnök. Csillogó szemekkel emlékezik a. 10 évre, s azokra, akik már nem ünnepelhetik velük együtt a jubileumi év­fordulót Otthon — Sok idő. Voltak nehézsé­gek, gondok is, de hát hegy sincs völgy nélkül — mondja derűs bölcsességgel. Az öreg­kor küszöbén az ember szereti önmagát megbecsülni a múltja által is. Ami jónak és értékes­nék bizonyult, azt megőrzi. Megnyugvás neki, hogy az az övé, az mellette van. Gonddal, bajjal, örömmel teli lelkűk ki­fejezésre vágyik. — Higgye el. meghallgatni egymást, nagy dolog a mai ro­hanó világunkban. Ha segí­tünk nekik abban, hogy tuda­tosabban éljék életük bizonyos körülményeit. már könnyítet­tünk hétköznapjaikon. Sze­retnénk. ha a klub az idős em­berek életében nyugodt, békés és boldog kis oázis lenne. Ezért kell még nagyon sok tíz évet megélnie a klubnak — fejezte be Emmer Józsefné. Való igaz, az ember szivé­ben a legmélyebb az a vágy, hogy szeressen és hogy szeres­sék. Ez a törekvés, az egymás­sal való törődés, megbecsülés Önzetlensége hatja át a klub egész működését. Ennél többet nem is adhatott volna. Szórád Ágnes Jegyzet Etikett Változik a kor, változ­nak a szokásaink, s talán úgy is mondhatom, igazad­nak. No persze, hol jól, hol meg olyan követendő pél­dának hitt modellek sze­rint, melyeket egykor ki akartunk törölni az embe­ri kapcsolatok listájáról. A kézcsókra utaló köszö­nési mód például nem volt szokás azokban a körök­ben, ahol én nőttem fel. Még a tanító úr is csak. a „jó napot” szép, emberi üdvözlésmódjára tanított bennünket, s ezt várta tő­lünk a puritán falusi ta­nítónő is. Így eshetett meg velem később, hogy kedves emlékű főnököm ebédre hí­vott, s a kijáró udvarias­sággal fogadva, a leves ka- nalazása közben rám pirí­tott: — Miért nem úgy kö­szöntél a feleségemnek, hogy kezét csókolom? — Elvből — mondtam határozottan, de azért érez­tem, hogy a fülem meleg­szik, hogy bizony különc módjára lógok ki a vendé­gek sorából. Arra az ebédre virágot sem vittem a megértőén mosolygó háziasszonynak, mivel az férfiemberhez nem illő — tartotta felénk a faluszéli közvélemény, s nem is láttam soha egyet­len férfi rokonomtól, is­merősömtől ilyet. Az első csokrot a nagynéném ne­ve napjára vittem, azt már szülői parancsra, a téli ka­bát alá rejtve. Később a randevúzó kislány hívta fel az illő szokásra a figyel­memet, s neki aztán vittem is egy csokrot, egészen a találkozás pillanatáig — táskában. Régi idők, feloldott kü­löncségek. Ma már megte­szem: szívesen adom ál tiszteletem jeléül az illatos csokrokat, amiknek a nők (állítólag) mindennél job­ban örülnek, s ezek nálam közéleti szerepet is játsza­nak. Mert ha vitatkozunk, s elragadtatom magamat,. hibát vétek, nincs más és hatásosabb eszköz, s ez azt is jelenti: a véleményem lehet más, de ez semmit nem von le a tiszteletből. A számláimon mindig nyilvántartok néhány adós­ságot. Most például annak a pedagógusnak vagyok az adósa, akinek ebben az év­ben kétszer változtatta meg a nevét az „írógép”, s an­nak a népművelő hölgynek, akit másokkal együtt ma­gam is nagyon sokra tar­tok. De amit szigorúan számon kért tőlem, az en­gem is szigorúvá tett. Job­ban, mint kellett volna. Mert amit róluk írtam, ab­ban semminek sem válto­zott meg a neve, csupán egyetlen mondat került a cikk végére, a tények sora után. Ez volt az én véle­ményem. Ez az, amit — szerinte — vele meg kel­lett volna beszélnem. Már­mint a véleményemet, ami­hez nem volt jogom. Nem mondtunk egymás­nak durva szavakat, mégis kisugárzott az indulat, s a következő pillanatban a bosszúság is, hogy az elke­rülhetetlenül fontos együtt­működés alapjait bontogat­juk magunk alatt. Szokatlan még, hogy amit a közéletben akarunk, s nem magánügyünk, má­sokkal is meg kell beszél­nünk, s mások talán nem azt vallják a dolgokról, amit mi. Megesik, hogy tüskékkel sértjük fel egymás lelké­nek nevezett belső világát, s aki a sebet kapja, viszo­nozni akarja. Ahhoz is erő kell, hogy ezt a szándékot leküzdjüic. Épp most kez­dem én is gyűjteni az erőt, miután egy tisztességes szándékú lépés után ezt a telefont kaptam: „Az ille­tékes helyen már léptünk önök felé.” A mi közéleti illemkóde­xünket még nem írták meg, s nem adták ki se­hol sem. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents