Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLVAM, 247. SZÁM 1984. OKTÓBER 20., SZOMBAT Csúcsrigyes karók a mélyben Nemes nyár uralja a vidéket .Az erdő valaha alföldi vi­dékünk természetes növényta­karója volt, ám az évszáza­dok folyamán mind nagyobb mértékben kiirtották. Szántók váltották fel a zúgó tölgyese­ket, s amikor már nem volt. ami megkösse a talajt, megje­lent a futóhomok, amely je­lentős mértékben lerontotta a gazdálkodás eredményességét. Eltűntek a kőrisligetek, ame­lyekről szomszédos városunk kapta a nevét, meggyérültek a nyárasok. alaposan átalakult a környék képe. A fa napjainkban kincs, amelyből — minőségét és ösz- szetételét tekintve — kevesebb van a kelleténél. Az ipar alap­anyag-szükségletét nem köny- nyű fedezni, ezért az utóbbi évtizedekben erdőtelepítésre ösztönözték a gazdaságokat. Környékünkön is jelentős te­rületeken ültették el a cseme­téket, s több helyen már gyé- ríteni kell az ültetvényeket, most kezdi visszafizetni a fa­gazdálkodás a befektetett tő­két. Csip-csup örökség A Ceglédi Állami Tangazda­ság erdészeti kerülete 3171 hektár erdővel gazdálkodik. Jellemzőek a különböző fafaj­ták előfordulási arányai, mert a tágabb környék erdeinek rtlégószlása is hasonló. A ne­mes nyár uralja a vidéket 55 százalékkal, az akác 34, az er­dei fenyő és különféle lombos fafájok 5—5 százalékkal van­nak jelen, s a kocsányos tölgy mindössze egy százalékkal képviselteti magát. Hajdú László kerületigazgató tájékoztatása alapján ismer­jük a CÁT nagy gondját; a rendkívüli széttagoltság foly­tán a kerület erdészeti tevé­kenysége Nagykőröstől egészen Tápiószentmártonig terjed ki. összefüggő erdő csak Nagykő­rös, Nyársapát és Törtei tér­ségében van. A többi csak 30 —50—70 hektáros ligetecske. Előzményként tudni kell, hogy a mai tangazdaság fél tucat korábbi nagyüzemből jött lét­re tehát örökölték a csip-csup táblákat. A kerület idei árbevételi ter­ve 17,6 millió forint, tervezett nyeresége 2,1 millió forint. A törteti központban működik saját csemetekertjük, ahol Juhász Ferencné erdésztechni­kus vezetésével csúcsrügyes karódugványok előállításával foglalkoznak, amely korszerű eljárással ma még alig néhány helyen próbálkoznak az or­szágban. (A dolog lényege az, hogy 2—3 méter mély lyuka­kat fúrnak, s elérve a talaj­víz rétegét, egészen addig le­engedik a csemetét. A törteli, nyársapáti, csemői száraz ho­mokon csak így lehet öntözés nélkül eredményesen erdősí­teni.) Nevelnek egyéves gyö­keres dugványokat is, amelye­ket szakcsoportnak adtak ki művelésre. Azt remélik, hogy ily módon az előállítási költ­ségek alacsonyabbak lesznek. Tucatnyi társsal A saját szükségletüket ma­guk nevelik, s jut belőle el­adásra is. Tavaly 69 hektáron végez­tek erdőfelújítást, -telepítést 74 hektáron. A szántóként gazdaságosan nem hasznosít­ható területeken ezzel szeret­nék megvalósítani a racioná­lis földhasználatot. Az erdé­szetben nyolcvanketten mű­ködnek. Az évi fakitermelés 7500 köbméter, ami a követke­ző években 10—12 ezer köb­méterre emelkedik az ütem­terv alapján. Ehhez megvan­nak a megfelelő személyi és tárgyi feltételek. Annál is in­kább szeretnének produkálni az emberek, mert az 1963-as eredmény kedvezőtlenül ala­kult, nem kevéssé az év utol­só időszakának faértékesítési nehézségei miatt. Az idén ked­vezőbbnek mutatkozik a hely­zet, s a felmérés szerint az eredmény elérheti a 2,8 millió forintot. Ez a fizikai és a mű­szaki állomány együttes erőfe­szítésének köszönhető. Nyolc évvel ezelőtt a kör­nyékbeli gazdaságok erdőgaz­dasági társulást alakítottak a CÁT gesztorságával. Ennek a tangazdaságon kívül jelenleg 12 termelőszövetkezet a tagja. Együttes erdőterületük megha­jgyzet Rendszerét®!, gazdálkodás Mi sem természetesebb lát­vány a rendezett parasztud­varnál. Mindennapos eset, hogy a szérűn elhullott szé­nát, zöldtakarmányt szálan- Itént szedik össze a gazdák. Szombatonként a virágoskert­től a pajtáig söpör a gazda- asszony, akár van szemét, akár nincs az első vagy a hátsó udvarban. Mi készteti erre a falusi embereket? .A takarékosság? A velük született rendszere­tet? Valószínűleg ez is, az is. A hajdanvolt szűkös évtize­dek megtanították őket a szalmaszálnyi értékek megbe­csülésére, a falu közvélemé­nye pedig környezetük ápolá­sára. ) Gyakoriak a virágos majo­rok, a gondosan felsöpört utak az istállók körül. Szabad ide­jükben csinosítják környeze­tüket az emberek. Igaz, mind több gazdaságban ösztönzik is erre őket. örvendetesen ter­jednek az úgynevezett ma­jorszemlék. ősszel és tavasz- szal erre a feladatra alakult bizottságok járják körbe az állattartó telepeket, szétnéz­nek a határban, s értékelik a környezetszépítő buzgalmat. Nemcsak azért, mert mos­tanában divatos dolog az ösz­tönzés, hanem, mert valójá­ban akarják a rendet, ezért anyagilag is sok helyen elis­merik a szorgalmat. No, nem nagy összeggel, éppen csak annyival, amennyit még nem érdemes szétosztani a telepen dolgozók között, de már ér­telmes közös programra fel lehet használni. Így mintegy sugallják is a felhasználás módját, hiszen ezt a csekély összeget közös kirándulásra, színházlátogatásra költik a brigádok. Bizonyos, hogy nem abla­kon kidobott pénz ez a gaz­daságokban. Éppen ellenkező­leg, a leggyümölcsözőbb be­fektetések egyike. S nem is új felfedezés a környezetcsi- nosítók ösztönzése. A régi mondás szerint, ugyanis „megnézem portádat, meg­mondom, ki vagy’’. Magya­rán: aki igényes környezeté­re, az hasonlóképpen gondol­kodik munkájáról is. A rend, a tisztaság része a termelési kultúrának, egyfajta fegyel­mező erő a gazdálkodásban. A következetes gazdaságveze­tés mindenütt segíti és siet­teti is e folyamat kiteljesedé­sét. V. F. J. ladja a nyolcezer hektárt, faállományának összetétele hasonló a fentiekben leírt ará­nyokhoz. Az a cél kovácsolta őket eggyé, hogy közösen szerezzék be a fakitermelő gépsort és a szükséges szállítóeszközöket. A fakitermelés, -szállítás, -érté­kesítés is közös ügy lett. A kí­sérletek köréből kimagaslik a már említett mélyfúrásos nyár­fatelepítési rendszer, a műtrá­gyázás és a vegyszeres gyom­irtás alkalmazása, feladatuk a műszaki és technológiai fej­lesztés kidolgozása. A birtokukban van egy kor­szerű kanadai Timberjack gyérítő gépsor, egy Walmett 872-es közelítő, VK—16-os kér- gező, továbbá a szükséges te­her- és személyszállító autók. Tizenöt fős fakitermelő bri­gádjuk korszerű kézímoloros fűrészekkel látja el feladatát. A társulás 1983-ban 10.2 mil­lió forint árbevétellel 385 ezer forint nyereségre tett szert. Igaz, hogy nem a gátlástalan nyereséghajhászás tömörítette őket, ennél azonban minden­képpen többre képesek. Idei várható eredményük kétmillió forint körül Ellákul. Van jövője A társulásnak van jövője. Ha a költségeket sikerül féken tartani és vállalkozási" áraikat elfogadható szinten alakítják ki, érdemes lesz a tagoknak igénybe venni szolgáltatásai­kat. Ennek megvan a reális alapja. A fejlesztés is a kor­szerűsítést szolgálja A mély­fúrásos technológia eszköze­ként két darab mélyfúrót vá­sároltak, amelyeket a cegléd- berceli őszi—tavaszi 94 hek­táros nyárfatelepítésnél már felhasználnak. Tamasi Tamás Szoknyák a líbiai lányoknak Csupa csinos modellt varrnak Cegléden, a PEVDI Déli úti szabászatán egymás mellett van két jókora raktárterem. Azt szeretik, ha nem egyszer­re üresek. Az egyik ugyanis az érkező anyagot fogadja, a másikban a készáru vár el­szállításra. Sem egyiknek, sem másiknak nem kell itt időz­nie sokáig, hiszen volt már rá eset, hogy a hivatalos át­vételi papírokon még meg sem száradt a pecsét festékje, az első szabványokkal már szá­guldott az autó Monor, Nagy- káta vagy Abony felé a varro­dába, esetleg csak a közeli Kossuth Ferenc utcai üzem­be fuvarozta a varrnivalót. Meleg napok voltak itt az elmúlt hetekben, hónapokban. Tavasz végén azért, mert az egyik rendszeres, nagyobb té­telben munkát adó nyugati parner visszavonta a megbízá­sait, nyár végén pedig azért, hogy a frissiben szerzett új piacnak és a belkereskedelmi megszaporodott rendeléseknek határidőre eleget tudjanak tenni. Tulajdonképpen még jó, hogy így történt. így az éves terv teljesítése sem forog kockán. A plusz munkát, túlórákat mozgóbérrel tudta honorálni a cég, differenciál tan, 900-tól 3 ezer forintig, hazai nagykereskedelemnek meghatározott szállítási határ, ideje van, ehhez alkalmazkod ni kellett, hogy a szép kabá tok valóban időben a hazai boltokba kerüljenek. Bundát, szövetkabátokat készítettek műszőrméből illetve import szövetből. A szőrme Kana­dából és Franciaországból ér­kezett, német földről a szö­vet java. Divatos vonalúak kabátok, a készáru minőségi ellenőrzése legalább olyan szi gorú volt, mintha exportra vagy bérmunkában készítették volna valamennyit. Érdekesség talán, hogy bak- fiskabátot is varrtak fekete és fehér színben, a szöveten sok a tűzés, a díszítés. Mű­szőrmében az alapanyag nyo­mott mintás volt, vagy csíko­zott mintázatú. i iördiiSékenyen A mozgóbért megtakarított béralapból és a központi bér- fejlesztésből állta a konfekció­részleg. Gördülékenyen ment _ munka, a kiszállítás is. A szabászaton dolgozók számára lesz a kelleténél kicsit emlé­kezetesebb ez az idősza.r, ugyanis az egyik anyagtétel­lel szinte kisipari módon kel­Kanálkészlet a Volvékhoz Tizenöt éve gyártanak a Volvo cég részére — megrendelőik kí­vánalmai szerinti minőségben — homlokrakodókhoz kanalakat a KÖZGÉP ceglédi gyárában. Képünkön vagonokba rakáshoz készítik elő a két köbméteres kanalakat. Apáti-Tóth Sándor felvétele lett bánniuk. Szálferde volt, nem tudták terítékben szabni, hanem egyesével kellett el­készíteniük mind a hatszáz darab kabát szabványát. így viszont jó minőségű holmi ke­rülhetett ki a varrodások keze alól. A nagykereskedelmi válla­lat egy-egy modellt színre, méretre, kér, kiváló minőség­ben. Eszerint csoportosítva kell előkészíteni a szállít­mányokat. Kódszámos szállító- levél kíséri a kabátsereget és a daraboknak meg az adatok­nak egyezni kell. Ha nem így történik, akkor a gyártó cé­get kötbérezhetik, rossz adat­szolgáltatás címén. Az ilyet szeretik inkább elkerülni. Kismamák hordják Az év utolsó hónapjaiban főként műszőrme kabátok fut­nak a gépsorokon. Egyik NSZK-beli új rendelőnek, a Hausbrandt cégnek igényes kivitelű szoknyákat varrnak, az abonyi varroda a Richter cégnek százával gyártja a kis­mamaöltözékeket. Bérmunká­ban egy sereg szoknyát varr­nak, Líbia felé viszi majd eze­ket a kamion. A Dauber cég novemberig még a megren­delt ruhákat várja, készülnek is sorra, igényesen, szépen. Kiegészítő vállalások A szalagokon a nehéz hetek­ben a szokásosnál még job­ban érződött, hogy eleven a kollektív szellem, jók a szo­cialista brigádok. A ceglédiek a napokban tartották meg párttaggyűlésüket. Kicsit elto­lódott, a munkaözön miatt. Az első háromnegyed évet sum­mázták, a mozgalmi és a gaz­dasági feladatokat. A követke­ző taggyűlés előkészületei már a kongresszusi és a felszaba­dulási munkaverseny-mozga- lom időszerű kérdéseit is fel- sorakozatják. A ceglédi kon­fekció gyáregység valamennyi szocialista kollektívája tett kiegészítő vállalásokat. Eszes Katalin Olvasónk levele Veszélyes, korhadó fa Anyagi kár és baleset meg­előzése céljából kérek szót: Cegléden az Alkotmány utcá­ban, a 7. számú ház előtt áll egy több mázsás élő fa. Azaz, már csak félig élő, mivel a föld feletti részépek több mint a fele elkorhadt. Megle­hetősen magas fa, úgy, hogy felső ágai, amikor fúj a szél, hozzáverődnek az utcai vil­lanyvezetékhez. Félő, hogy egy nagyobb szél a fát ki- dönti, az leszakítja a vezeté­ket, sőt, még az utca szem­közti oldalán álló házban is kárt tehet, nem szólva arról, hogy milyen baleset érheti miatta az épp ott tartózkodó, arra járó gyalogosokat, az ott parkoló vagy épp elhaladó járműveket. A környék lakói kérik, fi­gyeljenek fel a fára az ille­tékesek, vágassák ki — hiszen ezt engedély nélkül megtenni nem lehet és ebben úgy is ők dönthetnek — és szüntes­sék meg a veszélyes baleseti helyzetet. Sáfrány Imre Cegléd, Alkotmány utcai lakú? Hétfőn Rézfúvósnégyes Megkezdődik a ceglédi ze­neiskolában hétfőn a bérleti hangversenysorozat. Október 22-én, hétfőn a Magyar réz- fúvósnégyes lép fel: Inhaff Ede, Varasdi Frigyes, Steiner Ferenc és Kovács Attila, zon­gorán közreműködik: Kör­mendi Klára. A hangverseny 18 órakor kezdődik. Pspírhiány miatt Kedvezőtlen lapjárás A jobb szimatúak megérez­ték a változást. De egyébként is várható volt, hogy ez így nem mehet tovább. Túlontúl ránkkövesedtek már az ósdi, ócska szokások, s végtére is mikor szabaduljunk meg tő­lük, ha most nem. Lám, egy lépést se kell tenni, helyünkbe jött az alkalom. Voltaképp magam sem ér­tem, hogy az űrrakéták és a zöldségárrobbanás korában egyáltalán akad még honpol­gár, aki avítt kacatszámba me­nő szokásaihoz rögeszmésen ragaszkodik. Már-már betege­sen. Mint például azok a ja­víthatatlan betűkedvelők, akik csupán azért, hogy az Élet és Irodalom című hetilapot kész­pénzért vásárolhassák meg, ké­pesek voltak hosszú éveken át sajátlábúlag elzarándokolni valamelyik (rendszerint azo­nos) standhoz. Sőt nem átallot­ták szóba elegyedni az újság­árussal, akitől alkalmanként az igen gyanús viszontlátásra kifejezéssel búcsúztak. No, de ennek vége. Ezentúl minden másképpen lesz. Az elmúlt egy hónapban már ki­zárólag kemény protekcióval lehetett hozzájutni egy-egy példányhoz, utóbb pedig már ezen a módon sem. De nem azért, mert a nyár végén ekko­rát szökkent volna az Élet és Irodalom ázsiója, s most bol­dog, boldogtalan ezt keresné. Dehogyis. Hanem a lapkorlá­tozás miatt. — Sajnos nem csupán ezt az egyetlen lapot keresik hiá­ba mostanában — mondja Sza­bó Istvánná, a ceglédi posta hírlaposztályának vezetője. — A Nők Lapja, az Ország-Világ és a Film, Színház, Muzsika éppúgy hiánycikk a ceglédi pa­vilonokban. Az Élet és Irodal­mat 94-en fizetik elő a város­ban, s emellett még általában 20 darab került hírlapárusi forgalomba, nem mintha ez a mennyiség elegendő lett volna. Mi a Posta Központi Hírlap­irodától rendelünk. Eredmény nélkül kértük a példányszám emelését. Mi több, október első hetében mór egyetlenegy da­rab se jutott az utcai pavilo­noknak, ráadásul 4 előfizető is csalódott, mikor kedvenc hét végi újságját kereste a posta­ládában. Ök persze pótlólag megkapják a lapot, de azok­nak, akik eddig a standokon vásárolták meg, semmi biztatót nem tudok mondani. A mosta­ni helyzet oka a papírhiány miatti lapkorlátozás. Bevallom, nosztalgiával em­lékezem a közelmúltra, amikor még csak úgy egészen egysze­rűen, az utcán ... hja kérem. De ha papírhiány van, akkor az egészen más. Azt megért­jük, és eszünk ágában sincs többé szétnézni az újságos ki­rakatban, mert ahogy magun­kat ismerem, rögtön azt a tel­jesen szakszerűtlen kérdést böknénk ki, hogy: hát ez itt micsoda? Nem, ezt a világért sem tennénk. Helyette alkal­mazkodunk inkább a megvál­toztatott körülményekhez, mert: — A legbiztosabb az előfi­zetés — mondja Szabó István­ná. — Igaz, hogy az október eleji megrendelésből majd csak novemberben lesz újság, tehát néhány számtól elesik az, aki előfizet. Ha valaki pedig merő rossz­indulatból utánaszámol: ha mondjuk egyik pillanatról a másikra előfizetne valahány, aki eleddig az árusoknál tett szert a lapra, abban az eset­ben vajon hány darab Élet és Irodalmat kellene Ceglédre irányítania a Posta Központi Hírlaoirodának, szóval annak azt üzenem, hogy súlyos pa­pírhiány van. De bízvást térjen át a römire. Ott nincs lapkor­látozás. Varga Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents