Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

4

1984. OKTOBER 18., CSÜTÖRTÖK

Gondok és örömök Solymáron

Egy iskola — négy helyen

Kitódu! a gyereksereg az iskolaudvarra. Rohangálnak a gesztenyefák alatt. Az őszi nap bágyadt sugara átszűrődik a lombokon, fénye a szemekben tükröződik vissza. A solymári Templom téren hangos az élet. Megszólal a csengő, minden e'.csöndesedik, csak a tanórák hangfoszlányait kapja el az erre járó.

Jó és . rosszabb

Egy évtized alatt megduplázódott Solymáron a tanulók létszáma. Most hétszáznegy- venhárman koptatják a padokat. Amikor eltervezték: bővítik az iskolákat, nem gondolták, hogy ennyivel több lesz a diák. A főváros közelsége, a gyarapodó lakótelep és sorolhatnánk az okokat, miért zsúfoltabbak az országos átlagnál. Bővítették az iskolát tíz. esztendővel ezelőtt és négy éve. Tavaly pedig szép új tornatermet kaptak a gyérekek.

— Mindez mégis kevés — tárja szét karját Szombatiné Kovács Margit iskolaigazgató. — Négy helyen — a központi iskolán kívül a művelődési házban, az úttörőházban és a kisiskolában — folyik a tanítás. Igaz, ily módon megoldottuk az egy műszakos oktatást. Csakhogy a szétszórtság sem a pedagógusoknak, sem tanítványaiknak nem kellemes. Vannak, akik jobb. mások kevéssé ideális körülmények között tanulnak. A tanároknak pedig futkosással megv el a napjuk. Mégis kedvezőbb ez a helyzet, mint a váltó műszak.

Szombatiné Kovács Marsit szeptember óta van az iskola élén. Nem jött ismeretlenül: a tantestülettel évek óta kialakult a kapcsolata. Pest megyei úttö-őtitkárként • gyakorta megfordult itt. Tudta, jól felkészült szakemberek lesznek a partnerei.

Segítő kezek

— Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a kollégákon kívül a község intézményei, üzemei is segítik munkánkat — folytatja az igazgató. — Az egy üzem — egy iskola jelszó mögött nálunk komoly a tartalom. A Pest megvei Mű- anyagioari Vállalat például — a rendszeres támogatás mellett — évkezdéskor huszonöt- ezer forintot utalt át szem'él- tetőeszközök vásárlására. Hozzájárulnak az agárdi úttörőtábortól a népi tánccsoport

utaztatási költségeiig mindehhez. A Rozmaring Termelőszövetkezettel alakulóban a kölcsönösség. A PEVDI, és a Budai Téglaipari Vállalat alkalmanként segít.

Nemsokára kezdődnek a pályaválasztási hetek. Nézegetjük a statisztikákat. A diákok fele tanul tovább gimnáziumban, szakközépiskolában, a többiek szakmunkástanulók lesznek. Az elmúlt esztendőben sokan jelentkeztek kereskedőpályára. De a fa- vagy műanyagipari szakmáktól egészen autószerelésig nagyon sokszínű a pályaválasztási skála.

— Ilyenkor érezzük igazán a főváros vonzóerejét — mondja Kocsis Lajosné, az iskola párttitkára. —'A legtöbben Budapestre mennek. Azután hamar . rájör nek; jobb lenne helyben kei esni meg a

kenyerüket. De ezt az iskola már nemigen tudja nyomon követni.

Titkolt álom

Gondok és örömök. Solymáron az arány mintha egyforma lenne. A hívó szóra a helyi üzérnek és a szülők egyaránt jönnek. Az iskola pedagógusai pedig mindent megtesznek, hogy a padokból kikerülők otthon maradjanak, tanulmányaik után ide térjenek vissza. A nemzetiségi községben első osztálytól német nyelvet tanulhatnak a jelentkezők. A népi hagyományok ápolásával igyekeznek őrizni a múltat. A legfontosabb mégis a mindennapi tanulmányi munka. Titokban mindannyan árról álmodoznak: majd valamikor új iskolát építhetnek.

Erdősi Katalin

Avar temető

Az őszi hónapokban is foly tátják a tápi avarkori temető kutatását a győri Xantus János Múzeum régészei. Eddig több mint 300 sírt tártak fel. A sírokból előkerült famaradványok, vasszögek, pántok, fémcsatok arra utalnak, hogy az avarok fakoporsóban helyezték föld alá a halottaikat. A koporsóhoz minden bizonnyal lábat is ácsoltak. Erre utal, hogy a sírgödrök széleit jóval mélyebbre ásták a közepénél.

A használati tárgyakat is eltemették egykori tulajdonosaikkal. A késeket például mindig a nők mellé rakták, a férfiaknak viszont a derékövükhöz csatolták, jelezve, hogy míg az asszonyok munkaeszközként használták, a férfiaknál viszont viseletükhöz tartoztak. A női sírokban ékszereket: üvegpasztából készült gyöngysorokat, karpereceket, domborított bronz ruhakapcsolókat és egy ezüst filigrán-díszes gyöngytöredéket is találtak.

A kulisszák előtt és mosott

Az emlékek kovácsa

Szervezők, népművelők, politikusok, vendéglátók, protokoll szakemberek? Maguk sem tudják eldönteni, hogy valójában kikhez is tartoznak. A családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák munkatársai gyakorta töprengenek: vajon kik is ők valójában?

István Kálmánná, a váci családi iroda vezetője csak néhány pillanatig gondolkodik ezen. Ügy véli, minden szakmából el kellett sajátítaniuk egy keveset ahhoz, hogy a hozzájuk fordulók bizalmát megnyerjék. A családi ünnepek szervezője a kulisz- szák mögött rendez el min- dent.'dsalt akkor érzi igazán jól magát, amikor a halk zeneszóra gyülekező vendégeket, no meg a főszereplőket eligazítja. Együtt örül a rokonsággal, amikor elhangzik a boldogító igen. Mosolyogva fogadja a névadóra érkező szülőket, a gőgicsélő kicsinyeket.

1976-ban Pest megyében az elsők között hívták életre az irodát. Az eredetileg pedagógusnak készülő István Kálmánná négy esztendő múlva lett a gazdája. Azóta úgy érzi. ugyanazok a tulajdonságok szükségesek ezen a helyen, mint a nevelői pályán. Csakhogy itt minden nemzedékkel találkozik. Igaz, a tevékenység zöme a kulisszák mögött történik, mégis mindenki szeme előtt zajlanak az események. A családban, a szűkebb baráti körben félig tréfálkozva, de nagyon is találóan mondogatják: ezt a hivatást neked találták ki! Hiszen akkor érzi jól magát, ha másoknak örömet szerezhet. Ahogy ő mondja: még a szerencse is melléje szegődött. Hiszen sem a művelődési házakban, sem ide nem jön be senki, ha a helyiségeknek nincs hangulata.

A napsárga falakon játszik az őszi napfény. A faborításnak kellemes az illata, az asztalon a virágcsokor, az ünnepélyes rendbe állított székek, mind azt jelzik, hogy itt nem mindennapi események zajlanak. A váciaknak gondjuk volt arra, hogy a házasságkötő termet és az ehhez csatlakozó irodákat stílusos környezetbe helyezzék. Az iroda vezetője érzi; mindez alapkövetelmény. Az ünnepélyes külsőt ők töltik meg tartalommal. Mindig úgy szervezik meg a szertartásokat, hogv egyéniek legyenek. Fejezzék ki a főszereplők kívánságait. Nem kedveli az úgynevezett előre gyártott műsorokat. Ki-ki ízlése szerint válogathat, ők csupán ajánlanak. A bizonytalanoknak eligazító tanácsokat adnak. Verseskötetek, lemezek, magnetofonszaiagok sorakoznak a polcokon. Az asztalokon videokazetta. Véleménye szerint a technikai újdonságokat fel kell használni a család számára oly fontos események szebbé tételéhez.

Nem egyszer egész életre meghatározó lehet az itt kapott művészi élmény. Amikor István Kálmánná az iroda közművelődési szerepéről szól, nem túlozza el. Tudja, hogy az elhangzó vers indíték lehet arra, hogy otthon kézbe vegyék a köteteket. De az sem kevés, ha valaki csak visszavisszaemlékezik az itt hallott műsorra. Évente csaknem háromszáz pár lép be boldogan a kapuit abban a reményben, hogy életre szóló szövetséget kötnek. Az indulás hangulatát mindenképpen meghatározza, milyen volt a nagy esemény, az esküvő.

István Kálmánná tudja: nagy a felelősség. Nem véletlenül vallja, hogy egy kicsit szervezők, népművelők, politikusok, vendég'átók a családi ünnepeket rendezők. Ezt a hivatást valóban neki találták ki!

Er. K.

^ Már megint kitaláltuk valamit ezek a csodabogarak, f Ezek a hosszú hajúak, szakállasak, akiknek képeit, gra- | fikáit, zenéjét, viselkedését összevont szemöldök, vagy í kézlegyintés kíséri. Minden gyanús, ami velük, körülöt- f tűk történik. Még az is, hogy KISZ-alapszervezctet ala- $ látottak. Ennek már majd’ négy esztendeje, s ezúttal f nem igaz a mondás: minden csoda három napig tart.

Furcsa gyerekek?

Részlet a fiatal szentendrei művészek helyzetét vizsgáló KISZ-jelentésből: „A K1SZ- bizottság nyújtson segítséget egy valósabb társadalmi megismerés kialakításához, eloszlatva ezáltal a művészekről, különösen az ifjú művészekről formált képet." Másutt ez olvasható: „beszélgetéseken, sőt bizottsági ülésen is fölvetődött, hogy a fiatal művészek szívesen tartanának foglalkozásokat a gyerekeknek. A felajánlott segítséget azonban nem fogadták egyértelműen szívesen. A fiatal művészek külseje, megjelenése ...”

A szentendrei grafikai műhely teraszán beszélgetünk Bereznay Péter és Aknay János képzőművészekkel, s meg kell mondani, nem látni rajtuk semmi különöset.

— Furcsa gyerekeknek tartanak bennünket, akik maguk sem tudják, mit akarnak — mondja Bereznay Péter, — Ez

nem igaz. mert igenis tudjuk és nemcsak beszélünk róla, csináljuk is. Az a baj, hogy sokan nem ismernek minket, s úgy alkotnak véleményt. Annyit már elértünk, hogy első látásra, hallásra nem söprik le az asztalról az álláspontunkat, javaslatainkat, kéréseinket. de az a gyanúm hogy a mélyben még mindig ott laoul az idegenkedés. Szerencsére akadnak, akik partnerként kezelnek. Közösségünk rendszeresen találkozik a város, a mozgalom vezetőivel, elmond- hatiuk a véleményünket. A KISZ kezdettől fogva támogat bennünket, a városi bizottságon keresztül kapcsolatba kerültünk a megyei vezetésiéi.

Ez jó program

Beszélgető partnereim a kísérletező kedvű Vajda Lajos Stúdió tagjai. Nem férnek bele egyetlen skatulyába sem, szentendrei iskola nem is létezik, mert nem a stílustörekvések. hanem a kvalitás érvényesül, Évente egy nagyobb kiállítással, néhány bemutatóval

hívják föl magukra a figyelmet. Amatőrök és profik baráti társasága alkotja a stúdiót, az alapszervezetet.

— A Vajda Stúdió tulajdonképpen már csak elméletben létezik, mert gyakorlatilag át- alakult alapszervezetté — mondja Aknay János. — Tovább akartunk lépni, ehhez kerestünk és találtunk keretet, A KISZ egyik feladata, hogy levezesse a fiatalos lendületet, s nekünk ez jó program. Nem vállalunk felszínes dolgokat, és olyat sem. amihez nem értünk, de lelkesedünk a szakmába vágó. becsületes ügyekért. Kiadványokat, emblémákat, plakátokat tervezünk, készítünk KISZ-es rendezvényekhez, művészeti fórumokat, táborokat szervezünk, illetve részt veszünk azok munkájában, segítjük az amatőr mozgalmat.

Az alkotók KISZ-szervezete tizenöt tagot számlál. Többségében festő-, illetve grafikus- művészek. de akad közöttük építész, muzeológus, nyomdász, zeneművész, művészettörténész is. Szabadúszók és fix fizetésért dolgozók, mert ilyen értelemben nem profik. Sok helyen van család, gyerekek, akiket el kell tartani. Bereznay Péter például a Szentendrei Rendező Iroda munkatársa, míg Aknay János a helyi művelődési központban vállalt

munkát. Vallják, hogy o pénz nem cél, csupán eszköz, ám erre az eszközre nagyon is szükségük van. v

— A helyi pártbizottság és a KISZ közbenjárására kaptunk a tanácstól egy félig romos lakást. ott rendezzük be a kollektív műtermet — mondja Bereznay Péter. — A rendszeres alkotási és találkozási lehetőségen túl az alapszervezet köré gyűlt fiatalokkal is szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatot. Csaik éppen pénz nincsen hozzá. Magas a bérleti díj, a rezsi, hiányoznak az eszközök, a berendezés. A megyei KISZ-bizottsághoz fordultunk segítségért, kaptunk is ötezer forintot, csepp a tengerben. Nehezíti a dolgunkat, hogy az alkotások értékesítésére hivatott grafikai műhely vezetőjével rendezetlen a viszonyunk. Emiatt már majdnem húsz művész lépett ki. vette ki a munkáját.

Ha kiöregednek

Bereznay Péter csak mosolyog a kérdésen, hogy mi lesz velük, ha kiöregednek a KlSZ-ből. Hirtelen az jut az eszébe, hogy a beatkorszak hajnalán is vita volt arról. meddig lehet a közönség elé állni, most pedig szépen el vagyunk látva negyven körüli sztárokkal.

— A műterem dolga izgat a legjobban, s ha azon túl leszünk új gondokat hoz az élet. Még van egy pár évünk, és azalatt sok mindent akarunk csinálni.

K. L.

^Heti filmtegyzetb

Játszani kell

Christopher Plummer és Maggie Smith, a Játszani kell főszereplői

Egy színész féltékeny lesz a színésznő feleségére, összevesz vele. majd, hogy megbizonyosodjék, az asszony valóban elcsábítható, kitalál magának egy figurát, egy délceg testőrtisztet, s e testőrtiszt alakjában elcsábítja a saját feleségét. Ilyenformán a szépasszony megcsalja a férjét a férjével, aki most töprenghet: történt-e hát csalás valójában, vagy mégsem, felismerte-e őt az asszony, s csak belement a játékba, vagy nem — és most fel van-e ő szarvazva vagy nem?

Molnár Ferenc 1910-ben írta azt a szellemes, bravúrosan szerkesztett és remek dialógustechnikával megcsinált darabját, mely erről a furcsa szituációról szólt. A darab címe: A testőr.

Egy színész hajbakap for- gatOííönyvíró feleségével, mert az nem neki szánj^ az új film főszerepét, mivel szerinte a férfi alkalmatlan rá, hiszen egy megnyerő, jó modorú, finom embert kellene játszania, ráadásul egy romantikus lelkületű otáSZtr'-A'-kZfnész-férJ begorombul, s kitalál egy olasz színészflgürát, akinek az alakjában elnyeri a film főszerepét, egyben pedig elcsábítja a saját feleségét. Ilyenformán a szépasszony megcsalja a férjét a férjével, aki most töprenghet: történt-e hát csalás valójában, vagy mégsem, felismerte-e őt az asszony, s csak belement a játékba, vagy nem — és most fel van-e ő szarvazva vagy nem?

Nem, nem történt tévedés, nem szedte véletlenül kétszer a nyomda a két bekezdés utolsó sorait. A második, némiképp eltérő kiindulási pontú történet már nem Molnár Ferenc vígjátékáról szól, hanem arról az új magyar filmről, melyet magyar—amerikai koprodukcióban rendezett

Makk Károly. Hogy a forgató- könyvet ki írta, sajnos, nem tudom megmondani; a kísérő anyagokban nem említik, a film főcímében pedig egy villanásra tűnt fel, nem tudtam megjegyezni. De nyilván nem is nagyon fontos, különben nem bujkálna az illető. S a lényeg úgysem ez — hiszen oly nyilvánvalóan Molnár Fe-enc volt a sztori szülőatyja, hogy lényegtelen, ki követte el név szerint a forgatókönyvet. (Apasággyanús az Irma, te édes szerzője, Alexandre Breffort is ...)

No persze annyit el kell ismerni, hogy a Játszani kell nem köpeti betűről betűre A testőr cselekményvezetését, hiszen ugye a főszeréplőnő sem színésznő, hanem forgatókönyvet ír, s a cselekmény ás részben New Yorkban, részben Budapesten s Magyarország más szép helyein játszódik. És a színész sem egy civil figura alakját ölti magára, hanem egy másik színész szerepét játssza. De még ez sem igazán lényeges.

Ami lényeges, az mindosz- sze annyi, hogy Molnár Fe- renc-utánzás ide vágy oéLa, a Játszani kell gyönge film lett. Gyönge, mert hiába játssza a színészt a több filmből ismert kitűnő Christopher Plummer, a feleséget a Shakespeare-sze- repekben is brillírozó Maggie Smith, s hiába tűnik fel egy epizódszerepben (milyen pazarlás ez!) a szép Elke Sommer, ezek a színészek, magyar kollégáikkal együtt, nem tudnak mit kezdeni a lapos figurákkal, a papírízű, máshol •meg szépeigg’-szgfive'rgtrmaiö-.: gusokkal, a történet érdektelen fordulataival, s főleg: nem képesek égy pillanatra sem, elhitetni vélünk, hogy az egyébként is rendkívül eszesnek, okosnak, jó megfigyelőképességűnek bemutatott feleség nem ismeri fel a kiabálóan maszkba-parókába öltöztetett, alkatát, mozgását is alig el- változtatŐ férjét, s főleg, hogy nem isrr\eri fel, sok évi házasság után — ez ágyban...

Molnár Ferenc darabja szel-;

lemes, okos, ravasz és ironikus komédia volt, melyben ez a kifordítom-befordítom játék briliánsán pergett, mert az író mélységesen ismerte a színészek világát, a színház világát. a színészek tulajdonságait — mélységesen ismerte az embert, a figurát. Itt mindezeknek csak a felületét kapjuk. Holott ez a már Molnárnál sem új „nem ismerem fel”- téma egy modernebb, maibb, sejtelmesebb környezetbe és játékmódba helyezve, a mai ember szinte tudathasadásos

személyiságkonfliktusaival megspékelve, nem lett volna érdektelen filmanyag. Ráadásul azt kell* mondani, hogy Makk Károly rendezése is mintha kissé unott és nemtörődöm lenne, mintha nem izgatná igazán ez a feladat amit, ha jobban belegondolunk. meg is tudunk érteni. De hát e+től a film csak még középszerűbb, még nyögve- nyelősebb lesz.

Garniszálló a főtéren

Konsztantin Konsztantinov bolgár író novelláiból készítette ezt az érdekes filmet Veszelin Branev rendező (a forgatókönyvet is ő írta).

Az 1930-as években játszódik a történet, egy bolgár kisvárosban. A hősnő, Tinka, a fővárosból, Szófiából keveredik ebbe a poros fészekbe. A csinoska lányt ledér életmódja miatt kitiltották a fővárosból, s itt most egy lerobbant szállodában kezd dolgozni. A szobaié nyság azonban nem meríti ki Tinka szolgáltatásainak körét. A városka férfiai felfedezik az új jövevényt, s felfedezik a vásárokra érkező kereskedők, kupecek is, sőt. az époen zajló politikai pártvetélkedések finom urai is.

Tinka kuncsaftjaiban s a

köréjük épített történetekben némiképn azokra a figurákra és sztorikra ismerhetünk, melyek Krúdy vagy Hunyadi Sándor novelláiból ismerősek, de Tersánszky Józsi Jenő nevét is említhetnénk. Ez csak annyit jelent, hogy sok hasonlatosság volt a 30-as épek bolgár és magyar világa között. Tinka, a foglalkozása dacára is naiv kis ember, végül is az- , zal a keserű tanulsággal tűnik el szemünk elől a film végén, hogy abban a világban minden hazug, minden tisztátalan, minden reménytelen a Tinkák számára.

Takács István

Nem férnek a skatulyába

Tudják, hogy mit akarnak