Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

1984. OKTOBER 17., SZERDA Az Óbuda Tsz-ben Baráti látogatás Tegnap délután a Magyar- országon tartózkodó Viktor Vasziljebics Borbatko szovjet űrhajós, á baráti hadseregek sportbizottságának elnöke az Óbuda Tsz budakalászi ' köz­pontjába látogatott. A vendé­get Varga Ferenc, a termelő- szövetkezet elnöke és Géhl Gábor, a pártbizottság titkára fogadta. A délutáni program első ré­szében Varga Ferenc a téesz- ben folyó termelőmunkáról tájékoztatta V. V. Borbatkót, majd ezt követően a kertészeti telepen a gyakorlatban is megszemlélték, hogyan zajlik az élet. Az újabb látnivalót ezután már Szentendre jelentette, pontosabban, elsőként a Ko­vács Margit Múzeum. Viktor Vasziljevies Borbatko a mú- zeum megtekintése -után egy rövid szentendrei városnézés­sel fejezte be tegnap délutáni programját. Új eljárással Vdsbefcnbntás Üj vasbetonbontási eljárást mutattak be kedden a szak­embereknek a Vasipari Kuta­tó Fejlesztő Vállalat (VAS­KÚT) és a svájci Diaber-cég képviselői. A vasbetonbontási kutatásokban évek óta együtt­működő két vállalat a közel­múltban megállapodást írt alá, hogy a korábbiaknál sok. bal nagyobb hatásfokkal mű­ködő, munkaerőt megtakarító és környezetkímélő új techno­lógiát a VASKÚT a jövőben a fejlődő országokban fogja ér­tékesíteni. Kedvezmények a szövetkezetekben Most kevesebben tanulnak A változó gazdasági kör­nyezethez igazodva mind több ipari szövetkezetben ismerik fel a szakmai képzés jelentő­ségét. A legtöbb helyen esz­tendőnként vitatják meg a vezetőségek a legsürgetőbb teendőket, s döntenek arról, milyen iskolákra, vagy tanfo­lyamokra küldjenek hallgató­kat. Napjainkban a legfonto­sabb cél. hogy egy-egy dolgo­zó a munkafolyamat több te­rületén is alkalmazható tu­dást szerezzen. Megyénkben az elmúlt tan­évben 250-en tanultak az ipa­ri szövetkezetek tagjai közül. A legtöbben szakközépiskola; tanulmányokat folytattak — összesen 103-an —, a felnőtt­szakmunkás-képzés iránt vi­szont jóval kisebb volt az érdeklődés. Ez annál is figye­lemreméltóbb, mert — mint azt a KISZÖV elnöksége megállapította — szinte min­denütt az előírtnál jóval több kedvezményt adnak a tanu­lóknak. Ennek ellenére az 1982—83-as tanévhez képest mintegy 3,5 százalékos csök­kenést mutat az állami okta­tásban részt vevők száma. Az elnökség a szakmai és politikai képzés helyzetének megvitatásán kívül meghall­gatta a Fóti Műanyag- és Fa­ipari Kisszövetkezet, vala­mint a Fóti Építőipari Kis­szövetkezet tevékenységéről szóló beszámolókat. Kukorica GT: Nedves, gazdaságos tárolásra Gazdasági társaságot alakí­tott a kukorica gazdaságos tá­rolására és hasznosítására a Törökszentmiklósi Állami Gaz­daság, a MÉM Műszaki Inté­zete, valamint a Herceghalmi Állattenyésztési és Takar­mánytermesztési Kutató Inté­zet. A társaság fő feladata a tárolási technológia, továbbá a technológiai berendezések szé­les körű elterjesztése. A kez­deményező Törökszentmiklósi Állami Gazdaságnak a kutatók együttműködésével kidolgo­zott módszere szerint a 30—32 százalék nedvességtartalmú kukoricaszemeket megdarálják, majd betonsilótárbe tömörítve, légmentesen tárolják. Erre a célra saját tervezésiben és ki­vitelezésben 12 ezer tonna be­fogadóképességű silóteret épí­tettek meg. A nedves kukori­cát tartalmazó takarmányokat 15 ezer hízósertéssel, illetve te- nyészkocával etetik fel. A törökszentmiklósi eljárás számos gazdasági előnnyel jár. Nincs szükség a kukorica szá­rítására, így tonnánként 4—500 forint értékű fűtőolajat taka­rítanak meg. A szállítási költ­ség 15 százalékkal csökkent, mivel a nedves kukoricát köz­vetlenül a felhasználás helyé­re, a sertéstelepre szállítják. Gödöllő férségayi fcilikt Parlag, vállalkozó bérlőre várva Hazánk termőterülete 1935 óta mintegy 1 millió hektárral csökkent. Ha eh- hez hozzátesszük, hogy a föld értéke nemzeti vagyo­nunk 22 százalékát jelenti, nyilvánvaló, milyen óriási jelentősége van védelmé- i nek. Pest megyében a felszaba­dulás óta több mint 70 ezer hektárt — Gödöllő térségnyi területet — vontak ki a mű­velésből. Sokszor indokoltan, gyakran indokolatlanul. Sen­ki sem tagadja, hogy az inf- . Fastruktúra. kiépülésével, a városok terjeszkedésével, üze­mek létesítésével elkerülhe­tetlen a rónák csökkentése. A folyamat, ha lassabban, de napjainkban is tart. HobHna'c Fontos azonban, hogy első­sorban a jó minőségű szántó­földek területe csökkenjen a legkevésbé. Tavaly több mint 2100 hektár földet vontak ki a művelés alól. Elsősorban erdőtelepítés céljára 1750 hektárt, a többit bányászati, vízügyi célokra, út- és vasút­építés, község- és városfej­lesztésre vették igénybe. Mindezt alapos vizsgálat előz­te meg, amit bizonyít, hogy a megyei földhivatal 17 esetben utasította el a kérelmet. Ügy tűnik tehát, hogy las­san teljes értékét visszanye­ri a föld. A hivatal, de egyre inkább a közvélemény is ár­gus szemmel figyeli és jelzi, nemzeti kincsünkkel hol bán­nak hanyagul. Az évente megtartott határszemléknek Is az a céljuk, hogy felmérjék, mennyi az elhagyott 'föld, a vetetten terület. Ezeket fel­jegyzik, a tulajdonost felszó­lítják, földjük megművelésé­re. Ha hónap fordultával nem érkezik válasz, a területet ál­lami tulajdonba veszik. Az azonban nem sokat vá'toztat a helyzeten, ha a föld állami tulajdonban gazosodig tovább. Ki kell adni. vállalkozó kedvű állampolgároknak. Vannak eredmények. mégsem meg­nyugtatók. Igaz. tavaly mint­egy 270 hektár szétszórtan el­helyezkedő parlagot vontak művelésbe Pest megyében, mégis csaknem 700 hektárról kell még gondoskodni. A te­rület nagyobb része Szentend­re, Gödöllő, Vác, Nagykáta körzetében összpontosul. Olyan helyeken, ahol ha odafigyel­nénk, könnyebben találnánk rá gazdát. Hiszen a hétvégi hobbitelek ma kincset ér. A magánforgalomban csillagá­szati összegekért cserélnek gazdát. Ehhez viszonyítva a tartós használatba vételért ki­fizetett díj lényegesen keve­sebb. Újratermelődés Vitathatatlan küzdelmek árán, de van előrelépés. Még 1977-ben mintegy 5200 hektár parlagterület volt a megyében, a mostani 700 hektár igazán nem tűnik soknak. A teljes földhasználatot — bár erre kell törekedni — sajnos amúgy sem lehet valóra vál­tani. Ez nem ment fel senkit a felelősség alól. Régóta va­júdik a pilisszentkereszti, a túrái parlagok sorsa. Nem len­ne teljes a kép, ha elhallgat­nánk, hogy ha valahol műve­lésbe vonnak egy korábban elhagyott területet, lesz he­lyette másik. A parlagok „újratermelőd­nek”, aminek részben az az oka, hogy egyes mezőgazda- sági nagyüzemek sem fogad­ják. el szívesen az egyéni és kisegítő gazdaságok földjeit, ha ajánlják. Ahol viszont a földtörvény szellemében kö­zelítenek a kérdéshez, nincs gond a területek hasznosítá­sával. Évek óta nem, vagy szinte alig található parlag Dabas, Monor, Cegléd és Rác­keve térségében. A gazdasá­gok egymást közti földcseréje is hathatósan segítette a szak­szerű földhasznosítást, a nagy­táblák kialakítását. A racio­nálisabb nagyüzemi gazdálko­dás érdekeit szolgáló földcse­rékre került sor Nagykőrös és Cegléd körzetében is. Engedéllyel A földvédelemről szóló 1952-es törvényt az Elnöki Tanács 1981-es rendeletével tovább szigorított^. A szigorú feltételeket jelzi az is, hogy tíz hektárnál nagyobb szán­tő művelésiág-változtatásához csak a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, az Országos Földügyi és Térké­pészeti Hivatal adhat enge­délyt. Könnyít viszont a ren­delet azzal, hogy a három hektárnál kisebb, nem össze­függő szántóterület művelése külön engedély nélkül meg­változtatható. A törvényerejű rendelet szabályozza az eddig szétszórt, de művelésre alkalmas föld területek termelésbe vonását is. Például a kazalhelyek, a táblaszélek, forgók, a szükség­telenné vált földutak, , faso­rok, ligetek művelésbe vételét is elősegíti. Nem hasznosul a föld akkor sem, ha hiányos a telepítés vagy a vetés. Mind­ez a termésátlagot csökkenti. A föld védelme nem csupán csökkentésének mérsékléséből áll, hanem .idetartozik a me lioráció is. Ennek támogatásé ra az Elnöki Tanács földvé delmi alapot hozott létre. Eb­ből részesülhetnek azok az üzemek is, amelyek eddig nem művelt területeket, mezőgaz­daságilag hasznosítható és főleg nagyüzemi szántóföldi táblákat alakítanak ki. Bóna Zoltán A szerződéses fegyelem Megtartani a termelőkedvet Meglehet, akad. aki lerágott csontnak tartja a zöldség- és gyümölcstermeltetés, -értékesítés témáját, ám amikor e sorok íródnak, szeptember végén, a tölteni való paprika kilónkénti ára — állami üzletben — 30—32 forint. És ez nem tulajdonítható kizárólagosan a kétségtelenül mos­toha időjárási körülményeknek. Ezen a véleményen van Gulyás László, a Pest megyei MÉSZÖV osztályvezetője is, akit arról kérdeztünk, hogy miért vásároltak fel az áfészek megyénkben idén 30 százalékkal kevesebb zöld­séget és gyümölcsöt, mint tavaly. lyen minőségű árut és mikor szállít partnerének a termelő. Milyen a szerződéses fegye­lem? Egyenlő esélyek — Természetesen nem te­kinthetünk el a zord időjárá­si tényezőktől, de önámítás vol­na csakis ebben látni az idei árcsúcsok okát. A mostani na­gyon kemény szezon felerősí­tette az amúgy is meglevő el­lentmondásokat. Nyilvánvaló, hogy van tennivaló mind a termelésszervezés, mind a fel­vásárlás területén. A fogyasz­tó naponta szembesül az árral, és joggal tartja magasnak. A termelő igaza már összetettebb kérdés. Hiába magasabbak 15 —20 százalékkal az idei fo­gyasztói átrak, mégis úgy ér­zik, nem kapják meg befekte­tett emberi és gépi energiájuk ellenértékét. Ebből következik, hogy felül kell vizsgálni, mi­lyen módon juthat annyi be­vételhez a zöldséggel, gyü­mölccsel foglalkozó, hogy meg­térüljön fáradsága. A terme­lőkedvet meg kell tartanunk — ez vitán felül áll, hiszen ez a kiegyensúlyozott ellátás alapja. Amikor mi átvettük a Zöldérttől a szervezést, igye­keztünk nagyon jól csinálni, kerestük az új és új lehető­ségeket. A legfontosabbnak a termelővel való közvetlen kap­csolatot tartottuk és tartjuk ma is. Egyetértünk azzal, hogy a magánkereskedelem nagy­arányú fellendülése hasznos, hisz a kínálat bővítésében nem elhanyagolható a szerepük. Ne­hezményezzük azonban, hogy a kialakult .versenyfutásban nem egyenlőék az" esély éti.' Míg mi hosszú évek munkájával építgettük, támogattuk a zöld­ségtermesztést, addig a masze­kok jobbára a hasznot fölözik le, hogy mást ne mondjak, a szövetkezet göngyölegeiben forgalmaznak. A magánkeres­kedőnek tulajdonképpen nin­csen kockázata; az áru színe- javát fölözi le, s így a szövet­kezeti kereskedelem kénytelen megelégedni a másodosztályú terméssel. Márpedig a jó mi­nőségű zöldség és gyümölcs a húzóáru, csak gyengébbel nem lehet megfelelő nyereséget produkálni, ami elengedhetet­len követelmény az áfészek számára is. Ezt a szerintünk átmeneti időszakot átvészeljük bizonyos engedményekkel, de a jövedelmezőség igénye nem tűr a továbbiakban hasonlót. Nsgyobb előrelátás — Az üzleti felek kapcso­lata ősidők óta — írott vagy íratlan szerződéseken alapul. Ezek rögzítik a részvevők kö­telezettségeit és jogait. Neve­' zetesen azt is, hogy mi­Négy tonnát könnyedén! — Nos, ez bizony változat­lanul órzá.veny pont. És ha ez idén kevesebbet vásárol­tunk fel, mint az előző idő­szakban, hát elsősorban azért, mert a termelők nem adták azt a mennyiséget, amire kö­telezték magukat. Ehhez já­rult, hogy kevesebb zöldség és gyümölcs termett. De amíg az időjárásnak ki vagyunk szol­gáltatva, addig a szerződéssze­géssel szemben az eddiginél sokkal határozottabban fel kell lépnünk. Ezt azok a kister­melők maguk is követelik, akik a szövetkezettel való kapcso­latukra építve beruháztak, és piacra termelnek. A szigor mindkét oldalon kötelező, a sorozatban szerződést szegő­nek kötbért kell fizetnie, le­gyen az termelő vagy áfész. Mindenképpen elejét akarjuk venni annak az idén tapasztalt jelenségnek, hogy a várt áru­nak mintegy a 30 százaléka — duplája a korábbinak — más csatornák felé Irányuljon. A most kötendő szerződések­ben éppen ezért havi bontás­ban határozzuk meg. hogy mi­kor, miből, mennyit ’ igénye­lünk a termelőtől. Bízunk benne, ezzel kikerülhetjük, hogy a primőr az út szélén vá­rakozó magánautóba vándorol­jon, amikor pedig dömping van, az Áfé-z-felvásárló és az elnök feje fájjon. " ”Ázért" megesik az iá,"hogy az áfész nem veszi át a lekö­tött mennyiséget. A közelmúlt­ban éppen Gödöllő szolgálta­tott erre példát. — Valóban csak közbelépés­re tudott megegyezni a hat­vani Lenin Tsz és a Gödöllői Áfész. Kilenc vagon közép­korai káposzta volt a vita tár­gya, amelyet a szövetkezet augusztus 31-ig akart leadni, jóllehet, ezt a fajtát szeptem­ber 15-ig köteles átvenni a fel­vásárló. A tsz-elnök panaszára végül is az áfész-elnök vállal­ta, hogy akár veszteség árán is, kötelező terítéssel és vásár­ral, de értékesíti a szóban for­gó kaposztamennyiséget. Itt van azonban előttem az az adatsor, amely azt mutatja, hogy ugyanez a termelőszövet­kezet 1U cikkből nem teljesí­tette kötelezettségét; egyebek között fóliás káposztából, fó­liás paprikából, karfiolból vagy paradicsomból, amiből júnus 3U-i,g 143 kilónyit adott a szerződött 2 tonnával szemé­ben. Mindez nem jelenti azt, hogy a Gödöllői Áfész vétlen voit. De azt igen: az írott meg­állapodás mellett állandó és elő kapcsolat szükséges o ter­melő es szövetkezeteink kö­zött, már csak azért is, hogy az ütemezést szükség szerint úgy módosítsák — külső be­avatkozás nélkül! —, hogy mindkettőjüknek c-ptimális lé­gyen. Még egy adalék ahhoz, nogy a szövetkezeteink eseten­ként milyen szorult helyzetbe kerülnék. A Váci Afész-nek.a szödi Virágzó Termelőszövét- Kezettel volt szerződése 80 ton­na görögdinnyére. A szezon kezdetén, amikor jó ára volt, a tsz — mint közölték — nem tudott adni, a váci szövetké­zét a ceglédi társ-áfásztől szer­zett be. Egy hét múlva sein kapott Sződről görögdinnyét, ellenben az augusztus 27-1 4100 kiló után odazúdítottak volna 22-án ötvagonnyit, rá­adásul gyenge minőségűt. Éz persze képtelenség. Az áféSz nem tudta átvenni. Az ilyen és hasonló példák jól mutat­ják. hogy nagyobb elcr/látás és korrektebb üzleti iCőp(solar tok szükségeltetnek. Nagyüzemi kertészet — Ez lenne a feszültségek feloldásának a kulcsa? — Nem kizárólagosan, min­denesetre sokat lendíthetne a helyzeten. A szervezéshez tar­tozik és lényeges, hogy a zöld­; ség- és gyümölcstermelő szak­csoportok vezetői jobban funk­cionáljanak. Egyszerre legyenek a termelés serkentői és a terme­lők érdekeinek képviselői, ha kell, védelmezői. Nagyobb fel­adatokat és önállóbban kéll ellátniuk, ezeknek a szakcso­portoknak. Öcsén például az Áfésznél azt az utat járják egy éve, hogy hat zöldségbolt­juk a szakcsoporté — közvet­lenül érzik így a kereslet-kí­nálat hatásait. És még valami. Mi itt úgy látjuk, nem szabad a kertészeti ágazatot kizáróla­gosan a kistermelésre építeni. Szigetin Teréz A Magyar Veröskeresit vezetősége tárgyalta Családvédelem, betegápolás Négy tonnát könnyedén el kell bírnia a képen látható ácso- latnak, amely nem más, mint egy gépláda aljszerkczcte. Erős gerendák, hatalmas csavarok, hozzáértő asztalosok. A Euda- vidéki Erdő- és Vadgazdaság fafeldolgozó üzemében is ennyi kell, hogy sorozatban készülhessenek a nagyméretű gépek csomagolóanyagai, a gépládák Trencsényi Zoltán felvétele A betegek otthoni ápolásá­nak és gondozásának, társa­dalmi segítésének lehetőségeit vitatták meg a Magyar Vörös- kereszt országos vezetőségé­nek kedden Budapesten tar­tott ülésén. Elmondták, hogy szervezeteik, aktivistáik több­sége — az egészségügyi, szo­ciális intézményekkel együtt­működve — tevékenyen részt vesz a betegek otthoni gon­dozásában, ápolásában. A társadalmi gondoskodás elle­nére sok családban probléma a betegek, főleg a hosszan tartó ápolásra szorulók gon­dozása. A résztvevők egyetértettek azokkal a javaslatokkal, hogy a Vöröskereszt-szervezetek az állami családgondozói szolgá­lat létrejöttéig szervezzenek társadalmi családgondozói szolgálatokat, karolják fel, se­gítsék a házi gondozást, be­tegápolást szolgáló kezdemé­nyezéseket. Az egészségügyi i főiskolák, orvosegyetemek, szakközépiskolák Vöröske- reszt-alapszervezeteinek le­gyen feladata minél több fia­talt megnyerni a házi gondo­zás, betegápolás, gyermekfel­ügyelet ügyének — szorgal­mazták. Szükségesnek vélték azt !«s, hogy a területi szociá­lis ellátással együttműködve az aktivisták és más áldozat­kész segítők részére szervez­zenek házi gondozási, beteg- ellátási tanfolyamokat. Gon­doskodjanak arról, hogy a fo­lyamatos gondozást, betegápo­lást végző társadalmi aktivis­ták megfelelő erkölcsi, anyagi megbecsülésben részesüljenek mind a vöröskeresztes alap­szervezetben, mind a munka­helyen. Intézményesen lehető­vé kellene tenni — mondot­ták a felszólalók —, hogy szakképzett egészségügyi dolgo­zók munkaidejükön túl vállal­hassanak betegápolást. Célsze­rű lenne — a jelenlegi jogsza­bály adta lehetőséggel élve — a tiszteletdíjas házi szociális gondozók munkáját részmun­kaidőként elismerni, megtart­va a tiszteletdíjas formát is. Többen hangsúlyozták: a tár­sadalmi családgondozás a kör­zeti egészségügyi és szociális szolgálattal együttműködve le­het megfelelő. Medve László egészségügyi államtitkár felszólalásában rá­mutatott; a Minisztertanács népesedéspolitikai intézkedé­sei iránymutatóak a társadal­mi szervek számára is. Szólt arról, hogy fokozatosan építik ki az egységes családgondozói szolgálatot. Első lépésként már a jövő évben családgon­dozó központot létesítenek néhány megyében — kísérleti jelleggel. A tanácsi szervek koordinálják az egészségügyi és a szociális szolgálat, vala­mint a társadalmi szervek ez- irányú tevékenységét. Törvé­nyes lehetőséget adnak arra, hogy az egészségügyi szakdol­gozók munkáltatóik engedé­lyével ápolást, gondozást vál­laljanak — hangoztatta.

Next

/
Thumbnails
Contents