Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-16 / 243. szám
4 1984. OKTŐDER 16., KEDD Tessék, tessék szinte ingyen adom Ismét ócskapiac Szentendrén Ki tud többet a Szovjetunióról? Újabb vetélkedősorozat Nemzetiségi gyűjtemény A nemzetiségi hagyományaikat őrző PilisvöTösvár lakói régóta gyűjtögetik már a pincékben, padlásokon megmaradt jellegzetes helyi dísz- és használati tárgyakat, népviseletet. A gyűjtemény kiállítására azonban legutóbb 1931- ben. a régi ifjúsági házban nyílt alkálom. Azóta, bár örömmel fogadnák a nagyközség lakói, nem került a közönség elé a falu múltját őrző anyag. A nagyközségi tanács, bár anyagi erőit égetően fontos problémák megoldására kell fordítani, régóta keresi már a lehetőséget egy állandó kiáilí- tóhely létrehozására. S mi sem bizonyítja jobban, hogy a helybeliek is szívükön viselik a tájház létrejöttének sorsát, minthogy az utóbbi egy év alatt két megürült, öreg lakóházat ajánlottak jel az örökösök erre a célra. Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel politikai vetélkedősorozatot hirdet hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Művelődési Minisztérium, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége az 1934/85-ös tanévre a középiskolai felnőttoktatási intézmények hallgatói részére, a KISZ Központi Bizottságával közösen pedig a középfokú tanintézetek diákjainak. A vetélkedő célja, hogy a résztvevők általános műveltségük fejlesztésén túl — még jobban megismerjék a Szovjetunió népeinek életét, újabb részletekkel gyarapítsák ismereteiket közös történeti múltunk eredményeiről. Az immár hagyományos vetélkedő az eltelt évtizedben az iskolákban mintegy félmillió diákot és tanárt mozgósított. A rendezők a jubileumi évfordulóra minden eddiginél több résztvevőt várnak, bár a tavalyi év is rekordnak számított. Az idei sorozatra négytagú csapatokkal valamennyi középfokú oktatási intézmény nevezhet. A vetélkedő első helyen végzett csapatai értékes jutalomban — többek között szovjet- unióbeli társasutazásban — részesülnek. A jelentkezési lapokat 1984. november 1-ig kell eljuttatni a megyei, illetve a fővárosi és kerületi tanácsok művelődési osztályaira, valamint a Lapkiadó Vállalat magyar nyelvű szovjet lapok olvasószolgálata vetélkedőcsoportia címére (Budapest VII., Garay u. 5.). Tatarozás miatt félszünet Egymásnak adják a stafétabotot ) ) Hogy a kép kissé kusza? Igaz. Akár a vasárnapi öcskapiac forgataga Az óriási rozsdás vekker új tulajdonosa igen büszke szerzeményére, éppen most számolt le érte negyven forintot. — Működik? — Nem. — Akkor mi benne a jó? — Hát éppen az, hogy nem mutatja az időt. Gyerekek Lehetett azért hasznosabb holmikat is vásárolni vasárnap a szentendrei ócskapiacon. A művelődési központ előtt bárki kipakolhatta megunt, feleslegessé vált tárgyait, eladásra kínálva. A verőfényes őszi napsütés igazán kedvezett az árusoknak és a né- zelődőknek. A gyerekek vására volt ez elsősorban. Régi játékaikat, Az benne a Jé, hogy nem mutatja az időt... Megvegyük ... ne vegyült? ... Trcncscnyi Zoltán felvételei könyveiket, képesújságjaikat kínálták. A választék a legszélesebb skálán mozgott. Volt programozható holdautó kétszázért, filléres műanyag- katona társaságában. A villanyvasút, a baba mellett láttunk díszhalat befőttesüveg- ben és hamutárcát üvegből. Egy másik asztalon valaki egy egész doboz Maíchbox- autót árult. Féltve őrzött kincs lehetett valamikor. Az elemeire szedhető és ismét ősz- szerakható műanyag figurát még az eredeti csomagolás őr zi, s ott van a cédula is az árral: 8,50 DM. Alatta jóval nagyobb számokkal 150 forint. tisztességes árfolyam. A gyerekek áruit egyébként ez jel lemzi. Reálisan mérték föl portékájuk értékét, nem kértek túlzott összegeket semmiért. Még nem alakult ki bennük az üzleti szellem? Felnőtt társaik már kevésbé szemérmesek, vastagabban fog a ceruzájuk. Annak ellenére, hogy elsősorban műszaki cikkek árusítására hirdették a vásárt, többnyire használt ruhát, cipőt hoztak. Egy kézikocsi régi szerszámokkal, csapágyakkal tele. Tessék a szerszám, szinte ingyen adom — kínálgatja a tulajdonos. Nagyon bizakodó le hét, hogv délutánra mindet elkapkodják, mert a kocsin is ott a cédula: eladó. Proíik Egy sarokban félrehúződva a főváros egyes pontjairól ismert módon zajlik a vásár. A portéka szatyor mélyén lapul, az alku mutogatással párosul. Mekkora úr a megszokás, hiszen itt nincs mitől félni, nem jár tilosban, alti eladni akar. A sztár vitathatatlanul a két réaiségárus. Ismeri őket mindenki. Profik. Minden lehetőséget megragadnak: Jönnek akkor is, ha népművészeknek, ha iparművészeknek rendezik a vásárt. Ott vannak mindenütt, ahol közönségre, vásárlóra lehet számítani. Most is az ő standjuk körül legnagyobb a tömeg. Valóban minden régiség, amit kínálnak. Megsárgult képesújságok, múlt századbeli fotók, képeslapok, papír- és fémpénzek. Dobozszámra állnak az asztalon a gombok, a jelvények, és számtalan más apróság. Szép formájú üvegek és szódáspalac- kok kelletik magukat egy meglehetősen kóros fényképezőgép társaságában. Órákig lehet böngészni, keresgélni a sok limlom között, míg meg nem unja az ember. Az egykor szemétre dobott tárgyak új funkcióra lelnek: lakásdíssző válnak vagv egv gyűjtemény becses darabjaivá. Áremelés A hangn.shemondó többször elismátli, hogy hamarosan kezdődik a Corpus pantomim- együttes gyermekműsora. Csak kevesen húzódnak be a színházterembe, nem hagyják ott a vásár forgatagát. Dél felé Bubák jár az idő, de még érkezik néhány árus. Sokasodik a közönség is, de inkább csak nézelődnek; a pénztárca ritkán kerül elő. Ha mégis, azt ki kell használni. — Mennyi? — bök valaki a silány műanyag esőkabátra. — Az hatvan forint, de magának kicsi. aranyoskám, gyerekméret. Amikor a próba során mégis jónak bizonyul, a kabát ára száz forintra emelkedik. M. N. P. Folyamatosan Solymári zenei rendezvények, asszonykórus. Két olyan jellegzetesség, amelynek híre, neve még országhatárainkon is túljutott. A jó néhány esztendeje elindított zenei hetek, napok színvonalára jelemző; az ország valamcny- nyi tájegységéről érkeztek a jelentkezők, hogy fölléphessenek. A helyi kórusok tagjai otthon őrzik a külföldi szereplések emlékeit: az újságkivágásokat, a fényképeket. Az asszonykórus szép éneke kazettán bármikor visz- szahallgaiható. munkálatok végét: jövő tavaszra készen kell lenni — a tervek s-zerint. Minden jel arra mutat, hogy nem kell határidőt módosítani. A helybéli üzemek, a nagy- ökzségi és a Pest megyei Tanács kasszájából kerülnek a forintok a művelődési ház helyreállításához. Ez ideig egymillió fölötti az összeg, amit a házra szántak, de mindennél jelentősebb a helybéliek összefogása: a PEVDI, a PE- MÜ, a Rozmaring Termelőszövetkezet, a Vegyesipari Szövetkezet szocialista brigádjai mindig készek a segítségre. Készen várja a közönséget a nagyterem, friss festék szárad a kórus próbahelyiségében. Ki- csempézték a mellékhelyiségeket. befejezés előtt a népművelő irodája. A mesterek azt ígérik, hogy két hét alatt rendbehozzák a tetőt. A téli hónapokban lehet dolgozni a klubokban. Tavaszra marad az udvar rendezése és a ház külsejének szépítése». Hagyományok — Alig várom, hogy minden rendbe legyen — mondja a ház vezetője, miközben körbejárjuk az épületet. — Néhány hónapja vagyok itt, egyelőre a tartalmi tevékenységet nem tudjuk bővíteni. Éppen elég gónd a húszonA hírnevet nem osztogatják ingyen. A generációk egymásnak adják a stafétabotot. Így mindig akad utánpótlás az énekesek és a táncosok között egyaránt. Pedig néhány esztendeje meglehetősen mostoha körülmények között próbálnak. Évek óta tudják: a művelődési házban kevés a hely, állapota egyre jobban romlik. A Templom tér felől még csak valahogy kinéz a volt kocsma épülete. Á kapun belépve láthatjuk, nagy munka folyik. Mesterek dolgoznak a tetőn. Még a tél előtt jó lenne befejezni a kinti munkálatokat. A járókelőt a bejáraton el- helyézett felirat figyelmezteti: tatarozás miatt zárva a művelődési ház. — Bezártunk, de nem szakadt meg a ház tevékenysége — igazítja ki a tájékoztató szavakat Bogdán Istvánná, a művelődési ház vezetője. — Pillanatnyilag valóban mostoha körülmények között vagyunk. A tanfolyamok mégis folyamatosan működnek, a művészeti csoportok rendszeresen próbálnak. Hiszen mindenki tudja, egy akár néhány hónapos kiesés miatt majdhogynem elölről kezdhetnek mindent. Szerencsére látjuk a Tv-FIGYELŐ' Nemzeti. Nagy fába vágta a fejszéjét a televízió, amikor elhatározta, hogy nyomon kíséri az új Nemzeti Színház felépülésének történetét. Nemzeti ügy... — ezt a többértelműen jelképes címet adták a ki tudja mikor véget érő riportsorozatnak, amely majd sorra rögzíti a megvalósulás állomásait. Ha ez, az egyelőre még a ködös távolba vesző kép- és szófolyam mindvégig olyan érdekfeszítő lesz, mint a most, szombaton látott ér. hallott bevezetés, nos, akkor egy igazán dicséretes munkának szurkolhatunk. Ez a nyitány ugyanis produkció volt a javából! Egyrészt azért, mert a legilletéke- sobbek — Hofcr Miklós, a Városligetbe szánt új Nemzeti tervezője. Drccin József művelődési államtitkár és Vajda Ferenc színháztechnikai tervező — mondták el a magukét a legkerosetlenobb egyszerűséggel —, másrészt meg azért, mert Mester Ákos .személyében egy igen-igen fölkészült kérdezgetőre találtak. Akárha a rádió 168 óra című műsorát hallgattuk volna, ugyanazzal az élességgel tevődtek fel a kérdések, és a válaszok sem mutatkoztak sokkal kendőzetlenebbeknek. Nincs itt elég hely arra, hogy csupán csak jelezzük: mi mindenről tanakodtak ebben a most emlegetett adásban. Azt azonban mindenképpen rögzíteni kell, hogy ebben a szellemi pengeváltásban nyíltan elhangzott, miszerint a Blaha Lujza téren levegőbe röpített intézmény utódlása sajnálatos módon megkésett. Nevezetesen azért, mert az arra szánt összegek gazdái azt hitték, hogy jobb idők jönnek, és majd azokban a kedvezőbb ökonómiájú esztendőkben egy szebb és jobb épület kerülhet tető alá. Ez a vélekedés hamisnak bizonyult. Nem lehet azonban azt mondani, hogy maga az ügy egy pillanatra is lekerült volna a napirendről. Kertek. Történeti kertek címmel láthattunk három alkalommal beszámolót arról, hogy milyenek manapság a régi kastélyok, udvarházak kertjei. Mondani sem kell, hogy ezúttal is Győrffy Miklós riporter faggatta a többé vagy kevésbé illetékeseket a telepítések óta bekövetkezett pusztulásokról, vagy — jobb esetben — a fák és bokrok állagának megőrzéséről. A rádió immár személyiséggé kovácsolódott, rokonszenvesen szenvedélyes riportere — Ézsiás Anikó szerkesztő segítségével — alapos munkát végzett, összefoglalta mindazt, amit e tárgyban tudni kell, tehát arra hívta fel a figyelmet, amire a szintén általa jegyzett műemlékvédelmi sorozatban elsóhajtott: soksok óvásra érdemes természeti szépségünknek nincs gazdája. Míg magukat az építményeket úgy-ahogy pá-szto- rolják, a körülöttük elterülő parkokra már nem szegező- dik vigyázó szem. nem érinti azokat ápolgató kéz. Gondoljuk el: 35—50 olyan nagyobb kert. a régebbi századokból átörökölt kis birodalom várná, hogy illendően törődjenek vele! És a legtöbbjükre mi más jut, mint fél- vagy még ennél is kevesebb figyelem Óriási értékek fonnyadnak, száradnak el így, a szó legszorosabb érteimében. Akácz László négy csoport elhelyezése. A nemzetiségi nyelvoktatáshoz kapcsolódva nyelvtanfolyamokat indítottunk. Az asszonyok rendszeresen jönnek a szabás-varrás foglalkozásokra. Kertbarátkor, nyugdíjas ösz- szejövetel, ifjúsági klub, ga- lambászkör — egyik sem mond le róla, hogy rendszeresen találkozzanak. A tornaórák mellett a jövő hónapban karatetanfoiyamot indítunk, lesz kismotorvezetői tanfolyam is., Nem beszélve az amatőr művészeti csoportokról, akik menetrend szerint megjelennek. Solymári hagyományokra épít a művelődési ház. Az asszonykórus és a néptánccsoportok a népművészet továbbéléséről gondoskodnak. Az amatőr színjátszók viszont a magyar és a világirodalom klasszikusai közül válogatnak műsoruk összeállításánál. Egyelőre csupán a helybeli képzőművészek számára hiány- zik a kiállítási lehetőség. Pedig mindenki szeretné, ha az itt élő,' dolgozó művészek bemutatkozhatnának a közönségnek. — Kinőttük a helyünket ml is — csatlakozik a beszélgetéshez Makkos Jánosné, a könyvtár vezetője. — A tizenhatezer kötetnyi állományt már azt sem tudjuk, hogyan helyezzük el a polcokon. A nyolcszáz olvasó többsége iskolás. Ez érthető, hiszen most már az iskolai könyvtár is nálunk van. Bár kevés a hely, mégis örülünk annak, hogy a pedagógusok sok olyan feladatot osztanak ki, amelyet a kézikönyvtár segítségével oldhatnak meg a diákok. Öröm is, gond is, hogy a művelődési házban van a bibliotéka. A megoldás azért jó, mert közel az iskola. A ház elölt a buszmegálló, a munkából érkezők bemehetnek megnézni a legújabb szerzeményeket. Mesekönyvek váriák a leskisebbeket. Szén lemcz- '"lüjtemény áll a zenekedvelők rendelkezésére. At is lehet játszani magnószalagra a felvételeket. — Csak az a kár. hogy a falakat nem tudjuk arrébb tolni — sóhajt fel a könyvtáros. — H!ába rendezünk könyvtári órákat, egv o«-ztály nagyon szűkén fér el. Ez az a gond, ami egyhamar meg sem oldódik. A kívánsá" Mint ahogyan a budai hegvek községei, úgv Solvmár is őrzi szokásait, népművészeti értékeit. A művelődési házra pár az a feladat, hogy gondoskodjék az össze jövet elekről és a hagyományok őrzéséről. A zenei események, az asz- szonvkórus műsora hírt, nevet hozott a községnek. Jogos n kívánság: szeretnének kulturált körülmények közöt: találkozni a csoportok. Nemcsak azért, hogy eevii't énekeljenek. hanem azért is. hogv legyen eev olvan helv. ahol megbeszélhetik mindennapi gondjaikat, örömeiket. Erdős! Katalin
