Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

1984. OKTOBER 3., SZERDA 3 Eltemették Dabrónaki Gyulát A nőpolitika párfirásiyítása Ssentsndrén Asszonyok körében, érdekében Szentendrén és környékén a pártszervezetek az elmúlt csaknem másfél évtizedben felelősséggel irá- nvitották a nők körében és érdekében az elvi-po­litikai munkát. A központi, megyei és saját párt­határozatok és állásfoglalások nyomán fejlődött a nőkről való társadalmi gondoskodás tervszerűsége A városi pártbizottság 1980-ban, a járási pártbi zottság 19Sl-ben átfogóan tárgyalta a nőpolitikái ha tározat végrehajtását. A megyei határozat megjele­nése után mindkét testület intézkedési tervbe fog­lalta a kővetkező néhány év teendőit, aminek vég­rehajtását a városi pártbizottság az egyes gazdálko­dó egységek beszámoltatása során rendszeresen — legutóbb 1983-ban, szövetkezeti területen — ellen­őrizte. Ahogy a tapasztalatok mutatják, a pártaiapszer- vezeti fórumokon általában 2—3 évenként, vágy en­nél gyakrabban kerülnek napirendre nőpolitikái kér­dések, tehát nyugodtan leszögczheljük, hogy a nő­kérdés a politikai munka szerves részévé vált. Mindez a társadalmi és gazdasági élet minden te­rületén jól kimutatható változást eredményezett a nrílr Mély részvéttel vettek vég­ső búcsút Dabrónaki Gyulá­tól, a munkásmozgalom régi harcosától, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagjától, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság nyugalmazott elnökétől, az Élelmezésipari Dolgozók Szak- szervezetének elnökétől, ked­den a Mező Imre úti temető­ben. A ravatalnál párt-, álla­mi és társadalmi életünk több vezetője állt díszőrséget, s csa­ládtagjain kívül lerótták ke­gyeletüket Dabrónaki Gyula harcostársai, egykori munka­társai, barátai , és tisztelői. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és a Központi Néni Ellenőrzé­si Bizottság nevében Szakali József, a KNEB elnöke búcsú­zott az elhunyttól. Hangsúlyoz­ta, hogy Dabrónaki Gyula ha­lálával a párt megbízható, hű harcosát veszítette el, akit gyermekkorától kezdve elsza­kíthatatlan szálak fűzték a munkásmozgalomhoz. 1940-ben lépett be a pártba, s a felsza­badulás után a Szociáldemok­rata Párt VIII. kerületi titká­ra, a két munkáspárt egyesü­lését követően, 1948 és 1953 között a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének tagja volt. Az évek során több fontos irányító beosztásban dolgozott: 1957-ben élelmezés­ügyi miniszterhelyettessé ne­vezték ki, egy évvel később a KNEB elnökhelyettesévé vá­lasztották. 1959-től ismét az élelmezésügyi miniszter első helyetteseként tevékenykedett. Belépő az NC-tsnfeSyani Az üzemet 300 fősre tervez­ték, jelenleg batvanan dol­goznak. Néhányan a régi szervokormánygyártó üzem­ből kerültek ide át, többen a megszüntetett motorgyártás területéről, de sok az új be­lépő is, A követelmények az itt dolgozókkal szemben igen magasak. Valamennyien ki­válóan művelik szakmáju­kat, többen közülük érettsé­giztek és elvégezték az NC- tanfolyamot. Tavaly a Csepel Autógyár 80 embert küldött tanfolyamra, az oklevéllel a zsebükben, többen kerültek közülük a Bendiberica üzem­be.- Az idén szeptemberben újabb 35 szakmunkást isko­láztak be. — Az új üzemben az első időszakban azoknak a szak­embereknek kell összegyűl­niük, akik később valami­lyen szintű irányítói munka­körre is alkalmassá válnak — mondja Magyaros József, a Bendiberica üzem vezető­je. — Amikor megérkeztek például a gépek, először ne­künk, vezetőknek kellett meg­ismerkednünk azokkal, hogy irányíthassuk azokat, akik ma termelnek rajtuk. Sok a fiatal az üzemben. Eavhar- mad részük 30 év alatti, ők már korábban is NC-munka- helyen dolgoztak. A félmilliárd forintos be­ruházás, nem túlzás azt ál­lítani, hogy igen rövid időn belül. 28 hónap alatt készült el. Maguk a dolgozók az utolsó 5—6 hónapban kerül­tek ide. S vállalták évente 37 ezer új típusú szervokor­mány gyártását. — Ebből az idén 600 da­rabot szerelünk össze, és 1000-hez készítjük el az al­katrészeket. Emellett a ha­gyományos szervokormányhoz is gyártunk alkatrészeket, egyelőre még ez utóbbi na­1987-ben választották meg a KNEB elnökévé, s ezt a posz­tot 10 esztendőn át, nyugdíja­zásáig töltötte be. Dabrónaki Gyula munkássága meghatáro­zó jelentőségű volt a szervezet életében, s elévülhetetlen ér­demei vannak abban, hogy a népi ellenőrzés széles társadal­mi alapokon nyugvó és ered­ményesen tevékenykedő ellen­őrző szervvé fejlődött. Mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy erősödjenek a népi ellenőrzés demokratikus vonásai, és soha nem az egyes személyek, ha­nem a fejlődést fékező hibák ellen harcolt. Különös fontos­ságot tulajdonított a jó tapasz­talatok összegyűjtésének és széles körű elterjesztésének. Közvetlen egyénisége, ember- szeretete, segítőkészsége tisz­teletet és megbecsülést váltott ki. Munkásságát számos ma­gas kitüntetéssel ismerték el. Dabrónaki G-yula személyé­ben annak a nemzedéknek ki­emelkedő alakját búcsúztat­juk, amely töretlen hittel, gyakran egészségét sem kímél­ve, fáradhatatlanul munkálko­dott a szocialista Magyaror­szág megteremtésén — hang­súlyozta Szakáll József. A család, a barátok és az Élelmezésügyi Dolgozók Szak- szervezete nevében Szilágyi László, az ÉDOSZ titkára bú­csúzott. Dabrónaki Gyulát a mun­kásmozgalmi panteon sírkert­jében helyezték örök nyuga­lomra. A gyászszertartás az Inteirnacionálé hangjaival ért véget. gyobb mennyiség — tájékoz­tat az üzemvezető. Ahhoz, hogy itt valóban rutinszerűen termeljenek, még időre van szükség. Másrészt, hogy az üzem kapacitását — a 37 ezer kormány két mű­szakban —, mikorra kötik le a hnegirendelések, az a keres­kedőkön múlik. Alkalmazkodni tudni kel! — Most alakul ki a szer­vezeti felújítás is, hiszen mű­vezetőkre, diszpécserekre, a műszaki munkát, a műszaki feladatokat ellátó emberekre nagy szükség van még. Üj termék bevezetése, az új technika, technológia meg­szokása még egy nagyüzem­ben sem mindennapi feladat. Igaz, annyira túlértékelni sem szabad — figyelmeztet Magyaros József —,\ hiszen a fejlődés velejárója. A műsza­ki apparátusnak mindeneset­re alkalmazkodnia kell a piaci igényekhez. S az indí­tás nehézségei? A konstruk­cióban elrejtett hibákat kell megtalálni, a szerszámokat kipróbálni, megfogni az egyes technológiai trükköket. Ma az a tervezés tekinthető pon­tosnak, amelyik a körülmé­nyeiket 70 százalékában jól látta meg előre. A 30 száza­lékhoz pedig igazodunk. Megszokni vagy megszökni. Szó szerint vehetik a mon­dást az új üzem dolgozói. Pontosabban: megismerni és jól dolgozni, vagy más mun­kahely után nézni. Ez a vá­lasztási lehetőség, de egyelőre még senki sem él.t a máso­dik lehetőséggel. — Akik ide beléptünk — mondja Erdős Károly, akit a Kontaktéból csábított ide a modern technika —, hosszú távra döntöttünk így. Éppen az üzem kiépülésével párhu­zamosan várjuk saját hely­zetünk fellendülését. Ülésszak előtt Szakmunkásképzés Az ipar megújulási prog­ramjáról nem lehet tárgyal­ni anélkül, hogy ne foglal­kozzunk az iparban dolgozó emberek helyzetével — mon­dotta a téma fontosságát hangsúlyozva Kapolyi László ipari miniszter, az országgyű­lés ipari bizottságának ked­den, a Parlamentben tartott ülésén. A tanácskozáson — amelyen részt vett Cservenka Ferencné, az országgyűlés al- elnöke és Drecin József mű­velődési minisztériumi állam­titkár is — a képviselők az ipari szakmunkásképzés és -utánpótlás helyzetéről tár­gyaltak. A miniszter rámuta­tott: a szakmunkásoktól azt várjuk, hegy alkalmazkodja­nak a változó körülmények­hez, a szakmunkások oktatá­sával szemben pedig az a kö­vetelményünk, hogy jól szol­gálja ezt az alkalmazkodást. Az ipar rohamos létszám- csökkenését nemcsak a tech­nikai felszereltség fejleszté­sével, hanem a megfelelő szakmunkások kiképzésével lehet és ’ kell egyensúlyozni. E gondolatkör fogalmazó­dott meg a legtöbb felszóla­lásban. Kovács László (Pest megye, 20. vk.) azt szorgal­mazta például, hogy az isko­larendszerű szakmunkáskép­zésben növekedjék az ipar, a vállalatok szerepe. Ügy véle­kedett: a technikusképzést adó szákközépiskolákat az Ipari Minisztériumnak kelle­ne átvennie. A vitában elhangzottakra Juhász Adám ipari miniszté­riumi államtitkár válaszolt. — A beilleszkedés gond nélkül ment — Klenczer Já­nos szerint, aiki 22 éve autó­gyári dolgozó, és másfél év­tizedig dolgozott a régi szer­vokormány-gyártó üzemben —. Hiszen a közös érdeklődés, a közös tervek hoztak ebbe az üzembe valamennyiünket. Igaz, hogy az aiapórabérünk is magasabb, mint a többi üzemben. De! Magasabbak a követelmények is. A norma­idő például nagyon pontosan kiszámított. Az én órabérem 15 forinttal lett több, 42 fo­rint. (Ebben az üzemben is a legmagasabbak közé tarto­zik.) Am nincs semmi mellé­kesre lehetőség. Még minden lehetséges — Egy-két év kell, hogy kiforrjon az üzem. Ahogy nő a darabszám, úgy nőhet majd a keresetünk is — fűzi hoz­zá Vígh Sándor, aki az önt­vénysoron sorvezető. S még előttünk van egy nagyobb lé­legzetű átszervezés. Október vége felé, a régi szervoüzem is átköltözik ide, mert a szer­vokormány gyártása önálló gyárrészkgben folyik. S a költözködés alatt is folyama­tosan termelünk. Elsőként a szerelde kezdi meg a hurcol- kodást... Utána a többi üzemrész. Az új üzem életében egyébként még igen sok a nyitott kér­dés. Csak évek múlva kap­hatunk választ arra: megta­lálták-e itt számításaikat az emberek? Beváltják-e az új berendezések a hozzájuk fű­zött reményeket? S nem utolsó sorban, igényt tart e a piac évente 37 ezer darab új típusú szervokormányra; igazolódik-e a piackutatók ál­lítása? Hiszen minden más nyitott kérdés, ennek a függ­vénye. Eller Erzsébet Tertilstunk lakossága 57 800 fő, ezen belül kb. 32 ezer a nő, akik körében lényegében meg­valósult a teljes foglalkozta­tottság. A munkaképes korú nők 85 százaléka munkavi­szonyban áll, arányuk az ak­tív keresők között 45,7 száza­lék. A háztartásokból bevon­ható munkaerő-tartalék el­enyésző. A beszámolási idő­szakban 71 olyan nő kezdett dolgozni, aki korábban háztar­tásbeli volt. A környék hagyományosan sok nő részére munkaalkal­mat biztosító üzemein, szövet­kezetein kívül új munkahelyi lehetőségek kínálkoztak. Ezek kapcsolódnak a város idegen- forgalmi, közművelődési, okta­tási és egészségügyi feladatai­hoz. A kereskedelmi dolgozók 95, a pedagógusok 82, az egész­ségügyi dolgozók 89 százaléka nó. Ez bérben, munkakörül­ményekben kedvezőbb helyze­tet teremtett számukra, de ugyanakkor a nagyüzemi mun­kásnők száma — különösen a könnyűiparban — csőkként. Területünk alapvetően mun­káslakta településekből áll. A szocialista szektorban foglal­koztatottak között 3150 a nő, ez az ott dogozók 51,9 száza­léka. Jelenleg a körzetben élő, dolgozó nők 38 százaléka na­ponta ingázik, bár, különösen a tercier ágazatokban (szolgálta­tás, kereskedelem, vendéglátás) jelentősen növekedett a mun­kavállalási lehetőség. Több kínálkozik a városban, Po- mázon és Budakalászon — erősen korlátozott ez a lehetőség a pilisi községek­ben, kevésbé Visegrádon és a Szentendrei-szigeten. A terü­let 13 ipari és mezőgazdasági szövetkezetében az összes fog­lalkoztatott több mint 60 szá­zaléka nő. Tehát Szentendrén és környékén a nőknek a ter­melésben meghatározó szere­pük van. Az iparban és szövet­kezeti területen foglalkoztatott nők döntő többsége példamu­tatóan dolgozik. Aktivitásukat jól jellemzi, hogy csaknem 40 százalékuk tagja és szervezője a szocialista brigád- és mun- kaverseny-mozgalomnak. Az alapszintű képzés igény­szintjének növekedése és a munka melleti továbbtanulás jól szolgálta a női foglalkozta­tottak általános és szakmai műveltségének növekedését. A munkáltatók a legkülönbözőbb formákban — pl. munkaidő­kedvezmény, előnyös műszak- beosztás, utazás és tanulmányi költségtérítés, szakmásító tan­folyam szervezése, egyszeri ju­talom, órabéremelés stb. — segítik a dolgozó nőket a szak­képzettség megszerzésében. A tanulási kedvet csökkenti, hogy a vállalatok egy része egysze­rű, szakképzettséget nem igénylő betanított munkában tudja foglalkoztatni, a nőket (PEVDI, Dunabogdány, Úttörő Tsz). A nők többsége teljesít­ménybérben dolgozik. Megfi­gyelhető, hogy a szakképzett­ség megszerzése nem jelent anyagi előnyt, ugyanis az óra­béremelés a teljesítmény sze­rinti bérezéskor esetenként el­tűnik. Megítélésünk szerint a jelenlegi bérezési rendszer nem kellően ösztönöz a szak­mai képzettség megszerzésére. A gazdasági és társadalmi szervek többszöri kezdeménye­zése ellenére is csak elenyé­szően sikerült a gyesen levő kismamákat szakmai képzésbe bevonni. Okai: lekötöttség családfő túlmunkája, gyermek- elhelyezési gond, kedvezőtlen képzési időpont, érdektelenség, konzervatív szemlélet. A területünkön foglalkozta­tott nők 17 százaléka középis­kolát végzett. Döntő többségük ügyviteli, ügyintézői munka­körben tevékenykedik. A nem fizikai munkakörben dolgozók továbbtanulási kedve az átla­gosnál nagyobbb. Ezt tapasz­taljuk a kereskedelemben, a szolgáltatásban, a pénz- és munkaügyi területen is. A he­lyesebb pályaorientáció ered­ményeként mind kevesebb leány választja az általános is­meretanyagot nyújtó gimná­ziumi képzést. Kezdeményezé­sünkre néhány éve az állami gimnáziumban érettségizők szakmát is elsajátíthatnak (gyors- és gépíró, számítástech­nikai programozó). fi pártszervezetek irányitása alatt a nők jelentős része po­litikailag is képezi magát. Tá­jékozottságukat szélesítik a tö­megpropaganda-tanfolyamo- kon, politikai vitaikörökben, ML esti egyetemeken és kö­zépiskolákban, valamint a tár­sadalmi szervezetek politikai képzési keretében, örömteli, hogy az intézményes formákon kívül mind több lánynak, asz- szonynak vált természetes igényévé az önművelés. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár kis csoportos foglal­kozásain részt vevők 65 száza­léka, a könyvtárak olvasóinak 50,6 százaléka nő. Egyre töb­ben részesítik előnyben a sza­bad idő kihasználásának aktív formáit, mint a nyelvtanfo­lyam, családi testedzés, női kondicionálótorna, tömegsport. A nők politikai, közéleti ak­tivitása a politikai és szakmai műveltségükkel arányban emelkedett. Döntő többségük érti, elfogadja és támogatja pártunk politikáját. Az elmúlt csaknem tíz esztendőben terü­letünkön 4,3 százalékkal növe­kedett a nők aránya a pártta­gok között. A politikai felada­tok megoldása során is jellem­ző a nők fegyelmezettsége, megbízhatósága, ugyanakkor esetenként nem elég magabiz­tosak. A nők egy része világpoliti­kai eseményekben nehezebben igazodik el. Őszinte hívei a bé­kének, támogatják a faji meg­különböztetés elleni küzdelmet és a proletár internacionaliz­must. Belpolitikai téren leg­élénkebben az életszínvonal- az ifjúság- és szociálpolitikai kérdésekben nyilvánítanak vé­leményt. Az állami, társadalmi és tö­megszervezetek választott funkcióiban a nők számará­nyuknak és képességeiknek megfelelően vesznek részt. fi mozgalomban, a közélet­ben szerzett tapasztalat jelen­tősen segíti a nők vezetővé érését. Megítélésünk szerint a folyamat lassan, de biztatóan halad. A nők napi munkakedvét, közérzetét, társadalmi aktivitá­sát jelentősen befolyásolják munka- és életkörülményeik alakulása. Üzemeink, szövet­kezeteink az elmúlt időszak­ban sokat tettek az egészségre ártalmas munkahelyek meg­szüntetéséért. Gazdasági ve­zetőink részéről azonban még mindig tapasztalható az a szemlélet, hogy a szociális és munkakörülmények javítása érdekében tett intézkedéseket a nőpolitika javára tüntetik fel. Ugyanakkor — elsősorban a könnyűipar területén — a nők 28,9 százaléka dolgozik váltott műszakban, míg ez a férfiaknak csak 6,7 százaléka. A nők társadalmi egyenlő­ségének fontos elve az egyen­lő munkáért egyenlő bért ér­vényesítése. E tekintetben te­rületünkön fejlődés tapasztal­ható. A pártszervezetek rend­szeresen foglalkoznak a nők bérezésének alakulásával, melynek hatása a nők alapbé­rének növekedési ütemében is megmutatkozik, mivel az helyenként már meghaladja a férfiakét. A termelő munkában foglalkoztatott nők bére a fér­fiak bérének mintegy 70 szá­zaléka. A meglevő indokolt bérkülönbséget, tekintettel az ismert okokra — a nők alacso­nyabb képzettségi szintje, a könnyebb fizikai munka, ke­vesebb szakmai gyakorlat — csak hosszabb időszak alatt le­het csökkenteni. Mindezek mellett találkozunk szubjektív megítélésből fakadó bérkü­lönbségekkel, amelyeknek a megszüntetése szemléletválto­zást követel. Pártszervezeteink körülte­kintően foglalnak állást a nők erkölcsi elismerése, kitüntetése érdekében. Mintegy 30 százalé­kos a nők aránya a kormány- és miniszteri kitüntetettek kö­zött. A vállalati elismerések egyre nagyobb hányadát ma már nők kapják. Körzetünkoen az állami és vállalati erőforrások felhaszná­lásával a VI. ötéves tervben jelentős fejlődés következett be a gyermekintézményeknél. A városban és a községekben a bölcsődei ellátás — Pomáz nagyközség kivételével — megnyugtató. Több területen lehetőség van a gyermekgondo­zási szabadságon levő kismá- mák kicsinyeinek ellátására is, abban az esetben, ha rész­munkaidőben vállalnak mun­kát. (Fomáz és Budakalász nagyközség kivételével.) Minden igényjogosult gyer­mek óvodai elhelyezését bizto­sítani tudjuk. A városban és a községek többségében az ál­talános iskolákban egy mű­szakos az oktatás. A napközi otthonos ellátás tekintetében is jelentős fejlődés tapasztal­ható. Törekvéseink ellenére a ke­reskedelem és a szolgáltatás nem fejlődött kellően. A terü­leten működő üzletek többsé­ge korszerűtlen, az ellátás aka­dozik, a nyitva tartás nem min­dig igazodik a munkaidőhöz — pl. szigeti községek —, a vá­laszték szegényes. A család el­látásához szükséges árufélesé­gek beszerzése komolyan igénybe veszi a háziasszonyok erejét és idejét. Pozitívum, hogy üzemeink egy része, mint pl. a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, gyáron belül igyek­szik megoldani a bevásárlási gondokat. Az üzemi étkeztetés minősége és rendszere javult. Tapasztalható, hogy egyre több család veszi igénybe ezt a le­hetőséget, ezzel is könnyítve a háztartási munkát. A nők életmódjában, életvi­telében szembetűnő változások nem történtek. Ennek okai ob­jektív és szubjektív tényezők­ben találhatók. A családon be­lül még mindig, az utóbbi né­hány évben pedig fokozottan érzékelhető az egyenlőtlen te­herviselés. A családokra nehe­zedő anyagi terhek miatt a férfiak egyre gyakrabban vál­lalnak túlmunkát, ezért az ott­honi terhek újra visszaszállnak az anyákra. A háztartási mun­kát megkönnyítő gépek, beren­dezések, félkész és mirelitké­szítmények legtöbb család szá­mára meglehetősen drágák. Ezért a háziasszonyok többsé­ge inkább a munkaigényesebb, de lényegesen olcsóbb hagyo­mányos módszereket alkalmaz­za a háztartásban. fiz eredménye!; elismerése mellett azt is látnunk kell, hogy a családon belüli egyen­jogúság a sokoldalú nevelés, felvilágosítás ellenére sem tel­jes. Téves nézetek, megcsonto­sodott szokások, hagyományok, családféltés, igénytelenség aka­dályozza a nők egyéniségének teljes kibontakozását, és ez bi­zony sokszor társadalmi cél­jaink ellen hat. Az irányító testületek a nő­politikái munkában elért ered­ményeket és gondokat feltár­ták. Elismeréssel szóltak a te­rületünkön élő és dolgozó nők társadalomépítő munkáiról. Intézkedési tervben rögzítet­ték a pártszervek az állami vállalatok, szövetkezetek és ta­nácsok feladatait a nők mun­káiénak könnyítésében, a to­vábbtanulás, a közéletiség ja­vításában. Turcsányl Imréné, az MSZMP Szentendrei városi Bizottságának politikai munkatársa sí! a Bendiberica 5 / Stirf után messze még a céhéi A felújított, hatezer négyzetméteres csarnokban, a legkorszerűbb gépek között úgy érzem magam, mintha nem is egy termelő nagyüzemben, hanem óriás labo­ratóriumban volnék. A száz berendezés közül negyvenkettőt régebbiből újítottak fel, s a harminckét külföldi maró cs esz­terga mellett, tíz a Csepel Autógyár saját kivitelezésű célgépe. A gépek egyötöd ré­sze NC és CNC vezérlésű. A Csepel Au­tógyárban július közepén átadott, új szer­vokormánygyártó üzemében vagyunk. Az autógyár a Bendix világhírű ccg spanyol leányvállalatától vásárolta meg a C 300- as és a C 500-as típusú szervokormányok licencét. A gyártástechnológiát a francia SERI Renault céggel közösen tervezték.

Next

/
Thumbnails
Contents