Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
1984. OKTOBER 13., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 , 3 ' • i. l . t Konczek József •• Éjszakai telefonok F ábiánt egy időben szinte minden éjszaka, két-három óra köpött, felzavarta álmából a telefon, amely ott állt szobája előtt a közös folyosón. Mire főbérlője, az öreg Ida néni előesoSzogott volna, ő — már csak abból a reményből kiindulva is, hogy így előbb véget lehet vetni a nem kívánatos időpontban valaki számára fontos beszélgetésnek — maga ugrott levágott kér- gü, papuccsá átalakított egykori félcipőjébe. Téves hívások voltak. Ida néni aztán szóvá is tette, egy alkalommal megvárta, míg összecihélő- dik, s miután megfelelően igazolta, hogy nem őt hívják, immár közösen tűnődtek, mi lehet az oka a furcsa hívásoknak. Ugyanis a kérdésre, hogy milyen számot hívtak, a — rendszerint női hang, vagy hangok? úgy tűnt, nem mindig ugyanaz beszél — telefonáló bemondta Ida néni telefonszámát Mindig Danit keresték. Miután Fábián felvette a kagylót, * női hang tegezve felszólította, hogy adja neki Danit. Fábiánnak úgy tűnt, hogy nem mindig színjózan hangok ezek. A szokásos játék után, hogy milyen számot hívott, rendszerint megsértődött és hitetlenkedett a hang, néha hosszasan évődött Fábiánnal. — „Tudom, Dani, hogy te vagy az, csak már megint hülyéskedsz!” — S mikor Fábián végső tanácstalanságában letette a kagylót, Immár rájött, hogy jobb, is ott ma* radnia, mert agresszív hajthatatlan- sággal újra megszólal a készülék, néha már tíz másodpercen belül is. Ida nénivel úgy döntöttek, hogy éjfélkor kihúzzák a telefonzsinórt. Ida néni pedig elhatározta, hog1' elmegy a központba, és megmondja, hogy két készüléktulajdonosnak ugyanazt a számot adták. De a postán megnyugtatták, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Esetleg — vélte a panaszbe- advánj'os — nagyon hasonló lehet a szám, és valaki vagy valakik ilyen éjfél utáni állapotban bizonyara el- téveszik. Ide-néni napokig, a »számok variációjával bíbelődött, fel-felhívta a tudakozót, s mindegyre kereste; -Van-e Dániel nevű készüléktulajdonos köztük. (Igaz, emiatt is volt vitája, megmondták neki, hogy akinek telefonja van, az nem telefontulajdonos, hanem telefonbérlő.) Szóval, summa-summárum, nem jutottak ■előbbre. A telefonok pedig kétnaponta csengve zavarták Fábiánt is, az öreg Ida nénit is, hétvégeken péntektől vasárnapig, hétfőre virra- "dóan is. Fábián megunta. A telefonáló nőnek azt mondta, hogy nem tudja adni Danit, mert már lement az utcára, Szegedre indul, most kapcsolta be a gépkocsi motorját, de szívesen átadja neki az üzenetet. „Te vagy, Forró?” — kérdezte a spicces női hang. „Én hát” — hazudta Fábián. Erre a nő azt mondta, hogy csak személyesen Daninak mondhatja meg, amit akar. „Egyébként Forrő- kám, még veled is lesz beszédem”. „Miért, nem csináltam én semmi rosszat...” — folytatta Fábián a játékot. „Méghogy nem-e? Hogy te nem? Hát nem szakad rád a meny- nyezet?” — méltatlankodott a nő. Erre Fábián blöffel próbálkozott: „Erzsi, ugye, te vagy az?” „Erzsi???” — nevetett a nő a másik végén: „Hát "már engem is összekeversz azzal a kis hülyével, Andi vagyok, nem ismersz meg?” „Ne haragudj, Andikám... — mondta Fábián —, valahogy a telefonban olyan furcsa lett a hangod.” „Azt mondod, Andikám, látod, ez kedves volt tőled. Ha akarod, találkozhatunk holnap a Kiskedvesberi, és megmondom neked, mi nem tetszik a képeden.” „Jó — felelte ■ ütötten Fábián. — Mikor legyek ott?” „Te hülye, egész délelőtt jöhetsz, úgy teszel, mintha nem tudnád. Holnap is, meg egész héten délelőttös vagyok. No, szia!” Ahá! Fábián visszaballagott az ágyhoz. A biztonság kedvéért még csavart kettőt a vekkeren, aztán bebújt a pokróca alá. Szóval ott dolgozik. Ez így nem is rossz. Másnap kilenc előtt, amikor három busz- megállónyi utazás után a Kiskedves- hez indult, már kész terve volt. Kilenc tíz volt az óráján. Kért egy kis konyakot meg egy kávét, és szép nyugodtan szemügyre vette a lányokat. A felszolgálókkal hamar döntésre jutott, egyikük túl volt a negyvenen, az iskolába menő kisfiával diskurált a pultnál, a másik hangosan nevetve hozta ki a szomszéd asztalhoz a rendelést, hangja egészen más volt, mint az éjszakai telefonálóé. Az ő asztalához lépett fiatal nő gyanús volt először, de éppen tőle hallotta, hogy „Andrea, két vájt- Iédit, kísérő nem kell”, s így megtudta, hogy a presszógépet kezelő lány Andrea, aki italt is mér. Kényelmesen rágyújtott. Andreán feszült a hófehér blúz, erős mellét hekinyomta a -Pavoni-lraarJáiKik; •ami'-- kor a'kávékát vette le,‘ ápolt haján fehér kendő virult. Gyakran rágyújtott Andrea is. „Andikám...” — mondta magában Fábián. A szeme barna, ezt még látta, de Andrea nem jött elő a pult mögül, így az alakjára csak következtetni tudott. „Kezét csókolom, Andrea, ügye?” — lépett oda hozzá. „Mit kíván?” — kérdezte Andrea, miközben behunyt félszemmel kifújta a füstöt. „Én ... én a Forró barátja vagyok... tudja, együtt dolgozunk, és megkért, hogy mivel én erre járok, mondjam meg, sajnos nem fog eljönni...” Andrea úgy nézett rá, mint aki tud mindent. „Szóval maga együtt dolgozik a Forróval. Értem. Maga is ... ?” — és egy kézmozdulatot tett. „Hát, én még csak...” — jött rá a hazugság ízére Fábián. „Jó lesz, ha vigyáz, magára” — mondta Andrea. Ránevetett. „Különben mondja meg a Forrónak, hogy nem is érdekel. ■Helyes?” „Jő, megmbndöm” — biccentett gyorsan Fábián. „Dani úgyis azt mondta, hogy én is indíthatok egy csoportot” — szólt még utána Andrea. „Matt” — mondta magának az utcán. Bement busszal. Leült a rajztáblához, huzigálta a vonalakat. Éjszaka nem hívta senki. Másnap sem. Szerda délelőtt telefonált a Kisked- vesbé, Andreát kérte: „Hogy gondolod e.zt a csoportot?” — kérdezte. „Te vagy, Dani, ugye megmondtam, hogy te fogsz keresni” — kapott a szón Andrea.. „Elveim feladásával” — felelte Fábián. „Már van huszonnégy gyerekem — kezdte Andrea az elképzelései magyarázását —, ha fél háromtól négyig adsz időt, az heti négy óra, kedden meg pénteken, váltáskor meg hozzácsapnánk a te csoportodhoz a kicsiket, helyes?” „Hmmm...” mondta sejtelmesen Fábián. „Segíts, Dani, most itt van ez az edzői jogosítvány, azért szereztem meg, mert imádom a kölykö- ket. Ha jól megy, itthagyom ezt a barlangot.” „Majd meglátjuk.” Fábián letette. Két Pap múlva megint felhívta mint Dániel. Nevetve kérdezte: „Mondd, Andrea, neked is tetszik ez a Fábián?” „Micsoda Fábián?” „Forró mondja, hogy elküldte maga helyett hozzád hétfőn.” „Ja, az a bőr- zakós? Itt volt. Hogy-hogy tét- szik-e?” „Az a fickó belédesett. Szerelmes beléd.” „Na, ne szédíts, Dániel.” „Ha mondom.” Letette. S zombaton háromnegyed tizenkettőkor megint odalépett Andreához. Andrea feszes szájjal tett-vett. Fábián végül elbizonytalanodott. Megpróbált kérni egy kávét. Andrea azt mondta, hogy csak asztalnál szolgáinak ki. Megpróbálta felajánlani, hogy megvárja a váltást. „Nézze, Fábián úr, Forrónak megmondhatja, hogy Dániel nekem ígérte a csoportot...” Á' .következő ■: hetekben se’ éjszaka, se nappal nem szólt a telefon. D. Németh István: Páros akáca Párt» akáca térdig ködben lába vedlett fű között, ritkás hajába — jobb híján — egy varjúcsalád költözött. A metsző szél kaszája sújt, páros akáca földre dől, ősz van, és egy rakott szekér sem menekülhet a tél elől. Csendélet Keleti Jenő festménye Takáts Gyula: Megszólított Ősz végivel, tündér! völgybe ma, ott jártam, hói egyszerre csak zsurlók és mácsonyák közül hangok röppentek föl, nem madarak. Egy forrás lépett ki... Megszólított... Hüs hangja tiszta volt s derűs. Vidámabb, mint az emberi s bár láthatatlan, tudtam, ő hívott. Mögötte vaksötét vadkörtefa gyümölcstelen állt, feketén, de villogott hajló füvén a láb s cn átléptem a kék mezsgyén oda, ahol az ág ringott szemközt velem s bokrát hiaka húzta szét kezem. * ,e»iíiv.;4ts Szamosparti szonett A folyó mintha sorsom lenne: benne sodródik minden gondom. A part — hogy szemem fölsebezze — lepkét vergődtél tüskebokron.- --Dúsa Latos r .......-.— Me ztelen fekszem a kiégett fű közt. Most sárga, nagy aszály van. Szép vagyok így is. De mit érhet létem e lassú pusztulásban? A szükség énrám visszahárul akárhogy nincsen benne bűnöm. Ki megölel — az majd elárul egy űj sodrással messzetűnón. A folyón törött fénydarabok, s nézzük egymást: én és a Szamos. Szokolay Zoltán. Kiss György Mihály: Hadvezér - megnyúlt ábrázattal Sóvágó Frigyesről, a Központi Házgyár igazgatójáról mindenki tudta, hogy hosszú évek óta szorgalmazza a felduzzadt létszámú Állami Réztröszt megszüntetését. Különböző fórumokon pontos számadatokkal, megalapozott tanulmányokkal bizonyította, hogy a tröszt irányító szervként nem tölti be hivatását, az élet realitásaitól elszakadva gyártja érthetetlen szövegezésű rendeletéit, direktíváit, amelyek csak hátráltatják a vállalati munkát, nem beszélve arról, hogy a tröszt fenntartása óriási összegeket emészt fel. Véleményét elmondta szinte mindenkinek: rádióriporternek, miniszternek, gázóra-leolvasónak, közlekedési rendőrnek, kabinosnak, borbélynak, szociológusnak egyaránt. S amikor végre megszületett a döntés, hogy a trösztöt felszámolják, sokan granuláltak Só vágónak, mert úgy érezték, hervadhatatlan érdemeket szerzett a törszt megszüntetését célzó küzdelemben, Nem csoda hát, hogy Sóvágó napokon, heteken át úgy. járkált mindenfelé, mint egy győztes hadvezér. / Aztán egy szép napon hívatott, és megnyúlt ábrázattal közölte: — Baj van, Somoskám, nagy baj. A tröszt alkalmazottjai közül cégünknek Öt embert kell befogadnia: egy osztályvezetőt, három főelőadót és egy szakértőt. Világos? — És miért baj ez? — Mert a tröszt jó képességű embereit a különböző szervek már szétkapkodták. Nekünk csak a maradék jut, sajnos. Somoskám, legyen szíves, dolgozza ki, milyen beosztásokba tudjuk ezeket a jövevényeket elhelyezni. Munkához láttam. Mivel új osztályt nem szervezhettünk, a nyolcadik variáció az volt, hogy Szepetne- ki, a tröszttől jött osztályvezető naponta kettőtől ötig irányítja á szervezési osztályt, Gombos, az eredeti osztályvezető pedig délig dirigál. A terv hallatán Gombos azzal fenyegetőzött, hogy feljelent bennünket a munkaügyi bíróságon, így aztán ez az elgondolás is kútba esett. Volt olyan elképzelés, hogy Kancsárné a fejlesztési osztályról korkedvezménynyel nyugdíjba vonul, kollégáját, Balázsovics Janót pedig elküldjük szakszervezeti iskolára, ezáltal az új főelőadók számára felszabadul két státus, de sajnos minden maradt a régiben. Kiderült, hogy az idén a szakszervezeti kurzuson már betelt a létszám, a Kancsárné pedig még csak most tölti be a negyvenedik életévét. Ügy volt, hogy a harmadik főelőadó a szállítási osztályra kerül, de az üzemorvos kiszúrta, hogy szín- vak a pásas, jogosítványa sincs, s a közületi telefonkönyvet nem tudja megkülönböztetni a vasúti menetrendtől. A szakértőnek felajánlottunk egy állást a piackutatóknál, de nem állt kötélnek, mondván, világ- életében pénzügyi, számszaki rendeletekkel,, y.égáebajt.ási utasításokkal foglalkozott,’Különben is szívesebben vezetne egy KlSZ-kluhot. Sajnos, ezt az utóbbi ötletet sem tudjuk megvalósítani, mert a szakértő' már elmúlt 55 éves, s különben sincs KISZ- klub a vállalatunknál. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a jövevényeket ideiglenesen az igazgatói tanácsteremben helyeztük el, így a testület két hónap óta vendéglők különtermeiben,; uszodában, sétahajón, kempingsátorban tartja ülését. És most készítettem el írásban a tizenhetedik változatot. Ezek szerint a piackutató csoportból osztályt csinálunk. Galambosné lesz a vezetője, aki eddig a személyzeti munkát irányította. A személyzetis teendőket Léderer kartárs, a titkárság vezetője veszi át. Az ő helyébe megy Haczukáné, az ügyirati osztály irányítója. Haczukáné posztjára Fazekas Ödön, a gazdálkodási osztály vezetője kerül, így végre Szepetneki- nek, a tröszttől jött osztályvezetőnek is lesz munkája a gazdálkodási osztály élén. Az egyik főelőadó átveszi a balesetvédelmi ügyek irányítását, a másik egészségügyi középkáder lesz az üzem-pszichológus mellett, a harmadik a panaszirodán kap munkát, a szakértőt pedig — mivel eredetileg kántortanító volt — kinevezzük közművelődési tanácsadóvá. Al igazgatónak szerettem volna most átnyújtani a legújabb változatot, de a titkárnő közölte: Sóvágó kartárs egy fontos tanácskozásra a minisztériumba ment. Állítólag pontos számadatokkal, statisztikákkal, megalapozott tanulmányokkal igyekszik bebizonyítani, hogy a megváltozott gazdasági körülményeink között igenis szükség van a tröszt irányító szerepére, mert életszagú direktívái, előírásai, átgondolt Szövegezésű rendeletéi nagymértékben segítik a vállalatok gazdasági munkáját. , Képeslap Nyár van, két hatalmas világoskék satupofa közt csattog, vergődik a madár, '"őréből kínjában .úbad elé ejti az ellopott söröskupakot. Nyár van, mert egyedül vagy, távoli hangszórók zajára billegnek a kerti bádogasztalok. Nyár van: lesz hova hazamenned, fölfelé kapaszkodsz a füstcsíkon, hajladozik. Zelei Miklós: Az élet szebbik oldala kicsapódik egy április ajtaja kicsapódik mint egy biztosíték tódul be a sötét tódul a megfeketedett idő hívóban a fotók úsznak benne az egykori arcok mindegyikről azt hiszem hogy őt széretem azóta is uramisten mi lesz így
