Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

1984. OKTÓBER 12., PÉNTEK 3 Mvr •WH. I A Heller-forgó sikere licencet vettek Az Energiagazdálkodási In­tézet szakemberei sikeresen üzembe helyezték az iráni Isfahanban épülő 800 me­gawattos erőmű első 200 me­gawattos egységének Heller- forgó rendszerű léghűtő be­rendezését. Az 1979-ben kö­tött 50 millió dollár értékű szerződés értelmében az erőműhöz még további há­rom hűtőtornyot szállítanak magyar vállalatok, ezek kö­zül egyet még az idén, a má­sik kettőt pedig jövőre he­lyezik üzembe. Az iráni villamos társaság további, 2 db ezer megawattos erőmű nyolc hűtőberendezé­sének tervezését is megren­delte magyar partnerétől. Megvásárolták a Heller-forgó rendszerű léghűtő berende­zés licencét is, de egy ideig még berendezéseket is vesz­nek Magyarországról. Az újabb megbízatás generálter­vezője és fővállalkozója ismét az Energiagazdálkodási Inté­zet. A külkereskedelmi teen­dőket a Transelektro látja el. Százhalombattára futnak be Békestaféták hat megyéből A közelgő, X. országos bé­kekonferencia előkészülete­ként csütörtökön a Parla­ment Vadásztermében ülést tartott az Országos Béketa­nács. A testület megtárgyalta és elfogadta az elmúlt évek békemozgalmi munkájának tapasztalatait összegző beszá­molótervezetet, valamint a to­vábbi békemunka főbb irá­nyait meghatározó állásfogla­lás alapélveit. E dokumentu­mokat az október 27-én kez­dődő békekonferencia elé ter­jesztik. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitká­ra a tanácskozás előkészüle­teiről szólva elmondta: a kon­ferenciát összehívó júliusi or­szágos béketanács-ülést köve­tően országszerte — az őszi antiimperialista és szolidari­tási akciósorozathoz kapcsoló­dóan — békegyűléseket tar­tottak. E fórumok nemcsak arra teremtettek alkalmat, hogy összegezzék a helyi bé­Konténerbe zárt labor i r i r •• &&< él ' - /l'ft ii ■ sízs.c' í-.y e y* Konténerbe helyezett, könnyen szállítható betontechnológiái laboratóriumot készítettek az Építéstudományi Intézet szent­endrei kísérleti telepén az intézet mechanikai gépkísérleti labo­ratóriumának fejlesztése alapján. Céljuk az volt, hogy nagyobb építkezések helyszínére szállítva azonnal elvégezhessék az anyagvizsgálatokat a konténerbe épített 11 műszer segítségével sére már napokkal előbb meg­felelően tájékozott tiszteket kértek. S most már hiába próbálja fejét a homokba dugni Horthy, kénytelen tudomásul venni az egyre-másra érkező kellemet­len jelentéseket. A hitleristák megszállták nemcsak a rádiót, hanem a főváros valamennyi fontos pontját. Mindenütt a németek az urak. Letartóztat­ták Aggteleky altábornagyot, Budapest városparancsnokát, akire Horthy — a főváros vé­delmét bízta. Mit teSZ most a kormányzó? Egyetlen katonai intézkedést hoz: megparancsolja Lázár­nak, hogy szervezze meg a Vár védelmét. A Várat körül­veszik aknákkal. Az aknák le­hetetlenné teszik, hogy Utassy ezredes és Nádas ezredes el­hagyja a Várat, útnak induljon Malinovszkij marsallhoz. Igaz, Nádas ezredesben amúgy sincs nagy hajlandóság erre az uta­zásra. Ö azokkal tart, akik most szembefordulnak Horthy- val, hűségesebbek a német szövetségeshez, mint hozzá. S amikor sorra érkeznek a jelen­tések, amelyek köziik: a tiszti­kar nagy része a németekkel tart, vajon gondol-e arra, mi­lyen figyelmeztetést kapott esztendőkkel előbb Bajcsy-Zsi- linszky Endrétől, milyen ve­szedelmet jelent neki magának is a németbarát, nyilas érzel­mű tisztikar? Igaz, vannak, akik hűek maradnak hozzá most is. La­katos jelentkezik, s azt indít­ványozza, hogy ajánlják fel: ha a németek szabadon enge­dik a kormányzó fiát és Bakay Szilárdot, a csapatok tovább harcolnak — egyébként úgyis ezt teszik. Horthy hálásan mond igent, s Lakatos elmegy Veesen- mayerhez, akinek természete­sen nem megfelelő ez a nevetsé­ges ajánlat, ö már tud;a, amit Horthy és Lakatos még csak »ejt: Szálasi már ott ül a német követségen, készül a nyilas kormány, amely minden felté­tel nélkül hajlandó az utolsó csepp magyar vérig harcolni a hitleri Németország oldalán. A birodalmi megbízott azonban szeretné átadni Szálasinak a hatalmat, és aláírni kinevezé­sét: a jogfolytonosság és alkot­mányosság látszata nem mel­lékes szempont számára. Szá­lasi nagyobb ellenállással szá­molhat, ha a kormányzó aka­rata ellenére költözik be a Várba. Mert beköltözik, ez már biztos: a Panzerfaust- terv sikerült, a nehezén már túl vannak, s mindeddig egyetlen puskalövés sem esett. S jóllehet a Vár még Horthyé, nincs akadálya annak, hogy bejelentsék a nyilas hatalom­átvételt. Este háromnegyed tíz tájban elhangzik a rádióban Szálasi kiáltványa. Ebben a főnyilas nyíltan megtagadja szellemi nevelőapját, Horthy Miklóst: öncélú érdekcimboraság élős­ködőit eddig nemzetünk éle­tén ... Ez a cimboraság volt az, amely a kormányzót önös érdekeinek eszközévé tette, őt a nemzettel szembeállította. Nemzetünk élniakarása eltá­volítja a létét veszélyeztető akadályokat. Horthy dühösen hallgatja az idióta sértegetéseit És aztán másnap, amikor a németek azt ígérik, hogy őt és családját biztonságba helyezik és rang­jukhoz méltó körülményeket biztosítanak számukra, lemond a javára és megbízza őt a nemzeti összefogás kormányá­nak megalakításával. Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. És utána következik Horthv életének utolsó kormányzói aláírása. Horthy ment, jött Szálasi, a nemzetvezető, to­vább vérzett az ország. Ez azonban már egy másik tra­gikus történet. Vége kemozgalmi tevékenység ered­ményeit, hanem arra is, hogy — szakítva a hagyományok­kal — már most, előzetesen megválasszák ■ e közösségek konferenciaküldötteit, és az Országos Béketanács leendő lagjait. Ezzel újabb lépést tettek a formális elemek visz- szaszorítására. Az előadó ezután arról szólt, hogy a békekonferen­ciához kapcsolódóan két ren­dezvényt tartanak: október 26-án, pénteken a Parlament előtt nagygyűlés lesz, amelyen tíz- és tízezrek tehetnek hi­tet a béke ügye mellett. Elő­ző napon, október 25-én, csü­törtökön Százhalombattán is demonstrációt tartanak; ide futnak majd be az ország hat megyéjéből indult béke­staféták. A magyar békemoz­galom vezető testületének a jövőbeni munka alapjául szolgáló állásfoglalás-terveze­te kapcsán a főtitkár rámu­tatott: viszonylag rövid távra, két évre fogalmazzák meg a feladatokat, mert a gyorsan változó világpolitikai helyzet­ben nem engedhető meg, hogy késedelmesen reagáljanak az eseményekre. A hatékonyság Javításának útjai A vadukat sem veregetik meg Elvben szoros és ti­Clznak Szobon a fellendülésben A megújulásnak ára van A Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat hatodik öt­éves tervének elkészítésekor reálisan felmérte, hogy hagyo­mányos termelési tevékenysége már nem biztosítja a korábbi dinamikus fejlődést. Ezért olyan fejlesztési irányvonalat dol­gozott ki, amely lehetővé teszi a termékszerkezet széles körű bővítését, másrészt a szörp- és gyümölcsborgyártást is új, mi­nőségi alapokra helyezi. Alapos tájékozódás után, univerzális gyümölcs- és zöld- séglé-előállító, desztilláló, be- párló rendszer létrehozását határozták el Szobon, figye­lemmel Pest megye mezőgaz­daságára. Ezen belül a gyü­mölcstermesztési koncepciókra, amely szerint a megyében nagy mennyiségben rendelke­zésre álló ipari minőségű gyü­mölcs hasznosítására olyan színvonalú feldolgozó bázist kell létrehozni, hogy az kon­vertibilis exportforgalomra is alkalmas terméket állítson elő. Á svájci és nyugatnémet gé­pekkel, berendezésekkel fel­szerelt szobi üzem műszaki ki­vitelezése rekordidő alatt megtörtént, s már az üzembe helyezés évében, 1982-ben, je­lentős doliárelszámolású ex­portforgalom elérése volt a vállalat célja. A gyümölcslé­sűrítmények mai világpiaci árai azonban nem igazolták a beruházási alapokmányban is szerepeltetett külkereskedelmi előrejelzéseket, s rendkívül nagy árveszteségek érték az új termelőegységet. A közgazdasági szabályozók Jól megfizetve, de nem ösztönözve. Eléggé tipikus eset a nép­gazdaság különböző területein, azaz nemcsak a tcrmclutevé- Uenységbcn, bér érdekes módon az érintettek, akiket így és jól fizetnek meg, úgy vélekednek, javadalmazásuk szerény... Ti­pikus helyzet, de nehogy úgy véljük, általános, minden eset­ben igaz. Bizonyos munkakörükben ugyanis semmi baj az ösz­tönzéssé!. A darabbérben elszámolt teljesítmény, a vállalati gazdasági munkaközösségnek kiosztott feladat megfogható ösztönzés a túrós, a marós, a köszörűs esetében. Persze csak akkor, ha folyamatos az anyag- és szerszámeliátás, ha van rajz, műveleti utasítás ...! A szocialista iparban foglal­koztatottak havi átlagbére az idén júniusban 5143 forint volt, a fizikai foglalkozásúaké 4959 forint. Igen ám, de az átlag, semmit sem közöl _ ar­ról, mekkora a különbség az egyes iparcsoportok, iparágak között — a legnagyobb, kere­kítve, 2600 forint, a fizikai foglalkozásúak átlagát nézve —, s arra végképp nem ad útbaigazítást, indokolt, tár sadalmilag helyes-e, hasznos-e az eltérés. Vannak ugyanis hagyományosan jól fizető iparterületek — és az alapjait vesztett hagyomány ráadásul a vívmány, a szerzett jog formájában jelenik meg —, bár az ott teljesített munka társadalmi haszna korántsem tartozik a jók közé. S minél részletezőbben vizsgáljuk a jövedelem és az ösztönzés elv­ben szoros kapcsolatait, annál inkább szemünkbe tűnik az ellentmondás: vannak, akiket ösztönözni kellene, de ez nem történik meg, s vannak, akik jó jövedelmet élveznek, bár semmire nincsenek ösztönöz­ve. (Hacsak arra nem, hogy a munkahelyen eltöltsék az elő­írt időmennyiséget.) A kiemel kedő munka átlagos elisme­rése és az átlagos teljesítmény kiemelkedő javadalmazása arra érdemtelennek ad előnyt és érdemesnek hátrányt, az­az a társadalom erkölcsi alap­jait folyamatosan rombolja. Ennek következtében ez az ál­lapot nem egy ellentmondás a sok közül, hanem a legfonto sabbak közé tartozó! A Budaflax Lenfonó Szövőipari Vállalatnál a zenkét, tizenhat gépet kezelő szövőnő ösztönzésével sincsen semmi baj, hacsak az nem, hogy leánya, aki kezdő mani­kűrös, jóval többet keres ... S megfordítva, a kiemelt, ún. személyi órabért élvező mű­szerész, aki az automata szö­vőgépek pneumatikái és elekt­ronikai részegységeiért felel, akkor is 26,60-at kap, ha fél­órákat várnak rá a szövőnők — mert ő a szomszédos mű­helyben tárgyalja a tegnap es­ti tévékrimi részleteit —. s akkor is, ha a gépállás a meg­engedett alatt marad. Fonák helyzet? Rendezetlen, sok esz­tendő alatt fölhalmozódott el­lentmondásokat sűrítő. változása súlyos pénzügyi gondokat idézett elő a Gyü­mölcsfeldolgozó SZKV gazdál­kodásában. Komoly nehézsé­geket jelent a vállalat számá­ra a hitelek megfelelő ütemű visszafizetése. A jelenlegi helyzet nem kedvez a hasonló, nagyarányú fejlesztéseknek, ám a jövő korszerű termék- szerkezetének kialakításáért érdemes fizetni, áldozni — vallják Szobon —, még akkor is, ha az a vállalati ered­ményszínvonal átmeneti visz- szaesésében nyilvánul meg. A nehéz pénzügyi helyzetből való mielőbbi kibontakozás érdeké­ben, elsősorban a költséggaz­dálkodás szigorításával, nagy erőfeszítéseket tesz a vállalat, de önmagukban a belső intéz­kedések nem elegendők. Ép­pen ezért a megyei tanács és a MÉM segítségével lépéseket tettek annak érdekében, hogy a vállalat az állami élelmi- szeripari szabvány alá kerül­jön a szocialista export tekin­tetében, más részről pedig, hogy mérsékeljék a beruházás­hoz felvett hitelek kamatter­heit. Sz. T. Almaszüret Örkényben Csekély szerep Talán fölösleges is a bi­zonykodás: drága, mert sok­ba kerülő bátortalanság terebélyesedett ki a mun­kahelyen és általában a közfelfogásban, s mivel léte­zik, kontrát mond a társadal­mi értékrendre, az értékrend alapelveire. Ez az értékrend ugyanis a munka mindenfajta megbecsülését írja elő — az anyagiakat is beleértve —, s a munka mindenkor: teljesít­mény. Ezzel szemben a bátor­talanság teremtette, kialakí­totta értékrend döntően beosz­tást, munkakört. besorolást, tevékenységi területet, időt fizet meg, s valahol a hosz- szú lista végén, úgy melléke­sen, ha elkerülhetetlen, ak­kor — és akkor is kényszere­detten — a teljesítményt. Köz­gazdászok nemzetközileg ked­velt példája: az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepregessen, hanem azért, hogy az utca tiszta legyen. Mert senregetni sokfélekép­pen lehet. A megye anyagi ágaiban a vezetők átlagkeresete — 1982-ben — 89,8 százalékkal haladta meg beosztottaikét. A bökkenő ott van, hogy miköz­ben fényesre kopott a gyako­ri használattól az ösztönzés, az érdekeltség fogalma, ez a különbség 1975-ben még 112,2 százalék volt, azaz tetemesen csökkent...! S ez csak egyet­len példa. Mert említhetjük azt is, hogy a megye szocia­lista szektorában — megismé­teljük, az ösztönzés, az érde­keltség fogalmának fényesre koptatása mellett — a béren felüli keresetrész az átlagbér­nek mindössze 5 és fél száza­lékát tette ki tavaly, össze­ge négy év alatt negyvenki­lenc (!) forinttal emelkedett... Ami szinte mindent elmond arról, hogyan is néz, nézhet ki a valóságban a legtöbb munkahelyen a sokat hangoz­tatott elvek, követelmények gyakorlati alkalmazása, az annyira kívánt hierarchia megvalósítása. Hierarchia? Létezhet embereket különbö­zően minősítő, tehát eltérései­ket hangsúlyozó rangsor? A hierarchiának mintha rossz csengése lenne sokak fülében, és ami a történelmi múltat il­leti, ok erre van seregestül. Történelmi jelenünk azon­ban nagyon is megkívánja az egészséges, a szocialista tár­sadalomnak nyújtott teljesít­ményre épülő hierarchiáját, azt, hogy az eredmény és az elismerés mindenkor össz­hangban legyen. Megkívánja ezt, mert ma meg nincsen így. Pontosabban: gyakran még nincsen így. Üzemen belül természetesen találni olyanokat, akik azo­nos munkaterületen kétszere­sét keresik társaik jövedel­mének. A Csepel Autógyár­ban, a Mechanikai Művek­ben, a Pestvidéki Gépgyár­ban például — és ez jelzi a vállalati törekvéseket — nem számít ritkaságnak az ennél nagyobb kercsetkülönbség sem a kvalifikált és az átlagos szakmunkások egy-egy cso­portját összevetve. A több pénzt, a jó fizetést senkitől sem szabad elirigyelni, ha: megdolgozott érte! Kétségein­ket az táplálja a megye anya­gi ágait nézve, hogy a jöve­delemnövekedésben sok az automatizmus, a mechanikus- ság és még ma is csalt csekély szerepe van a teljesítménykö­vetelményeknek. Így azután rábukkanhatunk olyan — hogy ne fizikai munkakört említsünk, mivel korántsem csak ott gond ez — bérelszá­molóra, aki százötven, s olyan­ra, aki huszonhét ember ke­resetét mutatja ki, azonos fi­zetésért! Vajon utóbbit mi ösztönzi többre, s előbbit mi tartja vissza attól, ne keres­sen olyan helyet, ahol neki is csupán huszonhét ember bérének számfejtésével, kell bajlódnia? Mi ösztönzi az egyébként elfogadhatóan java­dalmazott gyártmányszerkesz­tőt arra, hogy kényelemszere­tetét elhagyva, gazdaságo­sabb konstrukciót adjon ki a keze alól, ha — amikor ezt tette, vélvén, jót cselekszik vele — még egy vállon vere- getést sem kap érte, sőt, na­pokon át gvőzködhet, miért tért el a szokványostól...!? Hamis forrás A jól megfizetve, de nem ösztönözve gyakorlata lénye­ges akadály a hatékonyság gyors növelésének útjában. Mert ténylegesen ösztönzési feladat — az ösztönzésen nem­csak pénzt, forintban kimutat­ható vállalati nyereséget stb. értve — az állóeszközök ki­használtságának javítása épp­úgy, mint az élőmunka éssze­rűbb kamatoztatása, ösztönzé­si, érdekeltségi viszonyaink­ban lelhetjük meg azokat az ellentmondásokat. amelyek miatt a néDgazdasági, össz­társadalmi érdekek nem tük­röződnek megfelelően és kö­vetkezetesen a helyi cseleke­detekben. A hatékonyság fo­kozása gazdasági növekedé­sünk kulcskérdése — mondot­ta ki 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusának határozata. Kilenc esztendeje ennek. A legutóbbi három évben vi­szont a gazdálkodó egységek többletjövedelmének kilenc­ven százaléka a belföldi árak emeléséből származott.., Mészáros Ottó Keresik a tőzeget és a lápi meszel Természetes talajjavító Az örkenji Béke Tsz hatvanhét hektár termő almásában sze­dik a gyümölcsöt. A jól eltartható alma 60 százalékát expor­tálják. Mind keresettebbek az olcsó, természetes talajjavító szerek, a magas szervesanyag-tartal- mú tőzeg és a termőföld elsa- vanyodását megakadályozó lá­pi mész, amelyeket a Sár- szentmihályi Állami Gazdaság értékesít. A tőzegbányákban és a lápi mészki termelő helyeken megkezdődött az őszi csúcsfor­galom, a gazdaságok közül mind többen vásárolják az ol­csó, műtrágyát kiegészítő, il­letve pótló anyagokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents