Pest Megyei Hírlap, 1984. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM. 231. SZÁM 1984. OKTÓBER 2., KEDD A ftonóss megtárgyalta Garamié a törvényességre A Nagykőrösi városi Tanács testületé legutóbbi ülésén meghallgatta azt a beszámolót, amelyet Pintérné dr. Torma Mária terjesztett elő. Ebben a szakigazgatási szervek ható­sági munkájáról, valamint a közérdekű bejelentések, javas­latok és panaszok intézéséről esett szó. Nézzük most a fon­tosabb megállapításokat. Módosulások Legutóbb három éve történt hasonló témakörben tájékozó­dás. Az eltelt idő alatt jelen­tős változások következtek be: leíró iroda nyílt, majd a hét­osztályos szervezet helyett öí szakigazgatás működik, és Nagykőrös, Kocsér, Nyársapát vonatkozásában körzetközpont. A. beszámolás időszaka alatt az eljárási szabályokat rögzí­tő törvényt is módosították. Megállapítható, hogy a szak- igazgatási szervek döntésüknél messzemenően igyekeznek az állampolgárok kéréseit teljesí­teni, illetve ha elutasítják azo­kat, meggyőzően érvelni. En­nek tudható be, hogy az el­múlt három év alatt nem emelkedett a megfellebbezett határozatok aránya. Közismert a harmincnapos ügyintézési határidő. Ha kis­mértékben is, de növekedett az ezen túl intézett ügyek szá­ma. Érdekesség, hogy nem a leterheltség, hanem ügyintézői mulasztás, vagy hozzá nem értés okozta ezeket. Ebben az évben azonban ügyintézői vál­toztatás történt és ez javulást hozott e törvényességi muta­tóban. A végrehajtó bizottság tit­kára ellenőrzi a hatósági mun­kát, ezt évenként munkaterv­ben rögzíti. Az idén több el­lenőrzésre, vizsgálatra már sor került, bár a végrehajtást nehezíti, hogy csökkentett lét­számmal kell ezt elvégezni. A városi tanács szakigazga­tási szerveihez érkező közér­dekű bejelentések, javaslatok és panaszok keletkezésüket te­kintve két csoportra oszthatók. Az egyikbe a tanácsi fórumo­kén elhangzottak, a másikba az állampolgárok által írásban, közvetlenül a szakigazgatási szervhez beadottak tartoznak. Ez utóbbiak száma elenyésző. A már előzőekben említett vizsgálati munkatervben több­ször is szerepel ezek intézésé­nek ellenőrzése. A vizsgálatok megállapították, hogy a szak- igazgatási szervek kiemelt fel­adatként kezelik az ezekkel kapcsolatos tevékenységeket. Az ügyintézők ismerik a •munkavégzéshez szükséges jogszabályokat és jól is alkal­mazzák azokat. Bár az is igaz, hogy időközönként minősítés­beli probléma volt, például panaszt közérdekű bejelentés­ként bíráltak el. Az állampol­gárok leginkább az évenkénti tanácstagi beszámolókat hasz-r nálják fel a bejelentésre, ja­vaslatra. E fórumok után ak­kora tömegű — konkrét intéz­kedést igénylő — ügyirat ke­letkezik, amelyet a szakigaz­gatási szervek nem mindig tudnak határidőre feldolgozni. Ez is oka a már. említett har­minc napon túli ügyintézésnek. Szem elett Feltártak olyan, helytelen intézkedéseket, amikor a szak- igazgatási szerv, vagy tanácsi intézmény kis anyagi ráfordí­tással teljesíthette volna a ké­rést, ezt azonban bürokratiku­sán, jogszabályra hivatkozva, elutasította. Arra is akadt pél­da, hogy a tanácstag nem fo­gadta el az intézkedést. Bár ezek negatív példák, mégis, a vizsgálat megállapí­totta, hogy a szakigazgaiasi szervek szem előtt tartják az állampolgárok érdekeit, komo­lyan veszik a közérdekű beje­lentéseket, a javaslatok súlyát és ennek megfelelően intézik azokat. Nem hagyható figyel­men kívül az sem, hogy mun­kavégzésüket nehezíti a ta­nácsháza rekonstrukciója. Minél hamarabb Ennek ellenére az a cél, hogy az állampolgárok ügyei­nek intézése határidőn belül és törvényesen történjék. Dr. Mocsai Sándor, az ügy­rendi és igazgatási bizottság tagja megerősítette, hogy kö­zös érdekük az állampolgá­roknak és a szakigazgatási szerveknek, hogy az ügyinté­zések minél hamarabb, minél pontosabban történjenek. Rá­mutatott arra, hogy bár való­ban előfordulnak harminc na­pon túli esetek, de az ügyek többségét jóval a határidőn belül intézik. A városi tanács testületé el­fogadta az előterjesztést, majd határozatában, a munka szín­vonalának további javítására, szervezési intézkedéseket tett. B. O. lágy állatfelbozatal Nyárias, jó időben tartot­ták meg vasárnap az októberi nagykőrösi országos állat- és kirakodó vásárt. Eladó jószá­gokkal és mindenféle áruk­kal a környékből és más vi­dékekről nagyon sokan eljöt­tek. Simon György, az Állatfor­galmi Vállalat nagykőrösi fel­vásárló kirendeltségének ve­zetője megállapította, hogy régen nem volt ilyen nagy vá­sár Nagykőrösön. Becslése szerint csak sertésből mint­egy 16 ezret hoztak a vásár­ra, melyek közül közel 10 ezer elkelt. Lábasjószágból fnost is ser­tésből volt a legtöbb. A vá­lasztási malacok most 7—8 és legfeljebb 900 forintos áron cseréltek gazdát, de a kisebb malacokat sokan 600 forintért sem tudták eladni, öt—hat hónapos süldő nem sok volt, ezek kilogrammonként 40—50 forintos áron keltek. Anya­disznót csak néhányat lát­tunk, melyek 6—8 ezer forin­tért keltek. A szarvasmarhavásáron az árak nemigen változtak. Fe­jős tehenet 20—30 ezer fo­rintért lehetett venni. Egy jó tehenet, melynek gazdája jó tartás mellett napi 25 liter tejet garantált, 28 ezer forin­tért láttunk elkelni. A szo­pós bikaborjúkat kilóra 60— 75 forintért vették. Az üsző­borjú kilója 50—55 forintért kelt. A fuvarosló 35—50 ezer forinton felül kevés kelt el. A jobb kocsislovat 20—30 ezer forintért adták. Idősebb lóért 15 ezer forintot kértek. Az éves csikót 16—20 ezer fo­rintért vették. Egy 4 éves szamarat is árultak, gazdája 10 ezer forintra tartotta. A lacikonyhák most vala­hogy csendesebbek voltak. Kopa László Isi napi szikra lök a szilvafa alatt egy ro­zoga ládán, kezemben névsor. Körülöttem negyven ismeretlen gyerek. Ma kezdő­dött a tíznapos szilvaszüret. Egyéni teljesítmény után egyé­ni bérelszámolás lesz. Elég ösztönző, úgy vélem. Ülök a ládán, és minden te­le vödör szilva után húzok egy vonást a bediktált név után. Négy lány együtt dol­gozik. Egyikük felmászik a fára, megrázza, hárman lent kívülről befelé haladva, mint ahogy a hernyó rágja a fale­velet, egyre szűkíti a kört. Te­lerakják a fán dolgozó vöd­rét is, és egyszerre hozzák a gyűjtőhelyre. Semmi kapko­dás, felesleges mozdulat. Fekete lakkcipőben, fehér harisnyanadrágban, piros ra- kottszoknyácskában, pettyes masnival a hajában, egyedül kószál Piroska, mintha a me­séből lépett volna elő. A kar­ján pici fonott tízórais kosár­ka. Járkál a kosárkával a szil­vától roskadó és a szilvával terített fa alatt körbe-körbe. Lakkcipőcskéje alatt förccscn- nek szét a hamvas, húsos, érett szilvák. Nyomja, fröcs- csenti, tapossa bele őket a földbe. Három szem azért már van a kosárkájában is. Megmutatom, hogyan kell szedni. Nem jön. Áll szelíden, a szeme sarkában megjelenik egy icipici könnyecske. Anyu­kám azt üzeni, ne tessék en­gem a munkára erőltetni, mert nekem öt éve tüdőgyul­ladásom volt, otthon sem dol­gozom soha semmit. Vagy úgy! Mit is lehet ten­ni ... Szaporodnak a nevek után a vonások. Buzgalmával kitű­nik Géza. Ellenőrzi, szám­lálja a neve utáni vonásokat. Lassan alakul az élmezőny, azután a derékhad, majd akik lemaradtak. Két fiú még egy­általán nem jelentkezett. ■ Ez a két vonás nélküli név izgat. Halkan, nagyon halkan reccsen az ág felettem. Ott ül az egyik elveszettnek hitt gyermekem. Észre vegyem, ne vegyem? Majd lemászik ma­gától. ha eléggé elzsibbad ... Miért hadonászik ott Géza, az élmunkás? — Hajrá fiúk! Nektek adom az összes pénzt, és még két forinttal többet is fizetek! Mint alvállalkozók hárman dolgoznak neki, az ő dolga csak annyi, hogy az átvevő­helyig hotzza a vödröket. A munkában példamutatóan szorgalmas tanulókat ünne­pélyes zászlófelvonással egy­bekötött értékelésen az egész iskola füle hallatára dicséret­ben fogják részesíteni. Géza a dicsőséget akarja mindenáron. Ferin akad meg a tekinte­tem. Éppen most tette vödrét az Illésé mellé. Villámgyors mozdulattal átönti a felét, majd kissé távolabb húzódik. Illés megfordul, belebámul a vödörbe, nézi, nézi, nem hisz a szemének, körbetekint, vál­lát rándítja. Szedegeti tovább a szilvát, hátha megtelik, akármilyen nehezen is egy­szer. Feri most két lányt kö­zelít meg. Innen is, onnan is átmarkol néhány morékkal. Észreveszik, kiabálnak, meg­verik. . Hol van az az egy hiányzó gyerekem? Kémlelem a ha­tárt, a messzeséget. A nyárfaerdő alján látok bekanyarodni egy fehér Zsi­gulit. Aprócska pont, fehér porcsíkot húz maga után. Ta­lán az agronómus, az elnök, esetleg mindkettő? Jöhetnek, Óriási fésű követi© a nyomot Szitáló ködben., jóval h'aj- n-alp irkád ás előtt indultak út­nak a teherautók. A platón ülők néma csöndben mered­tek a sötétbe, volt, aki ráis­mert, mások idegennek talál­ták az inkább csak sejthető, mint látható vidéket. A nyár­faerdő billegős homokútján aztán a fények is kialudtak, a járművek lépésiben haladtak céljuk felé. Hirtelen éles vil­lanás tört át a lombokon, amit ijesztő durranás kísért, a tá­volból gépfegyverek torkoiat- tüze fogadta az érkezőket. A teherkocsik pillanatok alatt kiürültek, utasaik futva- kúszva rendeződtek harcrend­be a nyirkos bokrok között. Az erdő ezen darabja szinte egyetlen hatalmas embergyű­rűbe zárult, amelyen át még az erdei vadak sem léphettek észrevétlenül. Aztán egy darabig újra csend ült a táj na, s ahogy a reggeli szürkület kibontotta fekete lepléből a környéket, elkezdődött az akció. Előbb csak halk moccanás hallat­szott néhol, akár nyúl, vagy őz is lehetett az, de aki is­merte a szürkeruhás fegyve­resek szándékát, tudta., az egyre szűkülő kör neszezése, a bekerítő csoport tagjai egy­re közelebb jutnak a fák kö­zött meghúzódó öreg tanyá­hoz, ahonnan a váratlan tá­madás érkezett. Végül elfogy­tak a fedezékek, az utolsó, még biztonságos helyről fel­hangzik a megadásira szólító kiáltás, amire nyomban fegy­verropogás érkezik feleletként. A viszonzás sem marad el, géppuska hátborzongató mu­zsikája ad még nagyobb nyo- rmatékot az ostromlók akara­tának, a tanya körül homályt von a nehéz lőporfüst. Aztán újra csend, mígnem a tarka álcaruhába bújtatott alak, mintha csak a terep egy darabkája lenne, feltartott kézzel hagyja oda búvóhelyét, majd a második, és a harma­dik társa is előlép, hasonló kelletlenséggei sorakoznak a csőre töltött fegyverek elé. A további események is. gyor­san zajlanak: elszedik a lő­szerből kifogyott ellenség fegyvereit, megmotozzák őket, miközben azok tarkára tett kézzel tűrik sorsukat Erős kíséret vezeti el őket a pa­rancsnoki harcálláspontra. A megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége, jel­zések, parancsok siklansk to­va a fák között, s ezekből rög­tön kiderül, hogy az erdő jó­tékony leple alatt egynéhány ellenséges elemnek sikerült kereket oldania. Az erdő ke­let felé nyúlik, az egyetlen biztonságos út csak arra ve­zethet. Az erdőbe ékelődött kuko­ricaföld is elmaradt mögöt­tük. már-már úgy tűnik, ered­ménytelen marad a kitartó hajsza. A nyárfacsemeiék kö­zött csupán egy pillanatra mozdul valami, de ez elég ahhoz, hogy a gyűrű újra be­záruljon. A munkásőrök, rendőrök, s parancsnokaik elégedetten rend van, a gyerekek szor­galmasak, mint a méhecskék. Hogy örömöm teljes legyen, előkerül az elveszettnek hitt gyerek is. — Gyerekek! — kiabálja messziről. — Nyulat fogtam, igazi kisnyulat! — Mindenki eldobta kosarát, vödrét, ro­hant nyulat látni. A Zsigulit már nem nézem, csak érzem, jön, jön egyre kö­zelebb. Ekkor egy ügyetlen mozdulattal a nyulacska meg­szökik, fut ősi ösztönnel cik­cakkban. Az egész osztály utá­na. Már egészen az erdő alatt járnak, egyedül maradtam. Hallom a motorzúgást, és az ajtókattanást. Két felelősség­től terhes ábrázatú férfi közeledik, nem beszélnek, csak néznek. Nézek, nézünk. Szalad az osztály. Milyen ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy kétszer megfog­ják ugyanazt? Diadalmas örömmel hozzák vissza. Simo­gatják, takargatják, etetnék, itatnák. Felajánlom, tegyük a ládám alá, betakarjuk kabát­tal, azt hinné, éjszaka van, aludni fog. 'Telnek ismét a vödrök. Fél ■* tizenegy van. Eltelt az első nap fele. Sz. A. Viszonzásként géppuska ad nyomatékot, a tanya körül ho­mályt von a nehéz lőporfüst. Mészáros Ákos felvétele nyugtázzák az eredményt, a játszma ezzel véget is ért, sőt még az ellenség is örül a dol­gok ilyenforma alakulásának. Ez érthető, hiszen egy jól si­került karhatalmi harcászati gyakorlatot hajtottak végre közösen. A Mészáros János munkásőregység századai há­rom napon át hallatták a csa­tazajt a Nyársapát és Törtei között levő erdőkben. Éves ki­képzési zárógyakorlat lévén, amolyan vizsga volt ez, érté­kelését azonban bízzuk a leg­illetékesebbre. Kosa Sándor egységparancsnok így foglalja össze: — A mostani gyakorlat mind a beosztott munkás­őrök ügyességét, helyzetfelis­merését, mind a parancsno­kok vezetői készségét próbára tette. Az önálló és közös mun­ka összehangolásán múlt a si­ker. Fegyelmezetten, jó han­gulatban bonyolódott minden, és elmondható, hogy összes­ségében sikeres gyakorlatnak lehettünk tanúi, amit a közös tervnek megfelelően a nagy­kőrösi és ceglédi rendőr elv- társakkal hajtottunk végre. — Segítségük, helytállásuk nemcsak a gyakorlat eredmé­nyességét segítette elő, de to­vább erősítette a két fegyve­res testület barátságát is. Munkájukat ezúton is megkö­szönjük. A mieinknek ugyan­csak, akik között most is akad­tak szép számmal kiemelke­dő teljesítményt nyújtó mun- kásőrtft. A nagykőrösi Tóth Imre, az abonyi Szabó László, a ceglé­di Joó Imre és a jászkaraje- női Gulyás Pál azok, akik el­sőként megérdemlik a dicsé­retet. A gyakorlatokat az il­letékes pártbizottságok titká­rai is megtekintették, a jó felkészültséget konstatálták. Miklay Jenő Zászaéf avattok A napokban nevezetes ese­mény részesei voltak a Kos­suth Lajos Általános Iskola úttörői. Pontosabban szólva főszereplői az alkalomnak, ugyanis csapatzászlójuk avatá­sára került sor. Elsőként Fajka Lászlóné csa­patvezető tanár ünnepi paran­csa hangzott el, amit kedves műsor, szép szavalatok követ­tek. Ezután Haraszti László, a városi munkásőrszázad tagja mondott ünnepi beszédet. A helyi esemény, és a fegyveres erők napja alkalmából meg­emlékezett a pákozdi csata évfordulójáról, szólt a fegyve­res erők jelentőségéről, hazát, békét védő szerepéről. Nagykőrös-Úri 19-0 Nagykőrösi Kinizsi—Űri 3-0 (2-0) Kinizsi: Leskó — Farkas I., Kecskés I., Adémi, Csikós, Zöldi, Szabó B. (Pálfi. 70. p.j, Szőke, Benkó (Pavelkó, 75. p.), Vígh, Sallai. A mérkőzést zászlócsere ve­zette be, először találkozott bajnoki mérkőzésen a két csa­pat. Csikós szabadrúgását véd­te a kapus, Benkó szép táma­dás végén a kapu fölé lőtt. A körösi kapunál Adámi látvá­nyosan csípett el egy jó át­adást. Meddő hazai fölény ala­kult ki sok hibával. Benkó ön­zőnek bizonyult, Vígh körül- ményes'kedett, Farkas I. távoli lövését védte a kapus. A 25. percben gyors ellen- támadás után Vígh egyedül tört kapura, de a kapufát ta­lálta el. A 28. percben Farkas jól beívelt szabadrúgását Vígh szép fejessel továbbította a hálóba. 1-0. A 30. percben Benkó egyéni játék utáni szép lövése alig szállt kapu fölé. A 35. percben a felezővonal mel­lől Szabó B. a szabadrúgás­hoz letett labdát gyorsan Víghez továbbította, aki kapu­ra húzott, és biztosan lőtt a hálóba. 2-0. A 40. percben egy jó szabadrúgást Leskó szépen védett. Benkó ismét egyénieskedett, Vígh lövését szögletre védte a kapus, a hazai kapu előtt Kecskés jó becsúszó szerelés­sel hárított. A II. félidőben — az edző fi­gyelmeztetése ellenére — a körösi játékosok továbbra is az eredménytelen egyéni játé­kot erőitették. Ennek követ­keztében a körösi kapus is veszélybe került, de Leskó biz­tosan hárított két ízben is, és ismét Kecskés keresztezett jól. A 67. percben Csikós, majd Sallai lövését védte az úri ka­pus. A 70. percben könnyel- műsködött a vendégcsapat vé­delme, Szőke megszerezte tő­lük a labdát, és átadásból Benkó a hálóba lőtt. 3-0. A 82. percben Csikós jó helyzetben mellé lőtt, Vígh pedig öt mé­terről durrantott kapu fölé. Befejezés előtt Leskónak kel­lett hárítani, majd jó támadás végén kapu fölé lőtt az úri csatár. Jó küzdőszellemű, lelkesen játszó csapatot győzött le a körösi csapat közepes színvo­nalú mérkőzésen. Csütörtökön Kecskeméten Helvécia csapatával lesz edző- mérkőzés. , Nk. Kinizsi ifi—Űri ifi 2-0 (1-0) Kinizsi ifi: Barabás — Szabó, Mihályi, Hegedűs, Dani, Ber­talan, Csapó, Simon, Koncz, Hagymási, Varga. Csere: Fer- esi, Nagy Z., Czinkus. Az ifik nagyon sok hibával játszottak, gyengébb teljesít­ményüket nem menti, hogy erősségeik az első csapat tar­talékjátékosai voltak. Ebben az összetételben is nagyobb arányú győzelmet kellett vol­na aratni. Varga bemutatko­zása sikeres volt. Mihályi li­est hibázott. Góllövő: Varga, Koncz. Nk. Kinizsi serd.—Űri serd. 14-0 (1-0) Kinizsi serd.: Bagi (Donáth) — Eszes, Kovács Zs. (Öcsai), Kecskés Z., Szűcs, Somodi Baracsi, Kurgyis, Pörge (Dér), Parázs (Aszódi), Vikor, (Csikós), Tóth N. Űri ban sem volt jó csapatjáték, mindenki gólt akart lőni. Góllövő: Vikor 3, Pörge 2, Kecskés 2, Sziics 2, Somodi, Parázs, Eszes, Tóth N., Baracsi. KEDDI SPORTMŰSOR Kézilabda Cegléd: C. Egészségügyi DSK—Nk. Toldi DSK, megyei középiskolás női visszavágó kupamérkőzés. Figyelem! Az ATI nagykőrösi is­kolája személygépkocsi-, motorke­rékpár- és scgédmo'orkerékpár-ve- zetői tanfolyamot indit október 5- én. Jelentkezés a központi újság­árusnál. » Az Amerikában elhunyt Bakosné Toilola Franciska hamvainak sírba helyezése október 7-én, du. 2 óra­kor lesz a Nagykörösi temetőben. ÖSN 0133-2708 (Nagykőrösi HÍWf> I t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents