Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

Biztonság és demokrácia Az átállás gondjai A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT Cimer sa hcmfokzctcn Múltidéző tárgyak, épületek Jegyzet Viszonyok A hatvan felé járó asz- szony hetek óta figyeli fiat, igyekszik kifürkészni gon­dolatait — nem érti mi lel­te huszonéves csemetéjét. Hiszen jó gyermek, tisztes­séges, szerette az iskolát, s amikor felszabadult, szeret­te a szakmát, akkor hát miért e hirtelen változás? Miért, hogy így egyszerre bejelentette: márpedig o kilép, elege van, nem csi­nálja tovább... Az anya töpreng — hiszen szépen keresett a gyerek, jó mes­terség van a kezében, s jó hírű a gyár is, ahol elhe­lyezkedett. Akkor hát hol van a baj? Ijedt kérdezös- ködésére azonban nincs megnyugtató válasz, a fiú egyre csak azt hajtogatja: „Értse meg anya, nem min­den a pénz.” Az asszonyt nem elégíti ki a magyará­zat, nem tud megbarátkoz­ni a gondolattal, hogy az apa példája — aki harminc éven át kitartott munka­helyén — ilyen kevéssé hat. Arra nem is gondol, lehet valami igaza a fiának. Mert fizethet bármennyit is a vállalat, ha a munka- , helyi légkör nyomasztó, s a munkatársi viszonyok meg­romlottak, úgy a jó kereset lehetősége is elveszti meg­tartó erejét. De hasonló gondokról szá­molt be egy jó hírű ter­melőszövetkezet ipari fő- ágazatvezetője is. A lét­számhelyzetet elemezve mint figyelemreméltó je­lenséget kiemelte: azokban az üzemekben, ahol jó a kollektív szellem, ahol ki­bontakozhat az egyén képes­sége, de ugyanakkor a bi­zalom, a türelem és a segítőkészség légköre az uralkodó — ott lényegesen jobbak a termelési eredmé­nyek is. És az emberek sok áldozatra képesek egy ilyen munkahely reményében, a főágazatvezető mint figyel­meztető példát mondja: nem ritka, hogy a dolgozók inkább vállalják a napi utazgatást a szomszéd falu­ba, minthogy helyben dol­gozzanak, a kényelmesebb, ellenben emberi-munka­társi viszonyait illetően föss'Z hírű üzemben. Ami pedig a fiatalokat illeti, szá­mukra egyenesen létkérdés, hogy milyen a „csapat”, jól­lehet inkább a pénzről, mint erről beszélnek, Nem minden a nagy ke­reset tehát, annak ellenére nem, hogy egyre többet halljuk — és mondjuk — az anyagiak mindennél előbb­re valók. Ha viszont a pénz is kevés és a munkahelyi légkör sem jó, akkor nem lehet csodálkozni, ha kiürül a gyár és elnéptelenedik az üzem. Egy gyárigazgató panaszkodott hasonló jelen­ségről a nemrégiben, mint mondta: a felszabadult fia­tal szakmunkások még meg sem várják, hogy a bizo­nyítvány megmelegedjen a zsebükben, s máris útra­kelnek: egy másik gyárba, egy ismeretlen új munka­körbe, amely rendszerint homlokegyenest más tudást igényel mint a gyerek ta­nult mestersége. S hogy mindez miért? Egyrészt mert kevés a pénz, más­részt pedig mert nincs ami visszafogja és megtartsa a végzőst. Most, szeptemberben, amikor megérkeznek a végzősök újabb tagjai a gyárakba: nem árt újra­gondolni a segítségadás eszközeit, módjait és for­máit, Nem árt jobban oda­figyelni helyzetükre és köz­érzetükre, hiszen minden pillanatnyi egyéni érdeken túlmutat a gyári érdek, ne­vezetesen: hogy sikerül-e megtartani a pályakezdőt. A társadalombiztosítást 1950-ben adták át a szakszer­vezeteknek. Akkor egyesítették a különböző, ilyen jellegű in­tézeteket: a MÁBI-t, az OTBA-t ugyanúgy az SZTK- ba olvasztották be az OTI-t is. A lényeg az volt, hogy politi­kai döntés született: legyen egységes és szakszervezeti a társadalombiztosítás. Az átállás kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de alapjá­ban jól sikerült. (Ami termé­szetesen nem jelenti azt, hogy mindig mindenki meg volt elégedve az SZTK-val.) Csakhogy akkor még az or­szág lakosságának alig egy- harmada volt biztosított. Nagyjából ugyanannyi, ameny- nyien tagjai voltak a szakszervezetnek, vagyis a bérből és fizetésből élők. Köz­tudott, hogy utánuk a munkál­tatók fizették és fizetik az SZTK-járulékokat, természe­tes tehát, hogy gazdái le­gyenek a társadalombiztosí­tásnak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, s megannyi változás történt a társadalomban. Ezek között is elsőrendű jelentőségű, hogy megvalósult a mezőgaz­daság szocialista átszervezése, ami társadalombiztosítási szempontból is döntő változást jelentett: hazánk lakosságának minden korábbinál hasonlít­hatatlanul nagyobb része nyert jogosultságot társadalombizto­sításra. Szinte magától értetődő, hogy ha az egészségügyi ellá­tás igénybevétele polgári joggá lett, a társadalombiztosításnak is az állam irányítása alá kell kerülnie. Hozzá tartozik, hogy ez eddig is állami feladat volt, de a szakszervezetek látták el. S ha meggondoljuk, hogy a magyar társadalombiztosítás kiadásai meghaladják az évi százmilliárd forintot — aligha akadna, aki ne a társadalom­biztosítás állami irányítás alá vonása mellett voksolna. Mondhatja erre valaki, hogy nem kérdezték meg erről a biztosítottakat. Ez azonban té­vedés. Három éven át folytak az előkészületek, s ezalatt igen sok és sokféle véleményt hallgattak meg. Végül megszü­letett a döntés’: az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­NYÄRI SZABADSÁGRÓL visszatérve kerestem fel iro­dájában Peterdy Vincét, a Forte gazdasági igazgatóhe­lyettesét. Az elintézendő ügyek, a szokásos Feggeli pos­ta levelei összegyűltek aszta­lán. Még néha-néha vissza­gondol a bolgár tenger napos partjára, de a vállalati. prob­lémák, a megoldásra váró feladatok hamar visszazök­kentik a régi kerékvágásba. Húsz év egyetlen gyárban, ugyanabban a környezetben nem kis idő. — Mivel foglalkozott a Forte-gyári évek előtt? — Mondhatom, hogy min­dennel. A gazdasági élet minden területébe belekóstol­tam, számos munkakörrel megismerkedtem. 1984-ben ke­rültem a Fortéhoz. mint tervosztályvezető, később ke­reskedelmi és közgazdasági főosztályvezető, azután több mint 10 éve gazdasági igaz­gatóhelyettes lettem. Nevét szeretettel, bizalom­mal eitik ki úgy a vállalati dolgozók, mint a miniszté­riumi alkalmazottak. Nem kell beielentkezni hozzá, az értekezletek, a me°beszél“cpk köpött szinte minden problé­mával foglalkozik. Sokan csak egv porrre ugranak he, e«v- egy bólintási várnak tőle, gatóiság a Minisztertanács köz­vetlen felügyelete alá tartozó, országos hatáskörű szervvé alakult, ennek megfelelően a megyei társadalombiztosítási igazgatóságok a megyei taná­csok felügyelete alá tartoznak, hát beleszólása természetesen ezután is lesz minden érdek- képviseleti szervnek, mivel az Országos Társadalombiztosítási Tanács önkormányzati jellegű testületként alakult újjá. 45 tagjából 19-et az ágazati szak­szervezetek, négyet a SZOT delegál, a többieket a szövet­kezeti szövetségek, a Nőtanács, a KISZ, a kisiparosok és a kis­kereskedők érdekképviseleti szervezete, valamint az egyes társadalombiztositásd kérdé­sekben illetékes állami szer­vek. Hasonló az összetétel a megyékben is. Az a dolgozó ember, akinek társadalombiztosítási ügyé van — az átszervezésből nem sokat vesz észre. Segélykérését ez­után is az üzemi társadalom- biztosítási tanácshoz nyújtja be, az üdülés, az üzemi konyha, a sportolási lehetőség tovább­ra is a gyári vagy vállalati szakszervezeti bizottsághoz tartozik. Abból a 60 milliárd forintból, ami egy évben szo­ciális célokra rendelkezésre áll — 10 milliárd fölött az szb rendelkezik. Ami az egyes állampolgárt a legjobban, legközelebbről érinti: vajon jobb, korszerűbb, bürokráciamentesebb lesz-e ez­után a társadalombiztosítás? A kérdésre nehéz felelni, mindenekelőtt azért, mert — az ország közismert gazda­sági helyzetében — ettől nem lesz több a pénz a társadalom- biztosítási kasszákban. Ami viszont a sokszor és joggal szidott bürokráciát illeti, azon az új irányítási rendszer kere­tében — remélhetőleg — könnyebb lesz segíteni. Csak éppen a beleszólás jogát kell nagyon komolyan venniük azoknak, akik részt vesznek a társadalombiztosítási tanácsok munkájában. Nem szabad el­feledniük, hogy dolgozó tár­saikat képviselik, s hogy meg­választásukkal lehetőséget kaptak régi, meggyökeresedett hibák, bürokratikus intézkedé­sek kiküszöbölésére. A mai Nagybörzsönyről nem gondolnánk, hogy a hegyek közé zárt, az utaktól távol eső kis falu Zsigmond király ural­kodása idején virágzó bá­nyászváros volt. A környező hegyek gyomrából aranyat, ezüstöt, rezet, vasat hoztak a felszínre. A tárnák azonban már a 18. században kiapad­tak. Hagyomány A Börzsöny kincse a nemes fémek helyett ma a kő és a fa. Az összefüggő erdőség, mely a feldolgozással együtt ma is a helybeliek egyik megélhetési formáját jelenti. A napsütötte dombokat és lankákat, amerre csak a szem ellát, málnával, ribizkével te­lepítették be. A sovány szikes talajon virágzó gyümölcsösö­ket teremtettek. Mindezek mellett Nagybör­zsöny vendégforgalmi minta­község és néprajzi, nemzetisé­gi bemutató színhelye. Az év néhány napján legalábbis az. Eddig tizenkét alkalommal rendeztek itt községi német nemzetiségi napokat. Az idén szeptember 8-án és 9-én Nagy- börzsöny ad otthont a Bör­zsöny Baráti Kör rendezvény- sorozatának. Lesz itt népmű­vészeti vásár, szórakoztató gá­laműsorok, a szabadtéri szín­padon zenés-táncos folklór- bémutató. A hagyományok méltó ápo­lására minden lehetőséget megteremt a község vezetősé­ge is! A jó munka feltétele a jó munkatársi kapcsolat, ami nemcsak jogi viszonyt jelent, hanem szükséges a szorosabb együttműködés, egymás kölcsö­nös segítése. Gondolom ke­vés vállalat dicsekedhet az­zal, hogy a három vezető megértése, kapcsolata, olyan kiíunő lenne, mint nálunk. A KÖZÉLET minden terü­letén dolgozik. Nincsen olyan rendezvény, fórum, amelyen úgy mint előadó, vagy mint vendég ne képviselné a vál­lalat gazdasági vezetését. A fiatalokat szereti, bizalmába fogadja, szakmai tudásával és emberi magatartásával se­gíti az indulásnál. A vállala­ti isfjúsági bizottság elnöke. Társadalmi funkciói kitöl­tik a szabad idejét, hiszen a Pest megyei MTESZ Ellenőr­ző Bizottságának elnöke, va­lamint a vállalati pártbizott­ság tagja. Kiváló munkáját a kitünte­tések sorozata is bizonyítja. Háromszoros kiváló dolgozó, ötször kapott a kiváló mun­kájáért miniszteri kitüntetést, az MHSZ kiváló munkáért kitüntetés ezüst fokozatának tulajdonosa, külkereskedelmi kiváló munkájáért miniszteri dicséretben részesült, eredmé­nyes propagandatevékenysé­géért oklevéllel jutalmazták, és ebben az évben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát. Bakóné Tóth Piroska A hajdani német földön élő rokonokkal már inkább csak egy-egy családnak van kap­csolata. Az itt élők határon túli rokonaikról már szinte nem is beszélhetünk. Ezt bizonygatja a tájház ve­zetője, Szatmári Nagy Érnőné is. • A falumúzeumnak berende­zett ház azon kívül, hogy szép, kevés meglepetést tartogat. Kissé nagyobb, mint a kör­nyező községek tájházai. Míg azok általában két osztatúak, emez három. Hogy valaha nem magyarul beszéltek benne, azt a berendezésből nehéz lenne kideríteni. A karos lóca, a céhláda, a sublót, a festett tá­nyérok olyanok, mint a többi tájházakban. A fiókos szek­rény tetején viszont kézzel írott kétnyelvű imádságos könyv, már beszédesebben il­lusztrálja a múltat. Két nyelven — Az ide érkező német ven­dégeket tudja-e tájékoztatni? A múzeum vezetője eltűnő­dik. — Tanultam a nyelvet, de már sok mindent elfelejtettem. Itt az idősebbek viszont szíve­sen segítenek. Bár nehezen tudják megértetni magukat a vendégekkel. Glázer László, a község ta­nácselnöke véletlenül a hiva­talában található. Azért nagy szerencse ez, mivel ezekben a napokban állandóan úton van a közelgő redezvények színhe- íiyei’között, ahol a tereprende- • zéstől a különböző helyszínek kialakításáig most sokféle munka folyik. — Igyekszünk megteremteni A megyei férfi kézilabda- bajnokságban lejátszották a XV. fordulót, melyben az Izzó MTE felnőttcsapata biztos győzelmet aratott. Váci Izzó MTE—Nagykőrö­si Kinizsi 32-25 (14-10) Vác, 150 néző. Jv.: Ziegler — Kónya. Izzó: Bieldik — Rácz 3, Kiss Gy. 10, Vásárhelyi 2, Kiss J. 1, Kovacsics 3, Horváth 5. Cse­re: Hegyeni — Szunyó gh 5, Modróczki 1, Rozmann 2, Mak­rai. Az MNK-mérkőzóstől fá­radtnak és fásultnak tűnő vá­ciak ellen a vendég nagykő­rösi csapat igen elszántan és lelkesen kezdett és mintegy tíz percig egyenlő ellenfelek­ké váltak. Tíz perc elteltével azonban felülkerekedett az Izzó és fokozatosan húzott e! ellenfelétől. Győzelmével a csapat to­vábbra is őrzi vezető helyét a bajnoki tabellán és jelenleg már a második helyezett Ik- lad tököli vereségét követően öt pont az előnye, míg a Gyömrő előtt, akik Budaka- lászon buktak el, már hat pont. Ennek ellenére igencsak oda kell figyelni a hátralévő találkozókra, mert nehéz so­a találkozó méltó feltételeit — mondja az elnök némi büszke­séggel, ami jogös. A tanács minden lehetséges módon gondját viseli a szép környe­zetnek. Tudják, hogy nagyon sokat kell még tenni az ide­genforgalom fellendítése ér­dekében, Közkincs — Eddig mit sikerült meg­oldani? — Ügy tűnik, hogy most már megmarad a falu évszáza­dos képe. Szerencsére a funk­ciójukat vesztett présházak nagyobb részét megvásárolták a tájat kedvelő városi csalá­dok. Ez jelentősen megnövel­te az idegenforgalmat. A to­vábbi fejlesztést zártkertek kialakításával akarjuk elérni. Tervünk, hogy a Farkas-völgy­ben kialakítunk egy horgász­tavat. Jelentős előrelépés történik a következő években az ívóvíz­ellátásban is. Helyi vízbázis kiépítésével biztosítjuk a meg­felelő ivóvizet. — A nagy vendégjárás mennyire forgatta ki önmagá­ból a községet? — Nagybörzsöny valaha zárt település volt. Sokáig meg­őrizte és részben ma is őrzi kulturális örökségét. Az év­századokkal ezelőtti mester­ség emlékét már csak a XV. századból származó címer; _uéső és kalapács őrzi a bá- "nyásztemplom homlokzatán. Az évszázados örökségünket nem bocsátottuk áruba, hanem összegyűjtve tesszük minden­ki számára elérhető közkincs- csé. Surányi János rozat következik. Szombaton az elmúlt évi bajnok Gödöl- lőhöz utaznak a fiúk, majd jön a Tököl együttese és ismét ide­genbeli találkozó következik Ikladon. Ez a három találkozó sorsdöntő lesz a bajnoki cí­met illetően. Hogy a helyzet ne legyen „túl könnyű" ebben az időszakban kell lejátszani az MNK következő forduló­ját, melyre minden bizonnyal szeptember 18-án kedden ke­rül sor. Itt viszont történt egy-két változás, mégpedig az, hogy a csapat nem az NB I-es Debreceni Dózsával hanem az NB II. Nyugati csoportjának veretlenül vezető éllovasával a Bólyi MEDOSZ együttesé­vel játszik, akik az NB I B-s Komló elleni 24-12-es győzel­mükkel kerültek tovább. A csapatban nyolc olyan Játé­kos szerepel, akik az elmúlt öt évben az NB I-ben játszot­tak. Nagy csatára van tehát kilátás. A Forte sorsolása viszont nem változott. Nekik továbbra is az NB I-es Duna­újvárosi Kohász az ellenfelük, szintén ugyanezen a naoon. —nyári— ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) V. E. Maponta a 2-es főúton Sycjsiii dönt cs megfontolt Ás MNK és a bajnokság Győzelem kicsit fáradtan Naponta szlovák ételkülönlegességek. Minden kedves vendégünket szeretettel vártuk. Szobi Áfész * Á esetleg egy aláírással is be­érik. Rögtön, várakozás nél­kül mindez elérhető. Gyorsan dönt, ugyanakkor megfontolt, mindig két lépés­sel előbbre gondol. — Mit szeret munkájában, miért vonzódik ebbe a váci gyárba Budapestről, a min­dennapi utazást vállalva? — Miután érdekes, szerte­ágazó munkaterületet kínál a gyár profilja, szívesen járom naponta a 2-es főutat. Ügy érzem, ennél a vegyipari vál­lalatnál minden megtalálha­tó kicsiben, ami a népgazda­ságra jellemző, az export- import gazdaságos egyensú­lya, a külföldi partnerek, a hazai vásárlóközönség, a be­ruházások sikere, az egyes emberek boldogulása. Csak felelősségteljes vállalati irá­nyítással tudjuk elérni, hogy szervezetten, zökkenőmente­sen haladjon a termelés, hi­szen nemcsak a népgazdaság érdeke, de a dolgozók meg­élhetése is azt kívánja. Ebből úgy érzem, maximálisan ki­veszem a részem. Fejlődésre is van lehetősé­gem, mert a gazdasági élet újabb és újabb feladatokat ró a vállalatra, a gyors döntés, a rugalmas alkalmazkodás a begyepesedést megakadályoz­za. Szeptember 13-tól 19-ig szlovák vendéglátó napok a vámosmikolai Ipoly vendéglőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents