Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

PEST ME or 1984. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT A népi Koren nemzeti ünnepe H olnap lesz 36 éve, hogy hosszú harcok eredmé­nyeként új, szocializmust épí­tő állam született meg Ázsiá­ban, Ezen a napon kiáltották ki a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságot, s ekkor fogadta el a demokratikus választások eredményeként megalakult Legfelsőbb Népi Gyűlés Phenjanban megtar­tott első ülése az egész Ko­reára érvényes alkotmányt. Amíg északon egy függet­len, demokratikus állam alap­jainak lerakása Indult meg, délen az amerikai imperializ­mus Koreai Köztársaság né­ven bábállamot hozott létre. Válaszlépésként került sor a népi Korea 1948-ban történt megalakulására. Az amerikai imperialisták ebbe nem nyugodtak bele, s 1950-ben a dél-koreai katonai klikket felhasználva véres háborút indítottak a fiatal, demokratikus ország ellen, azzal a szándékkal, hogy el­tiporják a néphatalmat. A Szovjetunióra és a szoc'aliz- mus országaira támaszkodó népi Korea azonban sikeresen visszaverte a támadást, s fegyverszüneti tárgyalásokra kényszerítette az agresszoro- kat. A népi Korea javaslatok egész sorát terjesztette már elő, de a stratégiai fontossá­gú déli országrész vezető’ ezt sorra elutasították. Az Egye­sült Államok, amely nagy lét­számú haderőt állomásoztat az országban, stratégiai tervei­ben fontos szerepet szán Dél- Koreának egy távol-keleti ka­tonai hármasszövetség létre­hozásában, amelynek Japán is tagja. Ezzel nem a térség­ben kialakult feszültségcsök­kentését szolgálja, hanem nyomást kíván gyakorolni a távol-keleti országokra, így a Szovjetunióra is. A washing­toni elképzelésekkel szemben a szocialista országok, a Szov­jetunióval az élen, többször kinyilvánították, hogy támo­gatják a távoli baráti ország vezetőinek erőszaktól mentes törekvéseit, amelyek a Kö­rmi-félszigeten fennálló fe­szültség megszüntetésére irá­nyulnak. Cs. J. Romanov felszólalása az etióp pártkongresszuson Megnőtt az ország tekintélye Az etióp dolgozók óriási vív­mánya az Etióp Dolgozók Párt­jának megalapítása — jelen­tette ki Grigorij Romanov, az SZKP KB PB tagja, a KB tit­kára, az Addisz Abeba-i kong­resszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője, aki az alapító kongresszus pénteki munkanapján szólalt fel. Egyebek között hangoztatta, hogy a pártalapítás valóban történelmi jelentőségű felada­tát Etiópiában rendkívül al­kotó módon oldották meg, megtalálták a pártépítés olyan formáit és módszereit, ame­lyek megfelelnek az adott nemzeti sajátosságoknak. A párt megszilárdítása, prog­ramjának következetes meg­valósítása — folytatta a szó­nok — a legfontosabb lánc­szem az új hatalom megerősí­tésében, a szocialista társada­lom alapjainak lerakásában. Ez törvényszerű, hiszen csakis az a párt érhet el eredménye­ket, amely nem veszíti el tájé- kozódókiépességét, nem hátrál meg, hanem szilárdan követi fő irányvonalát. Kétségtelen — húzta alá Romanov —, hogy a párt irányításával Etiópia tovább halad a kiválasztott úton, magabiztosabb és céltu­datosabb lesz. Grigorij Romanov ezután arról szólt, hogy a szocialista Etiópia jelentősen hozzájárul a béke védelmezéséhez, az im­perializmus agresszív cselszö­véseinek meghiúsításához. A forradalom évei alatt megnö­vekedett és megerősödött Etió­pia nemzetközi tekintélye. Megérdemelt tiszteletnek ör­vend az el nem kötelezettek mozgalmában, az Afrikai Egy­ségszervezetben. — Nagyra ér­tékeljük — hangsúlyozta a szó­nok —, hogy az etióp vezetés és nép részéről teljes megér­tésre és aktív támogatásra ta­lál az SZKP-nak és a szovjet államnak az az elvi és követ­kezetes politikája, amelynek célja a béke megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza megfé­kezése, és a nukleáris kataszt­rófa elhárítása. A szovjet—etióp kapcsola­tokról szólva a szovjet dele­gáció vezetője kijelentette: a kétoldalú barátság fejlődésé­ben minőségileg új szakasz kezdődött 1974 szeptemberé­ben. Ma ezek a kapcsolatok az egyenlőség és az internacio­nalista szolidaritás bevált el­veire épülnek. A kapcsolatokat a Szovjetunió és a szocialis­ta Etiópia közötti barátsági és együttműködési szerződés erő­síti meg. A szovjet—etióp kapcsolatok további elmélyí­tését szolgálja a következő év­tizedre szóló hosszú távú gaz­dasági együttműködési prog­ram. Elvileg új és fontos ösz- szekötő kapoccsá váltak a pártjaink és a társadalmi tö­A NATO-tagországok megbeszélése Stockholmról Álláspontjaikat Egyeztető megbeszélést tar­tottak pénteken a NATO ál­landó tanácsa keretében a tagországok képviselői a stockholmi értekezlet jövő kedden esedékes folytatása előtt. Az ülésen részt vett James Goodby nagykövet, az Egyesült Államok stockholmi küldöttségének vezetője is, aki előzőleg Washingtonban talál­kozott Oleg Grinyevszkij szovjet küldöttségvezetővel. A NATO-országok — szö­gezték le az egyeztető tanács­kozáson — a stockholmi érte­kezleten továbbra is először a hadgyakorlatok kölcsönös elő­zetes bejelentését és az egyéb kölcsönös katonai tájékozta­tásokat tartalmazó bizalom­erősítő intézkedéseket kíván­ják tető alá hozni, ám — az eredményektől függően — ké­sőbb hajlandók tárgyalni a Szovjetunió és a szocialista országok javaslatairól is. Szír-iráni tárgyalások Hafez Asszad szíriai és Ali Hamenei iráni államfő pén­teken folytatta előző nap meg­kezdett tárgyalásáét. Mint a damaszkuszi rádió jelentette, ezeken a közel-keleti válság­ról, Izrael szerepéről, vala­mint a kétoldalú kapcsolato­kat érintő kérdésekről volt szó. megszervezeteink közötti egy­re erősbödő kapcsolatok. Együttműködésünk lehetősé­gei és tartalékai egészében véve — fejezte be beszédét Grigorij Romanov — nem cse­kélyek, s az előttünk álló táv­latok jók. TASZSZ-tudósílás Reagan beszédéről Durva kirohanás az ENSZ ellen Az amerikai elnök csütörtö­ki beszéde újabb bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok nem kíván hozzájárulni a közel-keleti bé­ke megteremtéséhez — álla­pítja meg a TASZSZ washing­toni tudósítója. Reagan egy amerikai zsidó szervezet gyű­lésén szólalt fel. Az elnök újólag hitet tett az A Pentagon kényszerű beismerése Törvénytelen katonai segély Üjabb adatok kerültek nap­világra Washingtonban arról, hogy az Egyesült Államok hi­vatalos szervei is részesei an­nak az „önkéntes” akciónak, amelynek során egy állítóla­gos magánjellegű szervezet katonai segítséget adott a salvadori hadseregnek és a nicaraguai ellenforradalmá­roknak. A Pentagon kényte­len volt beismerni, hogy sal­vadori katonai attaséja köz­reműködött a csoport és a salvadori hadsereg, illetve a nicaraguai ellenforradalmá­rok közötti kapcsolat megte­remtésében, sőt eljuttatta hoz­zájuk a csoport által küldött segélyeket, így lőszereket is. Ezeket a fegyveradományo­kat ráadásul az amerikai tör­vények ellenére továbbítot­ták Salvadorba, azonban egyetlen illetékes hatóság sem lépett közbe. Egyesült Államok és Izrael stratégiai szövetsége mellett, hangsúlyozva, hogy Izrael „mindig számíthat az Egyesült Államokra”. „Washington és Tel Aviv kapcsolata megin­gathatatlan, sőt jelenleg szo­rosabb és erősebb, mint vala­ha” — jelentette ki Reagan. A TASZSZ-jelentés a továb­biakban utal arra, hogy az amerikai elnök az „igazságos, és tartós” közel-keleti rende­zésről szónokolt, ám közben azt hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok határozottan el­lenzi egy független palesztin állam létrehozását. Nem is próbálta eltitkolni, hogy Wa­shington nem tartja tisztelet­ben a palesztin nép önrendel­kezési és államalapítási jogát, ami nélkül pedig a térség problémáinak rendezése el­képzelhetetlen. Mélyponton a szovjet—amerikai kapcsolatok GrmikoSkuhz találkozó? A lehető legrosszabbnak minősítette a szovjet—ameri­kai kapcsolatok jelenlegi ál­lását Georgij Arbatov aka­démikus, a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Amerikai In­tézetének (Egyesült Államok és Kanada) igazgatója az Kornyilov az űrfegyveskezési tárgyalásokról Mások a szavak és a tények Jurij Kornyilov, a TASZSZ szovjet hírügynökség politikai szemleírója írja: Ahogy közeledik az elnök- választás az Egyesült Álla­mokban, a washingtoni kor­mányzat mindinkább arra tö­rekszik, hogy a fegyverkezés elleni harc hívének tüntesse fel magát, olyan benyomást keltsen, mintha „rugalmas” ál­láspontét képviselne az űr­fegyverkezés megakadályozá­sának kérdésében. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivő­je washingtoni sajtókonferen­ciáján ezzel kapcsolatban ar­ról beszélt, hogy az Egyesült Államok kész elmenni Bécs- be... A tények azt bizonyítják, hogy az amerikai kormányzat álláspontja az űrfegyverkezés problémájában, így a tárgya­lások célját tekintve is, szö­ÉVEKEN ÁT óvatosság, visszafogottság jellemezte a brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) kongresszusait. Ez ért­hető is volt, hiszen a küldöt­tek kiválogatását az ismétlő­dő tanácskozásokra a jobbol­dalinak jellemzett vezetőség manipulálta. Kétértelmű ha­tározatok, így is, úgy is ér­telmezhető, a tényleges prob­lémákat „szőnyeg alá söprő” állásfoglalások — ezek voltak egy-egy kongresszus sovány eredményei. Most viszont Brightonban, az angol ten­gerparti üdülőhelyen, ahol hagyományosan ezeket a ta­nácskozásokat tartják, a meg­szokottól eltért a hangnem. S ezen nem is lehet megle­pődni, hiszen Nagy-Britanniá- ban a dolgozó milliókat nyug­talanítja az élesebbé vált nemzetközi helyzet, amelynek egyik előidéző oka az, hogy a NATO 1979-es döntésének megfelelően a szigetország te­rületére amerikai Pershing—2 rakétákat és manővereztethe- tő robotrepülőgépeket telepí­tenek, s ez a veszélyes mű­velet minden tiltakozó akció ellenére már meg is kezdő­dött és a kijelölt támaszpon­tokon Immár több közén-ható- távolságú rakéta-nukleáris fegyvert hadrendbe is állítot­tak. A beloolitikai porondon égető probléma a munkanél­küliség. amely túlhaladta a kétmilliós számot, s ezen a rendkívül lassan meginduló gazdasági fellendülés alig- alig változtatott Súlyosbítja a helyzetet az immár fél éve tartó bányász- sztrájk, amelyet az Anglia ^mhJíCYZST szamára egyik alapvetőnek számító gazdasági ág dolgozói azért kezdeményeztek, mivel a Thatcher-kormányzat utasítást adott több bánya bezárására és így újabb ezer meg ezer dolgozó került volna az utcá­ra, s növelte volna a munka- nélküliek rendkívül, milliókra felduzzadt seregének létszá­mát. Túl ezen a bányák be­zárása — amelyek állami tu­lajdonban vannak — azt is jelentette volna, hogy lánc­reakció indul el ennek nyo­mán. A konzervatívok kor­mánya ugyanis arra törekszik, hogy ismét a magántőkének játssza át a második világhá­ború után államosított üze­meket, oly módon, hogy lezül- leszti, tönkreteszi ezeket, hogy így indokolja „a tőlük való megszabadulást”, csakúgy, mint azokat az alacsony pénzösszegeket, amelyekért ezeket a vállalatokat áruba bocsátja. A SZAKSZERVEZETI kong­resszus előestéjén egyfajta holtpont alakult ki azokon a tárgyalásokon, amelyeket a bányászszakszervezet vezetői folytattak a munkáltatókkal. Sőt a Thatcher-kormányzat azt remélte, hogy azok a dol­gozók — acélipari munkások és más o’"an vállalatok mun­katársai, amelyek szenet hasz­nálnak fel nyersanyagként — felszólalások még messzebbre mentek. Élesen bírálták a Thatcher-kormányt, amiatt, hogy részt vállal abból a rea­gani politikából, amely egyol­dalúan arra törekszik, hogy a jelenlegi európai katonai egyensúlyt a NATO javára változtassa meg, s ezért eluta­sítja azokat a javaslatokat, amelyek a két- és többoldalú fokozatos nukleáris leszerelés­re vonatkoznak. A felszólalók — akik elsősorban a bányá­szok és a szállítómunkások küldötteinek soraiból kerültek ki — síkraszálltak valamennyi rakétatelepítés haladéktalan megszüntetése és valamennyi atomfegyver fokozatos felszá­molása mellett. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy e radikáli­sabb hangvétel és a TUC új főtitkárának megválasztása között sok angol lapkommen­tár vont párhuzamot. A TUC új legfőbb vezetője ugyanis az 51 éves Norman Willis, értéke­lésük szerint balra áll a most leköszönt vezetőségtől, és mint rámutatnak: szakszervezeti pályafutását a most radikális álláspontot elfoglalat szállító­munkás-szakszervezetnél kezdte. Mindent összevetve: a brightoni TUC-kongresszuson megnyilvánult radikálisabb hangnem hűen tükrözte az angol munkások körében fo­kozódó elégedetlenséget, és jog­gal töltheti el nyugtalansággal a Thatcher-kormányzatot a jövőben várható akciósoroza­tok miatt, amelyek a brit belpolitikai helyzet további éleződését jelzik előre. Árkus István ges ellentétben áll a szovjet megközelítéssel. A tárgyalá­sokra nem a tárgyalá­sok ténye miatt van szükség, hanem hogy olyan megállapo­dások szülessenek, amelyek megakadályoznák az űrfegy­verkezési hajszát. Viszont Washington láthatóan nem tö­rekszik ilyen megállapodások elérésére, mi több, lehetőségét is minden eszközzel ki akarja zárni. Pedig egészen nyilván­való, hogy a megállapodás eb­ben a kérdésben létfontosságú lenne az emberiség számára, és a szovjet—amerikai kap­csolatokat bizonyos mértékben gazdagítaná a kölcsönös biza­lom elemeivel. Kcsztandov temetése Leonyid Kosztandovot az SZKP KB tagját, a Szovjet­unió miniszterelnökéinek he­lyettesét, aki szerdán hunyt el, pénteken a Vörös téren helyezték örök nyugalomra. Kosztandovot, a moszkvaiak ezrei kísérték el utolsó útjá­ra. A Lenin-mauzóleum mell­védjén Vitalij Vorotnyikov, Andrej Gromikö, Vlagyimir Dolgih és Jegor Ligacsov fog­lalt helyet. A Leonyid Kosztandov ham­vait tartalmazó urnát, tüzér­ségi díszsortűz közben helyez­ték el a Kreml falában. NBC amerikai televíziónak adott és pénteken sugárzott nyilatkozatában. Az amerikai kérdések neves szovjet szak­értője ugyanakkor hangsú­lyozta: bízik abban, hogy ez nem jelent visszafordíthatat­lan folyamatot. Ahhoz azon­ban, hogy a folyamat meg­forduljon, különleges erőfe­szítésekre van szükség és nem szabad ellenséges lépésekkel tovább mérgesíteni a helyze­tet, ahogyan azt a jelenlegi amerikai kormányzat teszi — hangoztatta Arbatov. „Nem a szónoklatok, ha­nem a tettek számítanak” — mondotta, arra a kérdésre válaszolva, hogy tapasztal-e módosulást Reagan elnök ma­gatartásában. Arbatov utalt arra, hogy a Republikánus Párt most elfogadott prog­ramja lényegében megismétli az amerikai katonai, fölény­ről négy évvel ezelőtt tett kijelentéseket. . A novemberben esedékes amerikai választásokról szól­va a szovjet szakértő kije­lentette: a Szovjetunió tisztá­ban van azzal, milyen poli­tikát folytatna egy újab'o Reagan-kormány. Walter Mon­dale győzelme esetén ez nem lenne világos, de Mondale abban a Carter-kormányzat­ban töltött be alelnöki tisztet, amellyel a Szovjetuniónak egyaránt voltak jó és rossz tapasztalatai. A jelenlegi vá­lasztási hadjárat minden bi­zonnyal nagy hatással lesz az amerikai választókra, és ter­mészetesen fontos, milyen lesz ez a hatás — mondotta. Arbatov nem erősítette meg, de nem is zárta ki annak le­hetőségét, hogy Andrej Gro­mikö szoviet külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés ülésszaká­nak idején találkozzék ame­rikai vezető volitikusokkol, köztük, alkár Reagan elnök­kel is. A washingtoni külügy­minisztérium most jelentette be, hogy Gromikö és Shultz amerikai külügyminiszter ta­lálkozóiét szeptember 26-r3 tervezik. A Szerelvényértékesííő Vállalat áruforgalmi és szállítási főosztálya fsE'tréfeir® kmres raktárost és targoncavezetőt Jelentkezni lehet a raktárház vezetőjénél, cím: Budapest IX., Gubacsi út 24 . telefon: 471-747 és 471-770. saját munkahelyük „féltése” miatt elítélik a bányászsztráj­kot, vagy legalábbis nem sza­vazzák meg a munkabeszün­tetést folytatókkal való szoli­daritási javaslatot. A szakszer­vezeti kongresszuson azonban győzött a munkásszolidaritás: a küldöttek túlnyomó többsége megszavazta a munkahelyük bezárása ellen harcolókat. A meghökkent munkáltatók a történtek láttán — mivel nem akarják a brit munkaügyi helyzet további kiéleződését, amely jelentős profitoktól fosztaná meg őket — úgy döntöttek, hogy vasárnap mégis felveszik a tárgyalást a sztrájkoló bányászokkal... A másik, több angol hír- magyarázó által „sokknak” nevezett hatás a nukleáris fegyverkezésre vonatkozó TUC-határozat nyomán érte a Thatcher-kormányt. A brit szakszervezetek kongresszusa pénteken határozatban köve­telte a Nagy-Britanniíba tele­pített robotrepülögépek visz- szavonását, az ország nukleá­ris erejének korszerűsítését célzó, költséges, úgynevezett Trident-program törlését és általában pedig sürgették, hogy a brit katonapolitikát haladéktalanul helyezzék „nem nukleáris alapokra”. A HATÁROZATI javas­lat előterjesztését megelőző a wc-Kommsmm

Next

/
Thumbnails
Contents