Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. SZEPTEMBER SZOMBAT 5 A közkedvelt dabasi túrót nemcsak a megyében, de a buda­pesti üzletekben is sakan keresik. Üzemi konyháknak, óvodák és iskolák részére is szállítanak a félkilós kiszerelésekből. A szorgos asszonykezek napi 30 mázsa túrót csomagolnak. Ké­pünkön Borzák Zoltánné „dekázik”. Erdősi Agnes felvétele Ifibb ffödémsíém A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárá­ban korábban a termékek hatvan százalékát az állami építőipar részére készítették;.$ csak negyven százalékát adták a^TÜZÉP-eknek lakossági ér­tékesítésre; Az idén ez az arány megfordult, a gyártmányok 65 százaléka jut közvetlenül a lakosságnak, a családiház- és a társasház-építőknek. Többet gyártanaik a családi ház építésere legalkalmasabb gerendatípusokból, a lágyvas betétű födémgerendákból pél­dául fél esztendő alatt 138 ezer méterrel többet, összesen 370 ezer métert készítettek, s 221 ezer méterrel növelték az E-gerenda termelését, ebből másfél millió folyóméter került ki a dunaújvárosi üzemből. Az ablak- és ajtónyílásakat áthidaló elemekből 32 ezer méterrel többet, összesen 152 ezer métert gyártottak. A la­kosság kiszolgálására két hó­napja nyitották meg termék- boltjuikat, amelyben eddig öt­millió forint értékű gerendát és bélés-testet értékesítettek. A Hazai Fésűsfonó és Szövő­gyár váci gyaruoan — a lét­számcsökkenés ellensúlyozása, s a termelés szinten tartása, illetve növelése céljából — a VI. Ötéves tervidőszakban re­konstrukciót határozott el a nagyvállalat. A tervi azonban terv maradt ~y:; a külső és a belső körülmények kedvezőt­len változása, s az anyagi le­hetőségek szűkössége, „meg- állj-t” parancsolt az elképze­lések megvalósításának. Érthe­tő módon ez igeit kedvezőtle­nül étin tét tea Vácigyárat ^ problémáik megoldásának el­odázása újabb bajok forrása. Hogyan tehát tovább? — kér­désünkkel Reményi Józsefet, a gyár igazgatóját kerestük fel. Változások — Gyárunk valóban nincs könnyű helyzetben — tájékoz­tat az igazgató —, a jövőt ille­tően pedig különöse^ nincs. A létszám évente hét-nyolc szá­zalékkal csökken, hosszú távon tehát' mindenképpen olyan fo­lyamattal kell számolni, amely egyre nehezebb körülmények elé állítja a kollektívát. Ter­mészetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy — mivel a nagy­vállalat egy gyára vagyunk — vállalati szemmel is látnunk kell a problémákat, nevezete­sen azokat, amelyek miatt a rekonstrukció elmaradt. Jól tudjuk: a piaci feltételek mó­dosultak, az anyagi eszközök szűkösebbé váltak, s ezért a nagyvállalatnak elsősorban azokat a gyárait kellett fejlesz­teni, ahol a fő profil, a fésűs­fonal gyártása történik, illetve ahol a beruházások által a tő­kés export növelését sikerült elérni. Szeretném hangsúlyoz­ni, ezeket a körülményeket is­merjük és megértjük, csak­hogy ez nem változtat szorító helyzetünkön, gondjainkon. A terv például — 665 tonna fo­nal — ugyanannyi, mint az el­múlt esztendőben, mert nincs lehetőségünk többet termelni. Holott ígénv lenne rá. ha töb­bét gyártanánk: piaca lenne a terméknek. A problémákról sokszor, sok fórumon szó esett. Az üzem­ben minden szinten szót vál­tottak a nehézségekről, majd a gyár helyzetével a városi pártbizottság is foglalkozott. Ott is arra kerestek feleletet, miként lehet, s főként mikor lehet fejlődést elérni? — A városi vártbizottságtól eddig is sok segítséget kaptunk — mondja az igazgató —, s ezt ezután is várjuk. Az a tény példáid. ho**v a ns^vvéPalet vezetőitől tájékoztatást kértek a rekonstrukció helyzetéről, pontosabban várható kimene­teléről. igen fontos volt szá­munkra is. mert ez hozzáse­gített. hogv a problémák közös átgondolásával közösen keres­sük a legjobb megoldásokat. Ennek értelmében a több el­gondolás közül az látszik a leginkább megvalósíthatónak, hogy az elkövetkező években a legkorszerűtlenebb kártológé­pek és fonógépek közül néhá­nyat kicserélünk. Jelenleg úgy látszik, két' kártológép, egy keverőgép és három fonógép megvásárlására lenne talán keret — ez mintegy harminc- millió forintot jelentene. Módszerek Ha arra - gondolunk, <hogy a teljes rekonstrukcióhoz 150 millió forint kellene, úgy ez az összeg valóban „jelentéktelen”. Csak hát a mai helyzetben min­den forint számít, a helyét minden fillérnek meg kell gondolni. Ig*z, ha a rekonst­rukciót idejében kezdik, s ha kis lépésekkel, folyamatosan próbálnak előrelépni, úgy bi­zonyára ma könnyebb lenne... S: hogy mi lesz addig, amíg az új gépeket nem állítják üzem­be? Addig a gyárnak belső tartalékait kell mozgósítani — mégpedig igen nagy erőkkel. — Nincs más lehetőségünk — mondja végezetül az igaz­gató —, mint az eddigieknél is jobban odafigyelni minden erőforrásra, s ami van, azzal okosan élni. Ilyen például a sokat emlegetett és sokszor elővett szervezés, amely való­ban jelentősen segíthet. Eddig is gyakorlat volt, hogy alkal­maztuk a gyáron belüli átcso­portosításokat 1— ez ezután is gyakorlat marad. A másik le­hetőség a Vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenysé­ge: ezek szintén pótolhatják a .hiányzó, szalpsmbereket. Végül: foglalkozunk szakmunkástanu­ló-képzéssel ettől szintén sokat várunk —, s alkalma­zunk nyugdíjasokat, akik nél­kül valóban nem boldogulha­tunk. Őket különösen szeret­ném kiemelni, ugyanis teljes értékű dolgozókként, lelkesen. s igen nagy áldozatkészséggel tevékenykednek. Iá munkával Végezetül egy adat: mind­ezen nem könnyű feltételek közepette a gyár csupán egyet­len százalékkal maradt el a féléves terv időarányos telje­sítésétől. Évek éta csak vitatkozunk Miért magasak a gyümölcsárak? Szinte már jelmondatként hangzik, hogy a jó közellátás érdekében erősíteni kell a ter­melői kedvet. Aki tisztessége­sen dolgozik, az ugyanolyan módon jusson a haszonhoz is. Jelenleg például a zöldség- és gyümölcstermesztők, valamint a fogyasztók vannak leginkább kiszolgáltatva. Ezekután nem csoda tehát, ha igen gyakran kell a termelői kedv kérdésé­vel foglalkoznunk. Közismert dolog, hogy napjainkban a leg­több olyan áru előállítása, amelyek nem hozzák meg a becsületes hasznot, a növekvő költségek és a nagy árrések következtében visszaeshet. Kisgazdaságokra éppúgy érvé­nyes, ez, mint a nagyüzemek­re. Partner nélkül A város és vonzáskörzeté­nek mezőgazdasági egységei közül a sződi Virágzó Terme­lőszövetkezet évek óta sokat tesz a zöldség- és gyümölcs- termesztés területén a közellá­tásért. A múlt hét végén Lé­vák József elnöktől érdeklőd­tem az idei eredményekről és a gondokról. — Ami ma a zöldség- és gyümölcstermesztés terén van. az egyszerűen felháborító — borong meglehetősen idegesen áz elnök. — Évek óta csak vi­tatkozunk és mondjuk, hogy a mesterségesen leszorított fel- vásárlási árak előbb-utóbb visszaütnek. Mégsem hallgat meg bennünket senki. Hát most tessék ... Igaz, jó ter­méssel ebben az esztendő­ben sem büszkélkedhetünk. Ez azonban nem indokolja a je­lenlegi árakat. Mint minden év­ben most is szerződést, kötöt­tünk a Vác és vidéke Áfész- siel a várható termésre. Azonban a betakarftás kezde­tekor ez a megállapodás tel­jesen „formálissá válik. Sajnos még . arra sem garancia, hogy ázdírásba' foglalt - árumennyi­séget átveszik. Az átvételi ár­ról mea beszélni sem tudok nyugodtan. A zöldség- és gyümölcsfron­ton tehát megint — ki tudja már, hány éve, háborúskodás díjl. a termelők és a felvásár­lók között, szűkebb környeze­tünkben is. Ennek költségeit a fogyasztók fizetik meg. Hiába támogatja a kormány a terme­lőket, ha ennek előnyét nem ők és a fogyasztók élvezik. Eb­ben erősít meg Halász Sándor. a sződi termelőszövetkezet párttitkára is. — A mezőgazdasági nagy­üzemek egyáltalán nem érdé-' keltek a termelésben. A meg­nyugtató megoldás érdekében ezen kellene változtatni — magyarázza. — A szövetkezet évek óta igyekszik partner lenni abban, bogy a térségben jobb legyen a zöldségellátás. Vállalnánk mindezt annak ellenére, hogy a zöldségtermesztés eleve veszteséges. Mégsem tudjuk ezt a szándékunkat megvalósí­tani, többek között azért nem, mert az áfész negyven száza­lékát kéri a veszteségesen ter­melt árunak. Hét végi átvétel — Ma már a város vonzás­körzetében csak a szövetkeze­tünkben termesztenek burgo­nyát, emellett van még diny- nye és őszibarack. Igyekszünk a várható termésnek szerződé­sekkel piacot biztosítani úgy, hQgy szerződést kötünk a fel­vásárlóval. Tapasztalataink szerint azon­ban ezt a megállapodást part­nereink nem mindkét fél alap­vető érdekének tekintik. Ügy tűnik, a fogyasztók kiszolgálá­sa efféle áruval egyes keres­kedelmi egységeknek ma kény­szer és nem megélhetésük alapja. A tisztességes termelő dol­gozik, kockázatot vállal, de nagyon kedvezőtlennek talál­ja azt. amikor a tőle átvett őszibarackot például kétsze­res, háromszoros áron adják tovább. Vagy itt van az ese­tünk a dinnyével. Felsőbb szerveknél kell kilincselnünk azért, hogy az Áfész eleget te­gyen a szerződésben foglalt kö­telezettségeinek. Az idén száz­öt tonnára kötöttünk szerző­dést, de ennek a szezon köze­pére csak kis töredékét vet­ték át. — Vannak más gondok, el- leiitmondások is.’ .Itt van pél­dául á hét' végi sáédés; amikor a zöldséget és a gyümölcsöt tömegesen szüyetelik, nincs megszervezve az áru átvétele. Aztán a hét elején kezdődik a harc az átadás során. A tö­megesség miatt a felvásárlók a jó minőségű termést szinte csak ipari célokra használha­tónak minősítik — dohog a fiatal párttitkár. — Szövevényesnek, megold­hatatlannak látszik ez a hely­zet. Hogyan keresi a kiutat a szövetkezet? — Elsősorban a termőhelye­ken nagyszabású gyümölcsvá­sárt szervezünk. A dinnyének Magánbeszélgetésben sokszor elhangzik, hát miért ne hozzuk szóba nyíltan: szép számmal akadnak vállalatok, ahol a na­pi 8 órás munkaidőben legtöb­ben csak dolgozgatnak, aztán a gmk-ban vagy a kisszövet­kezetben, fusiban beleadnak apait-anyait. Tartalékolt energiák Mielőtt valaki félreértené: korántsem arról van szó, hogy ezekre az új típusú gazdálko­dási egységekre, vagy akár a különböző, mellékkereseteket nyújtó munkalehetőségekre ne volna szükség. Csak éppen még nem nőt­tek ki ezek a gyerekcipőből. Vagy talán inkább kinőttek, szorítja már őket nagyon is, kellene valami megfelelőbb számú után nézni, csak meg­mondaná valaki, hogy az mi­lyen legyen. A gazdasági munkaközössé­geknek, a vállalatokon belü­lieknek és az önállóaknak is kétségkívül sok hasznát látja a népgazdaság és a lakosság. De sok helyen bizony lassan a rendes munkaidő holmi erő­gyűjtés időszakává válik, ar'o- lyan bemelegítésféle lesz ah­hoz, ami majd utána követke­zik. Nyolc órán át tartalékol­juk az energiát, hogy becsület­tel helytállhassunk a gmk-ban vagy a fusiban. Lehet persze — és igazán nem alaptalanul — arra hivat­kozni, hogy a különböző tár­sulásokban (amelyeket a vilá­gért sem neveznének második műszaknak, holott igen sok helyen egyszerűen az) lényege­sen jobbak a keresetek. Mégis, merjük megmondani, hogy nem ez az elsődleges. Sokkal inkább az, hogy a gazdasági munkaközösségekben összeha­sonlíthatatlanul jobb a szerve­zés, zavartalanabb az anyag- és szerszámelláiás, pontosab­ban illeszkednek egymáshoz a sorjában következő munkamű­veletek. S hogy ez a társulásoknál így van, az egyáltalán nem baj. Sőt: bizonyítja, hogy tu­dunk mi jól is dolgozni. Ha esetleg efelől valakinek eddig kétségei lettek volna. Átváltozások De az a bizonyos gyerekcipő éppen itt szorít. Mindenki tudna a saját munkahelyéről példákat sorolni mérnökökről, akik elrajzolgatnak a napi munkaidőben, s aztán lelemé­nyes ötletekkel állnak elő a társulásban vagy a másodál­lásban. Munkásokról, akik el­végzik a sablonmunkát a ha­gyományosan fizetett munka­időben nem vágy alig érdek­lődve afelől, hogy mihez ad­ják kezük munkáját;' ám a gmk-ban hevesen vitatkoznak, új és korszerű gondolatokkal állnak elő, praktikus munkafo­gásokat találnak ki. Közben pedig maguk sem veszik ész­re, hogy mennyi értékes ener­giát, gondolatot hagynak ve­szendőbe menni. S neun ritka az a gyári közép- vagy felső vezető sem, aki már-már le­mond arról, hogy a napi ren­des munkaidőben kiugró ered­mények jöjjenek létre. Elegen­dőnek tartja — hiszen az is a vállalati eredményekbe számít —, ha a gazdasági munkakö­zösségek mutatnak fel na­gyobb teljesítményeket. Nem­egyszer olyan új gyártmányo­kat, ötleteket, amelyek egy­szeriben nyereségessé teszik a mindaddig veszteséges vállala­tot. Van pedig ennek az éremnek nem is két, de sok oldala. Ilyen az, hogy a gmk-ba nem mindenkit vesznek be; s a job­bik eset, ha a mérce az addig végzett munka. Megesik az is, hogy valaki csupán azért nem dolgozhat a jobban jövedel­mező műszakban, mert nem tartozik a művezető vagy a táisulás szervezője baráti kö­réhez; Vagy azért, mert csa­ládi körülményei nem teszik lehetővé: eh kell hozni az óvo­dából, az iskolából a gyereket, vonattal kell a távoli lakóhely­re utazni reggel, este. . Megtörténik az is, hogy ép­pen ezek az önhibájukból ki­maradtak szeretnék megmu­tatni, hogy mit tudnak, meny­nyire tanulták meg a szakmát (vagy éppen azt, hogy nem öregedtek ki belőle), csak ép­pen mások önös érdekei miatt nincs erre lehetőségük. Ez pe­dig már erősen ütközik az alapvető munkaerkölccsel, sőt a munkatársi szolidaritás el­veivel is. Kis és nagy közösség Annak természetesen csak örülni lehet, hogy a különböző gazdasági társulások beváltot­ták a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Tegyük hozzá: a kez­deti időszakra vonatkozó re­ményeket. Most azért kell fá­radoznunk, hogy a gazdasági társulásokban örvendetesen tapasztalható jó munkamorál váljék általánossá az első mű­szakban is. Hogy legyen épp olyan jól szervezett a munka akkor, amikor a nagyobb egy­ség, a gyár, a népgazdaság szá­mára termel az üzemrész, a műhely. És hogy az eközben támadt termelést segítő gon­dolatokra a vezetők legalább ugyanúgy figyeljenek fel, mint azokra, amelyeket a jól dol­gozó, termelékeny munkakö­zösségek terjesztenek elő. Kiegyenlíteni a kettőt: a gyári, vállalati munkát és a munkaközösségit — minden valószínűség szerint ez a jö­vő útja. Úgy, hogy egyik Se menjen a másik kárára. S hogy a kettős (vagy néhol töb­bes) munkavállalásból minden érdekeltnek haszna legyen: a kis és a nagy közösségnek egyaránt. Várkonyi Endre például hat. az őszibaracknak tíz forintért adjuk kilóját. Ez j azonban csak pillanatnyi meg- oldás. Feltétlen rendeznünk kell az együttműködést a köz- ■ igazgatási területen á jobb közellátás érdekében. Délután szétnézek a piacon és az üzletekben. Szamomra az igazi amulat csak most kez­dődött. Például a dinnye a maszeknál y,5U, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 10. számú boltjaoan 13 forint. Az Áfész Naszály Áruházban, ott- jártamkor nem volt ugyan dinnye, azonDan előző nap itt 14 forint volt kilója. Ügy tű-, nik. hogy az Áfész és az EKV képtelen úrrá lenni a piacon. Árszabályozói szerepüket — ha egyáltalán törekednek er­re — nem töltik be. A fogyasztói árkülönbsége­ket említem Lajtai Istvánnak, az Áfész termeltetési-felvásár­lási és értékesítési főosztály- vezetőjének. — Még hogy nekem lehető­ségem van arra, hogy a piacon diktáljam az árakat? Jó. De akkor mondja meg: hogyan? Naponta kapom a feisőbü szer­vektől a fogyasztói árakat. Az üzleteknek kiadott tól-ig árból az egység vezetője állapítja meg a taksát. Olcsóbban nem adhatjuk, mert ráfizetünk, ha drágábban adjuk, akkor meg ránk rohad. A maszek az tud' hozzám alkalmazkodni, de ha én le akarom szállítani az ára­kat, akkor leltárt kell csinál­nom, ehhez egy ellenőrt kell szereznem, soroljam még? Olcsóbb a maszek — Mind a nagyüzemek, mind a kistermelők panasz­kodnak a szerződéses fegye­lem be nem tartása miatt. Mi­lyen tapasztalatok szerint szü­letnek ezek a megállapodások? — Az előző években kiala- kiüt fogyasztást szoktuk fi---: gyeíembe venni. Éz azonban -~ nagyon sókat változhat, mint például az idén a dinnye ese­tében is. — A sződi termelőszövet­kezet szakemberéi például azért panaszkodnak, hogy az Áfész nem veszi át a dinnyé­jüket. — Nekünk az áru csak úgy kell, ahogyan a kiskereskede­lem igényli. Csak . annyi árut tudunk átvenni, ami aznap a boltokban elfogy. . — Tegnap mennyit vettek át? — Közel tíz mázsát. — 105 tonnára van szerződé- ■ sük a szövetkezettel. Ezt a ha­talmas mennyiséget ilyen kis tételekben hogyan akarják át­venni a körülbelül négyhetes érési időszak alatt. — Ügy sem tudnának eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségüknek. Meg olyan fajtákat kellene vetniük, amely nem egyszerre érik be. Egyébként is gond van a sző­di dinnye minőségével. ★ Az információimat rendez­getem. Kopogtatnak a szer­kesztőségünk ajtaján. Két . nyugdíjas korú kistermelő — Kulcsár László és Barabás Dezső — keres. — Tizennégy éve vagyok szerződéses viszonyban az Áfész-szel. Évente több mint harminc mázsa árut adok át, i De az idei felvásárlási árak felháborítanak —- mondja Kulcsár László. — Papírokat vesz elő. — Itt van: például az első osztályú paprikáén tíz forintot fizetnek és a duplá­jáért látom viszont a boltban. Bejöttem, hogy reklamáljak. Voltam a központban és a feí- vásárlótelepen is. Mindkét helyről azzal küldtek el, hogy részeg vagyok. — Két-hárcm napig azt sem tudjuk, hogy mennyit fizetnek az átvett áruért — mondja Barabás Dezső — csak nagyon későn fizetnek a termésért . Szakcsoporttag vagyok és a kollektíva mind a tizenhét tagjának ez a panasza.. Gon­doltam. utánanézek a központ­ban. Azt mondták, menjek pa­naszra az úristenhez. Surányi János BCét-hárcm év múivas talán... Rekonstrukcióval - vagy anélkül 3ési berendezésekkel is lelkesen Cscílássfcs fehérjék Mellékesen meliákeseinkröl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents