Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVili. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 39.. VASÁRNAP' Valaki egyszer azt mondta: arra születtünk, hogy mindig énekeljünk. Első hallásra bi­zony megütközünk e gondola­ton. az önzésoe csapó muziká­lis beállítottságot véljük fel­fedezni benne, pedig erre szok­tat már a bölcsődal is. Kssszú pSJysMús A vaskos könyv amit most kezemben tartok, történethű naplónak tűnik, de mégis több annál, lapjain vallomások so­rakoznak az énekről, s mint­egy örökéletű mottó benne sze­repel szó szerint a fent idé­zett mondat. Akik írták, s ír­ják folyvást ma is, azok élete szorosan hozzákötődik a dal­hoz, a muzsikához. Végigtöp­rengtem a színes, fényképek­kel tarkított lapokat, rajtuk tíz esztendő összes élménye, dicsősége sorakozik fel, egy kórus története, amely a Can­tilena nevet viseli. Dilemmázok, érdemes-e his­tóriát írnom, hiszen annyiszor szóba hozták már, kiollózott újságcikkek jelzik, hogy a tía- losajkú lányok híre réges-rég túljutott nemcsak a gimná­zium falain, de a város hatá­rain is. Hangjukat az éter hul­lámai is szárnyukra vették, s kezdődött' ez igen korán az alakulást követően, 1'975-ben, amikor az első rádiófelvétel-; nél adták műsorukat, amit mostanáig 13 stúdiószereplés követett. De eljutottak másho­vá is. Szinte minden eszterjdő ho­zott számukra valamit, diák­napokon, óvónői énektalálko­zókon szerepeltek sikerrel szer­te az országban. Sőt az NDK- ban is volt alkalmuk bemu­tatkozni. A sok-sok városi rendezvényt meg talán fel sem tudnánk sorolni. A hosszú pá­lyafutás alatt fi arany, és egv ezüstérmet szereztek, hozzá sok más elismerést, ezzel is gazdagítva jóhírű iskolájuk di­csőségét. Kegy biztonsággal Most utólag bevallom, való­jában nem is elsősorban a kó­rus érdekelt, sokkal inkább az az ember, aki sem időt, sem fáradságot nem kímélve ösz- szefogja, irányítja a gyereke­ket, hiszen a iegnagyobb áldo­zatot végül is itt a vezető hoz­za a sikerért. Aztán beláttam, hogy Végh Tibornéról írni csak úgy lehet, ha egyben a Canti- lená-ról is írunk. Másként nincs értelme az egésznek. Sajnos kevés a jól képzett, odaadó zenepedagógus, s jól­eső érzés tapasztalni, hogy van, akiből nem hiányzik az életre szó'ó eltökéltség. For­szé. hogy kinek mennyire lett ez a munka hivatásává, az csak évek múlva derül ki, de nem odahaza, távol az iskolá­tól kamatozik a jól-rosszul át­adott tudás. Végh Tiborné ese­tében azonban más a helyzet, neki egy 40 tagú kamarakórus adja hónapról hónapra, évről évre a kontrollt. — Tanárnőnek, diákoknak minden szereplés cgy-cgy nagy élmény a sikernek mindany- nyian egyformán örülünk. A közös cél az, hogy a szép mű­veket megszeressék, majd elő­adásuk útján mindenkivel megszerettessék, az élvezet, s ez a törekvés szorosan össze­fogja a társaságot. Előny, hqgy a kórus tagjai napjuk jelentős részét együtt töltik. Mivel kol­légisták, szeretettel vannak egymás iránt, megbízhatóak, bármikor számítani lehet rá­juk. — E tulajdonságaikat csak azért emelem ki. mert a közös munkához nagyon fontosak, hiába volna a tudás, összetar­tás nélkül nincs kollektíva. A legemlékezetesebb eset is eh­hez fűződik, amikor hetekig betegen feküdtem, nélkülem próbáltak, nehogy kárba vesz- szen az addigi munka. Pedig segítséggel sem könnyű a dol­guk. Kamarakórus lévén nagy biztonsággal kell ismerniük, s előadni tudniuk á preklasszi­kus, klasszikú&.és modern mű­veket. a zenének mindhárom területét műveljük. Uíjiára engadiii Végh Tiborné 16 esztendővel ezelőtt lépett katedrára ének­történelem szakos tanárként. Előbb a Petőfi iskolában taní­tott, 10 éve a gimnázium óvó­nőjelöltjeit tanítja énekre, ze­nére. .Soha nem titkolta, hogy valójában nemcsak annyit vár el gyerekeitől, amennyi ele­gendő az érettségi vagy az óvónői képesítés mellé. — A tehetséget vétek kihasz­nálatlanul hagyni, aki tudja vigye tovább, fejlessze azt a tudást, amit szorgalommal, hosszú idő alatt lehetett meg­szerezni. Tavaly 16 óvónőkép­zős folytatta tanulmányait fel­sőfokon, de a legjobban an­nak örülnék, ha mind többen az ének-zene vonalán tennék ezt, mert elhanyagolt területe ez a pedagógiának. Az első­söknél tapasztaljuk, szinte a violinkulcstól kell elindulni. Jól képzett, zeneileg is művelt óvónőket kell útjukra engedni, akik Bartók művein át Petro- vicsig ismerik a zenét, és an­nak történetét, de a legfonto­sabb, hogy a tudással tanítani, és nevelni tudjanak. Heti 59 óra fáradsága szol­gálja a fenti célokat. S hogy 40 óra nem elegendő egv em­ber pedagógusi munkájához, azt nemcsak Végh Tiborné ACI JELENTES Pénteken élénk őszi piac volt. A kocsis piacra dinnyét már nem hoztak. Helyette megjelent a takarmánytök, amelynek mázsáját 180—200 forintért árulták. A csöves ku­korica 430—500 forintért kelt. A baromfipiacra sok ludat hoztak, s párját 450—500 fo­rintért adták. Prága Sándor hentesmester újra megnyi­totta a piactéri húsboltot. A szemesterménypiacon az árak nem változtak, a búza literje 5—5,50, az árpa 6, a kukorica 7, a napraforgómag 12—15 forintért kelt. A gyümölcs- és zöldség­piacon a c'-emegeezőlő 16— 20, az alma 10—20, a körte 10—22, a kék szilva 10, az apró őszibarack 8—10, a burgo­nya 6, a karfiol 20, a fehér­káposzta 6—8, a kelkáposzta 6—10, az uborka 12—20, a sárgarépa 10—12, a gyökér 24, a zöldbab 25, a vöröshagyma 10—12, a fokhagyma 36—40, a savanyú káposzta' 18—20. a zöldpaprika kilója 16—32, da­rabja 2, a retek csomója 6—8, a zöldség ugyancsak 6—8 fo­rint volt. A baromfipiacon a tyúk párja 160—200, két kakas 309, kacsa 180—250, a vágó­csirke 100—160, kilóra 45—50, egy tíz kilós pulyka 600, a tyúktojás darabja 2,60—2,80 forint volt. A virág-j bazár- és iparcikk­piacon nagy volt a kínálat. helyzete mutatja, másutt sem könnyebb a nevelők élete. Azt viszont már nehéz követni, hogy emellett hogyan futja ideje másra. Pedig a tanítá­son kívül igencsak megszapo­rodott a dolga. A hírnév kötelaz Az iskola másik jónevű együttese a nagykórus is irá­nyítása alá tartozik, még leg­alább két évig, amíg annak ve­zetői vissza nem temek kül­földi útjukról. Nem kevesebb mint 142 gyerek van gondjaira bízva, akikkel tanulni, próbál­ni kell. A kamarakórus 6 mű­vel készül a novemberi ünnep­ségekre. A december is tarto­gat fellépéseket. Márciusban a megyei diáknapokon vesznek részt. A nagy munka bizonyá­ra ezután sem marad ered­mény nélkül, de nem is ma­radhat, a hírnév kötelez. S jól­esett hallani legutóbb, hogy Végh Tibornénak a népmű­velés terén kifejtett sok éves tevékenységét elismerve, augusztus 20-án a Kiváló mun­ka,ért kitüntetést nyújtották át. MUtlay Jenő SerJíóák — hátion A Benkó Dixieland Band dzsesszsorozat első műsorát október 1-én, 19 órakor tart­ják az Arany János Művelő­dési Központban. E műsorban a dzsessz társadalmi gyökerei, a tradicionális dzsessz hang­szerei és a néger népzene megismertetése szerepel prog­ramjukban.! ftkhotack tovább Wis'á hújzn Telefonon keresem a kon­zervgyár üzemi, 'szakszerveze­ti könyvtárosát arról érdeklőd­ve: hogyan szerepeltek a Kell a jó könyv irodalmi vetélke­dő újabb területi fordulóján Szekszárdon a konzervgyáriak? — Nagy az öröm—mondja Détári Endréné üzemi könyv­táros. — Fiat csapat indult, hogy a nemes versenyen el­dőljön, ki a legjobb. A három­fős körösi csapat a nehéz me­zőnyben az első helyen vég­zett, és ezzel a remek szerep­léssel mehetnek tovább az ok­tóberi országos vetélkedőre. — A nyári hónapok szorgos készülődése a szeptemberi ve­télkedőn meghozta gyümölcsét. A májusi szentendrei sikeres második helyezés után most a konzervgyáriak ismét tudásuk legjavát adták. Székelyhídi Jó- zsefné, Borbély Istvánná és Sasi Ferencné indultak. Dicséret illeti a vetélkedőre felkészítő könyvtárosok mun­káját is. Kiséri Petemét, az üzemi, szak szervezeti könyvtár vezetőjét és Détári Endréné^ könyvtárost is. H. L. É. lé kepssolut A nagykőrösi Arany János Művelődési Központ népdalkö- re találkozót tartott a lajos- rnizsei Rózsa Sándor népdal- körrel, mellyel jó kapcsolatban van. A lajosmizsei dalkar tíz év­vel ezelőtt az ottani citeraze- nekar mellé alakult, és Kórödi Gábor az elnökük. Az egyfor­ma szép hímzáses ruhába öl­tözött dalos asszonyok és leá­nyok a férfi citerásokkal jöt­tek el. A hangversennyel egybekö­tött találkozót a Dalmady Győ­ző utcai ifjúsági házban tar­tották meg. A megjelenteket Varga Lórántné művelődési felügyelő konferálta. Élményt nyújtottak a lajosmi- zseiek citeréval kísért magyar dalai. Az Arany János nép­dalkor Kis István zeneiskola­igazgató vezetésével szintén régi szép dalokat énekelt cite- rakíséret mellett, nagy siker­rel. A dalostalálkozó után a nagykőrösi dalosok megvendé­geltek a lajosmizseieket, akik viszonttalálkozóra hívták meg a körösieket. A találkozót Szűcs János, a nagykőrösi és Mozsár András. a lajosmizsei művelődési ház igazgatója szervezte. Szomorú, hpgy a hangverse­nyen kevés érdeklődő volt. Kopa László Havonta 3 és fél ezer köbméter fát dolgoznak fel a NEFAG nagykőrösi telepének Il-es számú üzemegységében. A többi között itt készülnek a bűtorlécek, raklapok és egyéb faipari termékek. Képünkön Horváth Dénesné 4 fejes szovjet gyárt­mányú gyalugépen bútorléceket készít. Hancsovszkl János felvétel* A Nk. Kinizsi férfikosárlab- dásai az 1984/85-ös bajnoki évben * is az NB II. Keleti csoportjában szerepelnek. A felkészülést új szakedző, a Kecskemétről átjáró Szikora Sándor testnevelő tanár irá­nyítja, aki korábban a Köz­ponti Sportiskolánál és a MAFC-nál, legutóbb pedig a Kecskeméti SC utánpótlásá­nál dolgozott. Ifjúsági és ser­dülő csapataival szerzett or­szágos 1—3. helyezést. A körösiek leigazolták a többszörös válogatott, volt MAFC-os, 193 centiméter ma­gas Újhelyi Gábort, valamint a KSC-ből a 190 cm-es Foki Tibort és a 202 cm-es Szere- dai Gábort. Az egykori Peda­gógus SE-beli, 198 cm magas Mester János újra csatasorba állt. Ezzel tovább magasodott és erősödött a körösi Tcsapat. A hétközi, ideigenbeü Nk. Kinizsi—Kecskeméti SC ifi. serdülő vegyes, előkészületi mérkőzésen kilenc játékos sze­repelt a Kinizsiben. A jobb kollektív játék kialakítása volt a cél. I-sbdaéhesen játszottak a körösiek és 30 pontos győ­zelmet arattak. Lakatos volt közülük a legeredményesebb. Magyar Népköztársasági Ku­pa-mérkőzés a Pet&ß-torna- csarnokban, Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK—Nk. Kinizsi Azt mondják, minél távo­labbi múltba vesznek emlé­keink, annál szebbé teszi azo­kat a múlt idő. Évtizedek fá­radságai, örömei, csalódásai végül egyetlen gondolatba sű­rűsödnek: nem volt a sok munka hiába. Ha az ember önmaga nem is jutott el a csillagokig, számára ugyan­azt jelenti, ha másokat jut­tathatott előbbre, amikor em­berségre nevelt, tanított, gon­dot viselt. Többé-kevésbé mindannyian ugyanezt tesszük, amikor gyerekeinket az életre készít­jük, de elsősorban mégis a pe­dagógusok azok, akik életükéi szentelik e célnak. Már három évtized is olyan hosszú idő ezen a pályán, hogy az min­den vita nélkül csak szép le­het, s bizonyára fárasztó is az életnek mindig ugyanazon az oldalán állni. Persze, nehéz eldönteni, ki hogy véli, s érzi ezt, Kindler Fercncnéről azonban pusztán hallomásból is elhiszem, hogy szerette mindig hivatását, mert amikor megtehette vol­na. sem szakadt el tőle. De unalmas sem lehetett, mert mindig másfelé sodorta sor­sa. miután 1955-ben — im­már énekszakos nevelőként — elbúcsúzott a budapesti iskola padjaitól. Hazaérkeztek Előbb 2 éven át a Jászság­ban tanította énekre a legfia­talabb nemzedéket, aztán 11 év Törteién tejt el, egy éven át a Komárom megyei Kisbér adott számára otthont, s az utolsó állomás a Toldi iskola lett. Férje is itt tanít — ma­tematika-fizika szakos — s mivel érkezésüknek is 16 éve már, velük együtt megállapít­hatjuk: hazaérkeztek. Gyere­keik felnőttek, az csak termé­szetes volt, hogy mindketten a szülők pályáját választották. Kindler Ferencné nem ta­gadja, a faluról jött ember ki­sebbségi érzése élt benne eleinte, ami csak akkor 'kez­dett oldódni, amikor meg­érezte, a zenei életben rá itt is szükség van. Kötötték — Kollégiumi nevelőtanár lettem, de mégis tanítottam, s számomra ez volt a legfon­tosabb. Lassan annak is tíz éve lesz. hogy az 'akkori 3. osztály 15 lányával megalakí­tottam az iskolai énekkart. Mi volt a célunk? Színessé, változatossá tenni az iskola életét, az alkalomhoz illő énekekkel szebbé tenni az ünnepségeket. — Ügy érzem, ezt sikerült valóra váltanunk, amit elér­tünk. azt mindig igyekeztünk tovább vinni, fejleszteni. Évek alatt a város sok területén megfordultunk, ipari üzemek­ben adtunk műsort, jártunk Gödöllőn, ahol az első kitün­tetést kaptuk, később a diák- találkozók bronz-, ezüst- és 3 aranyérme jelezte, hogy a lá­nyok tehetsége. szorgalma nem volt hiábavaló. Itt szólnunk kell arról, amit eddig elhallgattunk, Kindler Ferencnét mindvégig az általa létrehozott, vagy to- vóbbvitt énekkarok is kötöt­ték a pályához, kivétel nélkül minden iskolában, nos, innen hát a tapasztalat, amit a Tol­diban tovább hasznosított. Hogy másodrendű volt-e ez a kapcsolat, azt megint nehéz eldönteni, de azt hiszem, hi­vatást, és társadalmi munkát ez esetben már bajosan lehet szétválasztani, mint ahogy augusztus 20-án, a népműve­lés terén kifejtett kiváló munkájáért adományozott ki­tüntetése sem a közelmúlt­nak. sokkal inkább a 29 éves énekpedagógusi pályának szólt. — Mondanom sem kell, na­gyon örültem az elismerés­nek, de mindannyiszor hason­lót érzek, ha egy-egy sikeres műsor után a gyerekek arcán látom a büszke örömet. Hát­rányt jelent, hogy minden őszön cserélődnek a résztve­vők, ilyenkor mindent elöl­ről kell kezdeni egy kicsit. Máskcz is — De bizakodással tölt ej amikor meggyőződöm, hogy szívük, lelkűk benne van az énekben, s amikor eljő a bú­csú, szomorúan köszönnek el. Most is készülünk, a felsza­badulási ünnepségeket mi !s méltó módon szeretnénk kö­szönteni. — Végül még valami, igaz­ságtalan lennék, ha csak ma­gamról szólnék. Ügy érzem, ez a mostani kitüntetés nem csak az enyém, Bálint Ferenc tanár úrnak, és a Timkó há­zaspárnak egyaránt szólnak akiktől a legtöbb szakmai se­gítséget kaptam munkámhoz. M. J. 90-64 (45-31). Nagykőrösiek­dr. Ábrahám (9), Mocsai (10)-. Pijakovics (6), Mester (7). La­katos (12); csere: ifj. Ábra- hám (13) Danóczi (2), Zsákai (5). A sors érdekes játéka, hogy 8 nappal a bajnoki ösz- szecsapások előtt MNIÍ-talái- kozón kellett megmérkőznie a két csapatnak. A vendégek kezdtek jobban 'és a 4. perc­ben 7-0-ra, a tizenkettedikben már 24-15-re vezettek. A kö­rösiek támadásban voltak jobbak. A jobb dobóformában levő és csapatjátéké vendé­gek a helyiek védekezésben megingásait rendre kihasz­nálták. Szünet után jól kezd­tek a hazaiak, 51-38-ra fel­jöttek, de az ellenfél végig vezetve, megérdemelten ju­tott tovább. A kinizslsek őszi fordulóbe­li ellenfelei a következők: Október 6-án: Debrecdhi Universitas (otthon), 27-én: Egri TANÉP (otthon), 28-án: Szegedi Postás (idegenben). November 3-án: Mezőberé- nyi Áfész (otthon), 17-én: Eg-, rí Tanárképző (idegenben), 24-én: Vasi:úti Bácska (ott­hon). December 1-én: Mezőgaz­dasági Főiskola (idegenben), 9-én: Salgótarjáni Kohász (otthon), 15-én: Hódmezővá­sárhelyi VSE (idegenben). Január 19-én: Karcagi SE (Idegenben), 26-án: Békéscsa­bai MÁV (otthon). Február 2-án: Miskolci EAFC (idegenben), 9-én: Mis­kolci Postás (otthon), 16-án: Békési Áfész (idegenben). HÉTFŐI SPORTMŰSOR Kézilabda Toldi-pálya, 14.30: Nk. Toldi —Ceglédi Gimnázium, me • ei . középiskolás férfi vissza fi gó kupamérkőzés. Labdarúgóm Kinizsi-sporttelep, 16 óra• Konzervgyári KISZ II.—Kon­zervgyári KISZ I.. 17 óra: Vá­rosgazdálkodás—Törteli Tsz; Ifjúsági-sporttelep, 17 óra: Mészáros Tsz—Információ-, technika; Vági-lakótelepi pá­lya, 16 óra: Gimnázium— Ärany Tsz, 17 óra: Amatőr MTE—Tormási Építőipari Kis­szövetkezet, városi kispályás bajnoki mérkőzés. S. Z. Honda-lovag. Színes, szink­ronizált japán kalandfilm. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdiómoziban A harapós kiskutya. Színes szovjet mesefilmsorozat, fél 4-kor. A kis Alexander. Színes NDK-film, fél 6-kor. Hétfői műsor Grog. Színes olasz filmsza­tíra. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás 6 és 8 óra­kor. A stúdiómoziban Szerződés. Színes lengyel film, fél 6-kor. SSSN 0X33-2708 (Nagykőrösi Kíria; V Siflissé tenni az alkilisiskat rjr isii kosáriabdás rajt Ú] edlő irányítja a csapatot ii tskcftégef vétek kihosziEÓtolkinai! hagyni ÉEstre széfé eltökéltség . w A vkMstsksféS kéül elinddisi Bútcilécek, raklspck

Next

/
Thumbnails
Contents