Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

1984. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Harminc év az áftamigaziyafásban Elviselhetetlen lenste a tétlenség Bálint József, Leányfalu ta­nácselnöke ezekben a napok­ban már a nyugdíj előtti sza­badságát tölti. Harminc évig dolgozott abban a szobában, ahol ülünk, végig azonos mun­kakörben. A derűt árasztó arc, a mindig mosolyra kész száj, a nyílt tekintet, a közvetlen viselkedés, a szerénység ka­rakterének meghatározói vol­tak már akkor is, amikor a fővárosban, a XIII. kerületi Zománcárugyárban dolgozott. A hely pontos meghatározása nem öncélú, mert mint látni fogjuk, az itt szerzett tapasz­talatok később Bálint József egész pályáját meghatározták. De menjünk vissza az időben az ifjúkorig! A falvakat járta A felvidéki fiatalember egyik nagybátyja iroaatiszi volt szülőfalujában, ő már diákként nagyon sokat segített neki az adminisztrációban. A közigazgatási véna talán mar itt mozgolódni kezdett. Érett­ségi után Angyalföld követke­zett. A zománcárugyári kom­munisták és szociáldemokra­ták akkoriban a falvakat jár­ták. . A fiatalember csatlako­zott hozzájuk. Amikor a Bel­ügyminisztérium Nyíregyházán hathónapos iskolát hirdetett/ hogy községi közigazgatási ve­zetőket képezzen, Bálint Jó­zsef jelentkezett. Ekkor már párttag volt, s a XIII. kerület javasolta továbbtanulásra. Az olvasó most azt gondol­ja, hogy minden világos, hő­sünk tanácselnök lett. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Házi Árpád, Pest megye ak­kori alispánja, először Her- nádra nevezte ki. Ezt nem fo­gadta el. Két hónap várako­zás után, 1949. április 17-től Leányfalu jegyzője lett. Az életút még ezután sem vált töretlenné. 1950 és 1954 között Bálint József — immár mint nős ember — ismét a fővá­rosba járt dolgozni. Ezalatt a falunak négy tanácselnöke volt. A harminc évvel ezelőtti választáson aztán őt jelölte a község lakossága. Ahogy a té­nyek bizonyítják, kollektív bölcsességgel. Az életem részei Bálint József mozdul egyet a széken, körülnéz a szobában, mintha vélné; felfedez valami újat. A berendezések moder­Sportolási lehetőségek (2.) Hátul kullognak a sorban Azért az alagút végén beszű­rődik nemi fény. Szentendrén a szakosztályi mun..a normá­lisnak mondható. A Vízmű SE úszói és kajak-kenusai már me­gyei, süt országos hírnévre tettek szert. A Petőfi SE női asztalitenisz-csapata pedig be­jutott az ND II-be, s minden dicséretet megérdemelnek a férfiak is. Ügy tűnik, hogy a kaucsuk labda szerelmesei hosszú időre otthonra találtak a Felszabadulás lakótelepi általá­nos iskolában. A Petőfi SE lab­darugó-szakosztálya a megyei első osztályban szerepel, ta­valy a középmezőnyben végez­tek. Természetjáró-szakosztá­lyuk ugyancsak dolgozik. A városban működik a Kos­suth Lajos Katonai Főiskola sportegyesülete is. Heller De­zső személyében Európa-baj- nok sportlövőjük van. Férfi röplabdacsapatuk az NB II középmezőnyéhez tartozik, at­létáik ugyan nem dicsekedhet­nek hasonló eredménnyel, de sok embernek nyújtanak spor­tolási lehetőséget. Külön feje­zetet érdemel az Óbuda Tsz SE ritmikus sportgimnasztika és ökölvívó-szakosztálya. Sajnos, a pomázi új iskola tornatermébe nem engedik be őket, mert ott a Bp. Honvéd SE birkózószak­osztálya tart tanfolyamot Erő­sen megkérdőjelezhető, hogy miért egy fővárosi egyesület­nek ad otthont a község, s an­nak a ritmikus sportgimnaszti- karszakosztálynak nem, ame­lyik jórészt pomázi leányokat foglalkoztat — magas színvo­nalon. A szentendreiek tehát nem panaszkodhatnak, a körzet községeiben viszont jóval ha- lovámyafob az alagút fénye. Budakalászon működik a me­gyei élvonalhoz tartozó kézi­labda- és teniszszakosztály, azonban a községnek vajmi kevés köze van az LSZV patro­nálta sportolókhoz. Tahitótfa- luban egy lelkes edző cselgán- csozni kezdett a gyerekekkel. S ezzel a felsorolásnak végére is értünk. Valamit javít az összképen, hogy az MHSZ az utóbbi évek­ben igen aktív a térségben. A Pilisi Állami Parkerdő Gazda­ság honvédelmi klubja például a skeetlőtere mellé egy ötven- méteres kispuskás lőteret épí tett, húsz lőállással. Igaz, nem Visegrádra helyezték, hanem Pilismaróira, de szervezetileg a körzetünkhöz tartozik. Cső bánkán ebben az esztendőben társadalmi munkában építet­tek hat lőállásos fedett lőteret. A Szentendrei-szigeten is rend­be hozták a gyakorlópályáju­kat a célbalövésnek hódolók. Ennyit tehát sportkörkép­ként. Az adatok világosan bi­zonyítják, hogy a városi párt- bizottság 198Í-es határozatát körzetükben nem hajtották végre. Ügy látszik, hogy a vi­lágméretű mozgalom, a nálunk is meghirdetett különböző ak­ciók a volt szentendrei járást nem érintik. Pedig a megyénk­ben is vannak jó példák, em­lítsük például a Futavácot, a Futakeszit, az Erdutolt. Míg mindenütt reneszánszát éli a testmozgás, addig, mint írtuk, a mi falvainkban tíz éve nem rendeztek még községi sparta- kiadót sem. Sokunk számára szomorú ez az állapot. Kihez forduljon az ember, ha nem az ismerőséhez? Nemré­gen azt kérdezte tőlem egy ta­nácstag, hogy te Jóska, unkor is előre fogsz köszönni, ha nem leszel tanácselnök? Az ilyen Kapcsolatban látom én az ap­parátusi dolgozó és a lakos­ság viszonyának lényegét. Ta­pasztaltam, hogy mindez nem megy a tekintély rovására. Azt a munka gyengíti vagy erősíti. Egy községben hamar észre­veszik, hogy a vezetők a szí­vükön viselik vagy sem az emberek sorsát. — Két évig dolgoztunk együtt — mondja a fiatal vb-títkár. — Megtanultam tisztelni tu­dását, tapasztalatait. Nem em­lékszem rosszakaratú tettére. — ű volt a legcsendesebb a házban, mégis fegyelmet tu­dott tartani — teszi hozzá egy kolléganő. Bálint József január elsejé­től hivatalosan is nyugdíjas lesz. Felesége már három éve várja, hogy a férje is csatla­kozzék az öt unokával rende zett játékdélutánokhoz. Jó lesz bizony több időt töl­teni családi körben! Eddig er­re nem nagyon jutott idő. Az egészségem — egy kis lumbá- gót leszámítva — kitűnő. Majd olyan munkát keresek, ahol tornázni is lehet — teszi még hozzá, s hátrasimítja a haját. — Mert a tétlenség megölne — mondja, mintha jövője jel szavát fogalmazná meg. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Változás októbertől Lakást is kapnak, ha jönnek Jobb minőségre számítanak Az Észak-Pest megyei Sütő­ipari Vállalat és Szentendre város tanácsa nagy erőfeszí­téseket tesz azért, hogy az új kenyérgyárban megfelelő lét­számú szakmunkás dolgozzék. Oláh András igazgató el­mondta, hogy hirdetéseket tet­tek közzé vidéki lapokban, amelyekben lakást és kiemelt fizetést ígértek azoknak a pé­keknek, akik hajlandók a Du­nakanyar eme gyárában mun­kát vállalni. Mintegy harmin­cán jelentkeztek, ketten már el is foglalták a helyüket, de összességében mintegy tizen­egy szakemberrel tárgyalnak. Marosvölgyi Lajos, a városi tanács elnöke megerősítette, hogy segítik a pékeket a la­káshoz jutásban. Jelenleg 37-en dolgoznak az üzemben, de ahhoz, hogy a körzet kenyérellátása javul­jon, legalább ötvenes létszám­ra lenne szükség. A vállalat és a város vezetői remélik, hogy az erőfeszítéseik hatására lé­nyegesen javul majd a szak­munkás-ellátottság, és ezzel együtt jobb minőségben, na­gyobb választékban kínálhat­nak pékárut a környék lakos­ságának. Csoda a javából Csak reklamációs ügye ne legyen az embernek! Az bor­zalmas. Kelletlen eladók, hosz- izadalmas utánajárás, könyör­gés, hogy ha már vásárolt va­lamit az ember, jó is legyen... Pedig, ha európai módon kö­zelítik meg a kereskedők a kérdést, nem is olyan elvisel­hetetlen. Mint legutóbb Szent­endrén, a Pest megyei Ruháza­ti Kiskereskedelmi Vállalat Marx téri üzletében. A ruha, amit vettem, az első használat után felmondta a szolgálatot, de — pechemre — a blokkot eldobtam. Félelemmel telve tettem a hibás darabot az el­árusító elé, aki felírta a ne­vem, a személyi számom, majd arra kért, nézzek be néhány hét múlva. Es csoda történt! Ott várt egy borítékban a kér­déses összeg, cserébe nem kel­lett semmit aláírni és azért sem róttak meg, mert nem volt blokkom. Ez igen! I Szedd megad! Kilónként hét forintért VILLANÓFÉNY Az elmúlt héten százak ko­csiztak ki a pomázi Munkate­rápiás Intézet kiskovácsi és olinai gyümölcsösébe. A Szedd magad! mozgalom meghirdeté­se után, téli almát szedhettek hétforintos kilónkénti áron. Bede István mezőgazdasági főágazatvezetővel arról beszél­gettünk, hogy gazdaságos-e, ha a vevő maga szüreteli le a gyümölcsöt. — Ez a kezdeményezés még új. Az első kísérlet 1931-ben volt Budaörsön, 1983-ban a Pécsi Állami Gazdaság a cse­resznyétől a téli körtéig en­gedte a szedést. Mi tavaly az almával kezdtük, az idén a meggyet, a barackot és a kör­tét is így árusítottuk. A mód­szer gazdaságos, mert nincse­nek kiadásaink a gépekre, bé­rekre. Ügymond, tiszta pénz a hét forint. — Mi lesz a szerződésekkel7 — Azokat teljesítjük. A la­kosság a gyümölcs kisebb há­nyadát szedi le. Tegyük hozzá mindjárt, hogy nem a mara­dékot. A konzervgyárakkal a jövőben is tartjuk a kapcsola­tot. — S a jövő évi termést nem tépik le a gyakorlatlan szedők? — Meggyőződésem, hogy ki­sebb kárt tesznek, mint saját dolgozóink. Aki téli eltételre szánja az almát, óvatosan fog­Szombaton is vasárnap sokan csa­ládostul szüretelték az almát a Munkaterápiás Intézet kiskovácsi gyümölcsösében. Képünkön a gol- i dent szedik ja meg, szárastul szüreteli. Aki teljesítménybérben hajt, nem figyel a rügyekre. — A kereskedők nem jön­nek? Arra vigyázunk, hogy üzletelés ne legyen. Igaz, az elvihető mennyiséget nem kor­látozzuk, de azt nem enged­jük, hogy valaki teherautóval és tíz emberrel jelenjen meg. Nem emlékszem rá, hogy egv- egy család 200 kilónál több al­mát szüretelt volna. — A mozgalomnak tehát van jöpője? — Ott, ahol a háztájiban ke­vés a gyümölcs, igen. Azok, akik ezekben a napokban Pomázon, a Du­nakanyar Áfész felvásárló telepén, az egyébként na­gyon szép burgonyából vásárolnak, meglepődve tapasztalják, hogy a necc- zsákot is meg kell ven­niük. Az esetet nem azért a 7,59-ért tesszük szóvá, amelybe a csomagoló­anyag kerül, hanem azért, mert úgy érezzük, megint a fogyasztón csattan az ostor. Még arra sincs mód ugyanis, hogy a vásárló a saját zsákjába ürítse a krumplit, az üres hálót pedig ott hagyja az Afész- nek. A szövetkezet központ­jában Gyongyössy György felvásárlási osztályvezető mutatja a számlát,» .amely szerint az eladó is felszá­mította nekik a zsák árát. — Azt csak beláthatja — tárja szét a karját —, hogy mi nem fizethetjük ki minden húsz kiló krumpli után a 7,50-et. Egyébként a Dunaka­nyar Áfész illetékesei pon­tosan betartották a ren­delkezéseket. Szeptember 12-től ugyanis a burgonya kilónkénti árát 5,40-rc maximálták, ehhez tehet­nek plusz 15 százalékot(az ármérséklést központilag nem szabályozták, de bár­melyik eladó élhetne vele, ilyen esettel azonban nem találkoztunk), s hozzáad­hatják a csomagolóanyag árát is. Így a burgonya kilója már 6,20-ba kerül; eléri a január 1-től meg­állapított maximált árat. Jogsértés tehát nem tör­tént. Az ember mégis rossz szájízzel megy ki az áru­forgalmi osztályvezető szo­bájából. Többek között za­varja az, hogy az Illetékes szakember kijelentette: ne­künk nem volna köteles­ségünk a burgonyát árul­ni. Azért tesszük, hogy • lakosság olcsóbban jusson e fontos élelmiszerhez. Legfeljebb befejezzük az árusítását. Nem tetszik az sem, hogy megint a sor végén álló fogyasztónak kell mélyebben a zsebbe nyúlnia, s még azt sem döntheti el, hogy zsákban veszi a krumplit, vagy anélkül. gfciiyv a városról Nélkülözhetetlen a kutatásban A helyi nyelvjárás elemei is előkerülnek Szerkesztőségünket egy recenzióval kereste meg dr. Büky László, a nyelvtudományok kandidátusa, aki egyébként városunkban lakik. Pe­tő Zsoltné Németh Erika Szentendre utcanevei cimü könyvét értékeli ebben. Dr. Büky László összességé­ben igen pozitívnak tartja Pe­tő Zsoltné Németh Erika vál­lalkozását. Szemléletesnek mi­nősíti a könyv bevezetőjét, amely képet ad a hivatalos ut­canévadás előtti állapotokról. E részből megtudhatjuk, hogy a századforduló Szentendréjé­nek utcanévadására jellemző volt az irány, a fekvés, a hely. Például: Alsódunasor, Alsó­hegy, Alsóizbég, Bogdányi út. E részből azt is megtudhatja az olvasó, hogy a korabeli ki­lencven utcanévből máig har­minc maradt fenn. Pető Zsoltné Németh Erika könyvében arról is olvasha­tunk, hogy 1925 és 1933 között a névadásban erősen érvénye­sült a történelmi, irodalmi, egyházi személyek nevének felhasználása. A korszakban adott 56 elnevezésből 36 ma is használatos. A kötet bevezető­jének további részeiben á szerző a pismányi utak elne­vezését és az utcanév-revizió- kat veszi szemügyre 1958-ig, majd a következőkben 1979-ig elemzi tárgyát. Az utóbbi sza­kaszban a szerző helyesen ál­lapítja meg, hogy a gyümöl­csökről, növényekről, állatok­ról elnevezett új utcák bokro- sítása csak bizonyos határig segíti a tájékozódást. Túlzott elszaporodásuk viszont egy­hangúságot és zavart okozhat. Ezért javasolja, hogy a város őrizze meg az utcanevekben a régi dűlőneveket. Más váro­sokban, helységekben ez a gyakorlat már bevált, a nyel­vészek és történészek is java­solják. A bevezető utolsó, he­tedik részében a szerző az ut­canévtáblákat veszi szemügy­re. Ezt a képmellékletek jóvol­tából az olvasó is megteheti. Egyébként a régi Szentendrét is számos fotó mutatja be a könyvben. A kötet érdemi részében 446 utcanév található. A mai ne­vek mellett Pető Zsoltné Né­meth Erika, ha lehet, megad­ja az első, általában 1894-ből származó elnevezést is. Kö­vetkezetesen jelzi azt a 84 ut­canevet, amelyet a város ta­nácsa védetté nyilvánított. Ezek zöme helyeselhető, de a jövőben jobban figyelembe kell venni helységünk törté­nelmének utcanévemlékeit. Megfontolandó, hogy az olyan nagy múltú utcaneveket, ame­lyeket a szentendrei lakosság — nem hivatalosan — ma is használ, nem kellene-e hiva­talossá tenni? Például Angyal utca, Budai út, Fő tér, Bog­dányi utca. A régi. hagyomá­nyos nevek visszaállítása nem volna példa nélküli. Az 1974- es szegedi utcanévrendezéskor is éltek ezzel a lehetőséggel. Dr. Büky László Pető Zsolt­né Németh Erika könyvének erősségeként említi, hogy a szerző minden esetben leírja az egyes utcanevek történetét, a névadás indítékát, személy- nevű utcáknál életrajzban mu­tatja be a névadót. Néhol az utcákkal vagy házakkal kap­csolatos mondákat, története­ket is közöl, így például a Bubán, a Pismány és a Petyi- na dűlőneveket kongató ha­rangét. Sőt, helyenként vázla­tos etimológiát ad. örvendetes, hogy nem ritkán dűlőnevek vagy más földrajzi nevek is felbukkannak a tárgyalórész­ben, s a helyi nyelvjárás egy- egy eleme is előkerül. Sajnálatos, hogy a mellék­letként adott térkép, amelyen az utcákat a kötetben viselt sorszámaik jelzik, olyan rossz nyomdai kivitelű, hogy hasz­nálhatatlan. Dr. Büky Lászlóval • egyet­értve, mi is valljuk, hogy a Szentendre utcanevei című könyv a helytörténeti kutatá­sokhoz, az utcaneveknek és a környék földrajzi neveinek névtani vizsgálataihoz immár nélkülözhetetlenek. Ugyanak­kor az átlagolvasók is nagy haszonnal forgathatják. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes ) nek, mégis múltba vezetik az emlékeket. — Leányfalu évszázadok óta, egész 1949-ig Pócsmegyerhez tartozott. Akkor kerültem ide, amikor önálló lett. Ebben a székben ültem akkor is, ami­kor 1970-ben nagyközséggé nyilvánították. Azért örülök, hogy részese lehettem a tele­pülés felnőtté válásának. Jól emlékszem arra az időre, ami­kor alig több, mint száz nya­raló volt a közigazgatási te­rületen, s hónapokig nem fog­lalkoztunk idegenforgalmi ügyekkel. 1960-ban 19 elneve­zett utcánk volt, most 89 van. Felépült a kultúrház, négy tanterem, két élelmiszerbolt, gázcseretelep, a villanyhálózat 35 kilométerre bővült, főut­cánkon higanygőzlámpák ég­nek, a tanácsi beruházásban létrehozott strand országos hí­rű. Az ivóvíztársulat 1962-ben alakult, 1980-ban szűnt meg. A vízvezetékek hossza 33 kilo­méter, 17 nagy kút adja az életet jelentő folyadékot. Ezek az adatok az én életem részei, hozzám tartoznak, mint a ke­zem vagy a lábam. Meghatározó szerep — A tanácselnöknek meg­határozó szerepe van abban, hogy jól vagy’ rosszul mennek a dolgok a gondjaira bízott te­lepülésen — vallja Bálint Jó­zsef. A közigazgatási munká­ban a legfontosabbnak a la­kossággal való kapcsolattar­tást említi. — El is rontottam a dolgot — mereng —, mert túlságosan magamhoz szoktattam a la­kosságot. Sosem volt az aj­tómra kiírva, hogy mikor tar­tok fogadóórát. Természetes, hogy engem keresnek fel, hi­szen az apparátus minden tag­ja új, sokan nem helybeliek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents