Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

Orosz nyelvleckesorozat Ideszokjanak a legérdekeltebbek Indul a Fortocska Hiányzott a biztató unszolás Fortocska címmel közös nyelvleckesorozatot készített az új tanévre az iskolatele­vízió és az iskolarádió. Az epizódok elsősorban a kicsik nyelvtanulásához adnak se­gítséget. A 30 ( adásra terve­zett sorozatból a rádiónál ed­dig tizenöt, a televíziónál ti­zenegy epizód készült eL A harmincperces televí­ziós filmek a Szokolov család életéből jelenítenek meg egy- egy mozzanatot. Ezekhez a játékfilmes epizódokhoz kap­csolódnak a nemzetközi és az orosz mesekincsből feldolgo­zott rajzfilmes jelenetek. Az adások magyar szöveg nél­kül, a kép segítségével pró­bálják feltárni egy-egy szó, kifejezés, beszédfordulat ér­telmét, használati lehetősé­gét. Az alkotó — Lőrincz Zsu- -as szerkesztő-forgatókönyv­Nem felejtették el megköszönni Felkerestem néhányat azok közül, akik legtöbbet dolgoz­tak. Mázsás László neve mel­lett a jegyzetfüzetemben ez áll: negyven nap. A kapu nyitva, de sehol egy lélek. A hangos Jónapot kívánókra a szomszéd, Jezsik István kászálódik elő. Kész­ségesen ad felvilágosítást: meg nem jöttek haza, a vá­rosban dolgoznak. Mikor el­mondom, mi szél hozoit erre, önérzetesen megjegyzi: — Bér leszázalékolt nyug­díjas vagyok a szívem miatt, én is ott voltam, kétszer, fo­gattal. Épp a napokban kap­tam köszönőlevelet a tanács­tól. Szavaiból kiérezni, meny­nyire jólesett a figyelmesség. Bent jártam épp a faluban. A tanácselnökünk szólt: — Pista bácsi,' megtenné-e, hogy egyik szombaton eljön, kevés a kocsi. Cipekedni nem kell, lesz ott ember elég, aki íeirakodjon. Hát hogyne mentem volna. Járdalapokat, földet szállítottunk, elihord- tuk a szemetet. Ügy van ve­le az ember, örül, ha látja, hogy alakul a község képe. Nekem is van kisunokám, aki odajár majd. Elköszönök és az új iskola felé veszem az utam, Tar­kó Sándorné igazgatóhelyet­teshez. Bcncze József ta­nácselnöktől tudom, hogy ő és a férje ugyancsak kivet­ték részüket a munkából. __ Természetesen itt vol­tunk — mondja és látom, hogy egy kicsit zavarba van, hiszen valami számára nyil­vánvaló dolgot kellene meg­magyaráznia. — örültünk, hogy mielőbb kész lesz. A mi iskolánk. A mi gyerekünk is ide jár, én Itt tanítok. Nem­csak nekünk, sokaknak ter­mészetes volt, hogy csinálják K í vülről szemügyre veszem az épületet: ez a meleg ok­kersárga színű tömb ha*á- rozza meg a környék hangu­latát. Körötte régi házak. Vannak követendő hagyományaik A falu első pillantásra szövevényesnek tűnik. A ta­nárnő térképvázlatával a kezemben indulok útnak. Te- rék Attiláék a főút mentén laknak. A kertben találom A muskátlikat, aszparáguszo­frő. Lugossy László rendező és munkatársaik — nagy gon­dot fordítottak a szemléletes­ségre, a fokozatosságra, az egyes kifejezések ismétlésére, variálására. A rajzfilm hatá­sát az elektronikus technika adta lehetőségekkel ötvözték, hogy a kisiskolás nézők a látvány révén szórakozva ta­nuljanak. A rövid, hétközna­pi párbeszédek mellett kiszá­molókat, versikéket. népi mondókákat, gyermekjátéko­kat, dalokat is megismerhet­nek a gyerekek a sorozatból. A rádiós műsorsorozat egy kerettörténetre fűzi fel az egyes adásokat, két magyarul is beszélő szereplő közremű­ködésével. Ök segítik a gye­rekeket abban, hogy mindent jól értsenek és megjegyezze­nek. Az adások felvételét Katkics Ilona rendező irá­nyította. kát ülteti át épp télre, cse­répbe. Szívesen fogad. A szo­bában, a malomkeréknyi só­virágcsokor alatt egy halom régi fénykép. — Az unokáméknak segí­tek anyagot gyűjteni a köz­ség történetéhez — mutat a fénykép-, oklevél- és jegyzet- halomra, —Fiatal koromban sokáig a pportkor elnöke vol­tam, s most, hogy nyugdí­jas vagyok, ismét megkértek, vállaljam el. Van mit csinál­ni. Az iskolában tornaierem kellene a gyerekeknek. Ter­vezünk egy szabadidőparkot is. — A napokban, hogy elő­kerültek ezek a régi dolgok, épp azt meséltem a gyerek­nek is, hogy nálunk a társa­dalmi munkának hagyomá­nyai vannak, mert a farmn­ál ak ragaszkodnak szülőhe­lyükhöz és szívesen dolgoz­nak. Már a háború előtt Is volt ilyen összefogásra példa Akkor együtt építettük » kultúrházat, ami sajnos. le­égett azóta. — A régi sportpálya kint volt a vasút menti nádas, szikes területen. Az ötvenes években megszerveztem és építettünk egy újat a falu szívében. Akkor még autó helyett lovas kocsival jártak az emberek. Kétszázhuszoo- négy fogat hordta a földet, és az építőanyagot. A fizet­ségük annyi volt, hogy a fényképekből mindenki ka­pott, így nekem csak ez a néhány maradt. A jó szervezés fél siker Az emberek szívesen jön­nek, ha tudják, mihez ké­rünk segítséget. A munkát persze előre úgy kell szervez­ni, hogy legyen mit csinálni. Talán különösen hangzik, de tapasztalatból mondhatom hogy ha társadalmi munkáról van szó, úgy dolgoznak, mint a munkahelyükön tán soha Most is nem egy esetben lát­tam hogy szakadt róluk a víz. annyira hajszolták ma­gukat, mert, ha már eljöttem, mondták, legyen értelme. — A szervezés példaszerű volt. A tanácselnök és a ta­nácstagok felosztották a falut és végigjártak minden utcát, benéztek minden házhoz Nemcsak oda, ahonnan segít­séget vártak. Mindenkihez Mert mit gondolt volna az a szegény, beteg nyugdíjas? Hogy ha nem tudok me: ni. akkor én már nem számítok. rp«« m1 i • lorok kon vízvezeték A török hódoltság Időjéből származó vízvezeték-rendszer­re bukkantak Szekszárd régi belvárosában. A gázvezeték építése során felszínre került több nyomvonalas vízvezeték­rendszert három különböző módszerrel, s valószínűleg há­rom különböző időpontban építették. A környékbeli for­rások vizét szállította az akko­ri városközpontba, a mai Bé­la tér, a Vármegyeháza és a Zalka Máté utca által határolt háromszögbe. A régészek meg­figyelése szerint a hajdani vízvezetéképítők ötven-hetven^ centiméteres csodarabokat il­lesztettek össze, s az összeil­lesztéseket kemény habarccsal töltötték ki. A vezeték fölé, háromszög alakban helyezték el a téglákat, s így valóságos sátortetős téglaalagutat képez­tek ki föléjük. Mindenkivel személyesen be­széltek. Más ez, mintha az embernek üzennek a gyerek­kel az iskolából. Tíz-húsz időpontot is megjelöltek, hogy ki-ki a legmegfelelőbbet vá­laszthassa. És jöttek a fér- fiak, asszonyok, önként — Ha kell, nem egy, de öt szombaton is ott leszek, mondta egyik ismerősöm, és '»ti is volt. Állítom, hogy nem lett volna kész az iskola, ha nem segít a falu. — A tanácselnök mesélte, a pap is kiprédikálta vasárnap, hogy várják az újabb jelent­kezőket. — Így volt. És jöttek, mert látták, hogy az elnök min­dig ott van, dolgozik, a tsz- elnökkel, a vállalati vezér- igazgatóval együtt. A szemé­lyes példa rendkívül fontos. Mostanában sokat beszélünk a pénzről, hogy így meg úgy. De tudja, nincs annál na­gyobb fizetség, mint amikor az ember végigmegy a falun és érzi, hogy tisztelik, becsü­lik. mert dolgozik a köz­ségért. Ez többet ér minden­SüS. Nehéz műfaj a köny- nyű műfaj — szokás mondo­gatni, mégpedig azért, mert elbúsítani, megríkatni sokkal egyszerűbb valakit, mint meg­nevettetni. Számszerű kimu­tatás ugyan nincs róla, de tény, hogy éppen ebben a kö­zönségvidító szakmában a leg­nagyobb a lemorzsolódás; egy évtizedben jó ha féltucatnyian kiugranak és meg is marad­nak a pályán a hivatásos ka­cagtatok közül. Sas József — az országszer­te ismert és szeretett Józsi — ezek közé a sikerrel kiug­rók és tartósan maradók kö­zé tartozik. Neve immár fo­galom, azaz, ha emlegetik, ki­ki tudja, hogy arról a nem valami magas növésű, rikkan­tó stílusban szóló és daloló, igencsak ügyes mozgású elő­adóról van szó. Alakja, mo­dora már jó ideje összeté­veszthetetlenül egyéni, egyedi. A Sas az a Sas. vagyis hogy — mint em’ítettük —, ő az in­tézmény jellegű Józsi. A televíziónézők jól tudják, hogy a publikumnevettetők közül csak igen kevesen és azok is ritkán juthatnak egy önálló műsor keretében a képernyőre. Bizony, egy Al­fonzénak vagy egy Hofinak kell ahhoz lenni, hogy valakit ilyen magas kitüntetés érjen. Nos, amint azt szombaton es­te tapasztalhattuk, a mi ked­ves Józsink is fölkerült eme kivételezettek listájára, és nem kevesebb, mint egy órán meg egy negyedórán át mu­— Menjünk, ne menjünk? — tanakodik két kislány a kapuban. — Ugyan, nincsen semmi érdekes! — érkezik a hírnök az emeletről. — Ezeket a rajzfilmeket még biztosan nem láttátok! — kiabál föntről valaki. Er­re a hívásra a lányok elin­dulnak. Bátortalanul nyom­ják le a kilincset. Csodák csodája, egész gyereksereg kacag már a vidám jelenete­ken. Az elkapott párbeszéd tük­rözte a szombati gyerekna­pot Foton, a művelődési ház­ban. Igaz, a Fóti ősz műsor­füzete egész napos progra­mot . ígért, amit meg is való­sítottak. Csak éppen a bi­zonytalankodóknak hiányzott biztató szó. Ügy tűnik, mint­ha hosszú lett volna az út a gyerekeknek, amíg a kapuból följutnak az emeleti nagyte­rembe. — Otthonról nem kapnak elég biztatást a kicsinyek — mondja Kónya Ilona, a ket­tes számú általános iskola pedagógusa. — Mi minden osztálynak meghirdettük a mai programot. Még tegnap is a lelkűkre kötöttük, el ne feledjék: lesz játék, móka éppen elég. Hiába minden, ha a szülő nem indítja út­nak őket. Mindig ugyanazok — Legtöbben leragadnak a televízió mellett — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Falvai Tamás pedagógus. — Nemré­gen tartottam szülői értekez­letet. Elmondtam, hogy hoz­zák el, vagy küldjék a kicsi­nyeket. De egy-egy osztály­ból csupán két-hárman jöt­tek. Igaz, a saját osztályom­ból legalább a fele itt van, de egész héten ezt mondom gattam nekik. Miközben beszélgetünk, mégis csak megtelik a terem. A kettes számú iskola bábo­sai nagy buzgalommal szóra­koztatják társaikat. Maguk készítette figuráik életre kel­nek, mindenki belefeledkezik a mesébe. De hajt az idő. következik a filmvetítés. Gáspár Péter, a fóti tanács igazgatási főelőadója saját gyűjteményét hozta el. Né­hány pillanat alatt, indítja fi vetítőgépet, és máris kacag a gyereksereg. togaíta önmagát, , produkálta mindazt, ami miatt körüllengi őt az az országos — sőt ven­dégszerepléseinek jóvoltából immár nemzetközinek is mondható — szeretet. Aki ezt a bizonyos hetvenöt percet végigfigyelte, nyilván nem unatkozott, sőt, akik pá­lyája kezdetétől figyelik Sas Józsefet, azt is megérthették, hogy milyen grádicsokat meg­járva juthatott fel karrierjé­nek eme csúcsára. Ilyen-olyan megnyilatkozásokból eddig is tudhattuk, hogy bizony sokat lépcsőzött mostanáig ez a Jó­zsi.v Ebben az összeállításban azonban maga summázta, mi minden próba és vállalkozás kellett ahhoz, hogy egy ilyen téveszthetetlenül sajátos dó- diumjáró legyen. Hol másutt is kezdhette az okulást, mint a legendás Ró­zsahegyi Kálmánnál, aki má­ra már színháztörténeti sze­mélyiséggé változott, de akj annak idején úgy indított el sokakat a pályán, hogy a tőle tanult gesztusok, hangsúlyok máig tapsra késztetik a nagy­érdemű közönséget. A Rózcn- hegyi-féle iskola után pedig a vidéki évek következnek. A kecskemétiek, aztán a meg a szegediek, ahol bizony olyan operett-együttesekben kellett helytállni, amelyekben csak képzett dalnokként, illetőleg mestertáncosként tudott meg­élni egy táncosikomikus. Mindezeket követően érke­zett meg hozzá a Komlós Já­nos vezette Mikroszkóp Szín ­pad Invitációja, ahol aztán a direktor biztos ízlésű irányítá­— Ügy válogattam össze a filmeket, hogy minden kor­osztálynak érdekes legyen — mondja, miközben új szala­got fűz a vetítőbe. — A Fóti ősz eseménysorozata nem múlhat el gyerekprogram nélkül. Most a könyvtár vál­lalta magára a nnnstopmű- sor rendezését. — Örülök, hogy egyre töb­ben vagyunk — szól néhánv óra elteltével Kónya Ilona. — Pedagógus lelkem mégsem egészen boldog. Ugyanis min­den rendezvényen ugyanazo­kat az arcokat látom. A» amúgy Is hátrányos helyze­tűek megint otthon marad­tak. Kevés az alkalom Érthető a pedagógus dobo­gása. O nem csupán azt né­zi; sokan vannak és jól ér­zik magukat tanítványai. Szeretné itt látni a vissza­húzódókat. Azokat, akiknek legjobban szükségük lenne a közös játékja, kikapcsoló­dásra. Hogy megízleljék, más szórakozás is van, mint a te­levízió képernyője előtt üldö­gélni. Érthetetlen a szülők figyelmetlensége is: végre el­vi hét nék a gyerekeket, egy­úttal ők is kikapcsolódhatná­nak. Esetleg azzal a tudattal mehetnének haza és folytat­nák a hét közben el nem végzett házi munkáit, hogy legalább a gyerek jó helyen van. — Alig tudtam rábeszélni a lányaimat, hogy jöjjenek ei — szól Tóth Lászlóné. — Pedig milyen jól érzik magu­kat! Főként a nemsokára kezdődő táncházra várnak. Igaz, nincsenek hozzászokva az itteniek ezekhez a ren­dezvényekhez. A Fóti ősz eseménysorozata után még akad egy-két igyerekfoglaiko- zás. Ez, úgy érzem, kevcs ah­hoz, hogy ideszokjanak a legérdekeltebbek. Vendégművészek a Pesti Vi­gadóban címmel négy hang­versenyből álló bérletsorozatot rendez az Országos Filharmó­nia. Az első koncerten, október sóval Józsi lett a Józsiból örüljünk neki. Hanem annak is nagyon tudna tapsolni a publikum, ha végre-valahára egy új Komlós is előlépdelne! Mert — ta­pasztalhatjuk a tévét nézve megítélhetjük a színházakat járva — olyan politikusán hu­morizáló, olyan naprakészen kifigurázó konferanszié, mint a Mikroszkóp kitalálója és megvalósítója volt, jelenleg széles e hazában nem műkö­dik. Utánozgatói ugyan fel­feltünedeznek, de az ő em­lékét kiszorítani egyelőre sen­ki sem képes. Most, hogy immár évek óta nincs jelen, s csupán hang- és filmfelvételeí idézik, hiá­nya egyre nyilvánvalóbb. Azt is kényszerűen érezzük, hogy kihunyt egy élénk szín a poll tikal kabaréból, és azt is. hogy nincs, aki ió ízléssel biztos kézzel irányítsa azokat, akik az általa fémjelzett mű- fajt űzik. Bizony, az Ide ne kém az Sast! című — föntebb dicsért — összeállítás is biz­tosan feszesebbre, kevésbé ke­délyesre. hanem sziporkázób- ban szellemesre sikeredett volna, ha. mint egykor, meg. hánvta-vetette volna a tenni. valókat a főrendező és a föl­fedezett. De hát Komlós mér nincs, és Sasnak manánnk kell még tovább Igazgatni ön­magát, hogv a továbbiakban egészen egyszeri — már el. nézést,, de ő is szokta íev mondogatni — madárrá tolla- sodjon. Akácz László — Könyvbarátklubot sze­retnénk indítani az ősszel — fejtegeti elképzeléseit Földi Pálné. a könyvtár vezetője.— Annál is inkább fontos lenne az állandó és rendszeres ösz- szejövetel, mert Foton min­den második gyerek olvasó. Sajnos, a harminc négyzet- méteres gyerekkönyvtárban, csak kiscsoportos foglalkozá­sokra van lehetőség. Ezért örültünk a lehetőségnek, hogy a nagyteremben összejöhet a falu apraja. Ezek a kötetlen rendezvények segítik elő, hogy a gyerekek jobban meg­ismerjék egymást. Meglehető­sen nehéz volt a programot úgy összeállítani, hogy min­denki megtalálja a maga szórakozását. Hadd mond­jam el, hogy még egy ta­nulsággal is gazdagodtunk. Ez ideig mindig azt mondo­gatták, hogy egy nonstop­műsor nagyon sokba kerül. Mindössze ezerhatszáz forin­tot fordítottunk az esemé­nyekre, és legalább kétszáz gyerek jól érezte magát... Zenei tehetségek Ezek után érdemes végig­tekinteni, mi minden történt szombat’ reggeltől estig Fó- ton. Délelőtt a dunakeszi ze­neiskola segítségével nem akármilyen hangverseny hangzott el. Bontakozó zenei tehetségek — Gáspár Róbert, Székely Lilla, Fedics Ibolya, Bodrogi Zita, Rácz Csilla, Legindi Gábor — hangverse­nyükön bizonyították, méltók az elismerésre. A délután bá­bozással, filmvetítéssel, já­tékos vetélkedővel telit el. A Fanyűvő együttes népzené­jére ropták a táncot a fóti gyerekek, mire a nap nyu­govóra tért. Azzal a jó érzés­sel mentek haza, hogy érde­mes volt eljönni. Erdős! Katalin 2-án, Krzysztof Jakowicz len­gyel hegedűművész lép fel. Jakowicz 1959-ben első díjat nyert a varsói Ysaye-verse- nyen, 1962-ben harmadik lett a poznani Wieniawskí-verse- nyen, jelenleg a Varsói Zene- akadémia tanára. Budapesti hangversenyén Mozart G-dúr, Brahms b-moll, Debussy g- moll szonátáját, Chausson Poéma és Ravel Tzigane cí­mű művét hallhatja előadásá­ban a közönség. Október 11-én Josef Suk és Josef Hála közös szonátaest­jét tartják a patinás hangver­senyteremben. Josef Suk he­gedűművész híres muzsikus­család sarja, dédapja Dvorák, nagyapja Josef Suk zeneszerző volt. Josef Hála zongora- és csembalóművész első önálló koncertjét érettségije idején adta, később zeneakadémiai növendékként is fellépett szó­listaként. A két csehszlovákiai művész Budapesten Brahms A-dúr szonátáját, Janácek Szonátáját, Dvorák Szonatiná­ját és Beethoven F-dúr, tava­szi szonátáját adja elő. Ugyancsak Csehszlovákiából érkezik hazánkba az Ars trió. Dana Vlachova Palenickova hegedűművész, Jan Palenicek gordonkaművész és Martin Bally zongoraművész vendég- szereplésekor Beethoven c- moll trióját, Sosztakovics Trióját és Dvorák f-moll trió­ját szólaltatja meg. A sorozat utolsó hangverse­nyén Vlagyimir Ovcsinnyikov szovjet zongoraművész, az 1982. évi moszkvai Csajkovsz- kij-verseny díjnyertese lesz a koncertpódium vendége. Ov­csinnyikov a legfiatalabb szov­jet zongoraművész nemzedék egyik legjelentősebb képvise­lője. Repertoárja Bach művei­től a kortárs szovjet szerzőkig terjed A Pesti Vigadóban Liszt Tizenkét transzcendens etűd című műve és h-mol! szonátája csendül fel előadá­sában. Egy falu az iskoláért Minden családból volt valaki Természetes volt, hogy csinálják Tulajdonképpen sémin < világrengető nincs abban, ha egy falu összefog és segít tető alá hozni az iskolát a gyerekei­nek. De Farmoson nemcsak az iskola épült társadalmi mun­kában. A feladatokhoz mindig akad dolgos kéz, és ez már valami Az iskolaavató ünnepségen több mint húsz embert tün­tettek ki társadalmi munkája elismeréseképpen. A jelképes gesztus egyben az egész falunak szólt, hiszen szinte minden családból részt vett valaki hosszabb-rövidebb ideig az épít­kezésen. * nel Nagy Emőke Tv-figyelő Koncertsorozat októberben V endégművészek a V igadóbar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents