Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. SZEPTEMBER ÍZ., SZOMBAT Kiváló színtere a kibontakozásnak Ha az igények szerencsésen találkoznak köztereken, az utcákon, sokkal szomorúbb a helyzet, mint amit az anyagi lehetőségek indokolnának. Azt reméljük, hogy az iparművészek másokban is felkeltik az Igényt. Bizony a művészeti életre neveléssel nem dicsekedhetünk. Az óvónői szakközépiskolából és a GATE-ről úgy engedünk el hallgatókat, hogy alig van közük a művészetekhez.., Csak egyszerű idea Ez történt meggyőző gyorsasággal az elmúlt néhány hónapban. Indokolt a hév, hiszen valamennyien úgy vagyunk vele, hogy a jó, okos dolgokat hamar megszokjuk, szívesen fölcseréljük az avultságokát. Az ígéretes és szimpatikus lehetőségektől egyelőre nem várhatunk társadalmi méretű változásokat. Mégis reményteljes a kezdet, pedig csupán abból az egyszerű ideából táplálkozik, hogy a rossz dolgok megváltoztathatók, és ezt ‘nem elég tudni, csinálni is kell. KÖVESS LÁSZLÓ Megújuló hidak miniszteri biztosa Már órákban számolunk Szentendrén tehát már kétoldalú szerződés szabályozza az együttműködést, Gödöllőn még egy lépéssel hátrébb tartanak. — Nagyobb a város művészeti múltja, mint a jelene — mondja Papp István tanácselnök. — Nincs múzeum, képtár, hiányoznak a műhelyek. Pedig itt volt a hazai szecesszió bölcsője, a festészet mellett a szövésnek, a kézművességnek is hagyományai vannak. Most arra szövetkeztünk, hogy ezeket föitá- masszuk. Több variáció is lehetséges, de az , a legvalószínűbb, hogy a Szabadság téri egykori testőrlaktanya lesz a színhely. Ott kaphat helyet a kézműves műhely, az lehet a helyi művészek alkotóháza. Szeretnénk, ha gyökeret vernének nálunk, s talán a főiskolának is nyereség, hogy kiléphet a fővárosból. Egyébként sem szerencsés, hogy oda kerül a fiatalok többsége, holott vidéken is szükség van a szakemberekre. — A környezet alakításában is számítunk rájuk. Ahogy végignézünk a A Magyar Távirati Iroda 1950. november 7-1 híréből: „...Európa egyik leghatalmasabb hídja Óbuda és Angyalföld között íveli át a Duna medrét, hogy megkönnyítse a Dunántúl és az Alföld között a forgalmat és még szorosabbá fűzze a két munkáslakta kerület dolgozóinak kapcsolatát. Már az avatás előtti napon lobogődiszt öltött a híd és egész környéke. Az ünnepség napján a kora délelőtti órákban hosszú sorokban vidám ének- és zeneszóval, a zászlók erdejének lobogtatásávai vonult a híd felé a főváros dolgozó népe. A híd Váci úti torkolatát és a Flórián teret már zsúfolásig megtölti az ünneplők tömege, de a távolabbi kerületekből még egyre érkeznek a dolgozók újabb csoportjai. Mindenki látni akarja építőmunkánk hatalmas eredményét, valamennyien az elsők között szeretnének átmenni a hídon.”. Az idén augusztusban ugyanennek a hídnak örülhettünk. Megfiatalodott, megerősödött íve — amellett, hogy szemet' gyönyörködtet — a korábbihoz képest órákkal rövidíti meg az utat az Alföld és a Dunántúl között, negyedórákkal kurtítja a kát szemben levő kerület távolságát, energiát takarít meg üzemanyagban és emberi életeket tesz boldogabbá azzal, hogy kiküszöbölte a közlekedéssel hajdan együtt járt idegességet. S tegyük hozzá mindehhez: három hónappal a tervezett határidő előtt adták át a forgalomnak a felújítással megbízott vállalatok, tanú- bizonyságát adva annak, hogy építőink ma is hatalmas eredményekre képesek. Ezek a szavak első hallásra mintha üresen konganának. Ám azonnal tartalmat nyernek, ha erről a valóban óriási munkáról dr. Dainty Tiborral, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat műszaki igazgató- helyettesével beszélgetünk. Ö a hídépítők összekovácsolódott gárdájának kormányzásával megbízott miniszteri biztos is egy személyben. Ö állott a munkák élén a Margit-híd — Mártírok útja, a Petőfi-híd — Boráros tér, a Szabadság-híd és környéke, most pedig az Árpád-híd — Flórián tér — Róbert Károly körút — metró 3 a vonal beruházásoknál is. Kemély hét esztendő áll mögötte. A nap gyorsan telik Ez a kemény hét esztendő alig hagyott nyomot rajta. Kedélye változatlan. Pillanatok alatt képes kitűnő hangulatot teremteni környezetében, még akkor is, ha nem a legjobban mennek a dolgok. És most nem elsősorban az igazgatóhelyettesi irodáról van szó, hanem az építkezések színhelyeiről. Kérdezzék csak meg az építésvezetőket, a művezetőket, akiket dr. Daimy Tibor keresztnévről is ismer. Akikkel félszavakból értik egymást akkor is, ha csattannak ezek a szavak, akkor is, ha egyszerű emberi dolgokról szólnak. És igen sokszor ezen múlott minden. Mert a mélyépítőkben még él a betyárbecsület, egyszer-egyszer a lehetetlent is képesek megcsinálni, ha olyan kéri, akiben bíznak. És a miniszteri biztosban bíznak. A nap nagyon gyorsan telik. Dr Daimy Tibor — saját kérésére — megtartotta eredeti munkakörét is tehát saját vállalatának kollektívájával is szoros a kapcsolata. Ezen kívül minden reggele azzal kezdődik, hogy helyszíni bejárásra, illetve kooperációs tárgyalásra indul vagy a Flóriánra, vagy az Árpád-hídhoz, .vagy a metróhoz, fontos beosztás szerint. Egy-egy értekezlet nem tart fél óránál, óránál tovább, csak a legszükségesebb közlendőkre szorítkoznak, a lehető legrövidebben. Ö elmondja a magáét, aztán mindenkit meghallgat, mindent megfontol, s ha kell, dönt, akár a közlekedési miniszter, akár a Fővárosi Tanács elnöke helyett — vagy esetleg csak arról, hogy egy kandelábert helyezzenek át, majd az Elektromos Művek később kiadja hozzá a szükséges papírokat. Minden érdekelt vállalatnál van egy olyan embere, aki cégének dolgaiért felel, akivel információkat cserél. Ezek az emberek persze olyanok, akik nagy szakmai tudásuk, tapasztalatuk birtokában szintén mernek dönteni- Mert itt nincs helye a bürokráciának. Ez volna természetes S egy-egy Ilyen gyors elhatározás, utasítás után vajon nyugodt-e az éjszakája a miniszteri biztosnak? Igen. Egyrészt azért, mert több mint három évtizedes szakmai gyakorlata, naprakész tudása, az építkezések színhelyének alapos ismerete garantálja: nem hozhat hibás döntést. Másrészt — amint mondja — ebben az egészben a műszaki felelősség sokkal nagyobb, mint az operatív elhatározások kockázata. S a látszólag hirtelen kiadott utasítások mögött is alapos megfontolás rejtőzik. S a gyorsaság is csak viszonylagos. A mai világban furcsának tűnik valamely résztervet egy nap alatt megváltoztatni. Pedig ez volna a természetes. Meg az ittenihez hasonlóan rugalmas éj ésszerű szervezés. Szóba kerül, hogy bezzeg az osztrákok tudnak építeni. Az orrunk előtt húzták föl a szállodákat egymás után, nem győztük kapkodni a fejünket a Duna-parton a Fórumról az Átriumra, olyan gyorsan csinálták. Aztán kiderül, hogy az Árpád- híd felújítása kapcsán nem egy esetben túl is szárnyalták az építők az osztrákok tempóját. Más esetben viszont valóban alulmaradtunk. De ez nem azért van, mert mi nem tudunk Dr. Daimy Tibor dr. Bornemissza Sándorral, a .'.III. kerületi Tanács elnökével építeni. Vegyünk egy példát. Ameny- nyiben az egyik érdekelt vállalat valóban elhiszi, hogy az ütemterv szerint valamely munkával, teszem föl, júniusban sorra kerül, az ahhoz szükséges anyagot csak májusban rendeli meg, nehogy fölöslegesen terhelje a készletét. Mert készletgazdálkodunk (ami egyébként általában helyes). De ha csak néhány napot késik a szállítás (mert ugye ott sincs minden rendben), akkor kész a csúszás. A munkát nem lehet idejében elkezdeni. S ami a befejezéseket illeti, talán jobb, ha nem is beszélünk a vállalatok belső ösztönzési rendszeréről, amiről köztudott, hogy még nem mindenütt tökéletes. De ha arra gondolunk, hogy a metró érintett szakaszának építkezése öt hónapos hátrányban volt, ma viszont naprakész, meg kell állapítanunk: bezzeg a magyarok tudnak építeni! Az időnyerés taktikája Egy gondolatnyi szünet után mondja dr. Daimy Tibor, hogy az időnyerést, mint fontos tényezőt 1981—1982 telén határozták el. Elővették a FÖMTERV és az UVATERV által készített tervdokumentációkat, s megkezdődött a műszaki átértékelés. Ezt követően — és azután mindig — októberben megszületett a következő éti ütemterv, egyeztették a részt vevő vállalatokkal, januárban mindenkinek kiadták. Ez azonban csak a műszaki összefüggéseket tartalmazta, a részhatáridőkre lebontott konkrét feladatokat nem. Operatív programokat egy-két hónapra előre csináltak. így vált lehetővé, hogy az építkezések helyszínein a munkások is tudták, mikor mi lesz pontosan a dolguk, másrészt nem volt probléma, ha menet közben változtatni kellett valamin. Mert sokszor kellett. Hol az időjárás szólt közbe, hol egy újabb régészeti lelet, vagy arra jöttek rá, hogy a tervezők túlságosan a gépjárműforgalomra koncentráltak, a gyalogosokra kevésbé. S ha már a forgalomnál tartunk: a felújítási munkák alatt zavartalanul folytatódnia kellett a hajózásnak a Dunán. Ez azzal járt. hogy két hónappal előbb kötelesek voltak bejelenteni — nemzetközi hirdetésekben ismikor váiikfel-v tétlenül szükségessé egy-két napra lezárni a folyamot. Ez külön pasz- szus volt mindig a szervezés nagykönyvében. És szervezésből is jól vizsgáztak mindazok, akik tagjai ennek a gárdának. S hogyan tovább? Az időnyerés taktikája bevált. Három hónappal előbb átadták az Ár- pád-hidat a tervezettnél. A Flórián tér elkészültének eredeti határideje 1985, de a jövő héten ott is mindent befejeznek. A Róbert Károly körút szeptember végére kész. A metrószakasz üzembehelyezésének határideje október 31. Ez azonban azt jelenti, hogy a héten a Budapesti Közlekedési Vállalatnak át kellett adni úgy a terepet, hogy megkezdhesse a szolgálatot. Október 3-án elindítják az első vonatot — közben próbajárat az l-es_ villamos vonalán —, október 15-től menetrendszerűen járnak a szerelvények. Az idő rövid. Itt már nem hónapokban, hanem órákban mérik. Ahol kevés az ember, oda azonnal átcsoportosítanak valakiket valahonnan. A miniszteri biztos pillanatnyilag nem látja akadályát annak, hogy minden idejében teljesüljön. Miközben tudom, hogy egy ekkora építkezés semmiképpen sem egy ember dicsősége vagy kudarca, hanem az egész csapaté, megkockáztatom: aki ekkora verklit így képes* kormányozni, vajon miként szervezi a saját életét? S jönnek a válaszok távirati stílusban, mert dr. Daimy Tibor nem állhatja a sok beszédet akkor sem, ha nem kooperációs tárgyalást vezet. Telek eladva, mert négy éve nem járt felé sem, fajsúlyosabb könyv csak szombaton, egyetemi előadások lemondva, tudományos munka szünetel, szabadságot télen vesz ki, fiai felnőttek, a család messzemenően megérti. A legjobb szakmai gondolatai szabadidejében támadnak, rögtön felírja őket valamely kis cédulájára, hogy el ne feliejtse, mire munkába indul. Kérdezem: jó ez így? Karját széttárja, ennyi a felelet. S hogyan tovább? Már készítik elő a Duna déli hídjának tervezését, sorra kerül a ferihegyi gyorsforgalmi út egy szakaszának cseréje, aztán talán az Erzsébet- híd felújítása. Űjabb hét kemény esztendő? Vagy több? Legyint. Annak örülök — mondja —, hogy egy kicsivel közelebb került általam a vállalatom a kivitelezéshez. Mert másképpen rajzol az a tervező, aki a megvalósításban is részt vesz ... BÁLINT IBOLYA helyet kaphat a műemléki környezetben. Am Szentendrén ennél is többet várnak a közös vállalkozástól. — Több mint húsz témát ajánlunk a diplomamunkák elkészítéséhez — mondja Szabó Ferenc, a szentendrei Városi Tanács művelődési osztályvezetője. — Utcák, terek rendezését, műalkotások tervezését, elhelyezését» Javaslatokat várnak például a dunai vízi létesítmények építésére, a piactér, a HÉV- és az autó.busz-pályaudvar szépítésére, padok, szeméttárolók, utcatáblák készítésére. Az első eredmény: hamarosan fölállítják a Stéger közi lakótelep terére álmodott pirogránit díszkutat,_a főiskola egyik tavaly végzett növendékének munkáját. Nagy fantáziát látunk az ipari formatervezésben is — folytatja az osztályvezető. — Ajánlottunk néhány üzemet, a kölcsönös érdeklődéstől függ, hogy mi lesz belőle. Egy biztos: a főiskolásakban megvan a készség. a pályára lépés közötti szakadék. Pest megye tradíciói és lehetőségei okán kiváló színtere a kibontakozásnak. A gödöllői kézműves oktatás bevezetésével tulajdonképpen a régi hagyományokat élesztjük fel, hiszen intézményünk jogelődjének a századfordulón is volt itt iskolája. Szentendréhez pedig most is erős szálak fűznek. A Duna-partl várossal kialakított együttműködést két ötletes játszótér példázza. Az alkotó és továbbképző központ céljára a régi piactér melletti Bodor-házat szemelték ki. A leromlott állapotában is megkapó szépségű egykori kereskedelmi épület egyelőre magán- tulajdonban van. Amint megegyeznek a lakókkal, kezdődhet az átalakítás, a felújítás. A szentendrei művészek már évekkel ezelőtt a köz- művelődés szolgálatába akarták állítani, de akkor nem jutott rá pénz. Most megvalósulhat az ötlet, igaz, a főiskola irányításával. Nemcsak tanításra használnák, hanem alkotóház, kiállítóterem és nyári tábor is Furcsa, felemás környezetben élünk. Ruhánktól, cipőnktől, otthonunktól elvárjuk, hogy ne csak kényelmes, jól használható, hanem ízléses Is legyen, ugyanakkor az utcán értéktelen tárgyak sokaságába botlunk, az üzletek poldain még mindig akadnak magukat alig kellető holmik, némelyik üzemben olyan csúf, otromba gépek dohognak, amelyek lohasztják a munkakedvet. De kell-e, hogy mondjuk a hulladékgyűjtő szép legyen? Környezet és kultúra A Pest megyei Tanács és a magyar Iparművészeti Főiskola nemrégiben együttműködési megállapodást kötött. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a főiskolai képzés jobban ráépüljön a tárgy- és környezetkultúra jó hagyományaira, annak jelenére és jövőjének alakítására. Fölkínálja a lehetőséget arra, hogy a társadalmi környezet valóságos feltételeihez igazodva formálódjék életmódunk, a közízlés. Igenis kell a szép hulladékgyűjtő. Arra is van példa, hogy a jó ötletek gyorsan megvalósulnak. Alig . három hónap telt el a főiskola ajánlata óta, s kimondták a boldogító igent. Lássuk, ki mit vállalt? A főiskola részt vesz a megye közművelődési munkájában: terveket, ajánlásokat, mintákat készít, előadásokat szervez, környezettervezési programokat dolgoz ki. Szentendrén alkotó- és továbbképző központot, Gödöllőn kézműves oktatást és képzést teremt. A tanács mindezek feltételeiről gondoskodik. Arról is, hogy a főiskola hallgatói a gyakorlati képzés keretében részt vegyenek a megyei vállalatok, intézmények, intézetek, kutatási, gyártmányfejlesztési és környezetteremtő munkájában. Segíti az ösztöndíjszerződések megkötését, a főiskolások elhelyezkedését. Mindez akkor történik, amikor visszatérő beszédtéma, hogy a gazdasági bajók szorításában mintha kevesebb jutna a kultúrára. Művészkedés helyett — Éppen ezért kell találkozni azoknak, akiknek a közízlés formálása egyformán érdekük — mondja Nagy Sándor né, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese. — Szinte föl sem lehet mérni, milyen lehetősér geltet tartogat az együttműködés. Ez nem kampány, nem várunk azonnali látványos eredményeket, ám kecsegtető, hogy Pest megye környezeti kultúrájának fejlesztése beépül a főiskola tananyagába. Sokat nyerhetünk vele, s a tehetséges fiatalok sem járnak rosszul, hiszen már a főiskolás évek alatt kipróbálhatják magukat. Nemcsak az utcák, közterületek szépítése a cél, hanem a vállalatok termékeinek esztétikai korszerűsítése is. Ez ma már elengedhetetlen kelléke a versenyképességnek. Korábban is kialakult egyszerű feladatokra szóló együttmüKö- dés a megyei üzemekkel, de most intézményesíteni akarjuk a kapcsolatokat. Azt reméljük, hogy a szálak szorosabbra fűzésével tartósan ideköthetjük a szakembereket, s hogy tevékenységük kisugárzása a helybéliekre is hatással lesz. — Az Iparművészeti Főiskola javaslata egybeesik azzal a törekvésünkkel, hogy föllendítsük a megye kulturális életét — folytatja Nagy Sándorné.— Számos művész él, alkot szűkebb pátriánkban, területi elhelyezkedésük azonban kevésbé szerencsés. Meg kell szüntetni az aránytalanságot. A társadalmi szervekkel közösen éppen e hónapban alapítottunk egy kétévente odaítélhető művészeti díjat, ösztöndíjra is lehet pályázni, s vannak elképzeléseink a Hincz-alapítvány további sorsáról is. Magyarországon több mint száz esztendeje folyik szervezett iparművész oktatás. A magyar Ipar- művészeti Főiskola jogelődje az Iparrajziskola, majd az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola volt. Az intézmény 1971-ber egyetemi rangot kapott. — Egy esztendeje új képzési rendet vezettünk be, amely az elvonl művészkedés helyett a valós társa, dalmi, gazdasági igényeket szolgál ja — mondja dr. Szilvásy Zoltái főtitkár. — A megváltozott szemlé' iet vezetett el a Pest megyei Tanáccsal kötött megállapodáshoz. í különféle elvárások, feladatok gya korlati megméretést jelentenek i fiataloknak, ezzel szűkül a tanulás é
