Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

YH rAPCKO-EMírAPCKA CFJTMHIJA HA APV^CBATA H KYJITYPATA B TTEUIEHCKH OKFBF Magyar—bolgár barátsági és kulturális hát Pest megyében AOBPE AOUIJIH, nPMHTEJlH OT COOMRGKH OKPIF Ot HMero na enHOMHJiHOHHOTO Hacejie- Hiie Ha CKp’br íiem c HCTHHCKa, h3hht- Bana caMo kim noGpn npiurremi jhoőob npHBCTCTByBaMe CKbnine im rocni, npii- CTnrHa.au ot iioőpaxHMeHHH mi CoiJihöckh oapbr 3a ceuMHuaxa na őMrapo-yHrap- CKara npyJKŐa h Kym’ypa. Ome no-rojm- Ma npaaHii’uiucT na HaiuHTe Haii-cbpnea- hh h iiaii-noGpu nojKejianHH iipsipana oöcroHTeJicTBOTO, ne mié cbBMecTiio me OTÖenejKHM 40-roHHiuHHHaTa ot noßenaxa na couHajiiicTimecKaTa peBoniouHH b Bbiirapiia. OcoöeHO rooiHMa necT aa nac e, ne b paMKHTe Ha enna öoraxa na nponBii cenMima — c npennpeMiiepnH ({iiijimobh npomCKmiH, H3J105KŐH, jieimnH, npyrap- ckh cpenm, KoimepTH ot napo.uia My- 3nKa h cneKTaKjm ot iiapiuHH Tan mi — 6'bJirapcKHTe hh npiiürejm me hii nói-ta- H.aT TpynoBOTo ch en;e;;neriKe, qerapH- aeceTruamunoTo npjiHTHHecKö, hkohomh- necKO, oömeCTBeiio, Kyjxxypno pa3BHTiie na Hapoana penyőnima ÉbJirapiin. Hue BHCOKO ueniiM rojicMHTe ycnexH, noemr- HaTH ot thx B imrpaaciaiieTo na con.ua­JIH3Ma. TpyaeimiTe ce, ikiibviuhtc b onpur riem Hen>pnejiHBo onaimaT Ta3ii cpema. ToBa ce pa3Ói-;pa ot caMo ceße cií, tt>ü KaTO upyatőaTa Mewny- C-b.irapcKiia h yHrapcKHH napon ce rpann Ha mhoto pOUCTBeHH qepTH KaKTO OT MHHajlOTO, Tana h ot HacTOHiyeTo, rpann ce Ha nporpecHBHHTe hh, peBOJimmoiiHii Tpa- UHUIIEl H Ha OÓIUÍlTe HH H,TCH H ueoiH. OirpimaÖKH CTpaHHUHTe Ha HCTOpiIH- xa hh He Mónién ;ia 3aőpaBiiM, ne cxone- thh napén Hamiixe Haponn ca sum rop- hhbhíi poőcKH xiiíjö H 3aenHo, non eUHO 3HaMe ca xpirBajm na öoii, 3a na H3- BOioBaT cBOŐouara ch. Ciiümchtt 3a na- UHOHaUHHH IIH repOÜ fÍHOIU XyiIHUH cbhto ce Tain b BunrapuH, toü e 'CBipapt c öoteata hh npymőa btb Bápr-" HeHCKaTft őhtkú iipoTHß ocMaHckiiTe jío- poSirrejiH. Hauiexb ei>pue ci.mo na3H K’LT'ie 3a rpajxa IlIyMeH, kbhcto Jlaöom KomyT h HeroBHTe cn>nonBH>KJinnH nanepiixa non- cjioh h 3aKpiiJia e.iien CMa3BaHeT0 Ha, 0 CB o 5 o u ht can ara 6op5a na ynrapcKiin: napon ot 1848/1849 r. He iio-m^jiko cK's>no na3HM cnoMeHa 3a oHesu öunrapcKH paöoTHHuii, kohto c opimne b pm;a 3amHTiixa nupBaTa iih npone- Tapcna BJiacT, VurapcKaTa c-LKexcKa pe- nySjiHKa. BeanpallHO cMe npH3HaxejiHH h na cpamaBamiiTe ce pa\io no pano c 'lepBCHoapMciiUMTe 6’bJirapcKii bohhh- repoH, ynacTBycajm b ocBoGomneinieTO na HamaTa ponmia npe3 1945 r. A Ha natí-HOBHTe cipammii ot iiaunire HCTopHH ÖHXMe MorjiH na OTÓejieHaiM: npea nepnona na coiiiia-TiicTuaecKOTO CTpoiiTejicTBo namiiTe öpaicKH B3aiiMo- OTHomeHKH ce oSoranixa c hobo cbu'bp- waHiie, cxanaxa ome no-TeciiH. OcnoBaTa Ha HauiHTe uoöpii B3aHMOOTHomeiiHH ca c$opMy.nHpai!HTe, nocTaBennTe ot nap- THHTe hh oömn uejui h aanauH. CbTpynHHieCTBOTO MOKIiy líemCHCKH H CoíJhiéckh oi;pT,r nojiyiH oifnpinajiHaTa ch (jjopwa npe3 1964 r., a iipeun neT ro- HHHH'noanHcaxMe noroBop, oóorarHBam ome noBcne namiiTe Bpb3KH. B ycno- BíllITa HH CXOflHHTe BCpTII ca MHOTO. H nBaTa oKpbra ca «xBaiia.m b íbien» cxojiHUHTe, ii b nsaTa OKDT.ra ce pa3BHBa npOMHIIliieilOCTTa, CC.TCKOTO CTOíiaHCTBO, HHiiaMHHHo napacTBa h aaBamoio h pa- öoTiia CHJia na CTOJinuHTe tiace/ieiree, a OÖmeCTBeHHHT H KyjITypHHFlT H5HB0T Ca ii3K.TH)'iiiTe.nH0 oiKiiBeHH. He Mo«e na 6bne cnynafiiio, ne oKp-biKHirre komíitcth na napriiHTa, cbBeiTne, oKpumHure Ho- MHTexH na OTenecTBCHHH 4>P°ht, opra- HiiaamniTe na KoMcoviojia, npoi|)CT,io3HTe h HepBemiH Kpbcx, iiavHiniTu npymeciBa, 3ápaBHHTe h yieGiiiiTe aaBeueuna, i;y;i- TypHHTe HiicTHTyth, cnopTHiire npyniecT- Ba, BecTHHUHTe, aeMc;;e,!iCKHTe CTOnaH- cTBa H KoonepanmiTe, npennpHHTHHxa 0Tna3Ha ca npci;pa'ii:.Tii rpaHimiiTe na oc[>nmia.T«nTe, KOiiKpexno onpeacneim Bpu3Kii h ca HHHUiiaxopH 3a cb3HaBane, nonnupfKaiie h yKpensaHe h na .uihhii KOHTaKTH. íleBepoHTiio MHoro nayHíiXMO ^enini ot npyr, öiixMe Morjiii oGaae na ce ymiM h ome HOBeue. BaaiiMiio oGMeiiHiiKH onnia ch HHe no-aeciio Ghxmc Moran na npeo- noaeeM xpynHOCTHTe ch, kohto necro ca h oőiuh. Hó Bpejie Ha Tat;ima cpenm HCKpeHaTa nyMa, pasMŰiiaTa na MiieuHH. iiairbjiBa c bob cm ko cbnbpmaHiie paM­KHTe na cbTpynHHBecTBOTo, paarpi.ma h npaBii ome no-THCiia npymóaTa Memny öpaTCKHTe coiuiaancTimecKH cipaHii. lÍMeHiio h TOBa — na nbpBO mhcto — onaitBaMe ot cera 3anoBBamaxa cenMima Ha npymöaTa h KyaxypaTa. Xhhhuh h XTiafUH HtHTean ot OKpi,r Hem me MoraT "•Jjk ce 3anp3HaHT c emeapeBHeTp, pa?Bp- thctö, ycriéxHTe h npoGjicMii re Ha Co^hü- ckh oi.pbr, a ot C30H cTpaHa mié me noMonieM na namiiTe ckmh ioctii na oiio3HanT no-no6pe Haimia íkhbot. Tobh e ccxecTBCHO, Tbii Kaxo h b ynrapiiH, H b Bbarapim B3aiiMH0 ce cTpeMHM na onoji30TOBopHMe ome no-no5pe bu3mojk- pocTHie na coiHiajTHCTHuecKHH crpofl 3a TBÓpneCKH H3HBH H-neíÍHOCT, 3a Ha MO/KCM r"M 3aHanpen na ocm-ypHM mhphoto 6na- roneHCTBHe Ha namiiTe cxpaini. Ot Bee Cbpne Hie.TiaeM Ha namiiTe SbJirapcKH npHHTejiH, Ha neneraTHTe ot noGpaTHMeiiHH hii oiip'br b iiaBeaepiiero Ha TexHHH iiaíi-rojisM npa3HHK na ce uyBCTBysaT y nac noőpe, a bcckh Miir ot npencTomuaTa cenMima na 6x>ne noKa- 3aTencTBo 3a yBameHHeTo h jiioöoBTa, kohto naiHHHT iiapo.i nHTae kbm óbarap- CKHH Hapon. JTACJ10 BAJIOr cenpeTap Ha nemeHCKii ok Ha ycprf *Xs? Pí :SST@ITVE Q Lezajlott a VI. országos termelőszövetkezeti erdőgazdálkodási nap Nagykőrösön. <D Kiállítás nyílt a fővárosban a vegyipari importhelyettesítés eredmé­nyeiről. © Pécs volt a helyszíne a biológiai vándor- gyűlésnek. H A hét híre az is, hogy Győr adott ott­hont a II. országos műszaki fejlesztési konferenciának. . 4f fíkgyei kszrstnííkö^ésss! PsSgári védsLisi gyakcfSsit Tegnap az éves kiképzési tervnek megfelelően nagysza­bású polgári védelmi gyakor­latot tartottak a főváros III. kerületében, a Nánási út mel­lett levő, ma még beépítésre váró területen, ahol számos félig lebontott régi épület kí­nálkozott szemléltető tárgy­ként a bemutatóhoz. Az ese­ményt megtekintette dr. Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Csémy Károly ve­zérezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium államtitkára, mint ahogy jelen voltak Pest me­gye és a főváros politikai és állami testületéinek képviselői is. A polgári védelmi gyakor­latok résztvevőinek ismeretei békeidőben jól hasznosítha- tóak elemi csapások és ipari katasztrófák károkozásának csökkentésére is, a mostani gyakorlat azonban azt is be­mutatta, hogy mit tehet az ember egy hagyományos bom­batámadás, majd egy azt kö­vető nukleáris csapás követ­kezményeinek mérsékléséért. Az állami tűzoltóság a lán­gokban álló romos házaknál mutatta be a tűz gyors eloltá­sának módszerét, a polgári védelem műszaki, vegyvédel­mi és egészségügyi szakalegy­ségei pedig az emberek és anyagi eszközök mentésének, illetve a megsérült közművek helyreállításának teendőiből tartottsík elismerést kiváltó bemutatót. A tömeges kitelepítés gya­korlására ugyan nem került sor, de a korábbi napokban Pest megye honvédelmi bi­zottsága és számos településé­nek polgári védelmi törzs­parancsnoksága — a főváros illetékeseivel együtt — kidol­gozta annak pontos tervét is, Hogy nagy embertömegek be­fogadását, elszállásolását és ellátását a városok és közsé­gek miként tudnák megoldani. Lippai Pál alezredes, a Fest megyei polgári védelmi pa­rancsnokság megbízott vezető­je elmondta: e gyakorlat elő­készítése során rendkívül jó együttműködés volt tapasztál- ható a megyei és a fővárosi irányítószervek között. A gyakorlat befejezése után Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke fejezte ki elis­merését a résztvevőknek. 1 Cs. S. KéAcLü, mert mindörökre ismeretlen az emberi történe­lemben azok alakja, akik az első műszaki fejlesztők vol­tak. A szerszám gyanánt meg­ragadott kagylóhéj, állati fog, a szilánkokra hasított csont segített megfaragni a fát, hogy azután következhessék a gyorsított fejlesztés, a paleo- litikum, a maga pattintott kő­eszközeivel, s a még gyorsabb szakasz, a neolitikum, a szu­pertechnikával, a csiszolt jiő- szerszámokkal... Minden vi­szonylagos? Igen, az. Az ős­ember számára, körülményeit tekintve, semmivel sem volt kisebb teljesítmény a mandu­la, ovális, korona alakú sza- kócák, az obszidiánkések, a svájci őskori cölöpépítmények maradványai között fellelt köfűrészek előállítási tech­nológiájának a kialakítása, mint a ma embere számára az űrtávközlés, a lézersugárral történő fúrás, a génmanipulá­ció. Amit hiba lenne elfeled­ni akkor, amikor annyi óhaj­sóhaj keríti-köríti a műszaki fejlesztést. Mert ha elfeled­nénk ezt, könnyen tévedésbe eshetnénk, feladatainkat egye­dülállónak vélve, ítélve. Feladataink persze nehezek, sokféle próbát tartogatnak. Meghökkentő bőkezűséggel bánunk például az élőmunka- ráfordításokkal. A. megye vegyiparában, termékegységre számítva, másfél, kétszeres a foglalkoztatottság, mint a szovjet vegyiparban, holott ennek az iparcsoportnak a megyei üzemei — mind tech­nikai felszereltségüket, mind technológiájukat tekintve — a korszerű minősítést joggal megkaphatják. A megye gép­ipari üzemeiben a részben vagy teljesen automatizált be­rendezések részesedése a tel­jes berendezésállományból fe­le, harmada esüoán az NDK hasonló iparterülete adatáé­nak, holott — az árbevételhez arényítva- — ott sem költenek többet fejlesztésre, mint a hazai üzemekben. Csak éppen másként költik el a pénzt... Másként, 'mert tényleges fej­lesztést érnek el segítségével, míg házai gyakorlatunkban sűrű eset, hogy a milliók fej­lesztgetésre csorognak el. Fejlesztgetésre, azaz itt-ott, elszórtan, egymástól elszige­telten egy-egy technikai, tech­nológiai bővítésre, korszerűsí­tésre. Vétkes felületesség lenne szót sem ejteni arról, mennyi mindenben mozdult előbbre a megye termelőágazataiban a műszaki fejlesztés ügye, mert hiszen nemcsak gondok, ered­mények is vannak. A cement­iparban pádéul negyedévei csökkentették a klinkerégetö forgókemencék fajlagos hőfeí- használását 1975 óta, a tex­tiliparban megnőtt az auto­mata szövőgépek súlya a ter­mékkibocsátásban, a mező- gépiparban fokozódott az ún. komplex géprendszerek kiala­kításának jelentősége. S ezek csupán példák, de érzékelte­tik: a megye anyagi ágaza­taiban kiadott milliárdoii — tavaly az ipari beruházások 5,4, a mező- és erdőgazdasá­giak 2,4 milliárd forintot tet­tek ki — nemcsak fejlesztge­tésekhez nyitnak utat. de sze­rencsére tényleges fejleszté­sekhez, számottevő haladással járó korszerűsítésekhez--«** alapot adnak. G-SKtdßk csapatostul sorakoz­nak elénk, de míg az valóban gond, hogy gyakran a megye termelőhelyei közül éppen a leghatékonyabban dolgozók­nak a legkevesebb a pénze fejlesztésre, az már nem gond, hanem mulasztások, melléfo­gások teremtette hibccf hogy a beruházott eszközök hoza­mai, elmaradnak a számítot­tól, és éppen ennek következ­tében ipari, mezőgazdasági üzemek sora borotvaélen tán­colva tudja csak törleszteni a fejlesztéshez felvett hiteleket, azok kamatait. A tapasztalat sokszorosan figyelmeztet rá: a fejlesztgetés a legdrágább, sokkal többe kerül, mint a valóságos eredményeket hozó fejlesztés! Mészáros Ottó ifinek még a régi erények Bányászat: egy kicsit másként A* egyik legősibb szakma, a bányászat művelőit szerte a világon — nálunk is — hagyományos tisztelet, megbecsülés övezi. Tudjuk, hogy a föld mélyéből fel­színre hozott energiahordozók és ércek nélkül megállna az élet. Nem feledjük a nehéz munkakörülményeket s a tárnákban mindig ott leselkedő veszélyt. Értékeljük, ha a bányásztársadalom a nehéz helyzetekben vita nélkül vállalja a túlórázást, a többletmunkát, a sötétben töl­tött hétvégeket. Mégis, mintha a korszerű bányászatról nem lenne igazán hiteles képünk, s ilyenkor, amikor a bányászokat köszöntjük, a szakma valóságos helyzeté­nek megítélésében akadályozna az ünnepi hangulat. Me­ző Barnát, aki korábban a Dunántúli Művek, a közel­múlttól kezdve pedig”az Országos Érc- és Ásványbányák vezérigazgatója, arra kértük, segítsen megismertetni ol­vasóinkat e népgazdasági ágazat jelenével. — Az iskolai földrajzköny­vek ma is azt tanítják, hogy hazánk ásványi anyagokban szegény ország. Az utóbbi idő­ben azonban a szakemberek egy része mintha bitatná ezt a megállapítást. — Engedtessék meg, hogy én most csak az érc- és ás­ványbányászatról beszéljek, s elsősorban azokról az anya­gokról, melyek kitermelésével a mi vállalatunk foglalkozik. Fekete- és színssérc-bányásza- tunk leszálló ágban van. Az ércek minősége általában gyenge, felszínre hozásuk sokba kerül. Például a vas­re, s ezzel mintegy négymil­lió dollárnyi tőkés importot váltunk ki. Pontosabban szól­va olyan ércről van szó, ame­lyet Európából be sem szerez­hetnénk. — Sokkal kisebb érdeklődés kíséri az ásványbányászatot? — Pedig ez a lekezelés in­dokolatlan, hiszen ásványva­ércbányászatot évek óta ráfi­zetéssel folytatjuk, a rudabá- nyai alapanyag szállítás nél­kül is lényegesen többe kerül, mint az importált szovjet vasérc. Ez a népgazdaság és a vállalat eredményességét egy­aránt rontó tevékenység a következő tervidőszakban megszűnik. Hasonló a helyzet néhány más, hazánkban csak kis mennyiségben fellelhető színes érccel. Egyedül a man­gán a kivétel ez alól, meri stratégiai cikké vált, ára a világpiacon emelkedik. Az úr- kúti bányából évente 40 ezer tonna ércet hozunk a felszín* gyónunk értékesebb részéről van szó. Óriási mehnyiségű perlit található Pálházán, zeo- llt Rudabánya környékén, do­lomit Alsótelkesen, cukoripa­ri mészkőliszt Felnémedin. Különleges kincs a pilisvörös- vári fehér dolomit, a sóskúti kavics. Bányászunk bentoni- tot, tűzálló anyagokat, kaolinit, öntödei homokot, összesen mintegy kétszázfajta ásványt. A belőlük készült anyagokat korábban túlnyomórészt im­portáltuk. A \hazai hasznosí­tást gazdaságossá teszi, hogy felszíni bányákból gépesítve termel hetük ki. — Az utóbbi években az Or­Kobbantás előtt a veszélyre figyelmeztet a zászló szágos Ere- és Ásványbányák azonban nemcsak ezeknek az anyagoknak az értékesítésével, hanem a belőlük készített ter­mékek gyártásával is foglal­kozik. Szokatlan ez egy bá­nyászatra szakosodott válla­lattól. — Céltudatos üzletpolitiká­ról van szó. Magasabb feldol­gozottsági fokon ezek az anya­gok lényegesen értékesebbek, a vállalat és a népgazdaság számára nagyobb értéket, több nyereséget jelentenek. Ugyan­akkor néhány esetben kény­szerű lépésről is szó van. Olyan gyártmányokat kellett bevezetnünk, amelyek koráb­ban nálunk ismeretlenek vol­tak, vagy a szűkös importle­hetőségek miatt nerr^ terjed­hettek él. S természetes, ha az igényt felkeltjük valame­lyik újdonság iránt, akkor a bányászat, az adott nyers­anyag kitermelése is gyorsabb lesz. Ma már közismert a pi- lisvörosvári nemes vakolat, nem győzzük kielégíteni az igényeket, pedig korábban idegenkedett tőle az építőipar. Észrevettük, hogy kevés a piacon a csemperagasztó, ugyanúgy, mint a nemes vako­lat esetében, licencet vettünk, s bár nem akarok reklámot csinálni termékünknek, • de azért hadd mondjam el, hogy lényegesen olcsóbb az eddig kaphatóknál. Ezt a piacorien­tált programot folytatjuk to­vább. Jelentős beruházások­kal" feldolgozzuk a perlitet, és a szintén többféle hasznosí­tásra alkalmas zeoliíot. Szin­te valamennyi új termékünk­kel népgazdasági mércével mérve is jelentős mértékű tőkés importot pótolunk. — Ezekhez a nagyszabású tervekhez van-e a vállalatnak elég fejlesztési alapja? — Korántsem annyi, mint amennyire szükség van, ezért az importhelyettesítésben és az exportban érdekelt cégek­kel Szervezünk közös vállalko­zásokat. — Azt hiszem, joggal kérde­zi meg az olvasó, mindennek mi köze van a bányászathoz? — Mindenekelőtt az, hogy minden termékünk a bányá­szat eredménye. Ha furcsa is, hogy egy bányaüzem a macs­kaalomtól — ezt is nagy té­telben exportáljuk — a kony­hai súrolószerig, annyi min­denfélével foglalkozik, szerin­tem csak azt bizonyítja, hogy igyekszünk korszerűen élni a lehetőségeinkkel. — Ha bányászokról esik szó, magunkban vájárokra, robbantómesterekre, csillések­re gondolunk. De önöknél egy­re többen üzemekben dolgoz­nak. Vajon ők őrzik-e a bá­nyászhagyományokat? — A mi szakmánk azért ma is különbözik a hagyományos üzemi munkáktól. Részben, mert maga á kitermelés, a bá­nyászat is egyre nagyobb mér­tékű, másrészt a haladó ha­gyományok tovább élnek. Csulák András *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents