Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
Jegyzet Közügy Alkohol. Nemrég irtunk róla, s most megint ott ülök azon az értekezleten ahol a város felelős vezetői erről tárgyalnak. f Szakemberek referátu. mát és vitáit hallgatják, s egyszerre sűrű dzsungelben érzem magam. Nem köny- nyű, akár keskeny ösvényt vágnia ebben a rengetegben annak, aki előre akar haladni, akár csak néhány áldozatot kimenteni ebből a mocsárból. Tudjuk, hogy nem rózsás a helyzet a mi városunkban sem, s azt is, hogy milyen mélyek a gyöke rek. Messzire jutnánk el eredőjük kutatásában, felelőssé tehetnénk akár a költőt is, aki bordalt írt, mindenféle jó tulajdonsággal felruházva, isteninek minősítve a jóféle nedűt. Igaz. Csakhogy nem arra gondolt, amire kései utóda a pult mögött, aki sorait giccses rajzok fölé pingál- ta. A fürdővíz és a gyerek példája most is helyénvaló. Az utóbbi az, akit nem szabad, nem érdemes kiönteni. Ha már termeljük szőlőt, főzzük a sört, okunk van az ivásra, de nem szükségszerű, hogy elveszítve a mértéket betegre igyuk magunkat. Ezen az alapon akár betegre eheti, cigarettázhatja magát az ember, szórakoztató játék helyett nyerészkedhet, vagy nincstelenné válhat a kártyajáték által, netán a lóversenyen. A különféle bajok, könnyelműségek forrása mindig egy és ugyanaz marad, az az emberi jellem gyengesége. Ha meg gondolom, már ebből a szempontból is hallatlanul nehéz és felelősségteljes foglalkozás a vendéglátói szakma. Azt, aki ezzel nincs tisztában, aki erre az emberi fogyatékosságra építve akar haszonhoz jutni a tisztességes és kulturált szórakoztatás és vendéglátás helyett, nem szabadna a pályára engedni. Vagyis határozottan körvonalazni kellene a vendéglátás etikai követelményeit. Ez az a pont, ahol gondolatban már messze kalandoztam, ha nem is a tárgytól, de a konkrét részletektől, melyek közül mint kés hasít belém egy újabb. Alkoholista szülők gyerekei, nehezen kezelhetők, sérült személyiségek, az állam, a tanács kénytelen gondoskodni a nevelésiík- röl. Éhesek, rongyosak. Visszaköszön a régmúlt, újratermelődik a gyermek- nyomor. Nem társadalmi, gazdasági bajok okozzák, hanem értelmi és erkölcsi fogyatékos szülők, akikből hiányzik az érzés, a felelősségtudat. Az alkoholista beteg ember. Annyira beteg, hogy már gyógyulni sem akar. A fertőző beteget, aki veszélyezteti a környezetét, akár erőszakkal is kényszeríthetik a gyógyulásra, s elszigetelik azoktól, akiket veszélyeztet. Elvileg ezt az alkoholistákkal is meg lehetne tenni. Ám ez az, amire a lehető legritkábban kerül sor. Az alkoholista családokat verhet szét, tiszta gyermeklelkek- ben tehet kárt, okozhat soha nem gyógyuló sérüléseket, miközben maga is az elmúlás felé teszi meg öntudatlan lépéseit. Bonyolult dolog valakiről bebizonyítani, hogy valóban alkoholista. A törvénynek a visz- szaéléstől is óvnia kell az állampolgárt. A tanúk pedig némák maradnak, mert bosszútól félnek, tgy zárul be a kör. melynek közepén a családi tragédia zajlik éveken át. Megértem a félelmet, de mégis azt mondom, le kellene győzni. Tudom, hogy szükségesek az adminisztratív intézkedések, s a baj gyógyítása nem lehet általában csak társadalmi feladat. De az is. A szomszéd, a barát, a munkahelyi közösség egyaránt felelős. Nélkülük nem jutunk ki a bajból. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT Ácsai hétköznapik Ami előbbre viszi a dolgokat Takaros házak, rendezett porták — és virág mindenütt. Az országutat szegélyező dúsan ültetett ágyások látványa szinte felüdíti a járókelőt mintha ezt a tájat elkerülte volna a nyárutó szárazsága. Pedig szó sincs róla: az augusztus itt is melegen érke zett, csakhogy az itt lakók óv ták és kímélték a növényzetet, vigyázták a féltett és szeretett szépet. Mert Ácsa valóban szép. Békés és rendezett, nyu- gpdt és csöndes. Látszik: szorgos emberek lakják e vidéket Az átlagnál többet — Én úgy mondanám — kínál hellyel a hűvös irodában Komáromi Gyula, az Ácsa Nagyközségi Közös Tanács vb titkára —, hogy az itt élők átlagon felüli munkával átlagos vagy annál valamivel jobb életet biztosítottak önmaguk számára. Tudja, nálunk Csőváron, Ácsán, Püspökhatvanban és Galgagyörkön — szinte mindenki részt vesz a második gazdaságban. Ha az emberek ledolgozták a nyolc órát, kezdődik elölről a munka: ki a kerttel, ki a fóliázással, ki az állattartással foglalkozik. De van látszatja, megéri, s ugyanakkor a Gal- gavölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is segít: a sertéstartáshoz például takarmányt biztosít, a .felvái sárláSt pedig - irányítottan szervezi. De hasonlóképpen szervezett a tsz áljai háztáji területként kiadott földek művelése is — jóllehet itt némi gondot okoz, hogy kevés a munkát segítő kisgép, a téesz ugyanis a nagyüzemi gazdálkodás követelményei szerint vásárolja berendezéseit. Különben, ami a munkalehetőségeket illeti, ezt döntően a téesz teremti meg. Ez azonban nem kevés, hiszen vannak melléküzemágai, így jelentős az ipari foglalkoztatás is. És akár az alap-, akár a kiegészítő tevékenységet említjük, egyaránt korszerű körülményekre kell gondolni. Persze azért nem mindenki a téeszbe jár, sokan ingáznak Vácra, Budapestre és Ikladra, az Ipari Műszergyárba. Őket hozza- viszi a vállalatok autóbusza. Szé-pül és gyarapszik a vidék. Űj házak épülnek, egyre több a gépkocsi, van már színes tévé, és persze nem hiányoznak a háztartásokból az otthoni munkát könnyítő gépi felszerelések sem. S ami fontos: az emberek utaznak, látnak és tapasztalnak, s közben alakítják igényeiket. Erős kötelék — No persze nem kell arra gondolni — kapcsolódik a beszélgetésbe Movik Lászlóné, a tanács elnöke —, hogy az itt élőknek luxusóhajaik lennének. Szó sincs róla, nagyon is reálisan mérik fel helyzetüket és viszonyítják más községekéihez, de azt bizony sokszor szóvá tették, hogy vajon miért nincs pénz a tanácsi utak megjavítására, a vízhálózat kiépítésére, vagy éppen a kereskedelmi ellátottság javítására. És ezzel el is jutottunk problémáinkhoz, ugyanis bármilyen kellemesen hatnak az első benyomások — azért nálunk is van baj. Éppen az előbb említett hétköznapi igények kielégítése megy nehezen, mert mi is elmondhatjuk. amit rajtunk kívül még sokan: hogy -kevés a pénz. S mivel mi nem tartozunk az üdülőterületek közé, így sokszor háttérbe szorulunk velük szemben. A legnagyobb gondunk a víz, s amit sikerült elérnünk, az bizony kevés: csupán arra jutott az erőből, hogy az utóbbi két évben tizenöt közkifolyót létesítettünk három községünkben — Ácsán megvan a víz hálózat —, így legalább a kisgyermekeknek jut egészséges ivóvíz. A másik eredmény, hogy létesült néhány üzlet, kisáruház és húsboltok — javítva valamelyest az ellátottságot. S mi az, ami sürgős lenne? Először és másodszor is a víz, majd az utak, az orvosi rendelő bővítésének megoldása, s az ellátás további javítása. Volt és van mit szóvá tenni, volt és van mit hiányolni, mégis: erről a vidékről nem mennek el a fiatalok. Maradnak, kitartanak, s ha kell, az első hívó szóra vállalják a munkát — ha az valóban közös dolgaikat szolgálja. A ta- nácselnöknő véleménye szerint ebben annak is szerepe van, hogy a négy községet szlovák nemzetiség lakja. — Biztos vagyok benne — mondja Movik Lászlómé —, ez a tény jelentősen meghatározza a lakók egymáshoz való viszonyát és életvitelét. S igaz, a fiatalok már kevésbé őrzik hagyományaikat, kevesebben is beszélik nyelvüket, mégis megvan köztük az összetartozás erős köteléke, ők a - bajban és az örömben jobban együtt vannak. Itt például több generáció él egy lakóházban, itt a fiatalok nem kívánkoznak el a nagycsalád biztonságot adó oltalmából, s valóban: aki elmegy, olyan ritka, mint a fehér holló... No persze ez azért van így, mert megtalálják itt számításaikat, de azért az sem mindegy, hogy egy viszonylag zártabb közösségbe tartoznak, ahol nyelvüket, szokásaikat és hagyományaikat nemcsak őrzik, de ápolják és tovább is adják. • Mindig tettei Ácsa főutcája most népte- len. Nem látni járókelőket és nincs autó sem, amely felverné a kora délutáni csendet; mindenről érezni: javában dologidő van. Csak a nyugdíjasak találhatók otthon, igaz, ők sem pihennek, végzik hétköznapi teendőiket. Amikor Kibacs Mihály és felesége ajtaján kopogtatok, őket is munka közben zavarom. — Nem szoktunk mi hozzá a délutáni pihenéshez — tessékel a gazda beljebb —, mindig van mit tenni a kertben. Ahhoz, hogy saját paprika, paradicsom, hagyma és krumpli kerüljön az asztalra, van mit csinálni. És szőlővel is foglalkozunk, ami szintén elveszi az időt. De ezt nem panaszképpen mondjuk, hiszen a régi élethez viszonyítva most tényleg jól vagyunk, talán soha ilyen jól nem voltunk. Emlékszem én még a nehéz időkre, amikor dolgozhattunk és nem volt eredmény — ma már, ■ aki szorgalmas, az meg is tud élni. Így van ez a téeszben is, ahol én dolgoztam, és ahogy hallom, az iparban is ez a dolgok módja. Én azt mondom, jó, hogy így van. Mert miért ne dolgozzon és keressen, aki akar? Aki szorgos — az éljen jobban. Ahogy figyelem a tévében és a rádiósán, az ország vezetői is így akarják; ezt ösztönzik. S bi- sony úgy is van: csak a mun- ra viszi előbbre a dolgokat. A szépen berendezett szójában csöndben hallgatjuk Kibacs Mihályt, nemigen van mit válaszolnunk. A keresztlánya, haczkó Mária csak any- íyit mond mosolyogva, halban: — Nekünk ők a példák. 5k, akik sohasem szavakkal, hanem tettekkel, szorgos munkával politizáltak ... Kifelé menet Mihály bácsi a családról mesél: ők is többen lakják a házat, több ge- renáció él együtt, de jól is van ez így: mindenkinek megvan a maga dolga, s ahol lehet, segítik egymást és összefognak. A nagymamának, Bori néninek például a virágoskert gondozás a feladata. Nézzük a virágokat: a szép színes szirmok bólogatnak a langyos fuvallatban; lassan nyár vége van, mégis üdén virulnak ... Vasvári Éva Reneszánsz psp Szeptember 17-én, hétfőn 19 órakor Benkő Dániel és a Bakfark Consort „Reneszánsz Pop”-műsora hallható a Madách Imre Művelődési Központban, melyen középkori diák- és kocsmadalokat adnak elő. A Bakfark Consort műsorának programja a XVI—XVII. századi magyar és európai zene legnépszerűbb darabjai, melyek egyenrangúak a mai pop- és rockzenével. Márkajelek hímzése géppel Negyedik éve használják a Kötöttárugyárban azt a tizenkét fejes hímzőgépet, amelynek segítségével a termékekre felkerülnek az ismert márkajelzések. A lyukkártyavezérlésd gépen Koós Pálné, Kormos Katalin és Csadi Ferenc munkája nyomán csaknem nyolcszáz garnitúra szabadidőruhára kerülnek fel műszakonként a Puma-emblémák. Erdösi Agnes felvétel* Vác a hazai lapokban A Magyar Hírlap ismertette az őszi antiimperialista és szolidaritási akciósorozat prog Minden korosztálynak Ezekben a hetekben minden vállalatnál sok szó esik a művelődési feladatokról: nemcsak tervezik, de már elő is készítik a feltételeket az őszi-báli programokhoz. A Váci Kötöttárugyárban az egyik kiemelt esemény a Fiatalok a nyugdíjasokért városi mozgalom keretében a KISZ-esek. feladatvállalásának teljesítése lesz. E^ek szerint ök régi: nosztalgiafilmeket vetítenek majd az idős korosztály képviselőinek. De ugyanígy a patronált Sztáron Sándor Gimnázium diákjainak is tartanak vetítéseket — ők természetesen más jellegű és témájú produkciókat nézhetnek. Végezetül a tervek között szerepel a klubélet fellendítése is: jó színvonalú, mozgalmas es szórakoztató programoknak lesz színtere a klub, ahoi a gyári dolgozók és a patronált iskolások vetélkedőkön, oktató előadásokon, élményt nyújtó — fővárosi színészek részvételével szervezett — esteken és zenés-táncos klubdélutáno- kon szórakozhatnak. Méhész- - a bostelepen Kolostori Jánost keresem a vasúton túli Lajostelepen. Annyit tudok róla, hogy a Bimbó utcában lakik. — Az idős méhész? Könnyen megtalálja, az a sok kaptár látható az udvarában. így már valóban könnyebben odatalálok. Kolostori János érdekes, sokoldalú ember. Nyugdíjazása előtt a főtéri méteráruboltban dolgozott. Most 74 éves, de már fiatal korában érdeklődött a méhek, a méhészet iránt. Aki egyszer elkezdi, az nehezen hagyja abba. Figyeli a szak- irodalmat, a régi könyvektől á napjainkban megjelenő cikkekig. Már 1795-ben kiadott egy könyvet Szu- hányi János a méhekröl és a velük kapcsolatos tennivalókról, hogy a méhészgazdákat mintegy kézen fogva vezesse „a méhekkel való alkalmatosabb bánásra és hasznosabb gazdálkodásra." A tágas udvaron 30 méhcsalád. Valamikor több volt, most már kevesebbet vállal. Tenyésztés, vándorlás, pergetés: mindez sok tennivalóval jár. Ha jó az időjárás, szépen fizet. Idén rapszodíkus volt a tavasz, közepes a termés. Nyugodt, meg- ' fontolt ember Kolostori János. Ma is kerékpáron megy a vasút Duna felőli oldalára, a nagy élelmiszeráruházba, vagy ebédjéért, a Széchenyi utcai ételbárba. A szorgos méhek sokoldalúságáról beszélgetünk. A mézgyűjtésen kívül a gyógyszer- iparban használatos méhviasz, az embergyógyászati célra gyűjtött méhpempő. a magas tápértékű virágpor, s a sajátos védekező termék: a méhméreq mind a kis güitők szorgalmával kapcsolatos. Bekopognak Kolostori Jánoshoz méhszurokért, vagy más néven propoliszért. A propoliszt az ember a legrégebbi idők óta ismeri és használja bizonyos gyógyászati célokra. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen számos kísérletet folytattak, hogy gyogyhatásait kiderítsék. A szegedi kísérletek biztató eredményei eldöntötték a vitát. Tavaly április óta folyamatosan forgalomba hozzák a propolisz-készítményeket azzal, hogy az orvosi előírásokat is figyelemmel kell kísérni! A lajostelepi méhész sem tartja mindenható csodaszernek a propoliszt, de gyógyulások sorát említi, amikor jótékony hatást fejtett ki a bőrre, az izmokra, az ízületekre, különösen a sérülés utáni fájdalmak esetén. Egyedül él, de mérnök fia a közelében lakik. Az unoka is bekopog gyakran a nagypapához. S felkeresi őt egy-egy méhésztársa, akivel megvitatnak szakcikkeket, mert sokat fejlődött ez a hasznos — kedvtelésnek is mondható — foglalkozás a 189 évvel ezelőtt kiadott Szu- hányi-könyv óta. Papp Rezső i ram j át, megemlítve, hogy a váci Hámán Kató iskolában nagygyűlésen emlékeznek meg Vietnam nemzeti ünnepéről. A Csongrád megyei Hírlap híradása szerint harmadízben találkoztak Szegeden az ország legismertebb diaporámásai. Szeged is felzárkózik a dia- paráma jeles hazai műhelyei (Vác, Diósgyőr sílb.) sorába. A Magyar Ifjúság írt a KISZ KB Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alap javára Vácott rendezett nóta- és népitánc-estről, a KISZ Központi Művészegyüttes rajk,ózenekara tánckara 6 mások fellépéséről. A Néphadsereg közölte, hogy a váci Sajlai Imre laktanya politikai és mozgalmi szervei a kiképzési időszak, a tanulmányi év lezárásával megrendezték a 40 év — 40 könyv olvasómozgalmi pályázat vetélkedőjét. A Népszava fényképen bemutatta a Habselyem Kötöttárugyár új lánchurkoló gépeit, melyeken elasztántartalmú alapkelméket készítenek. Ebből csinálja a Váci Kötöttáru- gyár majd a fürdőruhákat. A Vas Népe közreadta Schrammel Imre Vácott bemutatott kerámiareliefjeit s Tábori Ottó Vajúdó és Hallucináció című verseit, amelyek megírását az érdekes képzőművészeti alkotás ihlette. P. R. Szeptemberi műsorfüzet Megkezdődött az új szezon Ezt bizonyítja az 56 oldalas, szeptemberi Váci Műsorfüzet is. A havi kulturális rendezvények naptára, a klubok, szakkörök, tanfolyamok, ismertetése mellett moziműsort, hivatali ügyfélfogadási rendet is tartalmaz. Kocsis Iván beszámol ösztöndíjas római napjairól, Losonci Miklós bemutatja a váci Hin cz-gyűjteményt. A füzet borítóján Koch Aurél Évszak című illusztrációja látható. A ísg-ek csúcsai Kaszkadőrök Szombaton és vasárnap 17 órakor a Tigris hivatásos kaszkiadőrcsoport autós, motoros bemutatót tart a Kosdi úti sporttelepen — volt MAV- pályán —. A cél a leg-ek csúcsainak megdöntése motoros távugrásban. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) \
