Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT r »»* Ünnep Nádasdy János festménye Az alapkérdést sikerült tisztázni Értelmiségiek, ha találkoznak EGY KÉRDÉS: valamennyien azt gondoljuk, hogy értelmiségiek vagyunk, akkor hát miért vitatkozunk róla? Hallottál már munkásokat vitatkozni arról, hogy miért munkások? EGY VÉLEMÉNY: nem attól értelmiségi valaki, mert okos, hanem mert az a szakmája. Ettől még élhet szörnyű módon, lehet ellenszenves, olyan, mint a sötét éjszaka, mégis értelmiséginek minősül. Ezért, ha valaki belekerül, akkor vállalnia kell, feladata van, úgy kell élnie. ismerős arcok Sók kérdés és számtalan vélemény hangzott el a fiatal értemiségiek visegrádi találkozóján. Az első kérdés azonban már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott: kik jönnek el a KISZ hívására? Sólymos Sándor, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára aggódva rágta a bajuszát a találkozó előtt egy órával: mindent előkészítettünk, mégis bizonytalan vagyok. Aztán érkeztek a hírek: a jurtatáborban már nyolcvanan vannak, és a mozi, a vitaindító előadás helyszíne előtt is gyülekeznek a fiatalok. Végül telt sorok előtt ébresztett gondolatokat Bánfalvi István, az MSZMP KB munkatársa, tehát fölösleges volt az izgalom. Ám valamit mégsem szabad eltitkolni: az ismerős arcokat. Itt volt Fenyvesi László, egyike azoknak a gödöllői fiataloknak, akik társadalmi munkában számítógépes központot akarnak létrehozni a helyi művelődési házban, aztán Czakó Zsóka, aki élményszámba menő foglalkozásokat tart a sződligeti KlSZ-iskolá- ban, és a majd mindenütt jelenlevő KISZ budaörsi titkára, Szemerei Károly. De fölfedezhettük azokat is, ázik fő szervezői, támogatói, vezetői vagy munkatársai voltak a különféle nyári táboroknak és azokat is, akiknek neve, illetősége ugyan nem ugrik be a krónikásnak, de csakis a KISZ-es rendezvényekről ismerheti őket. Amikor tavasszal a KISZ- küldottértekezletre készült a megye ifjúsága, az egyik tanácskozáson szóvá tette valaki: élvezzük a mozgalmi munkát, jól megvagyunk egymással, de sokszor éppen azok hiányoznak, akiknek tulajdonk open csináljuk. Ez a megállapítás most is igaz, s mint akkor, ezúttal is a téma elevenjére tapint. Milyen a (fiatal) értelmiség? Közönyös, elefántcsonttoronyból szemlélődik vagy a földön jár, cselekvőén érintik a történések? Csilléi Béla ceglédi népművelő a találkozó második napján így számolt be az Értelmiség és társadalom témáját tárgyaló szekció ülése után. Szerintük két variáció létezik. Az egyik: az értelmiséginek annyi köze van a társadalomhoz, amennyit ő akar. A másik: a helyzeténél fögvá benne van az élet sűrűjében, s ezt a legjobban igyekszik kamatoztatni a köz és a maga javára. A második pontban megfogalmazott, s az egyetlen ésszerű magatartásforma a következő feltételektől függ: a tudástól, a száhdéktól, a befogadóközegtől. És a végkövetkeztetés: aki nem használja a tudását, az nem minősülhet értelmiséginek. Az iménti gondolat igen sommás és igaznak látszik, mégis kemény viták után jutott el idáig a tanácskozás. Munkaerő és tudás Bár a szekciók különböző témákkal foglalkoztak, s az esti beszélgetések során is sok mindenről szó esett, az alapkérdés mégis az volt: ki az értelmiségi, mi az értelmiség? EGY VÄLASZr" elvégeztem az egyetemet, lehet, hogy az vagyok, nem tudom. És főleg nem tudom, hogy fiatal értelmiségi vagyok-e? A szerelőcsarnokból kikerülő gépnek mindegy, hogy fiatal tervezte, készítette vagy idősebb. Annak a munkásnak is mindegy, aki majd rajta dolgozik, de az már nem közömbös, hogyan válik be. Mert ez az utóbbi az értékmérő. EGY VÉLEMÉNY: ha jól tanítasz, papír nélkül is elismer a falu. Ha közben megszerződ a képesítést, akkor sem fognak jobban tisztelni, mint annakelőtte. Vagyis, a dipomá- sokat nem szabad azonosítani az értelmiségiekkel, mégis többnyire az egyetemen, a főiskolán lehet megszerezni azt a tudást, amelytől valaki annak minősülhet. A legfájóbb pont azonban nem a környezet megítélése, s nem is a munkahelyi beilleszkedés, az esetenkénti alulfoglalkoztatás volt, hanem az anyagi nehézségek. A fiatalok joggal tették szóvá, hogy az a réteg, amelynek szakmailag s a közéletben is fölértékelődött a szerepe, nem rendelkezik az értelmiségi lét valamennyi feltételével. Bár mindenki tisztában van vele. hogy ez nem politikai, hanem elsősorban gazdasági kérdés, amelynek radikális megoldására csak a növekedésnek remélhetően hamarosan bekövetkező szakaszában nyílik mód, hatása miatt mégis beszélni kell róla. Dalmadi Imre nagykőrösi közgazdász szerint az alulfizetettség hatással van az erkölcsökre, mert a fiatal értelmiségi gyakorta arra kényszerül. hogy ne a tudását, hanem a munkaerejét használja. Csilléi Béla beszámolt róla, hogy szekciójában mindössze három olyan fiatal akadt, akiknek nincs — legtöbbször a szakmáján kívüli — mellékfoglalkozása, s mint mondta: az érintettek ezt roppantul sajnálják. Mindjárt egy kérdéssel is megtoldotta: ezekkel a gondokkal, a tétovasággal, fölkészültek vagyunk-e arra, hogy az idősebbektől átvegyük a stafétabotot, vezető pozíciókba kerüljünk? Megtörtént esettel példázta a helyzet fonákságiát Dalmadi Imre. Elmesélte, mint látogatott ki mérnök ismerőse az építkezés színhelyére, s hogyan dicsekedett el a friss betont locsoló segédmunkás a fizetésével. Mert az hatezer forintot keres havonta, míg az épület vele egykorú tervezője csupán háromezerötszázat mondhat magáénak. A beszélgetés során fájdalmasan csattant a következtetés: akkor a te munkád biztosan annyit is ér. Hiába tudjuk, hogy ez így nem igaz, de azért — ahogy' mondani szokták __— mégis csak kellemetlen. Hagyományok nélkül Pest megyében nincsenek hagyományai az ilyen találkozóknak. A KISZ megyei bizottsága mellett 1981 óta működik az értelmiségi rétegbizottság. Az első időszak az ismerkedéssel, az élet- és munkakörülmények föltérképezésével telt el, s most érezték elég erősnek magukat ahhoz, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé. Kiderült, hogy a két nap kevés volt a világmegváltáshoz, ám az alapkérdést sikerült tisztázni: nemcsak a diploma, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely tesz valakit értelmiségivé, hanem a másokért érzett felelősség, a példamutatás is. KÖVESS LÁSZLÓ TJégen éreztem olyan belső izgal- mat, mint amikor vettem a hírt: Dénes Zsófia fogad otthonában, Két dolog okozott bennem feszültséget. Az, hogy olyan asszonyemberrel beszélhetek, aki Ady életének egyik fontos korszakában vált szereplővé, még akkor is, ha mindez Élet helyett órák-at jelentett csupán. Dénes Zsófia költői neve évekig ragyogott, arról nem is beszélve, hogy Dénes Zsófia személyes indítékú, mégis irodalomtörténeti Ady- vizsgálódása több könyvet eredményezett. Nem tagadhatom azt sem, hogy érdekelt Zsuka asszony személye, tüneményesnek hangoztatott szellemi fiatalsága. Százéves assáony ugyanúgy, mint Szinyei Merse Pál centenáriumot megélt Lilaruhás nője, akit Zsuka férje, Szalatnyay József festőművész ebben a matróna állapotban festett meg szintén lila ruhában. ★ Kellemes illat és valami különös ápoltság jellemzi Dénes Zsófia környezetét. Zsuka asszony miliőjéhez szervesen hozzátartozik a színek, illatok rendje, összhangja. Ez építi otthonát, az a tisztesség, mintha Ady, Anatole France érkezne, pedig csak én csöngettem a budai lakásba. Hosszú szobában ül Dénes Zsófia, selymek légiesítik csupa lélek, csupa szellemiség alakját. Másfél óráig fáradhatatlanul beszél Adyról, miközben férje, Szalatnyay József, a magyar festészet közkedvelt Szepije tolcsvai hárslevelűvel és apró süteménnyel kínál. Mindannyian fenékig ürítjük a poharat a világ egészségére. Képek, könyvek, egész Európa és a XX. század sorakozik itt, s ha az ablakon kinéz az Élet helyett órák asszonya, akkor Vastagh György lovasszobrát látja, Buda egyik legszebb ékszerét, miközben szól a Mátyástemplom nyugalmat árasztó harangja. Most is szgl, £ jriikgzben várunk a: csöndre, összegezem mágamban, hogy mi is a közös vonás Adyban, Dénes Zsófiában. A választékosság. Az egész műterem-műhely otthonon ez uralkodik — nemcsak a parkett, hanem a gondolkodás tisztasága. Frisseságe lenyűgöz. Nem a százéves nő beszél a Költőről, hanem a fiatalnak megmaradt élő idő. ★ Nemrég elesett, többször járt kórházban, de zúzódása már a múlté. Újabb könyvét diktálja, hamarosan megjelenik. így él Dénes Zsófia, s fáradhatatlanul válaszol kérdéseimre úgy, mintha tegnap történt volna az a pillanat, amikor levelet írt Adynak, Csinszkának. Benne nem romlott el az idő. A nagylelkűsége lenyűgöző. Az, hogy minden embert, minden pillanatot központi fontosságúnak érez. Számára egy ember majdnem az emberiség. Tegnap Ady, ma Ady, mindig Ady —, de érződik a nemes emberi vonzalom a festő művésztárs iránt, s mindenkivel szemben, aki jó szándékkal szobájába toppan. Nagylelkű és nagyvonalú. Csak egyet nem lehet: kímélni. Mondják: fantasztikus borravalókat ad jó ebéd után csak úgy szeretetből. Érett jóság és érteleim árad belőle feltartóztathatatlanul. Semmiért egészen — írta Szabó Lőrinc. Dénes Zsófia ezt a semmit — bárki legyen, bármi legyen — minSzalatnyay József: Zsuka (olaj) Lovasok Mohácsi Regős Ferenc rajza Takács Zoltán: D. Zs. Írónő arcképe (olaj) dennek fogadja el. Odaadja egész lelkét az Embernek, az Ügynek. Első férjének, akiinek gyógykezeltetéséért egész házát adta, Adynak, Szalatnyay Józsefnek. Ö szüntelenül szét-' osztja európai határok között lobogó szellemiségét. ' ’ ;• ★ Nem kérdezem, s ő századunk klasszikus értékéről beszél, a halhatatlan Adyról. Különösen Ady galambszürke ruhájára emlékszik és arra, hogy mindig kifogástalanul ápolt volt, ehhez társult öltözködésének hiánytalan színérzéke. Beszél az 1907-es nyárról, amikor Vészi Margit éppen megszületett kislányával Dunavarsányba költözött, ahol a Vészi családot hétvégeken rendszeresen meglátogatta Ady. Ott született önarckép összege- zésű verse, A fekete zongora. Szepi olvassa fel Zsuka sorait Adyról: Nem, a keze sohasem vénült meg. Az a kéz vallott... az erek keményen kiütköztek a kézfején, és mintha lüktetne benne valami, folyton reszketett. — Igen, ilyen volt, szól halkan, mondja szinte önmagának Zsuka asszony. A szeméről kérdezem Dénes Zsófiát, hiszen Ady is vallott erről: Üveges nagy szememben, üveges nagy szememben, Valaki benneragyog. Valaki benneragyog. — Gyönyörű nagy szeme volt, mindent elmondott magáról Ady szeme — suttogja Dénes Zsófia. Szalatnyay József már olvassa is Zsuka emlesezéset: A szeme — zseniális szeme volt, mint egy emberoroszla- né — kikezdetien. Az egész min- aenségbol a két szeme volt ö. ★ Ki is Dénes Zsófia tulajdonképpen? 188o-ben született Budapesten. A Pesti Napló és a Világ párizsi munkatársa lett, Ady menyasszonya, számtalan könyv írója. Az egész ember: szüntelen megújulás, ez sugárzik műveiből, egész lényéből. S ami szintén lételeme: nő. Ahogy távozom, várja fodrásznőjét. Nem hagyja el magát — egy ember, egy asszony, aki örök jelenidő — ápolt, kellemes, mintha most indulna el a randevúra. El is indul, azzal parolázik, a XX. századdal. Szalatnyay József festménye is így örökíti meg, ahogy oly kedvesen, odaadóan, kicsit rézsút előrehajlik a női jóság és báj teljességével, melyhez az ő kizárólagos intellektusa is társul. A másik kép — Takács Zoltán alkotása — Dénes Zsófia határozottságát emeli ki, ahogy megszervezte fiatalságát. Pazarul, nagylelkűen — a követendő példa halk sugallatával. LOSONCI MIKLÓS látogatóban Dénes Zsófiánál A századdal parolázik I
