Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

1981. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT

Színházt levél

A Sirály jegyében

Miután Anton Pavlovics Csehov új darabja, a Si- ráLy a pátervári j bemutatón. 1896 I októberében megbukott, hasonló sorsot jósoltak a két évvel későbbi moszkvai bemutatónak is. De nem ez történt. Az új színház, mely a Művész Színház nevet viselte, s csak nemrég alakult, Nyemirovics-Dancsen- ko és Sztanyiszlavszkij vezetése alatt, fennállása mindösz- sze második bemutatójaként, hatalmas sikerre vitte a Sirályt. 1898. december 17-e (a pravoszláv naptár szerint) színháztörténeti dátummá lett; egy új művészi törekvésekkel figyelmet keltő színház és egy újfajta dramaturgiai módszer találkozásának pillanata volt ez.

De ne Írjunk színháztörténetet, s ne Tévedjünk el a csaknem kilenc évtizeddel ezelőtti eseményeken. Inkább arról beszéljünk, ami ma történik — azaz hogy az elmúlt napokban történt: a moszkvai Művész Színház társulatának győri és budapesti vendégjátékáról, És ne is csak magukról az előadásokról, hiszen mire e színházi levél megjelenik, a moszkvaiak már haza is mentek, tehát e sorok fogódzót, segítséget nem adhatnak az esetleg erre vágyó leendő nézőknek. Ám mégis beszélni kell erről a vendégjátékról, utólag is, mint minden vendégjátékról, mert a vendégtársulatok elmennek ugyan, de itthagyják a szereplésük nyomán leszűrhető tanulságokat. És ilyenek a moszkvaiak fellépte után is akadnak.

Utoljára 1977 novemberében jártak nálunk. Csehovot akkor is hoztak: a korai darabot, az Ivanovot. melyet épp akkor a budapesti Nemzeti is játszott, sőt, akkortájt1 színre került Miskolcon is. Másik két előadásuk kortárs drámaírók müve volt: Roscsin Régi szilveszter című vígjátéka, és Celman úgynevezett termelési darabja (melyet akkor már szintén ismertünk színpadról; filmről és tévéből is), az Egy ülés jegyzőkönyve. Tehát akkor is a tradíciókat követték műsorukkal, azaz: egyik oldalon Csehov, a Művész Színház indulásának meghatározó drámaíró egyénisége, akinek darabjai előadásával tulajdonképpen kialakult a színház stílusa, s aki akkor kortárs szerző volt természetesen — akárcsak Gorkij, a színház „alapító szerzője” —, a másik oldalon pedig a mai kortársak, akiknek a jelenhez szóló mondanivalóit a sztanyisz- iavszkiji módszerek alkalmazásával é s a korszerűbb, idegesebb, modernebb játékstílus kimunkálásával együtt kellett színre vinni.

A mostani vendégjáték ugyanezt a tudatos kettősséget tükrözte. Cse- hovtól éppen azt a darabot „átszőtték, a Sirályt, mely mindig szinte a névjegye a Művész Színháznak. Megmutattak egy sajátos értelmezésben színre vitt másik klasszikus darabot is: Moliére Tar- iuffe-jét. És eljátszottak egy különösen érdekes, izgalmas, gondolatébresztő dokumen- .umdrámát is Leninről, Így győztünk címmel, attól a Mihail Satrovtól, aki kissé háziszerzője ma a Művész Színháznak (s akinek Égszínkék lovak vörös füvön című darabját nálunk a Thália Színház játszotta pár éve). Tehát ismét a tradíciók, és ismét a kortársi alkotás — és ismét e két tényező egészséges és jó arányú keverése, vegyítése, egybekapcsolása.

És ez egyúttal az első tanulság is. Az tudniillik, hogy bár időnként nyomasztó is lehet a nagy múlt, a tradíciók kötelező érvényű életbantar- tása, ez mégsem jelenthet valamiféle megmerevedett mu- zealitást. A nagy hagyományokat úgy lehet igazán megőrizni, hogy átáramoltatjuk eredményeiket a mába, jelhasználjuk a jelenben, a jelenhez, sőt, a jövőhöz. Dőreség lenne eldobni a Művész Színház kilenc évtizedes eredményeit, kimunkált művészi megoldásait, egy költőien realista színészi-rendezői játékstílus, előadási stílus pompás eszköztárát. Ahogy a modern táncművészet sem nélkülözheti a klasszikus balettalapozást, ugyanígy nem nélkülözheti Sztanyiszlavszkijt a modern színjátszás sem. Csak éppen merni kell továbblépni, s nem szabad dogmának tekinteni őt — ami ellen egyébként alighanem ő tiltakozna a legjobban. Nos, a Művész Színház nem is tekinti dogmának alapítói színházi stílusát, de nem is veti el. Éppen a Sirály rendezése — O. N. Jefremovnak, a színház főrendezőjének a munkája — tükrözi ezt jól. Nem törekszik a ma oly gyakori külsődleges modernkedésekre, még azt sem veszi figyelembe, hogy Csehov nézete szerint a Sirály (mint Csehov szerint minden darabja) vígjáték. Ebben az előadásban a mély pszichológiai elemzésen alapuló lélektani-költői realizmus és egy idegesebb, türelmetlenebb és zaklatottabb játékstílus keveredik. Ezáltal a csehovi hősök és a csehovi konfliktusok más megvilágítást nyernek, közelebb kerülnek hozzánk, csaknem kortársainknak érezzük őket, ki- úttalan vívódásukat, saját le- vükben fővő meddő filozofál- gatásukat jobban átérezzük. S ez akár egy másik tanulság is lehet: nem szükségesek erőltetett megoldások az aktualizáláshoz, egy igaz dráma mindig tartalmaz annyi gondolati anyagot, hogy mesterkéltség nélkül is eljut a mai nézőhöz.

s akkor sem történik semmi, ha netán valaki mást olvas ki egy klasszikus műből, mint addig, tették. Érré meg az Anatoli] Ejrosz (vendég) rendleate Tartuffe a jó példa. Efrosz nem a bigottság és álszenteskedés mag az ostoba hiszékenység keserű komédiájaként fogta fel Moliére játékát, hanem majdnem a paródiáig vitt vígjátékként állította színre.

S ami Satrov dakumsntum- darabját illeti: ebben a kicsit expresszionista színpadi realitású, itt-ott csaknem a film eszköztárát alkalmazó darabban (rendező: Jef- remov) elsősorban az a Lenin- portré volt rendkívül érdekes, melyet felvillantott. A szoborból emberméretű, emberi érzésekkel, indulatokkal, haragokkal és küzdelmekkel, sőt, tévedésekkel és kudarcokkal is árnyalt, élő figura formálódott a színpadon, és sajátos módon nem kisebbedéit ettől Lenin alakja, hanem nagyobb és mégis sokkal közelibb lett. Nem utolsósorban egy hallatlanul egyszerűen játszó, nagy színész Lenin- megformálása révén: a Tar- tuffe-ben még Orgon urat játszó A. A. Kaljagin ezzel az alakításával a vendégjáték legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. S tekintsük ezt akár újabb tanulságnak: a színháznak az is feladata lehet, hogy a történelem héroszait emberközelbe hozza, s így tartsa életben.

Takács István

Gyűjtik a földrajzi neveket Pest megyében

Nyelvünk szépségének őrzői

Pest megyei földrajzinév-gyűjtők tanácskozása kezdődik ma délelőtt Gödöllőn a Petőfi Sándor művelődési központban. Horváth Lajosnak, a Pest megyei Levéltár munkatársának bevezető szaVai után tudományos előadások hangzanak cl a témában. ördög Ferenc kandidátus A földrajzi nevek gyűjtésének elvi és módszertani kérdései cimmel tart átfogó előadást. Balogh Lajos nyelvész a földrajzi nevek hangjelölése tárgykörében ad tájékoztatást. A délutáni órákban szakmai bemutatóra kerül sor Szada és Gödöllő határában. Bognár András tudományos munkatárs kalauzolja a résztvevőket a területen.

— Ezek a kifejezések évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Az eredeti alak sokszor formálódott, a nyelv változásához igazodott. Az egyik fontos jelenség; a már említett betelepülők nemigen örökítik tovább a kifejezéseket, mert gyakorta meg sem ismerkednek velük.

Járt úton haladhatnak

Idestova két évtizede kezdődött hazánkban a földrajzi nevek gyűjtése, tudományos igényű feldolgozása. Pest megyében már régóta tervezik, hogy bekapcsolódnak az országos munkába. Most érkezett el az idő, hogy megkezdődjék az a több éves, nagy gondosságot igénylő gyűjtés. A tudományos tanácskozás előestéjén Horváth Lajos levéltárossal, a földrajzinév-gyűjtés Pest megyei vezetőjével beszélgettünk e tevékenység fontosságáról, aktualitásáról.

— Első hallásra a laikus számára nem sokat mond a tanácskozás címe. Annyit mindenesetre érzékeltet, hogy az egész megye területére kiterjedő, alapos munkát igénylő tevékenység indításáról van szó. Hazánkban húsz évvel ezelőtt nem minden előzmény nélkül kezdődött a földrajzi nevek gyűjtése. Az országhatáron kívüli magyarlakta vidékeken, így például Erdélyben már jóval előbb hozzákezditek e feldolgozáshoz. Magyarországon az elmúlt időszakban tizenhét megyében elvégezték a gyűjtést. Javarészben elkészültek a feldolgozással, megkezdődött a publikálás.

— Mindez azt jelenti, hogy a sor végén kullogunk?

— Csupán Nógrád megye marad el mögöttünk. Felfoghatjuk a kérdést úgy is hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert járt úton haladhatunk. Kidolgozott módszerek nyomdokain dolgozhatunk, s ez egyúttal azt is jelentheti, hogy gyorsabban folyhat a kutatás.

— A kutatás szempontjából mindez bizonyára kedvező. Csakhogy nem késünk-e le valamiről? Tetten érhetjük-e az ősi neveket az utolsó pillanatban?

— Természetesen ez a kétely bennünk is megfogalmazódott. Mindenki tudja; életmódváltozáson estek át a települések. Pontosabban, a falvakban éppen az utóbbi néhány évtizedben zajlott le mindez. Szociológiai felmérések árulkodnak arról, hogy a főváros árnyékában és egész Pest megye területén sokkal jelentősebb volt az életmód- váltás, mint bárhol másutt. Az okok között szerepel a nagyváros munkaerővonzó szerepe, a távoli vidékekről érkezők betelepedése az agglomerációs községekbe, a hagyományos paraszti életforma felbomlása és sorolhatnánk tovább. Az okok feltérképezése túlnő a mostani feladaton, az más tudománykor tárgya. Számunkra mindezek ismerete fontos eligazítót nyújt. Reméljük, hogy az utolsó, és nem az utolsó utáni pillanatban vagyunk.

— Hallhatnánk néhány példát, miként tűnnek el a köztudatban a régi dűlőnevek, határmegnevezések?

Sajátos íze, zamata van

Egész egyszerűen azért, mert nincs a kifejezésekre szükségük, nem köti hozzájuk semmilyen emlék. A másik: a nagyüzemi gazdálkodással egyidejűleg a határbeli táblákat számokkal jelölték meg. Ez természetesen célszerű volt, de mindannyian elvesztettünk valami szépséget. Hiszen a dűlők, határrészek elnevezéseinek külön jelentése, tartalma, íze, zamata van. A szám ridegsége már-már riaszitó. Mennyivel kifejezőbb, menynyivel szebb például, ha azt mondom: Kincsásás dűlő,

Bukfencek, Tüdős erdő és sorolhatnám. Mindnek megvan a maga jelentése, kötődése, amit a helybéliek nagyon jól tudnak — azon túlmenően, hogy pontosan jelölte a földrajzi fekvést is.

— Az őrzésen, a régi kifejezések megmentésén túl, mely tudományágak hasznosíthatják majd az összegyűjtött anyagot?

— Elsősorban a nyelvészek használhatják fel forrásanyag-» nak. Mondhatnám azt is, hogy megkövült nyelvtörténeti emlékek bukkannak majd fel. Több százezer helynév szerepel az eddigi feldolgozásokban. A tájnyelvek, a nemzetiségi nyelvek vizsgálatához gazdag tárház lesz a Pest megyei földrajzi nevek összessége. Ezen kívül a történelem, a helytörténet, a gazdaságtörténet, a néprajz, a politikatörténet, kultúra és településtörténet, természetföldrajz, hadtörténet és más tudományok vizsgálhatják ezt a foirrásbá- zist.

— Mindezt miként dolgozzák fel a tudományágak és milyen érdekességeket hordoznak ezek az elnevezések?

— Szadán még mindenki tudja, hol található a Pisok- mány. Azt viszont senki sem boncolgatja, mi volt az eredeti jelentése. A XIV. századból származik, eredetileg Bi- sofrnál volt, a püspök szőlős- dombját jelenti. A régi mái szóval illették különben a középkorban a napfényes domboldalakat. Bagón történelmi jelentésű a Tatárdomb, vagy Tatárhányás. A tatárok 1682— 1683 telén itt táboroztak, hogy tavasszal innen vonulhassanak Becs ellen. Császártöltésnek valóságos legendája van. A hagyomány szerint Mária Terézia vagy II. József egy lapos területet feltöltetett erre utaztában, ily módon alapozta meg a hajdani települést. A helynevek őrzik a már nem létező településeket is. Ilyen az Aszód melletti Szentkereszt dűlő vagy Hévizgyör- kön a Monostorpuszta. Tréfás kifejezéseket találunk, amikor a föld minőségét jelöli a földrajzi név: A Bukfencek azt jelenti, hogy csak bukfencet érdemes bele vetni, a Halesz bizonytalanságot jelent, ha lesz — jó, ha nem — úgy is tudtuk előre. A romantikus kifejezések szép csengését vétek lenne elfelejteni: a fóti Sátorfa-dűlő, a mogyoródi Kincsásás-dűlö neveit amint kiejtjük, színesedik szókincsünk.

Megmenteni

— Miben foglalná össze röviden a gyűjtés különös jelentőségét?

— A földrajzi név éppúgy a nép alkotása mint a dal, a tánc. Szeretnénk megőrizni átmenteni a tudomány és az utókor számára. A gödöllői körzetben a mai tanácskozással megkezdődik a gyűjtés. Októberben megindul Nagy- káta környékén, jövőre következik Vác és Szentendre vidéke. Az idősek emlékezetére, a helybéliek segítségére számítunk.

Pest megyében a levéltár munkatársainak irányításával kezdődik az előreláthatólag évtizedes gyűjtőmunka. A feldolgozást követő kiadvány megjelenésével szeretnénk visszaadni a segítséget és a feledés homályából feléleszteni a nyelvi kincseket.

Erdősi Katalin

Országos program

Sorsforduló

Szeptember 21-én Batto- nyán, az Alkotmány moziban rendezik meg a Sorsforduló című országos rendezvénysorozat megnyitó ünnepségét.

A 11. világháború nagy csatái című sorozat a legfontosabb eseményeket eleveníti föl, A szabadság katonái nevű sorozat a küzdelemben részt vevő emberek hősiességének kíván emléket állítani. A Falvak és emberek című filmsorozatban a magyar falu életének változásait felmutató filmek kerülnek a közönség elé.

Az elsősorban szovjet és magyar filmeket bemutató sorozat vetítése Battonyán A budapesti tavasz bemutatásával kezdődik.

Szent-Györgyi Albertról

Három tételben

Szent-Györgyi Albertról, a

magyar származású amerikai tudásról készített dokumentumfilmet Dénes Gábor, a Mafilm népszerű-tudományos filmstúdiójában. A Péterffy András operatőr közreműködésével forgatott produkció a Nobel-díjas orvos-biokémikust mutatja be három tételben: a professzor előbb tudományos múltjáról beszél, majd tudományszervezői munkájáról szól, a fi'lm utolsó harmadában pedig önmagáról, az életéről. Az archívumanyagra támaszkodó dokumentumfilmben több kutató és tudós is megszólal, így például Fodor Gábor Kos- suth-díjas kémikus, Ladik János kémikus és Enrico Clementi olasz kutató-vegyész. Az alkotást Szent- györgyi maga komponálta oratóriumának utolsó tétele, A gyermekekért című rész zárja, mementóként az atomháború, s a fegyverkezés veszélyességéről. A produkció várhatóan november - elején kerül a mozikba.

Szirakuzai bolond címmel forgatott filmet Sarkantyú Mihály Balog Gábor operatőrrel. A produkció — amelyet Farkas István azonos című festménye ihletett — a festő életét művei tükrében mutatja be.

Álmodik az állatkert a címe Kollányi Ágoston Kos- suth-díjas rendező egész estét betöltő játékfilmjének, amelyet a Mokép és a Ma- film népszerű-tudományos filmstúdiója megbízásából forgat.

Tv-figyelő

Jelenet a Sirály (győri) előadásiból rin (V. Sz.

: V. a. Szlmonov (Xrlepjov), Szo- Davldov),

Családi kor. az anyósviccek kedvelői — és egyáltalán mindazok, akik valamely okból nem kedvelik házastársuk édesanyját — elégedetten dörzsölhették kezüket, amikor a Családi kör legutóbbi adásának jelenetei peregtek tova a képernyőn.

Ez a jelentkezés ugyanis éppen az ő meggyőződésüket igazolta, hiszen egyébről sem szólt, mint arról, hogy milyen kellemetlenül felesleges tud lenni egy nős, illetőleg férjezett gyermekéhez is kisma- más babusgatás&al ragaszkodó anyuka.

Hát igen — állapíthattuk

meg e Fésűs Éva írta históriát látván — kevés kellemetlenebb pillanat lehet annál, amikor az áhított magányra váró ifjú párhoz egyszer csak betoppan az anyós, nevezetesen azzal az ürüggyel, hogy már vagy két napja nem látta kedvei csemetéjét, vagy azzal, hogy éppen almáspitét sütött, és ebből a csemegéből utódjának feltétlenül ennie kell.

Az emberi élet köztudomásúan fontos állomása az a pillanat, amikor a felcseperedett ifjú párt választ magának, és megkezdi vele önálló életét. Olyan fordulat ez egy sorsban, hogy a lélektan tudománya külön fejezetet „szentel neki. Leválás, elszakadás — ilyen titulusokkal szokás jelezni a most emlegetett folyamatot, amelynek kölcsönös túléléséhez leginkább is az kell, hogy a nős ülést, férjhez menést engedélyező anyák, apák okos szeretettel támogassák a készülő frigyet. Amit a jellegzetes túlzásokra épülő film bemutatott, nos, éppen az a legeslegrosszabb ellenpélda, hiszen ily görcsös- séggel ragaszkodni fiainkhoz, lányainkhoz, vétek. A tapintatos háttérbe vonulás a tanácsos taktika, s jelentkezni általában csak akkor illendő, ha meghívás érkezik, vagy valami valóban fontos ügyet kell megbeszélni. (Persze ez az eltávolodás általában csak addig tart, amíg meg nem érkezik az első unoka, aki aztán annyiszor marad a nagyira, hogy végén már ő áhítozik egy kis magányosság után.)

A leckét tehát minden valóságos és leendő anyós megkapja ettől a nagyjából-egé- szében jól sikerült, a sok kevéssé ismert színész jelenlététől külön is frissnek ható hisóriától.

Grétsyék. igaZ; h0gy a 1^^

csatornán jelentkezik újabban A nyelv világa — s ott is kora este, amikor a legkevesebben televízióznak —, de aki, úgymond, rászokott erre a sorozatra, az ha teheti, mindig odaül a készüléke elé Grétsy Lászlóékat meghallgatni.

Az említett jeles s méltán közkedvelt nyelvész és társai ugyanis rendkívül szórakoztatóan magyarázgatják el a grammatika meg a szépen szólás tudományát, s a nézősereg külön örömére mindig újítanak is valamit.

Legutóbb például Rátonyi Róbertét, ezt a szapora szavú de minden egyes hangot példás érthetőséggel közlő színészt invitálták oda a mikrofonok és kamerák elé, hogy tudassa: ugyan miképpen- is lehet azokat a nyelvtörő rigmusokat olyan fergeteges ütemben s mégis érthetően elpörgetni. Nos, Rátonyi egész kis hangképzési előadást rögtönzött, amely okítás — reméljük — nemcsak a hallgatóságot győzte meg a tiszta beszéd fontosságáról, hanem az ő pöszögő-susogó pályatársait is, akik valami okból a színpadokra meg a tévéstúdiókba is bekerültek.

RomuHlS. a SZerc}a esti műsor fő-fő attrakciójának a Dürrenmatt által írott történelmi komédiát, A nagy Ro- mulust szánták. Három tanulság» kívánkozik ide e feldolgozással kapcsolatban. Az első. hogy ez a hajdan oly igen nagy drámaírónak kikiáltóit svájci szerző már nem tűnik akkora fenoménnak; idő múltával valahogy elszürkült, megkopott. A második: Rajnai András is megcsitult: nem játszadozik már cJybosz- szankodással az elektroniku" micsodákkal. A harmadik Avar István ellenben vált:'" önmaga: egy olyan színes- aki képtelen félvállról venn; bármelyik feladatát. Most is remekelt.

Akácz László

1